000-dolgo | dolog-folda | folde-igyek | ihatj-kopik | koran-megye | mehet-regot | rejto-teste | testu-zuzza
Fejezet
1503 XIV | bizonyos, hogy se te, se én nem ihatjuk meg soha!~- Hol van hát
1504 VI | mert így legalább áldomást ihatom önökkel az új vadászat sikerére.~-
1505 II | II. FEJEZET.~A «Saint-Enoch».~
1506 III | III. FEJEZET.~Új-Zeeland keleti
1507 IV | mondjon ilyet, hadnagy! - ijedezett a kádár: - utóbb még megbánhatná,
1508 IV | arra való, hogy ne nagyon ijedjenek meg, ha találkozunk a tengeri
1509 II | legalább nem fogod velük ijesztgetni a legénységet?~- Aztán miért
1510 V | Saint-Enoch egész június 17-ikéig a Margit-öbölben maradt,
1511 VII | Végre, az augusztus 10-ikéről 11-ikére virradó éjszakán
1512 XV | Így érték meg november 21-ikét.~Huszonnégy nap múlt el
1513 II | hogy egyetlen egy alkalmat, illetőleg czetet sem fogunk elszalasztani.~
1514 VII | ámbár volt egy barátom, a ki ilyesmit tervezett, sőt arról is
1515 IV | Bourcart kapitány. - Mire való ilyesmivel izgatni a legényeket?~-
1516 IV | hogy milyenek.~- Ne mondjon ilyet, hadnagy! - ijedezett a
1517 IV | folytatta Filhiol orvos; - de íme, a további fölfedezések.~
1518 I | sok dolga van, mert csak ímmel-ámmal forgatta a hordót. Izmos,
1519 II | Jó-reménység-fokot, átszelni az Indiai-óczeánt és a Déli-tengert, a hol
1520 V | Vancouverben s aztán rögtön neki indul a Csöndes-tenger éjszakkeleti
1521 XII | hadnagy vezetése mellett volt indulandó a mentés munkájára.~Bourcart
1522 VI | a Saint-Enochot, melynek indulását Bourcart kapitány július
1523 I | Filhiol orvos fölállva. - Az indulásra nézve pedig...~- Oh, akár
1524 V | folytatja a vadászatot.~Az indulást megelőző napon különös dolog
1525 I | a vágy, hogy minél előbb indulhasson, mert elszántan mondta:~-
1526 I | Oh, akár mindjárt holnap indulhatnánk, - felelte a kapitány, -
1527 VI | Három-négy hét előtt nem indulhatnék innen, két hónap múlva pedig
1528 XII | szertefoszlik, nehogy vaktában induljanak el és ismét más zátonyra
1529 VI | önök tehát új vadászatra indulnak? És mikor?~- Már holnapután.~-
1530 I | nem igen bánnám, s el is indulnék nélküle, ha a törvény rám
1531 X | rajta, mennyire szeretne már indulni.~- Hogyne! - felelte a parancsnok.~
1532 I | Saint-Enochnak már a múlt hó végén indulnia kellett volna, hogy idején
1533 VII | vidékein, s október elején már indulnunk kell haza felé.~- És hol
1534 VI | találkozott bennszülött indusokkal, de a vörösbőrűek nem igen
1535 IV | Saint-Enoch veszedelmesen ingadozott, majd vitorlái lassankint
1536 II | csak elfelejtetted már? - ingerkedett a vitorlamester tovább.~-
1537 III | kádárnak, a kivel szeretett ingerkedni. Cabidoulin János Mária
1538 IV | ajándékozott neki egy tarka inget, a melyet azonban ő felsége
1539 IX | volt színes vitorlavászon ingük is. Hanem mindnyájan oly
1540 I | Huszonhat-huszonhét éves, erőteljes, intelligens arczú fiatalember volt;
1541 XII | legénysége, Bourcart kapitány intésére, rögtön hangos ordítással
1542 VII | Óvatosság és vigyázat! - intette őket Bourcart kapitány.~
1543 XIV | kapitány meg a tisztjei hiába iparkodtak megállapítani a hajó irányát.
1544 I | Megtudta, hogy Filhiol roueni iparos-család gyermeke, a ki, mielőtt
1545 XIV | iparkodtak megállapítani a hajó irányát. A legénység eszét vesztette
1546 IV | téríti-e el a hajót abból az irányból, a melyben mennie kellett,
1547 XV | Ha nem tért el ettől az iránytól, midőn a Behring-szorosból
1548 I | közben Bourcart kapitány irigyen, sóvárogva nézte azt a néhány
1549 I | rozmárokat, bálnákat...~- Ezt már irigylem öntől! - kiáltott föl Filhiol
1550 XV | a három kapitány.~Minek írjuk le a kis karaván küzdelmeit,
1551 IV | ezekről a szörnyetegekről írtak, s tudom, hogy kinevették
1552 V | vadásztak. Ezek egyikének, az Irwingnek parancsnoka megbarátkozott
1553 I | hajósmesterség keserves iskoláját, s a hajós-suhancz nyomorúságától
1554 III | kapitány elhatározta, hogy az Island-öbölbe megy, a hol angol gyarmat
1555 III | nem is időzött tovább az Island-öbölben. Tudván, hogy a bálnák most
1556 I | kapitány csüggedten. - S honnan ismeri őt?~- Betegem volt és meggyógyítottam...~-
1557 I | kapitány. - De ha ön is úgy ismerné Cabidoulin mestert, mint
1558 I | tájban.~A két férfi régi jó ismerős volt. Bourcart kapitány,
1559 I | kapitányt, a kit már régebbről ismert, mindjárt lekapta fejéről
1560 IV | Cabidoulin mester: - én ismertem egy matrózt, a ki a hajón
1561 XIII| visszhangként, ujjongva ismételték Allotte hadnagy kiáltását:~-
1562 XII | nagyon messziről hangzott, ismétlődött... A hangfoszlányok elhalóan
1563 XI | kádár: - se te, sem én nem isszuk azt meg...~- Dehogy nem!
1564 XIII| Csöndes-tengernek ezen a vidékén... Istenkísértés lett volna csónakon neki
