Fejezet
1 I | hogy holnap sem indulunk, s úgy lehet, hogy még egy
2 I | egyiket ugyan nem igen bánnám, s el is indulnék nélküle,
3 I | hajósmesterség keserves iskoláját, s a hajós-suhancz nyomorúságától
4 I | a világító torony felé, s e közben Bourcart kapitány
5 I | Hisz a hajója rendben van, s ha megtalálta azt a két
6 I | hogy nem találtam meg, s ki tudja, hogy megtalálom-e
7 I | óta folyton rajta lakom, s még sohasem volt semmiféle
8 I | Megbénult a bal karja, s azt mondja, hogy a lábait
9 I | fölkaczagott.~- Hahaha! S ön még azt mondja, hogy
10 I | Heurtaux? - szólt megfordulva, s kezet fogott második kapitányával,
11 I | Nem... még egész fiatal, s azt mondta, hogy nem sokára
12 I | Csak félig, kedves Brunel: s akkor is csak úgy, ha ez
13 I | Én Filhiol orvos vagyok, s azért jöttem, hogy megkínáljam
14 I | szeretné megszokni a tengert, s azért választja ezt a hajót,
15 I | tudakozódni fogok ön felől, s ha jó véleményeket kapok,
16 I | mind rövid utak voltak.~- S a tengeri betegség?...~-
17 I | is távol leszünk innen, s ki tudja, mikor térhetünk
18 I | felelte a kapitány, - s ha a kádáromnak is találhatnék
19 I | Bourcart kapitány örömmel.~S már-már áradozva akarta
20 I | Bourcart kapitány csüggedten. - S honnan ismeri őt?~- Betegem
21 I | ajánlaná, hogy megfogadjam... S egyáltalában nem hiszem,
22 I | merné venni a hajójára...~- S ugyan miért?~- Oh!... a
23 I | melyből sohase tér meg többé, s mindnyájan elvesznek vele
24 I | elbúcsúzott a tengertől... s ha én megfogadnám is, ő
25 I | habozva, tűnődve járt föl s alá szobájában; meg-megállt,
26 I | fejét, fontolgatta a dolgot, s kelletlenül vonogatta a
27 I | fejéről a prémes sipkáját s félig bizalmasan félig kötekedve
28 I | óta nem jártam tengeren... s most azt akarná, hogy...~-
29 I | homloka csupa ráncz lett, s aztán rekedt, komor hangon
30 I | Hallgasson rám, kapitány s ön is, orvos úr... Van egy
31 I | előbb-utóbb elsüllyedne, s minden hajós a tengerbe
32 I | kiáltott föl Filhiol orvos.~- S tudja-e, hogy mit látnék
33 I | bosszúsan dünnyögött valamit, s fejének kétkedő csóválgatásából
34 II | Saint-Enoch fölszedte vasmacskáit, s a Hercules gőzös kivontatta
35 II | hatodfélszáz tonnát bírt el, s megvolt rajta minden, a
36 II | sohasem esett benne kár, s most is épp oly könnyedén
37 II | Mathurin, a vitorlamester s egyúttal a legénység feje,
38 II | ismerte minden bogarát, s ezért, mikor a kádár a hajóra
39 II | tánczolni?~- A mint látod.~- S még mindig az a rögeszméd,
40 II | lassan ment lefelé a Szajnán, s miután a vontató gőzös kötelét
41 II | partra tette a révkalauzt, s fölhasználva a kedvező szelet,
42 II | sem fogunk elszalasztani.~S hogy csakugyan el ne szalasszanak
43 II | a La Manche-csatornából s a kapitány nyugat felé fordította
44 II | állandóan éjszak-keletről fújt, s egyenesen az Ortegal-fok
45 II | tisztek mind jókedvűek voltak, s esténként, ebéd után élénken
46 II | jó ember litániáját!... S végül még azzal is dicsekedett,
47 II | örökös viharok dühöngenek, s csak a gőzösöknek könnyű
48 II | választotta Bourcart kapitány is; s mihelyt túl volt a Zöldfoki-szigeteken,
49 II | Zöldfoki-szigeteken, rögtön Ascension-, s ezt elhagyva, Szent-Ilona-sziget
50 II | húzatta föl a hátsó árboczra s e száraz köszöntés után
