Fejezet
1 I | csakugyan kellemetlen.~- Bizony az! - bólintott rá Bourcart
2 I | Már most bizonyos, hogy az angolok és a jingók legyőznek
3 I | nem, kedves Brunel úr... Az egyiket ugyan nem igen bánnám,
4 I | nem kényszerítené...~- Ez az egyik... bizonyára nem a
5 I | mondom: hiányzik a kádár, meg az orvos... Ámbár az orvost
6 I | kádár, meg az orvos... Ámbár az orvost szívesen elengedném,
7 I | igazítani, javítani való... míg az emberek, ha kár esik is
8 I | vállat vont. - És éppen ez az oka, hogy a Saint-Enoch
9 I | megtaláltam!... De éppen az a baj, hogy nem találtam
10 I | megártott neki.~- Dehogy az, dehogy az! - békételenkedett
11 I | neki.~- Dehogy az, dehogy az! - békételenkedett Bourcart
12 I | lábait sem bírja mozdítani: az izületei, csuklói mind megmeredtek.~
13 I | köszvényt kapni?... Hisz az orvosa is, kádárja is ebben
14 I | nevén szólította.~- Ah, ön az, Heurtaux? - szólt megfordulva,
15 I | akkor is csak úgy, ha ez az idegen orvos, vagy kádár!~
16 I | mikor levezették hozzá az ismeretlen látogatót. Huszonhat-huszonhét
17 I | sem lehetett, - de orvos, az igen.~Miután kölcsönösen
18 I | sóhajtott Bourcart kapitány.~- Az én nevem Filhiol, uram, -
19 I | ezt már tudom, - viszonzá az orvos mosolyogva: - mert
20 I | felelte a fiatal orvos: - a fő az, hogy a Saint-Enoch visszahozza
21 I | Filhiol orvos fölállva. - Az indulásra nézve pedig...~-
22 I | nincs kádárja? - kérdezte az orvos elgondolkozva.~- Nincs...
23 I | hiszem, uram, - felelte az orvos, - hogy talán kádárt
24 I | kirántja minden bajából: de az öröme legott semmivé lett,
25 I | Tournettes-utczában lakik?...~- Tulajdon az!... Mintha bizony egész
26 I | ötven éves, és nem ez lenne az első útja... Szóval, azt
27 I | minő önnek kellene...~- Az bizonyos, bizonyos, - tűnődött
28 I | beszéli, ha útra kel, hogy ez az utolsó útja, a melyből sohase
29 I | történeteknek... Nem, nem!... az egész legénységet megfélemlítené,
30 I | elmennénk hozzá? - tanácsolta az orvos.~A kapitány habozva,
31 I | Mária otthon volt. Éppen az udvaron bajlódott egy hordóval,
32 I | van...~- Nini!... hát ön az, Filhiol orvos úr?~- Én
33 I | Én vagyok, - felelte az orvos: - és azért jöttem
34 I | Cabidoulin mester! - nevetett az orvos: - húzza föl és vágjon
35 I | mindhalálig...~- No, és mi az? - kérdezte Bourcart kapitány.~-
36 I | kérdezte Bourcart kapitány.~- Az, hogy addig-addig járom
37 I | szállni. Úgy is megjártam már az egész világot... Láttam
38 I | elolvastam, a mit erről az állítólagos szörnyetegről
39 I | egy szavát sem hiszi el az orvosnak. Mind a mellett,
40 II | kikötőből a nyílt tengerre. Az idő meglehetős rossz volt;
41 II | hullámokat és űzte-hajtotta az égen a sötét föllegeket.~
42 II | négy-négy keresztvitorla volt, az utolsón pedig két nagy tat-vitorla;
43 II | tat-vitorla; a hajó orrától az első árbocz középső vitorla-rúdjáig
44 II | második kapitány, Coquebert az első, Allotte a második
45 II | második hadnagy, Filhiol az orvos, Ollive a vitorlamester,
46 II | és a számadó-tiszt, a ki az élelemről gondoskodott.~
47 II | kivel sokat utazott együtt az elmúlt években, ismerte
48 II | mint látod.~- S még mindig az a rögeszméd, hogy rossz
49 II | hajó tatján. - Úgy látszik, az utazás jól kezdődik és minden
50 II | Istennek, kapitány, - felelte az orvos: - de ne igen bízzuk
51 II | találkozunk czetekkel, például az Atlanti-óczeánban, még mielőtt
52 II | a második héten kiszabta az őrséget a legénységre: két
53 II | két ember folyton őrködött az árboczokon és szakadatlanul
54 II | csónakokat is, hogy alkalomadtán, az első jeladásra, rögtön leereszthessék
55 II | orrát, hogy megkerüljék az Ouessant-fokot. Ez volt
56 II | éjszak-keletről fújt, s egyenesen az Ortegal-fok felé, Spanyolország
57 II | elégedetten: - csak így tartson az idő!~- Pedig legalább két
58 II | legalább két héttel megkéstünk az orvos miatt, - jegyezte
59 II | hadnagy: - de itt is csak öné az érdem, orvos; mert ön szerezte
