Part

  1 I    |                                       I. AZ ÖZVEGY KIRÁLYNÉ:~"MAGYARORSZÁG
  2 I    |               Báthori nádorispán, akinek az ország "három sántái" közül
  3 I    |               azonban nem sokat törődött az elhasznált zsebkendővel;
  4 I    |                 elhasznált zsebkendővel; az öregedő, betegeskedő, kövér,
  5 I    |               jönni. Két hónapig tart ez az utazás, és a futárok, ezek
  6 I    |                 se teszik meg gyorsabban az utat, akármilyen paripát
  7 I    |                vére szinte elsötétítette az arcát. - Amíg törvény van
  8 I    |                 szilvafáiból kell élnem? Az idén, ebben az átkozott
  9 I    |               kell élnem? Az idén, ebben az átkozott esztendőben, még
 10 I    |         bizonytalan léptekkel méregették az utat egyik halászcsárdától
 11 I    |               ezek jöttek el leghamarabb az egybehívott "Rákosra" -
 12 I    |            dörmögte a nádorispán, amikor az egyik zöld dolmányos nemesember
 13 I    |           hógolyóbist gyúrván, éppen azt az ablakot vette célba, amelynek
 14 I    |                részeg. Lehet, hogy abban az időben az volt a szokás,
 15 I    |              Lehet, hogy abban az időben az volt a szokás, hogy a nádorispánnak
 16 I    |           mohácsi csatából megmenekedve, az özvegy királyné szolgálatába
 17 I    |               levegő után kapkodott. Már az akkori orvostudomány is
 18 I    |               ama állásponton volt, hogy az ilyen fajta betegségben
 19 I    |                  sínylődő embernek méreg az ital, amely megkergeti,
 20 I    |                  megkergeti, kifárasztja az amúgy is küzdelmes szívet.
 21 I    |                  a magyarokból kiveszett az önzetlen hazaszeretet.~-
 22 I    |                  Mindenki mirigyes ebben az országban. Az őszbe vegyült,
 23 I    |             mirigyes ebben az országban. Az őszbe vegyült, köpcös, vén
 24 I    |             ajándék harmadik részletének az elmaradása miatt. Ugyancsak
 25 I    |                miatt. Ugyancsak tartozik az ígért pénzzel Ferdinánd
 26 I    |                 is. Nem csoda, hogy ezek az urak megint csak a régi
 27 I    |           tarsolyába tenni, mert idebent az országban válik el, hogy
 28 I    |            megállván a nádorispán előtt.~Az pedig így felelt a gallérjából:~-
 29 I    |              pecsét valódi aranyból van.~Az udvaron akkor csengetés
 30 I    |             valamely főúri lakban, amely az imént elhangzott déli harangszó
 31 I    |         fejedelmi asztal vendégeit hívta az étkezéshez.~Mária királyné
 32 I    |                 úrtól én megkaptam volna az ígért járandóságomat! -
 33 I    |         járandóságomat! - S hagyta magát az ebédlő felé vezetni. - Korántsem
 34 I    |                már hármat zsebre vágott, az elmaradt kétezer miatt pedig
 35 I    |            Menjünk már, nádorispán uram, az urak várnak az ebédlőben -
 36 I    |          nádorispán uram, az urak várnak az ebédlőben - biztatgatta
 37 I    |             tudná egy húszéves menyecske az öregurak betegségeit, amelyektől
 38 I    |                 fülét szokta vakargatni. Az jó a szívbetegség ellen -
 39 I    |             bejegyzi: küldtünk ajándékba az özvegy királynénak egy nagy
 40 I    |                   Nálunk, a Nyírben, ott az ecsedi láp környékén ilyenkor,
 41 I    |               napja táján, már befagynak az állóvizek. A csíkászok azokban
 42 I    |          nádfonatú hátikosarakban hozzák az apró, fekete csíkokat, amely
 43 I    |              kasokon még itt-ott érződik az ertelen hónapok rákszaga.
 44 I    |                  mennyi mondanivalót tud az ősmagyarokról, akik a Tisza
 45 I    |           legfeljebb annyit értett, hogy az ő híres, böjtös ebédei nem
 46 I    |                aranyakat hoznak - felelt az ajtó felé lépvén a nádorispán. -
 47 II   |                 SZEGÉNY ASSZONY VENDÉGEI~Az ember azt hinné, hogy az
 48 II   |                 Az ember azt hinné, hogy az olyan szegény asszonyt,
 49 II   |               Jankula" vajda? Talán itt, az özvegy királyné körül valami
 50 II   |                 megtalálja jutalmát. Hát az ilyenfajta vendégeknek nagyon
 51 II   |                szálladozó reménykedés is az útban levő aranyokról, hát
 52 II   |              valóságban feltálaltak vala az asztalra, egyszer sülve,
 53 II   |                  vendégek késő délutánig az asztalnál maradtak, mert
 54 II   |              meghallása előtt, amelyeket az ő távollétében a férfiak
 55 II   |                embernek, aki megmaradott az ő hívének - mondogatá.~Az
 56 II   |                az ő hívének - mondogatá.~Az asztal egyik oldalán ültek
 57 II   |               asztal egyik oldalán ültek az egyházi férfiak, mert itt
 58 II   |              híre e ház falai közé annak az eseménynek, hogy Szapolyai
 59 II   |                  beszédre adjon alkalmat az indulatos nádornak, ilyenformán
 60 II   |             királynak", sohasem változik az arca. Jöjjön ide Pozsonyba,
 61 II   |           indultak útnak, de a Sánta már az első faluban kólikát kapott,
 62 II   |            mosoly suhant át, mert hiszen az asszonyok a trónuson is
 63 II   |                hogy milyen célból jönnek az esztergomi követek. Megint