51 II | fölötte megfogyatkozott, s az állatok dél felé, csöndesebb
52 II | láttak ugyan egy-két bálnát, s az egyik egész közel bukkant
53 II | ismét a víz alá bukott, s aztán nem is látták többé.
54 II | ugyanis igen gyorsan úsznak s nagy utakat tudnak tenni
55 II | de most nagyon sietett, s mivel különben sem volt
56 II | korbácsolják föl a tengert itten, s a viharból a Saint-Enochnak
57 II | verte a szél és az eső, s a tenger háborgása csak
58 II | hadnagy csónakra szálltak s a partra mentek halászni.
59 II | fogtak.~Másnap tovább mentek, s a kedvező szél naponkint
60 III | van több czet, mint ott: s az egyetlen baj csak az,
61 III | nevetett a kapitány.~- S most egyelőre nem pihenünk
62 III | majorokat lehetett látni s a dombok lejtőin tehenek,
63 III | öböl jobb partján épült, s ebben az időben még csak
64 III | szerencsét, Új-Zeeland körül, s aztán Kaliforniába megyünk...
65 III | Azt, hogy nagyon jól van! S ha a czetek éjszak felé
66 III | feszíttette a vitorlákat s a Saint-Enoch megállt. Coquebert
67 III | rögtön beültek csónakjukba s mindegyik egy-egy szigonyost
68 III | hogy megszigonyozhatták: s a két veszedelmes fegyver
69 III | irtózatos lökéssel szökött előre s villámgyorsan hasította
70 III | föl ne borítsa a csónakot; s ha aztán ismét a fölszínre
71 III | húzták hozzá a csónakot, s a szigonyos meg a hadnagy
72 III | födélzetén Bourcart kapitány s a legénység lázas izgatottsággal
73 III | czetvadászat gyors fordulatait; s mivel nem volt lehetetlen,
74 III | lassankint az üldözők után eredt s vagy két mérföldnyi távolságban
75 III | vontatta csónakját a bálnához, s ugyanakkor, mikor Coquebert
76 III | ismét feljött a víz színére s oly hevesen paskolta farkával
77 III | már a hajóhoz vontattak s kötelekkel hozzá is kötöztek.
78 III | kötöztek. Bourcart kapitány s a legénység ujjongó szerencsekívánatokkal
79 III | még egy tuczat ilyen állat s minden hordónk színültig
80 III | bálnát a mellúszói alatt s kissé fölvontatták a vízből,
81 III | darabolták föl négy részre, s külön tették a szája elejét,
82 III | szintén kiszedték a fejből, s a többi csontokat belehányták
83 III | mely alatt tüzet raktak, s az olvadó zsírt csatornákon
84 III | elégedetten. - Ez jó jel s ha még néhány ily fogást
85 III | környékén nagyon sok a bálna, s mivel a bálna hallása nem
86 III | zsákmány után kellett néznie, s Bourcart kapitány elhatározta,
87 III | is akad néhány bálnára, s ha nem: legalább némi eleséget,
88 III | ültette a hajó szakácsát s az egyik hadnagyot, a kik
89 III | eredményeivel meg volt elégedve, s ezt meg is mondta a kádárnak,
90 IV | indult el a hosszú útra s Bourcart kapitány elhatározta,
91 IV | értek már Új-Zeelandtól s körülbelül a Baktérítő környékén
92 IV | megrakodva tértek vissza, s az angol tolmács csakhamar
93 IV | majdnem öt óra volt délután s noha már esteledett s a
94 IV | délután s noha már esteledett s a szél is alig lengedezett,
95 IV | kapitány Filhiol orvosnak, - s nem is oly jövedelmező a
96 IV | vadászatot félbe kellett hagyni s a legénység csak a megölt
97 IV | busaszöketőknek nyomuk sem volt s a Saint-Enoch tovább folytatta
98 IV | hajlott hajó födélzetét, s Bourcart kapitánynak alig
99 IV | mellette dolgozó társa, s a következő pillanatban
