Part

  1 I    |                          I. AZ ÖZVEGY KIRÁLYNÉ:~"MAGYARORSZÁG SZEGÉNY ASSZONYA"~
  2 I    |          templomának tornyában, Mária királyné már régen letörlé könnyeit,
  3 I    |              pozsonyi tolvajok.~Mária királyné megszokta a nádorispán panaszait,
  4 I    |               megmenekedve, az özvegy királyné szolgálatába állott, ahogyan
  5 I    |        csóválta a fejét, amikor Mária királyné, tégla alakú, fehérre meszelt
  6 I    |            hívta az étkezéshez.~Mária királyné a bicegő, tántorgó nádorispán
  7 I    |             ebédlőben - biztatgatta a királyné a hirtelen felállástól röviden
  8 II   |       asszonyt, amilyen szegény Mária királyné volt Pozsonyban, elkerülik
  9 II   |           vajda? Talán itt, az özvegy királyné körül valami majd csak történik,
 10 II   |              bírta a lábát, a jószívű királyné a maga szobája mellé helyezte
 11 II   |        elfoglalták a helyüket, mire a királyné őfelsége a nádorispán karjába
 12 II   |            kapaszkodva megérkezett. A királyné ugyanis azzal is dokumentálta
 13 II   |            beleszólt volna. Itt ült a királyné jobbján Szalaházy Tamás,
 14 II   |              és vérben úszó szemeit a királyné felé fordította.~A királyné
 15 II   |           királyné felé fordította.~A királyné szomorú arcán el nem titkolható
 16 II   |               készen az új kosárra. A királyné önfeledt mosolyára még sötétebb
 17 II   |          beleártja magát?~Így szólt a királyné, és az asztal végén ülők
 18 II   |            hogy fiatalon halt meg.) A királyné mulattatására most ő rukkolt
 19 II   |               néző gömbölyű szemeit a királyné felé fordítva, miközben
 20 II   |               is a magyar atyafiak.~A királyné előrehajolva figyelt az
 21 II   |               ülő urak felfigyeltek a királyné szavaira, mert ritkaság
 22 II   |            mert ritkaság volt, hogy a királyné ennyit beszéljen valamely
 23 II   |          hallani, főtisztelendő úr!~A királyné kegyelmezően intett liliom
 24 II   |              is kedvelték némelyek.~A királyné, mintha csak ama bizonyos
 25 III  |             ÚJ ZSIDÓK A SZEMHATÁRON~A királyné asztalbontásával korántsem
 26 III  |               között maradtak. (Mária királyné, mióta Orbánc, esztergomi
 27 III  |               a nőrablás szokását - a királyné nem tartott maga mellett
 28 III  |   jóindulatában, ha a kocka fordul?~A királyné elsuhogása után, amelyet
 29 III  |        pozsonyiak borából, amit sem a királyné, sem a felesége jelenlétében
 30 III  |               Pozsonyba. Brodarics, a királyné kancellárja, éjszakánként
 31 III  |             gondolhatta volna, hogy a királyné konyhájának mindennapi ebédjein,
 32 III  |             adni Szapolyai kérőinek a királyné nevében, mert az ember,
 33 III  |       zsidókról ennél az asztalnál, a királyné őfelsége az ő páratlan eszélyességével
 34 III  |               pozsonyi zsidók, amíg a királyné parancsára el nem kergették
 35 IV   |                Alighogy kifordultak a királyné házának kapuján a gyaloghintók,
 36 IV   |              te nyelves, te hazug, te királyné szerelmese, aki csak azért
 37 IV   |              kivont karddal őrséget a királyné szobája előtt... Te Báthori,
 38 IV   |        katonáitok! Talán amióta Mária királyné idecsődítette a németeket
 39 IV   |            lábadtól? Mitől félt itt a királyné hű magyarjai között, akik
 40 IV   |        pénzzel, Pempflinger István, a királyné kincstartója gondoskodik
 41 IV   |     ezüsttallérjainak, valamint Mária királyné értékes hozományának őrizetében
 42 V    |         legfontosabb. Itt van az okos királyné őfelsége, ő majd elintézi
 43 V    |             támaszkodva besántikált a királyné szobájába.~- Mindent tudok -
 44 V    |         csodálatos komolysággal Mária királyné, amely angyali komolyságát
 45 V    |       köpenyege alól vett elő, mert a királyné özvegységében vigyázott
 46 V    |            huszonegyedik napja!~Mária királyné csendesen felvetette a fejét.~-
 47 V    |         férjhez a Zápolyához - mond a királyné, ajkán ama szűzies, de okos
 48 V    |          volna, amikor éppen a magyar királyné sérti meg a nemzeti szokásokat. -
