000-dolgo | dolog-folda | folde-igyek | ihatj-kopik | koran-megye | mehet-regot | rejto-teste | testu-zuzza
Fejezet
2503 I | mi baja neki, hogy nem mehet önnel?~- Tudom is én! -
2504 VIII| nem hagyhatta el, nem is mehetett ki a partra aludni s elhatározta,
2505 VIII| volt megszabva, hogy meddig mehetnek és mikor térjenek vissza,
2506 XII | körülevezték a hajót. Messzire nem mehettek, nehogy a sötétben elveszítsék
2507 IX | Az lehet; de oda már nem mehetünk utánuk, mert a tél rohamosan
2508 I | kapitánynak, hogy rögtön melegen megszorította a fiatal orvos
2509 XV | kiáltotta ezt a szót, s melléje sírt is, kaczagott örömében...
2510 IV | esett! - kiáltott föl rögtön mellette dolgozó társa, s a következő
2511 XIII| kezdett, Cabidoulin pedig méltatlankodva csattant föl:~- Azért veret
2512 I | hogy ez az utolsó útja, a melyből sohase tér meg többé, s
2513 XII | mely meredeken nyúlt föl a mélyből, de a térképeken nem volt
2514 IV | de húsos disznókat is, a melyekért Bourcart kapitány mindenféle
2515 I | tengeri szörnyetegekről, a melyekkel állítólag találkozott, vége-hossza
2516 III | visszaeveztek a hatalmas állathoz, a melyhez a Saint-Enoch is gyorsan
2517 XII | mindenütt több száz méter mélynek volt jelezve!~- Hátha időközben
2518 XII | nyolczvan, száz, százötven méter mélységben sem!~Ez megfoghatatlan volt.
2519 IV | méter mély.~- Tehát a tenger mélysége nagyobb, mint földgömbünk
2520 XIII| roppant tengeri kígyót, melytől az együgyű kamcsatkai halászok
2521 V | ha elhibázzuk, mert ha menekül, üldözőbe vesszük a csónakkal,
2522 XV | jutottak - és nincs út a menekülésre!~- Megpihenünk! - szólt
2523 X | hogy kelet vagy nyugat felé meneküljön-e.~- Rajta fiúk! - kiáltott
2524 XIII| valaki elkiáltotta magát:~- Meneküljünk a hajóról, a míg lehet!~-
2525 V | üldözik őket, villámgyorsan menekülnek, s az egész évszakban nem
2526 III | még nagyobb sebességgel menekült éjszakkelet felé, Allotte
2527 V | angolok visszafelé - nem volt menekvés! Hiába hajigálták a bálnát
2528 VII | hogy megtudjuk mi az.~- Menj velük te is! - kötődött
2529 XV | megparancsolta, hogy mindnyájan menjenek föl a hajóra; ott legalább
2530 V | megvetően rájuk rivallt:~- Menjetek a dolgotokra!... Semmi szükségünk
2531 XV | sivatagjain kellene keresztül menniük.~Valóságos csoda volt, hogy
2532 IV | Sőt úszóit úgy szeretik a Mennyei Birodalomban, hogy tonnája
2533 VI | Saint-Enoch rakományát, a mennyit Európában sohasem adtak
2534 IV | görcsösen kapaszkodva az elért mentő-övbe.~Rögtön lehajították neki
2535 IV | alatt esett a tengerbe, a mentő-övek nem juthattak el hozzá s
2536 IV | melyen fölhúzhatják.~Egyelőre mentő-öveket dobáltak le neki; de mivel
2537 I | Bourcart kapitány: - Isten ments!~- Hát ha elmennénk hozzá? -
2538 VII | part alig lehet kétszáz mérföldnyinél messzebb, s a legénység
2539 X | felelte Coquebert hadnagy mérgesen.~Pedig az angoloknak nyilvánvalóan
2540 I | föl Brunel úr: - hát neki merne vágni a tengernek orvos
2541 I | akadna kapitány, a ki föl merné venni a hajójára...~- S
2542 XII | tenger mélységét kezdte mérni, mihelyt vagy húsz méternyire
2543 XII | hogy Bourcart kapitány nem merte elküldeni egyik tisztjét
2544 XIV | a többiek már mind esküt mertek volna tenni: - hogy egy
2545 IX | sziklák aljában, s hozzájuk mérten igazi gyerek-játékszernek
2546 VIII| megsebesült s eszméletlenül merült el a tengerbe, a honnan
2547 V | kaptak, az evezők mélyen merültek a vízbe s a csónakok szinte
2548 IV | ostobaságokat... Pedig ez a mese épp oly régi, mint maga
2549 X | talán csak nem hisz ebben a mesében?... Azok a babonás kamcsatkaiak
2550 IV | neki, s azért csak nevet a meséin.~- Nem jól van ez, Cabidoulin
2551 III | rémítgeti a legénységet ostoba meséivel: de már úgy megszoktuk,
2552 XIV | mint a tengeri szörnyeteg meséje! - jegyezte meg Heurtaux
2553 IV | körülötte... Aztán keletkeztek a mesék az óriási polipokról, fejlábúakról,
2554 II | kádár.~- De azokat a bolond meséket csak elfelejtetted már? -
2555 X | mester annyit tudott róla mesélni, hogy a legénységnek néha
2556 XIII| Tehát elhitték azt a mesét?~- Azt hitték, hogy valami
2557 VII | lehet kétszáz mérföldnyinél messzebb, s a legénység fütyörészve,
2558 X | tisztek legott elő szedték messzelátóikat... Délkelet felé valóban
2559 X | öbölből, folyton vizsgálták messzelátóikkal a tengert, de a csöndesen
2560 XI | egyre figyelmesen nézte messzelátóján a hajót.~A Repton csakugyan
2561 VII | Bourcart kapitány, odanyújtva a messzelátóját.~Filhiol orvos sokáig merően
2562 X | Heurtaux kapitány, a ki messzelátójával vizsgálta a hajót, hevesen
2563 IV | Bourcart kapitány, mikor a messzelátóval jól megnézte: - s alighanem
2564 VII | Most aztán kitört Ollive mesterből a gúny.~- No, öreg! - fordult
