1-500 | 501-559
Part
1 I | letörlé könnyeit, mert tudta, hogy a nádorispán pontosan szokott
2 I | útba eső vendégfogadóba, hogy megkérdezze, melyik cimborája
3 I | közülük. Azt hallottam, hogy a girbegurba Werbőczi a
4 I | Ott jutott csak eszébe, hogy én is itt vagyok a közelben.
5 I | kérdezte Mária, anélkül hogy Báthori uramra tekintett
6 I | indulattal Báthori István, hogy a felbuzgó vére szinte elsötétítette
7 I | ezek a ravasz magyarok, hogy Ferdinánd egy lyukas mogyoróért
8 I | úgy is lehet értelmezni, hogy azt szabad királlyá választani,
9 I | királynő előtt jó barátai, hogy a nádorispán éjjel-nappal
10 I | éjjel-nappal részeg. Lehet, hogy abban az időben az volt
11 I | időben az volt a szokás, hogy a nádorispánnak olyan szaga
12 I | is ama állásponton volt, hogy az ilyen fajta betegségben
13 I | járkálván, arról panaszkodott, hogy a magyarokból kiveszett
14 I | székesfejérvári gyűlésben, hogy rohanja meg Tatát és Pozsonyt,
15 I | horvát bánnak is. Nem csoda, hogy ezek az urak megint csak
16 I | idebent az országban válik el, hogy ki lesz a magyar király.~-
17 I | tettem felséges asszonynak, hogy Ferdinánd őfenségét magyar
18 I | Báthori meg is tartja. Igaz, hogy még csak nem is láttam Ferdinándot
19 I | már többször előfordult, hogy a magyar koronát a fejedelmi
20 I | aranypecsétjével, mert azt mondják, hogy ez a pecsét valódi aranyból
21 I | szólt:~- De azt nem mondtam, hogy Ferdinánd úrtól én megkaptam
22 I | azért küldenek felségednek, hogy a magyarokkal fel ne hányassa
23 I | kárászt, süllőt, potykát... hogy a polgármester úr meg nem
24 I | legfeljebb annyit értett, hogy az ő híres, böjtös ebédei
25 II | VENDÉGEI~Az ember azt hinné, hogy az olyan szegény asszonyt,
26 II | valami majd csak történik, hogy egyszer visszatérhet Budára,
27 II | egyszer sülve, másszor főlve, hogy el ne unja magát a vendég.~
28 II | helyezte a ház ebédlőjét. Igaz, hogy a vendégek késő délutánig
29 II | maradtak, mert úgy látszott, hogy ilyenkor esett legjobban
30 II | vezeklési és özvegyi állapotát, hogy a Budán szokásos udvari
31 II | egyházi dolgaikról, anélkül hogy tudatlan, ételes száj beleszólt
32 II | így szólott:~- Nem tudom, hogy vajon eljutott már a híre
33 II | közé annak az eseménynek, hogy Szapolyai János, akit mi
34 II | azért költözött Esztergomba, hogy innen fenyegesse Katalin
35 II | meg a veszprémi püspök, hogy újabb beszédre adjon alkalmat
36 II | manapság is Rágucsnak mondják, hogy Esztergom közelsége miatt
37 II | maradnak. Jól tudta ő azt, hogy milyen célból jönnek az
38 II | uram bánt meg legjobban, hogy még sánta lábaival sem sajnált
39 II | férjem vagy a szeretőm, hogy minden dolgomba beleártja
40 II | ugyancsak csodálkozhattak, hogy miért dugta oly mélyen tányérjába
41 II | bújt volna, észrevehetné, hogy mily dühösen táncoltatja
42 II | ősszel a madár. (Nem csoda, hogy fiatalon halt meg.) A királyné
43 II | most ő rukkolt elő, igaz, hogy kissé félszegen, mintha
44 II | Koronáról annyit hallottunk, hogy Székesfejérvárott alighogy
45 II | szavaira, mert ritkaság volt, hogy a királyné ennyit beszéljen
46 II | tányér szélére a kanalat, hogy felkiáltsanak:~- Neveket
47 II | Jánosnak sem jelentette be, hogy merre menekül kincsével,
48 II | neszt hagyta maga után, hogy Baranyába, Siklós várába
49 II | akinek kedve van hozzá, hogy egy tűt megtaláljon a szénaboglyában.
50 III | Elég erősnek érezte magát, hogy egyedül is ellehessen a
51 III | holott mindenki tudta róla, hogy Szapolyai zsoldjában áll
52 III | egyenként elhallgattak, hogy Oláh Miklós szavaira figyelhessenek.~-
53 III | elkövetkezett annak az ideje, hogy végre a mi dolgunk is jobbra
54 III | életének jó részét azzal tölti, hogy az ő zsámolyán térdepel,
55 III | már abból is láthatunk, hogy Istennek segedelmével és
56 III | érhet, a második jeladás, hogy Szapolyai, a betolakodott
57 III | maradása egy helyben, fél, hogy észreveszik disznó szőrével
58 III | a nekik tetsző szavakat, hogy aztán értékes gyapjúként
59 III | ellenében arra is vállalkoznak, hogy hibátlanul kerüljön a pecsét
60 III | harcunkban nem jelent az semmit, hogy Várday Pál uram Egerből
61 III | királyaink múltjából tudjuk, hogy attól az időtől kezdve,
62 III | estve felkérte a papokat, hogy egész éjszakán át imádkozzanak
63 III | noszogatták vala hívei, hogy a koronázás után régi királyaink
64 III | ismerné a régi mondást, hogy szeget szeggel vernek, az