1565 II | minden jót ígér!~- Hála Istennek, kapitány, - felelte az
1566 VII | kígyót.~Hátha ez a rémes, iszonytató szörnyeteg riasztotta el
1567 IV | egy-egy pohár borral többet ittak. Még Cabidoulin mesternek
1568 IV | IV. FEJEZET.~A Csöndes tengeren.~
1569 XV | még a szükséges eleséget, ivóvizet, tüzelő fát?...~Nem tehettek
1570 IX | IX. FEJEZET.~Kamcsatkában.~
1571 XIV | katasztrófája nem is zúzza-tépi őket ízekre: mi lesz belőlük, ha valami
1572 IV | ki nem undorodik olajos ízétől, meg is szeretheti a rántott
1573 IV | Mire való ilyesmivel izgatni a legényeket?~- Mire való? -
1574 I | olvasni, oly türelmetlenül és izgatottan várta vendégét.~Tíz percz
1575 IV | Egy álló perczig szörnyű izgatottság fojtogatott mindenkit...
1576 III | kapitány s a legénység lázas izgatottsággal követte nyomon a czetvadászat
1577 I | sem bírja mozdítani: az izületei, csuklói mind megmeredtek.~
1578 XII | előtt, gyönge vöröses fény izzott kelet felé. De a fölkelő
1579 V | anya-bálna nagyon dühös állat. Jaj a szigonyosnak, ha a kis
1580 XIV | Szegény Saint-Enoch! - jajdult föl Bourcart kapitány.~Most
1581 VIII| szigetcsoport déli lánczolata a japáni birodalomhoz tartozik, az
1582 IV | felelte az orvos, - hogy a Japáni-tenger a legmélyebb...~- Tévedés! -
1583 VIII| Bourcart kapitány, a ki járatos volt ezekben a vizekben,
1584 I | vesztegel, noha már ott kellene járnia valahol a Saint-Vincent-fok
1585 II | tűrte a hajós-mesterséggel járó viszontagságokat, mintha
1586 I | Az, hogy addig-addig járom a tengert, míg végre is
1587 V | födélzetére s elbeszélték, hogy jártak, Bourcart kapitány megdicsérte
1588 I | hogy már öt év óta nem jártam tengeren... s most azt akarná,
1589 IV | már nem hiszed, hogy pórul járunk?~- De nagyon is hiszem! -
1590 V | nem gyanakvó, gondtalanul játszadozik kölykével, egész közel lehet
1591 V | a hajótól egy anya-bálna játszadozott kis kölykével, s a három
1592 V | anya-bálna úszkált kölykével játszadozva, körülbelül félmérföldnyire
1593 VII | Sisaldinszkoj vulkán éppen javában működött. Bourcart kapitány
1594 I | volt. Bourcart kapitány, javakorbeli, vagy ötven éves ember,
1595 I | mindig akad valami igazítani, javítani való... míg az emberek,
1596 XIV | jobbról is, balról is úszó jégdarabok tünedeztek föl, és egyre
1597 XV | melynek legkiugróbb pontja a Jeges-tengerben a Nord-fok.~A hajótöröttek
1598 XV | Ez alatt néhány kíváncsi jegesmedve is mutatkozott négy-ötszáz
1599 XIV | összetöredezve neki vágódott a zátony jéghegyeinek.~ ~
1600 I | egész világot... Láttam a jéghegyeket, zátonyokat, szigeteket,
1601 XIV | Saint-Enochot, rádobta egy jéghegyre, a melyen végig siklott
1602 VII | Okhoczki-tengerben, mert a jéghegyek, jégmezők csakhamar körül fognak bennünket.~-
1603 XV | kell majd gyalogolniok a jégmezőkön, tűrniök az évszak viszontagságait,
1604 XIV | nemsokára találkoznunk kell a jégsarki zátonnyal!...~Ez nagyon
1605 VII | szeptember első heteiben is jégtörmelék úszkál a vízen... ki mondhatná
1606 II | hogy alkalomadtán, az első jeladásra, rögtön leereszthessék és
1607 I | hideg, nincs nedvesség... jele, hogy én már húsz év óta
1608 VI | aranyereket találtak s a kezdetben jelentéktelen kikötő, később egész Brit
1609 X | matrózok elnémultak, és jelentős pillantásokat váltottak.~
1610 XII | azt nem mondta meg, csak jelentősen forgatta a szemeit.~Bourcart
1611 I | Tudom, hogy a Saint-Enochnak jeles kapitánya van... jó a legénysége...
1612 XII | Mikor a habok halk locsogása jelezte, hogy a víz tükre emelkedik,
1613 XII | száz méter mélynek volt jelezve!~- Hátha időközben fölemelkedett
1614 V | fölhúzta a csónak farán, jelezvén, hogy támadásra készül.
1615 XV | Mikor Bourcart kapitány jelt adott a megállásra, fölütötték
1616 I | bizonyos, hogy az angolok és a jingók legyőznek bennünket!...
1617 II | Csöndes-óczeánba; vagy a Jó-reménység-fokát, Afrika legdélibb csúcsát,
1618 II | Saint-Enoch elérkezett a Jó-reménység-fokhoz. Bourcart kapitány máskor
1619 II | lejjebb délnek tanyáztak, a Jó-reménység-fokon túl.~- Vigye a patvar, kapitány! -
1620 VI | is a szebbek közül való; jobbára zömök, elhízott férfiak,
1621 I | mindjárt holnap a hajóra jöhet. Meglátja, hogy nem lesz
1622 VI | kocczintani.~- Miért ne jöhetne velünk ön is? - kérdezte
1623 VII | legkedvezőbb lenne, ha megint ide jöhetnénk Vancouverbe, a honnan könnyen
1624 VIII| medvéktől, melyek csapatostól jöttek ki a rengeteg erdőkből és
1625 VIII| elmennünk, mint a hogy ide jöttünk.~Szeptember 4-ikén Coquebert
1626 IV | orvosnak, - s nem is oly jövedelmező a vadászatuk. Ha megszigonyozzák,
1627 XIII| Cabidoulin János Mária szörnyű jövendölését.~A vitorlamester fogcsikorgatva