 49 VI   |         SZÓTÓL?~Már megint csak Mária királyné tanácsát kellett kérni azoknak
 50 VI   |      tanácsaikkal mindenkor az özvegy királyné támogatására legyenek. Nem
 51 VI   |               nem vette észre, hogy a királyné kedve a zsidók iránt megváltozott,
 52 VI   |             felelt azok közül, akik a királyné magas székét (ott az ablakmélyedésben,
 53 VI   |         magyarjának vallotta magát?~A királyné fent ült a magos széken,
 54 VI   |           hamiskodásaival? - kezdte a királyné azon a hangján, amely a
 55 VI   |                  olvasta tovább Mária királyné, mint valamely pap, aki
 56 VI   |              Bakony költözött volna a királyné szobájába. Tudják vala az
 57 VI   |         házaik, birtokaik után. Mária királyné jól ismerte az ő magyarjait,
 58 VI   |             ruhásszekrényeit bízza. Ő királyné volt, az ő cselédei főurak
 59 VI   |                hogy mit szándékozik a királyné híveinek mondani, pedig
 60 VI   |           idejéből, mogorván lépett a királyné elé, nem hitte előre, hogy
 61 VI   |             az orráról csüngene le.~A királyné az ablak melletti emelvényen
 62 VI   |           nyelve lassan megoldódott a királyné nyájas szavaira:~- Pedig
 63 VI   |        felségedet érték.~- Van, aki a királyné őfelségéért bosszút álljon -
 64 VI   |             várnagy Esztergomban, aki királyné őfelségét érzékenyen megsértette,
 65 VI   |               is, akiknek őrizetére a királyné fehérneműi bízattak. Hát
 66 VI   |              kétszer megcsigáztatta a királyné hajóinak kirablása miatt.~
 67 VI   |             adta Werbőczi Jánoshoz.~A királyné a heveskedő nádor szavába
 68 VII  |       kivezetni akartak - kezdé Mária királyné, mintha valamely ünnepélyes
 69 VII  |   csodálkoznának vala oly mértékben a királyné szavain, mint Báthori István,
 70 VII  |                mint Báthori István, a királyné bizalmasa, aki most hallott
 71 VII  |     megbocsátó jóságát hányják vala a királyné szemére, aki megbocsátotta
 72 VII  | járás-kelésükben, Pozsonyba jöttek, a királyné asztalához, ahol a legnagyobb
 73 VII  |              mintha mindenről tudna a királyné terveiből.~Mária királyné
 74 VII  |             királyné terveiből.~Mária királyné pedig most benyúlott az
 75 VII  |               helyéről leakasztott.~A királyné pedig olvasott az írásból,
 76 VII  |      meggyőződjenek arról, hogy Mária királyné többet nem ismeri a tréfát
 77 VII  |             fel lovaiknak dobogása. A királyné körül virrasztó urak arca
 78 VII  |           Tamás is együtt hagyta el a királyné házát a pénztelen urakkal.
 79 VII  |               Márton tornya alatt. (A királyné házán nyitva voltak az ablakok,
 80 VII  |               bizonyosan nekem vagy a királyné őfelségének hozott levelet
 81 VII  |         Pempflinger Istvánhoz, mint a királyné pozsonyi tanácsadóihoz volt
 82 VII  |     Pempflinger Stefán tanácsos úr! A királyné őfelsége titkos pénztárosa.
 83 VII  |              valamely pénzmag a Mária királyné számára. A magyar urak persze
 84 VII  |            levélben! Lamberg János, a királyné testőrzőinek a parancsnoka,
 85 VII  |             volna tudni annak, akit a királyné elé bocsát. És kardjára
 86 VII  |               akarna szembeszállani a királyné védelmében.~Nádasdy újra
 87 VIII |              az özvegyasszonynak vélt királyné kezét megkérjék a testvérbátyjától.~-
 88 VIII |           Mert most már nemcsak Mária királyné és Ferdinánd trónkövetelő
 89 X    |           menekvés - mondogatta Mária királyné, hogy Báthori István uramnak
 90 X    |           Csak Marótot ne emlegetné a királyné, ahol több magyar esett
 91 X    |       nyugalom, Báthori uram - mond a királyné. - Mi nem ontunk keresztény
 92 X    |         Kísérőt sem vett maga mellé a királyné, mert aggodalmait, szorongásait
 93 XI   |              haza Óvárra, és fejjem a királyné teheneit - kezdte a várkapitány.~
 94 XII  |          kápolnából ki voltak zárva a királyné lándzsásai, testőrei, zsoldosai;
 95 XIII |         darabideig testőrködött Mária királyné mellett, már estére megérkezett
 96 XIII |         adhassa át Ferdinándnak Mária királyné levelét. A levél "Magyarország