65 III | nádorispánja látta helyénvalónak, hogy néhány szóval válaszoljon
66 III | főesperesnek:~- Azt mondhatnám, hogy az egyházi kinevezésekhez
67 III | csak annyiban van közünk, hogy mi felelünk főpapjaink hazafiságáról,
68 III | kedvezését a mi oldalunkon, hogy a közismert kinevezéseken
69 III | változás éppen elegendő ahhoz, hogy nyakát szegje miattuk egy
70 III | szemétdombon tudja elhitetni, hogy még hangja van.~- Frangepán
71 III | gyalogos katonánk. Igaz, hogy csak zsoldosok, de vitézlő-vitéz
72 III | lehet kapni abból a célból, hogy préda nélkül üssenek tábort.~-
73 III | senki sem gondolhatta volna, hogy a királyné konyhájának mindennapi
74 III | arról az állapotról is, hogy semmiképpen nem csinálnak
75 III | egymást. Hogyne tudták volna, hogy ki az a Tornallyay, aki
76 III | aki abban növekedett fel, hogy a zsidókat, éppen II. Lajos
77 III | legutóbb azt gondolta ki, hogy a zsidókra szükség van Magyarországon,
78 III | mert elbízzák magukat, hogy nem bírnak velük. Legutóbb
79 III | zsidóinak adott engedelmet, hogy katonai védelem alatt visszatérhessenek
80 III | házaikat. Azt hinnétek, hogy a régi soproni adósok nagyon
81 IV | írva erről a péntekről, hogy Báthori nádorispán sehogy
82 IV | éjszaka felfogadta magában, hogy másnap megpiócáztatja magát
83 IV | is mind csak azért van, hogy az embernek az életét megrövidítse.~
84 IV | tartott házat Pozsonyban, hogy ott megszállhatván falusi
85 IV | bizonyítani vitatkozásaival, hogy ő maga milyen okos ember,
86 IV | igyekezett a disputáival, hogy ellenfele milyen oktalan.
87 IV | naphosszat ablakából leste, hogy elmehessen vele a fürdőbe
88 IV | panyókára vetette a vállán, hogy ezzel is könnyítse a teherhordók
89 IV | bundagallérban. Feltette magában, hogy nem felel az öreg Sibriknek,
90 IV | hát te mondd meg nekem: hogy most mi lesz? Hol van a
91 IV | Báthori, azt mondd meg nekem, hogy mi lesz most, amikor János
92 IV | magyar törvénykönyvből, hogy mikor szabad harcsára horgászni!~
93 IV | dunántúli, aki azt hiszi, hogy az ő Bakonyán, Balatonján,
94 IV | vén Sibrik, azt hiszed, hogy a nyitrai Werbőczi István
95 IV | Azt hiszed, te vén Sibrik, hogy egész Magyarországon mindenki
96 IV | még hevítik a szíveket, hogy azok el ne aludjanak.~És
97 IV | borbélyoknak kell elfeledtetni, hogy a pácienssel nagyobb baj
98 IV | gyaloghintóban. - Nem tudom, hogy mióta lettek a német zsoldosok
99 IV | németeket azzal a nesszel, hogy fél egyedül lenni Pozsonyban
100 IV | Lajosért Mohács alá? Úgy tudom, hogy ennek a zsoldoshadnak mindig
101 IV | betette a lábát.~- Lehet, hogy az asztal végén vagy az
102 IV | tán azért jöttek Bécsből, hogy ecsedi Báthorinak engedelmeskedjenek?~-
103 IV | országgyűléshez írott levelében, hogy nem tud magyarul.~- De tud
104 IV | valami szédület környékezte, hogy maga is régi jó csákánya
105 IV | legényeimmel!~- Csak arra vigyázz, hogy téged meg ne verjenek itt
106 IV | Duna-parton? Az történt, hogy a német zsoldosok, akik
107 IV | beszivárogtak Pozsonyba, hogy kéznél legyenek, ha Szapolyai
108 IV | királyt megsegített abban, hogy kincseit őrizte; bölcs volt
109 V | kíváncsi fegyverkovácsoknak, hogy mi is történt az imént a
110 V | elvették tőle. Azt magyarázta, hogy megüzenték Bornemisszának,
111 V | hajósoknak igen kényelmetlen, hogy egy ágyú ásító szája előtt
112 V | szolgával Sebestyén várnagyot, hogy a sugárágyút vontatnák fel
113 V | deszkaszínt az ágyú környékéről, hogy vontatása könnyebb legyen,
114 V | katona felismerte az ágyút, hogy az övék, Bécsből hozták
115 V | aminek az eredménye az lett, hogy Sebestyén várnagyot és vele
116 V | ütötte vak szemen a morvát, hogy annak csak a másvilágon
117 V | jutott eszébe megkérdezni, hogy miért is kapta a halálos
118 V | Most pedig nézze mindenki, hogy minél hamarább hazakerüljön
119 V | Tudja-e, felséges asszony, hogy mi is történt? - kérdezte
120 V | fel is küldöttem a várba, hogy Bornemissza ne nyilaztassa
121 V | Hát azt tudja, felséged, hogy agyonvágtam egy kérkedőt
122 V | katona, ha még azért sem, hogy néha-néha agyon ne üssék?~
123 V | özvegységében vigyázott arra, hogy ebédlőjének ablakaiból ne
124 V | ország szomorú királynéja, hogy a magam gyászával elvegyem
125 V | tudom, éppen azon mulatnak, hogy Szapolyai Esztergomból küldött
126 V | azzal küldé haza a török, hogy dohánylevelekkel mérgezze
127 V | mérgezze meg Magyarországot, hogy annak többé ellenálló ereje
128 V | kunok örökös bíróságába. Hogy beteg vagy, azon igaz, immár