1628 II | mert több napra való igen jóízű halat fogtak.~Másnap tovább
1629 XI | rum, öreg? - kötődött a jókedvű Ollive mester Cabidoulinnel.~-
1630 II | a hajót. A tisztek mind jókedvűek voltak, s esténként, ebéd
1631 III | mérföldnyi út volt, de a kapitány jókedvűen, reménykedve vágott neki.
1632 XV | kijött a sátorból: és éppen jókor, mert ha csak félórával
1633 IX | szörnyeteg nyeli el őket, s jóllakván velük, odább áll.~Október
1634 XII | vendégelte meg, a legénység jóltartását pedig a szakácsra bízta.~
1635 VII | törődött a kádár szomorú jóslataival, s ha volt valami, a mi
1636 I | bajt és szerencsétlenséget jósol... Folyton azt beszéli,
1637 II | utazás jól kezdődik és minden jót ígér!~- Hála Istennek, kapitány, -
1638 V | gyorsan közeledett; az egyik jóval megelőzte a másikat, mert
1639 XIII| Mindenki érezte, hogy a tanács józan és helyes, de a követésétől
1640 VII | s akkor csak nagy bajjal juthatnak el az Okhoczki-tengerbe.~-
1641 IV | tengerbe, a mentő-övek nem juthattak el hozzá s Gastinet úszva
1642 XIV | belőlük, ha valami jégmezőre jutnak Új-Szibériában, a Wrangel-földön,
1643 VI | ő sem tudott zsákmányhoz jutni, a mikor mi elindultunk,
1644 V | hogy a roppant ütés el ne kábította volna őket!~- A csónakba!...
1645 XV | föl a szerencsétleneket kábult álmukból, a mire mindnyájan
1646 II | védekezett Filhiol orvos: - hisz kádárjuk sem volt... arra pedig jobban
1647 III | elégedve, s ezt meg is mondta a kádárnak, a kivel szeretett ingerkedni.
1648 I | kolera pusztít ezek közt a kádárok közt?... Mind valamennyi
1649 XIII| mondta Bourcart kapitány. - A kádárom annyit beszélt nekik a tengeri
1650 I | felelte a kapitány, - s ha a kádáromnak is találhatnék helyettest...~-
1651 XIII| fölemelt öklökkel rohant rá a kádárra:~- Elhallgatsz-e, vén gazember?!...~
1652 VI | ha Cabidoulin mester, a kádárunk hallaná, bizonyára így kiáltana
1653 III | Új-Zeeland körül, s aztán Kaliforniába megyünk... Mit gondolsz,
1654 XIII| szó, a mit hajós nyelven kalmárnak, krakennek neveznek...~-
1655 VIII| Megkerülvén a Lopatka-fokot, Kamcsatka-félsziget legdélibb csúcsát, a Saint-Enoch
1656 II | tartott, mert az Azori- és Kanári-szigetek közt akart keresztül vágni
1657 VII | úszott, libegett a vízen és kanyarogni mozogni, látszott... Lehetett
1658 XIV | s még így is meg kellett kapaszkodnia a kötelekben. A tisztek
1659 IV | kart levágták, más kettő kapaszkodott bele a hajó karfájába, s
1660 VII | köteleket feszített ki s azokba kapaszkodtak.~Végre, az augusztus 10-
1661 IV | hánykódott a habokon, görcsösen kapaszkodva az elért mentő-övbe.~Rögtön
1662 III | kapitány megtudakolta, hol kaphatna zöldséget, burgonyát és
1663 V | mint később megtudták, a kapitányát Kingnek, a hadnagyát Strokenak
1664 I | s kezet fogott második kapitányával, a ki a hajóról jött utána. -
1665 IV | leeresztetett két csónakot, Heurtaux kapitányét és Coquebert hadnagyét,
1666 VIII| vissza mindjárt Bourcart kapitányhoz és mondja meg neki, hogy
1667 I | felől, s ha jó véleményeket kapok, a miben nem kételkedem,
1668 I | őszintén felelt:~- Igazán kapóra jött ön, uram; ha megengedi,
1669 XII | különben most az volt, hogy nem kapott-e léket a hajó?... Ollive
1670 X | beszélnek!... Bizonyosan káprázott a szemük! Háromszáz láb
1671 V | menekülni. A matrózok új erőre kaptak, az evezők mélyen merültek
1672 VIII| vissza, csak azt a parancsot kapták, hogy együtt maradjanak,
1673 XV | kapitány.~Minek írjuk le a kis karaván küzdelmeit, viszontagságait,
1674 II | első útjára indult.~A három karcsú árbocz két elsején négy-négy
1675 XIII| E szerint hát, - szólt Kardec, a szigonyos: - magának
1676 V | napszállat felé az őrt álló Kardek szigonyos több fölszálló
1677 XV | betörve, árboczai kidőlve, karfája, korlátja szerteszaggatva,
1678 IV | kapaszkodott bele a hajó karfájába, s miután ezeket is leszelték
1679 IV | szörnyetegről beszéltek, a mely két karjának kezeivel belekapaszkodott
1680 IV | azt mondják, hogy egy-egy karjuk harmincz, negyven, száz
1681 XIII| határozottan állítja, hogy óriási karok, roppant ollók ragadták
1682 IX | Így csak még néhány szilaj káromkodás hangzott el, s aztán mind
1683 VIII| mondta Heurtaux kapitány - kárpótolhatnók magunkat a borjú-fókákkal...~-
1684 XIV | a törmelékek nem tettek kárt senkiben. De a hajó gyorsasága
1685 V | senki sem habozott, bár a kárvallottak a Repton hajóról valók voltak.~
1686 XIV | az összeütközés szörnyű katasztrófája nem is zúzza-tépi őket ízekre:
1687 XI | álmodják ezt az irtózatos katasztrófát...~A roppant szerencsétlenség
1688 III | melyet kiolvasztás végett a katlan körül hánytak össze.~Miután
1689 III | vagdalt szalonnát beledobták a katlanba, mely alatt tüzet raktak,