100 IV | Gastinet jól tudott úszni, s kibírhatta addig a vízben,
101 IV | mentő-övek nem juthattak el hozzá s Gastinet úszva igyekezett
102 IV | alatt a tajtékzó tengerben, s alig volt száz lábnyira
103 IV | leszaladtak puskájukért s csaknem egyszerre lőttek
104 IV | Egyelőre lebukott a víz alá s nem látszott ocsmány, nagy
105 IV | ezalatt egészen megfordult s egy pillanatig mozdulatlanul
106 IV | még nem kapott beléjük, s kérdéses volt, hogy ha neki
107 IV | lassankint duzzadni kezdtek, s aztán az egész hajó egyszerre
108 IV | kötelet; Gastinet elkapta s teljes erőből igyekezett
109 IV | erejéből húzta a kötelet s az iszonyatos szörnyeteg
110 IV | farkára is, azt is fölhúzták s aztán egy rántással a födélzetre
111 IV | szekercze-csapás végzett a czápával, s ekkor a hajósok csupa kíváncsiságból
112 IV | egy öreg halász-csizma s egy nagy rozsdás lakat.~-
113 IV | azért egy pohár bor nem árt; s ha már elpusztul az ember,
114 IV | részén gyakori a szélcsönd, s a Saint-Enoch is szinte
115 IV | unalom gyötört mindenkit, s az volt minden szórakozásuk,
116 IV | kilenczszáz hordó halzsírunk van, s még egyetlen egy baleset
117 IV | kádár, fejét csóválva; - s, a többi tizenegyszázat
118 IV | több esze van, mint neki, s azért csak nevet a meséin.~-
119 IV | a szörnyetegekről írtak, s tudom, hogy kinevették azokat
120 IV | szörnyeteget, melynek lófeje s oly nagy szarvai vannak,
121 IV | feketék, a sörénye fehér, s ha fölbukik vagy lebukik,
122 IV | voltak, mint az elefánt fülei s azokkal evezett, a negyedik
123 IV | kétszáz esztendeig vadásztak s ez idő alatt soha senki
124 IV | ben az Osterssen-sziget s a szárazföld közt levő tengerágban
125 IV | kapaszkodott bele a hajó karfájába, s miután ezeket is leszelték
126 IV | után még pár napig tartott, s az idő csak május 5-ikén
127 IV | jobbra. Friss szellő támadt s a Saint-Enoch vígan haladt
128 IV | egyszer már találkoztak, s a mely velük egy irányban
129 IV | messzelátóval jól megnézte: - s alighanem szintén a Margit-öbölbe
130 V | nőstények megfiadzanak, s aztán tovább költöznek a
131 V | teknős békák és szárnyasok s mialatt a hajó lassan haladt
132 V | a neve, Belfastból jött, s a mint később megtudták,
133 V | leereszteti a csónakokat, s ha a bálnák ismét mutatkoznának,
134 V | villámgyorsan menekülnek, s az egész évszakban nem térnek
135 V | többieket is magukkal ragadják: s akkor ugyancsak üthetjük
136 V | darabokra zúzza farkával, s nem egy ember fizetett már
137 V | játszadozott kis kölykével, s a három csónak, hogy még
138 V | vizet, fölhúzta vitorláit s úgy közeledett a préda felé.~
139 V | gyakran megesik, eltörött, s a bálna meg kis kölyke menekültek.~
140 V | mélyen merültek a vízbe s a csónakok szinte röpültek
141 V | második szigony a bálnára, s most már biztos volt a préda!...
142 V | Bourcart kapitány megengedte s a spanyol elégedetten távozott,
143 V | megtölthesse minden hordóját, s ez idő alatt a legénység
144 V | ott eladom a halzsírt, s aztán megint elindulok az
145 V | egész Dél-Amerika körül, s az Atlanti-óczeánon föl
146 V | nagyon keresik a halzsírt, s jó áron adhatná el egész
147 V | föl Bourcart kapitány: - s köszönöm önnek, uram, hogy
148 V | Ezt eladja Vancouverben s aztán rögtön neki indul