 64 II   |          esztergomi követek. Megint csak az özvegyi kezét kéri Szapolyai,
 65 II   |               visszautasítás után készen az új kosárra. A királyné önfeledt
 66 II   |                  lett a nádorispán arca. Az a háromszögletű lyuk a nyakán
 67 II   |            Báthori, micsodám maga nekem? Az apám, a férjem vagy a szeretőm,
 68 II   |                 Így szólt a királyné, és az asztal végén ülők ugyancsak
 69 II   |               tányérjába nádorispán uram az arcát, mintha csak a halak
 70 II   |                ezen a világon. Ha valaki az asztal alá bújt volna, észrevehetné,
 71 II   |                emléknapja van, mégiscsak az örökké lévő magyar Szent
 72 II   |              hallotta volna őket - kezdé az őrkanonok, szelíd, figyelmező,
 73 II   |                  szerette maga körül sem az üres poharakat, sem az üres
 74 II   |               sem az üres poharakat, sem az üres tányérokat - mégiscsak
 75 II   |            királyné előrehajolva figyelt az egyébként hallgatag, a maga
 76 II   |        megrohanásától féltette a várost.~Az asztalnál ülő urak felfigyeltek
 77 II   |              beszéljen valamely hívével. Az udvari ceremóniákat elmulaszthatta
 78 II   |               néha heteken át hallgatott az udvari ebédeknél, amely
 79 II   |                Péter nem bizonyult annak az embernek, akinek őt Szapolyai
 80 II   |             tudtak a rejtekhelyről, mint az kívánatos. Így többek között
 81 II   |                Szent Kelemen pápa napján az udvari írnokok kiállították
 82 II   |                írnokok kiállították neki az adománylevelet János, Isten
 83 II   |                  mezőőr tapodja ki előre az utat a tolvajoknak.~- Hát
 84 II   |                 egyenesen Abaújnak vette az útját, mégpedig amaz őserdővel
 85 II   |            sohasem tévedt. Hát ide, ebbe az Istentől, embertől elhagyott
 86 II   |              Péter. Most aztán keresheti az, akinek kedve van hozzá,
 87 II   |              uramat agyonverik Eperjesen az ezer pengő behajtása közben,
 88 II   |                 a szójátékokat már abban az időben is kedvelték némelyek.~
 89 II   |              kérőket várná, kipillantott az ablakon, eztán felállott
 90 II   |                 ablakon, eztán felállott az asztaltól.~ ~
 91 III  |              voltaképpen akkor kezdődtek az őszinte, barátságos vagy
 92 III  |         ellenséges megbeszélések, amikor az urak egymás között maradtak. (
 93 III  |           érzületnek Mohács után, amikor az ország két részre szakadt.
 94 III  |        bátorításhoz pedig nagyon jó volt az udvari ház ebéd utáni hangulata,
 95 III  |            megbeszélték helyzetüket azok az urak, akik Máriához, illetve
 96 III  |                nagy szomorúsággal nézett az asztal végéről néhány fiatalabb
 97 III  |         jelenlétében nem merészelt, mert az orvosok a lábán keletkezett
 98 III  |                  mondta Báthori uram, és az elfogyasztott halat megúsztatta.~
 99 III  |                   aki akkoriban még csak az esztergomi főesperesi címet
100 III  |                  ráncos homlokú aszkéta, az urak egyenként elhallgattak,
101 III  |         püspökhöz intézve a szót, holott az egykori szerémségi püspök
102 III  |             idegesen kapkodta a fejét -, az én logikám szerint elkövetkezett
103 III  |              szerint elkövetkezett annak az ideje, hogy végre a mi dolgunk
104 III  |             dolgunk is jobbra forduljon. Az Úr meghallgatta buzgó imádságainkat,
105 III  |                 részét azzal tölti, hogy az ő zsámolyán térdepel, mint
106 III  |                Ferdinánd őfensége ügyeit az angyalok vették pártfogásukba,
107 III  |           szólott:~- Ámde mit jelentenek az új kinevezések, amelyeket
108 III  |                    felelt Oláh Miklós. - Az nem jelent többet, mint
109 III  |                 mintha nem értette volna az esztergomi főesperes szavait,
110 III  |             főesperes szavait, amelyeket az olyan titokzatosságba burkolt,
111 III  |             valóban kémek is ültek volna az asztalnál, akik fülüket
112 III  |         mégiscsak jó kártyákra írnak fel az írnokok, és megfelelő kocsikenőcs
113 III  |             hibátlanul kerüljön a pecsét az okirat alá. Az új kinevezések,
114 III  |                  a pecsét az okirat alá. Az új kinevezések, amelyeknek
115 III  |         amelyeknek hírével most tele van az ország...~- Csak Pozsony -
116 III  |          törvényes harcunkban nem jelent az semmit, hogy Várday Pál
117 III  |                    Vajon mikor kerül sor az én szegény szerémségi híveimre? -
118 III  |             múltjából tudjuk, hogy attól az időtől kezdve, miután István
119 III  |                szokása szerint hagyná el az ünnepekben és árulásban
120 III  |                 ilyenkor mit sem használ az imádkozás, az Úr füle felé
121 III  |                sem használ az imádkozás, az Úr füle felé vezető utat
122 III  |              menekvő útját, amely várost az imént árulták el. Mintha
123 III  |              hogy szeget szeggel vernek, az áruló patkó szegeiből új
124 III  |            szegeiből új áruló növekedik.~Az urak csendes fejbólintásokkal
125 III  |                 furcsán borús volt, mint az égboltozat, amely alatt
