Fejezet
1 I | teljes lenne a létszám. De mondom: hiányzik a kádár,
2 I | törvény nem követelné.~- De ugyan, kapitány! - kiáltott
3 I | komoly meggyőződéssel: - de kádár nélkül nem.~- Ez igazán
4 I | hamarabb, mint amúgy...~- De ha a törvény megkívánja,
5 I | vitorláztak a tengereken; de Brunel urat már megviselték
6 I | Igen... ha megtaláltam!... De éppen az a baj, hogy nem
7 I | Nem tudom, kapitány... De bizonyos, hogy nagyon sürgős
8 I | újságot vett a kezébe, de nem tudott olvasni, oly
9 I | semmi esetre sem lehetett, - de orvos, az igen.~Miután kölcsönösen
10 I | a La Manche-csatornán... De ezek mind rövid utak voltak.~-
11 I | hogy mozdulni se tud... De nem a Saint-Enochon kapta
12 I | kirántja minden bajából: de az öröme legott semmivé
13 I | hogy csontig megsebezte, de most már semmi baja... Aztán
14 I | magában Bourcart kapitány. - De ha ön is úgy ismerné Cabidoulin
15 I | hogy nem bírnék vele...~- De ha nincs más, kapitány?...~-
16 I | nincs, jó a szamár is... De kettőn áll a vásár... Tudom,
17 I | mintha fáznék a dologtól. De végre úgy látszott, hogy
18 I | bajlódott egy hordóval, de látszott rajta, hogy nem
19 I | már lesz derék orvosa is: de azt is tudom, hogy ha elmennék
20 II | a legénység feje, zömök, de izmos tengerész volt: úgy
21 II | vége! - felelte a kádár.~- De azokat a bolond meséket
22 II | tovább.~- Szó sincs róla!~- De legalább nem fogod velük
23 II | kapitány, - felelte az orvos: - de ne igen bízzuk el magunkat,
24 II | nyugtával dicsérhetjük a napot: de mégis úgy sejtem, hogy utunk
25 II | esetre jó előjel, kapitány... De vajjon nem késtünk-e el
26 II | ismételte Filhiol orvos is.~De mindjárt aztán szorongva
27 II | A viszontlátásra?... de mikor?... Talán csak évek
28 II | helyben Allotte hadnagy: - de itt is csak öné az érdem,
29 II | több hajó fölszólította őt: de Cabidoulin mester hallani
30 II | helyben Bourcart kapitány. - De hát mi nem félünk a holnaptól,
31 II | Láttak ugyan egyet-kettőt, de ezek oly roppant messzire
32 II | egy-két, sőt több hajóval is; de Bourcart kapitány, mivel
33 II | vizsgálták a szemhatárt: de hiába! A bálnák csak nem
34 II | Atlanti-óczeán e részeiben, de az ember oly hevesen üldözte,
35 II | bukkant föl a hajó mellett: de éppen ez volt a baj, mert
36 II | állni pár napra Fokvárosban, de most nagyon sietett, s mivel
37 III | minden nap érhetünk vihart.~- De legalább vannak itt kikötők
38 III | tudakolta az orvos.~- De igen; mindjárt holnap horgonyt
39 III | laktak, függetlenül bár, de mégis az angolok fönnhatósága
40 III | megfizetik a munkást: - de Bourcart kapitány jól ismerte
41 III | folytatjuk a vadászatot.~- De hátha már itt annyi zsákmányt
42 III | legénységet ostoba meséivel: de már úgy megszoktuk, hogy
43 III | vágták testébe a lándzsát. De, mivel semmi nemesebb részét
44 III | villámgyorsan bukott alá, de mindjárt aztán ismét feljött
45 III | a benne levőkkel együtt. De ez az utolsó erőlködés nem
46 III | fogadták a két hadnagyot, de volt is miért; az elejtett
47 III | Allotte hadnagy négyet. De ezek mind sokkal kisebbek
