Fejezet

 1 I   |      fölkaczagott.~- Hahaha! S ön még azt mondja, hogy a Saint-Enochon
 2 I   |        nevén szólította.~- Ah, ön az, Heurtaux? - szólt megfordulva,
 3 I   | visszajön... Én meg elindultam ön után...~- Nagyon derék,
 4 I   |   felelt:~- Igazán kapóra jött ön, uram; ha megengedi, tudakozódni
 5 I   |   megengedi, tudakozódni fogok ön felől, s ha jó véleményeket
 6 I   |       jöttem, már tudakozódtam ön felől...~- Nagyon helyesen
 7 I   |     fürkészve: - utazott-e már ön a tengeren?~- Keveset, kapitány...
 8 I   |          most már hiszem, hogy ön velünk jön és igaz szívből
 9 I   |     Bourcart kapitány. - De ha ön is úgy ismerné Cabidoulin
10 I   |      Itt van...~- Nini!... hát ön az, Filhiol orvos úr?~-
11 I   |       kádár, fejét csóválva. - Ön is tudja, hogy már öt év
12 I   |     Hallgasson rám, kapitány s ön is, orvos úr... Van egy
13 II  |      öné az érdem, orvos; mert ön szerezte nekünk Cabidoulin
14 VI  |  folytathatták a vadászatot.~- Ön igazán szerencsés ember,
15 VI  |   bálnák így megfogytak volna. Ön szerencsésebb volt, Bourcart
16 VI  |        Miért ne jöhetne velünk ön is? - kérdezte Bourcart
17 VI  |  kérdezni... Nem vette-e észre ön is, hogy a bálnák nagyon
18 VII | mesterségesen...~- Micsoda?... ön czet-nyájról álmodozik?~-
19 VIII|    hadnagy, - szólt Heurtaux - ön most menjen vissza mindjárt
20 XII |  zátonynak.~- Úgy lesz, a hogy ön mondja, - felelte Bourcart
21 XIII|       kapitánytól:~- Bizonyára ön is tudja, hogy a midőn Pietropavlovszkban
22 XV  |       franczia kollégájától:~- Ön fölvett bennünket a Saint-Enochra