Part

 1 I    |            betör Ausztriába, jelenleg a mi pártunkon van még, de már
 2 I    |             hatalma kiterjed a Tiszáig, mi is másféle pénteki ebédeket
 3 II   |              hogy Szapolyai János, akit mi itt joggal vagy jogtalanul
 4 III  |            annak az ideje, hogy végre a mi dolgunk is jobbra forduljon.
 5 III  |              messziségből jött, ahová a mi véges elménk nem érhet,
 6 III  |                 van a budai híreknek. A mi igazságos, törvényes harcunkban
 7 III  |              lépett elő, mégis titkon a mi pártunkon van. Hiába tette
 8 III  |               annyiban van közünk, hogy mi felelünk főpapjaink hazafiságáról,
 9 III  |               és vagyonáról. Róma dönt, mi a római döntés előtt térdet
10 III  |              látom az idők kedvezését a mi oldalunkon, hogy a közismert
11 III  |             minden irigység nélkül. - A mi Sopronunkba tették meg főispánnak.
12 IV   |              mondd meg nekem: hogy most mi lesz? Hol van a vége e történelmi
13 IV   |               amelynek napfogyatkozását mi, régi magyar urak minden
14 IV   |               azt mondd meg nekem, hogy mi lesz most, amikor János
15 IV   |               lehetne több esze, mint a mi katonáinkba kötni - felelt
16 IV   |             aztán csak megcsillapodott. Mi volna az, ha ő most itt
17 IV   |             legcsendesebb a kocsma.~Hát mi is történt voltaképpen a
18 IV   |         polgármester halaskosaraival.~- Mi vadhúst eszünk! - kiáltotta
19 V    |                fegyverkovácsoknak, hogy mi is történt az imént a Duna-parton.~
20 V    |                  felséges asszony, hogy mi is történt? - kérdezte a
21 V    |              agyonvágtam egy kérkedőt a mi hadainkból?~Mária hümmögött,
22 V    |               Hát olyan nagy baj az, ha mi most "szeget szeggel" válaszolunk
23 V    |              szegény vagy, azon valamit mi is segíthetünk.~Báthori
24 VI   |          valljuk ezen levelünkkel: hogy mi tekintetes és nagyságos
25 VI   |                főítélőmestert, miként a mi kedves húgunk többi tanácsosait..."~- "
26 VI   |      Magyarországnak ígérjük: miszerint mi a most említett ország egyházi
27 VI   |          birtokainkból kárpótolandjuk a mi híveinket" - felelt most
28 VI   |               Türelem, nádorispán uram, mi sem mondtuk ki még az utolsó
29 VII  |             Duna mentén, így szólott:~- Mi pedig apellálunk. Apellálunk
30 VII  |         szívében leginkább megérteni.~- Mi ellen apellálnak az urak? -
31 VII  |             közeledtek.~- Ez Ruppert, a mi futárunk - mond Nádasdy
32 VIII |                arcokat vagdalván.~- Hát mi újság Bécsben? - kérdezte
33 VIII |                sem hallottak a követek. Mi lesz Magyarországon, ha
34 VIII |              jegyezd meg magadnak, hogy mi János király emberei vagyunk,
35 VIII |                Ferdinánd őfelsége? Mert mi címeres levelet hozunk neki,
36 VIII |                 akarna tudni, mint amit mi tudunk. Nem mérik ingyen
37 VIII |              tudunk. Nem mérik ingyen a mi tudományunkat. Hiszen akkor
38 VIII |               minden kapa-kaszakerülő a mi dolgunkba ütné orrát - mondá
39 VIII |                 úr egy király levelét a mi kezünkből kapja.~- Kopja,
40 IX   |           álomfejtő és huncut cimborái. Mi igenis házassági kérők vagyunk!
41 IX   |              házassági kérők vagyunk! A mi királyunk házasodni akar!~
42 IX   |         mindenható Isten és az ő fia, a mi urunk, Jézus Krisztus előtt
43 IX   |            Őfelsége, a magyar király, a mi legkegyelmesebb urunk, királyi
44 IX   | zavarodottságában:~- Fenséges király! A mi legkegyelmesebb urunk, a
45 IX   |               akarja, hogy megértsük.~- Mi csak magyarul tudunk, sem
46 IX   |           gyengék vagytok ti, magyarok. Mi lengyelek egy századéven
47 X    |                   Furcsa nemzet vagyunk mi magyarok. Akkor jövünk bele
48 X    |               uram - mond a királyné. - Mi nem ontunk keresztény vért.~
49 X    |        elhangzottak az éjben, ki tudná, mi történt velük tovább?~-
50 XI   |            választjuk királynak. Mintha mi azt nem tudnánk magunktól!
51 XI   |                    No, majd ezt mondjuk mi is Vischer uramnak, ha szerencsénk
52 XII  |            maradványnak" királya lenni. Mi itt szabadon, Árpád nemzete
53 XIII |              nem mondod meg végre, hogy mi a kívánságod? Aki Magyarországból
54 XIII |            jöttetek el már Pozsonyból a mi szeretett húgunk mellől,
55 XIII |            marad-e udvartartás nélkül a mi húgunk? Szolgálatomba fogadtam
56 XIII |          amelyek az ő szívét nyomják. A mi királyunk az egész kereszténység
57 XIII |                préposthoz fordult.~- És mi a mondanivalója főtisztelendő
58 XIII |               el a válaszomért.~- És ha mi addig a törökkel megegyeznénk? -
59 XVI  |           futamodni kezdenek az égen.~- Mi hozta ide vajdaságodat a
60 XVI  |                gyűlölködésedet, amelyet mi tapasztalt, harminchat esztendős
61 XVI  |                 és te özvegy, a sors, a mi sorsunk akarta ezt így,
62 XVII |         szakállú pedig így folytatta:~- Mi úgy tudjuk, hogy néhány
63 XVII |                 hamarább tudjátok, hogy mi a terve az én bátyámnak,
64 XVIII|                Vagy nagyon kemény dió a mi fogunkra ez az új király,
65 XVIII|             lehet ismerni a magyarokra! Mi történt velük, hogy ily
66 XIX  |                 elhagyni minket, mintha mi mondanánk meg neki, hogy
67 XIX  |             Ezen még nem gondolkoztunk, mi, hajósok, mert a Duna egyelőre
68 XIX  |              azt hiszem, kapitány, hogy mi nyerünk. Ha nem hinném ezt
69 XX   |                 gondoskodik a részükre.~Mi lett volna szegény Podvinyayval,
70 XX   |                 volna a testekre is.~De mi csak maradjunk Pozsonyban
71 XX   |               unottabb, fáradtabb lett. Mi ez, ha nem szerelem az ideálba,
72 XX   |            magunknak kiválasztottunk?~- Mi voltunk a hívek a nyomorúságban,
73 XX   |                a hívek a nyomorúságban, mi voltunk a törvény őrei a
74 XX   |              őrei a babiloni fogságban, mi reménylettünk, hogy a király
75 XX   |                csak rendben volnánk, de mi lesz a pápa őszentségével,