129 V | csak annyi hallatszott, hogy némelyek nagy, indulatos
130 V | királlyal. - Azt hiszem, hogy Ferdinánd őfenségével mától
131 V | magyarázta volna meg neki, hogy Magyarországon van, és a
132 V | sorban maradott emberfajta, hogy melyik az a magyar, akit
133 V | urak nekihevülten. - Persze hogy a nádorispánon kezdi az
134 VI | körül, még régibb várakban, hogy tanácsaikkal mindenkor az
135 VI | asszonynak csak annyi esze van, hogy a kocsiúton át tudjon menni,
136 VI | olyan okosnak jön a világra, hogy már húszesztendős korában
137 VI | Pozsonyban: még nem vette észre, hogy a királyné kedve a zsidók
138 VI | Ferdinándnak, abban a reménységben, hogy a sovány cseh királyság,
139 VI | nem hallgatták arra nézve, hogy másnapig is kedvük legyen
140 VI | sem vigasztalódnak meg, hogy majd, ha minden kötél szakad,
141 VI | valljuk ezen levelünkkel: hogy mi tekintetes és nagyságos
142 VI | hívek már annyira ismerik, hogy itt-ott maguktól mondják
143 VI | bizonylata. Volt az néha úgy, hogy a pozsonyi udvarban tétlenkedő
144 VI | gyöngyeinél is. Jól tudta Mária, hogy hívei nyomban elfelejtik
145 VI | mai napnak véget vetnénk, hogy holnap újra találkozzunk
146 VI | nem volt tudomása arról, hogy mit szándékozik a királyné
147 VI | Báthori uram azt hitte, hogy a királynénak nincsen titka
148 VI | tegyünk példaadást arról, hogy miként bánunk majd az árulókkal,
149 VI | Hívjátok elő Zápolya követeit, hogy megvigyék a hírét annak,
150 VI | már belenyugodott abba, hogy a hideg éjszakát abban a
151 VI | királyné elé, nem hitte előre, hogy ez a húszesztendős leányasszony
152 VI | mint aki eltökélte magában, hogy véget vet a sok felesleges
153 VI | medveképű Bánffyt.~- Nem akarom, hogy ezentúl még egyszer is megtegyék
154 VI | szerfelett csodálkozott, hogy János király hóhérlószerszámokkal
155 VI | várnagy teli tüdőből ordított, hogy neki menevédet adott János
156 VII | Szapolyai uramnak, amit üzentem, hogy én, a magyarok szenvedő
157 VII | minden szentjeire megesküvék, hogy rábízott váraimat megőrzendi,
158 VII | rábízott váraimat megőrzendi, hogy árulását ad notam vettük,
159 VII | és már intézkedtünk is, hogy valaki megnyissa a sort
160 VII | fájlaljuk vala annyira, hogy megfenyítéséről elfeledkeznénk.~
161 VII | valamint Erdődy Simonnak is, hogy egyik héten Zápolyának,
162 VII | pedig olvasott az írásból, hogy a magyar urak meglepetésükben
163 VII | figyelemből arra nézve, hogy Révaynénak Borbála volt
164 VII | keresztneve.~- Ejnye, be kár, hogy én nem vagyok Borbála! -
165 VII | a Zápolya-követekhez -, hogy a maguk két szemével meggyőződjenek
166 VII | szemével meggyőződjenek arról, hogy Mária királyné többet nem
167 VII | Somogyi Ferenccel. Kár, hogy az ilyen meleg barátságnak
168 VII | Báthori uram, aki észrevette, hogy itt a háta mögött is történhetnek
169 VII | jövet azt hiszi magában, hogy itt a Duna folyása mellett
170 VII | meg jól vigyázzon magára, hogy valamelyik fogadóban zálogba
171 VII | gyanút kelletett fogni, hogy odahaza Magyarországon amúgy
172 VII | fiatalember ajánlkozott nyomban, hogy bécsi utazásukba elkísérendi
173 VII | már várja is nagyságtokat, hogy bárány létére farkashoz
174 VII | magukban azzal gyanúsítottak, hogy jól megmelegednek minden
175 VII | szabott életben! Ki tudja, hogy hányan vannak közülük elítélve
176 VII | vannak közülük elítélve arra, hogy az ígéret földjét sohase
177 VII | tudják az ebéd utáni férfiak, hogy mennyi rendbeszednivalót
178 VII | egymástól a magyar urak, hogy egyenkint nekivágjanak a
179 VII | önfeledkeznek, mert mondom neked, hogy én senkiben sem bízom magamon
180 VII | helyezkedett magyar urakat, hogy még ne oszlanának széjjel,
181 VII | olyan tisztességes híre, hogy úri embereknek ne kellessenek
182 VII | nyitva lenni Pozsonyban (hogy az elkésett utazókat befogadja),
183 VII | szalmazsákokon, ahelyett hogy lovaik mellett maradnának
184 VII | de az úton megkergették, hogy a kvártélyánál tovább nem
185 VII | szerémi püspök. Mert igaz, hogy a legény nagyon is kopott
186 VII | vártak ide, a kocsmaházba, hogy mindennap megkérdezte egyik
187 VII | megérdemelte a fáradságot, hogy a fogadós darabideig a kulcslyuknál
188 VII | magyarok szobájában?~Azt látta, hogy borivás előtt az alvó futárt
189 VII | csemcsegett. Isten tudná, hogy miféle kocsmába tévedt be
190 VII | be az álom országútján, hogy jóllakjon valamely étellel.
191 VIII | legalkalmasabbnak arra, hogy János király követeit a