1690 II | közt állították föl a nagy katlant, a melyben majd kiolvasztják
1691 II | mester: - hát megint csak kedved kerekedett tánczolni?~-
1692 XV | úgy hogy a jó barátság kedvéért mindegyik fizetett egy-egy
1693 II | érte a halál... Ez volt a kedvencz szavajárása.~- Már most
1694 V | Filhiol orvos, a ki szintén kedvet kapott a vadászatra, Bourcart
1695 III | közelükbe.~- Ha a szerencse kedvez, - magyarázta Bourcart kapitány
1696 V | szerencse Allotte hadnagynak kedvezett: ő ért leghamarabb közel
1697 IV | az ember, hát inkább jó kedvűen, mint kétségbeesve pusztuljon
1698 I | Folyton azt beszéli, ha útra kel, hogy ez az utolsó útja,
1699 III | III. FEJEZET.~Új-Zeeland keleti partja mentén.~A czetvadászok
1700 IV | támad körülötte... Aztán keletkeztek a mesék az óriási polipokról,
1701 IX | a kikötőt. Mind a kettő keletnek fordult s oly közel haladt
1702 I | hogy a Saint-Enoch nem kelhet útra, mert eddigi hajó-orvosa
1703 II | kapitány.~Az utazás kedvező és kellemes volt. A Saint-Enoch, megkerülvén
1704 IX | egész külsejök nem valami kellemetes az európai szemnek. Állatbőrből
1705 I | Ej, ej! Ez már csakugyan kellemetlen.~- Bizony az! - bólintott
1706 I | fontolgatta a dolgot, s kelletlenül vonogatta a vállát, mintha
1707 V | csónak, hogy még evezőnek se kelljen paskolni a vizet, fölhúzta
1708 X | kapitány, a két hadnagy, meg a kellő számú matrózok és szigonyosok
1709 I | látnék még, ha megint útra kelnék?~- Nos, ugyan mit?~- Azt,
1710 III | baj nélkül telt el. Alig kelt föl a nap, a legénység rögtön
1711 XV | partjaira és kurjongatva, kendőjét, sipkáját lobogtatva hívta
1712 II | vitorlásokat.~Ezért sokkal kényelmesebb és biztosabb megkerülni
1713 XIV | s a lomha fókák, melyek kényelmesen henteregtek rajta.~A jégmező
1714 I | nélküle, ha a törvény rám nem kényszerítené...~- Ez az egyik... bizonyára
1715 XIV | az embereket. A legénység kénytelen volt lehasalni a hajó-korlát
1716 XI | angolok minden gazságra képesek!~Délután négy óra tájban
1717 VI | Saint-Enoch tisztjeit, a kik képzelhető, hogy szívesen fogadták.
1718 I | a szárazföldön.~- Csupa képzelődés! - vágott közbe Filhiol
1719 XIII| eszébe az alvás. Egyre ezen a képzelt, vagy létező szörnyetegen
1720 IX | szörnyetegben?~Sokat vitáztak ezen a kérdésen a Saint-Enoch födélzetén.
1721 IV | még nem kapott beléjük, s kérdéses volt, hogy ha neki duzzadnak,
1722 X | bizonyára megfelelt volna a kérdésre: hogy a tengeri kígyó zúzta
1723 VI | csak még egyet szeretnék kérdezni... Nem vette-e észre ön
1724 X | Hol van?... merre van? - kérdezték a matrózok, a födélzetre
1725 IV | tudni, miféle nemzetiségű.~- Kérdezzük meg! - mondta Coquebert
1726 V | partokra.~Végre, három napi keresgélés után, a Saint-Enoch horgonyt
1727 VIII| területen hajszolhassák, kereshessék a bálnákat. Nem volt megszabva,
1728 V | Victoriában. Ott most nagyon keresik a halzsírt, s jó áron adhatná
1729 VI | korántsem volt oly fontos kereskedelmi piacz, mint a minő ma, noha
1730 VI | William Hope, a legnagyobb kereskedők egyike két kézzel kapott
1731 VIII| leeresztették a csónakokat és keresni kezdték a boldogtalant...
1732 VIII| hogy most már nincs mit keresnünk itten.~- Ez az én hitem
1733 I | Heurtaux: - mert egy idegen kereste önt a hajón...~- Kádár?...
1734 V | a melyek alkalmas helyet kerestek a nőstényeknek, a hol megfiadzhassanak.~
1735 VIII| bukott többé!~Késő éjszakáig keresték, de hasztalanul. A tenger
1736 V | és óvatosan ment előre, keresve a horgonyvetésre alkalmas
1737 IX | Mária babonás félelemmel és keresztet vetett magára.~Ez alatt
1738 IV | Filhiol orvosnak: - itt keresztezi a huszonharmadik párhuzamos
1739 II | árbocz két elsején négy-négy keresztvitorla volt, az utolsón pedig két
1740 VIII| vitorlákat. Az egyik éppen a keresztvitorla-rúdon állt és bontogatta a vitorla-kötelet,
1741 VII | és Coquebert hadnagy is kérni kezdték, végre beleegyezett,
1742 IV | nagyot nevetett, de azért nem kért a czápa pecsenyéjéből.~Április
1743 V | óhajtott beszélni. Arra kérte, hogy hadd vihesse el a
1744 III | huszonkét méter hosszú, kerülete pedig, a mellúszói körül
1745 VII | aggódni kezdett. Ha nem kerülhetik ki, ez az áramlat éjszak-kelet
1746 XV | remélhették, hogy épségben kerülnek haza.~Arra, hogy a Saint-Enochot
1747 X | hol fog ismét felszínre kerülni.~A három tiszt elhatározta,
1748 VII | Saint-Enoch lassan, óvatosan kerülte meg a hosszú szigetcsoportot,
1749 XII | álmélkodva bámultak rá.~Hogyan kerültek zátonyra?...~Senki sem tudta
1750 IX | Pietropavlovszkban. A kamcsatkaiak úgy kerülték a tengert, mint a pokol
1751 XI | lándzsák, szekerczék, - a késeket nem is számítva, melyek
1752 IV | legkivált olcsó, otromba késekkel, a miket a szamoabeliek