2565 XIII| felelt neki, hanem Ollive mesterhez fordulva, azt parancsolta:~-
2566 VII | nem tenyésztik a bálnákat mesterségesen...~- Micsoda?... ön czet-nyájról
2567 III | harmincz esztendő óta űzik mesterségüket Új-Zeeland partjai mentén,
2568 XIV | sebességét száznyolczvanhárom méterre becsülték másodperczenkint,
2569 XIV | A hideg, éles levegő úgy metszette az arczot, mint a borotva,
2570 IV | hajót.~Pár évvel később a mexikói-öbölben, egy békafejű, kiálló szemű
2571 IV | vezette a csaknem egészen meztelen bennszülött vadakat, a kiknek
2572 IX | utazásunkat nem halasztjuk el miatta?~- Szó sincs róla! - felelte
2573 II | kapitány.~- Oh, nem csak én miattam! - védekezett Filhiol orvos: -
2574 I | jó véleményeket kapok, a miben nem kételkedem, akkor akár
2575 XII | elmerészkedtek, semmit sem láttak, a miből következtethették volna,
2576 IX | lehetett, hogy a szavakat mihamar tettek váltják föl.~Csakugyan:
2577 IV | olcsó, otromba késekkel, a miket a szamoabeliek nagyra becsülnek.~
2578 XII | készen legyenek hat órára, a mikorra az új tengerdagályt várták.~
2579 IV | színről színre meglátnók, hogy milyenek.~- Ne mondjon ilyet, hadnagy! -
2580 X | három csónak együtt maradt mindaddig, míg vagy mérföldnyire értek
2581 VII | hajósokat, csak az volt, hogy mindeddig még egyetlen bálna sem került
2582 III | ezen a vidéken.~Meg lévén mindene, a mire szüksége volt, Bourcart
2583 XIII| pisztolyát.~- Te vagy felelős mindenért! - kiáltott föl fogcsikorgatva.~-
2584 IX | ott hagyta veszni hálóját, mindenét, s csak a bőrét akarta megmenteni.~
2585 VII | akkor egyszerre vége lenne mindennek.~A legénység nagyot kaczagott
2586 XV | s aztán szánkóra rakva mindenüket, átkelnek rajta, egyenesen
2587 I | gyötört és gyötörni fog mindhalálig...~- No, és mi az? - kérdezte
2588 VII | tengeri kígyó!...~És, mintha mindnyájukat megbűvölte volna a szörnyeteg,
2589 VIII| kisütötték a zsírját: de mindössze csak negyvenöt hordó zsírt
2590 VII | heves orkán; a hullámok minduntalan végig söpörték a hajó födélzetét,
2591 XIV | Csöndes-tenger fenekén, s minket most az ettől okozott hullám
2592 XIII| óriás szörnyetegeket, mint a minőről a kamcsatkaiak beszéltek!...
2593 VIII| oda kötözték a bálnához.~Mitől hullámzott ily erősen a
2594 IV | híres nagy fehér bálna, a Moby Dick, melyre a skót czetvadászok
2595 XI | hogy csakugyan nincs más mód, mint erőszakkal eldönteni
2596 VIII| Reptonnal, a mely ugyanily módon vadászott.~Ettől fogva két
2597 VII | Bizonyosan a Kuruli-szigetek mögé menekültek a vihar elől, -
2598 I | föltevés ellen, valaki, a ki mögötte jött, a nevén szólította.~-
2599 V | csak a dombos parthajlás mögül két csónak bukkant elő:
2600 IX | volnék, ha örülnék! - felelte mogorván a kádár.~- Ugyan miért?~-
2601 IV | állítólag látta és egyformának mondaná ezt a szörnyeteget. Az egyik
2602 X | szörnyű sebet... Azt lehetne mondani, hogy összezúzta...~- Összezúzta?...
2603 VII | jégtörmelék úszkál a vízen... ki mondhatná most még, hogy melyik kikötőbe
2604 I | megvalósításában, épp oly emberségesen, mondhatni udvariasan bánt a legutolsó
2605 XII | hogy nem tévedtem: csak azt mondhatom tehát, a mit tegnap este,
2606 IV | volt, ily messziről nem mondhatták meg biztosan, de vitorláinak
2607 IV | fejlábúakról, a melyekről azt mondják, hogy egy-egy karjuk harmincz,
2608 IV | meglátnók, hogy milyenek.~- Ne mondjon ilyet, hadnagy! - ijedezett
2609 II | akart az utazásról. Azt mondogatta, hogy ő már csak Havre utczáin
2610 I | Pedig úgy van, a hogy mondtam, - erősködött Cabidoulin
2611 XIII| hajó-fenékre!...~A legénység morogni kezdett, Cabidoulin pedig
2612 XIII| A legénység azonban morogva állta útját s eleven sövényként
2613 I | fogadtam, hogy nyugodtan morzsolom le életemet a szárazföldön.~-
2614 I | tudom, - viszonzá az orvos mosolyogva: - mert mielőtt ide jöttem,
2615 VII | Csöndes-tengernek.~- De hátha a mostani kirándulás nem jár eredménnyel?...
2616 VII | óriási alga, vagy tengeri moszat, a melynek szálas, bozontos
2617 I | hogy a lábait sem bírja mozdítani: az izületei, csuklói mind
2618 X | kapitány. - Úgy látszik, nem mozdul.~- Lehet, hogy alszik, -
2619 X | ringott a vízen, de egészen mozdulatlan volt.~- Hátha valami fölfordult
2620 XIII| úszott a vízen!~Egyszerre a mozgás meglassúdott... gyönge súrlódás
2621 XIV | szélben, mit a hajó gyors mozgása okozott. Minden pillanatban
2622 XIII| volna feneklenie... Pedig mozgott, libegett: határozottan
2623 VII | Sisaldinszkoj vulkán éppen javában működött. Bourcart kapitány lehetőleg
2624 III | amennyit kedve tartja; ti meg mulassatok rajta.~Délután két óra tájban,
2625 VI | csak két hétig szándékozott mulatni, remélvén, hogy ennyi idő
2626 III | veszedelemmel, mert alig múlik el éjszaka, hogy vihar ne
