Fejezet
1 I | Brunel úr: sőt attól félek, hogy holnap sem indulunk, s úgy
2 I | sem indulunk, s úgy lehet, hogy még egy hét múlva is itt
3 I | indulnia kellett volna, hogy idején ott lehessen a déli
4 I | tengereken... Már most bizonyos, hogy az angolok és a jingók legyőznek
5 I | Nem, nem!... persze, hogy nem a kádár! - felelte Bourcart
6 I | ha a törvény megkívánja, hogy orvos is legyen a hajón!~-
7 I | legyen a hajón!~- Persze, hogy megkívánja! - dörmögött
8 I | vont. - És éppen ez az oka, hogy a Saint-Enoch még mindig
9 I | megtaláltam!... De éppen az a baj, hogy nem találtam meg, s ki tudja,
10 I | találtam meg, s ki tudja, hogy megtalálom-e hamarjában?~-
11 I | csúzzal és köszvénnyel, hogy mozdulni se tud.~- Úgy látszik,
12 I | nincs nedvesség... jele, hogy én már húsz év óta folyton
13 I | Brunel úr: - mi baja neki, hogy nem mehet önnel?~- Tudom
14 I | bal karja, s azt mondja, hogy a lábait sem bírja mozdítani:
15 I | Hahaha! S ön még azt mondja, hogy a Saint-Enochon nem lehet
16 I | hozta önt erre?~- Lehet, hogy jó szél, kapitány, - felelte
17 I | kapitány... De bizonyos, hogy nagyon sürgős és fontos
18 I | volna, mert igen sajnálta, hogy nem találta önt a hajón.~-
19 I | egész fiatal, s azt mondta, hogy nem sokára visszajön...
20 I | Bocsásson meg, Brunel úr, hogy el kell válnunk...~- Csak
21 I | révkalauz: - azt sejtem, hogy ez a látogatás kirántja
22 I | a hajó farában volt, úgy hogy ajtaja a kormány felé, ablakai
23 I | szólt:~- Megtudtam a börzén, hogy a Saint-Enoch nem kelhet
24 I | vagyok, s azért jöttem, hogy megkínáljam önt szolgálataimmal,
25 I | megtetszett neki. Megtudta, hogy Filhiol roueni iparos-család
26 I | hajóra jöhet. Meglátja, hogy nem lesz oka megbánnia elhatározását...~-
27 I | kölcsönösen tudni fogjuk, hogy kivel lesz dolgunk... Hanem, -
28 I | hosszúak... Megeshetik, hogy két-három évig is távol
29 I | fiatal orvos: - a fő az, hogy a Saint-Enoch visszahozza
30 I | megtetszett Bourcart kapitánynak, hogy rögtön melegen megszorította
31 I | élénken, - most már hiszem, hogy ön velünk jön és igaz szívből
32 I | apó olyan köszvényes lett, hogy mozdulni se tud... De nem
33 I | uram, - felelte az orvos, - hogy talán kádárt is ajánlhatnék
34 I | gondviselésszerű fiatal embernek, hogy egy csapásra így kirántja
35 I | Filhiol orvos így szólt:~- Hogy nem jutott önnek eszébe
36 I | a szekerczével... Igaz, hogy csontig megsebezte, de most
37 I | mint én, aligha ajánlaná, hogy megfogadjam... S egyáltalában
38 I | egyáltalában nem hiszem, hogy akadna kapitány, a ki föl
39 I | azt beszéli, ha útra kel, hogy ez az utolsó útja, a melyből
40 I | megfélemlítené, elcsüggesztené, úgy hogy nem bírnék vele...~- De
41 I | kettőn áll a vásár... Tudom, hogy Cabidoulin már elbúcsúzott
42 I | De végre úgy látszott, hogy minden aggodalmán győzött
43 I | aggodalmán győzött a vágy, hogy minél előbb indulhasson,
44 I | hordóval, de látszott rajta, hogy nem igen sok dolga van,
45 I | ide Bourcart kapitánnyal, hogy rávegyem önt: jöjjön el
46 I | velünk...~- Micsoda?... hogy elszegődjem?! - kiáltott
47 I | csóválva. - Ön is tudja, hogy már öt év óta nem jártam
48 I | tengeren... s most azt akarná, hogy...~- Ugyan, Cabidoulin mester, -
49 I | összerántotta bozontos szemöldökeit, hogy a homloka csupa ráncz lett,
50 I | Bourcart kapitány.~- Az, hogy addig-addig járom a tengert,
51 I | is bele fulladok! Tudom, hogy a Saint-Enochnak jeles kapitánya
52 I | orvosa is: de azt is tudom, hogy ha elmennék vele, olyan
53 I | kapitány.~- Pedig úgy van, a hogy mondtam, - erősködött Cabidoulin
54 I | Ezért meg is fogadtam, hogy nyugodtan morzsolom le életemet