1753 V | ezért sóvárogva, szinte keseregve nézték a biztos prédát,
1754 III | vetélytársának nem csekély keserűségére!~E közben a csónak, melyet
1755 XV | mert ha csak félórával késik, a hajó alighanem letűnik
1756 XII | Ez intő jel volt, hogy ne késlekedjenek; mert ha a szél erősödik,
1757 II | kapitány... De vajjon nem késtünk-e el már a Csöndes-tengeri
1758 II | őket visszatartania, hogy a kész veszedelembe ne rohanjanak.~
1759 IV | legfinomabb erszényeket, tárczákat készítik, vagy könyveket kötnek bele:
1760 IV | húsából olyan halenyvet készítünk, mely sokkal alkalmasabb
1761 III | pótolta a hiányt, a mi hajója készleteiben mutatkozott. Élelmiszereket,
1762 XI | támadni akarna, ne találja készületlenül a legénységet.~Egyúttal
1763 IX | Látták, hogy a Repton is készülődik az útra; hogy hová megy,
1764 VI | mi elindultunk, már ő is készülődött az útra.~- Merre?~- Azt
1765 IX | európai szemnek. Állatbőrből készült nadrágot és ködment viseltek
1766 VI | mert mi is éppen oda készülünk.~- Ah! - szólt meglepetve
1767 I | hosszúak... Megeshetik, hogy két-három évig is távol leszünk innen,
1768 I | véleményeket kapok, a miben nem kételkedem, akkor akár mindjárt holnap
1769 X | előttünk.~Ezúttal senki sem kételkedhetett, mert a mint oda néztek,
1770 XV | partjain - mert most már nem kételkedhettek, hogy oda jutottak - és
1771 IV | Aztán Plinius is beszél egy kétéltű kígyóról, a melynek kutya-feje,
1772 V | hajókovács meg a legénység kétharmada kiment a partra fát vágni,
1773 I | dünnyögött valamit, s fejének kétkedő csóválgatásából szemmel
1774 XV | helyzete tehát nem volt kétségbeejtő. Igaz, hogy több száz mérföldet
1775 XII | volt minden! A legénység kétségbeesett erőfeszítéssel evezett...
1776 IV | inkább jó kedvűen, mint kétségbeesve pusztuljon el.~A Csöndes-tenger
1777 XII | út volt a szabadulásra, kétséges ez is: - hogy tengerbe hányják
1778 IV | nem messze ment el egy kétszázötven láb hosszú, ötven láb széles,
1779 XIII| várakozott... A Saint-Enoch kétszer-háromszor gyöngén megrázkódott, aztán
1780 VI | beszélgettek a tisztek, a kiknek kétszeres örömük volt, mert jó áron
1781 XV | ették meg az utolsó falat kétszersültet, az utolsó falat húst. Aztán
1782 XV | sózott hússal, konzervekkel, kétszersülttel, a hajó árboczaiból vágott
1783 XIV | a három árbocz úgy tört ketté derékban, mint a gyújtószál,
1784 XI | látszott, derékban akarja kettészelni, s oly gyorsan közeledett,
1785 I | nincs, jó a szamár is... De kettőn áll a vásár... Tudom, hogy
1786 XI | bálnát odakötözték a hajóhoz, kettős őrséget rendelt éjszakára,
1787 III | tizenegy bálnát ejtett el. Kettőt maga Bourcart kapitány fogott,
1788 IV | épp úgy mint hittek a nem kevésbé legendaszerű tengeri kígyóban
1789 I | utazott-e már ön a tengeren?~- Keveset, kapitány... Néhányszor
1790 II | magunkat, mert még csak utunk kezdetén vagyunk.~- Oh, ezt én is
1791 I | azért választottam ezt a kezdetet.~- És ráadásul a mi útjaink
1792 I | örökös veszedelemmel... kezdetnek fölötte igen keserves és
1793 I | hajós-suhancz nyomorúságától kezdve fokonkint emelkedett egyre
1794 I | Ott leült, újságot vett a kezébe, de nem tudott olvasni,
1795 IV | beszéltek, a mely két karjának kezeivel belekapaszkodott egy csónakba.
1796 I | szólt megfordulva, s kezet fogott második kapitányával,
1797 VI | legnagyobb kereskedők egyike két kézzel kapott Bourcart kapitány
1798 IV | finnyásabbak vagyunk, mint a khínaiak, de azért a húsából olyan
1799 V | gyakran csónakba ült és ki-kirándult vadászni a partokra.~Végre,
1800 XII | feszülten hallgatózott. A kiabálás, mely nagyon messziről hangzott,
1801 IV | állatot, nem hallotta társai kiabálását sem, és nem is sejtette
1802 XII | hallgassa csak!... Mintha kiabálnának... onnan!~- Valóban, nekem
1803 VIII| ezért Heurtaux kapitány kiadta a parancsot, hogy ki kell
1804 IX | voltak, pofacsontjaik nagyon kiállók, az orruk tömpe és laposra
1805 VI | kádárunk hallaná, bizonyára így kiáltana föl: «A nagy tengeri kígyó
1806 XIII| ismételték Allotte hadnagy kiáltását:~- Libegünk!... libegünk!...~
1807 XII | Valamivel hat óra előtt hangos kiáltások hallatszottak nyugat felől...
1808 X | hátulján, egyszerre csak kiáltást hallottak:~- Bálna!... Bálna!...~
1809 IV | Gastinet jól tudott úszni, s kibírhatta addig a vízben, míg a hajó
1810 IV | bőréből, ha megszárítják és kicserzik, a legfinomabb erszényeket,
1811 XI | angol kapitány habozott egy kicsit, aztán rekedten szólt:~-
1812 XI | azt hitte, minden árbocza kidől az irtózatos lökéstől.~-
1813 IX | összetalálkoztak, s egy kidőlt fatörzs miatt mindjárt össze
1814 XV | feneke betörve, árboczai kidőlve, karfája, korlátja szerteszaggatva,