192 VIII | tapasztalatlan erdélyi fi, hogy ő nem akar kopó módjára
193 VIII | ember sohasem biztos benne, hogy tiszákkal (görbe karddal)
194 VIII | volt arra András deáknak, hogy ezt a kaput válassza bevonulásához.
195 VIII | Itt mindenki azt beszéli, hogy II. Lajos magyar király
196 VIII | éppen abban törték magukat, hogy az özvegyasszonynak vélt
197 VIII | őfelségéhez, és kérdezzék meg őt, hogy vajon igazat mondottam vagy
198 VIII | János királynak, azt hiszem, hogy azóta fegyverkezik is. Mert
199 VIII | ingerkedő hangon András deák, hogy a cimboráját némileg kihozza
200 VIII | olyan hajlékony, mint a nád, hogy sípolni lehetne rajta. Ennek
201 VIII | A lovuk olyan száraz, hogy csak oldalbordái és csontjai
202 VIII | mindezt János királynak, hogy idejében gondoskodjon jó
203 VIII | megjelenik, és kiderül, hogy Szapolyai idegen hullát
204 VIII | deák, azt mondd meg nekem, hogy azelőtt ki volt a gazdád?~-
205 VIII | Most már nem csodálom, hogy így is, amúgy is tudod kongatni
206 VIII | hát jegyezd meg magadnak, hogy mi János király emberei
207 VIII | hazatértünkkor lesz gondunk arra, hogy Tornallyai Jakab kincstartó
208 VIII | a körülményei olyanok, hogy nem foglalhatja el az udvarnál
209 VIII | mindig azon mesterkedik, hogy az éhenhalás elől kimenekedjen
210 VIII | levelemben Ferdinánd őfelségének, hogy a tót zsinórosokat, az úgynevezett "
211 VIII | hát kicsoda-micsoda az úr, hogy tanácsokat ád egy cseh királynak
212 VIII | volt, és így jól tudta, hogy a moldvai vagy havasalföldi
213 VIII | közkeletű volna Bécs városában, hogy mindenki megérti benne a
214 VIII | Nagy céltalanság ugyan, hogy drága időnket itt töltendjük
215 VIII | álomfejtők társaságában, ahelyett hogy egyenesen nekivágnánk utunknak,
216 VIII | meghallgatni. Azt hinném, hogy indulhatnánk, nagyságos
217 VIII | hamarosan visszakerülnek ide, hogy itt koptassák a vendéglő
218 VIII | szívesen beleegyezik abba is, hogy az ő kontójára tovább iddogálnak
219 IX | amelyet még nem nyestek meg, hogy tömöttebben növekedjék.
220 IX | megsűrűsödött már szakálla, hogy azt könnyen össze lehetett
221 IX | volna nyitott állapotban, hogy pillantást vethessen a jövendőbe.
222 IX | félig-meddig eltakarta a szemet, hogy abban senki sem láthassa
223 IX | köztük trombiták, gitárok, hogy a nagy István-templom boltívei
224 IX | felzendülni látszottak örömükben, hogy Ferdinándot a trónuson láthatják.
225 IX | hozták magukkal Prágából, hogy aztán örökre itt maradjanak
226 IX | harsány hangon olvasott, hogy más ember azokat a leveleket
227 IX | hirtelen olyan csend támadt, hogy a jégcsapok csörrenése is
228 IX | amelyet tán az okozott, hogy a visszafojtott lélegzetek
229 IX | azt is felfogadom neked, hogy meg nem házasodom, nehogy
230 IX | már nagyon elhangosodott, hogy ugyancsak kellett erőlködni
231 IX | annak a magyar hangnak, hogy felcsattanásával magára
232 IX | verejtékben úszó arca mutatta, hogy valami nagy indulat környékezi,
233 IX | Krisztus előtt óvást teszek, hogy ezután bármi öldöklés, néprablás,
234 IX | előre tudják egymásról, hogy miként fejezik be leveleiket.
235 IX | onta vért? Az igazság az, hogy nagy megkönnyebbülés árasztotta
236 IX | posztót. A prépost megszokta, hogy nagyobb gyülekezetekben
237 IX | vonva, hangos magyar szóval, hogy a távolabb állók is meghallhassák,
238 IX | folytatta magyar beszédét, hogy András prépost szinte a
239 IX | legkegyelmesebben jelenteni méltóztatik, hogy ugyanazon az időben, midőn
240 IX | méltóztatott részesíteni, hogy ő Magyarország főpap és
241 IX | mind a két kezét felemelte, hogy elhallgattassa a magyar
242 IX | beszéljen az úr, ha azt akarja, hogy megértsük.~- Mi csak magyarul
243 IX | Bánffy János. - Azt hittük, hogy Ferdinánd őfelsége, miután
244 IX | bár nemigen szokta meg, hogy trónusa előtt bizonyos szóváltások
245 IX | azt sem vette volna észre, hogy valami történik körülötte.~
246 IX | uraknak? Parancsom van, hogy a szállásukon őrizetben
247 IX | elindultak a templom elől. Lehet, hogy másoknak tetszett Bécs városa
248 IX | azért merem megmondani, hogy ijesztően gyengék vagytok
249 IX | török, már azt se tudjátok, hogy mit csináljatok. Hát majd
250 IX | gondolkozzatok a fogadóban, hogy mit is kellett volna Ferdinánd
251 X | POZSONYBAN~- Ha arra kerül a sor, hogy a Zápolya valóban megrohanja
252 X | mondogatta Mária királyné, hogy Báthori István uramnak az
