000-dolgo | dolog-folda | folde-igyek | ihatj-kopik | koran-megye | mehet-regot | rejto-teste | testu-zuzza
Fejezet
503 I | vállát, mintha fáznék a dologtól. De végre úgy látszott,
504 XIV | Saint-Enoch úgy féloldalt dőlt, hogy kis híja, hogy föl
505 XV | és ifjabbak egymás után dőltek ki és Filhiol orvosnak ugyancsak
506 X | harmada volt, egész kis dombnak látszott.~- Legalább kétszáz
507 III | majorokat lehetett látni s a dombok lejtőin tehenek, ökrök legelésztek.
508 III | abba a kanyargós, magas domboktól szegélyzett tengerágba,
509 V | öbölbe.~Egyszerre csak a dombos parthajlás mögül két csónak
510 V | mind fölsiettek egy közeli dombra, a honnan jól láthatták
511 IV | éjszak-keleti csúcsa közelében, Drivor György, a Pauline kapitánya,
512 V | Az anya-bálna irtózatos dühbe jött; roppant farkával egész
513 II | ezen a tájon örökös viharok dühöngenek, s csak a gőzösöknek könnyű
514 XIII| irtózatos viharok szoktak dühöngeni a Csöndes-tengernek ezen
515 VII | nyugat felé. Három álló napig dühöngött a heves orkán; a hullámok
516 V | mert az anya-bálna nagyon dühös állat. Jaj a szigonyosnak,
517 IX | mind a két hajó legénysége dúlva-fúlva dolgozott tovább.~Midőn
518 IV | majdnem egészen féloldalt dűlve a vízen, nagy szökéssel
519 XV | vargabetűt csinált és kikötött Dunedinben.~King, az angol kapitány,
520 VI | a Fraser folyó medrében dús aranyereket találtak s a
521 IV | kérdéses volt, hogy ha neki duzzadnak, a hirtelen lökés nem téríti-e
522 IV | majd vitorlái lassankint duzzadni kezdtek, s aztán az egész
523 XV | czetvadász-hajó, mert az volt; duzzadó vitorlákkal sietett kifelé
524 XV | sátrakat, megették szegényes ebédjüket, vacsorájukat, aztán megpihentek...
525 X | szökik előlünk!~- Sem föl nem ébred! - tette hozzá Coquebert
526 VIII| aludni s elhatározta, hogy ébren virraszt a csónakban.~Öt
527 III | zöldséget, burgonyát és más effélét, csónakba ültette a hajó
528 XIV | köd kissé eloszlott, de az ég felhős maradt. A szürke
529 II | hullámokat és űzte-hajtotta az égen a sötét föllegeket.~Bourcart
530 I | semmi baja... Aztán erős, egészséges ember, alig ötven éves,
531 IX | lett volna, mert körmükre éghetett a dolog.~- Nem szeretnék
532 VIII| terem. A nagyobbak közül egy-kettő erdős és termékeny; ezeken
533 VII | tengeri kígyó?...~Semmi egyéb, mint egy óriási alga, vagy
534 IV | tisztítására, mint a vizahólyag. Egyébként, a ki nem undorodik olajos
535 IV | mester: - hisz egész nap egyébről sem fecseg a legénységnek!
536 XIII| féloldalt dűlt helyzetéből kissé egyenesebbre állt...~- Libegünk! - kiáltott
537 VI | súlyosabb munka várt rá: egyenként kellett megvizsgálnia és
538 XIV | lehetett az, a mely ily sokáig egyenletes gyorsasággal bírta hajtani
539 IV | Saint-Enoch átszelte az Egyenlítőt, a minek örömére a tisztek
540 VIII| szerencsétlen matróz elvesztette az egyensúlyt, lebukott a vitorlarúdról,
541 VI | volt legtöbb dolga. Minden egyes hordót gondosan megvizsgált,
542 II | vehettek üldözőbe. Láttak ugyan egyet-kettőt, de ezek oly roppant messzire
543 XIII| ebben az én legénységem is egyetért az önével, - mondta Bourcart
544 XIV | legénység fejét!~Az éjszaka egyformán telt el, halálos szorongásban.
545 IV | a ki állítólag látta és egyformának mondaná ezt a szörnyeteget.
546 X | semmi sem zavarta a víztükör egyhangú sivatagát.~Az árboczokon
547 VII | bocsátották a két csónakot; az egyikbe Allotte hadnagy, a másikba
548 VI | a legnagyobb kereskedők egyike két kézzel kapott Bourcart
549 VII | Aleuti-szigetekhez, melyeknek egyikén, az Umanakon, a kilenczezer
550 V | bálnákra vadásztak. Ezek egyikének, az Irwingnek parancsnoka
551 I | kedves Brunel úr... Az egyiket ugyan nem igen bánnám, s
552 V | Éppen partra szálltak, midőn egyikük hangosan fölkiáltott:~-
553 VIII| így könnyen segíthetnek egymáson, ha baj érné valamelyiket.
554 IX | szemtől szembe állott, készen egymásra rohanni. Szerencsére Stroke,
555 XII | nyolczszáz-kilenczszáz hordó halzsírt egymásután dobták a tengerbe és megfeszített
556 XIII| tengeri kígyót, melytől az együgyű kamcsatkai halászok úgy
557 IX | felelte a kádár komoran.~- Eh, a ki gyáva, maradjon otthon!~-
558 XV | viszontagságait, küzdeniök talán az éhséggel is: de legalább remélhették,
559 XII | födélzetre, összeestek az éhségtől és fáradságtól. Harminczhat
560 VIII| teljesen nyugodt és csöndes. Éjfél után egy óra tájban a csónak
561 XII | zátonyról... De ebben csalódott. Éjféltájban megjött a tenger-dagály:
562 I | kötekedve kiáltott föl:~- Ejhaj! Hát a Saint-Enoch még mindig
563 II | folytatta útját.~Az őrök éjjel-nappal az árboczokon voltak és
564 VI | Vancouver.~Vancouver-sziget Éjszak-Amerika nyugati partjával szemben