55 I | Filhiol orvos.~- S tudja-e, hogy mit látnék még, ha megint
56 I | összeírtak, és ismétlem önnek, hogy tengeri kígyó nincs és sohasem
57 I | csóválgatásából szemmel látható volt, hogy egy szavát sem hiszi el
58 I | egyre sürgősebben unszolta, hogy szegődjék el a Saint-Enochra,
59 II | czetek üldözésében, úgy hogy sokszor Bourcart kapitánynak
60 II | kellett őket visszatartania, hogy a kész veszedelembe ne rohanjanak.~
61 II | még mindig az a rögeszméd, hogy rossz vége lesz?~- Még pedig
62 II | bennünket...~- Azt bizonyítaná, hogy igazam volt! - vágott közbe
63 II | tudom!... Sőt azt is tudom, hogy csak nyugtával dicsérhetjük
64 II | napot: de mégis úgy sejtem, hogy utunk épp oly jól fog végződni,
65 II | jól fog végződni, mint a hogy kezdődött.~- Ez minden esetre
66 II | meggyőződve, kedves orvos, hogy egyetlen egy alkalmat, illetőleg
67 II | fogunk elszalasztani.~S hogy csakugyan el ne szalasszanak
68 II | Fölszerelték a csónakokat is, hogy alkalomadtán, az első jeladásra,
69 II | fordította a hajó orrát, hogy megkerüljék az Ouessant-fokot.
70 II | még most is csodálkozom, hogy Cabidoulin mester rászánta
71 II | Coquebert hadnagy. - Tudom, hogy több hajó fölszólította
72 II | utazásról. Azt mondogatta, hogy ő már csak Havre utczáin
73 II | Bourcart kapitány: - a fő az, hogy itt van a hajón... Elég
74 II | kedves orvos, míg rávehettük, hogy beszegődjék hozzánk... Azt
75 II | beszegődjék hozzánk... Azt mondta, hogy megunta a hajózást, hogy
76 II | hogy megunta a hajózást, hogy addig jár a korsó a kútra,
77 II | még azzal is dicsekedett, hogy ő már mindent látott és
78 II | oly végtelen, oly csodás, hogy az ember sohasem tudhatja,
79 II | Saint-Enoch oly kipróbált hajó, hogy minden veszéllyel megdaczol.~
80 II | gyújtva, folytatta:~- A fő az, hogy elég czetet találjunk utunkban
81 II | tisztek csodálkoztak kissé, hogy mind eddig egyetlen egy
82 II | bukkantak föl a hajótól, hogy üldözésükre gondolni sem
83 II | évszakban: alig múlt el nap, hogy a Saint-Enoch ne találkozott
84 II | nagy tengeri emlősöket, hogy számuk fölötte megfogyatkozott,
85 II | feszítették egymással, úgy hogy a hajó meglehetősen mozdulatlanul
86 II | hajtotta őket czéljuk felé, úgy hogy február 15-ikén reggel már
87 III | az egyetlen baj csak az, hogy a czetek nagyon szétszórtan
88 III | és fölötte óvatosak, úgy hogy a hajók nehezen férhetnek
89 III | a vihar elől?~- Persze, hogy vannak kedves doktor; csakhogy
90 III | megengedte a legénységnek, hogy kimehessen a partra, a városba,
91 III | mert Új-Zeelandban gyakori, hogy a hajók legénysége megszökik,
92 III | a szándékom, - mondta, - hogy először is öt-hat hétig
93 III | ejtünk, - szólt Heurtaux, - hogy minden hordónk megtelik
94 III | gondolsz, Ollive mester?~- Azt, hogy nagyon jól van! S ha a czetek
95 III | de már úgy megszoktuk, hogy rá sem hallgatunk, vagy
96 III | egyszerre értek hozzá oly közel, hogy megszigonyozhatták: s a
97 III | zsinegje összegabalyodott, úgy hogy el kellett vágni. Allotte
98 III | eresztették a zsineget, hogy le ne rántsa, vagy föl ne
99 III | rövidebbre húzták a zsineget, hogy közelebb jussanak hozzá.~-
100 III | mivel nem volt lehetetlen, hogy a menekülő bálna több mérföldnyire
101 III | evezett szintén a czet felé, hogy segítségére legyen Allotte
102 III | múlva már látni lehetett, hogy a bálna kezd kimerülni.
103 III | ismét feljött, annak jeléül, hogy fogytán az ereje és lélegzete.~
104 III | paskolta farkával a tengert, hogy a fölvert hullámok majd
105 III | Ma már oly késő van, hogy nem foghatunk hozzá a földarabolásához.~
