Part

 1 I    |                 talán nem is fogom már őt láthatni, de ígéretet tettem,
 2 II   |             mindegy, nem hiába nevezik őt "festett királynak", sohasem
 3 II   |                kezéből, amikor Zápolya őt temesi ispánból erdélyi
 4 II   |              annak az embernek, akinek őt Szapolyai János hitte. Bizony,
 5 V    |               magyarok ellen hozták be őt az idegen tartományból?
 6 VIII |          őfelségéhez, és kérdezzék meg őt, hogy vajon igazat mondottam
 7 IX   |                 bízvást lehetett volna őt valamely másvilági látománynak
 8 IX   |       kiáltozott, nemigen értették meg őt a bécsi templomban, csak
 9 IX   |             jutott, a mindenható Isten őt is ama szerencsében méltóztatott
10 X    |               de a bán, hiába mellőzte őt a Zápolya Frangepán Kristóf
11 XI   |             emberének hitték. Utolérte őt is a magyarok sorsa: elszegényedett.~-
12 XIV  |          Máriához. - Vajon elküldjük-e őt? Azt mondja, hogy nincs
13 XIV  |         emelgette. Hűségesen eltemette őt a vázsonyi zárdában, miután
14 XV   |          minden figyelmemmel sem értem őt. Pedig bizonyos, hogy valamit
15 XVI  |                Károly haddal fenyegeti őt. Majd hallod nemsokára,
16 XVII |            ágált a maga igaza mellett. Őt Sopronból kergették el,
17 XVIII|              az hitelező lehetett, aki őt felkereste, a nádorispánt
18 XVIII|         legjobb barátai is kénytelenek őt cserbenhagyni - ugyanekkor
19 XIX  |       engedelmeskedni tartozik. Hívják őt udvari tanácsnak, mert csupa
20 XIX  |                 egyszer Linzben látják őt, máskor Budán, de olykor
21 XX   |                ember volt - azzá tette őt az a féktelen szerelem is,
22 XX   |           barátkozik vele. Hívni lehet őt, mint egy csodatevőt...
23 XX   | legkatolikusabb Habsburgok nem segítik őt a protestánsok üldözésében?
24 XXI  |             Erdélybe..... Csatára kell őt kényszeríteni, mielőtt elhagyná
25 XXI  |              esküvéseket azoktól, akik őt egykor elhagyták, de íme,