Fejezet

 1 II  |            a két kapitány és a két hadnagy számára; négy másik, a tartalék-csónakok,
 2 II  |            első, Allotte a második hadnagy, Filhiol az orvos, Ollive
 3 II  |       szerette is: különösen a két hadnagy, Coquebert és Allotte, folyton
 4 II  |             hagyta helyben Allotte hadnagy: - de itt is csak öné az
 5 II  |               szólt most Coquebert hadnagy. - Tudom, hogy több hajó
 6 II  |               vágott közbe Allotte hadnagy: - a tenger oly végtelen,
 7 II  |      Heurtaux kapitány meg Allotte hadnagy csónakra szálltak s a partra
 8 III |             vágott közbe Coquebert hadnagy tüzesen.~- Úgy van, úgy! -
 9 III |          úgy! - helyeselte Allotte hadnagy is.~- Önök már megint vetélykednek? -
10 III |         róla! - kiáltott föl a két hadnagy egyszerre.~- Tehát ismétlem, -
11 III |        Coquebert és Allotte, a két hadnagy, rögtön beültek csónakjukba
12 III |            a hullámokat. Coquebert hadnagy csónakja elmaradt; a szigony
13 III |          el kellett vágni. Allotte hadnagy tehát egyedül üldözte a
14 III |        vigyázz! - kiáltott Allotte hadnagy. - Ha ismét fölbukik, Ducrest
15 III |      csónakot, s a szigonyos meg a hadnagy bele vágták testébe a lándzsát.
16 III |          éjszakkelet felé, Allotte hadnagy csónakja pedig mindenütt
17 III |           őket.~Ez alatt Coquebert hadnagy, rendbe hozván összekuszált
18 III |        ereje és lélegzete.~Allotte hadnagy most még közelebb vontatta
19 III |            férkőzött a prédához, a hadnagy belehajította lándzsáját
20 III |    kapitány ugyanannyit, Coquebert hadnagy hármat és Allotte hadnagy
21 III |          hadnagy hármat és Allotte hadnagy négyet. De ezek mind sokkal
22 IV  |        második kapitány és Allotte hadnagy ugyanis gyorsan leszaladtak
23 IV  |             csipkelődött Coquebert hadnagy, - ha csak a nagy tengeri
24 IV  |             kiáltott föl Coquebert hadnagy nevetve: - legalább színről
25 IV  |      milyenek.~- Ne mondjon ilyet, hadnagy! - ijedezett a kádár: -
26 IV  |            meg! - mondta Coquebert hadnagy. - Ha fölhúzzuk a lobogónkat,
27 IV  |               kiáltott föl Allotte hadnagy: - mert ilyen udvariatlanok
28 V   |      második kapitány és Coquebert hadnagy kieveztek a partra csónakjaikkal,
29 VI  |       Heurtaux kapitány és Allotte hadnagy több szarvast lőttek, a
30 VI  |            kérdezte most Coquebert hadnagy - szerencsésebbek voltak-e
31 VI  |             kiáltott föl Coquebert hadnagy, - mert mi is éppen oda
32 VI  |     kapitány! - nevetett Coquebert hadnagy: - ha Cabidoulin mester,
33 VI  |         volt!»~- Már akár ez volt, hadnagy, akár más, - felelte Forth
34 VII |            törte a fejét Coquebert hadnagy, a ki alig várta, hogy eggyel
35 VII |        elől, - biztatta őt Allotte hadnagy.~Ebben mindnyájan megnyugodtak,
36 VII |               tréfálkozott Allotte hadnagy, - hátha ez lesz a Cabidoulin
37 VII |              tette hozzá Coquebert hadnagy.~A kádár körül öt-hat matróz
38 VII |     Kapitány, - szólt most Allotte hadnagy, - próbáljuk megcsípni ezt
39 VII |     kanyargott a vízben...~Allotte hadnagy egyre könyörgött Bourcart
40 VII |     Heurtaux kapitány és Coquebert hadnagy is kérni kezdték, végre
41 VII |       csónakot; az egyikbe Allotte hadnagy, a másikba Heurtaux kapitány
42 VIII|             Egy reggelen Coquebert hadnagy, a mint végig nézett a szemhatáron,
43 VIII|               kiáltott föl Allotte hadnagy bosszúsan.~- Ennek se sok
44 VIII|        Szeptember 4-ikén Coquebert hadnagy egy döglött bálnára akadt.