106 III | hájhulladékkal táplálták, úgy hogy a bálna maga adott mindent,
107 III | A kiolvasztott halzsírt, hogy tisztább legyen, még vitorlavásznon
108 III | kapitány megkérdezte a kádárt, hogy nem csalatkozott-e számításában.~-
109 III | mert alig múlik el éjszaka, hogy vihar ne törne ki rajta.~
110 III | voltak, mint az első, úgy hogy ezzel együtt összesen csak
111 III | Bourcart kapitány elhatározta, hogy az Island-öbölbe megy, a
112 III | czetvadászhajó állt készen rá, hogy tovább vitorlázik Új-Zeelandból.
113 III | Island-öbölben. Tudván, hogy a bálnák most már elköltöznek
114 III | tengerekből, elhatározta, hogy ő is utánuk megy, - még
115 IV | Bourcart kapitány elhatározta, hogy meg sem áll a Hajós-szigetekig,
116 IV | hittem, - felelte az orvos, - hogy a Japáni-tenger a legmélyebb...~-
117 IV | sebességgel bukik víz alá, hogy gyakran el kell vágni a
118 IV | zsákmányát, majdnem bizonyos, hogy el is ejti az állatot, a
119 IV | velük egy irányban haladt; hogy miféle nemzetbeli volt,
120 IV | oly hevesen és váratlanul, hogy a fölkorbácsolt tenger egyszerre
121 IV | kapitánynak alig volt elég ideje, hogy szembe fordíttassa a vitorlákat
122 IV | maga ugrott a kormányhoz, hogy a hajót megfordítsa.~A tenger
123 IV | úgy zajlott, háborgott, hogy a csónak leeresztésére gondolni
124 IV | beléjük, s kérdéses volt, hogy ha neki duzzadnak, a hirtelen
125 IV | melyben mennie kellett, hogy a szerencsétlen vízbe esettet
126 IV | fölbontották a gyomrát, hogy mi van benne. Hát biz ott
127 IV | Filhiol orvos. - De most már, hogy láttuk, mi van benne, jó
128 IV | akarja elhitetni velem, hogy a czápát meg is eszik?~-
129 IV | czápát meg is eszik?~- Már hogy ne ennék meg! Sőt úszóit
130 IV | a Mennyei Birodalomban, hogy tonnája hétszáz frankba
131 IV | jó kedve kerekedett, úgy, hogy mikor koczintott Ollive
132 IV | nevetve. - Hát már nem hiszed, hogy pórul járunk?~- De nagyon
133 IV | volt minden szórakozásuk, hogy esténkint összeültek beszélgetni.~
134 IV | könnyű megtölteni, mint a hogy a pipámat megtömöm.~- De
135 IV | aztán csakugyan hiszi, hogy van ilyen szörnyeteg?~-
136 IV | van ilyen szörnyeteg?~- Hogy hiszi-e? - kiáltott közbe
137 IV | legénységnek! Szerencse még, hogy a legénységnek több esze
138 IV | kádár: - hát arra való, hogy ne nagyon ijedjenek meg,
139 IV | színről színre meglátnók, hogy milyenek.~- Ne mondjon ilyet,
140 IV | komolyan? Hisz mindenki tudja, hogy nincsenek ilyen szörnyetegek?~-
141 IV | megszólalt:~- Én pedig tudom, hogy nincsenek. Majdnem mindent
142 IV | szörnyetegekről írtak, s tudom, hogy kinevették azokat az újságokat,
143 IV | a melyekről azt mondják, hogy egy-egy karjuk harmincz,
144 IV | De azért mégis hitték, hogy él! - kaczagott Bourcart
145 IV | látta, akkor meg is mondta, hogy ez a szörnyeteg egy igen
146 IV | lehúzta egész a víz színéig, hogy majd felborult. Mikor ezt
147 IV | melyekről Filhiol orvos tudott. Hogy mennyi volt igaz az itt
148 IV | igaza, mikor azt hitte, hogy oly nagy szörnyetegek is
149 IV | viszont az is kétségtelen, hogy annyi ember tanúsága ellenére
150 IV | fölszólításra.~- Akkor bizonyos, hogy angol! - kiáltott föl Allotte
151 IV | födélzetén senki sem kételkedett, hogy ez a hajó csakugyan angol
152 V | számára, részint azért is, hogy legyen mivel tüzelni, ha
153 V | kapitány azt határozta, hogy holnap korán leereszteti
154 V | lelkére kötötte embereinek, hogy óvatosak legyenek és ne
155 V | Aztán meg, ha észreveszik, hogy üldözik őket, villámgyorsan
156 V | lehet férni hozzá, úgy, hogy úszójába lehet hajítani
157 V | szintén hátra marad, úgy, hogy könnyű utolérni és megszigonyozni.~-
