Fejezet
1 I | a ki nélkül nem indulhat el?~- Még mindig nem, kedves
2 I | ugyan nem igen bánnám, s el is indulnék nélküle, ha
3 I | nélkül épp úgy nem lehetek el, mint kormány, vagy delejtű
4 I | Bocsásson meg, Brunel úr, hogy el kell válnunk...~- Csak menjen,
5 I | vendégét.~Tíz percz se telt el, mikor levezették hozzá
6 I | postagőzösökre szegődnék el, a Saint-Enoch czetvadászhajón
7 I | Nem bánom... menjünk el hozzá!~Cabidoulin János
8 I | hogy rávegyem önt: jöjjön el velünk...~- Micsoda?...
9 I | hogy egy szavát sem hiszi el az orvosnak. Mind a mellett,
10 I | unszolta, hogy szegődjék el a Saint-Enochra, lassankint
11 II | hatodfélszáz tonnát bírt el, s megvolt rajta minden,
12 II | orvos: - de ne igen bízzuk el magunkat, mert még csak
13 II | De vajjon nem késtünk-e el már a Csöndes-tengeri czetvadászatról?~-
14 II | elszalasztani.~S hogy csakugyan el ne szalasszanak egyet se,
15 II | az évszakban: alig múlt el nap, hogy a Saint-Enoch
16 II | Bertalan, a ki először jutott el idáig, nem hiába nevezte
17 II | idáig, nem hiába nevezte el ezt a fokot a «Viharok fokának»;
18 III | Bourcart kapitány. - Csak aztán el ne ragadtassák magukat,
19 III | összegabalyodott, úgy hogy el kellett vágni. Allotte hadnagy
20 III | volt és baj nélkül telt el. Alig kelt föl a nap, a
21 III | veszedelemmel, mert alig múlik el éjszaka, hogy vihar ne törne
22 III | Saint-Enoch tizenegy bálnát ejtett el. Kettőt maga Bourcart kapitány
23 IV | Saint-Enoch április 3-ikán indult el a hosszú útra s Bourcart
24 IV | bukik víz alá, hogy gyakran el kell vágni a szigony kötelét,
25 IV | ha a csónak nem bocsátja el zsákmányát, majdnem bizonyos,
26 IV | majdnem bizonyos, hogy el is ejti az állatot, a melynek
27 IV | mentő-övek nem juthattak el hozzá s Gastinet úszva igyekezett
28 IV | perczben két lövés dördült el. Heurtaux, a második kapitány
29 IV | hirtelen lökés nem téríti-e el a hajót abból az irányból,
30 IV | kétségbeesve pusztuljon el.~A Csöndes-tenger e részén
31 IV | Penang közt, nem messze ment el egy kétszázötven láb hosszú,
32 IV | azt sem ő, sem senki más el nem dönthette; és ámbár
33 V | mert már megkésve indult el úgy Havreból, mint Új-Zeeland
34 V | oly sziget mellett ment el, a melyen csak vadkecskék,
35 V | az anyja pedig nem hagyja el, és szintén hátra marad,
36 V | szigonyozást. A kis kölykét ugyan el lehetett volna ejteni, de
37 V | kérte, hogy hadd vihesse el a bálnának azokat a részeit,
38 V | tizennyolcz-húsz bálnát ejtettek el.~A következő két napon kiolvasztották
39 V | alatt a legénység csakugyan el is ejtett néhány bálnát,
40 V | kapitány: - de hol adjam el a rakományomat?~- Hol?...
41 V | halzsírt, s jó áron adhatná el egész rakományát.~- Becsületemre,
42 V | valószínűleg előbb indult el, s már a lobogót is fölhúzta
43 V | lehetetlen, hogy a roppant ütés el ne kábította volna őket!~-
44 VI | különben nem szöktek volna el így idő előtt.~- Hogy el
45 VI | el így idő előtt.~- Hogy el ne felejtsem, - szólt most
46 VII | Saint-Enoch, július 19-én indult el a Victoria kikötőjéből,