48 III | négyezer mérföldnyi út volt, de a kapitány jókedvűen, reménykedve
49 IV | baromfikat és alacsony, de húsos disznókat is, a melyekért
50 IV | hadnagyét, a melyek gyorsan, de óvatosan evezve igyekeztek
51 IV | magával rántaná a csónakot; de viszont, ha a csónak nem
52 IV | mondhatták meg biztosan, de vitorláinak formájáról és
53 IV | mentő-öveket dobáltak le neki; de mivel szél alatt esett a
54 IV | igyekezett fölfelé kúszni, de a hajón levők is gyorsan
55 IV | elérni menekülő áldozatát: de hiába... már nem érhette
56 IV | kiáltott föl Filhiol orvos. - De most már, hogy láttuk, mi
57 IV | vagyunk, mint a khínaiak, de azért a húsából olyan halenyvet
58 IV | Filhiol orvos nagyot nevetett, de azért nem kért a czápa pecsenyéjéből.~
59 IV | hiszed, hogy pórul járunk?~- De nagyon is hiszem! - felelte
60 IV | hogy a pipámat megtömöm.~- De azért mégis megtöltjük, -
61 IV | hetven-nyolczvan centiméter lehet!~- De hát a ki látta? - szólt
62 IV | soha senki sem látta!...~- De azért mégis hitték, hogy
63 IV | lóé, vagy inkább a hüllőé, de nem volt hosszabb ötven
64 IV | folytatta Filhiol orvos; - de íme, a további fölfedezések.~
65 IV | Saint-Enoch hátulsó árboczán... de az ismeretlen hajó nem felelt
66 V | Margit-öböl torkolata elé, de mivel az öbölben sok a homokzátony,
67 V | zsírt adnak, mint a hímek, de félelmetesebbek is. Aztán
68 V | leghamarabb közel az állathoz. De a bálna is észrevette a
69 V | bele ment a bálna hájába, de szerencsétlenségre, mint
70 V | erőfeszítéssel eveztek, de a bálna mindig százötven-kétszáz
71 V | el lehetett volna ejteni, de Bourcart kapitány óvatosságból
72 V | irtózatos csapásaitól... De néhány ügyesen hajított
73 V | spanyol elégedetten távozott, de lementében a hajóról megállt
74 V | tűnődött Bourcart kapitány: - de hol adjam el a rakományomat?~-
75 V | érkezett a Margit-öbölbe, de sem a franczia, sem az amerikai
76 V | hajókkal nem érintkezett. De ezek sem igen törődtek ám
77 V | körülbelül félmérföldnyire tőlük. De nem vehették üldözőbe, mert
78 V | neki a mentés munkájában, de a Repton második kapitánya
79 V | Tudtuk, hogy angolok... de, hogy ennyire angolok és
80 VI | bennszülött indusokkal, de a vörösbőrűek nem igen tetszettek
81 VI | rókák és hermelinek is, de ezek nagyon vigyáztak magukra
82 VI | tűnődött Heurtaux kapitány, - de mi lehetett az oka?~- Azt
83 VII | körül fognak bennünket.~- De miért is nem vadásszák a
84 VII | tehéné.~- Elhiszem, elhiszem: de hogy fejték volna meg a
85 VII | hahotázott Bourcart kapitány. - De, hogy ott folytassuk, a
86 VII | vágni a Csöndes-tengernek.~- De hátha a mostani kirándulás
87 VII | vagy Okhoczk kikötőjében; de ebben az esetben inkább
88 VII | föl egymást az árboczokon, de csak nagy ritkán láttak
89 VII | Kamcsatka déli csúcsát.~De alig értek a Behring-tengerbe,
90 VII | vitorlát ki lehetett feszíteni. De közben a vihar annyira közel
91 VII | a bagoly Cabidoulinnek?~De, mikor a vihar egészen lecsöndesült
92 VII | János Mária nem felelt, de ijedt arczáról lerítt a
93 VII | A kapitány habozott... De, midőn Heurtaux kapitány