158 V | kölykével, s a három csónak, hogy még evezőnek se kelljen
159 V | hullott vissza, annak jeléül, hogy nincs halálra sebezve.~A
160 V | méternyire járt előttük, úgy, hogy meg sem lehetett kísérteni
161 V | délután hozzá is kötözték, hogy holnap megkezdhessék földarabolását.~
162 V | óhajtott beszélni. Arra kérte, hogy hadd vihesse el a bálnának
163 V | a Margit-öbölben maradt, hogy megtölthesse minden hordóját,
164 V | megkérdezte Bourcart kapitánytól, hogy hova szándékozik a Margit-öbölből,
165 V | s köszönöm önnek, uram, hogy megpendítette.~A Vancouver-sziget
166 V | kapitány tehát elhatározta, hogy Vancouverbe megy, és június
167 V | a partra csónakjaikkal, hogy a tegnap levágott fát a
168 V | csónak farán, jelezvén, hogy támadásra készül. A Repton
169 V | elvesztek, mert lehetetlen, hogy a roppant ütés el ne kábította
170 V | födélzetére s elbeszélték, hogy jártak, Bourcart kapitány
171 V | kapitány megdicsérte őket, hogy segítségére mentek a veszedelemben
172 V | így folytatta:~- Tudtuk, hogy angolok... de, hogy ennyire
173 V | Tudtuk, hogy angolok... de, hogy ennyire angolok és dölyfösek,
174 VI | akkor sem kellett aggódnia, hogy nem tudja eladni rakományát.~
175 VI | szándékozott mulatni, remélvén, hogy ennyi idő alatt eladhatja
176 VI | beszélt, mikor azt mondta, hogy a halzsírnak jó ára van
177 VI | tetejét is megkopogtatta, hogy tele van-e, nehogy aztán
178 VI | aztán a vevő előálljon, hogy ebből vagy amabból a hordóból
179 VI | tervezek...~- S mi lenne az?~- Hogy két hónap múlva, ha ez a
180 VI | rábeszélte Bourcart kapitányt, hogy Victoriába jöjjön.~Az Irwing
181 VI | tisztjeit, a kik képzelhető, hogy szívesen fogadták. Elbeszélgettek
182 VI | megkérdezte az amerikaiaktól, hogy jó szerencsével vadászott-e
183 VI | úgy megfogytak az öbölben, hogy hordóimnak alig a harmada
184 VI | még sohasem tapasztaltam, hogy a bálnák így megfogytak
185 VI | Valóban örülök tehát, hogy még itt értem önöket, -
186 VI | Nem vette-e észre ön is, hogy a bálnák nagyon nyugtalanok
187 VI | kapitány, - az bizonyos, hogy a bálnák fölötte gyorsan
188 VI | menekültek. Én csak azt mondom, hogy különös dolognak kellett
189 VI | volna el így idő előtt.~- Hogy el ne felejtsem, - szólt
190 VI | Merre?~- Azt beszélték, hogy a Csöndes-tenger éjszak-nyugati
191 VII | készen kellett lenniök, hogy az esetleg elejtett bálnák
192 VII | legyen hová tölteniök.~- Kár, hogy már július is elmúlt, -
193 VII | sőt arról is ábrándozott, hogy meggazdagszik a bálna-tejből...~-
194 VII | Elhiszem, elhiszem: de hogy fejték volna meg a bálnát?~-
195 VII | Bourcart kapitány. - De, hogy ott folytassuk, a hol elhagytuk:
196 VII | ki mondhatná most még, hogy melyik kikötőbe szorít bennünket
197 VII | is oly nagy távolságban, hogy üldözésére nem is gondolhattak.~
198 VII | partoktól, mert attól félt, hogy a heves nyugati szelek nagyon
199 VII | Kuruli-szigetek felé tartottak, úgy hogy Bourcart kapitány remélte,
200 VII | Bourcart kapitány remélte, hogy két hét múlva megláthatják
201 VII | oly heves vihar tört ki, hogy be kellett vonniok minden
202 VII | csak úgy lehetett járni, hogy a legénység köteleket feszített
203 VII | annyira csökkent a szél ereje, hogy két kis vitorlát ki lehetett
204 VII | a Kuro-Sivo áramlathoz, hogy Bourcart kapitány aggódni
205 VII | vitorlamester, - biztosítlak, hogy te nem érnél haza.~- Aztán
206 VII | hajósokat, csak az volt, hogy mindeddig még egyetlen bálna
207 VII | hadnagy, a ki alig várta, hogy eggyel találkozzanak.~-
208 VII | is, biztos jeléül annak, hogy a part alig lehet kétszáz