253 X | gyermekek olyan sikoltozásokkal, hogy Pozsonyig lehetett hallani.
254 X | elvégeztetett volna róla, hogy küzdelmeken vezet át élete,
255 X | megacélozzák álmát és nappalát, hogy félelmet ne ismerjen.~-
256 X | németújváriak arra várnak, hogy váruruk, Batthyány Ferenc
257 X | tudnak belenyugodni abba, hogy Frangepán legyen a bánjuk
258 X | nem azért okos emberek, hogy az eszükön túljárjon valaki -
259 X | szolgahad, amely arra jó, hogy előbb-utóbb összeverekedjék
260 X | talán nem is tudta volna, hogy milyen nagy vasárnap virrad
261 X | négy tája felé kikiáltotta, hogy holnap szabad királyválasztó
262 X | szokásaink közé tartozik, hogy hirdetni kell az új királyt.
263 X | lehet. Én imádkozni fogok, hogy az éjszaka csendesen múljon
264 X | Mindegyik zárva volt, igaz, hogy a kapusok aludtak a környéken.
265 X | és magában fohászkodott, hogy bárcsak végképp elnehezednének
266 X | küzdő fejek és szempillák, hogy reggelre megtisztuljanak
267 X | bizony csak annyit ért el, hogy meglökdösték a köpenyeges
268 X | királynénak gondja volt rá, hogy a kardját hóval jól megtörölgesse,
269 X | imádkozott volna, mert nem tudta, hogy nem holt embert hagyott-e
270 XI | Egyébként fogadalom köté őket, hogy e szent falak között csendesen
271 XI | Leereszkedett hozzá.~- Hogy szolgált az éjszakai nyugodalom?~-
272 XI | megint csak arról beszélt, hogy milyen jó dolgunk lesz,
273 XI | Csak későbben bánta meg, hogy nem marasztotta Pozsonyban;
274 XI | barátom Bonnba költözött, hogy tovább is a tudománynak
275 XI | most visszatér Pannóniába, hogy valahol az ország rejtett
276 XI | elhinni. Azt mondtátok, hogy menjek csak haza Óvárra,
277 XI | Ferdinándnak is mindegy, hogy déli harangszó után vagy
278 XI | tudom teljes bizonyossággal, hogy János királynak nincs pénze.~
279 XI | hihetetlennek tűnik fel, hogy e történelmi korszakban
280 XI | odaadni a hűségéért. Igaz, hogy János húszezer forintról
281 XI | olyan feltételek mellett, hogy ezek a jószágok többé nem
282 XI | összegyülekezett "Rákos", alig várta, hogy elkiáltsa: "Vivát, Ferdinánd!",
283 XI | fejtegetéshez érkezett beszédében, hogy voltaképpen miért is illeti
284 XI | korona Ferdinánd urat. (Pedig hogy összetörte volt e néhány
285 XI | történelemben törvényes szokás, hogy a korona női ágon át örökölhető.
286 XI | egyenes leszármazásában, igaz, hogy az ötödik ízben.~Hej, hogy
287 XI | hogy az ötödik ízben.~Hej, hogy fogta volna most Werbőczi
288 XI | vettek ígéretet arra nézve, hogy hallgatni fog az országgyűlésben.
289 XI | országgyűlésben. Azt hitte, hogy itt is szabad vitatkozni,
290 XII | nem pedig disznópásztort. Hogy még ilyenkor sem nyughatik
291 XII | merte volt előre gondolni, hogy itt még közbeszólások is
292 XII | mámorukat kialusszák, vagy pedig hogy elfogyván a lovuknak hozott
293 XII | Eddig maga sem vette észre, hogy milyen nagy híve az ausztriai
294 XII | oly széles és oly nagy, hogy azt betölteni s megoltalmazni
295 XII | bizonyára nem gondolta meg, hogy kérdéseivel mennyi galibát
296 XII | inkább törődnék most azzal, hogy vén fejemet hogyan mentsem
297 XII | szívesen megmondom neki, hogy Ferdinánd úr a felvetett
298 XII | egy magyar nemesembernek, hogy magyar nemeseket keressen
299 XII | is olyan hírek jöttenek, hogy nem is annyira fogságban
300 XII | felőlük. Ki kell mondani, hogy Ferdinánd a király, aztán
301 XII | csizmába bújtatott jobb lábát, hogy valamit közbeszóljon, amikor
302 XII | az volt a legfőbb gondja, hogy koponyájából a megduzzadt
303 XII | felhajtott a miseborból, hogy valamiképpen lehűtse magát,
304 XII | sekrestyéből kipillantva észlelé, hogy az ő helyén, a szószéken
305 XII | nem foghatom véges ésszel, hogy a gazdag Pozsonyban miért
306 XII | azon vette magát észre, hogy maga is a közbeszólók közé
307 XII | annyija se marad a vajdának, hogy a bajszát kipederhetné!~-
308 XII | Okos ember volt, jól tudta, hogy minden közbeszólás az ő
309 XII | királyválasztás ceremóniáit, hogy még gyanúja se legyen senkinek,
310 XII | gyanúja se legyen senkinek, hogy haboznának Ferdinánd úr
311 XII | akik eltökélték magukban, hogy szavazatuknak árat szabnak,
312 XII | várják az idő tisztulását, hogy elátkozottságukban megmozdulhassanak.~
313 XIII | maradtak, még arra a hírre is, hogy a zsidók egyelőre csak 50
314 XIII | sem árulja el a lovagnak, hogy már hetek óta várják vala
315 XIII | Rákos" eredményével. Igaz, hogy a német zsoldostiszt agyonnyargalt