126 III  |            nyájak), csak Báthori István, az ország nádorispánja látta
127 III  |                     Azt mondhatnám, hogy az egyházi kinevezésekhez nekünk,
128 III  |           egyházi kinevezésekhez nekünk, az egyházi pályáról lemaradt
129 III  |                  a maguk híreivel, vajon az új püspökök méltók-e helyeikre?
130 III  |                   Én csak annyiban látom az idők kedvezését a mi oldalunkon,
131 III  |             jellemeznem sántikálását. Ez az ember egy álsánta. Nagyon
132 III  |             helyszeretete hiányzik ebből az emberből, csupán a kapzsi
133 III  |              másra is volna esze. Ő volt az az ember, aki legnyájasabban
134 III  |                 is volna esze. Ő volt az az ember, aki legnyájasabban
135 III  |                 a királyné nevében, mert az ember, véleménye szerint,
136 III  |              pozsonyi kereskedőket arról az állapotról is, hogy semmiképpen
137 III  |             Hogyne tudták volna, hogy ki az a Tornallyay, aki ezentúl
138 III  |                  Tornallyay, aki ezentúl az új király jövedelmeit, jószágait,
139 III  |                 legyen a zsidókról ennél az asztalnál, a királyné őfelsége
140 III  |           asztalnál, a királyné őfelsége az ő páratlan eszélyességével
141 III  |              csak hagyjuk békében azokat az embereket, akik még némi
142 III  |                   A gyaloghintók emberei az ajtónál álltak. Pénteki
143 IV   |                magát a borbélyokkal - ha az állam ügyei megengedik.
144 IV   |                 ügyei megengedik. De még az olyan nagyeszű, messze látó
145 IV   |             egészsége ápolásáról, holott az embernek végeredményében
146 IV   |       végeredményében nincs egyebe, mint az egészsége. A vérfellegmentes
147 IV   |             esemény. A váratlan öröm, de az éjszakából lelappadt szomorúság
148 IV   |                mind csak azért van, hogy az embernek az életét megrövidítse.~
149 IV   |              azért van, hogy az embernek az életét megrövidítse.~Alighogy
150 IV   |                 szarvaskendi Sibrik volt az, aki csak azért tartott
151 IV   |                 is sós volt a vére, mint az okoskodó embereké.~- Utol
152 IV   |           Báthori uram hintóját, mielőtt az eltűnhetett volna valamely
153 IV   |              mélységéből már felreccsent az a trombitahang, amely elől
154 IV   |               fülek.~Szarvaskendi Sibrik az akkoriban szokásos költői
155 IV   |                  magában, hogy nem felel az öreg Sibriknek, már csak
156 IV   |               elég vért kiszívnak belőle az éhes piócák, még ha nem
157 IV   |               népe oly mozdulatlan, mint az ugar így télhó felé, mióta
158 IV   |      tudatlanságával is hosszabbítgatnád az életedet, mintha nem volna
159 IV   |           nótákról, amelyekbe belehalhat az ember, és a pohárköszöntőkről,
160 IV   |                   lelkekbe néző érsekek, az Úr zsámolyához legközelebb
161 IV   |           engednek a fül mellett, még ha az asszonyok aprólékosan előrelátó
162 IV   |             szarvaskendi Sibrik szavaira az otthoni pamutok engedtek
163 IV   |           dunántúli, aki azt hiszi, hogy az ő Bakonyán, Balatonján,
164 IV   |            nyitrai Werbőczi István esete az egyetlen igazságtalanság,
165 IV   |              kocsiülés alatt? Szép dolog az apai szeretet, de vannak
166 IV   |               várőrsége verekedett össze az idekommandírozott német
167 IV   |             nádorispán, amint a tumultus az utcákon növekedett.~- A
168 IV   |            udvari embereknek felkopik is az álluk. Téged is csak nevetnek
169 IV   |           betette a lábát.~- Lehet, hogy az asztal végén vagy az udvari
170 IV   |                hogy az asztal végén vagy az udvari kamrácskában - felelt
171 IV   |         Báthorinak engedelmeskedjenek?~- Az asztal végén a helyük.~-
172 IV   |                  Ferdinánd maga bevallja az országgyűléshez írott levelében,
173 IV   |                megcsillapodott. Mi volna az, ha ő most itt az utcán
174 IV   |                  volna az, ha ő most itt az utcán verekedne, amikor
175 IV   |          kiugrott a gyaloghintóból. Csak az utcasarokról integetett
176 IV   |       gyaluforgácsos házból, mert amikor az utca tele van, akkor a legcsendesebb
177 IV   |                  a pozsonyi Duna-parton? Az történt, hogy a német zsoldosok,
178 IV   |            dévényi révben, és a malmokat az áradó Duna gondjaira bízták.
179 IV   |                  a pozsonyi várban, ahol az ország megmentett kincseinek,
180 IV   |              kincseit őrizte; bölcs volt az a vén szakáll, amely mindig
181 IV   |              vadhúst eszünk! - kiáltotta az öreg, és megmutatta mind
182 V    |                     V. NE SZEGEZZÉTEK KI AZ ÁGYÚKAT!~- No, hát Ferdinánd
183 V    |            dörmögte a nádorispán, amikor az egyre sokasodó néptömegek
184 V    |                 nagyságos uram - szólott az egyik gyaloghintós, aki
185 V    |               nádorispán szolgálatába. - Az egészségünk a legfontosabb.
186 V    |                  a legfontosabb. Itt van az okos királyné őfelsége,
187 V    |   fegyverkovácsoknak, hogy mi is történt az imént a Duna-parton.~A hosszú,