209 VII | A tenger itt oly mély, hogy sehol sincsen zátonya, -
210 VII | tudom.~- Különben is látni, hogy az a szalag mozog - tette
211 VII | arczáról lerítt a felelet, hogy igenis: ez a tengeri kígyó!~
212 VII | libegni, épp úgy, mint a hogy a norvég legendák leírják
213 VII | ezt az állatot... Fogadok, hogy legalább háromszáz hordó
214 VII | könyörgött Bourcart kapitánynak, hogy hadd szálljon csónakba s
215 VII | kezdték, végre beleegyezett, hogy két csónakot vízre bocsássanak.~-
216 VII | mester, - hát azt akarja, hogy...~- Úgy van, azt akarom,
217 VII | Úgy van, azt akarom, hogy megtudjuk mi az.~- Menj
218 VII | emlegette a tengeri kígyót, hogy most már szinte még jobban
219 VII | minden perczben várták, hogy a szörnyeteg hirtelen fölemelkedik
220 VII | kötelekkel kezdte megkötözni, hogy majd a hajóhoz vontatja...~-
221 VII | csomó hitvány fű!~- Látom, hogy ez fű, - felelte a kádár
222 VII | komoran, - de csak vigyázz, hogy az igazi tengeri kígyóval
223 VIII| vizekre. Mindenki remélte, hogy a czetvadászat itt épp oly
224 VIII| csak nem kínálkozott. Azaz hogy igen: az őrt álló matrózok
225 VIII| a vizekben, elhatározta, hogy a Csantar-szigetekhez vitorlázik,
226 VIII| horgonyt s mikor érezték, hogy feneket ért, öt matróz fölszaladt
227 VIII| fölszaladt a kötél-létrákon, hogy begöngyölje a vitorlákat.
228 VIII| sem látták!... Valószínű, hogy ráesvén a hajó-korlátra,
229 VIII| kapitány. - Látszik rajta, hogy majdnem üres: egészen fönt
230 VIII| magával puskát és lándzsát, hogy védelmezhesse magát, ha
231 VIII| ejtettek el s úgy látszott, hogy a vadászat teljesen eredménytelen
232 VIII| borjú-fókákkal...~- Fájdalom, hogy a tél csak pár hét múlva
233 VIII| tudom... csak az bánt, hogy épp oly üresen kell elmennünk,
234 VIII| üresen kell elmennünk, mint a hogy ide jöttünk.~Szeptember
235 VIII| zsírt adott. Nevezetes volt, hogy ezt az állatot nem szigony
236 VIII| reggel vízre bocsátottak, hogy minél nagyobb területen
237 VIII| bálnákat. Nem volt megszabva, hogy meddig mehetnek és mikor
238 VIII| azt a parancsot kapták, hogy együtt maradjanak, mert
239 VIII| a hadnagy.~Kétségtelen, hogy azok voltak; de mivel már
240 VIII| kapitány kiadta a parancsot, hogy ki kell kötni a parton.~-
241 VIII| fölfegyverzett őrt állított ki, hogy a medvék meg ne lepjék az
242 VIII| felé ezen a vidéken, úgy, hogy alig láthattak félmérföldnyire.
243 VIII| csónakja ért hozzá oly közel, hogy a szigonyos ráhajíthatta
244 VIII| bálna oly gyorsan bukott le, hogy a szigony zsinegje kisiklott
245 VIII| parthajlás mögött, úgy, hogy nem is látták.~- Allotte
246 VIII| kapitányhoz és mondja meg neki, hogy jöjjön el értünk. Talán
247 VIII| partra aludni s elhatározta, hogy ébren virraszt a csónakban.~
248 VIII| ereszkedett a tengerre, hogy alig lehetett száz ölnyire
249 VIII| Csak az a bosszantó, hogy a parancsnok nem indulhat
250 VIII| hevesen kezdett himbálózni, hogy óvatosságból még egy kötéllel
251 VIII| kapitány attól tartott, hogy valami nagy gőzös jár arra,
252 VIII| gőzös jár arra, s féltében, hogy beléjük ne ütközzék, rögtön
253 VIII| közönkint oly erőszakos volt, hogy Heurtaux kapitány már-már
254 VIII| neki legalább, úgy rémlett, hogy mély, hatalmas hörgést,
255 VIII| össze-vissza voltak marczangolva, hogy semmi hasznukat sem vehették.~
256 VIII| igyekezett haza. Úgy látszott, hogy a Saint-Enochnak is mennie
257 VIII| kapitány szeptember 30-ikán, - hogy most már nincs mit keresnünk
258 IX | friss húst szerez; azt, hogy hol fognak telelni, még
259 IX | kapitánynak; - ámbár tudom, hogy az Avacsa-öböl nem fagy
260 IX | van a halzsírnak... Igaz, hogy nem sokat viszünk a piaczra,