94 VII | fölemelkedik és rájuk rohan...~De nem ez történt. A két csónak
95 VII | felelte a kádár komoran, - de csak vigyázz, hogy az igazi
96 VIII| után fölbukni a vízből; de mire üldözésükre indultak,
97 VIII| legénység nagyon bosszankodott, de bosszankodtak a tisztek
98 VIII| Késő éjszakáig keresték, de hasztalanul. A tenger nem
99 VIII| horgonyzott, lakatlan ugyan, de a hegyekből lejárnak a kamcsatkaiak
100 VIII| Tőlük nem kellett félni, de annál jobban óvakodni kellett
101 VIII| földarabolták, kisütötték a zsírját: de mindössze csak negyvenöt
102 VIII| Kétségtelen, hogy azok voltak; de mivel már egészen beesteledett,
103 VIII| betakarózva pokróczokkal, de Heurtaux kapitány elővigyázatból
104 VIII| ráhajíthatta fegyverét, de az óriás bálna oly gyorsan
105 VIII| volna vontatni a hajóhoz, de ez nehéz dolog volt, mert
106 VIII| Talán még ma este oda ér; de ha nem, mi itt várjuk, akármily
107 VIII| hevesen tülköltetni kezdett.~De semmi felelet sem hangzott
108 VIII| nyugodtan, baj nélkül telt el.~De Heurtaux kapitány nem bírta
109 VIII| hozzá és erősen megkötözték, de csak másnap fogtak hozzá
110 VIII| találtak hármat döglötten, de ezek úgy össze-vissza voltak
111 VIII| orvos.~- Azt hiszem, vissza; de előbb Kamcsatkában megpihenünk.~
112 IX | legnagyobb része még fából volt, de volt a kis városnak két
113 IX | sokat viszünk a piaczra, de mégis...~- S akkor ott telelnénk
114 IX | menekültek?~- Az lehet; de oda már nem mehetünk utánuk,
115 IX | felelte Bourcart kapitány: - de egyelőre csak menjünk Vancouverbe;
116 IX | hová megy, senki sem tudta, de nem is törődött vele.~Filhiol
117 IX | egyelőre csak szóval: de érezni lehetett, hogy a
118 IX | szólt a kádár halkan: - de a mi igaz, az igaz!... A
119 X | messzelátóikkal a tengert, de a csöndesen ringó habfodroknál
120 X | sehol semmi nyoma sem volt. De nem volt nyomuk a bálnáknak,
121 X | felelte Allotte hadnagy, - de lehet, hogy valami félelmes
122 X | fekete tömeg ringott a vízen, de egészen mozdulatlan volt.~-
123 X | találtunk az utóbbi időben!...~- De azért talán megnézhetnők? -
124 X | útját, ha menekülni akarna. De erre az elővigyázatra nem
125 X | roppant nagy állat volt. De mikor a három csónak egészen
126 X | mesternek sem tetszett az eset, de ő csak megvigasztalta magát
127 X | szemközt férkőztek hozzá.~De, midőn Allotte hadnagy szigonyosa
128 X | kell hagyniok az üldözést.~De, hat óra tájban, mikor a
129 X | szántották a tengert... De az angolok is szemmel láthatólag
130 X | fölemelte szigonyát: - de ugyanekkor a Repton szigonyosa
131 XI | erőszakkal eldönteni a vitát. De Stroke kapitány gondolkozóba
132 XI | ugyanúgy cselekedtem volna. De ha a Repton nem éri be ennyivel,
133 XI | legénység közt a puskákat.~De az éjszaka csöndben, nyugodtan
134 XI | dünnyögött a kádár: - de csak ne igyál előre a medve
135 XI | látja-e valahol a Reptont? De oly sűrű köd volt mindenfelé,
136 XI | rögtön a csónakokhoz rohant, de még mielőtt csak egyet is
137 XII | lökés, igaz, gyönge volt: de a következő perczben a hajó
138 XII | kapitány elgondolkozva, de hangja bizonytalanságán
