Part

 1 I   |      érzem, mindketten árulóink - szólt Mária, akinek emberismerete
 2 I   |  királynői kéz érintésére, és így szólt:~- De azt nem mondtam, hogy
 3 II  |           követeit útnak indítá - szólt nagy óvatosan a veszprémi
 4 II  |    nádorispán felé, és halkan így szólt:~- Mondja, Báthori, micsodám
 5 II  |     dolgomba beleártja magát?~Így szólt a királyné, és az asztal
 6 II  |      eltelt fiatal kanonokra. Így szólt:~- A Szent Koronáról annyit
 7 II  |      szarkafészektől.~Gerendy így szólt:~- Néhány nap előtt ama
 8 V   |        mára, csak a lábam bírja - szólt a nádorispán, amikor ólomszínűvé
 9 VII |        tisztelendőségetek előtt - szólt most Mária a Zápolya-követekhez -,
10 VII | leánykérés ügyében fellebbezünk - szólt az erdélyi.~Mire aztán a
11 IX  |      pedig még senki egy szót sem szólt hozzájuk.~A két követ most
12 XI  |       örvénye felett tántorgunk - szólt a bús magyar. - Sorsom Tomori
13 XII |     elrabolt városi fogatokért? - szólt most hirtelen Prihoda pozsonyi
14 XIII|      amennyit használni vélünk? - szólt most Ferdinánd, és láthatólag
15 XVII|           vagyonukat a töröktől - szólt csendesen a királyné. -
16 XVII|           között.~A pátriárka nem szólt semmit, csak mosolygott.
17 XIX |           Ferdinánd távol lesz! - szólt Mária lesunyított fejjel,