1815 IV | két úszója volt, szemei kidülledtek a fején, csőre, mint a papagájé,
1816 XI | hét-nyolcz hüvelyknyire kiemelkedett a vízből, mintha zátonyra
1817 II | rajtuk a czeteket.~E közben kiértek a La Manche-csatornából
1818 XIV | vesz el az örök hó és jég kietlen sivatagjában!...~Mert ha
1819 V | vadász volt, több ízben kievezett a partra és mindig bő vadászzsákmánnyal
1820 II | középső vitorla-rúdjáig kifeszített kötélre, valamint a két
1821 II | szelet, minden vitorláját kifeszítve nekivágott a La Manche-csatornának.~-
1822 X | dögnek bal oldalán s a belei kifordulva a vízen úsznak; azon kívül
1823 IV | mérföldnyire találkozott valami kígyó-féle tengeri szörnyeteggel, mely
1824 VII | itt a te híres tengeri kígyód!... Egy csomó hitvány fű!~-
1825 X | látjuk meg a te tengeri kígyódat?~- Áll bizony, akár tíz
1826 VII | lappangva közeledtek a tengeri kígyóhoz... Nemsokára csak kődobásnyira
1827 VII | Cabidoulin mester nagy tengeri kígyója?~A kádár maga ott állt a
1828 IV | mért ne lehetnének tengeri kígyók is?~- Mert nincsenek! -
1829 VII | lehetett látni gyűrűit, kígyózó mozgását, roppant torzon-borz
1830 II | a kádár diadalmasan, és kihívóan mérte végig Ollive mestert.~
1831 I | melyeket leszerelnek és kihúznak a partra?~- Húzza föl a
1832 VI | nap semmi dolga sem volt, kijárt a városba sétálgatni, sőt
1833 VI | kellett megvizsgálnia és kijavítania azokat az üres hordókat,
1834 XV | örömében... Nem tudván aludni, kijött a sátorból: és éppen jókor,
1835 XV | midőn a Behring-szorosból kijöttek, akkor nem lehetnek messze
1836 II | viharból a Saint-Enochnak is kijutott. Három napig verte a szél
1837 XI | látszott, az összecsapás kikerülhetetlen... Fegyver bőven volt mind
1838 I | visszahozza mind azokat, a kiket elvitt.~Ez a nyílt, bátor
1839 XV | kis vargabetűt csinált és kikötött Dunedinben.~King, az angol
1840 VIII| hajóhoz érhettek volna, kikötöttek valahol a parton s ott ütöttek
1841 II | éjszaki részeiben.~Európa kikötőiből két, körülbelül egyforma
1842 II | ausztráliai partok számos kikötője befogadhatja az esetleg
1843 VII | én indult el a Victoria kikötőjéből, meglehetősen erős, kedvező
1844 VIII| szemben állt Pietropavlovszk kikötőjével.~ ~
1845 III | De legalább vannak itt kikötők a közelben, a hová bemenekülhetünk
1846 XI | mindjárt az nap, a mikor kikötünk.~- Jó, jó! - dünnyögött
1847 IX | higyjen-e, vagy sem, a legénység kilencz-tizede pedig föltétlenül elhitte,
1848 VII | egyikén, az Umanakon, a kilenczezer láb magas Sisaldinszkoj
1849 III | tartotta fejét és az orrából kilövellt vízsugár piros színű lett,
1850 V | halzsírja és körülbelül ötezer kilogramm halcsontja volt. Ezt eladja
1851 VI | szélessége százharmincz kilométer s valamivel több, mint száz
1852 XIV | óránkint hatszázötvennyolcz kilométert tesz!~Ezt az esetet Bourcart
1853 VII | mondta neki gúnyosan: - hát kimásztunk ebből a viharból is, mi?~-
1854 III | megengedte a legénységnek, hogy kimehessen a partra, a városba, szétnézni.
1855 XIV | miután hiába próbáltak kimenni szobájukból, csüggedten
1856 IV | szerencsétlen vízbe esettet kimenthesse...~Egy álló perczig szörnyű
1857 X | nemcsak hogy mind a két szemét kimeresztette, hanem még ernyőt is csinált
1858 XIV | óta tartott!~Mily roppant, kimeríthetetlen erő lehetett az, a mely
1859 III | lehetett, hogy a bálna kezd kimerülni. Ha víz alá bukott, pár
1860 V | hátra maradt anyjától: már kimerült és nem bírt oly gyorsan
1861 VIII| szerencse azonban csak nem kínálkozott. Azaz hogy igen: az őrt
1862 III | sem hallgatunk, vagy pedig kinevetjük.~- Ez a legokosabb, - hagyta
1863 IV | szörnyetegekről írtak, s tudom, hogy kinevették azokat az újságokat, a melyek
1864 V | megtudták, a kapitányát Kingnek, a hadnagyát Strokenak hívták.~
1865 V | volt; a kis bálna néhány kínos vonaglás után fölfordult
1866 IX | idő szép, csöndes volt, a kint halászó kamcsatkaiak egyszerre
1867 III | háját és szalonnáját, melyet kiolvasztás végett a katlan körül hánytak
1868 XI | földarabolásához és a zsír kiolvasztásához.~- Áll-e még a pint rum,
1869 XII | földarabolásán és a zsír kiolvasztásán dolgozott, a szél, vagy
1870 III | másnap egész nap a halzsír kiolvasztásával vesződtek. A darabokra vagdalt
1871 V | el.~A következő két napon kiolvasztották a bálna zsírját: százhuszonöt
1872 III | legalább száz hordó halzsírt kiolvasztunk.~- Majd holnap! - mondta
1873 XI | kis öt fontos ágyúját s kiosztotta a legénység közt a puskákat.~
1874 III | tűzet a már kiolvasztott és kipréselt hájhulladékkal táplálták,
1875 II | mert a Saint-Enoch oly kipróbált hajó, hogy minden veszéllyel
1876 VI | már csak a hordókat kell kirakni.~- Hát a halcsont?~- Eladtam
1877 IV | Egy tuczat bennszülött, királya kíséretében, feljött a hajóra