139 XII | megvizsgálták minden zegét-zugát. De sehol sem találtak rajta
140 XII | egyelőre még nem volt szükség, de ha mégis rákerülne a sor,
141 XII | lesiklik a zátonyról... De ebben csalódott. Éjféltájban
142 XII | locsogtak, nyaldosták a hajót, de a Saint-Enoch meg sem mozdult...~
143 XII | fény izzott kelet felé. De a fölkelő nap nem bírt áttörni
144 XII | vészmadár: - több ez annál!~De hogy mi ez a «több», azt
145 XII | méternyire volt a hajótól. De nagy meglepetésére a fenékmérő
146 XII | ismételte a kísérletet, de az ólom sehol sem ért feneket: -
147 XII | meredeken nyúlt föl a mélyből, de a térképeken nem volt bejegyezve.~
148 XII | odébb csúszott volna... De ez volt minden! A legénység
149 XII | erőfeszítéssel evezett... de hiába! A hajó, mintha vaskapcsok
150 XII | ismét más zátonyra jussanak.~De a köd nem tisztult el, bár
151 XII | része már a vízben úszott, de a hajó meg sem mozdult,
152 XIII| idején csónakra szállhatott, de alig volt száz ölnyire a
153 XIII| tanács józan és helyes, de a követésétől mégis mind
154 XIII| krakennek neveznek...~- De hisz ilyen állatok nincsenek! -
155 XIII| fogtak is!~- Fogtak, igen!... de nem oly óriás szörnyetegeket,
156 XIII| csónakot összetörhetnek: de hogy a mélybe ránthassanak
157 XIII| megrémültek?~- Nem, nem láttam... De láttam sok összetört csónak
158 XIII| Este kilencz óra volt, de senkinek sem jutott eszébe
159 XIII| szaladtak és letekintettek, de semmit sem láttak. A hajó
160 XIII| sima volt, mint a tükör; de nem okozhatta a tenger-dagály
161 XIII| hallgatták ezt a szóváltást, de nem avatkoztak bele, annyira
162 XIV | hídon nem lehetett megállni.~De mit is csinálhattak volna
163 XIV | kissé világosabb lett ugyan, de a sűrű, szürke köd úgy körülfogta
164 XIV | legénység álmodozott?...~De a sűrű ködben semmit sem
165 XIV | nem tettek kárt senkiben. De a hajó gyorsasága nem csökkent:
166 XIV | meg Heurtaux kapitány.~- De próbálja csak meg elhitetni
167 XIV | Délután a köd kissé eloszlott, de az ég felhős maradt. A szürke
168 XIV | éjszak-éjszak-keletnek volt fordulva, de bármerre néztek, sehol sem
169 XIV | sehol sem láttak földet. De nem látták azt a tengeri
170 XIV | magával hurczolja a hajót.~De azért Cabidoulin János Mária
171 XIV | nem látni, mert elbujt... de tegnap!... de tegnap!...
172 XIV | elbujt... de tegnap!... de tegnap!... Egész nap hallottad
173 XV | fok a fagypont alatt, - de azért a legénység is, a
174 XV | mielőtt bármit határoznak... De mily szomorú volt ez a reggel!...~
175 XV | küzdeniök talán az éhséggel is: de legalább remélhették, hogy
176 XV | feküdt, s bár erősen zajlott, de még nem fagyott be.~Öt napig
177 XV | méternyire a munkásoktól, de legott megszaladt, mihelyt
178 XV | órát töltöttek együtt... de nem volt mit tenniök!...
179 XV | hóban, szélben, viharban: - de azért senki sem panaszkodott.
180 XV | ugyancsak sok dolga akadt. De meggyült a betegekkel a
181 XV | Új-Zeelandba igyekezett; de hogy a hajótörötteket partra
182 XV | hajójukat és vetette partra... de Cabidoulin János Mária és
183 XV | meg volt győződve, hogy de bizony csak a tengeri szörnyeteg,
|