2627 VI | kádár tehát nyakig úszott a munkában s az egész idő alatt nem
2628 XII | volt indulandó a mentés munkájára.~Bourcart kapitány utasításai
2629 XV | négy-ötszáz méternyire a munkásoktól, de legott megszaladt, mihelyt
2630 III | nagyon drágán megfizetik a munkást: - de Bourcart kapitány
2631 XII | hajónk állását csillagászati műszereimmel... Ma újra utána számítottam,
2632 V | Egyelőre, a míg a bálnák mutatkoznak, Cabidoulin mester, a hajóács
2633 V | csónakokat, s ha a bálnák ismét mutatkoznának, azonnal megkezdi a vadászatot.
2634 II | hiába! A bálnák csak nem mutatkoztak: bizonyára pár száz mérfölddel
2635 XI | helyett, az elejtett állatra mutatva.~- Elébük! - kiáltott föl
2636 IX | szemnek. Állatbőrből készült nadrágot és ködment viseltek úgy
2637 IV | Csak egyetlen egy közepes nagyságú busaszöketőt sikerült elejteni,
2638 V | ikére tűzte ki az indulás napját. A Saint-Enochnak tizenhétszáz
2639 XIV | fölülete vakítóan ragyogott a napnak ferdén reá eső sugaraiban,
2640 X | körül: majd fölvirrad a mi napunk is.~- Vagy örökre lenyugszik! -
2641 I | köd, nincs hideg, nincs nedvesség... jele, hogy én már húsz
2642 III | hármat és Allotte hadnagy négyet. De ezek mind sokkal kisebbek
2643 III | fekszik.~Ez ugyan körülbelül négyezer mérföldnyi út volt, de a
2644 IV | szerint ezen a helyen még négyezerkilenczszáz yardnyira sem találtak feneket.~-
2645 XIV | körülbelül hetven tonna, négyszázhúsz lóerő van, - a mennyi még
2646 IV | hosszú, ötven láb széles, négyszögletes fejű, feketesárgán csíkozott
2647 VII | harmadfélszáz láb hosszú és negyven-ötven láb széles.~- Nini! - tréfálkozott
2648 VIII| zsírját: de mindössze csak negyvenöt hordó zsírt adott. Nevezetes
2649 IX | Nem nagyon népes, minden négyzet km-re alig egy lélek esik
2650 VIII| a Saint-Enoch is látott néhányat. Valószínűleg mind czetvadászhajók
2651 I | Keveset, kapitány... Néhányszor átkeltem a La Manche-csatornán...
2652 IV | közeledni a csapathoz.~- Ezeket nehezebb elejteni, mint a bálnákat, -
2653 XIV | mind letépte, mikor a hajó nekilódult!~A Saint-Enoch oly szédületes
2654 II | minden vitorláját kifeszítve nekivágott a La Manche-csatornának.~-
2655 I | bánnám, s el is indulnék nélküle, ha a törvény rám nem kényszerítené...~-
2656 III | lándzsát. De, mivel semmi nemesebb részét nem sértették meg,
2657 III | angolok, a francziák és a németek alapítottak ott gyarmatokat,
2658 III | kisebb falucska volt. Három nemzet: az angolok, a francziák
2659 IV | irányban haladt; hogy miféle nemzetbeli volt, ily messziről nem
2660 IV | szeretném tudni, miféle nemzetiségű.~- Kérdezzük meg! - mondta
2661 IV | szörnyeteggel a Sleat-szorosban; a Nestor pedig, Malacca és Penang
2662 XIII| meglassúdott... gyönge súrlódás nesze hallatszott föl a tengerből,
2663 V | nevét is: Repton volt a neve, Belfastból jött, s a mint
2664 VIII| czetvadász-hajó, a mely oly durván és neveletlenül bánt velük a Margit-öbölben.~-
2665 I | Bourcart kapitány.~- Az én nevem Filhiol, uram, - folytatta
2666 I | valaki, a ki mögötte jött, a nevén szólította.~- Ah, ön az,
2667 IV | mint neki, s azért csak nevet a meséin.~- Nem jól van
2668 V | feléjük, elolvashatták a nevét is: Repton volt a neve,
2669 VIII| negyvenöt hordó zsírt adott. Nevezetes volt, hogy ezt az állatot
2670 XIII| nyelven kalmárnak, krakennek neveznek...~- De hisz ilyen állatok
2671 II | jutott el idáig, nem hiába nevezte el ezt a fokot a «Viharok
2672 XV | kapitány pedig aggodalmasan nézegette a Long-szorost, mely kissé
2673 XV | egyik sem mert a másikra nézni... Mi lesz most velük?...
2674 III | új zsákmány után kellett néznie, s Bourcart kapitány elhatározta,
2675 IX | No hát majd a szeme közé nézünk! - viszonzá Ollive mester.~-
2676 I | fölállva. - Az indulásra nézve pedig...~- Oh, akár mindjárt
2677 VII | nézte a furcsa valamit.~- Nézze meg, orvos, mi az? - szólt
2678 XI | Allotte hadnagyot, hogy nézzen szét, nem látja-e valahol
2679 VII | Telelhetnénk ugyan ott is, például Nikolajev vagy Okhoczk kikötőjében;
2680 VIII| Vancouver-szigetén lesznek.~Mivel Nikolajevszk, az Amur-tartomány fővárosa,
2681 IX | e részéről?... S vajjon nincs-e igaza Cabidoulin János Máriának,
2682 II | fölvennie a hajóra, hisz nincsen semmi dolgom...~- Majd lesz!...
2683 XIV | borzasztó hosszúságát még növelte, nyújtotta az is, hogy a
2684 IX | és ködment viseltek úgy a nők, mint a férfiak; a tehetősebbeknek
2685 XV | pontja a Jeges-tengerben a Nord-fok.~A hajótöröttek helyzete
2686 V | ebbe az öbölbe, mikor a nőstények megfiadzanak, s aztán tovább
2687 V | alkalmas helyet kerestek a nőstényeknek, a hol megfiadzhassanak.~
2688 VII | állt a hajó orránál és a nyakát előre nyújtva merően nézte
2689 VI | vásárolt.~A kádár tehát nyakig úszott a munkában s az egész