60 II | mester rászánta magát erre az utazásra, - szólt most Coquebert
61 II | mester hallani sem akart az utazásról. Azt mondogatta,
62 II | Bourcart kapitány: - a fő az, hogy itt van a hajón...
63 II | végtelen, oly csodás, hogy az ember sohasem tudhatja,
64 II | gyújtva, folytatta:~- A fő az, hogy elég czetet találjunk
65 II | többi aztán magától jön, ha az Isten is segít!~- Úgy van! -
66 II | meggyőződéssel beszélt a kapitány.~Az utazás kedvező és kellemes
67 II | Saint-Enoch, megkerülvén az Ortegal-fokot, egyenesen
68 II | Madeirának tartott, mert az Azori- és Kanári-szigetek
69 II | közt akart keresztül vágni az óczeánon.~Mindenki elégedett
70 II | egyenesen tovább folytatni az utat azok felé a tengerek
71 II | Jó-reménység-fokot, átszelni az Indiai-óczeánt és a Déli-tengert,
72 II | és a Déli-tengert, a hol az ausztráliai partok számos
73 II | számos kikötője befogadhatja az esetleg veszélyben forgó
74 II | veszélyben forgó hajót.~Ezt az utat választotta Bourcart
75 II | tenger «népes» volt ebben az évszakban: alig múlt el
76 II | tovább folytatta útját.~Az őrök éjjel-nappal az árboczokon
77 II | útját.~Az őrök éjjel-nappal az árboczokon voltak és vizsgálták
78 II | busaszöketők szinte egymást érték az Atlanti-óczeán e részeiben,
79 II | Atlanti-óczeán e részeiben, de az ember oly hevesen üldözte,
80 II | fölötte megfogyatkozott, s az állatok dél felé, csöndesebb
81 II | ugyan egy-két bálnát, s az egyik egész közel bukkant
82 II | fokot a «Viharok fokának»; az év nagyobb részében heves
83 II | Három napig verte a szél és az eső, s a tenger háborgása
84 II | mikor a hajó megvonult az Amszterdam- és Szent-Pál
85 III | van több czet, mint ott: s az egyetlen baj csak az, hogy
86 III | s az egyetlen baj csak az, hogy a czetek nagyon szétszórtan
87 III | pihenünk meg sehol? - tudakolta az orvos.~- De igen; mindjárt
88 III | szegélyzett tengerágba, mely az akaroai kikötőbe vezet.
89 III | kis puszta szigettel, mely az öböl közepén emelkedett.~
90 III | Akaroa a Banks-félszigeten, az öböl jobb partján épült,
91 III | jobb partján épült, s ebben az időben még csak kisebb falucska
92 III | falucska volt. Három nemzet: az angolok, a francziák és
93 III | függetlenül bár, de mégis az angolok fönnhatósága alatt.~
94 III | Bourcart kapitány jól ismerte az embereit és bízott bennük.
95 III | magyarázgatta terveit:~- Az a szándékom, - mondta, -
96 III | mérföldnyire volt Akaroától, az egyik őrtálló szigonyos
97 III | ismét fölbukik, Ducrest az egyik, én a másik lándzsát
98 III | mérföldnyire maga után vonszolja az üldöző csónakot, a kapitány
99 III | csónakot, a kapitány lassankint az üldözők után eredt s vagy
100 III | annak jeléül, hogy fogytán az ereje és lélegzete.~Allotte
101 III | belehajította lándzsáját az állatba, Ducrest szigonyos
102 III | magasra tartotta fejét és az orrából kilövellt vízsugár
103 III | benne levőkkel együtt. De ez az utolsó erőlködés nem sokáig
104 III | hadnagyot, de volt is miért; az elejtett állat hatalmas
105 III | hozzá a földarabolásához.~Az éjszaka csöndes volt és
106 III | mely alatt tüzet raktak, s az olvadó zsírt csatornákon
107 III | sokkal kisebbek voltak, mint az első, úgy hogy ezzel együtt
108 III | kapitány elhatározta, hogy az Island-öbölbe megy, a hol
109 III | 30-ikán vetett horgonyt az öbölben, a hol már több
110 III | ültette a hajó szakácsát s az egyik hadnagyot, a kik gyorsan
111 III | tengerágon. A major, a hová az angol révkalauz vezette
112 III | kapitány nem is időzött tovább az Island-öbölben. Tudván,
113 III | és így felelt:~- A kezdet az semmi, kapitány!... Végén
114 III | kapitány!... Végén csattan az ostor...~- Úgy van! - viszonzá
115 IV | Én azt hittem, - felelte az orvos, - hogy a Japáni-tenger
116 IV | megrakodva tértek vissza, s az angol tolmács csakhamar
117 IV | Harmadnapra tovább utazásuk után az őrök egész csapat busaszöketőt
118 IV | mégis meg akarta kísérteni az állatok üldözését.~Rögtön