316 XIII | csak azt a kegyelmet kérte, hogy személyesen adhassa át Ferdinándnak
317 XIII | magyaroknak megmutatni, hogy királyválasztásuk érdekelne
318 XIII | miért nem mondod meg végre, hogy mi a kívánságod? Aki Magyarországból
319 XIII | szeretett húgunk mellől, hogy meggondolandó kérésed, vajon
320 XIII | mindjárt azon fenyegetőztek, hogy Esztergomba iramlanak, ahol
321 XIII | fizettünk nekik hópénzt azért, hogy a felséges királynét látogassák:
322 XIII | arcom.~- Én azt hiszem, hogy a bornak se voltál ellensége,
323 XIII | volna az egyszerű testőr, hogy Ferdinánd már bealkonyodáskor
324 XIII | estalvásnak szentelt idejét? Igaz, hogy egy királyi korona megér
325 XIII | királyi korona megér annyit, hogy darabideig virrasztunk érte.
326 XIII | álló az ajtó küszöbén túl, hogy mit gondol a küszöbön belül
327 XIII | Akkoriban még olyan idők jártak, hogy a fejedelmek tudták, mire
328 XIII | Aztán parancsot adott, hogy az urakat bocsássák színe
329 XIII | felhatalmazást adott nekünk, hogy mindazokat a dolgokat hűségesen
330 XIII | kereszténység jóságos fejedelmétől, hogy a maga hadai élén a török
331 XIII | felségedtől János király részére, hogy az új pogány veszedelmet
332 XIII | csodálkozott volna azon, hogy a "jöttment" király éppen
333 XIII | Olyan idők voltak akkor, hogy senki sem tudhatta, hogy
334 XIII | hogy senki sem tudhatta, hogy mit hoz a holnap. Lám, Zápolya
335 XIII | mozdulatlan arcán szempilláit, hogy szemeiből csak két fekete
336 XIII | a szükség azt kívánja, hogy e kérelem megbeszélése a
337 XIII | megengedjük Erdődy Simonnak, hogy az egri püspökség mellett
338 XIII | Tamás? Ha közhírré tesszük, hogy a közelgő karácsonyi ünnepekre
339 XIII | kegyelemben elbocsátalak, hogy ha majd idejét látom: jó
340 XIII | nagybátyámat, a lengyel királyt, hogy a nála zálogban levő tizenhárom
341 XIII | Akkoriban még olyan világ volt, hogy a fejedelmek nem tartották
342 XIV | néha a nagybeteg emberek, hogy valamely jótékony álom révén
343 XIV | semmi akadálya sincs annak, hogy Báthori uram személyesen
344 XIV | csak segítünk. Azt hiszem, hogy Pozsonyban csak akad egy
345 XIV | kezdte valójában érezni, hogy midőn bátyját a magyar trónusra
346 XIV | Máriához:~- Tudtam én előre, hogy minden játéknak, amely a
347 XIV | vége lenni. Amondó vagyok, hogy ha Zápolyának valaha oka
348 XIV | biztos tudomásom van róla, hogy Vischer főbíró uram még
349 XIV | kigondolta ő a maga jó eszével, hogy Zápolyának, ha Ferdinánddal
350 XIV | venni az új király húgát, hogy az új királyné emelhesse
351 XIV | az egyetlen módja annak, hogy Szapolyai megmenthesse magát,
352 XIV | éppen azért volt az is, hogy darabidő óta Mária kettőzött
353 XIV | torkaszakadtából kiáltotta, hogy kardszúrás nélkül nem lehet
354 XIV | hódomb alatt.~Mária érezte, hogy az esztergomi király mind
355 XIV | elküldjük-e őt? Azt mondja, hogy nincs hová lehajtani a fejét,
356 XIV | szeretett nyargalászni, hogy ama régi Kinizsi virtusait
357 XIV | odakerült Kinizsi mellé. Igaz, hogy valódi nevét, a Miszlenovics
358 XIV | fenyegette Benigna asszonyt, hogy majd kolbászt és hurkát
359 XIV | akik nem nyugodtak bele, hogy az asszonyok férjüket megöletik.
360 XIV | férjüket megöletik. Igaz, hogy nem mindig vették észre
361 XIV | feltétellel ajándékozá nekik, hogy számára a legtudósabb baráttal
362 XIV | miseruhát ajándékozott, hogy lelki üdvösségéért imádkozzanak.
363 XIV | imádkozzanak. Úgy tűnik fel vala, hogy II. Lajos valóban nemhiába
364 XIV | sohasem gondolt változás, hogy Szapolyai Jankó lett a király
365 XIV | Elképzelhetjük tehát, hogy milyen hűséges hűség szállott
366 XIV | pozsonyi régi ház előtt, hogy ájtatosságára, védelmére,
367 XIV | elénekeljük az imakönyvemet, hogy a Gonoszt elriasszuk ettől
368 XIV | is elszökött Pozsonyból, hogy szolgálatát az új királynénak,
369 XV | anyánknak a tiszteletére, hogy minden lelki kínjától megszabaduljon
370 XV | noster"-t kell elmondani. Hogy lelkünk megtisztuljon. Még
371 XV | tanáraira gondolt. - Igaz, hogy nagy vagyonokat áldozott
372 XV | de azt is mondják róla, hogy Temesvárott a fogoly törököket
373 XV | asszonynak...~- És mit teszel, hogy aludni tudjál? - kérdé most
374 XV | a templomok homályából, hogy mindazokat magukhoz vonzzák,
375 XV | nagyujj) elment madarászni, hogy végül senkit sem lehetett
376 XV | megkérdezni a nagy ebédlőben, hogy merre futott el a nyulacska... -
377 XV | értem őt. Pedig bizonyos, hogy valamit akar, valamitől