565 XIV | hajó-korlátban.~A hajó orra éjszak-éjszak-keletnek volt fordulva, de bármerre
566 XV | meghatározta, hogy a Saint-Enoch éjszak-éjszak-nyugot felé rohant. Ha nem tért
567 II | soha!~A szél állandóan éjszak-keletről fújt, s egyenesen az Ortegal-fok
568 VI | beszélték, hogy a Csöndes-tenger éjszak-nyugati vizeire megy s ott tovább
569 XIII| födélzetre. A koromsötét éjszakában néhány alaktalan, még feketébb
570 VIII| föl sem bukott többé!~Késő éjszakáig keresték, de hasztalanul.
571 XI | kettős őrséget rendelt éjszakára, hogy a Repton, ha esetleg
572 XIV | s most már bizonyára az Éjszaki-Jeges-tengerben voltak!~Heurtaux kapitány
573 III | nagyobb sebességgel menekült éjszakkelet felé, Allotte hadnagy csónakja
574 V | neki indul a Csöndes-tenger éjszakkeleti vizeinek s tovább folytatja
575 II | Ortegal-fok felé, Spanyolország éjszaknyugati partjának hajtotta a hajót.
576 V | ugyan el lehetett volna ejteni, de Bourcart kapitány óvatosságból
577 X | parancsnok. A szigony nem ejthet oly szörnyű sebet... Azt
578 VIII| harapás, melyet valami czápa ejthetett rajta.~Bourcart kapitány
579 IV | majdnem bizonyos, hogy el is ejti az állatot, a melynek már
580 III | már itt annyi zsákmányt ejtünk, - szólt Heurtaux, - hogy
581 VI | remélvén, hogy ennyi idő alatt eladhatja a rakományt és megtisztíthatja,
582 V | amerikai kapitány. - A halzsírt eladhatná közelebb is, nem kellene
583 V | kilogramm halcsontja volt. Ezt eladja Vancouverben s aztán rögtön
584 VI | itt leszünk Victoriában s eladjuk az Okhoczki-tengerben elejtett
585 VI | aggódnia, hogy nem tudja eladni rakományát.~A Saint-Enoch
586 V | Bourcart kapitány: - ott eladom a halzsírt, s aztán megint
587 VI | örömük volt, mert jó áron eladták az egész terhet s megint
588 VI | kirakni.~- Hát a halcsont?~- Eladtam azt is. Holnap mindjárt
589 IV | érhette utol.~Gastinet rögtön elájult, mihelyt letették a fedélzetre.
590 VIII| aludni.~Bár a szél végképp elállt, az éjszaka még sem volt
591 VI | sétálgatni, sőt gyakran messzire elballagott a városon kívül is. A part
592 XI | kerül a dolog, a francziák elbánnak velük, mivel a Saint-Enoch
593 V | Saint-Enoch födélzetére s elbeszélték, hogy jártak, Bourcart kapitány
594 XIII| természet is, a tenger hirtelen elbődült vagy fél kilométernyire,
595 XIV | Most nem látni, mert elbujt... de tegnap!... de tegnap!...
596 I | legénységet megfélemlítené, elcsüggesztené, úgy hogy nem bírnék vele...~-
597 XI | más mód, mint erőszakkal eldönteni a vitát. De Stroke kapitány
598 V | a Margit-öböl torkolata elé, de mivel az öbölben sok
599 XI | elejtett állatra mutatva.~- Elébük! - kiáltott föl Stroke kapitány; -
600 IV | a mely éppen nem rossz eledel.~Filhiol orvos nagyot nevetett,
601 XIII| elfogyasztotta az elébe rakott eledeleket s kissé magához tért bágyadtságából,
602 IV | olyan úszói voltak, mint az elefánt fülei s azokkal evezett,
603 IX | Cabidoulin János Mária volt elégedetlen. A vitorlamester, a ki szeretett
604 II | vágni az óczeánon.~Mindenki elégedett volt a hajón, csak a tisztek
605 XI | a Saint-Enoch szívesen elégtételt ad neki.~Mind a mellett,
606 III | s külön tették a szája elejét, melyben a bálna fogai,
607 V | hónap óta a Margit-öbölben elejtettek.~- Jól ütött ki az idei
608 II | a számadó-tiszt, a ki az élelemről gondoskodott.~A tisztek
609 IV | a legénység és a tisztek élelmezésére.~Mivel jó szelük volt, tíz
610 VIII| kellett állniok valahol, mert élelmiszereik már fogytán voltak. Szükség
611 III | készleteiben mutatkozott. Élelmiszereket, fát, édes vizet vásárolt
612 I | Ámbár az orvost szívesen elengedném, ha a törvény nem követelné.~-
613 VIII| folyam torkolatánál épült, élénk forgalmú piacz, ezen a tengeren
614 XIII| Mihelyt a szörnyeteg elereszt bennünket.~- Miféle szörnyeteg? -
615 XIV | szörnyeteg ragadta meg... eleresztené a hajót!~A kronométeren
616 VIII| sűrű ködben.~Előszedték az eleséges zsákot, jól megvacsoráltak
617 XV | múlt el az indulás óta. Eleségük majdnem végképp elfogyott,
618 I | orvosnak.~Bourcart kapitány élesen megnézte a fiatal orvost,
619 I | hogy nyugodtan morzsolom le életemet a szárazföldön.~- Csupa
620 V | nem egy ember fizetett már életével a szigonyos könnyelműségéért
621 V | legyenek és ne tegyék koczkára életüket ok nélkül.~- Nini! Mért
622 I | kapitány habozva, - a mi életünk nagyon sanyarú, tele fáradsággal,
623 V | A kicsike ugyanis hamar elfárad és hátra marad; az anyja
624 VII | megfordult, Bourcart kapitány elfeledte minden aggodalmát, Ollive
625 XI | roppant szerencsétlenség elfeledtette az ellenségeskedést, s Bourcart
626 II | azokat a bolond meséket csak elfelejtetted már? - ingerkedett a vitorlamester