149 V | Csöndes-tenger éjszakkeleti vizeinek s tovább folytatja a vadászatot.~
150 V | fölkészülve a vadászatra, s ezért sóvárogva, szinte
151 V | valószínűleg előbb indult el, s már a lobogót is fölhúzta
152 V | kis kölyök elébe került, s a fegyver nem az anyját
153 V | hegyeket paskolt a vízben s mint a villám rohant rá
154 V | vitt kifelé az öbölből, s vele együtt eltűnt, lebukott
155 V | Saint-Enoch födélzetére s elbeszélték, hogy jártak,
156 VI | partjával szemben fekszik s politikailag az angol Kolumbiához
157 VI | szélessége százharmincz kilométer s valamivel több, mint száz
158 VI | dús aranyereket találtak s a kezdetben jelentéktelen
159 VI | Bourcart kapitány ajánlatán s oly drágán vette meg a Saint-Enoch
160 VI | partraszállítása jó egy hétig eltartott s ez alatt az idő alatt Cabidoulin
161 VI | nyakig úszott a munkában s az egész idő alatt nem igen
162 VI | eladták az egész terhet s megint azonnal folytathatták
163 VI | az, a mit tervezek...~- S mi lenne az?~- Hogy két
164 VI | itt leszünk Victoriában s eladjuk az Okhoczki-tengerben
165 VI | felelte Heurtaux kapitány s erre mindnyájan koczintottak.~
166 VI | vannak, tele szálas fenyőkkel s cziprusokkal. Itt hát könnyű
167 VI | vitorlázott be a kikötőbe s egy kődobásnyira vetett
168 VI | nem szorulnak rá anyjukra s ezek is, azok is otthagyják
169 VI | Minden esetre észrevettem: s ez volt az egyik oka, a
170 VI | éjszak-nyugati vizeire megy s ott tovább vadászik.~- Csak
171 VII | Csöndes-tenger éjszaki vidékein, s október elején már indulnunk
172 VII | ritkán láttak egy-egy czetet, s azt is oly nagy távolságban,
173 VII | Aljaszkai félszigetnek, s nagy félkörben nyúlik be
174 VII | vonniok minden vitorlájukat, s rábízni a hajót a szélre,
175 VII | legénység köteleket feszített ki s azokba kapaszkodtak.~Végre,
176 VII | vihar csillapodni kezdett s hajnalban már annyira csökkent
177 VII | felé fogja ragadni őket s akkor csak nagy bajjal juthatnak
178 VII | magában Bourcart kapitány, - s igaza lenne annak a bagoly
179 VII | vihar egészen lecsöndesült s a szél is megfordult, Bourcart
180 VII | kötnék mindegyik lábadra s bele hajítanálak a tengerbe.~-
181 VII | kádár szomorú jóslataival, s ha volt valami, a mi bosszantotta
182 VII | mindnyájan megnyugodtak, s mivel a szél kedvező volt,
183 VII | mérföldnyinél messzebb, s a legénység fütyörészve,
184 VII | orvos sokáig merően nézte s aztán így szólt:~- Valami
185 VII | hogy hadd szálljon csónakba s hadd üldözze a szörnyeteget...
186 VII | A kádár sarkon fordult s nem felelt. Annyit emlegette
187 VII | kődobásnyira voltak tőle s ekkor minden perczben várták,
188 VII | csodás állatnak fordult, s hozzá érve kötelekkel kezdte
189 VIII| mint volt Új-Zeeland körül, s két hónap múlva már megint
190 VIII| tengeren sok hajó megfordul s a Saint-Enoch is látott
191 VIII| mind czetvadászhajók voltak s épp úgy a jó szerencsére
192 VIII| augusztus 29-dikén értek oda s a kapitány a Finisto-öbölben
193 VIII| alkonyodott, mikor odaértek s a tenger erősen hullámzott.
194 VIII| leeresztette a horgonyt s mikor érezték, hogy feneket
195 VIII| egyenesen a hajó párkányára s onnan belefordult a tengerbe.~
196 VIII| hajó-korlátra, súlyosan megsebesült s eszméletlenül merült el
197 VIII| dolog?~Több nap múlt el s ha láttak is nagy néha egy-egy