378 XV | jutott az Szapolyai kezéhez, hogy fejére tehesse? - kezdte
379 XV | Menekülésemben nem volt annyi időm, hogy a koronát magammal hozhattam
380 XV | untalan azzal fenyegették, hogy majd leteszik a királyságból,
381 XV | nyugtalanságot a másvilágon, hogy felségednek is része volt
382 XV | felségednek is része volt abban, hogy a korona az átkozott Zápolya
383 XV | ismert engem. Jól tudta, hogy szeretem, jól tudta, hogy
384 XV | hogy szeretem, jól tudta, hogy hűséges vagyok hozzá, és
385 XV | hozzá, és azt is tudta, hogy Zápolyának mindig ajtót
386 XV | ennek az asszonyságnak, hogy helye a cselédeim között
387 XV | csak az ajtón keresztül, hogy nincs-e szolgálatára szüksége
388 XV | társtalanságában. Mindegy, hogy milyen csúf az a madár,
389 XV | kopogjon, csak jelentkezzen, hogy nem vagyunk egyedül a világon.
390 XV | mennyezete alatt. Nem hivé, hogy tévedett. Benigna ruhájának
391 XV | házban! Hallod, Benigna, hogy keresik ezek a lépések az
392 XVI | mintha jelezni akarná, hogy ez a hely az ő védelme alatt
393 XVI | éjnek éjszakáján Pozsonyba, hogy a lelkezökkent, kereketörött
394 XVI | szokatlan hanggal is jelezné, hogy a kihallgatásnak vége van.
395 XVI | érctelen asszonyhangodba, hogy megismertessem e szavakkal
396 XVI | annyit akarok neked mondani, hogy az igazságok jó szerencséje
397 XVI | királyoknak ama szokásait, hogy az ajándékozás a legjobb
398 XVI | pillantott:~- Halld, királyné, hogy mivel válaszolok neked a
399 XVI | Majd hallod nemsokára, hogy az általatok oly mélyen
400 XVI | osztrák határszél felé, hogy a boldog ausztriai tartomány
401 XVI | szavaira, és arra gondolt, hogy valóban van-e annyi hatalma
402 XVI | hetykén hánykódó uraságnak, hogy az hagymatermő földjeit
403 XVI | igaz, mint ahogy itt ülök, hogy végül én fogok nevetni.
404 XVI | fogok nevetni. Ismétlem, hogy a Habsburgok ellen összefogott
405 XVI | külföldi királyok által, hogy ennek az országnak kereszténységét
406 XVI | gondolatálláspontra vitték Máriát, hogy elhallgattassa magában a
407 XVI | mert íme, azt látom belőle, hogy Lajos királynak nemcsak
408 XVI | hanem a hangját is. Hallom, hogy a külföldi királyoknál követeid
409 XVI | kitartással vannak mellettem hogy értem még a jobb karuk épségével
410 XVI | Sokszor mondád, Mária, hogy szeretett Magyarországodért
411 XVI | veled, Mária. Nem mondhatod, hogy nagyon le kell ereszkedned
412 XVI | kellene hinned, ha mondanám, hogy a te kedvedért lettem király,
413 XVI | kedvedért lettem király, hogy véren, cselen, minden poklon
414 XVI | kézre. Nem merte elhinni, hogy ez a jelenet valaha még
415 XVI | Zápolya között~- Tudtam, hogy konok ember vagy, Zápolya,
416 XVI | kiáltott fel János király, hogy valóban megbicsaklott a
417 XVI | elhagyom Magyarországot, hogy ide többé vissza ne térjek.
418 XVI | Akkor felejts csak igazán, hogy ne legyenek miattam is szenvedéseid,
419 XVI | imádkozni fogok érted. Tudod, hogy az én imádságaimat meghallgatják.~-
420 XVII | bocsátotta a nádorispánt Bécsbe, hogy a küldöttség élén Ferdinándusnak
421 XVII | küldöttségtől. Tudta ő jól a magáét, hogy meglepetést nem hozhatnak
422 XVII | tehát - azt hozván fel okul, hogy megint szívbántalmai vannak,
423 XVII | most kezdte volna látni, hogy milyen céltalan lett az
424 XVII | elgondolkoztatták Máriát, hogy valóban érdemes-e még élnie
425 XVII | azt számolhatja magában, hogy mennyivel kevesebbednek
426 XVII | írt Bécsbe Ferdinándnak, hogy ne hallgasson a magyar urak
427 XVII | tűnődését látták. - Meghalok, hogy Ferdinánd többé ne maradjon
428 XVII | voltak, abból a szempontból, hogy a zsidókkal se nagyobb kedvezés,
429 XVII | mellüket verdeső falusi zsidók. Hogy melyik volt közöttük az
430 XVII | megtanította az élet azóta, hogy rendeletet adott ki vala
431 XVII | csendesen a királyné. - Persze hogy nem eresztették vissza őket
432 XVII | megparancsolta uruknak, hogy a zsidókkal miként kell
433 XVII | menedéket. Engedje meg felséged, hogy megint csak azt csináljam,
434 XVII | amelyből felséged megismerheti, hogy a zsidók mellett kik a legnagyobb
435 XVII | tanait tartalmazza.~- Tudod, hogy ennek a könyvnek a terjesztéséért
436 XVII | Minek mondta volna meg, hogy ő már régebben ismeri Luther
437 XVII | folytatta:~- Mi úgy tudjuk, hogy néhány hónapig, amíg Ferdinánd
438 XVII | zsidóság talpra állításához, hogy majd bő erszénnyel és szívességgel
439 XVII | biztos meglepődve látta, hogy a királyné nem haragszik
