Fejezet

 1 I  |      furcsa! - szólt Brunel, a fejét csóválva.~- Pedig könnyen
 2 I  |        meg-megállt, csóválta a fejét, fontolgatta a dolgot, s
 3 I  |   kapitány! - felelte a kádár, fejét csóválva. - Ön is tudja,
 4 II |  vidéken, - folytatta a kádár, fejét csóválva: - most pedig...~
 5 III|         Végre magasra tartotta fejét és az orrából kilövellt
 6 III|  magasságáig. Ekkor legelőbb a fejét darabolták föl négy részre,
 7 III|    azonban dörmögve csóválta a fejét és így felelt:~- A kezdet
 8 IV | csakhamar látható lett. A mint fejét fölhúzták a hajó korlátjáig,
 9 IV |   kapitány, - felelte a kádár, fejét csóválva; - s, a többi tizenegyszázat
10 VII|     ezek az állatok? - törte a fejét Coquebert hadnagy, a ki
11 VII|  mozgását, roppant torzon-borz fejét, melyet mintha magasra föltartott
12 X  | kapitány csüggedten csóválta a fejét. Sok szép reménye, mellyel
13 XII|       dölyfösen rázza bozontos fejét a «zátony» szó hallatára,
14 XIV|   beszélte a babonás legénység fejét!~Az éjszaka egyformán telt