2690 XV | hogy az első szóra ismét nyakukba vegyék a hámot.~A gyöngébbek
2691 XII | tenger-dagály: a hullámok locsogtak, nyaldosták a hajót, de a Saint-Enoch
2692 XIV | nyolcz óra volt: az őrült nyargalás tehát már tizennégy óra
2693 VIII| volt, a mi nem ritkaság nyárutó felé ezen a vidéken, úgy,
2694 I | orvosa is, kádárja is ebben a nyavalyában sínylődik!~Mielőtt Bourcart
2695 I | Mind valamennyi beteg, nyavalyás!~- No, ez csak a kezét vágta
2696 IX | vagy pedig a szörnyeteg nyeli el őket, s jóllakván velük,
2697 XIII| fejlábúról van szó, a mit hajós nyelven kalmárnak, krakennek neveznek...~-
2698 XIII| gúnnyal kérdezte:~- Nos, ki nyerte meg a pint rumot?~A tisztek
2699 XII | sehol sem találtak rajta nyílást, s a víz sem szivárgott
2700 I | ablakai pedig a hajó orra felé nyíltak. Ott leült, újságot vett
2701 IV | beszélgettek.~Heurtaux kapitány, nyilván ugratni óhajtván a kádárt,
2702 X | mérgesen.~Pedig az angoloknak nyilvánvalóan ez volt a szándékuk, mert
2703 X | evezőknek s a csónakok szinte nyögtek, a mint a roppant erőtől
2704 IV | dűlt és nagy szökéssel, nyögve, recsegve lódult neki abban
2705 III | Most egy rőf széles és nyolcz-kilencz láb hosszú darabokra hasogatták
2706 XII | tengerbe hányásához... A nyolczszáz-kilenczszáz hordó halzsírt egymásután
2707 XII | sehol sem ért feneket, - még nyolczvan, száz, százötven méter mélységben
2708 III | csónakja pedig mindenütt a nyomában.~A Saint-Enoch födélzetén
2709 IV | az ókorban is megtaláljuk nyomait... a Scylla és Charybdis
2710 XIV | tengerbe: - nem látják-e valami nyomát annak a mesebeli tengeri
2711 XII | megingott... mintha egy nyomnyival odébb csúszott volna...
2712 X | nem talált zsákmányra s nyomorult harmadrész teherrel kellett
2713 I | iskoláját, s a hajós-suhancz nyomorúságától kezdve fokonkint emelkedett
2714 VIII| üldözésükre indultak, oly nyomtalanul eltűntek, mintha maga a
2715 V | akkor ugyancsak üthetjük a nyomukat a Csöndes-tenger végtelen
2716 VII | fölkiáltott:~- Mi az amott nyugatra?~Mindnyájan oda tekintettek...
2717 VII | orvos; és ebbe már bele kell nyugodnia.~- Oh, engem ne féltsen! -
2718 IX | kapitány terveit, rögtön bele nyugodott, csak Cabidoulin János Mária
2719 VIII| éjszaka még sem volt teljesen nyugodt és csöndes. Éjfél után egy
2720 XII | szó hallatára, mindnyájan nyugtalankodni kezdtek.~- Zátony? - dünnyögött
2721 VI | is, hogy a bálnák nagyon nyugtalanok voltak a Margit-öbölben,
2722 XIV | hosszúságát még növelte, nyújtotta az is, hogy a köd egyre
2723 VII | orránál és a nyakát előre nyújtva merően nézte a furcsa valamit.~-
2724 VII | félszigetnek, s nagy félkörben nyúlik be a tengerbe, mint valami
2725 V | kölykük is velük van?~- Ó, akkor könnyen boldogulunk
2726 V | a Szent-Lukács-fokot, az ó-kaliforniai félsziget legdélibb csúcsát.
2727 IV | Bourcart kapitány mindenféle ócska holmival fizetett, - legkivált
2728 IV | a víz alá s nem látszott ocsmány, nagy feje.~A hajó ezalatt
2729 XIV | partjain pusztított, az óczeán oly roppant hullámot vetett,
2730 XIII| volna csónakon neki vágni az óczeánnak!~Végre, hosszas csönd után,
2731 II | akart keresztül vágni az óczeánon.~Mindenki elégedett volt
2732 VIII| Heurtaux kapitány csónakja is odaért: a szigonyos megsebezte
2733 XIV | mit is csinálhattak volna odafönt?... A szörnyű bőgés egyre
2734 XII | Hejhó!...~Heurtaux kapitány odafutott a hajó orrához s öt percznyi
2735 IX | Azt még magam sem tudom... Odáig hat hét az út... Ki tudja,
2736 XI | miután az elejtett bálnát odakötözték a hajóhoz, kettős őrséget
2737 II | nagy csónak volt szilárdan odakötözve a hajó oldalpárkányához,
2738 VII | szólt Bourcart kapitány, odanyújtva a messzelátóját.~Filhiol
2739 XV | míg a legénység egy része odarohant a jégmező partjaira és kurjongatva,
2740 VI | igen tetszettek neki. Az odavaló fajta valóban nem is a szebbek
2741 XIII| többieket, a kik szintén odavesztek, a lezuhanó árboczok, vitorlarudak
2742 VIII| roppant tömeget úgy sem bírnók odavontatni két csónakkal.~Allotte hadnagy
2743 VIII| egy döglött bálnára akadt. Odavontatták a hajóhoz, földarabolták,
2744 XII | mintha egy nyomnyival odébb csúszott volna... De ez
2745 IX | tengeri kígyó úszkál az öblön kívül.~- Nekünk mindegy, -
2746 IX | oka?~Fél mérföldnyire az öböltől irtózatos tengeri szörnyeteg
2747 XIII| fogcsikorgatva és fölemelt öklökkel rohant rá a kádárra:~- Elhallgatsz-e,
2748 III | dombok lejtőin tehenek, ökrök legelésztek. Valamivel déli
2749 II | hadnagy: - de itt is csak öné az érdem, orvos; mert ön
2750 XIII| legénységem is egyetért az önével, - mondta Bourcart kapitány. -
2751 I | baja neki, hogy nem mehet önnel?~- Tudom is én! - viszonzá
2752 VI | szerencsésebbek voltak-e önnél?~- Szó sincs róla! - viszonzá