188 V    |            sarkával húzogatott vonalakat az utca havas részeibe, mert
189 V    |                  ott állott égő kanóccal az ágyús katona. Hiszen amúgy
190 V    |                 fel a várba, mert sajnál az öreg fösvény minden rézszögecskét,
191 V    |                 elhordatta a deszkaszínt az ágyú környékéről, hogy vontatása
192 V    |                zsoldos katona felismerte az ágyút, hogy az övék, Bécsből
193 V    |                felismerte az ágyút, hogy az övék, Bécsből hozták hajóval.
194 V    |               hozták hajóval. Felismerte az ágyút, és fel is kiáltott.
195 V    |          magyarok visszafeleltek, aminek az eredménye az lett, hogy
196 V    |      visszafeleltek, aminek az eredménye az lett, hogy Sebestyén várnagyot
197 V    |       elbeszélése, amikor Báthori István az emberkör közepéig ért, egy
198 V    |                kapta a halálos ütést. De az elszörnyűködött polgároknak
199 V    |              hamarább hazakerüljön innen az ágyába vagy a műhelyébe,
200 V    |              pékek keresték papucsaikkal az utcáknak azokat a helyeit,
201 V    |                 királynéhoz. A fürdőnek, az egészségnek, a borbélynak
202 V    |               önfeledkezésének, kiugrott az ajtón (könnyű volt neki,
203 V    |           áhítozza?~Mindaddig kiáltozott az öreg Sibrik az utcasarkon,
204 V    |                kiáltozott az öreg Sibrik az utcasarkon, amíg csak a
205 V    |                 nézve, vajon nyilazzák-e az ártatlan várost.~- Tudja-e,
206 V    |              hirtelen megfejtést mondani az elébe került kérdésre. De
207 V    |              azok a csodálatos nők, akik az ujjuk hegyével is ki tudják
208 V    |               Meg aztán miért kapna bért az ilyen katona, ha még azért
209 V    |        királynétól nádorispán uram, mint az otthoni feleségétől. Az
210 V    |                  az otthoni feleségétől. Az legfeljebb újra ismétlődő
211 V    |                  vádolja, de hát nem fáj az ilyen gyanúsítás annak,
212 V    |               hangosak voltak még mindig az urak, holott már Szent Márton
213 V    |                  lehetett látni valamit. Az ebédlőben ugyanis csak olyan
214 V    |          lámpafény a pozsonyi utcára. És az urak mégiscsak együtt voltak,
215 V    |                    kérdezte a nádorispán az ablak mellett magas széken
216 V    |              akiben talán a legtöbb volt az alkotmányos érzés ebben
217 V    |             követeit. Hát olyan nagy baj az, ha mi most "szeget szeggel"
218 V    |                se zárja kutyaólba, pedig az öreg nagyon válogatós az
219 V    |                 az öreg nagyon válogatós az ilyen dolgokban. Leánykérés
220 V    |            legtöbb ember kíváncsi azokra az üzenetekre, amelyeket messze
221 V    |                Báthori István igyekezett az ebédlőterem felé, ahol még
222 V    |        aranypecsétes levelét kitapogatta az asztalra borult sötétségben.~
223 V    |                 csuklyás köpenyege alól. Az is újmódi lámpás volt, valahonnan
224 V    |             szarvasagancsú késsel - mert az ezüst evőeszköz Mária pozsonyi
225 V    |                mirigyes, dögvészes volna az is), először magában, aztán
226 V    |            István nem szokott titkolózni az indulataival. Nem volt humanista,
227 V    |                és András préposttal! Még az ily hitvány levelek hordozói
228 V    |                  levelek hordozói várják az enyhítő szót Magyarország
229 V    |                sötétség álarcot borított az asztal fölé, csak annyi
230 V    |            vadkan, amely támadóját várja az erdő sötétjében.~Ámde most
231 V    |                nádorispán székéhez, ahol az magas, barna homlokát kezébe
232 V    |              magyarok ellen hozták be őt az idegen tartományból? Honnan
233 V    |               tartományból? Honnan tudná az ilyen vadonságban felnövekedett,
234 V    |                  emberfajta, hogy melyik az a magyar, akit tűzzel-vassal
235 V    |             István, két tenyerébe hajtva az arcát. Emberölés emléke
236 V    |                hogy a nádorispánon kezdi az ajándékozást Ferdinánd cseh
237 V    |                  Mától fogva Kőszeg vára az enyém volna! No, ennyit
238 VI   |                      VI. HOL VAGYUNK MÉG AZ UTOLSÓ SZÓTÓL?~Már megint
239 VI   |           tanácsát kellett kérni azoknak az uraknak, akik éppen azért
240 VI   |              hogy tanácsaikkal mindenkor az özvegy királyné támogatására
241 VI   |               más parancsol, mit kezdjen az ígért kétezernyi rénes forintokkal (
242 VI   |                 spanyol királynak. Egyik az ellenséges Franciaországon
243 VI   |           császár ellenségei), aki éppen az aranyakat hozza?~- Nem kell
244 VI   |                  nem hordozzák zsákokban az aranyakat egyik országból
245 VI   |               egyéb dolga nem volt, mint az erdőszélen lesen állani.
246 VI   |          egymáshoz a királyok, amelyeket az ilyen ügyletekkel foglalkozó
247 VI   |               megváltozott, miután éppen az augsburgi Fugger adogatott
248 VI   |          ausztriai főhercegség, valamint az üres dudájú spanyolországi
249 VI   |            városnak emlegetik Augsburgot az ekkori idők krónikásai,
250 VI   |                  akik ezt megérdemelték.~Az egyébként is kémgyanús András