198 VIII| egy bálnát sem ejtettek el s úgy látszott, hogy a vadászat
199 VIII| felelte Filhiol orvos - s akkor mi már nem leszünk
200 VIII| kikötöttek valahol a parton s ott ütöttek tanyát reggelig.~
201 VIII| támadással elriasztani a bálnákat s ezért Heurtaux kapitány
202 VIII| hamarosan megvacsoráltak s aztán fáradtan leheveredtek
203 VIII| széttépte a köd fátyolát s ekkor mindjárt meg is pillantottak
204 VIII| vízsugarat lövellt föl orrából s pár pillanat múlva, nagyobb
205 VIII| mehetett ki a partra aludni s elhatározta, hogy ébren
206 VIII| zsákot, jól megvacsoráltak s azután az őr kivételével
207 VIII| valami nagy gőzös jár arra, s féltében, hogy beléjük ne
208 VIII| hangzott az intő szóra, s nem lehetett hallani a gőzös
209 VIII| negyven perczig tartott s közönkint oly erőszakos
210 VIII| hullámzás alább hagyott, s az éjszaka többi része nyugodtan,
211 VIII| tájban a köd szétfoszlott, s ekkor mindjárt megpillantották
212 VIII| igen kis bálnát ejtettek el s találtak hármat döglötten,
213 VIII| már kezdett csípős lenni s a hőmérő higanya leszállt
214 VIII| partokat beszegte a jég s ilyenkor már menekülni kellett
215 VIII| útnak indult kelet felé, s valószínűleg a Kuruli-szigetcsoport
216 VIII| a kamcsatkai part mentén s megkerülvén a Lopatka-fokot,
217 IX | öntöz, az Okhoczki-tenger s az éjszaki Jeges-tenger
218 IX | km-re alig egy lélek esik s a földje sem igen termékeny.
219 IX | hatalmas sziklák aljában, s hozzájuk mérten igazi gyerek-játékszernek
220 IX | bátor, tudós tengerész volt, s a Jeges-tenger egy-egy csatornája
221 IX | a piaczra, de mégis...~- S akkor ott telelnénk Victoria
222 IX | tél rohamosan közeledik, s oda fagyna a hajónk.~- Nem
223 IX | kötekedni, észre vette ezt s mindjárt bosszantani is
224 IX | czélból már szintén kivonult: s bár a francziák igyekeztek
225 IX | hogy összetalálkoztak, s egy kidőlt fatörzs miatt
226 IX | vitorlamester közbeléptek, s megakadályozták a verekedést,
227 IX | káromkodás hangzott el, s aztán mind a két hajó legénysége
228 IX | legénysége este hazatért s Ollive mester elmondta a
229 IX | veszni hálóját, mindenét, s csak a bőrét akarta megmenteni.~
230 IX | állat a víz színén úszott s farkával hevesen paskolta
231 IX | Csöndes-tenger e részéről?... S vajjon nincs-e igaza Cabidoulin
232 IX | megvitte a hírt a legénységnek s szokása szerint ismét kötődött
233 IX | mint a pokol tornáczait s csak abban reménykedtek,
234 IX | szörnyeteg nyeli el őket, s jóllakván velük, odább áll.~
235 IX | a kettő keletnek fordult s oly közel haladt egymás
236 X | múlt el már az indulás óta, s a rettenetes tengeri kígyónak
237 X | ez a tenger a czetektől, s most egyetlen eggyel sem
238 X | tenger csöndes, sima volt, s a meddig a szem látott,
239 X | őrködött két-két matróz, s ha az őrködés sora Cabidoulinra
240 X | alatt hátul!~Mind oda néztek s a tisztek legott elő szedték
241 X | szólt Coquebert hadnagy, s látszott rajta, mennyire
242 X | parancsnok.~Heurtaux kapitány s a két hadnagy csónakját
243 X | azonnal vízre bocsátották, s a három tiszt legott a zsákmány
244 X | elővigyázatra nem volt szükség, s Heurtaux kapitány, közelebb
245 X | tátong a dögnek bal oldalán s a belei kifordulva a vízen