2753 VI | tehát, hogy még itt értem önöket, - szólt az amerikai udvariasan
2754 VI | legalább áldomást ihatom önökkel az új vadászat sikerére.~-
2755 IX | melyet a hasonló nevű folyó öntöz, az Okhoczki-tenger s az
2756 I | bálnákat...~- Ezt már irigylem öntől! - kiáltott föl Filhiol
2757 XIV | embere nyomorultan vesz el az örök hó és jég kietlen sivatagjában!...~
2758 I | kirántja minden bajából: de az öröme legott semmivé lett, mikor
2759 XV | melléje sírt is, kaczagott örömében... Nem tudván aludni, kijött
2760 I | kiáltott föl Bourcart kapitány örömmel.~S már-már áradozva akarta
2761 VI | tisztek, a kiknek kétszeres örömük volt, mert jó áron eladták
2762 IX | útnak!~- Bolond volnék, ha örülnék! - felelte mogorván a kádár.~-
2763 IX | kezdte:~- Tudom, öreg, hogy örülsz ennek az új útnak!~- Bolond
2764 IV | fölbukik vagy lebukik, egész örvény támad körülötte... Aztán
2765 XV | három erős, nagy szánkó összeácsolása, s ennek munkájában az angolok
2766 XIII| érthetetlen volt!~A legénység összebújt a főárbocz körül és halkan
2767 XI | másodperczig. Úgy látszott, az összecsapás kikerülhetetlen... Fegyver
2768 XII | mihelyt fölértek a födélzetre, összeestek az éhségtől és fáradságtól.
2769 III | elmaradt; a szigony zsinegje összegabalyodott, úgy hogy el kellett vágni.
2770 I | állítólagos szörnyetegről összeírtak, és ismétlem önnek, hogy
2771 I | Így hát, ha csakugyan összekerülünk, kölcsönösen tudni fogjuk,
2772 III | Coquebert hadnagy, rendbe hozván összekuszált zsinegét, nagy gyorsasággal
2773 I | Cabidoulin János Mária összerántotta bozontos szemöldökeit, hogy
2774 IX | tőlük, mégis megesett, hogy összetalálkoztak, s egy kidőlt fatörzs miatt
2775 XIV | melyen végig siklott s aztán összetöredezve neki vágódott a zátony jéghegyeinek.~ ~
2776 XII | erősödik, a hullámverés könnyen összetörheti a hajót.~Bourcart kapitány
2777 XIII| lehet, hogy egy-egy csónakot összetörhetnek: de hogy a mélybe ránthassanak
2778 IV | szórakozásuk, hogy esténkint összeültek beszélgetni.~Egy délután,
2779 XIV | sivatagjában!...~Mert ha az összeütközés szörnyű katasztrófája nem
2780 X | mind valami rettenetes összeütközéstől pusztultak el... S valahányszor
2781 IV | a Comélis hollandus hajó összeütközött egy polippal, melynek egyik
2782 XI | elejtett zsákmányon akkor is összevesztek volna. Mind a kettő magának
2783 XIII| mondott! - kiabált a legénység összevissza.~És mintha csak ezeket a
2784 XIII| revolvert fogtak, s mind az öten készen voltak, hogy rálőnek
2785 V | halzsírja és körülbelül ötezer kilogramm halcsontja volt.
2786 III | pontosan visszajöttek a hajóra.~Ötödnapra, miután a hajó belsejét
2787 VIII| rekedni, pedig összesen csak ötszázötven hordó halzsírja volt, -
2788 XI | mindig ott vannak a matróz övében.~Az angol kapitány habozott
2789 IV | kapitány, nyilván ugratni óhajtván a kádárt, hirtelen így szólt:~-
2790 XI | támadt a hajón, a melynek okát a Saint-Enochon levők még
2791 V | Kuruli-szigetek körül és az Okhocki-tengerben, még pedig éppen a legkedvezőbb
2792 VII | például Nikolajev vagy Okhoczk kikötőjében; de ebben az
2793 IX | hasonló nevű folyó öntöz, az Okhoczki-tenger s az éjszaki Jeges-tenger
2794 VII | nagy bajjal juthatnak el az Okhoczki-tengerbe.~- Elhagyott volna a szerencsém? -
2795 VIII| már menekülni kellett az Okhoczki-tengerről.~A többi hajók már mind
2796 IV | mint maga az ember! Már az ókorban is megtaláljuk nyomait...
2797 VIII| Különben sem lett volna okos dolog az elhamarkodott támadással
2798 II | gondolni sem lehetett. Sokkal okosabb volt egyenesen tovább folytatni
2799 VII | tervéről.~- No, azt ugyan okosan is tette! - hahotázott Bourcart
2800 XII | vévén, Bourcart kapitány úgy okoskodott, hogy talán sikerül levontatni
2801 IX | kapitány: - sőt holnapután okvetlenül indulunk.~Ollive mester
2802 IV | vagy ha jobban tetszik, az olaja, sokkal kitűnőbb, mint a
2803 IV | Egyébként, a ki nem undorodik olajos ízétől, meg is szeretheti
2804 IV | holmival fizetett, - legkivált olcsó, otromba késekkel, a miket
2805 XI | a Reptont, mely a túlsó oldalon ismét a mélybe zuhant; a
2806 II | szilárdan odakötözve a hajó oldalpárkányához, a két kapitány és a két
2807 IX | fújódva és iszonyú nagy ollói is voltak, mint a ráknak.~
2808 XIII| hogy óriási karok, roppant ollók ragadták meg hajónkat, melyet
2809 III | alatt tüzet raktak, s az olvadó zsírt csatornákon vezették
2810 I | a kezébe, de nem tudott olvasni, oly türelmetlenül és izgatottan
2811 IV | nincsenek. Majdnem mindent olvastam, a mit ezekről a szörnyetegekről
2812 V | részeit, a melyekből már nem olvasztják ki a zsírt, mert nem érdemes
2813 VIII| megvacsoráltak s azután az őr kivételével mindnyájan lefeküdtek
2814 VIII| alvókat; ezt az őrt minden két órában fölváltották.~Másnap már