440 XVII | azt is hamarább tudjátok, hogy mi a terve az én bátyámnak,
441 XVII | előbb Csehországba menni, hogy a koronát átvegye, mert
442 XVII | elnyeréséhez szükséges, hogy a cseh korona már a fején
443 XVII | ezért hiszik a zsidók, hogy Európa legokosabb királynéjától
444 XVII | Mária királyné észrevette, hogy ugyanekkor a három zsidónak
445 XVII | fejlődését.~- Mondhatom, hogy nagyon utamban vagytok az
446 XVII | Máriánál elért, de ki tudná, hogy vajon nem örvendeztek-e
447 XVII | szövetségeseit összegyűjtendi, hogy ünnepélyesen bevonuljon
448 XVIII| vette észre maga körül, hogy a királyválasztó országgyűlés
449 XVIII| alkalomnak kínálkozott arra, hogy egy-egy lovaggal hiányosabb
450 XVIII| kölcsönkérni. Olyan savanyú volt, hogy a szánkat se mertük kinyitni,
451 XVIII| István-templom kellős közepére, hogy ott magyarázkodjunk Ferdinándus
452 XVIII| aki utánunk kiáltotta, hogy pénz nélkül ne merjünk hazajönni -
453 XVIII| akinek hiába mondom majd, hogy ezentúl jobb dolgunk lesz,
454 XVIII| Zsófi egyre csak azt feleli, hogy ennek a helytartónak voltaképpen
455 XVIII| nádor további szavait várná, hogy azokból világosan megláthassa
456 XVIII| az eddigi hívek, ahelyett hogy újabb hívek szálldosnának
457 XVIII| magyarokra! Mi történt velük, hogy ily hirtelen meggondolják
458 XVIII| elkeseredés lett abból, mint öröm, hogy hír szerint Batthyány Ferenc,
459 XVIII| belátják a magyar urak, hogy Batthyánynak kell a pénz,
460 XVIII| leginkább azon ütődtek meg, hogy Batthyány uram a háromezer
461 XVIII| üzente vissza Ferdinándnak, hogy nagyon kevesli az összeget.
462 XVIII| aki csak jeladásra vár, hogy betörjön Ausztriába. Mindenféle
463 XVIII| forintot kapott. Azt mondja, hogy ez még tintára is kevés
464 XVIII| ha elbújdoshatnék innen, hogy többé senki meg ne találhasson!~
465 XVIII| Ürügyül azt hozván fel, hogy az utazásban lábai ismét
466 XVIII| sehogy sem tudta elhinni, hogy akadjon olyan király is,
467 XVIII| annyi híradás érkezett, hogy valahol a Dunán túl húzták
468 XVIII| küldtek Szapolyaihoz is, hogy venné őket szolgálatába.~
469 XVIII| Csehország felé menekedett, hogy ott szerezzen bizonyos pénzösszeget
470 XVIII| felesége a maga házában, hogy Ferdinánd megválasztásával
471 XVIII| sodorta magát és az országot, hogy immár legjobb barátai is
472 XVIII| villongások miatt Pozsonyban, hogy a polgárok többé nem tudnak
473 XVIII| hadfiak is kiáltozni kezdtek, hogy hitelezőiket megnyugtassák.~
474 XVIII| kétségbeesetten Mária. - Csak az kell, hogy Zápolya hírt vegyen a zendülésről.
475 XVIII| küldték a királyné háza elé, hogy a felajánlott forintokat
476 XVIII| esküvést tesz arra nézve, hogy a többi forintokat nyolc
477 XVIII| kezdték csak valóban látni, hogy milyen nagy bajba keveredtek,
478 XVIII| esküdj abban a reményben, hogy nyolc nap alatt minden jóra
479 XVIII| Immár elszoktam attól is, hogy jutalmat kérjek esküvéseimért.~-
480 XVIII| megmutatni a magyar uraknak, hogy milyennek kell lenni a férfinak
481 XVIII| kezébe rakja le az esküt, hogy nyolc nap alatt megkapjuk
482 XVIII| nem felelt. Tudta ő azt, hogy Pozsony immár el van árasztva
483 XVIII| annak a beleegyezésétől, hogy ő a Szentséges Atyáról megfeledkezzen,
484 XIX | ígéretet tett arra nézvést, hogy Csehországba való indulása
485 XIX | szegénységbe kell vala dönteni, hogy valamely olyan baklövést
486 XIX | megjelentették Máriának, hogy ellenségei most, a cél előtt
487 XIX | kétségbeejtő hírek ahelyett hogy megtörték volna a magányosan
488 XIX | életében, amikor megtudta, hogy Ferdinánd, a bátyja, egyetlen
489 XIX | mintha mi mondanánk meg neki, hogy jelenlétével kárt okoz városunknak.~
490 XIX | életemben, mert azt hiszik, hogy csak a lovagláshoz van eszem.~-
491 XIX | beszélne - azt tartják, hogy mindennek titokban kell
492 XIX | Mária, de nyomban megbánta, hogy elhagyottságát a futár előtt
493 XIX | aki bizony nem felejtheté, hogy Báthori uramat napok óta
494 XIX | és titkon arra gondolt, hogy majd honnan is szerzi a
495 XIX | hajóskapitányt, amikor meghallotta, hogy az odaát tartózkodik a szigetségben.
496 XIX | volt a kalóz. Ki tudná, hogy mennyi vér tapadt nyúlfekvésnyi
497 XIX | amikor azok azon fáradoztak, hogy kötelékeitől megszabadítsák.
498 XIX | Podvinyay. - Tudni fogjuk, hogy merre esik a kocka, hol
499 XIX | beszéltek előtte. Ki tudja, hogy beteg szívével, halálos
500 XIX | Én azt hiszem, kapitány, hogy mi nyerünk. Ha nem hinném
1-500 | 501-559 |