1878 IV | vadakat, a kiknek még a királyuk sem viselt ruhát. Bourcart
1879 I | megtalálta azt a két embert, a kire még szüksége van, akár rögtön
1880 III | ebben az időben még csak kisebb falucska volt. Három nemzet:
1881 III | négyet. De ezek mind sokkal kisebbek voltak, mint az első, úgy
1882 IV | tuczat bennszülött, királya kíséretében, feljött a hajóra körülnézni.
1883 XII | sem lehetett; ellenben a kísérletből kitűnt, hogy a zátony, vagy
1884 XII | több helyen ismételte a kísérletet, de az ólom sehol sem ért
1885 XV | volt törve, hogy meg sem kísérthették a kitatarozását. Sajkát
1886 VIII| hogy a szigony zsinegje kisiklott a hadnagy kezéből. Mire
1887 VIII| hajóhoz, földarabolták, kisütötték a zsírját: de mindössze
1888 II | mindjárt a második héten kiszabta az őrséget a legénységre:
1889 IV | matróz, Gastinet kormányos, kiszalasztotta kezéből az első árbocz latin
1890 XV | legénység is, a tisztek is kiszálltak a jégmezőre, hogy kissé
1891 XV | hogy meg sem kísérthették a kitatarozását. Sajkát sem építhettek a
1892 VI | vitorlákat, kötélzetet is, kitatarozták és egészen újra festették
1893 III | hajó belsejét is gondosan kitisztították, fölsikálták, Bourcart kapitány
1894 VII | ilyen algát.~Most aztán kitört Ollive mesterből a gúny.~-
1895 I | nevű czetvadászhajónak. Kitűnő, bátor tengerész volt, a
1896 IV | tetszik, az olaja, sokkal kitűnőbb, mint a csukamáj-olaj, mert
1897 II | A mesterségét mindegyik kitűnően értette és szerette is:
1898 XII | ellenben a kísérletből kitűnt, hogy a zátony, vagy szikla,
1899 XV | francziáknak. Ez alatt néhány kíváncsi jegesmedve is mutatkozott
1900 IV | s ekkor a hajósok csupa kíváncsiságból fölbontották a gyomrát,
1901 IV | utóbb még megbánhatná, a mit kívánt.~- Ej, ej, Cabidoulin mester, -
1902 VIII| megvacsoráltak s azután az őr kivételével mindnyájan lefeküdtek a
1903 XIII| be a víz. A szörnyű lökés kivetette a hajóból Stroke másodkapitányt
1904 II | vasmacskáit, s a Hercules gőzös kivontatta a kikötőből a nyílt tengerre.
1905 IX | ugyane czélból már szintén kivonult: s bár a francziák igyekeztek
1906 IX | nagyon népes, minden négyzet km-re alig egy lélek esik s a
1907 X | zúzta össze, a mely itt kóborol körülöttünk!...~Bourcart
1908 IX | vele.~Filhiol orvos sokat kóborolt a parton és a városban.
1909 VI | sietett a derék kapitánnyal kocczintani.~- Miért ne jöhetne velünk
1910 IV | volt, szürkés-vörös színű, kocsonyás testű állat, gömbölyű testén
1911 IV | kerekedett, úgy, hogy mikor koczintott Ollive mesterrel, nagyot
1912 VI | kapitány s erre mindnyájan koczintottak.~Filhiol orvos, mivel egész
1913 V | óvatosak legyenek és ne tegyék koczkára életüket ok nélkül.~- Nini!
1914 XI | időben a Repton is alig koczkáztathatta meg a támadást, Bourcart
1915 III | szétnézni. Ez ugyan kissé koczkáztatott dolog volt, mert Új-Zeelandban
1916 IX | Állatbőrből készült nadrágot és ködment viseltek úgy a nők, mint
1917 XII | nem bírt áttörni a sűrű ködön, mely sötét szemfödőként
1918 XI | szerte szaggatta, elverte a ködöt.~- Hajó balra hátul! - ordított
1919 V | megfiadzanak, s aztán tovább költöznek a Csöndes-tenger éjszaki
1920 V | eltörött, s a bálna meg kis kölyke menekültek.~E pillanatban
1921 V | végtelen sivatagján!~- Hátha a kölykük is velük van?~- Ó, akkor
1922 V | szelte át a levegőt, a kis kölyök elébe került, s a fegyver
1923 II | benne kár, s most is épp oly könnyedén és büszkén tánczolt a habokon,
1924 XIV | szemek legott megteltek könnyel. A hajóhídon, a födélzeten
1925 V | már életével a szigonyos könnyelműségéért vagy ügyetlenségéért!~Másnap
1926 XII | Saint-Enoch terhét s így könnyítenek a hajón... Akkor talán fölemelkedhetik
1927 VII | Allotte hadnagy egyre könyörgött Bourcart kapitánynak, hogy
1928 IV | tárczákat készítik, vagy könyveket kötnek bele: ez a chagrin-bőr;
1929 IV | huszonharmadik párhuzamos kör a százhetvenötödik délkört.
1930 IX | már ideje lett volna, mert körmükre éghetett a dolog.~- Nem
1931 XII | öt-hat lábnyira a hajótól, körös-körül mindenütt megmérték a tenger
1932 XII | kapitánnyal és óvatosan, lassan körülevezték a hajót. Messzire nem mehettek,
1933 XIV | de a sűrű, szürke köd úgy körülfogta a hajót, hogy nem igen lehetett
1934 IV | roppant kígyót látott, mely körülfont egy bálnát és úgy szorította,
1935 XII | ezt, sem azokat a különös körülményeket, melyek nyomon követték
1936 IV | kíséretében, feljött a hajóra körülnézni. Egy angol tolmács vezette
1937 IV | lebukik, egész örvény támad körülötte... Aztán keletkeztek a mesék
1938 X | össze, a mely itt kóborol körülöttünk!...~Bourcart kapitány csüggedten
1939 V | föl Bourcart kapitány: - s köszönöm önnek, uram, hogy megpendítette.~
