Fejezet
1 I | ugyan, kapitány! - kiáltott föl Brunel úr: - hát neki merne
2 I | Igazán? - kiáltott föl Bourcart kapitány örömmel.~
3 I | hogy akadna kapitány, a ki föl merné venni a hajójára...~-
4 I | kapitány habozva, tűnődve járt föl s alá szobájában; meg-megállt,
5 I | félig kötekedve kiáltott föl:~- Ejhaj! Hát a Saint-Enoch
6 I | elszegődjem?! - kiáltott föl Cabidoulin mester meghökkenve.~-
7 I | kihúznak a partra?~- Húzza föl a vasmacskát, Cabidoulin
8 I | nevetett az orvos: - húzza föl és vágjon neki a tengernek!~
9 I | irigylem öntől! - kiáltott föl Filhiol orvos.~- S tudja-e,
10 II | első árbocz közt állították föl a nagy katlant, a melyben
11 II | viszontlátásra! - kiáltott föl a kapitány.~- A viszontlátásra! -
12 II | panaszkodom, - kiáltott föl Bourcart kapitány elégedetten: -
13 II | roppant messzire bukkantak föl a hajótól, hogy üldözésükre
14 II | franczia lobogót húzatta föl a hátsó árboczra s e száraz
15 II | egyik egész közel bukkant föl a hajó mellett: de éppen
16 II | heves orkánok korbácsolják föl a tengert itten, s a viharból
17 III | Szó sincs róla! - kiáltott föl a két hadnagy egyszerre.~-
18 III | hogy le ne rántsa, vagy föl ne borítsa a csónakot; s
19 III | nélkül telt el. Alig kelt föl a nap, a legénység rögtön
20 III | legelőbb a fejét darabolták föl négy részre, s külön tették
21 IV | tengerbe esett! - kiáltott föl rögtön mellette dolgozó
22 IV | szemetes ládája! - kiáltott föl Filhiol orvos. - De most
23 IV | a tengerbe, hadd falják föl a testvérei.~- Szó sincs
24 IV | nagy tengeri kígyó mind föl nem falja a bálnákat az
25 IV | találkoznánk velük! - kiáltott föl Coquebert hadnagy nevetve: -
26 IV | melyek először tálalták föl ezeket az ostobaságokat...
27 IV | hogy angol! - kiáltott föl Allotte hadnagy: - mert
28 V | három árboczos hajó tűnt föl a szemhatáron, a melyre
29 V | körül, s az Atlanti-óczeánon föl Havreig. Ellenkezőleg, mindjárt
30 V | jó gondolat! - kiáltott föl Bourcart kapitány: - s köszönöm
31 V | állatot mi sem tartóztathatta föl...~A második csónak még
32 V | a csónakba! - kiáltott föl Heurtaux kapitány és rohant
33 V | csónakban ültek, csak hét bukott föl a víz színére: kettő lent
34 VI | sokan leszünk! - kiáltott föl Coquebert hadnagy, - mert
35 VI | bizonyára így kiáltana föl: «A nagy tengeri kígyó volt!»~-
36 VII | rendszeresen váltogatták föl egymást az árboczokon, de
37 VIII| el a tengerbe, a honnan föl sem bukott többé!~Késő éjszakáig
38 VIII| szemhatáron, meglepetve kiáltott föl:~- Nini!... Hát ez is itt
39 VIII| el az ördög! - kiáltott föl Allotte hadnagy bosszúsan.~-
40 VIII| mérföldnyire.~- Bálnák! - kiáltott föl a hadnagy.~Kétségtelen,
41 VIII| vörös vízsugarat lövellt föl orrából s pár pillanat múlva,
42 IX | szavakat mihamar tettek váltják föl.~Csakugyan: a Repton félig
43 IX | sörény volt, a közepe táján föl volt fújódva és iszonyú
44 IX | két hajó egyszerre szedte föl vasmacskáit, hogy a tenger
45 X | Ostobaság? - csattant föl a kádár sértődve, - csak
46 X | közelebb érve az állathoz, föl is kiáltott:~- No, ez ugyan
47 X | nem szökik előlünk!~- Sem föl nem ébred! - tette hozzá
48 X | legalább él! - kiáltott föl Allotte hadnagy ujjongva.~-
49 X | húsz méternyire szökött föl, s kis híja, hogy a csónakot
50 X | híja, hogy a csónakot is föl nem borította.~- Átkozott
51 X | zsákmányt, akárhol bukik is föl... Tíz percz telt el szorongó
52 X | nagy csobogással bukott föl.~- Utána! - kiáltott föl
53 X | föl.~- Utána! - kiáltott föl Heurtaux kapitány.~A csónakok
54 X | A Repton! - kiáltott föl Allotte hadnagy bámulva.~
55 X | Rajta fiúk! - kiáltott föl Heurtaux kapitány, - előzzük
56 XI | mutatva.~- Elébük! - kiáltott föl Stroke kapitány; - nem hagyjuk
57 XI | Mi volt ez? - kiáltott föl Bourcart kapitány, fölrohanva
58 XI | kötél-létrákon, s a szél csakugyan föl is támadt, még pedig oly
59 XI | Erre tart! - kiáltott föl Allotte hadnagy.~A legénység
60 XI | elszörnyedve kiáltottak föl. Egy óriási hullám tarajára
61 XII | Saint-Enoch farával csúszott föl a zátonyra, úgy vélte, hogy
62 XII | helyen, meredeken nyúlt föl a vízből.~Bourcart kapitány
63 XII | a mely meredeken nyúlt föl a mélyből, de a térképeken
64 XII | átkozott zátonyhoz! - kiáltott föl Ollive mester.~- Azért kár
65 XIII| állatok nincsenek! - kiáltott föl az orvos.~- Miért ne lehetnének? -
66 XIII| Libegünk! - kiáltott föl Allotte hadnagy.~A tisztek
67 XIII| súrlódás nesze hallatszott föl a tengerből, s a hajó ismét
68 XIII| felelős mindenért! - kiáltott föl fogcsikorgatva.~- Én!...
69 XIII| méltatlankodva csattant föl:~- Azért veret vasra, mert
70 XIV | mestert, a ki minden áron föl akart menni a hajó-hídra,
71 XIV | Ezer ördög! - kiáltott föl elkeseredve: - majd azt
72 XIV | Az árbocz! - kiáltott föl Ollive mester.~Mind a három
73 XIV | Szegény Saint-Enoch! - jajdult föl Bourcart kapitány.~Most
74 XIV | a szörnyeteg? - kiáltott föl Ollive mester dühösen. -
75 XIV | úszó jégdarabok tünedeztek föl, és egyre sűrűbbek, nagyobbak
76 XIV | főárboczra, rémülten kiáltott föl:~- Jéghegy előttünk!~Nem
77 XIV | dőlt, hogy kis híja, hogy föl nem borult...~A mily mértékben
78 XV | hogy mindnyájan menjenek föl a hajóra; ott legalább védve
79 XV | hullám 22-ikén este kapott föl bennünket, - mondta. Bourcart
80 XV | mert nem tudván járni, föl kellett őket fektetni a
81 XV | Hajó!...~Ez a kiáltás verte föl a szerencsétleneket kábult
82 XV | sipkáját lobogtatva hívta föl a hajó figyelmét.~A hajón
83 XV | sebességgel rohanó hullám kapta föl hajójukat és vetette partra...
|