627 X | hogy jobban lásson. Annyira elfoglalta az őrködés, hogy nem is
628 X | nem a mi prédánkat akarják elfogni? - tört ki Allotte hadnagy
629 XIII| miután farkasétvággyal elfogyasztotta az elébe rakott eledeleket
630 XV | Eleségük majdnem végképp elfogyott, s ha negyvennyolcz óra
631 IX | tenger apályát fölhasználva elhagyhassa a kikötőt. Mind a kettő
632 XII | eleséggel, hogy szükség esetén elhagyhassák a hajót. Erre ugyan egyelőre
633 VII | az Okhoczki-tengerbe.~- Elhagyott volna a szerencsém? - tűnődött
634 VII | hogy ott folytassuk, a hol elhagytuk: nem sokáig maradhatunk
635 II | rögtön Ascension-, s ezt elhagyva, Szent-Ilona-sziget felé
636 XIII| öklökkel rohant rá a kádárra:~- Elhallgatsz-e, vén gazember?!...~A legénység
637 XIII| szándékkal, azt King kapitány elhallgatta)... hirtelen irtózatos lökést
638 XII | ismétlődött... A hangfoszlányok elhalóan értek a Saint-Enochig, melynek
639 VIII| lett volna okos dolog az elhamarkodott támadással elriasztani a
640 I | hogy nem lesz oka megbánnia elhatározását...~- Oh, ezt már tudom, -
641 V | szigonyt. Az se baj, ha elhibázzuk, mert ha menekül, üldözőbe
642 IX | kilencz-tizede pedig föltétlenül elhitte, hogy csakugyan a tengeri
643 VI | közül való; jobbára zömök, elhízott férfiak, az arczuk szabálytalan,
644 V | halzsírt, s aztán megint elindulok az új vadászatra.~- Nagy
645 VI | zsákmányhoz jutni, a mikor mi elindultunk, már ő is készülődött az
646 XI | a legénység, a tisztek eliszonyodva nézték a szörnyű pusztulást
647 II | utczáin fog lavírozni, míg eljön érte a halál... Ez volt
648 II | egyforma hosszú úton lehet eljutni a Csöndes-óczeánba; vagy
649 IV | neki a kötelet; Gastinet elkapta s teljes erőből igyekezett
650 XIV | Ezer ördög! - kiáltott föl elkeseredve: - majd azt hittem, hogy
651 VI | Bourcart kapitány.~- Én már elkéstem, - felelte Forth kapitány. -
652 XV | rögtön hozzáláttak a szánkók elkészítéséhez, Bourcart kapitány pedig
653 VI | hordóból hiányzik. Mikor ezzel elkészült, még súlyosabb munka várt
654 XII | jelentését. Erre nem volt elkészülve, s egy ideig tanácstalanul
655 I | vele együtt... Aztán, ha elkezd beszélni a tengeri szörnyetegekről,
656 XIII| temetői csöndben, aztán valaki elkiáltotta magát:~- Meneküljünk a hajóról,
657 III | hogy a bálnák most már elköltöznek ezekből a tengerekből, elhatározta,
658 IV | felelte a kádár egyszerre elkomolyodva. - Hanem azért egy pohár
659 XII | Bourcart kapitány nem merte elküldeni egyik tisztjét sem a csónakkal,
660 XI | támadástól, s kétszer is elküldte Allotte hadnagyot, hogy
661 IV | hogy annyi ember tanúsága ellenére nem szabad tagadnunk a nagyobb
662 V | Atlanti-óczeánon föl Havreig. Ellenkezőleg, mindjárt megkezdhetné a
663 VIII| Miféle félelmetes, szörnyű ellenség tehette őket így csúffá?...
664 XI | franczia csónakkal s a két ellenséges legénység dühösen nézett
665 XI | legénysége közt soha semmi ellenségeskedés nem lett volna is: bizonyos,
666 XI | szerencsétlenség elfeledtette az ellenségeskedést, s Bourcart kapitánynak,
667 XI | bontogatja.~- Talán csak nem ellenünk készül? - kérdezte Filhiol
668 V | tele van hallal; partjait ellepik a fókák, teknős békák és
669 VII | zátony lesz, a melyet egészen elleptek a tengeri madarak.~- A tenger
670 X | vitorlamester, - fele úgyis elmaradna az úton, s a többivel sem
671 III | Coquebert hadnagy csónakja elmaradt; a szigony zsinegje összegabalyodott,
672 I | de azt is tudom, hogy ha elmennék vele, olyan baj érne, a
673 I | Isten ments!~- Hát ha elmennénk hozzá? - tanácsolta az orvos.~
674 VIII| hogy épp oly üresen kell elmennünk, mint a hogy ide jöttünk.~
675 VIII| csónakkal.~Allotte hadnagy tehát elment a hajóért, Heurtaux kapitány
676 VIII| többi hajók már mind vagy elmentek, vagy készülődtek. Még a
677 XII | területen pedig, a meddig elmerészkedtek, semmit sem láttak, a miből
678 IX | hazatért s Ollive mester elmondta a dolgot Bourcart kapitánynak,
679 VI | meg őt és szintén sokáig elmulattak, elbeszélgettek együtt.~ ~
680 III | czetek nagyon szétszórtan élnek és fölötte óvatosak, úgy
681 X | került az útjukba, a matrózok elnémultak, és jelentős pillantásokat
682 IV | sok kötélvég, rongy, egy elnyűtt hajó-seprű, különféle csontok,
683 VI | van-e, nehogy aztán a vevő előálljon, hogy ebből vagy amabból
684 I | is lenne, ha minden hajó előbb-utóbb elsüllyedne, s minden hajós
685 IV | fölkorbácsolt tenger egyszerre elöntötte a féloldalt hajlott hajó
686 IV | különösebb szörnyetegek előfordulását.~A szélcsönd a beszélgetés
687 II | kezdődött.~- Ez minden esetre jó előjel, kapitány... De vajjon nem
688 XV | Bourcart kapitány nagy nehezen előkereste a térképet és Heurtaux kapitány