119 IV | bizonyos, hogy el is ejti az állatot, a melynek már nem
120 IV | sikerült elejteni, noha az üldözött állatok közt volt
121 IV | óriási példány is. Mivel az este már leszállt, a vadászatot
122 IV | legénység ezzel vesződött, az egyik matróz, Gastinet kormányos,
123 IV | kiszalasztotta kezéből az első árbocz latin vitorlájának
124 IV | húzta a vitorla-köteleket, az árboczok nagy roppanással
125 IV | szerencsétlen azonban nem látta az iszonyú állatot, nem hallotta
126 IV | téríti-e el a hajót abból az irányból, a melyben mennie
127 IV | duzzadni kezdtek, s aztán az egész hajó egyszerre féloldalt
128 IV | recsegve lódult neki abban az irányban, a merre Gastinet
129 IV | habokon, görcsösen kapaszkodva az elért mentő-övbe.~Rögtön
130 IV | letették a fedélzetre. Mialatt az orvos fölmosdatta, Ducrest
131 IV | erejéből húzta a kötelet s az iszonyatos szörnyeteg csakhamar
132 IV | vissza a tengerbe? - kérdezte az orvos álmélkodva. - Hát
133 IV | vagy ha jobban tetszik, az olaja, sokkal kitűnőbb,
134 IV | ej kapitány! - kötekedett az orvos: - talán csak nem
135 IV | ikén a Saint-Enoch átszelte az Egyenlítőt, a minek örömére
136 IV | árt; s ha már elpusztul az ember, hát inkább jó kedvűen,
137 IV | tikkadt, fülledt levegőben. Az unalom gyötört mindenkit,
138 IV | unalom gyötört mindenkit, s az volt minden szórakozásuk,
139 IV | Cabidoulin, meg van-e elégedve az utazással? A hajófenékben
140 IV | föl nem falja a bálnákat az orrunk előtt.~- Hát pedig
141 IV | orrunk előtt.~- Hát pedig az is megtörténhetik, uram! -
142 IV | hogy kinevették azokat az újságokat, a melyek először
143 IV | először tálalták föl ezeket az ostobaságokat... Pedig ez
144 IV | épp oly régi, mint maga az ember! Már az ókorban is
145 IV | mint maga az ember! Már az ókorban is megtaláljuk nyomait...
146 IV | Aztán keletkeztek a mesék az óriási polipokról, fejlábúakról,
147 IV | száz láb hosszú: - holott az egész állat, a csápjait
148 IV | mondaná ezt a szörnyeteget. Az egyik szerint hegyes orra
149 IV | olyan úszói voltak, mint az elefánt fülei s azokkal
150 IV | Glocester-öbölben, másodszor az amerikai vizekben, harmincz
151 IV | Schielderup kapitány 1849-ben az Osterssen-sziget s a szárazföld
152 IV | 1862-ben, Bouyer kapitány, az Alecton parancsnoka...~-
153 IV | rá lőni revolverrel, míg az óriás béka eleresztette
154 IV | szorította, fojtogatta, mint az óriáskígyó a prédáját. Ez
155 IV | magával a mélybe.~Ezek voltak az utolsó adatok, a melyekről
156 IV | tudott. Hogy mennyi volt igaz az itt fölsorolt állításokból,
157 IV | leránthatnak a mélységbe: viszont az is kétségtelen, hogy annyi
158 IV | még pár napig tartott, s az idő csak május 5-ikén fordult
159 IV | Margit-öbölbe igyekszik, mint mi.~- Az meglehet, - felelte Heurtaux
160 IV | Saint-Enoch hátulsó árboczán... de az ismeretlen hajó nem felelt
161 IV | ismeretlen hajó nem felelt az udvarias fölszólításra.~-
162 IV | udvariatlanok és pöffeszkedők csak az angolok lehetnek!~És a Saint-Enoch
163 V | rendesen csak akkor jönnek ebbe az öbölbe, mikor a nőstények
164 V | 13-ikán pillantották meg az amerikai partot, még pedig
165 V | pedig a Szent-Lukács-fokot, az ó-kaliforniai félsziget
166 V | torkolata elé, de mivel az öbölben sok a homokzátony,
167 V | horgonyvetésre alkalmas helyet. Az öböl tele van hallal; partjait
168 V | rögtön ráismert. Ugyanaz az angol hajó volt, a mely
169 V | 25-ikén napszállat felé az őrt álló Kardek szigonyos
170 V | villámgyorsan menekülnek, s az egész évszakban nem térnek
171 V | könnyen boldogulunk velük. Az anya-bálna nem gyanakvó,
172 V | lehet hajítani a szigonyt. Az se baj, ha elhibázzuk, mert
173 V | elfárad és hátra marad; az anyja pedig nem hagyja el,
174 V | bálnák, mint a hímek - mondta az orvos.~- Azért, mert az
175 V | az orvos.~- Azért, mert az anya-bálna nagyon dühös
176 V | ha a kis bálnát megsebzi! Az anya dühösen rárohan a csónakra