261 IX | is kezdte:~- Tudom, öreg, hogy örülsz ennek az új útnak!~-
262 IX | vállat vonva odább ment, hogy sürgesse a legénységet,
263 IX | előkészületein. Látták, hogy a Repton is készülődik az
264 IX | Repton is készülődik az útra; hogy hová megy, senki sem tudta,
265 IX | voltak, mint a makk, úgy, hogy Filhiol orvos alighanem
266 IX | maradni tőlük, mégis megesett, hogy összetalálkoztak, s egy
267 IX | szóval: de érezni lehetett, hogy a szavakat mihamar tettek
268 IX | ennyit mondott:~- Szerencse, hogy pár nap múlva indulunk,
269 IX | Cabidoulin János Máriának, hogy hisz a tengeri kígyóban,
270 IX | hadnagy ellenben habozott, hogy higyjen-e, vagy sem, a legénység
271 IX | pedig föltétlenül elhitte, hogy csakugyan a tengeri kígyó
272 IX | csak abban reménykedtek, hogy a két hajó, a Saint-Enoch
273 IX | szedte föl vasmacskáit, hogy a tenger apályát fölhasználva
274 X | volt a franczia hajótól, hogy csak kis csónaknak látszott
275 X | kapitány, a kit nagyon bántott, hogy csak harmadrészben tölthette
276 X | Allotte hadnagy, - de lehet, hogy valami félelmes tengeri
277 X | annyit tudott róla mesélni, hogy a legénységnek néha ugyancsak
278 X | sértődve, - csak vigyázz, hogy mi is ne találkozzunk vele!~-
279 X | fogadjunk egy pint rumba, hogy soha sem látjuk meg a tengeri
280 X | Cabidoulinra került, nemcsak hogy mind a két szemét kimeresztette,
281 X | csinált fölébük a két kezéből, hogy jobban lásson. Annyira elfoglalta
282 X | Annyira elfoglalta az őrködés, hogy nem is felelt, ha hozzá
283 X | látszik, nem mozdul.~- Lehet, hogy alszik, - felelte Allotte
284 X | közbe fogván az állatot, hogy elvághassák az útját, ha
285 X | hozzá, megdöbbenve látták, hogy mély seb tátong a dögnek
286 X | úgy átjárta a tenger vize, hogy semmi hasznát sem vehették.~-
287 X | hasznát sem vehették.~- Kár, hogy már későn találtuk meg! -
288 X | Azt lehetne mondani, hogy összezúzta...~- Összezúzta?...
289 X | megfelelt volna a kérdésre: hogy a tengeri kígyó zúzta össze,
290 X | Nos, áll-e még a pint rum, hogy nem látjuk meg a te tengeri
291 X | konokul.~S úgy látszott, hogy minden neki ad igazat. A
292 X | október 20-ikán, úgy látszott, hogy mégis akad valami dolguk.
293 X | gyanútlan állathoz, úgy hogy a két hadnagy jobbról és
294 X | szigonyosa fölemelte fegyverét, hogy ráhajítsa, a busaszökető
295 X | szökött föl, s kis híja, hogy a csónakot is föl nem borította.~-
296 X | aztán azt sem tudhatják, hogy hol fog ismét felszínre
297 X | három tiszt elhatározta, hogy minden áron üldözni fogja
298 X | mintha tanakodott volna, hogy kelet vagy nyugat felé meneküljön-e.~-
299 X | feléjük tartott, úgy látszott, hogy ők érnek előbb hozzá...~-
300 XI | lett volna is: bizonyos, hogy ezen a közösen elejtett
301 XI | francziák előszedték köteleiket, hogy hurkot vetnek a zsákmányra
302 XI | Föltéve, ámbár nem igaz, hogy az önök szigonya sebezte
303 XI | nem ez a fontos: hanem az, hogy kinek a szigonya ölte meg...~-
304 XI | francziák.~Úgy látszott, hogy csakugyan nincs más mód,
305 XI | tisztában voltak avval, hogy ha verekedésre kerül a dolog,
306 XI | Repton csak észre is venné, hogy mi történik. Ezért, midőn
307 XI | tisztjeitől meghallotta, hogy mi történt, csak ennyit
308 XI | őrséget rendelt éjszakára, hogy a Repton, ha esetleg támadni
309 XI | ereszkedett a tengerre, hogy alig lehetett látni pár
310 XI | kapitány parancsot adott, hogy fogjanak hozzá a bálna földarabolásához
311 XI | elküldte Allotte hadnagyot, hogy nézzen szét, nem látja-e
312 XI | sűrű köd volt mindenfelé, hogy a hadnagy semmit sem láthatott.~-