1940 VIII| a tél csak pár hét múlva köszönt be, - felelte Filhiol orvos -
1941 II | hátsó árboczra s e száraz köszöntés után tovább folytatta útját.~
1942 V | sík tengeren nem fogadta köszöntésüket; most, a mint közeledett
1943 IX | felkiáltott:~- Ha a Repton nem köszöntötte a Saint-Enochot, legalább
1944 I | igen.~Miután kölcsönösen köszöntötték egymást, a fiatalember így
1945 I | úgy tele van csúzzal és köszvénnyel, hogy mozdulni se tud.~-
1946 I | legkevésbé pedig csúzom, vagy köszvényem.~- Hát a kádár, Brulard-apó? -
1947 I | szegény Brulard apó olyan köszvényes lett, hogy mozdulni se tud...
1948 I | Saint-Enochon nem lehet csúzt, meg köszvényt kapni?... Hisz az orvosa
1949 IV | Ej, ej kapitány! - kötekedett az orvos: - talán csak nem
1950 I | s félig bizalmasan félig kötekedve kiáltott föl:~- Ejhaj! Hát
1951 IV | csak erősen megrándult a kötél, melyet a szigonyos óvatosságból
1952 XI | midőn a francziák előszedték köteleiket, hogy hurkot vetnek a zsákmányra
1953 XII | erőből evezni kezdett... A kötelek megfeszültek, a Saint-Enoch
1954 VII | járni, hogy a legénység köteleket feszített ki s azokba kapaszkodtak.~
1955 XII | horgonyt ereszt le, s ennek a kötelénél fogva levontatja a hajót
1956 VIII| hogy óvatosságból még egy kötéllel oda kötözték a bálnához.~
1957 II | vitorla-rúdjáig kifeszített kötélre, valamint a két árbocz közé
1958 IV | konzerv-doboz bádogból, sok kötélvég, rongy, egy elnyűtt hajó-seprű,
1959 VI | rendbe hozták a vitorlákat, kötélzetet is, kitatarozták és egészen
1960 IV | készítik, vagy könyveket kötnek bele: ez a chagrin-bőr;
1961 VII | nem?~- Mert egy-egy golyót kötnék mindegyik lábadra s bele
1962 VIII| parancsot, hogy ki kell kötni a parton.~- Holnap kora
1963 III | tartotta a szigony végére kötött zsineget, a kormánynál pedig
1964 V | nagyon szigorúan lelkére kötötte embereinek, hogy óvatosak
1965 IV | gyorsan nagy darab marhahúst kötözött egy vashorogra és beledobta
1966 III | vontattak s kötelekkel hozzá is kötöztek. Bourcart kapitány s a legénység
1967 XI | Repton második kapitánya.~- Kötözzétek meg! - parancsolta Heurtaux
1968 X | megdöglött!~- Azért csak kötözzük meg és vontassuk a hajóhoz, -
1969 I | elengedném, ha a törvény nem követelné.~- De ugyan, kapitány! -
1970 XIII| tanács józan és helyes, de a követésétől mégis mind visszariadtak...
1971 XII | semmit sem láttak, a miből következtethették volna, hogy milyen természetű
1972 XIV | rohant, eddigi sebességéből következtetve, már át kellett vágnia a
1973 II | gőzösöknek könnyű megtalálni és követni a Magellán-csatorna kanyargós
1974 IX | a franczia vitorlamester közbeléptek, s megakadályozták a verekedést,
1975 III | legalább vannak itt kikötők a közelben, a hová bemenekülhetünk
1976 VIII| sehogy sem férhettek a közelébe. Egy reggelen Coquebert
1977 IV | óvatosan evezve igyekeztek közeledni a csapathoz.~- Ezeket nehezebb
1978 V | állat nem vette észre a közeledőket és gondtalanul játszott
1979 VII | lassan, szinte lappangva közeledtek a tengeri kígyóhoz... Nemsokára
1980 XI | Stroke kapitány meglátta a közelgő negyedik csónakot, rákiáltott
1981 III | hajók nehezen férhetnek közelükbe.~- Ha a szerencse kedvez, -
1982 IX | tengeri kígyó itt bujkál közelünkben.~- No hát majd a szeme közé
1983 III | szigettel, mely az öböl közepén emelkedett.~Akaroa a Banks-félszigeten,
1984 IV | járt. Csak egyetlen egy közepes nagyságú busaszöketőt sikerült
1985 II | hajó orrától az első árbocz középső vitorla-rúdjáig kifeszített
1986 VIII| negyven perczig tartott s közönkint oly erőszakos volt, hogy
1987 IX | barátokként mentek volna a közös úton!...~ ~
1988 XI | is: bizonyos, hogy ezen a közösen elejtett zsákmányon akkor
1989 XII | Próbáljuk meg a fenékmérést közvetlenül a hajó közelében.~- Jól
1990 IV | Gastinet alig volt tőle kőhajításnyira.~E pillanatban azonban a
1991 IV | Hajós-szigetekig, a hol kókuszdiót, eleven szárnyasokat és
1992 IV | csónakok csakhamar friss kókuszdióval megrakodva tértek vissza,
1993 I | Ő is beteg?... Hát kolera pusztít ezek közt a kádárok
1994 XV | így búcsúzott el franczia kollégájától:~- Ön fölvett bennünket
1995 VI | kikötő, később egész Brit Kolumbia fővárosa lett: Történetünk
1996 VI | s politikailag az angol Kolumbiához tartozik; hossza ötszáz,
1997 V | egy magasságban az angol Kolumbiával, tehát körülbelül huszonöt
1998 I | felelte Bourcart kapitány komoly meggyőződéssel: - de kádár
1999 V | partra fát vágni, részint a konyha számára, részint azért is,
2000 IV | egy üres palaczk, három konzerv-doboz bádogból, sok kötélvég,
2001 XV | eleséggel: sózott hússal, konzervekkel, kétszersülttel, a hajó
2002 X | hadnagy szilajon.~- Abban kopik a foguk! - felelte Coquebert
|