2815 V | óvatosságból megtiltotta ezt.~Két órai szilaj hajtó-vadászat után,
2816 XII | fáradságtól. Harminczhat órája bolyongtak étlen-szomjan
2817 XII | reménykedve várta a tengerdagály óráját. Mikor a habok halk locsogása
2818 V | ügyetlenségéért!~Másnap reggel hét órakor Bourcart kapitány, Allotte
2819 XI | gyorsan közeledett, hogy fél órán belül bizonyára el is éri...~
2820 XII | intésére, rögtön hangos ordítással felelt:~- Hejhó!... erre!...
2821 XI | ködöt.~- Hajó balra hátul! - ordított egy matróz az árboczról.
2822 II | vonultak.~A Saint-Enoch őrei láttak ugyan egy-két bálnát,
2823 IV | szorította, fojtogatta, mint az óriáskígyó a prédáját. Ez a kígyó olyan
2824 II | év nagyobb részében heves orkánok korbácsolják föl a tengert
2825 IX | A tartomány 1806 óta az oroszok birtoka. Nem nagyon népes,
2826 VII | Az Aleuti-szigetcsoport Oroszország birtoka és szinte természetes
2827 VIII| az éjszaki szigetek pedig Oroszországhoz tartoznak és lakói kamcsatkaiak.~
2828 XII | kapitány odafutott a hajó orrához s öt percznyi időközökben
2829 VII | kádár maga ott állt a hajó orránál és a nyakát előre nyújtva
2830 II | nagy tat-vitorla; a hajó orrától az első árbocz középső vitorla-rúdjáig
2831 III | volt Akaroától, az egyik őrtálló szigonyos hatalmas bálnát
2832 II | éjszak-keletről fújt, s egyenesen az Ortegal-fok felé, Spanyolország éjszaknyugati
2833 II | Saint-Enoch, megkerülvén az Ortegal-fokot, egyenesen Madeirának tartott,
2834 X | kapitány tisztjeivel és az orvossal beszélgetett a hajó hátulján,
2835 IX | Jeges-tenger egy-egy csatornája őrzi nagy fölfedezéseik emlékét.~
2836 IV | Schielderup kapitány 1849-ben az Osterssen-sziget s a szárazföld közt levő
2837 X | hallgatni a rémmeséket.~- Ostobaság? - csattant föl a kádár
2838 III | kapitány!... Végén csattan az ostor...~- Úgy van! - viszonzá
2839 I | tetszett ez a határozott, őszinte beszéd, a melyre ő is épp
2840 I | épp oly határozottan és őszintén felelt:~- Igazán kapóra
2841 X | A legénység csüggedten oszlott szét dolgára és sokan voltak,
2842 XIII| átkozott zátonyon, mint az osztriga a sziklán?~- Nem! - felelt
2843 IV | fizetett, - legkivált olcsó, otromba késekkel, a miket a szamoabeliek
2844 VI | anyjukra s ezek is, azok is otthagyják az öblöt, mert jobb szeretnek
2845 II | orrát, hogy megkerüljék az Ouessant-fokot. Ez volt Francziaország
2846 VIII| kellett félni, de annál jobban óvakodni kellett a medvéktől, melyek
2847 V | Mért kell egyszerre oly óvatosaknak lenniök? - kérdezte Filhiol
2848 VII | ült mindegyik csónakba.~- Óvatosság és vigyázat! - intette őket
2849 IV | János Mária: - és Isten óvja tőlük a Saint-Enochot!~Most
2850 IV | volt már benne: egy üres palaczk, három konzerv-doboz bádogból,
2851 II | szalonjában.~- Én ugyan nem panaszkodom, - kiáltott föl Bourcart
2852 IV | kidülledtek a fején, csőre, mint a papagájé, feje fölött nyolcz karja
2853 X | pohárka rummal:~- Nem mindig papsajt! - dörmögte magában. - Csak
2854 XII | hajót.~Bourcart kapitány parancsára tehát a legénység rögtön
2855 VI | egy este Filhiol orvos a parancsnoknak.~- Ez még semmi! - felelte
2856 XII | emelkedik, Bourcart kapitány parancsszavára mind a hat csónak teljes
2857 I | Saint-Vincent-fok körül!~Ez a párbeszéd Bourcart kapitány és Brunel
2858 IV | keresztezi a huszonharmadik párhuzamos kör a százhetvenötödik délkört.
2859 VIII| vitorlarúdról, egyenesen a hajó párkányára s onnan belefordult a tengerbe.~
2860 I | szóra és félóra múlva már parolázott a kapitánnyal, estére pedig
2861 X | magasra lövellte orrából a páros vízsugarat.~- Na, ez legalább
2862 IX | hajóács vezetésével kiment a parti hegyek erdejébe fát vágni.
2863 III | FEJEZET.~Új-Zeeland keleti partja mentén.~A czetvadászok körülbelül
2864 III | mesterségüket Új-Zeeland partjai mentén, és pedig igen jó
2865 XV | része odarohant a jégmező partjaira és kurjongatva, kendőjét,
2866 V | Az öböl tele van hallal; partjait ellepik a fókák, teknős
2867 XIV | mérföldnyire Ázsia és Amerika partjaitól?... Ezeken a vidékeken október
2868 II | Spanyolország éjszaknyugati partjának hajtotta a hajót. A tisztek
2869 VI | Vancouver-sziget Éjszak-Amerika nyugati partjával szemben fekszik s politikailag
2870 VIII| rendesen meghozta a vihart, a partokat beszegte a jég s ilyenkor
2871 V | ki-kirándult vadászni a partokra.~Végre, három napi keresgélés
2872 V | pillantották meg az amerikai partot, még pedig a Szent-Lukács-fokot,
2873 VI | munkához.~A tizenhétszáz hordó partraszállítása jó egy hétig eltartott s
2874 XI | vízben, mintha evezőkkel paskolnák a tengert...~A födélzeten
2875 V | még evezőnek se kelljen paskolni a vizet, fölhúzta vitorláit
2876 V | farkával egész hegyeket paskolt a vízben s mint a villám