177 V | ő ért leghamarabb közel az állathoz. De a bálna is
178 V | a menekülő bálnák után. Az anya-bálna 8-10 méter magasra
179 V | matrózok új erőre kaptak, az evezők mélyen merültek a
180 V | köztük és a bálna közt: az anya nem akarta cserben
181 V | elejtettek.~- Jól ütött ki az idei vadászat? - kérdezte
182 V | két elég nagy hímet is.~Az öbölben volt néhány amerikai
183 V | vadásztak. Ezek egyikének, az Irwingnek parancsnoka megbarátkozott
184 V | s aztán megint elindulok az új vadászatra.~- Nagy időpazarlás, -
185 V | Nagy időpazarlás, - mondta az amerikai kapitány. - A halzsírt
186 V | egész Dél-Amerika körül, s az Atlanti-óczeánon föl Havreig.
187 V | Kuruli-szigetek körül és az Okhocki-tengerben, még pedig
188 V | megpendítette.~A Vancouver-sziget az amerikai vizekben fekszik,
189 V | fekszik, egy magasságban az angol Kolumbiával, tehát
190 V | két hét alatt oda érhet.~Az amerikai kapitány gondolata
191 V | Repton is oda igyekszik, az az udvariatlan angol hajó,
192 V | Repton is oda igyekszik, az az udvariatlan angol hajó,
193 V | de sem a franczia, sem az amerikai hajókkal nem érintkezett.
194 V | június 17-ikére tűzte ki az indulás napját. A Saint-Enochnak
195 V | folytatja a vadászatot.~Az indulást megelőző napon
196 V | Bálna!... bálna!...~Valóban az volt: egy hatalmas anya-bálna
197 V | mely lassan úszott befelé az öbölbe.~Egyszerre csak a
198 V | csónak gyorsan közeledett; az egyik jóval megelőzte a
199 V | Félhárom lehetett, mikor az első csónak szigonyosa megcsóválta
200 V | és ráhajította a bálnára.~Az állat nem vette észre a
201 V | került, s a fegyver nem az anyját érte, hanem őt, még
202 V | hanem őt, még pedig épen az ajkán.~A seb halálos volt;
203 V | mozdulatlanul úszott a vízen. Az anya-bálna irtózatos dühbe
204 V | csónakra. Hiába eveztek az angolok visszafelé - nem
205 V | tenger-áramlat már vitt kifelé az öbölből, s vele együtt eltűnt,
206 VI | szemben fekszik s politikailag az angol Kolumbiához tartozik;
207 VI | Saint-Enoch baj nélkül tette meg az utat, mely azonban tizenhat
208 VI | rendbe hozhatja hajóját is.~Az Irwing kapitánya igazat
209 VI | Nos, Heurtaux, megkötöttem az alkut! Most már csak a hordókat
210 VI | hétig eltartott s ez alatt az idő alatt Cabidoulin János
211 VI | megvizsgálnia és kijavítania azokat az üres hordókat, melyeket
212 VI | melyeket Bourcart kapitány az új czetvadászatra vásárolt.~
213 VI | nyakig úszott a munkában s az egész idő alatt nem igen
214 VI | volt, mert jó áron eladták az egész terhet s megint azonnal
215 VI | kapitány. - Hanem ha beválik az, a mit tervezek...~- S mi
216 VI | tervezek...~- S mi lenne az?~- Hogy két hónap múlva,
217 VI | is oly jól sikerül, mint az első, ismét itt leszünk
218 VI | leszünk Victoriában s eladjuk az Okhoczki-tengerben elejtett
219 VI | nem igen tetszettek neki. Az odavaló fajta valóban nem
220 VI | zömök, elhízott férfiak, az arczuk szabálytalan, a fejük
221 VI | vadászok elől.~E közben nemcsak az új hordókat rakták be a
222 VI | dikére tűzte ki.~Két nappal az indulás előtt egy amerikai
223 VI | horgonyt a Saint-Enochtól. Az Irwing volt, a melynek parancsnoka
224 VI | hogy Victoriába jöjjön.~Az Irwing parancsnoka, Forth
225 VI | fogadták. Elbeszélgettek az útról, a régi viszontagságokról
226 VI | kapitány azt is megkérdezte az amerikaiaktól, hogy jó szerencsével
227 VI | a bálnák úgy megfogytak az öbölben, hogy hordóimnak
228 VI | ezek is, azok is otthagyják az öblöt, mert jobb szeretnek
229 VI | lenni.~- Meglehet, - felelte az amerikai - ámbár június
230 VI | folytatják a vadászatot az ázsiai vizekben.~- No, akkor
231 VI | itt értem önöket, - szólt az amerikai udvariasan fölállva -
232 VI | áldomást ihatom önökkel az új vadászat sikerére.~-
233 VI | Behring-szorosban, mint az Okhoczki-tengerben fagyni
234 VI | fagyni kezd és megjelennek az első jéghegyek.~- Ezt igazán
235 VI | esetre észrevettem: s ez volt az egyik oka, a miért magam