251 VI   |               királyné magas székét (ott az ablakmélyedésben, ahol legjobban
252 VI   |                 volna ájtatos leánykának az asszonyfejkötőből) ez esti
253 VI   |              száműzöttek, a "honárulók", az elszegényedettek életmódját
254 VI   |                  el. De mire gondoljanak az idejüket múlott házasemberek,
255 VI   |      csodálatosan egyszerű komolyság, ez az emberfeletti hit tartotta
256 VI   |          emberfeletti hit tartotta össze az akkori kis Magyarországot. -
257 VI   |              mondanak nagyságotok álmai, az én sejtéseim soha nem voltak
258 VI   |                  és láthatók, mint ebben az időben, amikor az új Magyarország
259 VI   |                  ebben az időben, amikor az új Magyarország sorsán gondolkozom.
260 VI   |           testvértelen magyarok húzatják az igát a magyar paraszttal,
261 VI   |              alatt gyűlölni szokás, mint az árok mélyén meglapult büdösséget.
262 VI   |                 akiknek pater familiasuk az én megdicsőült uram mellett
263 VI   |                  vérét hazájukért.~Látom az árulókat, akik morogva rágják
264 VI   |                 egy levelet vont elő, és az örökmécses lángjánál olvasni
265 VI   |          királyné szobájába. Tudják vala az urak Ferdinánd úr eme levelének
266 VI   |   vigasztalásukra sokszor felolvastatott az, amikor csüggedni kezdtek.
267 VI   |              ékes levél bizonylata. Volt az néha úgy, hogy a pozsonyi
268 VI   |               Mária királyné jól ismerte az ő magyarjait, hiszen mielőtt
269 VI   |                  bízza. Ő királyné volt, az ő cselédei főurak és főpapok
270 VI   |          neveznek, amely néha értékesebb az igazi öröm gyöngyeinél is.
271 VI   |                  hogy miként bánunk majd az árulókkal, a cserbenhagyókkal,
272 VI   |         udvarmester. Alsólendvai Bánffy, az erdélyi uraság, aki valamiképpen
273 VI   |                póruljárt kérőket - olyan az a kosár, amelyet a kérő
274 VI   |              amelyet a kérő visz, mintha az orráról csüngene le.~A királyné
275 VI   |                  csüngene le.~A királyné az ablak melletti emelvényen
276 VI   |                 még egyszer is megtegyék az utat olyan messze földről
277 VI   |                egyetlen magyar úrét sem. Az angyalok más hivatásnak
278 VI   |                  angyalok más hivatásnak az elvégzését bízták rám, magyar
279 VI   |                fordítva a nádorispán.~Ám az erdélyi pallérozott nyelvvel
280 VI   |             fehérneműi bízattak. Hát ezt az Orbáncot éppen az elmúlt
281 VI   |                Hát ezt az Orbáncot éppen az elmúlt napokban királyi
282 VI   |            Esztergomba csalogattuk abból az ausztriai várból, amelyet
283 VI   |            nyomban a kínzópadra vonatta. Az egykori várnagy teli tüdőből
284 VI   |            király menevédjeire, ha ennek az esetnek híre futamodik.
285 VI   |             Szatmár megyei nemesnek, aki az országúton rabolta ki a
286 VI   |              uram, mi sem mondtuk ki még az utolsó szót.~ ~
287 VII  |                 még egyszer megköszönvén az ő jóindulatukat, amikor
288 VII  |              jóindulatukat, amikor engem az özvegység gyászából kivezetni
289 VII  |           ünnepélyes aktushoz készülődne az urak pedrőitől, országgyűlésbe
290 VII  |                 olyan kemény lenni, mint az érc, amelyet kardcsapások
291 VII  |               kemény esküvéssel Isten és az ég minden szentjeire megesküvék,
292 VII  |            érkeztével. Vajon miként akar az imádságos Mária végre bosszút
293 VII  |               Mária végre bosszút állani az ellenségein? - kérdezte
294 VII  |            királyné pedig most benyúlott az asztalka fiókjába, amely
295 VII  |                  királyné pedig olvasott az írásból, hogy a magyar urak
296 VII  |             lábukról a másikra állottak. Az írás nem volt más, mint
297 VII  |             adománylevél, amelynél fogva az áruló komáromi és tatai
298 VII  |              ítélőmesternek ajándékozza. Az írás Borbála napjáról volt
299 VII  |               aki még nem volt tisztában az udvari szokásokkal.~A kémgyanús
300 VII  |                  tréfát ellenségeivel.~- Az egész világon ez az árulók
301 VII  |     ellenségeivel.~- Az egész világon ez az árulók sorsa - felelt az
302 VII  |                 az árulók sorsa - felelt az erdélyi Bánffy egykedvűen,
303 VII  |             Somogyi Ferenccel. Kár, hogy az ilyen meleg barátságnak
304 VII  |              lett. Hová mehet panaszával az olyan ember, akinek jószágait
305 VII  |        ítélőmesternek ajándékozták vala? Az már csak a Holdban keresheti
306 VII  |         megérteni.~- Mi ellen apellálnak az urak? - kérdezte most Báthori
307 VII  |             ügyében fellebbezünk - szólt az erdélyi.~Mire aztán a magyar
308 VII  |                 epésen megszólalt:~- Kár az éjszakát elpazarolni. A
309 VII  |                akár mindjárt indulhatnak az urak a kérői tervükkel a
310 VII  |            jövendőbeli magyar királyhoz. Az tán már várja is nagyságtokat,
311 VII  |            létére farkashoz adja férjhez az egyetlen húgát.~Hát bizony
312 VII  |               nem tettek volna akkoriban az elkeseredett magyar urak
313 VII  |              közülük elítélve arra, hogy az ígéret földjét sohase láthassák