313 XI | láthatott.~- Pedig nem hiszem, hogy zsebre rakják a vereséget! -
314 XI | füttyentett... Úgy tetszett neki, hogy nyugat felől szokatlan csobogást
315 XI | zúdította le a hullámvölgybe, hogy a legénység azt hitte, minden
316 XI | minden vitorlát... lehet, hogy vihart érünk.~A legénység
317 XI | még pedig oly hevesen, hogy csakhamar szerte szaggatta,
318 XI | orvos.~- Biz az meglehet, hogy igen! - felelte Bourcart
319 XI | csak az volt a kérdés, hogy merre fordul... Pár pillanatig
320 XI | oly gyorsan közeledett, hogy fél órán belül bizonyára
321 XI | megfagyott, s úgy tetszett nekik, hogy csak álmodják ezt az irtózatos
322 XI | volt az első gondolata, hogy talán megmenthet egy-két
323 XII | teste úgy megrázkódott, hogy az árboczok recsegve-ropogva
324 XII | megnézte a térképet, bár tudta, hogy hiába... kétszáz mérföldnyire
325 XII | Aleuti-szigeteken... Meglehet, hogy egy kitörés megváltoztatta
326 XII | bizonytalanságán megérzett, hogy maga sem igen hiszi ezt
327 XII | gondja különben most az volt, hogy nem kapott-e léket a hajó?...
328 XII | kellett várniok a reggelt, hogy a világosnál megvizsgálják
329 XII | és megrakatta eleséggel, hogy szükség esetén elhagyhassák
330 XII | Aleuti-szigetektől - nem oly nagy út, hogy neki ne vághatnának!~Bourcart
331 XII | kapitány azt is remélte, hogy a tenger-dagály talán fölemeli
332 XII | fölemeli a hajót annyira, hogy majd lesiklik a zátonyról...
333 XII | szinte fekete volt a köd, hogy Bourcart kapitány nem merte
334 XII | jutottak, mert attól félt, hogy a csónak sziklába ütődhetik,
335 XII | vesznek.~Oly sötét volt, hogy a hajó-korláton kívül pár
336 XII | Bourcart kapitány elhatározta, hogy a mennyire lehet, ebben
337 XII | következtethették volna, hogy milyen természetű a zátony,
338 XII | vajjon nem lehetséges-e, hogy a két nap alatt, míg a legénység
339 XII | határozottan. - Ismétlem, hogy pár nap előtt pontosan meghatároztam
340 XII | utána számítottam, s látom, hogy nem tévedtem: csak azt mondhatom
341 XII | tehát, a mit tegnap este, hogy legalább kétszáz mérföldnyire
342 XII | zátonynak.~- Úgy lesz, a hogy ön mondja, - felelte Bourcart
343 XII | véleménye; s mikor látták, hogy Cabidoulin János Mária gúnyosan,
344 XII | vészmadár: - több ez annál!~De hogy mi ez a «több», azt nem
345 XII | Bourcart kapitány elhatározta, hogy a nagy ködben is próbát
346 XII | föl a zátonyra, úgy vélte, hogy talán vissza lehet vontatni
347 XII | ellenben a kísérletből kitűnt, hogy a zátony, vagy szikla, legalább
348 XII | kapitány úgy okoskodott, hogy talán sikerül levontatni
349 XII | halk locsogása jelezte, hogy a víz tükre emelkedik, Bourcart
350 XII | szabadulásra, kétséges ez is: - hogy tengerbe hányják a Saint-Enoch
351 XII | kerekedett. Ez intő jel volt, hogy ne késlekedjenek; mert ha
352 XII | megfeszített erővel dolgoztak, hogy készen legyenek hat órára,
353 XII | legénység pedig folyton kiabált, hogy a menekülők a hangról ide
354 XII | lehettek a menekülők?... Mert, hogy azok voltak, azon senki
355 XIII| egyenesen feléje tartott... (hogy mily szándékkal, azt King
356 XIII| tette hozzá King kapitány, - hogy zátony van a tenger e részében.~-
357 XIII| felelt. Mindenki érezte, hogy a tanács józan és helyes,
358 XIII| Bizonyára ön is tudja, hogy a midőn Pietropavlovszkban
359 XIII| azt a mesét?~- Azt hitték, hogy valami óriási polipról,
360 XIII| beszéltek!... Az lehet, hogy egy-egy csónakot összetörhetnek:
361 XIII| csónakot összetörhetnek: de hogy a mélybe ránthassanak egy
362 XIII| ez?~- Nagyon valószínű, hogy az volt! - kiáltott közbe
363 XIII| határozottan állítja, hogy óriási karok, roppant ollók
