Part

501 XIX  |               ahová elmehetek. De tudom, hogy itt a helyem, mert mindennap
502 XIX  |             amely néha kilobbant belőle, hogy gyújtson maga körül!...
503 XIX  |                     Podvinyay megígérte, hogy tavaszkor visszajön, de
504 XIX  |                 terjedt el annak a híre, hogy a királyné udvarából mindenféle
505 XIX  |       vigasztalására.~- Tudja, felséged, hogy kik voltak ezek az emberek,
506 XIX  |              mert tudni kell a vitéznek, hogy kiért és miért viszi a bőrét
507 XIX  |               cár, akiről azt hallottam, hogy vérségi utóda a konstantinápolyi
508 XX   |       szövetségbe, de mást nem tehettem, hogy téged királlyá tegyelek" -
509 XX   |           Podvinyay útján a királynénak, hogy Ferdinánd segítségére lesz. -
510 XX   |                 nem tudta a nagy titkot, hogy mióta Podvinyay a pozsonyi
511 XX   |                is. Mégpedig olyanformán, hogy az uzsorás ne váljon kemény
512 XX   |                   Katonái olyan kövérek, hogy fulladoznak.~- Meg kell
513 XX   |                 uramnak kell közbevágni, hogy a nagyfejűeket megindítsa.~
514 XX   |               idők voltak akkor olyanok, hogy egy elszánt ember egymagában
515 XX   |            rettentő szerelem képes arra, hogy meggyógyítson végzetes szívbajokat -
516 XX   |                nem ül vala többé arcára, hogy bevilágítsa azt még szörnyű
517 XX   |           elhagyott szobában azon kapta, hogy az könnyeit törölgeti. Ezek
518 XX   |          boldogan ült langyos fürdőjébe, hogy királyné módjára tisztán
519 XX   |            megszerelmesedett emberekhez, hogy mindjárt orvosságról is
520 XX   |            őmagának azt a célt tűzte ki, hogy az első ütközetben elesik
521 XX   |                  szándékkal követett el, hogy majd halála előtt meggyónja
522 XX   |         titkokkal.~Csak az látja igazán, hogy mily könnyű a halál, aki
523 XX   |                 mióta elgondolá magában, hogy egy szent cél érdekében
524 XX   |           szerelméért, Máriáért, anélkül hogy a királynénak tudomása lenne
525 XX   |         suttyomban mentek el az utcákon, hogy ne hallják a panaszokat
526 XX   |                  nádorispánjától. Tudom, hogy beteg lábaihoz térdepelteti
527 XX   |                 Szent István-templomban, hogy övig érő szürke szakállát
528 XX   |               kezdett igazán örvendezni, hogy nem adta meg magát a lelki
529 XX   |              éppen az az első feltétele, hogy valamit utánozzunk barátunk
530 XX   |             fogságban, mi reménylettünk, hogy a király nélküli Magyarországból
531 XX   |          királyné oly különösen kedvelt, hogy egy lábához helyezett szakajtóból
532 XX   |        magyarázza az egybegyűlt uraknak, hogy mily híres kapitányokat
533 XX   |       kapitányokat vett meg Ferdinándus, hogy hadait Magyarországba bevezessék.~-
534 XX   |             minduntalan azt kifogásolja, hogy a legkatolikusabb Habsburgok
535 XX   |             éppen tudni akarják az urak, hogy milyen pénzen ebédelnek
536 XX   |         követétől szereztem annyi pénzt, hogy itt Magyarország özvegy
537 XX   |                  időben gyanúban állott, hogy Szapolyai kezére játszott
538 XXI  |            eleget írni a történelemírók, hogy e kalandos, felhős, borongós
539 XXI  |                prépostlak lakói mondják, hogy bizonyos éjszakákon nyugtalankodás
540 XXI  |               felől közeledett. Mondják, hogy még a török hagyta maga
541 XXI  |                  azzal riasztgatá magát, hogy a pestis a sok temetetlen
542 XXI  |                  János parancsolt. Igaz, hogy rohanvást közeledett végzete
543 XXI  |           bizonyára nem tűrte volna azt, hogy az ő vejét, II. Lajost a
544 XXI  |            főurak egymás lábára taposva, hogy ki legyen közöttük az első
545 XXI  |           híveinek - mond a kancellár -, hogy csak azért jött sereggel
546 XXI  |                 sereggel Magyarországba, hogy vele a régi békét helyreállítsa,
547 XXI  |                 Példásan meg kell verni, hogy kijózanodjon belőle mindenki
548 XXI  |                 mindenki Magyarországon. Hogy ne jusson többé senkinek
549 XXI  |           Máriának úgy dobogott a szíve, hogy a két tenyerével kellett
550 XXI  |                 fogni a nagy éjszakában, hogy idő előtt ki ne ragadja
551 XXI  |                 jött a lovas hír Bécsbe, hogy János király kivonult Budáról,
552 XXI  |    székesfejérvári sírboltban hallhatta, hogy megint kopogtatnak, tesznek-vesznek
553 XXI  |                  megesküdnötök utódjára, hogy ezentúl hívek, serények,
554 XXI  |  Nagyboldogasszony-templom oltára előtt, hogy mindenkinek legyen ideje
555 XXI  |           nemesek a király koporsójához, hogy most már végleg elbúcsúzzanak
556 XXI  |            megint, és csodálkozott azon, hogy néhányak hiányoztak János
557 XXI  |           sorstól az a különös kegyelem, hogy két királyt koronázhatott
558 XXI  |                  töltött esztendő óta.~- Hogy hasonlít Lajoshoz! - szállott
559 XXI  |                 az oltár felé közelgett, hogy átvegye és a nádorispán