2877 III | vendégelte őket finom banánokkal, pasztékával és zamatos fügével, a mi
2878 V | helyen, a hol tiszta vizű patak is volt a szomszédságban.~
2879 III | czetvelőt, mely igen becses patikaszer, szintén kiszedték a fejből,
2880 II | Jó-reménység-fokon túl.~- Vigye a patvar, kapitány! - dörmögött néha
2881 IV | közelében, Drivor György, a Pauline kapitánya, egy roppant kígyót
2882 IV | de azért nem kért a czápa pecsenyéjéből.~Április 25-ikén a Saint-Enoch
2883 XIV | hihetetlen gyorsaságra több példa van: s éppen a Csöndes-tengerben
2884 IV | közt volt néhány óriási példány is. Mivel az este már leszállt,
2885 IV | Nestor pedig, Malacca és Penang közt, nem messze ment el
2886 IV | százhetvenötödik délkört. A Penguin hajó fenékmérései szerint
2887 III | szívesen látta a vevőket, és jó pénzért mindent adott nekik. Ráadásul
2888 X | kapitány.~A három csónak pár perc múlva lent himbálózott a
2889 XI | éri...~Hat óra múlt néhány perczcel s a nap gyorsan hanyatlott
2890 XII | odafutott a hajó orrához s öt percznyi időközökben egymás után
2891 XIV | földrengés alkalmával, mely Peru partjain pusztított, az
2892 XIV | hullámot vetett, mely a perui partoktól egész Ausztráliáig
2893 IX | hogy nem sokat viszünk a piaczra, de mégis...~- S akkor ott
2894 XV | Aztán fásultan ledőltek pihenni...~- Hajó!... Hajó!...~Ez
2895 III | kapitány.~- S most egyelőre nem pihenünk meg sehol? - tudakolta az
2896 IV | kígyóról, a melynek kutya-feje, pikkelyes teste van és lerántja a
2897 XIII| legénység megdöbbent egy pillanatra és megállt. Bourcart kapitány
2898 X | elnémultak, és jelentős pillantásokat váltottak.~Végre, október
2899 V | fogást csinál.~Május 13-ikán pillantották meg az amerikai partot,
2900 X | farkát sem!~- Akár száz pintbe is fogadhatsz: úgy sem kell
2901 IV | megtölteni, mint a hogy a pipámat megtömöm.~- De azért mégis
2902 III | orrából kilövellt vízsugár piros színű lett, a mi közeli
2903 IV | Charybdis legendájában... Aztán Plinius is beszél egy kétéltű kígyóról,
2904 IV | mert ilyen udvariatlanok és pöffeszkedők csak az angolok lehetnek!~
2905 IX | vállú, zömök emberek voltak, pofacsontjaik nagyon kiállók, az orruk
2906 X | megvigasztalta magát egy-egy pohárka rummal:~- Nem mindig papsajt! -
2907 X | dolgon évődött.~- Hova a pokolba rejtőzhettek ezek a bálnák? -
2908 VIII| homokra, jól betakarózva pokróczokkal, de Heurtaux kapitány elővigyázatból
2909 XIV | mesebeli tengeri szörnyetegnek, polipnak, vagy kígyónak, a melyről
2910 IV | tagadnunk a nagyobb fajta polipok, fejlábúak, különösebb szörnyetegek
2911 IV | keletkeztek a mesék az óriási polipokról, fejlábúakról, a melyekről
2912 IV | hollandus hajó összeütközött egy polippal, melynek egyik karja, tele
2913 XIII| hitték, hogy valami óriási polipról, fejlábúról van szó, a mit
2914 VI | partjával szemben fekszik s politikailag az angol Kolumbiához tartozik;
2915 II | Horn-fokot, Dél-Amerika végső pontját kell megkerülni. A Horn-fok
2916 IV | századdal később a norvég Pontoppidan püspök szintén leír egy
2917 IV | Hát már nem hiszed, hogy pórul járunk?~- De nagyon is hiszem! -
2918 I | mielőtt a nagy tengerjáró postagőzösökre szegődnék el, a Saint-Enoch
2919 V | rakománya már meg volt, könnyen pótolhatta a hiányt, ha még néhány
2920 III | alatt.~Bourcart kapitány pótolta a hiányt, a mi hajója készleteiben
2921 III | szintén közel férkőzött a prédához, a hadnagy belehajította
2922 IV | fojtogatta, mint az óriáskígyó a prédáját. Ez a kígyó olyan színű
2923 X | vízre!~- Talán csak nem a mi prédánkat akarják elfogni? - tört
2924 I | mindjárt lekapta fejéről a prémes sipkáját s félig bizalmasan
2925 XIV | Heurtaux kapitány.~- De próbálja csak meg elhitetni Cabidoulin
2926 I | Azért talán meg lehetne próbálni?...~- Nem, nem... úgy is
2927 I | folyton a tengeren élt, végig próbálta a hajósmesterség keserves
2928 XIV | a tisztek, miután hiába próbáltak kimenni szobájukból, csüggedten
2929 III | a kapitány: - előbb itt próbálunk szerencsét, Új-Zeeland körül,
2930 XII | elhatározta, hogy a nagy ködben is próbát tesz a szabadulásra. Mivel
2931 IV | később a norvég Pontoppidan püspök szintén leír egy tengeri
2932 IV | ugyanis gyorsan leszaladtak puskájukért s csaknem egyszerre lőttek
2933 XI | kiosztotta a legénység közt a puskákat.~De az éjszaka csöndben,
2934 XII | a két kis ágyút... Aztán puskákkal lövöldöztetett, a legénység
2935 III | óra tájban a hajó már csak puskalövésnyire volt a bálnától, a melyet
2936 XI | kis ágyút és felállította puskás legénységét a hajókorlát
2937 VIII| erdőbe, mindig vitt magával puskát és lándzsát, hogy védelmezhesse
2938 III | horgonyt vetett szemben egy kis puszta szigettel, mely az öböl
2939 I | is beteg?... Hát kolera pusztít ezek közt a kádárok közt?...