236 VI | miért magam is ott hagytam az öblöt.~- Különös! - tűnődött
237 VI | kapitány, - de mi lehetett az oka?~- Azt nem tudnám, uraim...
238 VI | felelte Forth kapitány, - az bizonyos, hogy a bálnák
239 VI | elindultunk, már ő is készülődött az útra.~- Merre?~- Azt beszélték,
240 VII | ha a szél állandó marad.~Az idő kedvező, a szél állandó
241 VII | készen kellett lenniök, hogy az esetleg elejtett bálnák
242 VII | Csak pár hétig vadászhatunk az Okhoczki-tengerben, mert
243 VII | erőpazarlás...~- Majd megjön az is, kedves orvos...~- És
244 VII | Nem maradhatnánk oda fönt az Okhoczki-tengerben?~- Telelhetnénk
245 VII | Okhoczk kikötőjében; de ebben az esetben inkább visszamennék
246 VII | Szóval: akár így, akár úgy: az idén már nem megyünk haza
247 VII | engem ne féltsen! - felelte az orvos, - akár meddig itt
248 VII | váltogatták föl egymást az árboczokon, de csak nagy
249 VII | Saint-Enoch augusztus 5-ikén ért az Aleuti-szigetekhez, melyeknek
250 VII | Aleuti-szigetekhez, melyeknek egyikén, az Umanakon, a kilenczezer
251 VII | tengert a partok közelében.~Az Aleuti-szigetcsoport Oroszország
252 VII | szinte természetes folytatása az Aljaszkai félszigetnek,
253 VII | azokba kapaszkodtak.~Végre, az augusztus 10-ikéről 11-ikére
254 VII | Ha nem kerülhetik ki, ez az áramlat éjszak-kelet felé
255 VII | nagy bajjal juthatnak el az Okhoczki-tengerbe.~- Elhagyott
256 VII | a derék hajósokat, csak az volt, hogy mindeddig még
257 VII | egyetlen bálna sem került az útjukba.~- Hova a pokol
258 VII | fenekére bújhattak ezek az állatok? - törte a fejét
259 VII | hirtelen fölkiáltott:~- Mi az amott nyugatra?~Mindnyájan
260 VII | Nézze meg, orvos, mi az? - szólt Bourcart kapitány,
261 VII | Különben is látni, hogy az a szalag mozog - tette hozzá
262 VII | szalagot.~- No, öreg: mi az? - kérdezte a vitorlamester
263 VII | Fején - ha ugyan feje volt az a magasan kiálló roppant
264 VII | vidékről?...~E pillanatban az egész legénység, mint egyetlen
265 VII | próbáljuk megcsípni ezt az állatot... Fogadok, hogy
266 VII | akarom, hogy megtudjuk mi az.~- Menj velük te is! - kötődött
267 VII | bocsátották a két csónakot; az egyikbe Allotte hadnagy,
268 VII | de csak vigyázz, hogy az igazi tengeri kígyóval is
269 VIII| VIII. FEJEZET.~Az Okhoczki-tengerben.~A Kuruli-szigetek
270 VIII| japáni birodalomhoz tartozik, az éjszaki szigetek pedig Oroszországhoz
271 VIII| lesznek.~Mivel Nikolajevszk, az Amur-tartomány fővárosa,
272 VIII| kínálkozott. Azaz hogy igen: az őrt álló matrózok négy,
273 VIII| Csantar-szigetekhez vitorlázik, a hol az elmúlt években mindig szerencsésen
274 VIII| begöngyölje a vitorlákat. Az egyik éppen a keresztvitorla-rúdon
275 VIII| horgonyláncza feszülni kezdett; az útjában megállított hajó
276 VIII| szerencsétlen matróz elvesztette az egyensúlyt, lebukott a vitorlarúdról,
277 VIII| vissza zsákmányát: - ez volt az első áldozat, a ki soha
278 VIII| többé nem látja viszont az édes hazát!~A legénységet
279 VIII| kapitány.~- A Repton!~Valóban az volt: az angol czetvadász-hajó,
280 VIII| Repton!~Valóban az volt: az angol czetvadász-hajó, a
281 VIII| Margit-öbölben.~- Vigye el az ördög! - kiáltott föl Allotte
282 VIII| a vízen.~A tengerpartnak az a része, a hol a Saint-Enoch
283 VIII| ki a rengeteg erdőkből és az embert is megtámadták. Ezért
284 VIII| legénység, ha fáért ment az erdőbe, mindig vitt magával
285 VIII| Tudom, tudom... csak az bánt, hogy épp oly üresen
286 VIII| Nevezetes volt, hogy ezt az állatot nem szigony ölte
287 VIII| sem lett volna okos dolog az elhamarkodott támadással
288 VIII| hogy a medvék meg ne lepjék az alvókat; ezt az őrt minden
289 VIII| ne lepjék az alvókat; ezt az őrt minden két órában fölváltották.~
290 VIII| ráhajíthatta fegyverét, de az óriás bálna oly gyorsan
291 VIII| a hadnagy kezéből. Mire az állat fölbukott, már Heurtaux
292 VIII| kapitány pedig ott maradt az elejtett bálna mellett.