364 XIII| nekik a tengeri kígyóról, hogy most már nem lehet kiverni
365 XIII| meg vannak győződve arról, hogy a Reptont is ez a szörnyeteg
366 XIII| magyarázgatták egymásnak, hogy a hajó libegését, mozgását
367 XIII| is nem ez a fő, hanem az, hogy örökké itt ragadunk-e ezen
368 XIII| hangja.~- Ah, hát te hiszed, hogy megszabadulunk innen? -
369 XIII| mind az öten készen voltak, hogy rálőnek a legelsőre, a ki
370 XIV | gyorsasággal nyargalt a hullámokon, hogy a födélzeten állni sem lehetett:
371 XIV | Minden pillanatban várták, hogy az árboczok darabokra törve
372 XIV | esküt mertek volna tenni: - hogy egy szörnyeteg fogta meg
373 XIV | úgy körülfogta a hajót, hogy nem igen lehetett látni...
374 XIV | szétfoszlott volna ez a köd, hogy lenézhettek volna a tengerbe: -
375 XIV | akart menni a hajó-hídra, hogy szétnézzen, úgy oda vágta
376 XIV | vágta a szél az ajtóhoz, hogy ketten is alig bírták talpra
377 XIV | elkeseredve: - majd azt hittem, hogy nem fizethetem meg a pint
378 XIV | a szörnyeteg... feltéve, hogy csakugyan szörnyeteg ragadta
379 XIV | kapitány is ismerte s most, hogy eszébe jutott, így szólt:~-
380 XIV | igyekezvén megállapítani rajta, hogy merre járnak. Mivel a hajó
381 XIV | roppant hidegek járnak: - hogy teleljenek ott minden nélkül?...
382 XIV | teleljenek ott minden nélkül?... hogy jussanak el Szibéria, vagy
383 XIV | növelte, nyújtotta az is, hogy a köd egyre tartott és semerre
384 XIV | lehetett látni. Nem tudhatták, hogy van-e part jobbra, vagy
385 XIV | melyről a kádár azt állította, hogy megragadta és magával hurczolja
386 XIV | mester azt mondta neki, hogy elvesztette a pint rumot,
387 XIV | megnyertem!... Ámbár bizonyos, hogy se te, se én nem ihatjuk
388 XIV | nagyobbak lettek. Világos volt, hogy a Saint-Enoch már túl van
389 XIV | már nagyon háborgott, úgy hogy a hullámok többször szilajon
390 XIV | Saint-Enoch úgy féloldalt dőlt, hogy kis híja, hogy föl nem borult...~
391 XIV | féloldalt dőlt, hogy kis híja, hogy föl nem borult...~A mily
392 XV | Bourcart kapitány meghatározta, hogy a Saint-Enoch éjszak-éjszak-nyugot
393 XV | menniük.~Valóságos csoda volt, hogy senki sem sérült meg, -
394 XV | kiszálltak a jégmezőre, hogy kissé szétnézzenek. A jégmezőn
395 XV | kapitány megparancsolta, hogy mindnyájan menjenek föl
396 XV | kapitány, - azt hiszem, hogy a Wrangel-föld tájékára
397 XV | Long-szoroson kellett átmenniök, hogy a csukcsi-eszkimók földjére
398 XV | volt kétségbeejtő. Igaz, hogy több száz mérföldet kell
399 XV | de legalább remélhették, hogy épségben kerülnek haza.~
400 XV | épségben kerülnek haza.~Arra, hogy a Saint-Enochot is megmentsék,
401 XV | Saint-Enochot is megmentsék, vagy hogy rajta utazzanak haza, gondolni
402 XV | össze-vissza volt törve, hogy meg sem kísérthették a kitatarozását.
403 XV | vacsorájukat, aztán megpihentek... hogy az első szóra ismét nyakukba
404 XV | már nem kételkedhettek, hogy oda jutottak - és nincs
405 XV | Új-Zeelandba igyekezett; de hogy a hajótörötteket partra
406 XV | megköszöntük Morris kapitánynak, hogy fölvett bennünket a Worldra, -
407 XV | egymásnak semmivel?...~- A hogy gondolja!~- No hát, jó napot!~-
408 XV | ők is hitték és tudták, hogy egy roppant nagy, szédítő
409 XV | része meg volt győződve, hogy de bizony csak a tengeri
410 XV | megitták a pint rumot... azaz hogy nem is egyet, mert mind
411 XV | mind a kettő azt állította, hogy ő nyert, úgy hogy a jó barátság
412 XV | állította, hogy ő nyert, úgy hogy a jó barátság kedvéért mindegyik
413 XV | volna.~Hanem az bizonyos, hogy Cabidoulin János Máriának
|