2940 XIII| ennek a szörnyetegnek a pusztító munkája volt-e mind ez?~-
2941 XIV | alkalmával, mely Peru partjain pusztított, az óczeán oly roppant hullámot
2942 XI | eliszonyodva nézték a szörnyű pusztulást és szólni sem tudtak. Minden
2943 IV | kedvűen, mint kétségbeesve pusztuljon el.~A Csöndes-tenger e részén
2944 X | rettenetes összeütközéstől pusztultak el... S valahányszor egy-egy
2945 VI | parancsnoka a Margit-öbölben rábeszélte Bourcart kapitányt, hogy
2946 VII | vonniok minden vitorlájukat, s rábízni a hajót a szélre, a mely
2947 IV | Concordia bárka 1819-ben, Race-Pointtől tizenötszáz mérföldnyire
2948 XIV | fölkapta a Saint-Enochot, rádobta egy jéghegyre, a melyen
2949 VIII| látták!... Valószínű, hogy ráesvén a hajó-korlátra, súlyosan
2950 XIII| Máriához lépett és fenyegetően ráfogta pisztolyát.~- Te vagy felelős
2951 XIV | szörnyetegnek, a mely magával ragad bennünket! - szólt Allotte
2952 V | a többieket is magukkal ragadják: s akkor ugyancsak üthetjük
2953 VII | éjszak-kelet felé fogja ragadni őket s akkor csak nagy bajjal
2954 XIII| óriási karok, roppant ollók ragadták meg hajónkat, melyet előbb
2955 III | kapitány. - Csak aztán el ne ragadtassák magukat, mert hevességüknek
2956 XIII| hanem az, hogy örökké itt ragadunk-e ezen az átkozott zátonyon,
2957 XIII| zátonyról!~- Akkor hát miért ragaszkodnak hozzá? - kérdezte az angol. -
2958 XIV | a vontató ereje?... Csak rágondolva is megáll az emberi ész!~-
2959 XIV | Fehér fölülete vakítóan ragyogott a napnak ferdén reá eső
2960 VIII| közel, hogy a szigonyos ráhajíthatta fegyverét, de az óriás bálna
2961 X | fölemelte fegyverét, hogy ráhajítsa, a busaszökető hirtelen
2962 V | Saint-Enoch legénysége rögtön ráismert. Ugyanaz az angol hajó volt,
2963 I | kit tisztjei és legénysége rajongón szerettek; mert a mily elszánt
2964 XII | volt szükség, de ha mégis rákerülne a sor, jobb ha készen vannak...
2965 XI | közelgő negyedik csónakot, rákiáltott embereire:~- Vissza a hajóra!~
2966 XI | nem hiszem, hogy zsebre rakják a vereséget! - mondta Heurtaux
2967 IX | ollói is voltak, mint a ráknak.~A megdöbbentő hír villámgyorsan
2968 I | folyt le a havrei kikötő rakodópartján, délelőtt tizenegy óra tájban.~
2969 I | ketten tovább sétáltak a rakodóparton a világító torony felé,
2970 V | kapitány: - de hol adjam el a rakományomat?~- Hol?... Hát Vancouverben!~-
2971 VI | ennyi idő alatt eladhatja a rakományt és megtisztíthatja, rendbe
2972 XIII| elfogyasztotta az elébe rakott eledeleket s kissé magához
2973 III | katlanba, mely alatt tüzet raktak, s az olvadó zsírt csatornákon
2974 VI | közben nemcsak az új hordókat rakták be a hajófenékbe, hanem
2975 XV | befagy, s aztán szánkóra rakva mindenüket, átkelnek rajta,
2976 XIII| öten készen voltak, hogy rálőnek a legelsőre, a ki a csónakokhoz
2977 I | szemöldökeit, hogy a homloka csupa ráncz lett, s aztán rekedt, komor
2978 VIII| megállított hajó nagyot rándult... a szerencsétlen matróz
2979 IV | fölborítaná vagy magával rántaná a csónakot; de viszont,
2980 XIII| Saint-Enochot... és le fogja rántani a Csöndes-tenger fenekére!~
2981 IV | is fölhúzták s aztán egy rántással a födélzetre dobták.~Pár
2982 XIII| összetörhetnek: de hogy a mélybe ránthassanak egy több száz tonnás nagy
2983 IV | ízétől, meg is szeretheti a rántott czápát, a mely éppen nem
2984 III | eresztették a zsineget, hogy le ne rántsa, vagy föl ne borítsa a csónakot;
2985 V | Heurtaux kapitány csónakjából ráröpült a második szigony a bálnára,
2986 V | megsebzi! Az anya dühösen rárohan a csónakra és darabokra
2987 II | hogy Cabidoulin mester rászánta magát erre az utazásra, -
2988 V | dolgotokra!... Semmi szükségünk rátok!~A francziák meghökkenve
2989 I | Bourcart kapitánnyal, hogy rávegyem önt: jöjjön el velünk...~-
2990 II | úgy-e, kedves orvos, míg rávehettük, hogy beszegődjék hozzánk...
2991 XII | Mária gúnyosan, dölyfösen rázza bozontos fejét a «zátony»
2992 XIV | ragyogott a napnak ferdén reá eső sugaraiban, s itt-ott
2993 II | jobban szükségük van, mint én reám!~- Ez már igaz, - hagyta
2994 XIV | E pillanatban irtózatos recsegés-ropogás harsogta túl a siketítő,
2995 IV | nagy szökéssel, nyögve, recsegve lódult neki abban az irányban,
2996 XII | megrázkódott, hogy az árboczok recsegve-ropogva hajladoztak eresztékeikben,
2997 VIII| hajózás után, végre elért a rég óhajtott szibíriai vizekre.
2998 I | meglátta a kapitányt, a kit már régebbről ismert, mindjárt lekapta
2999 VIII| férhettek a közelébe. Egy reggelen Coquebert hadnagy, a mint
3000 XIV | a hajót!~A kronométeren reggeli nyolcz óra volt: az őrült
3001 VIII| parton s ott ütöttek tanyát reggelig.~Egy délután, a mikor Heurtaux
3002 II | gondoskodott.~A tisztek már mind régóta szolgáltak a hajón és jó
|