293 VIII| Heurtaux kapitány. - Csak az a bosszantó, hogy a parancsnok
294 VIII| sűrű ködben.~Előszedték az eleséges zsákot, jól megvacsoráltak
295 VIII| megvacsoráltak s azután az őr kivételével mindnyájan
296 VIII| Bár a szél végképp elállt, az éjszaka még sem volt teljesen
297 VIII| semmi felelet sem hangzott az intő szóra, s nem lehetett
298 VIII| hullámzás alább hagyott, s az éjszaka többi része nyugodtan,
299 VIII| ilyenkor már menekülni kellett az Okhoczki-tengerről.~A többi
300 VIII| mit keresnünk itten.~- Ez az én hitem is, - felelte a
301 IX | hasonló nevű folyó öntöz, az Okhoczki-tenger s az éjszaki
302 IX | öntöz, az Okhoczki-tenger s az éjszaki Jeges-tenger közt
303 IX | fekszik. A tartomány 1806 óta az oroszok birtoka. Nem nagyon
304 IX | szintén ott horgonyzott az Avacsa-öbölben.~A tágas
305 IX | kapitánynak; - ámbár tudom, hogy az Avacsa-öböl nem fagy be
306 IX | sem tudom... Odáig hat hét az út... Ki tudja, nem találkozunk-e
307 IX | néhány bálnával? Hisz sem az Okhoczki-tengerben, sem
308 IX | Behring-szorosba menekültek?~- Az lehet; de oda már nem mehetünk
309 IX | öreg, hogy örülsz ennek az új útnak!~- Bolond volnék,
310 IX | kádár.~- Ugyan miért?~- Mert az út Vancouver felé nem biztos
311 IX | mely szorgalmasan dolgozott az utazás előkészületein. Látták,
312 IX | hogy a Repton is készülődik az útra; hogy hová megy, senki
313 IX | pofacsontjaik nagyon kiállók, az orruk tömpe és laposra nyomott,
314 IX | külsejök nem valami kellemetes az európai szemnek. Állatbőrből
315 IX | hajóácsa durván félre lökte az egyik franczia matrózt.
316 IX | Ez rögtön torkon ragadta az angolt, letépte fejéről
317 IX | rohanni. Szerencsére Stroke, az angolok hadnagya, és Ollive,
318 IX | valami. Október 8-ikán, ámbár az idő szép, csöndes volt,
319 IX | akarta megmenteni.~Mi volt az általános riadalom oka?~
320 IX | riadalom oka?~Fél mérföldnyire az öböltől irtózatos tengeri
321 IX | csakugyan a tengeri kígyó úszkál az öblön kívül.~- Nekünk mindegy, -
322 IX | csak álmodták, azt hiszem, az utazásunkat nem halasztjuk
323 IX | halkan: - de a mi igaz, az igaz!... A tengeri kígyó
324 X | lassan vitorláztak kifelé az öbölből, folyton vizsgálták
325 X | szemhatáron.~Három nap múlt el már az indulás óta, s a rettenetes
326 X | Ugyan, hadnagy! - nevetett az orvos, - talán csak nem
327 X | víztükör egyhangú sivatagát.~Az árboczokon fölváltva őrködött
328 X | őrködött két-két matróz, s ha az őrködés sora Cabidoulinra
329 X | lásson. Annyira elfoglalta az őrködés, hogy nem is felelt,
330 X | délután három óra tájban az őrt álló matróz hangosan
331 X | matróz hangosan lekiáltott az árboczról:~- Bálna szél
332 X | döglött bálnát találtunk az utóbbi időben!...~- De azért
333 X | szintén arra felé fordította az orrát.~- Ha csakugyan bálna
334 X | szétváltak, közbe fogván az állatot, hogy elvághassák
335 X | állatot, hogy elvághassák az útját, ha menekülni akarna.
336 X | menekülni akarna. De erre az elővigyázatra nem volt szükség,
337 X | kapitány, közelebb érve az állathoz, föl is kiáltott:~-
338 X | fele úgyis elmaradna az úton, s a többivel sem tudnánk
339 X | elindult, mind füstbe ment; sem az Okhoczki-tengerben, sem
340 X | Ollive mesternek sem tetszett az eset, de ő csak megvigasztalta
341 X | egy-egy ilyen roncs került az útjukba, a matrózok elnémultak,
342 X | kapitány tisztjeivel és az orvossal beszélgetett a
343 X | már várniok kellett, míg az állat ismét fölbukik; ez
344 X | legalább el sem maradt tőle.~Az volt a kérdés, sokáig tart-e
345 X | áll, abba kell hagyniok az üldözést.~De, hat óra tájban,
346 X | már hanyatlani kezdett, az egyik csónak orrában álló
347 X | hadnagy bámulva.~Csakugyan az volt!... És Heurtaux kapitány,
348 X | hadnagy mérgesen.~Pedig az angoloknak nyilvánvalóan
349 X | kapitány, - előzzük meg az angolokat!~A francziák teljes
350 X | erejükből neki feküdtek az evezőknek s a csónakok szinte
351 X | szántották a tengert... De az angolok is szemmel láthatólag