689 IX | szorgalmasan dolgozott az utazás előkészületein. Látták, hogy a Repton is
690 X | ez ugyan meg nem szökik előlünk!~- Sem föl nem ébred! -
691 V | mint közeledett feléjük, elolvashatták a nevét is: Repton volt
692 I | olyan nincs!... Én mindent elolvastam, a mit erről az állítólagos
693 XIII| csónakba ül, agyonlövöm!~S előrántva pisztolyát, fenyegetően
694 XIV | közben Bourcart kapitány előszedte a térképet, igyekezvén megállapítani
695 XV | a csikorgó hideg nagyon elővette őket, Bourcart kapitány
696 X | menekülni akarna. De erre az elővigyázatra nem volt szükség, s Heurtaux
697 X | föl Heurtaux kapitány, - előzzük meg az angolokat!~A francziák
698 IX | Saint-Enoch és a Repton, vagy elpusztítja a tengeri kígyót, ha útjába
699 IV | pohár bor nem árt; s ha már elpusztul az ember, hát inkább jó
700 III | fogakat, ezeket gondosan elrakták a hajó hátulján: a czetvelőt,
701 XII | segíteni fog nekik. Mindent elrendeztek addig s a legénység szívdobogva,
702 VIII| elhamarkodott támadással elriasztani a bálnákat s ezért Heurtaux
703 II | három karcsú árbocz két elsején négy-négy keresztvitorla
704 I | minden hajó előbb-utóbb elsüllyedne, s minden hajós a tengerbe
705 XII | időközökben egymás után elsütötte a két kis ágyút... Aztán
706 XV | az a roppant hullám, mely elszakította a hajót a végzetes zátonyról?...~
707 II | illetőleg czetet sem fogunk elszalasztani.~S hogy csakugyan el ne
708 I | rajongón szerettek; mert a mily elszánt és hajthatatlan volt szándékai
709 I | előbb indulhasson, mert elszántan mondta:~- Nem bánom... menjünk
710 I | velünk...~- Micsoda?... hogy elszegődjem?! - kiáltott föl Cabidoulin
711 XI | Bourcart kapitány és társai elszörnyedve kiáltottak föl. Egy óriási
712 I | Gyerekkora óta folyton a tengeren élt, végig próbálta a hajósmesterség
713 IV | rá a falánk szörnyetegre.~Eltalálták-e?... Ki tudhatta volna! Egyelőre
714 X | fölbukik; ez pedig fél óráig is eltarthat: s aztán azt sem tudhatják,
715 VI | partraszállítása jó egy hétig eltartott s ez alatt az idő alatt
716 VI | midőn a Saint-Enoch már eltávozott onnan.~- Nem mondhatnám, -
717 XV | Megkövülten álltak meg... Tehát eltévedtek!... Halálos csönd lett,
718 XII | kell tehát várni, míg a köd eltisztul, mert addig még azt sem
719 II | jár a korsó a kútra, míg eltörik... Hisz önök is tudják már
720 V | mint ez gyakran megesik, eltörött, s a bálna meg kis kölyke
721 VIII| indultak, oly nyomtalanul eltűntek, mintha maga a tenger nyelte
722 XV | nem volt mit tenniök!... Elül ment a két hadnagy, utánuk
723 I | I. FEJEZET.~A megkésett elutazás.~- Nos, Bourcart kapitány,
724 I | legyőznek bennünket!... Elvadásszák orrunk elől a legszebb czethalakat!~-
725 X | fogván az állatot, hogy elvághassák az útját, ha menekülni akarna.
726 X | A Saint-Enoch lassankint elvált a Reptontól, mely jobban
727 VIII| földarabolásához. Két napi munka után elvégezték a halzsír-olvasztást: összesen
728 XI | csakhamar szerte szaggatta, elverte a ködöt.~- Hajó balra hátul! -
729 XII | ember, a ki nyomorultan elveszett, a tengerbe fulladt!~ ~
730 XII | mehettek, nehogy a sötétben elveszítsék a hajót szem elől; azon
731 I | meg többé, s mindnyájan elvesznek vele együtt... Aztán, ha
732 I | visszahozza mind azokat, a kiket elvitt.~Ez a nyílt, bátor felelet
733 XII | valamelyik erős áramlata elvitte a Saint-Enochot a szárazföldig?~-
734 XV | zúzódáson kívül egyetlen emberben sem esett kár, s mindnyájan
735 V | valók voltak.~A kilencz emberből, a kik a szétzúzott csónakban
736 XI | zuhant; a hegymagas hullámból emberderék vastagságú vízoszlopok lövelltek
737 XII | sziklába ütődhetik, s az emberei ott vesznek.~Oly sötét volt,
738 XIII| közbe Allotte hadnagy.~- Sőt embereim egy része, - folytatta az
739 V | szigorúan lelkére kötötte embereinek, hogy óvatosak legyenek
740 XI | negyedik csónakot, rákiáltott embereire:~- Vissza a hajóra!~S mialatt
741 III | kapitány jól ismerte az embereit és bízott bennük. Nem is
742 XIV | ellenállása fölfordította az embereket. A legénység kénytelen volt
743 V | lélekszakadva követték. Emberélet megmentéséről lévén szó,
744 IV | fordította a hajót; a legénység emberfölötti erővel húzta a vitorla-köteleket,
745 XIV | rágondolva is megáll az emberi ész!~- Legalább negyven
746 I | gondviselésszerű fiatal embernek, hogy egy csapásra így kirántja
747 XI | csónakját bocsátotta vízre tíz emberrel... A Repton pedig jó két
748 I | megvalósításában, épp oly emberségesen, mondhatni udvariasan bánt
749 III | parton, melyet lépcsősen emelkedő hegyek szegélyeztek, a bennszülött
750 XII | legalább három-négy lábnyival emelte már a víz tükrét...~- Mintha
