Part
1 I | Vajon hányadik a péntek, amelyet Pozsonyban töltünk, felséges
2 I | penészes hordódongának, amelyet majd nem sajnál senki, ha
3 I | kell megint végigennem, amelyet azért küldenek felségednek,
4 II | pozsonyiak hallevesére, amelyet valóban a legszigorúbb böjtös
5 III | királyné elsuhogása után, amelyet bizony nagy szomorúsággal
6 III | merészel, mint egy festett báb, amelyet komédiások városról városra
7 III | hirtelen letette a boroskupát, amelyet felhajtott volna, mielőtt
8 IV | havas, locspocsos időben (amelyet emberemlékezet óta szokásos
9 IV | és macskaszőr bundáját - amelyet akkor szerzett, amikor a
10 IV | egyetlen igazságtalanság, amelyet Jankula vajda a székesfejérvári
11 IV | lányát abból a hozományból, amelyet majd a lakodalmi vendégek
12 IV | hadüzenetnek a történetét, amelyet éppen a pozsonyi "Rákos"
13 V | csak olyan lámpás járta, amelyet egyik-másik úriember a köpenyege
14 V | szűzies, de okos mosollyal, amelyet élete végéig megőrzött szája
15 V | készen is van már a kosár, amelyet gyűrű helyett emlékbe elvisznek! -
16 V | katonát. Döglésre való had ez, amelyet úgyis Szapolyai uram lovának
17 VI | gyakorlataiban megzavarni, amelyet Nádasdy Tamás hozott Bécsből
18 VI | bőséges ujjasába nyúlt, amelyet nyesttel bélelve viselt
19 VI | fűtetlen kamrában töltendi, amelyet részükre éjszakára kijelölt
20 VI | kérőket - olyan az a kosár, amelyet a kérő visz, mintha az orráról
21 VI | abból az ausztriai várból, amelyet éppen a kapott pénzből vásárolt.
22 VII | kemény lenni, mint az érc, amelyet kardcsapások ellen viselnek
23 VII | négyszögletes udvari lámpást, amelyet a követek kíséréséhez helyéről
24 VII | megálmodta azt a hadjáratot, amelyet majd Ferdinánd vezet Magyarország
25 VIII | zsebében azt a levelet, amelyet Ferdinándnak kell átadnia.~
26 VIII | bekövetkezését látná közeledni, amelyet ő már előre megjósolt.~-
27 IX | fiatalkor szakállának látszott, amelyet még nem nyestek meg, hogy
28 IX | akarna adni minden szónak, amelyet a királyok királyához küld.
29 IX | olvassa ily folyékonysággal, amelyet saját maga írt. A trónus
30 IX | hullanak. Itt van a hadüzenet, amelyet János király régen ígért
31 IX | futamodott által a templomon, amelyet tán az okozott, hogy a visszafojtott
32 IX | levélnek a tartalmát hallja, amelyet kebelében hozott az ausztriai
33 X | öregasszonyos nagykendőjében, amelyet özvegységében sohasem tett
34 XI | eligazodtak ők a zárdában, amelyet a ferences papoknak építettek.~
35 XII | láncolata és nagy gazdagsága, amelyet szerte kürtöltek az országban.
36 XIII | vajda szepesi ingatlana, amelyet csak az ő hite szerint őriz
37 XIV | Szapolyai minden jószágomat, amelyet a körmei közé kaparinthatott,
38 XIV | gyilkosában jó kis kardját! Amelyet oly könnyűszerrel forgatott
39 XIV | mindig vették észre a szeget, amelyet az öregedő férfiak hátsó,
40 XV | tanultam egyik-másik imádságot, amelyet a könyvbe leírattam.~- Hallottam
41 XV | valamely olyan nyelven, amelyet nem értek meg. Mintha valamely
42 XV | fektéből. - Valamely vadszag, amelyet a nálam megforduló urak
43 XVI | szolgáló gyűlölködésedet, amelyet mi tapasztalt, harminchat
44 XVI | kénköves szavad, lényedet, amelyet álruhájának az ördög használ! -
45 XVI | szokatlanul nagy kezét (amelyet nyúlfekvésnyinek mondanak)
46 XVI | sorsunk akarta ezt így, amelyet évek óta kerülgetünk. Azt
47 XVI | elérése annyi pénzembe került, amelyet másodszor nem adhatnak a
48 XVII | megkezdik vala munkájukat, amelyet aztán századévekig nem hagynak
49 XVIII| azt az újabb bonyodalmat, amelyet a váratlan sors teremtett.
50 XIX | nyakát azzal a karddal, amelyet rám emelt - mondogatta Szapolyai
51 XIX | Átvette tőle a király levelét, amelyet még Korneuburgból írt -
52 XIX | levélben; míg az okmány, amelyet Salm gróf az útitáskájából
53 XIX | elnököltem bizonyos tanácsban, amelyet magyar udvari tanácsnak
54 XIX | kis zacskó aranyat hozott, amelyet olvasatlanul adott át a
55 XIX | szövetséglevél megfogalmazásában, amelyet a fekete cárhoz volt intézendő. -
56 XX | hajóskapitány tudta azt a titkot, amelyet sem az ország bölcsei, sem
57 XX | a féktelen szerelem is, amelyet Mária királyné iránt érzett.
58 XX | sarkantyúpendülések ismét az ebédlőbe, amelyet az álmos télben egyenkint
|