352 X | feltörő vízsugár véres volt... az állat lomhán csapott egyet
353 X | mozdulatlanul hevert a vízen.~Az volt a kérdés: az angol,
354 X | vízen.~Az volt a kérdés: az angol, vagy a franczia szigony
355 XI | vontatják, ugyanezt tették az angolok is.~- Ez a bálna
356 XI | kapitány felelet helyett, az elejtett állatra mutatva.~-
357 XI | másodperczig. Úgy látszott, az összecsapás kikerülhetetlen...
358 XI | vannak a matróz övében.~Az angol kapitány habozott
359 XI | Heurtaux kapitány.~Majd, az angolokhoz fordulva, így
360 XI | Föltéve, ámbár nem igaz, hogy az önök szigonya sebezte meg
361 XI | nem ez a fontos: hanem az, hogy kinek a szigonya ölte
362 XI | A miénk! - kiabáltak az angolok.~- Nem!... nem! -
363 XI | kapitány gondolkozóba esett. Az éjszak-keleti szél egész
364 XI | is láthatta, mi történik az elejtett bálna körül.~Az
365 XI | az elejtett bálna körül.~Az angolok tisztában voltak
366 XI | A mikor tetszik!~- Le az angolokkal! - kiabálták
367 XI | Mind a mellett, miután az elejtett bálnát odakötözték
368 XI | legénység közt a puskákat.~De az éjszaka csöndben, nyugodtan
369 XI | Vancouverben, még pedig mindjárt az nap, a mikor kikötünk.~-
370 XI | felelte a parancsnok: - ezek az angolok minden gazságra
371 XI | hitte, minden árbocza kidől az irtózatos lökéstől.~- Mi
372 XI | hátul! - ordított egy matróz az árboczról. Mind arra néztek: -
373 XI | kérdezte Filhiol orvos.~- Biz az meglehet, hogy igen! - felelte
374 XI | vitorláit bontogatta: csak az volt a kérdés, hogy merre
375 XI | hogy csak álmodják ezt az irtózatos katasztrófát...~
376 XI | szerencsétlenség elfeledtette az ellenségeskedést, s Bourcart
377 XI | kapitánynak, mihelyt magához tért, az volt az első gondolata,
378 XI | mihelyt magához tért, az volt az első gondolata, hogy talán
379 XII | teste úgy megrázkódott, hogy az árboczok recsegve-ropogva
380 XII | Heurtaux kapitány volt az első, a ki szóhoz jutott.
381 XII | legalább nincs sehol... az Aleuti- és Kuruli-szigetcsoportok
382 XII | vannak... Kamcsatkában, az Aleuti-szigeteken... Meglehet,
383 XII | Első gondja különben most az volt, hogy nem kapott-e
384 XII | világosnál megvizsgálják ezt az ismeretlen zátonyt, a melyről
385 XII | készen vannak... Utóvégre az a kétszáz mérföld - körülbelül
386 XII | körülbelül ennyire voltak az Aleuti-szigetektől - nem
387 XII | csónak sziklába ütődhetik, s az emberei ott vesznek.~Oly
388 XII | matrózzal rögtön hozzá fogott az egyik csónak fölszereléséhez,
389 XII | ismételte a kísérletet, de az ólom sehol sem ért feneket: -
390 XII | csak akarták megmérni: mert az ólom itt sem ért sehol feneket.~
391 XII | csónakot vízre bocsátja s az összes legénység teljes
392 XII | legyenek hat órára, a mikorra az új tengerdagályt várták.~
393 XII | volnának szögezve ehhez az átkozott zátonyhoz! - kiáltott
394 XII | szabadulhatunk innen!~- Mi az, öreg?...~- Semmi! - felelte
395 XII | a födélzetre, összeestek az éhségtől és fáradságtól.
396 XIII| FEJEZET.~A mozgó zátony.~Az angol hajóskapitány, miután
397 XIII| farkasétvággyal elfogyasztotta az elébe rakott eledeleket
398 XIII| szerencsésebbek mint mi, - szólt az angol sóhajtva: - megvan
399 XIII| ha megfeneklett, s még az összes hajóteher föláldozásával
400 XIII| ragaszkodnak hozzá? - kérdezte az angol. - Miért nem szállnak
401 XIII| Október vége felé járt az idő, s ilyenkor irtózatos
402 XIII| volna csónakon neki vágni az óczeánnak!~Végre, hosszas
403 XIII| Filhiol orvos ezt kérdezte az angol kapitánytól:~- Bizonyára
404 XIII| kamcsatkaiakat, - felelte az angol, - hanem az én legénységemet
405 XIII| felelte az angol, - hanem az én legénységemet is.~- Tehát
406 XIII| nincsenek! - kiáltott föl az orvos.~- Miért ne lehetnének? -
407 XIII| kamcsatkaiak beszéltek!... Az lehet, hogy egy-egy csónakot
408 XIII| száz tonnás nagy hajót, az már igazán képtelenség!~-
409 XIII| fordult Filhiol orvos az angolhoz: - látta-e útjában