751 VII | fordult s nem felelt. Annyit emlegette a tengeri kígyót, hogy most
752 IX | őrzi nagy fölfedezéseik emlékét.~Bourcart kapitány csak
753 II | pusztította a nagy tengeri emlősöket, hogy számuk fölötte megfogyatkozott,
754 IV | is eszik?~- Már hogy ne ennék meg! Sőt úszóit úgy szeretik
755 VI | mulatni, remélvén, hogy ennyi idő alatt eladhatja a rakományt
756 XI | De ha a Repton nem éri be ennyivel, a Saint-Enoch szívesen
757 XV | esett kár, s mindnyájan épek és egészségesek voltak.~
758 XV | kitatarozását. Sajkát sem építhettek a romjaiból, mert ötvenhat
759 XV | legalább remélhették, hogy épségben kerülnek haza.~Arra, hogy
760 VIII| értünk. Talán még ma este oda ér; de ha nem, mi itt várjuk,
761 VI | tompa orruk czimpáiban pedig érczgyűrűket vagy fadarabkákat viselnek.~
762 IX | vezetésével kiment a parti hegyek erdejébe fát vágni. A Repton legénysége
763 IX | a parton és a városban. Érdeklődve tanulmányozta a bennszülött
764 II | de itt is csak öné az érdem, orvos; mert ön szerezte
765 V | olvasztják ki a zsírt, mert nem érdemes velük vesződni.~Bourcart
766 VIII| legénység, ha fáért ment az erdőbe, mindig vitt magával puskát
767 VIII| csapatostól jöttek ki a rengeteg erdőkből és az embert is megtámadták.
768 VIII| nagyobbak közül egy-kettő erdős és termékeny; ezeken laknak
769 III | reménykedve vágott neki. A kezdet eredményeivel meg volt elégedve, s ezt
770 VIII| czetvadászat itt épp oly eredményes lesz, mint volt Új-Zeeland
771 VIII| hogy a vadászat teljesen eredménytelen lesz a Csöndes-tengernek
772 III | lassankint az üldözők után eredt s vagy két mérföldnyi távolságban
773 XV | jégmezőn.~Másnap reggel útnak eredtek. Nehéz szívvel hagyták ott
774 XIV | hajót! Alapul véve a bálnák erejét, nem volt nehéz a számítás.
775 X | angolokat!~A francziák teljes erejükből neki feküdtek az evezőknek
776 XII | huszonöt-harmincz méternyire horgonyt ereszt le, s ennek a kötelénél
777 XII | recsegve-ropogva hajladoztak eresztékeikben, a tenger pedig roppant
778 X | hevesen mondta:~- Csónakot eresztenek a vízre!~- Talán csak nem
779 III | alá bukott, gyorsan utána eresztették a zsineget, hogy le ne rántsa,
780 II | viszontagságokat, mintha nem is érezné, sőt kedve telnék bennük;
781 IX | egyelőre csak szóval: de érezni lehetett, hogy a szavakat
782 XIII| Senki sem felelt. Mindenki érezte, hogy a tanács józan és
783 V | Saint-Enoch két hét alatt oda érhet.~Az amerikai kapitány gondolata
784 XIV | vitorlák nélkül még akkor sem érhetnének biztos révbe, ha a szörnyeteg...
785 VIII| esteledett, mielőtt a hajóhoz érhettek volna, kikötöttek valahol
786 III | itt pedig majd minden nap érhetünk vihart.~- De legalább vannak
787 V | az amerikai hajókkal nem érintkezett. De ezek sem igen törődtek
788 V | kevéssel a Saint-Enoch után érkezett a Margit-öbölbe, de sem
789 XV | negyvennyolcz óra alatt nem érkezik segítség, valamennyien éhen
790 VIII| segíthetnek egymáson, ha baj érné valamelyiket. Ha rájuk esteledett,
791 VII | biztosítlak, hogy te nem érnél haza.~- Aztán ugyan miért
792 X | kimeresztette, hanem még ernyőt is csinált fölébük a két
793 III | együtt. De ez az utolsó erőlködés nem sokáig tartott; pár
794 XII | Ollive mester.~- Azért kár is erőlködni, - dünnyögött Cabidoulin
795 X | angolok is szemmel láthatólag erőlködtek, s mivel a busaszökető is
796 VII | nem volna akkora idő- és erőpazarlás...~- Majd megjön az is,
797 V | menekülni. A matrózok új erőre kaptak, az evezők mélyen
798 I | kételkedett Brunel.~- Úgy van! - erősítette Bourcart kapitány komolyan: -
799 I | úgy van, a hogy mondtam, - erősködött Cabidoulin mester. - Ezért
800 XII | késlekedjenek; mert ha a szél erősödik, a hullámverés könnyen összetörheti
801 XI | csakugyan nincs más mód, mint erőszakkal eldönteni a vitát. De Stroke
802 VIII| tartott s közönkint oly erőszakos volt, hogy Heurtaux kapitány
803 I | Huszonhat-huszonhét éves, erőteljes, intelligens arczú fiatalember
804 X | nyögtek, a mint a roppant erőtől hajtva végig szántották
805 IV | kicserzik, a legfinomabb erszényeket, tárczákat készítik, vagy
806 II | mesterségét mindegyik kitűnően értette és szerette is: különösen
807 XIII| megfeneklett!~A dolog érthetetlen volt!~A legénység összebújt
808 I | Oh!... a mesterségét érti... járt is már czetvadászokkal...
809 X | mesternek sem tetszett az eset, de ő csak megvigasztalta
810 VII | kikötőjében; de ebben az esetben inkább visszamennék Új-Zeelandba,
811 XIV | Csöndes-tengerben fordultak elő hasonló esetek.~Egy heves földrengés alkalmával,
812 XIV | kilométert tesz!~Ezt az esetet Bourcart kapitány is ismerte
813 IV | hogy a szerencsétlen vízbe esettet kimenthesse...~Egy álló
