Part
1 I | jutott csak eszébe, hogy én is itt vagyok a közelben.
2 I | van Magyarországon, addig én vagyok a nádor! Tudja ezt
3 I | felelt a gallérjából:~- Én fogadalmat tettem felséges
4 I | mondtam, hogy Ferdinánd úrtól én megkaptam volna az ígért
5 I | felé lépvén a nádorispán. - Én már csak megmaradok régi
6 II | nem szeret oda jönni, ahol én vagyok. Talán még besötétedés
7 III | idegesen kapkodta a fejét -, az én logikám szerint elkövetkezett
8 III | Vajon mikor kerül sor az én szegény szerémségi híveimre? -
9 III | Ki lesz a lelkiatyjuk, ha én egyszer szemet szúrok Szapolyai
10 III | püspökök méltók-e helyeikre? Én csak annyiban látom az idők
11 V | a műhelyébe, mert ahogy én Bornemissza uramat ismerem,
12 V | ne nyilaztassa a várost, én majd kellő elégtételt szerzek
13 V | csendesen felvetette a fejét.~- Én nem azért vagyok egy szomorú
14 V | lámpa világosságában.~- Én Nádasdy Tamás vagyok. Ugyancsak
15 VI | mondanak nagyságotok álmai, az én sejtéseim soha nem voltak
16 VI | akiknek pater familiasuk az én megdicsőült uram mellett
17 VI | négyszemközött is elmondtam. Én nem lehetek Zápolya felesége
18 VII | uramnak, amit üzentem, hogy én, a magyarok szenvedő királynéja
19 VII | keresztneve.~- Ejnye, be kár, hogy én nem vagyok Borbála! - szólta
20 VII | mert mondom neked, hogy én senkiben sem bízom magamon
21 VIII | igazat mondottam vagy nem? Én már megírtam János királynak,
22 VIII | föld ilyeneket..." Megírtam én mindezt János királynak,
23 VIII | hazugságaidért.~- Nem hazudok én! - kiáltott fel Mátyás deák. -
24 VIII | söröskancsója.~- Igen, hát én is azt tanácsoltam egyik
25 VIII | ausztriai főhercegnek?~- Én vagyok a Névtelen - felelt
26 VIII | amely végre elhangzott. - Én vagyok a Névtelen, aki leveleivel
27 VIII | csinálni a fejedelmeknek. Én vagyok az a láthatatlan
28 VIII | királyok őrzött nyoszolyáiba. Én költő vagyok. Mégpedig névtelen,
29 VIII | névtelen, s ezért nagy az én hatalmam.~Bánffy János,
30 IX | koronájának pitvarába, amíglen én, akár méltán, akár méltatlanul,
31 IX | vagyok. És ne fogadd az én árulóimnak tanácsát, nehogy
32 IX | megkísértessél általuk, amiként én..."~Ferdinánd arca még mindig
33 IX | elég példát vehetsz; mert én nem soká fogok maradni a
34 IX | fiait" hallá emlegetni.~- "Én azt is felfogadom neked,
35 IX | megalázkodását).~- "Ha pedig te én ellenem jönni mindemellett
36 IX | mindemellett meg nem szűnöl, akkor én, a mindenható Isten és az
37 IX | rajtatok és fiaitokon: nem az én hibám - az én hibám a mai
38 IX | fiaitokon: nem az én hibám - az én hibám a mai naptól fogva
39 IX | meglepetéseket is látok itt. Én lengyel vagyok, szeretem
40 X | Zápolya török rabszolgáknak, én pedig Doboziné példáját
41 X | országgyűlést meg kell tartani, mert én hívtam össze, a törvények
42 X | sóhajtott Báthori.~- Én király? - mosolygott Mária
43 X | ellágyulással és bocsánatkérőleg. - Én csak egy gyenge asszony
44 X | másik párton vannak, mint én.~- Nádorispán uram? - kiáltott