314 VII  |             udvarmester világított nekik az András-havi estében a nagy
315 VII  |                  a pénztelen urakkal. Ez az úr pénzes, barátságos és
316 VII  |               nyílottak fel nyíltszívűen az ebédlő ajtói, amikor a sekrestye
317 VII  |             királyné házán nyitva voltak az ablakok, a szellőzködés
318 VII  |        szellőzködés miatt, nem is tudják az ebéd utáni férfiak, hogy
319 VII  |          álmokkal teli, téli éjszakának. Az időnek már olyan szaga volt,
320 VII  |            Istenem, be hosszú lesz nekem az éjszaka! Mindig utazom álmomban,
321 VII  |            nyitva lenni Pozsonyban (hogy az elkésett utazókat befogadja),
322 VII  |                lovaik mellett maradnának az istállóban.~Most is ott
323 VII  |              urakat. Nádasdy végignézett az oldalszakállas, bivalybőr
324 VII  |        másvilágról jött volna Pozsonyba. Az egyik sarkantyúja persze
325 VII  |       sarkantyúja persze hiányzott, mert az élelmes futárok azt mindig
326 VII  |               hozott levelet Bécsből, de az úton megkergették, hogy
327 VII  |                 a kincseket. Talán éppen az ígért spanyolországi aranyak
328 VII  |         emlékekből) letette a boroskupát az asztalra, nagy ajtócsapással
329 VII  |                látta, hogy borivás előtt az alvó futárt megmotozták,
330 VII  |                  volt intézve.~- Jó lesz az uraknak így nyitottan is
331 VII  |             Thurzó Elek és Révay Ferenc, az imént megajándékozott ítélőbíró
332 VII  |                aki némi változást remélt az életében, ha a jövendőbéli
333 VII  |                  megismerkednék. (Ezekre az ismeretségekre nem lehet
334 VII  |                miféle kocsmába tévedt be az álom országútján, hogy jóllakjon
335 VII  |      rávillantotta a szemét. Valóban, ez az úr idáig nem kapott semmit
336 VIII |         viaszpecsétje se nem fehér, mint az alázatosság, se nem zöld,
337 VIII |                 jövetelünket - mondta. - Az ember sohasem biztos benne,
338 VIII |        Stubenthor kapu őrei nem kérdezik az utas nevét, csak a markukat
339 VIII |                  a városba, csak valahol az eresz alatt helyezkednek
340 VIII |            valami bért ezért.~A vendéglő az "Öreg várgróf"-hoz volt
341 VIII |                 mulattatni akarná - benn az ivó sarkában Mátyás deák
342 VIII |          levelezésért és viaszkért, amit az urak egymás között elpazaroltak.~
343 VIII |               abban törték magukat, hogy az özvegyasszonynak vélt királyné
344 VIII |           sarkantyúja. Rozsdás kard veri az oldalukat, amely kardot
345 VIII |            őfensége is, ha már nem lehet az övé a magyar korona.~Akármennyi
346 VIII |                 Jakab kincstartó úr csak az igazmondásaidért fizessen,
347 VIII |               Nyomban itt leend barátom, az író és álomfejtő, aki viszont
348 VIII |       őfelségével áll levelezésben. May, az udvari titkár suttyomban
349 VIII |                  hogy nem foglalhatja el az udvarnál megfelelő állását.
350 VIII |           Nagyeszű férfiú, bánjanak vele az urak tisztelettel, de pénzt
351 VIII |               létére nem ismeri a pénzt.~Az álomfejtő valóban rövid
352 VIII |               rövid időn belül megjelent az "Öreg gróf"-hoz címzett
353 VIII |            mindig azon mesterkedik, hogy az éhenhalás elől kimenekedjen
354 VIII |              éhenhalás elől kimenekedjen az élet üres kamrájából. Hosszú,
355 VIII |     gondolkozásra való börtön vagy pedig az ábrándozó nélkülözés növel
356 VIII |               ábrándozó nélkülözés növel az emberek fején. Úgy ugrált
357 VIII |                mint a gitár húrja, amely az összes érzelmeket végigpróbálja
358 VIII |        végigpróbálja hallgatóin, mielőtt az igazira rájönne. Bánffy
359 VIII |                 hogy a tót zsinórosokat, az úgynevezett "trspeniek"-
360 VIII |           nemsokára háború lesz - mondta az álomfejtő.~András, a prépost,
361 VIII |                   De hát kicsoda-micsoda az úr, hogy tanácsokat ád egy
362 VIII |      bozontjaiból, söreiből és szőreiből az emberke, és sokatmondólag
363 VIII |                 fejedelmeknek. Én vagyok az a láthatatlan ember, aki
364 VIII |          Mégpedig névtelen, s ezért nagy az én hatalmam.~Bánffy János,
365 VIII |                szárnyas angyallal, amely az említett vadállatainkra
366 VIII |          említett vadállatainkra vigyáz? Az erdélyi vajdának és a székelyek
367 VIII |                 prépost szólalt meg most az elgondolkozott Bánffy helyett:~-
368 VIII |                  időt elpazarolnánk már!~Az álomfejtő csendes fejbólintással
369 VIII |             dolgunkba ütné orrát - mondá az álomfejtő.~András prépost
370 VIII |               városában, közelében annak az úrnak, akinek levelet hoztunk.
371 VIII |               őfenségét. Hol van ő most?~Az álomfejtő nagy tudománya
372 VIII |          elszólta magát:~- Őfensége most az István-templomban van, és
373 VIII |                beleegyezik abba is, hogy az ő kontójára tovább iddogálnak
374 VIII |                     Eb ura fakó. Templom az templom, ahová a cseh urakat
375 VIII |                kezünkből kapja.~- Kopja, az nem kapja! - ismételték
