Fejezet
1 I | tengert, s azért választja ezt a hajót, mert mindjárt kezdetben
2 I | megbánnia elhatározását...~- Oh, ezt már tudom, - viszonzá az
3 I | Éppen azért választottam ezt a kezdetet.~- És ráadásul
4 I | a Saint-Enochon kapta ám ezt a bajt! - tette hozzá élénken
5 I | Csöndes-tengeren?~- No, ezt ugyan nem vártam, kapitány! -
6 I | rozmárokat, bálnákat...~- Ezt már irigylem öntől! - kiáltott
7 II | kezdetén vagyunk.~- Oh, ezt én is tudom!... Sőt azt
8 II | veszélyben forgó hajót.~Ezt az utat választotta Bourcart
9 II | Zöldfoki-szigeteken, rögtön Ascension-, s ezt elhagyva, Szent-Ilona-sziget
10 II | idáig, nem hiába nevezte el ezt a fokot a «Viharok fokának»;
11 III | eredményeivel meg volt elégedve, s ezt meg is mondta a kádárnak,
12 IV | látta és egyformának mondaná ezt a szörnyeteget. Az egyik
13 IV | hogy majd felborult. Mikor ezt a kart levágták, más kettő
14 V | óvatosságból megtiltotta ezt.~Két órai szilaj hajtó-vadászat
15 V | kilogramm halcsontja volt. Ezt eladja Vancouverben s aztán
16 VI | megjelennek az első jéghegyek.~- Ezt igazán sajnáljuk, - mondta
17 VII | felelte Bourcart kapitány. - Ezt bizonyosan tudom.~- Különben
18 VII | hadnagy, - próbáljuk megcsípni ezt az állatot... Fogadok, hogy
19 VIII| adott. Nevezetes volt, hogy ezt az állatot nem szigony ölte
20 VIII| meg ne lepjék az alvókat; ezt az őrt minden két órában
21 VIII| Helyes, - felelte a hadnagy - ezt a roppant tömeget úgy sem
22 VIII| nem bírta kiverni fejéből ezt a rejtélyes hullámzást...
23 IX | vele kötekedni, észre vette ezt s mindjárt bosszantani is
24 X | kígyó!... Ki hihetné el ezt a badarságot?~Pedig a Saint-Enoch
25 X | födélzetén többen elhitték ezt a «badarságot» és Cabidoulin
26 XI | nekik, hogy csak álmodják ezt az irtózatos katasztrófát...~
27 XII | tudta megmagyarázni sem ezt, sem azokat a különös körülményeket,
28 XII | hogy maga sem igen hiszi ezt a föltevést.~Első gondja
29 XII | világosnál megvizsgálják ezt az ismeretlen zátonyt, a
30 XII | térképeken nem volt bejegyezve.~Ezt fontolóra vévén, Bourcart
31 XIII| csönd után, Filhiol orvos ezt kérdezte az angol kapitánytól:~-
32 XIII| képtelenség!~- Magam is ezt hiszem, - szólt most Bourcart
33 XIII| nem lehet kiverni fejükből ezt a rémmesét, és szentül meg
34 XIII| magam azonban nem hiszem ezt a badarságot.~Este kilencz
35 XIII| tisztek sápadtan hallgatták ezt a szóváltást, de nem avatkoztak
36 XIV | hatszázötvennyolcz kilométert tesz!~Ezt az esetet Bourcart kapitány
37 XV | Allotte hadnagy kiáltotta ezt a szót, s melléje sírt is,
38 XV | Saint-Enochra s én megköszöntem ezt önnek...~- Épp úgy, mint
|