814 XIV | mire a többiek már mind esküt mertek volna tenni: - hogy
815 I | mindjárt kezdetben át akar esni a legnehezebb megpróbáltatásokon.~
816 II | mind jókedvűek voltak, s esténként, ebéd után élénken társalogtak
817 IV | minden szórakozásuk, hogy esténkint összeültek beszélgetni.~
818 XIV | rágondolva is megáll az emberi ész!~- Legalább negyven mérföldnyi
819 XIV | XIV. FEJEZET.~Észak felé.~Hova, merre ragadta
820 XIV | merre járnak. Mivel a hajó északi irányban rohant, eddigi
821 IV | hogy a legénységnek több esze van, mint neki, s azért
822 XIV | hajó irányát. A legénység eszét vesztette félelmében, s
823 IV | velem, hogy a czápát meg is eszik?~- Már hogy ne ennék meg!
824 VIII| súlyosan megsebesült s eszméletlenül merült el a tengerbe, a
825 V | félelmetesebbek is. Aztán meg, ha észreveszik, hogy üldözik őket, villámgyorsan
826 V | állathoz. De a bálna is észrevette a csónakot, és éppen víz
827 XV | hajó figyelmét.~A hajón észrevették őket... keresztbe fordították
828 VI | volna őket?~- Minden esetre észrevettem: s ez volt az egyik oka,
829 IV | czetvadászok több mint kétszáz esztendeig vadásztak s ez idő alatt
830 II | Noha már több mint tíz esztendeje épült, azért még sohasem
831 III | czetvadászok körülbelül harmincz esztendő óta űzik mesterségüket Új-Zeeland
832 V | sikerül, a Saint-Enoch egy esztendőben kétszer vadászhatik, a mi
833 X | után borozgattak. - Más esztendőkben hemzseg ez a tenger a czetektől,
834 XII | Harminczhat órája bolyongtak étlen-szomjan a tengeren, a szabadulás
835 XV | szánkókról. Csöndben, szótlanul ették meg az utolsó falat kétszersültet,
836 II | Csöndes-tenger éjszaki részeiben.~Európa kikötőiből két, körülbelül
837 VI | Saint-Enoch rakományát, a mennyit Európában sohasem adtak volna érte.~
838 IX | nem valami kellemetes az európai szemnek. Állatbőrből készült
839 IV | is, a mely vagy negyven éve, kétszer is megjelent: egyszer
840 II | de mikor?... Talán csak évek múlva, - Vagy... soha!~A
841 XII | hat csónak teljes erőből evezni kezdett... A kötelek megfeszültek,
842 V | több óráig kell is utána eveznünk. A kicsike ugyanis hamar
843 V | matrózok új erőre kaptak, az evezők mélyen merültek a vízbe
844 XI | csobogást hall a vízben, mintha evezőkkel paskolnák a tengert...~A
845 X | erejükből neki feküdtek az evezőknek s a csónakok szinte nyögtek,
846 V | a három csónak, hogy még evezőnek se kelljen paskolni a vizet,
847 VII | Rajtuk kívül négy-négy evezős matróz és egy szigonyos
848 III | szigonyost meg négy-négy evezőst vitt magával; a szigonyosok
849 I | Megeshetik, hogy két-három évig is távol leszünk innen,
850 XV | a jégmezőkön, tűrniök az évszak viszontagságait, küzdeniök
851 IV | billentették a hajót.~Pár évvel később a mexikói-öbölben,
852 IV | ocsmány, nagy feje.~A hajó ezalatt egészen megfordult s egy
853 VIII| kapitány, a ki járatos volt ezekben a vizekben, elhatározta,
854 I | kifelé tartott a kikötőből.~- Ezeknek jó dolguk van! - mondta
855 IV | mindent olvastam, a mit ezekről a szörnyetegekről írtak,
856 XIII| Midőn a Repton két nappal ezelőtt megpillantotta a Saint-Enochot,
857 XIV | bírták talpra állítani.~- Ezer ördög! - kiáltott föl elkeseredve: -
858 IX | házak legnagyobb része még fából volt, de volt a kis városnak
859 VI | pedig érczgyűrűket vagy fadarabkákat viselnek.~A sziget e részében
860 VIII| megtámadták. Ezért a legénység, ha fáért ment az erdőbe, mindig vitt
861 IX | hogy az Avacsa-öböl nem fagy be soha.~- Talán szeretne
862 XV | egészségesek voltak.~Sötét, fagyasztó éjszaka volt, - tíz fok
863 IX | rohamosan közeledik, s oda fagyna a hajónk.~- Nem lenne-e
864 VIII| Kuruli-szigetek átjárói be nem fagynak.~- Tehát visszamegyünk Vancouver
865 VI | mint az Okhoczki-tengerben fagyni kezd és megjelennek az első
866 XV | erősen zajlott, de még nem fagyott be.~Öt napig tartott a három
867 X | borította.~- Átkozott dög! - fakadt ki Allotte hadnagy dühösen.~
868 IV | csaknem egyszerre lőttek rá a falánk szörnyetegre.~Eltalálták-e?...
869 IV | tengeri kígyó mind föl nem falja a bálnákat az orrunk előtt.~-
870 IV | visszadobni a tengerbe, hadd falják föl a testvérei.~- Szó sincs
871 III | az időben még csak kisebb falucska volt. Három nemzet: az angolok,
872 XI | lökést kapott... A hajó fara hirtelen hét-nyolcz hüvelyknyire
873 I | lement szobájába, mely a hajó farában volt, úgy hogy ajtaja a
874 VIII| fecskendező bálnát, a mely hamar fáradni kezdett; majd mikor Allotte
875 I | életünk nagyon sanyarú, tele fáradsággal, örökös veszedelemmel...
876 II | megvolt rajta minden, a mi a fáradságos és veszedelmes czetvadászathoz
877 XII | összeestek az éhségtől és fáradságtól. Harminczhat órája bolyongtak