47 VII | csak nagy bajjal juthatnak el az Okhoczki-tengerbe.~-
48 VII | iszonytató szörnyeteg riasztotta el a bálnákat erről a vidékről?...~
49 VII | bocsássanak.~- Micsoda?! - rémült el Cabidoulin mester, - hát
50 VIII| maga a tenger nyelte volna el őket.~A legénység nagyon
51 VIII| megsebesült s eszméletlenül merült el a tengerbe, a honnan föl
52 VIII| fordul a dolog?~Több nap múlt el s ha láttak is nagy néha
53 VIII| Margit-öbölben.~- Vigye el az ördög! - kiáltott föl
54 VIII| egy bálnát sem ejtettek el s úgy látszott, hogy a vadászat
55 VIII| azonban még nem vesztette el minden reményét. Fölhúzatta
56 VIII| mondja meg neki, hogy jöjjön el értünk. Talán még ma este
57 VIII| zsákmányt nem hagyhatta el, nem is mehetett ki a partra
58 VIII| Csak Allotte hadnagy el ne tévedjen! - aggódott
59 VIII| parancsnok nem indulhat el ebben a sűrű ködben.~Előszedték
60 VIII| nyugodtan, baj nélkül telt el.~De Heurtaux kapitány nem
61 VIII| igen kis bálnát ejtettek el s találtak hármat döglötten,
62 IX | telelni, még nem határozta el, pedig már ideje lett volna,
63 IX | szilaj káromkodás hangzott el, s aztán mind a két hajó
64 IX | hír villámgyorsan terjedt el a kikötőben. Bourcart kapitány
65 IX | szörnyeteg riasztotta-e el a bálnákat a Csöndes-tenger
66 IX | utazásunkat nem halasztjuk el miatta?~- Szó sincs róla! -
67 IX | pedig a szörnyeteg nyeli el őket, s jóllakván velük,
68 X | szemhatáron.~Három nap múlt el már az indulás óta, s a
69 X | mert a tenger aligha nyelte el őket...~- A tenger nem, -
70 X | tengeri kígyó!... Ki hihetné el ezt a badarságot?~Pedig
71 X | összeütközéstől pusztultak el... S valahányszor egy-egy
72 X | is föl... Tíz percz telt el szorongó várakozásban; ekkor
73 X | a busaszöketőt, legalább el sem maradt tőle.~Az volt
74 XI | csöndben, nyugodtan telt el s másnap reggel oly sűrű
75 XI | fél órán belül bizonyára el is éri...~Hat óra múlt néhány
76 XI | fehér tajték borította el, majd iszonyú magasra föltornyosult,
77 XII | nehogy vaktában induljanak el és ismét más zátonyra jussanak.~
78 XII | jussanak.~De a köd nem tisztult el, bár éjszak felől némi szél
79 XIII| bágyadtságából, így beszélte el hajótörése történetét:~-
80 XIII| a szörnyeteg pusztította el... Én magam azonban nem
81 XIII| magatartása. Pár pillanat telt el szorongó, temetői csöndben,
82 XIV | Az éjszaka egyformán telt el, halálos szorongásban. Reggelre
83 XIV | aztán majd meglátjuk.~- Csak el ne vigyen bennünket a Sarki-tengerig! -
84 XIV | embere nyomorultan vesz el az örök hó és jég kietlen
85 XIV | nélkül?... hogy jussanak el Szibéria, vagy Aljaszka
86 XIV | tartományaiba?~Így telt el a délelőtt, a melynek borzasztó
87 XIV | csökkent, ezúttal nem esett el. Bourcart kapitány s a többi
88 XIV | itt-ott nagy tömegekben lepték el a vízi szárnyasok s a lomha
89 XV | felé rohant. Ha nem tért el ettől az iránytól, midőn
90 XV | ikét.~Huszonnégy nap múlt el az indulás óta. Eleségük
91 XV | kapitány, így búcsúzott el franczia kollégájától:~-
92 XV | ragadta meg és pusztította el a Saint-Enochot.~Mind a
|