Fejezet

 1 I   |          kezdve fokonkint emelkedett egyre följebb, míg végre most,
 2 I   |              midőn Bourcart kapitány egyre sürgősebben unszolta, hogy
 3 III |        vitorlamester vállat vonva. - Egyre fecseg, rémítgeti a legénységet
 4 VII |       örömére. Cabidoulin mester még egyre dolgozott, bajlódott a hordaival,
 5 VII |            vízben...~Allotte hadnagy egyre könyörgött Bourcart kapitánynak,
 6 VIII|              Cabidoulin mester, a ki egyre fejcsóválva dörmögte:~-
 7 X   | harmadrészben tölthette meg hajóját, egyre ezen a különös, megfoghatatlan
 8 X   |              a fogai közt dünnyögött egyre.~Október 13-ikán délután
 9 XI  |  tanácskoztak. Bourcart kapitány még egyre tartott a támadástól, s
10 XI  |         felelte Bourcart kapitány és egyre figyelmesen nézte messzelátóján
11 XII |      tengerbe egy üres hordót.~A köd egyre tartott, sőt még sűrűbb
12 XIII|              jutott eszébe az alvás. Egyre ezen a képzelt, vagy létező
13 XIII|           orvos, meg Allotte hadnagy egyre jobban belemelegedtek a
14 XIV |          odafönt?... A szörnyű bőgés egyre hangzott, s a vitorlakötelek
15 XIV |          nyújtotta az is, hogy a köd egyre tartott és semerre sem lehetett
16 XIV |        jégdarabok tünedeztek föl, és egyre sűrűbbek, nagyobbak lettek.
17 XV  |             halnak...~Másnap, a mint egyre délnyugati irányban haladtak,