878 VIII| hamarosan megvacsoráltak s aztán fáradtan leheveredtek a homokra,
879 XII | szabadulásra. Mivel a Saint-Enoch farával csúszott föl a zátonyra,
880 IV | nyomott, ámbár fejétől a farkáig csak öt-hat méter hosszú
881 V | közeledett, félve a bálna farkának irtózatos csapásaitól...
882 IV | korlátjáig, hurkot vetettek a farkára is, azt is fölhúzták s aztán
883 XIII| angol hajóskapitány, miután farkasétvággyal elfogyasztotta az elébe
884 XI | legénység dühösen nézett farkasszemet pár másodperczig. Úgy látszott,
885 X | a tengeri kígyónak még a farkát sem!~- Akár száz pintbe
886 V | társain...~A bálna egyetlen farkcsapásával száz darabra törte a csónakot,
887 XV | utolsó falat húst. Aztán fásultan ledőltek pihenni...~- Hajó!...
888 IX | összetalálkoztak, s egy kidőlt fatörzs miatt mindjárt össze is
889 IX | magának akarta lefoglalni a fatörzset, a melynek birtokáért hevesen
890 VIII| felkelő nap széttépte a köd fátyolát s ekkor mindjárt meg is
891 V | fordultak vissza. Mikor este fával megrakodva visszatértek
892 I | vonogatta a vállát, mintha fáznék a dologtól. De végre úgy
893 VIII| szigonyos megsebezte a vizet fecskendező bálnát, a mely hamar fáradni
894 X | ostobaságokat, öreg! - szokta őt feddeni a vitorlamester, ha már
895 IV | ez, Cabidoulin mester, - feddette őt Bourcart kapitány. -
896 IV | elájult, mihelyt letették a fedélzetre. Mialatt az orvos fölmosdatta,
897 VIII| Cabidoulin mester, a ki egyre fejcsóválva dörmögte:~- Hát csakugyan
898 VIII| kapitány nem bírta kiverni fejéből ezt a rejtélyes hullámzást...
899 XIV | dühösen. - Csak a te ostoba fejedben!~- A hajó alatt van! - felelte
900 IV | kilogrammot nyomott, ámbár fejétől a farkáig csak öt-hat méter
901 IV | szörnyeteg egy igen nagyra nőtt fejlábú volt, szürkés-vörös színű,
902 IV | a nagyobb fajta polipok, fejlábúak, különösebb szörnyetegek
903 IV | mesék az óriási polipokról, fejlábúakról, a melyekről azt mondják,
904 XIII| valami óriási polipról, fejlábúról van szó, a mit hajós nyelven
905 VII | Elhiszem, elhiszem: de hogy fejték volna meg a bálnát?~- Ez
906 IV | vitorlájának kötelét és fejtetőre lebukott a vízbe.~- Egy
907 IV | láb széles, négyszögletes fejű, feketesárgán csíkozott
908 VI | az arczuk szabálytalan, a fejük idomtalan és igen nagy,
909 XIII| most már nem lehet kiverni fejükből ezt a rémmesét, és szentül
910 XIII| éjszakában néhány alaktalan, még feketébb árny látszott mozogni...
911 IV | mint egy árbocz, a szemei feketék, a sörénye fehér, s ha fölbukik
912 VII | tekintettek... Valami hosszú, feketés szalag úszott, libegett
913 IV | széles, négyszögletes fejű, feketesárgán csíkozott szörnyetegtől,
914 VII | legénységével is, a mi a Fekinggel, mely 1844-ben szintén tengeri
915 XV | járni, föl kellett őket fektetni a szánkókra, s a többi teherrel
916 XV | Long-szorost, mely kissé délnek feküdt, s bár erősen zajlott, de
917 X | francziák teljes erejükből neki feküdtek az evezőknek s a csónakok
918 IV | ismét fölbukott és hátára feküdve, nagy ugrással akarta elérni
919 XI | töltötte meg a két kis ágyút és felállította puskás legénységét a hajókorlát
920 IV | már leszállt, a vadászatot félbe kellett hagyni s a legénység
921 IV | a víz színéig, hogy majd felborult. Mikor ezt a kart levágták,
922 XIII| Saint-Enochot, és egyenesen feléje tartott... (hogy mily szándékkal,
923 VI | idő előtt.~- Hogy el ne felejtsem, - szólt most Bourcart kapitány; -
924 I | Nem, Brunel úr: sőt attól félek, hogy holnap sem indulunk,
925 IV | lobogónkat, ő is bizonyára felel és fölhúzza a magáét.~Pár
926 IX | vetett magára.~Ez alatt a félelem végképp úrrá lett Pietropavlovszkban.
927 IX | Cabidoulin János Mária babonás félelemmel és keresztet vetett magára.~
928 XIV | legénység eszét vesztette félelmében, s most már nem volt egyetlen
929 X | de lehet, hogy valami félelmes tengeri szörnyeteg...~-
930 VIII| történhetett velük?... Miféle félelmetes, szörnyű ellenség tehette
931 XIII| ráfogta pisztolyát.~- Te vagy felelős mindenért! - kiáltott föl
932 III | Mind a két szigony bal felén érte a roppant állatot,
933 XI | angolok.~- Nem!... nem! - feleseltek a francziák.~Úgy látszott,
934 V | láthatták a vadászatot. Félhárom lehetett, mikor az első
935 XII | mennyire lehet, ebben a félhomályban is megvizsgálja a helyet,
936 XIV | kissé eloszlott, de az ég felhős maradt. A szürke szemhatáron
937 IV | felsége a - lábaira akart felhúzni!~A partra küldött csónakok
938 VIII| félmérföldnyire. Szerencsére a felkelő nap széttépte a köd fátyolát
939 IX | fejéről a sipkát és dühösen felkiáltott:~- Ha a Repton nem köszöntötte
940 III | a vízsugár, mit a bálna fellövellt a levegőbe, nem vörös volt,