45 VIII|       Heurtaux kapitány és Allotte hadnagy czirkáltak a két csónakban,
46 VIII|           Bálnák! - kiáltott föl a hadnagy.~Kétségtelen, hogy azok
47 VIII|           a vizet. Először Allotte hadnagy csónakja ért hozzá oly közel,
48 VIII|       szigony zsinegje kisiklott a hadnagy kezéből. Mire az állat fölbukott,
49 VIII|        kezdett; majd mikor Allotte hadnagy teljes erejéből belevágta
50 VIII|           nem is látták.~- Allotte hadnagy, - szólt Heurtaux - ön most
51 VIII|          is.~- Helyes, - felelte a hadnagy - ezt a roppant tömeget
52 VIII| odavontatni két csónakkal.~Allotte hadnagy tehát elment a hajóért,
53 VIII|      ölnyire látni.~- Csak Allotte hadnagy el ne tévedjen! - aggódott
54 IX  |       tengeri szörnyetegről; a két hadnagy ellenben habozott, hogy
55 X   |      tenger nem, - felelte Allotte hadnagy, - de lehet, hogy valami
56 X   |     tengeri szörnyeteg...~- Ugyan, hadnagy! - nevetett az orvos, -
57 X   |          alszik, - felelte Allotte hadnagy.~- Vagy megdöglött, - tette
58 X   |    megnézhetnők? - szólt Coquebert hadnagy, s látszott rajta, mennyire
59 X   |          Heurtaux kapitány s a két hadnagy csónakját azonnal vízre
60 X   |              tette hozzá Coquebert hadnagy, - hisz megdöglött!~- Azért
61 X   |          hajóhoz, - mondta Allotte hadnagy, - talán lesz száz hordó
62 X   |           haza? - kérdezte Allotte hadnagy.~- Minek? - felelte a vitorlamester, -
63 X   |               kiáltott föl Allotte hadnagy ujjongva.~- Sőt, úgy látszik,
64 X   |           Heurtaux kapitány, a két hadnagy, meg a kellő számú matrózok
65 X   |           állathoz, úgy hogy a két hadnagy jobbról és balról, Heurtaux
66 X   |           hozzá.~De, midőn Allotte hadnagy szigonyosa fölemelte fegyverét,
67 X   |           dög! - fakadt ki Allotte hadnagy dühösen.~Most már várniok
68 X   |               kiáltott föl Allotte hadnagy bámulva.~Csakugyan az volt!...
69 X   |         elfogni? - tört ki Allotte hadnagy szilajon.~- Abban kopik
70 X   |         foguk! - felelte Coquebert hadnagy mérgesen.~Pedig az angoloknak
71 X   |  pillanatban Ducrest, a ki Allotte hadnagy csónakjában állt, fölemelte
72 XI  |            volt mindenfelé, hogy a hadnagy semmit sem láthatott.~-
73 XI  |               kiáltott föl Allotte hadnagy.~A legénység dühösen fölordított:~-
74 XII |    fölszereléséhez, a mely Allotte hadnagy vezetése mellett volt indulandó
75 XII |      kapitány utasításai szerint a hadnagy először is a tenger mélységét
76 XII |          Ez megfoghatatlan volt. A hadnagy több helyen ismételte a
77 XII |         rémlik! - mondta Coquebert hadnagy.~A legénység is abbahagyta
78 XIII|               vágott közbe Allotte hadnagy: - hisz már többször fogtak
79 XIII|             kiáltott közbe Allotte hadnagy.~- Sőt embereim egy része, -
80 XIII|            s az orvos, meg Allotte hadnagy egyre jobban belemelegedtek
81 XIII|               kiáltott föl Allotte hadnagy.~A tisztek mind fölrohantak
82 XIII|        ujjongva ismételték Allotte hadnagy kiáltását:~- Libegünk!...
83 XIV |         bennünket! - szólt Allotte hadnagy.~- Szörnyeteg?... Miféle
84 XIV |   Sarki-tengerig! - mondta Allotte hadnagy.~- És darabokra ne törjék
85 XIV |              tette hozzá Coquebert hadnagy.~E pillanatban irtózatos
86 XV  |        tenniök!... Elül ment a két hadnagy, utánuk a legénység, mely
87 XV  | lélekszakadva rohantak ki.~Allotte hadnagy kiáltotta ezt a szót, s
88 XV  |        most már világos volt a két hadnagy előtt is: ők is hitték és