Fejezet

 1 I   |        hogy nem mehet önnel?~- Tudom is én! - viszonzá Bourcart
 2 I   |       Bourcart hirtelen.~- Nem tudom, kapitány... De bizonyos,
 3 I   | elhatározását...~- Oh, ezt már tudom, - viszonzá az orvos mosolyogva: -
 4 I   |       De kettőn áll a vásár... Tudom, hogy Cabidoulin már elbúcsúzott
 5 I   |        végre is bele fulladok! Tudom, hogy a Saint-Enochnak jeles
 6 I   |     derék orvosa is: de azt is tudom, hogy ha elmennék vele,
 7 II  |       vagyunk.~- Oh, ezt én is tudom!... Sőt azt is tudom, hogy
 8 II  |        is tudom!... Sőt azt is tudom, hogy csak nyugtával dicsérhetjük
 9 II  |      most Coquebert hadnagy. - Tudom, hogy több hajó fölszólította
10 IV  |      is megszólalt:~- Én pedig tudom, hogy nincsenek. Majdnem
11 IV  |       szörnyetegekről írtak, s tudom, hogy kinevették azokat
12 VII |        telelünk?~- Azt még nem tudom... A sarki tél néha korán
13 VII |     kapitány. - Ezt bizonyosan tudom.~- Különben is látni, hogy
14 VIII|      mi már nem leszünk itt.~- Tudom, tudom... csak az bánt,
15 VIII|      nem leszünk itt.~- Tudom, tudom... csak az bánt, hogy épp
16 IX  |  Heurtaux kapitánynak; - ámbár tudom, hogy az Avacsa-öböl nem
17 IX  |  kapitány.~- Azt még magam sem tudom... Odáig hat hét az út...
18 IX  |       bosszantani is kezdte:~- Tudom, öreg, hogy örülsz ennek
19 XI  |  fölrohanva a hajóhídra.~- Nem tudom... tenger alatti földrengés, -