376 IX   |             FERDINÁND~Ferdinánd őfensége az imazsámolyon térdelt, amikor
377 IX   |              véletlen folytán bejutottak az István-templomba, és ott
378 IX   |              keveset látott magyar szem.~Az első pillantásra olyannak
379 IX   |                  a valóságban mutatkozna az emberek tekintete előtt,
380 IX   |         megrebbenti vala a köntösét vagy az elébe helyezett imakönyv
381 IX   |               helyezkedett el, ugyancsak az ifjúkor természet adta alakjában,
382 IX   |     vezeklőbajusznak látszott, mint akár az apostoloké és mártíroké.
383 IX   |                is sor kerülend, ha futja az időből, önkéntelenül összehasonlítgatták
384 IX   |             összehasonlítgatták magukban az esztergomi királyt a bécsi
385 IX   |               dolgában nem vetekedhetett az ifjú Ferdinánd a harminchét
386 IX   |                 készülődnének, különösen az alsó ajak volt nyitva, mintha
387 IX   |               konokságával emelkedett ki az arcból. Mosolytalan, vidámtalan,
388 IX   |                  valamely tükörben, mint az álmos emberében sem láthatni
389 IX   |             akkor is fáradt volt, amikor az égre nézett.~Ámde a magas,
390 IX   |             királyok királyához küld. És az imádságra illesztett kezek
391 IX   |        hátrafordult, körülnézett, mintha az ajtó felé keresné az utat,
392 IX   |              mintha az ajtó felé keresné az utat, bizonytalan szorongásokkal
393 IX   |                 urak, miután már átadták az új királyhoz címezett leveleiket,
394 IX   |                  trónus megett, amelyhez az imazsámolyról lelépett Ferdinánd
395 IX   |         lépegetett a templom kockakövein az imazsámolyról jövet, saruit
396 IX   |               gőgösebbnek látszott, mint az ima mozdulatlanságában.~
397 IX   |                  a trónus hegyére.~Mikor az új cseh király a trónuson
398 IX   |                nyújtott át Ferdinándnak. Az megnézte a leveleket, aztán
399 IX   |           formájú levelet, amelyre éppen az a büszke, piros pecsét volt
400 IX   |                  írt. A trónus lépcsőjén az ítélethirdetés hangján harsogott
401 IX   |                    A mindenható Isten és az ő anyja szerelmére kérlek,
402 IX   |              király vagyok. És ne fogadd az én árulóimnak tanácsát,
403 IX   |       mozdulatlan és áhítatos volt, mint az imént az imazsámolyon, csak
404 IX   |             áhítatos volt, mint az imént az imazsámolyon, csak a nehéz
405 IX   |         méltóságban, s mindjárt reászáll az angyali korona a te fiaidra..."~
406 IX   |                 a templomon, amelyet tán az okozott, hogy a visszafojtott
407 IX   |            lélegzetek hirtelen elhagyták az emberi tüdőket. A nagyothalló
408 IX   |            levéllel a vendégfogadóban... Az álomfejtő és huncut cimborái.
409 IX   |                 amelyet kebelében hozott az ausztriai főhercegnek. Ámde
410 IX   |            harapófogóit még csak elbírja az erős ember, a szemek most
411 IX   |                  is. Hová lett egyszerre az emberi látományokból a szörnyeteg
412 IX   |                én, a mindenható Isten és az ő fia, a mi urunk, Jézus
413 IX   |               rajtatok és fiaitokon: nem az én hibám - az én hibám a
414 IX   |             fiaitokon: nem az én hibám - az én hibám a mai naptól fogva
415 IX   |                 vala e rettenetekre itt, az István-templom szárnyaló
416 IX   |                  még senki se onta vért? Az igazság az, hogy nagy megkönnyebbülés
417 IX   |                 se onta vért? Az igazság az, hogy nagy megkönnyebbülés
418 IX   |            megkönnyebbülés árasztotta el az embereket, lovagokat, zászlósurakat
419 IX   |       zászlósurakat és főpapokat, amikor az ellenséges király fogadalmait
420 IX   |              hallották. Aki ennyit ígér, az többet is ád. A trónusról
421 IX   |           határozott léptekkel indult el az udvarmester után. A prépost
422 IX   |  felindultságában összefolyt szeme előtt az egész világ, csak a diadalmas
423 IX   |      bölcsességet fogadott magában, mert az ellenséget éppen a saját
424 IX   |           őfensége számára? - kérdé most az udvarmester, a trónus előtt
425 IX   |                 országszaporodást kíván.~Az udvarmester most felemelte
426 IX   |              méltóztatik, hogy ugyanazon az időben, midőn neki a felséged
427 IX   |                 király megkoronáztatott.~Az udvarmester most mind a
428 IX   |           Németül vagy latinul beszéljen az úr, ha azt akarja, hogy
429 IX   |               Ferdinánd őfelsége, miután az angyali magyar koronára
430 IX   |              uram újabb lélegzetet vett, az udvarmester most csendesítő
431 IX   |            Bánffy János a társát, amikor az István-templom kapujánál
432 IX   |                 van jelentett kvártélyuk az uraknak? Parancsom van,
433 IX   |                 uraságtokat.~Bánffy uram az "Öreg várgróf"-hoz címzett
434 IX   |                  nyújtani a királynak, s az nem fogadta el, csak a levegőbe
435 X    |                  a gyermekek se kerülnek az ellenség kezébe. Nem adja
436 X    |              hogy Báthori István uramnak az egyéb nyavalyájával együtt
437 X    |           legjobb fajtájú paripa is néha az utolsó akadály előtt. Töprengve