410 XIII| tengeri kígyót, melytől az együgyű kamcsatkai halászok
411 XIII| Nagyon valószínű, hogy az volt! - kiáltott közbe Allotte
412 XIII| embereim egy része, - folytatta az angol kapitány, - határozottan
413 XIII| mélységbe...~- Na, ebben az én legénységem is egyetért
414 XIII| legénységem is egyetért az önével, - mondta Bourcart
415 XIII| senkinek sem jutott eszébe az alvás. Egyre ezen a képzelt,
416 XIII| szörnyetegen vitatkoztak, s az orvos, meg Allotte hadnagy
417 XIII| tenger-dagály sem, mert az már három órával ez előtt
418 XIII| Ez bolond beszéd! - szólt az egyik kormányos: - különben
419 XIII| különben is nem ez a fő, hanem az, hogy örökké itt ragadunk-e
420 XIII| örökké itt ragadunk-e ezen az átkozott zátonyon, mint
421 XIII| átkozott zátonyon, mint az osztriga a sziklán?~- Nem! -
422 XIII| kiabáltak többen meghökkenve.~- Az a szörnyeteg, a melyik megragadta
423 XIII| revolvert fogtak, s mind az öten készen voltak, hogy
424 XIII| vasra, mert megjövendöltem az igazat?...~- Úgy van!...
425 XIII| igazat?...~- Úgy van!... az igazat!... Igazat mondott! -
426 XIV | egyetlen egy csónakjuk sem: - az irtózatos hullámcsapás mind
427 XIV | ellenállása fölfordította az embereket. A legénység kénytelen
428 XIV | pillanatban várták, hogy az árboczok darabokra törve
429 XIV | egy szörnyeteg fogta meg az ötszáz tonnás hajót s ragadta
430 XIV | szóval akármi más, csak az a tengeri szörnyeteg nem,
431 XIV | babonás legénység fejét!~Az éjszaka egyformán telt el,
432 XIV | éles levegő úgy metszette az arczot, mint a borotva,
433 XIV | szétnézzen, úgy oda vágta a szél az ajtóhoz, hogy ketten is
434 XIV | parancsnok komoran. - Ez az állapot nem tarthat soká...
435 XIV | siketítő, egyforma bőgést.~- Az árbocz! - kiáltott föl Ollive
436 XIV | reggeli nyolcz óra volt: az őrült nyargalás tehát már
437 XIV | kimeríthetetlen erő lehetett az, a mely ily sokáig egyenletes
438 XIV | Csak rágondolva is megáll az emberi ész!~- Legalább negyven
439 XIV | Peru partjain pusztított, az óczeán oly roppant hullámot
440 XIV | hatszázötvennyolcz kilométert tesz!~Ezt az esetet Bourcart kapitány
441 XIV | Csöndes-tenger fenekén, s minket most az ettől okozott hullám ragadott
442 XIV | is, s most már bizonyára az Éjszaki-Jeges-tengerben
443 XIV | embere nyomorultan vesz el az örök hó és jég kietlen sivatagjában!...~
444 XIV | sivatagjában!...~Mert ha az összeütközés szörnyű katasztrófája
445 XIV | hosszúságát még növelte, nyújtotta az is, hogy a köd egyre tartott
446 XIV | köd kissé eloszlott, de az ég felhős maradt. A szürke
447 XIV | meg soha!~- Hol van hát az a szörnyeteg? - kiáltott
448 XIV | Sarki-tengerben úszik.~Egyszerre csak az egyik matróz, a ki ez alatt
449 XIV | volt, hanem a sarki zátony, az a roppant jégmező, mely
450 XV | Befejezés.~Hová vitte őket az a roppant hullám, mely elszakította
451 XV | rohant. Ha nem tért el ettől az iránytól, midőn a Behring-szorosból
452 XV | sokkal könnyebb lesz, mintha az amerikai Aljaszka végtelen
453 XV | gyalogolniok a jégmezőkön, tűrniök az évszak viszontagságait,
454 XV | viszontagságait, küzdeniök talán az éhséggel is: de legalább
455 XV | összeácsolása, s ennek munkájában az angolok is serényen segítettek
456 XV | aztán megpihentek... hogy az első szóra ismét nyakukba
457 XV | Huszonnégy nap múlt el az indulás óta. Eleségük majdnem
458 XV | Halálos csönd lett, s az ötvenhat ember közül egyik
459 XV | a sátrakat, s leszedték az utolsó eleséget a szánkókról.
460 XV | Csöndben, szótlanul ették meg az utolsó falat kétszersültet,
461 XV | utolsó falat kétszersültet, az utolsó falat húst. Aztán
462 XV | A czetvadász-hajó, mert az volt; duzzadó vitorlákkal
463 XV | kikötött Dunedinben.~King, az angol kapitány, így búcsúzott
464 XV | napot!~- Jó napot!~Ez volt az egész.~A tengeri kígyó históriája
465 XV | másik nyert volna.~Hanem az bizonyos, hogy Cabidoulin
466 XV | Máriának csakugyan ez volt az utolsó útja.~~-&-~
|