246 X | úgyis elmaradna az úton, s a többivel sem tudnánk mit
247 X | Heurtaux kapitány jelentését s aztán megkérdezte:~- Tehát
248 X | itt nem talált zsákmányra s nyomorult harmadrész teherrel
249 X | felelte a kádár konokul.~S úgy látszott, hogy minden
250 X | összeütközéstől pusztultak el... S valahányszor egy-egy ilyen
251 X | a bálna éppen fölbukott, s magasra lövellte orrából
252 X | huszonnyolcz-harmincz méter hosszú, s a mint lomhán libegett a
253 X | vágott farkával a vízen s villámgyorsan alámerült.
254 X | méternyire szökött föl, s kis híja, hogy a csónakot
255 X | fél óráig is eltarthat: s aztán azt sem tudhatják,
256 X | Szerencsére a szél is arra fújt, s a három csónak fölhúzhatta
257 X | neki feküdtek az evezőknek s a csónakok szinte nyögtek,
258 X | szemmel láthatólag erőlködtek, s mivel a busaszökető is lassan
259 X | is megcsóválta fegyverét, s a két süvöltő fegyver egyszerre
260 XI | megtartani a busaszöketőt: s midőn a francziák előszedték
261 XI | három franczia csónakkal s a két ellenséges legénység
262 XI | volt tőlük félmérföldnyire, s éppen negyedik csónakját
263 XI | két mérföldnyire lehetett s nem is láthatta, mi történik
264 XI | embereire:~- Vissza a hajóra!~S mialatt távozott, fogcsikorgatva
265 XI | franczia matrózok ujjongva, s rögtön hurkot vetettek a
266 XI | két kis öt fontos ágyúját s kiosztotta a legénység közt
267 XI | csöndben, nyugodtan telt el s másnap reggel oly sűrű köd
268 XI | egyre tartott a támadástól, s kétszer is elküldte Allotte
269 XI | legvadabbul üvölt a vihar, s ugyanakkor, bár teljes szélcsönd
270 XI | fölszaladt a kötél-létrákon, s a szél csakugyan föl is
271 XI | három mérföldnyire tőlük s úgy látszott a vitorláit
272 XI | derékban akarja kettészelni, s oly gyorsan közeledett,
273 XI | óra múlt néhány perczcel s a nap gyorsan hanyatlott
274 XI | csak nem is sejthették, s aztán a tenger forrni kezdett,
275 XI | fújta volna a levegőbe, s a szerencsétlen hajón túl,
276 XI | szörnyű hullám ismét fölkapta, s mikor másodszor is lezúdította
277 XI | csepp vérük megfagyott, s úgy tetszett nekik, hogy
278 XI | elfeledtette az ellenségeskedést, s Bourcart kapitánynak, mihelyt
279 XII | találtak rajta nyílást, s a víz sem szivárgott be
280 XII | csónak sziklába ütődhetik, s az emberei ott vesznek.~
281 XII | újra utána számítottam, s látom, hogy nem tévedtem:
282 XII | egész más volt a véleménye; s mikor látták, hogy Cabidoulin
283 XII | méternyire horgonyt ereszt le, s ennek a kötelénél fogva
284 XII | Erre nem volt elkészülve, s egy ideig tanácstalanul
285 XII | kapitány is lement hozzá, s akkor, alig öt-hat lábnyira
286 XII | területe igen kicsiny lehetett, s a Saint-Enoch egy tenger
287 XII | csónakot vízre bocsátja s az összes legénység teljes
288 XII | Mindent elrendeztek addig s a legénység szívdobogva,
289 XII | hányják a Saint-Enoch terhét s így könnyítenek a hajón...
290 XII | odafutott a hajó orrához s öt percznyi időközökben
291 XII | telt, míg megtudhatták: s ekkor alig hittek szemeiknek!~
292 XII | levezette a maga szobájába s ott vendégelte meg, a legénység
293 XIII| elébe rakott eledeleket s kissé magához tért bágyadtságából,
294 XIII| alulról. A feneke betört s a léken át zuhogva tódult
295 XIII| érünk vele, ha megfeneklett, s még az összes hajóteher
