Fejezet

 1 I   |        nem.~- Ez igazán furcsa! - szólt Brunel, a fejét csóválva.~-
 2 I   |            Ah, ön az, Heurtaux? - szólt megfordulva, s kezet fogott
 3 I   |        egymást, a fiatalember így szólt:~- Megtudtam a börzén, hogy
 4 I   |          tette, fiatal barátom! - szólt a kapitány. - Így hát, ha
 5 I   |           mikor Filhiol orvos így szólt:~- Hogy nem jutott önnek
 6 I   |   meghökkenve.~- Úgy van, öreg, - szólt most Bourcart kapitány. -
 7 I   |         hát, Cabidoulin mester! - szólt Bourcart kapitány.~- Nem
 8 II  |         magát erre az utazásra, - szólt most Coquebert hadnagy. -
 9 III |         annyi zsákmányt ejtünk, - szólt Heurtaux, - hogy minden
10 III |        beszélsz, Ollive mester, - szólt a kapitány, megveregetve
11 III |          még több, mint hittük! - szólt a kapitány elégedetten. -
12 IV  |       sincs róla, kedves orvos! - szólt Bourcart kapitány.~- Micsoda?
13 IV  |   óhajtván a kádárt, hirtelen így szólt:~- No, Cabidoulin, meg van-e
14 IV  |          ej, Cabidoulin mester, - szólt most Bourcart kapitány: -
15 IV  |              De hát a ki látta? - szólt a kádár.~- Látta? - kérdezte
16 V   |           megállt a bálnán és így szólt:~- Ez a legnagyobb bálna,
17 VI  |      éppen oda készülünk.~- Ah! - szólt meglepetve Forth kapitány -
18 VI  |           még itt értem önöket, - szólt az amerikai udvariasan fölállva -
19 VI  |           Hogy el ne felejtsem, - szólt most Bourcart kapitány; -
20 VII |        Nézze meg, orvos, mi az? - szólt Bourcart kapitány, odanyújtva
21 VII |          merően nézte s aztán így szólt:~- Valami zátony lesz, a
22 VII |           a szemét.~- Kapitány, - szólt most Allotte hadnagy, -
23 VIII|      látták.~- Allotte hadnagy, - szólt Heurtaux - ön most menjen
24 VIII|         belefért.~- Azt hiszem, - szólt Heurtaux kapitány szeptember
25 IX  |            Én nem vagyok gyáva, - szólt a kádár halkan: - de a mi
26 X   |       azért talán megnézhetnők? - szólt Coquebert hadnagy, s látszott
27 X   |         már későn találtuk meg! - szólt Heurtaux kapitány.~- Hát
28 XI  |        egy kicsit, aztán rekedten szólt:~- A bálna a miénk... A
29 XI  |          távozott, fogcsikorgatva szólt oda Heurtaux kapitánynak:~-
30 XII |          kellett fölemelkednie! - szólt Filhiol orvos gondolkodva: -
31 XII |          Kapitány!... Kapitány! - szólt lelkendezve: - hallgassa...
32 XIII|        szerencsésebbek mint mi, - szólt az angol sóhajtva: - megvan
33 XIII|            Magam is ezt hiszem, - szólt most Bourcart kapitány.~-
34 XIII|         hát...~- E szerint hát, - szólt Kardec, a szigonyos: - magának
35 XIII| álmélkodva.~- Ez bolond beszéd! - szólt az egyik kormányos: - különben
36 XIV |        magával ragad bennünket! - szólt Allotte hadnagy.~- Szörnyeteg?...
37 XIV |           hogy eszébe jutott, így szólt:~- Egy csöppet sem csodálkoznám,
38 XV  |     menekülésre!~- Megpihenünk! - szólt végre Bourcart kapitány.~