438 X    |              össze homlokát, amely idáig az élet legnagyobb bajai közepette
439 X    |        csizmaszárat meg kellett hasítani az utolsó napok izgalmaiban.~-
440 X    |            Pozsonyban, akiknek közük van az új királyhoz a szolganépen
441 X    |               karosszék lépcsőzetére, és az ujjain kezdett számolgatni:~-
442 X    |           szeretetében, még várakozik.~- Az aranyakra, amelyekkel neki
443 X    |             amelyekkel neki tartozunk.~- Az ígéreteket Magyarországon
444 X    |                 azért okos emberek, hogy az eszükön túljárjon valaki -
445 X    |               bírta, reggel óta bejártam az összes kvártélyokat, vendégfogadókat,
446 X    |      kvártélyokat, vendégfogadókat, ahol az ilyen királyválasztó embereket
447 X    |             pozsonyi őrhaddal. Emelgetik az öklüket a németekre, de
448 X    |                lesz is valami csetepaté, az a választás utáni napra
449 X    |           pozsonyiak vendégszeretete, és az embereket kezdik kifelé
450 X    |               után a németek. Így van ez az egész világon - mond a nádorispán,
451 X    |                  egykedvűség mutatkozott az arcán, mintha felesleges
452 X    |            Mindenki velünk van... Hacsak az a vén szarvaskendi Sibrik
453 X    |               meg Benedek öccsét, de még az atyafiakat, a Tamásokat,
454 X    |           Mátékat is Pozsonyba rendelte. Az ilyen emberek nem szívesen
455 X    |             Magyarországon vagyunk, ahol az imént megszűnőben levő török
456 X    |                 után még mindig lobognak az indulatok azokban a magyarokban,
457 X    |                  maradtak a csatatértől. Az ilyen emberekkel éppen a
458 X    |                komát vagy a sógort verni az idegen helyett - dörmögte
459 X    |             tartozik, hogy hirdetni kell az új királyt. No de megyek
460 X    |                Križanič Gáspárra. Ezekre az emberekre mindig szükségünk
461 X    |                 Én imádkozni fogok, hogy az éjszaka csendesen múljon
462 X    |                   Kinek hogyan múlott el az éjszakája Pozsonyban? Bizony
463 X    |                  csak egy vékony karddal az oldalán csaknem akkoráig
464 X    |                 volt e napokban ritkaság az idegen vendég, akit a kocsmárosok
465 X    |               végképp elnehezednének már az ólomsúlyokkal küzdő fejek
466 X    |                 reggelre megtisztuljanak az agyvelők. Itt-ott verekedőket
467 X    |             havas, hallgatag utcákon hol az őrhad emberei vittek maguk
468 X    |               valamely lekapott németet. Az ordítások elhangzottak az
469 X    |                Az ordítások elhangzottak az éjben, ki tudná, mi történt
470 X    |                már órák óta próbálgatták az erejüket. A királynénak
471 XI   |                 gyötört arccal nézegette az ajtón belépdelőket, akik
472 XI   |      egynémelyikre, aki virrasztva tölté az éjszakát. De a sarkantyúk
473 XI   |     Leereszkedett hozzá.~- Hogy szolgált az éjszakai nyugodalom?~- Volt
474 XI   |             pintek alig mutatkoznak vala az asztalon...~- Nagyon helyes! -
475 XI   |        pozsonyiaknak nem kellett mutatni az utat, eligazodtak ők a zárdában,
476 XI   |                  börtönbe akarta záratni az öccsöt, akinek bátyja révén
477 XI   |               katasztrófa előidézésében. Az élőknek kell fizetni azért,
478 XI   |              országából, mert nem biztos az életem - felelt a deres
479 XI   |                 is. Száműzöm magam ebből az országból, ahol élet-halál
480 XI   |                 olyan magyarok, akik még az Árpádokkal jöttek erre a
481 XI   |         Árpádokkal jöttek erre a földre. Az én társam a számkivetésben
482 XI   |                 Pannóniába, hogy valahol az ország rejtett részében
483 XI   |               szívnek.~A nádorispán, bár az érzelgés nem volt természete,
484 XI   |                 nádorispán nevét, amikor az szemtől szemben állott előtte:~-
485 XI   |             megnyitnom. Miért hagyta ott az úr Óvárt, tán bizony az
486 XI   |                  az úr Óvárt, tán bizony az árulók példáját akarja követni?~
487 XI   |         szegénységéről való hírlelést.~- Az ország leggazdagabb embere -
488 XI   |              dörmögte a bajusza alatt.~- Az ország leggazdagabb embere
489 XI   |                 voksukat, mert ugyancsak az ország leggazdagabb emberének
490 XI   |            nádorispán csendes örömmel. - Az adók, a dézsmák, a harmincadok,
491 XI   |         kiszámította. Frangepán Kristóf, az új horvát bán, nem olcsó
492 XI   |                  újra kellett a pénz még az esztergomi vendégeskedésben
493 XI   |              lélegzettel kérdezte:~- Hát az Orbánc Endre kincsei, amelyeket
494 XI   |            amelyeket kínpadon csikart ki az egykori rabló esztergomi
495 XI   |         esztergomi kapitányból?~- Minden az összeroggyanó királyi trónus
496 XI   |                tolvajtól is tudnak lopni az ügyesebb tolvajok. Fizessen
497 XI   |                  Szörényért, Petért, meg az egész magyar határszélért,
498 XI   |                királlyá választani, mert az ilyen hitvány gyávánál még
499 XI   |               ilyen hitvány gyávánál még az ausztriai uraság is jobb!~
500 XI   |                 János királyról hallott. Az ellenség szegénysége mindig