296 XIII| Miért nem szállnak csónakra, s miért nem hagyják itt a
297 XIII| Október vége felé járt az idő, s ilyenkor irtózatos viharok
298 XIII| nem szigony ölte meg... S ki tudja: nem ennek a szörnyetegnek
299 XIII| melyet előbb fölfordítottak s aztán lerántottak a mélységbe...~-
300 XIII| szörnyetegen vitatkoztak, s az orvos, meg Allotte hadnagy
301 XIII| a födélzetre szaladtak, s visszhangként, ujjongva
302 XIII| hallatszott föl a tengerből, s a hajó ismét megállt...
303 XIII| azonban morogva állta útját s eleven sövényként fogta
304 XIII| csónakba ül, agyonlövöm!~S előrántva pisztolyát, fenyegetően
305 XIII| szintén revolvert fogtak, s mind az öten készen voltak,
306 XIV | lépésnyire sem lehetett látni, s Bourcart kapitány meg a
307 XIV | eszét vesztette félelmében, s most már nem volt egyetlen
308 XIV | lehasalni a hajó-korlát mentén s még így is meg kellett kapaszkodnia
309 XIV | szörnyű bőgés egyre hangzott, s a vitorlakötelek megfeszített
310 XIV | meg az ötszáz tonnás hajót s ragadta magával ily roppant
311 XIV | melyről Cabidoulin mester s a legénység álmodozott?...~
312 XIV | arczot, mint a borotva, s a szemek legott megteltek
313 XIV | most sem lehetett megállni, s a tisztek, miután hiába
314 XIV | derékban, mint a gyújtószál, s nagy robajjal zuhant a födélzetre.
315 XIV | egy lélek sem járt arra, s a törmelékek nem tettek
316 XIV | gyorsaságra több példa van: s éppen a Csöndes-tengerben
317 XIV | Bourcart kapitány is ismerte s most, hogy eszébe jutott,
318 XIV | Csöndes-tenger fenekén, s minket most az ettől okozott
319 XIV | sőt a Behring-szoroson is, s most már bizonyára az Éjszaki-Jeges-tengerben
320 XIV | parancsnok magyarázatait, s aztán halkan mondta:~- Ha
321 XIV | rögtön kiment a szobából, s mivel a levegő ellenállása
322 XIV | esett el. Bourcart kapitány s a többi tisztek is mindnyájan
323 XIV | szentül hitt a szörnyetegben, s midőn Ollive mester azt
324 XIV | ferdén reá eső sugaraiban, s itt-ott nagy tömegekben
325 XIV | lepték el a vízi szárnyasok s a lomha fókák, melyek kényelmesen
326 XIV | mérföldnyire lehetett tőlük, s a tenger itt már nagyon
327 XIV | mértékben nőtt a vihar, s a heves szél egész hófergeteget
328 XIV | a melyen végig siklott s aztán összetöredezve neki
329 XV | Szibéria szárazföldjétől s a hazatérés sokkal könnyebb
330 XV | emberben sem esett kár, s mindnyájan épek és egészségesek
331 XV | nem sok látni való volt, s mivel a csikorgó hideg nagyon
332 XV | partra a hajót.~- Úgy van... s óránkint negyven mérföldnyi
333 XV | ember nem fért volna bele, - s hová tették volna még a
334 XV | teljes szélességében befagy, s aztán szánkóra rakva mindenüket,
335 XV | mely kissé délnek feküdt, s bár erősen zajlott, de még
336 XV | nagy szánkó összeácsolása, s ennek munkájában az angolok
337 XV | fölváltva húzta a szánkókat, s legvégül a három kapitány.~
338 XV | őket fektetni a szánkókra, s a többi teherrel együtt
339 XV | majdnem végképp elfogyott, s ha negyvennyolcz óra alatt
340 XV | Halálos csönd lett, s az ötvenhat ember közül
341 XV | Fölütötték a sátrakat, s leszedték az utolsó eleséget
342 XV | hadnagy kiáltotta ezt a szót, s melléje sírt is, kaczagott
343 XV | bennünket a Saint-Enochra s én megköszöntem ezt önnek...~-
|