45 X | királyválasztáson verekedni?~- Én nem. De hátha a többiek?~-
46 X | mindig szükségünk lehet. Én imádkozni fogok, hogy az
47 XI | jöttek erre a földre. Az én társam a számkivetésben
48 XI | királynak elválasztva. De amit én most mondok, annak meghallgatásáért
49 XII | Tomori Lőrincre vetette.~- Én ugyan Tomori uram helyében
50 XIII | idejön, annak kérése van.~- Én szolgálni akarom tovább
51 XIII | pipacspiros az arcom.~- Én azt hiszem, hogy a bornak
52 XIII | királyválasztás után, december 17-én nagy zörgés, dörgés, tumultus
53 XIII | és alkalmasak lehessenek. Én most nektek semmi alapos
54 XIII | elérhetünk a Dunához. Hát én ezt üzenem "királyotoknak".
55 XIV | szólott Máriához:~- Tudtam én előre, hogy minden játéknak,
56 XIV | maradt örökségében.~- Ó, én Uram Jézusom! - sóhajtotta,
57 XV | az ágyam szélére, mert az én buzgó imádságom elűzi kísértésüket.~-
58 XV | eleven ember. Szól hozzám, és én minden figyelmemmel sem
59 XV | valamire figyelmeztet, amit én elfelejtettem.~A komor öregasszony
60 XV | hasonlatos.~- A koronát én Visegrádon hagytam abban
61 XV | koronáról megfeledkeztek? Én, gyönge asszony, mentem
62 XV | megállanak téli időjárásban.~- Én nem érzem, csak mirtuszaim
63 XVI | ha tömlöcbe záratsz. Az én számról csak átkot hallhatsz,
64 XVI | minden ördög veled lenne, én akkor is megvetném tisztátalan
65 XVI | ahogy itt ülök, hogy végül én fogok nevetni. Ismétlem,
66 XVI | te alattvalóm vagy. De én királynémmá akarlak tenni.~
67 XVI | szomorúsággal intett.~- Én nemsokára elhagyom Magyarországot,
68 XVI | fogok érted. Tudod, hogy az én imádságaimat meghallgatják.~-
69 XVII | zsidó lépett most elő.~- Én törököt se láttam, mégis
70 XVII | miként kell elbánni. Hát én a nagy katolikus úr elől
71 XVII | királynénak nyújtotta.~- Én öregember vagyok, a magam
72 XVII | miféle igazságot keresek én még itt a földön, amelyen
73 XVII | mindezt előre, mielőtt még én tudnám?~A három zsidó előre-hátra
74 XVII | tudjátok, hogy mi a terve az én bátyámnak, uramnak és apámnak?~
75 XVIII| rosszul fogadta uraimékat az én egykedvű bátyám? - kérdezte
76 XVIII| nádorispán.~- Itt van például az én Zsófim is, akinek hiába
77 XVIII| Három pálcát fejenkint. Én legfeljebb egy-egy forintot
78 XVIII| hamisan a katonák előtt. Én vállalom bűnödért a felelősséget
79 XIX | beszélgetne.~- Temetésekre mindig én kapom az első meghívást.
80 XIX | Az udvarmesterek? Az én udvarmesterem, Lengyel János
81 XIX | Magyarország helytartójává. Én Prágába megyek. Ferdinánd.~
82 XIX | kiknek is fogok parancsolni én addig, amíg Ferdinánd távol
83 XIX | csak akkor volt pénze, ha én adtam neki. Rauber püspök
84 XIX | tiszttartó, egy írnok. Csak én vagyok állás nélkül.~- No
85 XIX | azokhoz, akiket ismert.~- Én azt hiszem, kapitány, hogy
86 XIX | felség. A kapitányok az én szövetségeseim. Azt teszik,
87 XIX | szövetségeseim. Azt teszik, amit én tanácsolok.~- Cserni Jovan -
88 XXI | Éppen tegnap, július 31-én - mond Anna örvendezve,
|