941 VII | nézték, a szörnyeteg vagy félmérfölddel közelebb jött a hajóhoz,
942 XI | Fegyver bőven volt mind a két félnél: szigonyok, lándzsák, szekerczék, -
943 VIII| halászni. Tőlük nem kellett félni, de annál jobban óvakodni
944 I | hajlani kezdett a szóra és félóra múlva már parolázott a kapitánnyal,
945 XII | azon senki sem kételkedett.~Félórába telt, míg megtudhatták:
946 XV | éppen jókor, mert ha csak félórával késik, a hajó alighanem
947 IX | félig részeg hajóácsa durván félre lökte az egyik franczia
948 IV | inget, a melyet azonban ő felsége a - lábaira akart felhúzni!~
949 VII | folytatása az Aljaszkai félszigetnek, s nagy félkörben nyúlik
950 X | tudhatják, hogy hol fog ismét felszínre kerülni.~A három tiszt elhatározta,
951 VIII| valami nagy gőzös jár arra, s féltében, hogy beléjük ne ütközzék,
952 XIV | révbe, ha a szörnyeteg... feltéve, hogy csakugyan szörnyeteg
953 X | talált: a busaszökető orrából feltörő vízsugár véres volt... az
954 VII | nyugodnia.~- Oh, engem ne féltsen! - felelte az orvos, - akár
955 XIV | gyorsasággal rohant végig földünk felületének harmadrészén: sebességét
956 II | kapitány. - De hát mi nem félünk a holnaptól, mert a Saint-Enoch
957 V | lassan, óvatosan közeledett, félve a bálna farkának irtózatos
958 XIV | kitörés volt a Csöndes-tenger fenekén, s minket most az ettől
959 XIII| jobban meg kellett volna feneklenie... Pedig mozgott, libegett:
960 XII | tenger alatti hegy kúpján feneklett meg, a mely meredeken nyúlt
961 IV | délkört. A Penguin hajó fenékmérései szerint ezen a helyen még
962 XII | megszólalt.~- Próbáljuk meg a fenékmérést közvetlenül a hajó közelében.~-
963 XII | De nagy meglepetésére a fenékmérő sehol sem ért feneket, -
964 XII | óra előtt, gyönge vöröses fény izzott kelet felé. De a
965 II | folytonos veszedelemmel fenyegetik a vitorlásokat.~Ezért sokkal
966 VI | rengetegek vannak, tele szálas fenyőkkel s cziprusokkal. Itt hát
967 XIV | vakítóan ragyogott a napnak ferdén reá eső sugaraiban, s itt-ott
968 I | tizenegy óra tájban.~A két férfi régi jó ismerős volt. Bourcart
969 III | úgy hogy a hajók nehezen férhetnek közelükbe.~- Ha a szerencse
970 VIII| egy-egy bálnát, sehogy sem férhettek a közelébe. Egy reggelen
971 III | busaszöketőé, könnyebb is közel férkőzni hozzá. Ezért szeretnek a
972 III | csónakjából, mely szintén közel férkőzött a prédához, a hadnagy belehajította
973 X | kapitány pedig szemközt férkőztek hozzá.~De, midőn Allotte
974 V | kölykével, egész közel lehet férni hozzá, úgy, hogy úszójába
975 XV | mert ötvenhat ember nem fért volna bele, - s hová tették
976 II | Ollive a vitorlamester, Ferut a hajó-ács, Cabidoulin a
977 VI | kitatarozták és egészen újra festették a Saint-Enochot, melynek
978 VII | kis vitorlát ki lehetett feszíteni. De közben a vihar annyira
979 VII | hogy a legénység köteleket feszített ki s azokba kapaszkodtak.~
980 II | A vitorlákat keresztbe feszítették egymással, úgy hogy a hajó
981 III | kapitány azonnal keresztbe feszíttette a vitorlákat s a Saint-Enoch
982 VIII| hátráló hajó horgonyláncza feszülni kezdett; az útjában megállított
983 XII | A mély csöndben mindenki feszülten hallgatózott. A kiabálás,
984 V | közben vissza úszott kis fiához, melyet a tenger-áramlat
985 XV | lobogtatva hívta föl a hajó figyelmét.~A hajón észrevették őket...
986 VIII| értek oda s a kapitány a Finisto-öbölben akart horgonyt vetni.~Itt
987 IV | frankba kerül. Mi ugyan finnyásabbak vagyunk, mint a khínaiak,
988 VI | kapitány, - mert ilyenkor már a fiók-bálnák nem szorulnak rá anyjukra
989 XIV | majd azt hittem, hogy nem fizethetem meg a pint rumot annak a
990 XIV | alatt fölmászott a csonka főárboczra, rémülten kiáltott föl:~-
991 XII | roppant erővel végig söpörte a födélzetet...~Heurtaux kapitány volt
992 XIII| még az összes hajóteher föláldozásával sem szabadíthatjuk meg a
993 III | aztán lassan-lassan egészen fölbonczolták, beleiről, húsáról mind
994 IV | hajósok csupa kíváncsiságból fölbontották a gyomrát, hogy mi van benne.
995 IV | a szigony kötelét, mert fölborítaná vagy magával rántaná a csónakot;
996 III | szigonyos hatalmas bálnát látott fölbukkanni, úgy másfél mérföldnyire
997 II | víz alatt mielőtt ismét fölbuknának lélegzetet venni.~Deczember
998 VIII| bálnát is láttak egymás után fölbukni a vízből; de mire üldözésükre
999 I | kapitánnyal, estére pedig fölczipelte czók-mókját a hajó födélzetére.
1000 XII | míg a legénység a bálna földarabolásán és a zsír kiolvasztásán
1001 V | hogy holnap megkezdhessék földarabolását.~Másnap kora reggel egy
1002 VIII| Odavontatták a hajóhoz, földarabolták, kisütötték a zsírját: de
|