 97 XIII |       gyóntatófülkében állottam Mária királyné háta mögött, aki a rácsozaton
 98 XIII |       fogadtam már Batizt, a felséges királyné lóidomárját, Peremontit,
 99 XIV  |                                XIV. A KIRÁLYNÉ TÖBBÉ NEM TUD NEVETNI~Térjünk
100 XIV  |        törvények szerint most már nem királyné felséged. Anna, Ferdinánd
101 XIV  |       Ferdinánd úr neje lett a magyar királyné. Felséged védtelen, elhagyott,
102 XIV  |           Meggyőzte-e a nádorispánt a királyné okoskodása? Éppen úgy bizakodott
103 XIV  |              király húgát, hogy az új királyné emelhesse fel ellene bosszúálló
104 XIV  |              érkezett Pozsonyba Mária királyné házához. Nem más volt ez,
105 XIV  |          bécsi tanácsnokok maradtak a királyné mellett Pozsonyban, a magyar
106 XIV  |    királynénak, Annának felajánlja.~A királyné szinte megbűvölten nézett
107 XV   |               és lelki kínjaid!~Mária királyné a hosszadalmas, téli délutánokon,
108 XV   |              a kiszemelt áldozatát. A királyné érezhette e bűvölő tekintetet
109 XV   |              öregasszony megroppant a királyné szavára, mint valami vén
110 XV   |           indítványozta alázatosan.~A királyné lábával toppantott.~- Nem
111 XV   |          helyén; váratlan volt neki a királyné parancsa. Talán nem tudta
112 XV   |              vagy pedig konok lelke a királyné újabb megtörését várta.
113 XV   |         Megbocsátok, Benigna - mond a királyné, amikor a szálas asszonyság
114 XV   |     gyilkosául engem mondanak vala.~A királyné megint csendesen feküdt
115 XV   |        közeledést színlelve a szegény királyné lelki kínjaihoz.~De Mária
116 XV   |                Benigna? - suttogott a királyné, és a faliszekrényhez lépett,
117 XV   |        nemhiába kereste a kijáratot a királyné szobájából. Az ajtó felpattant,
118 XV   |                 János király állott a királyné szobájának küszöbén.~ ~
119 XVI  |           volna, hirtelen bevetette a királyné ágyát, mint jó szövetségeshez
120 XVI  |               alakú szobán, és itt, a királyné székében elhelyezkedve mély,
121 XVI  |              áll boglyába rakottan.~- Királyné, csak annyit akarok neked
122 XVI  |          Máriára pillantott:~- Halld, királyné, hogy mivel válaszolok neked
123 XVI  |          nyúlfekvésnyinek mondanak) a királyné felé nyújtotta. Vérrel aláfuttatott
124 XVII |         számkivetettek életébe.~Mária királyné azonban jóformán el sem
125 XVII |             meglepetéseket okozott.~A királyné tehát - azt hozván fel okul,
126 XVII |              szükségük volt az özvegy királyné ritka nagy eszélyességére.~~
127 XVII |          halküldeményekről - hiszen a királyné kosztosai egytől egyig Bécsbe
128 XVII |               kosztját megkóstolni, a királyné pedig egymagában talán nem
129 XVII |                  Majd ítéletet mond a királyné, őfelsége! - kiáltották
130 XVII |         kiáltották a zsidók.~- Majd a királyné - feleltek bizakodva a díszes
131 XVII |              hangos szóval keresték a királyné őfelségét, mintha csak valamely
132 XVII |          zsidólakta határszélen Mária királyné "kormánybiztosai" voltak,
133 XVII |          töröktől - szólt csendesen a királyné. - Persze hogy nem eresztették
134 XVII |           halál jár? - kiáltott fel a királyné.~A nagy szakállú zsidó nevetett,
135 XVII |             kezébe, amilyen még budai királyné korában sem volt. Minden
136 XVII |              meglepődve látta, hogy a királyné nem haragszik meg a zsidók
137 XVII |        részesülnek, mint eddig.~Mária királyné észrevette, hogy ugyanekkor
138 XVII |            hálaadózással hagyták el a királyné házát, és egyenesen Zsófiát,
139 XVII |             üres tenyerét mutogatta a királyné felé.~A nagy hatalmú vicekirályné
140 XVIII|         amikor leszállott a lováról a királyné pozsonyi házának udvarán,
141 XVIII|             harcot?! - kiáltott fel a királyné.~- Kristóf úr máris úgy
142 XVIII|                jajdult fel hirtelen a királyné olyan hangon, amilyent még
143 XVIII|          mindenki körülötte, amikor a királyné senki előtt nem mert kaput
144 XVIII|            hirtelen összefutamodott a királyné házának ablakai alatt, és
145 XVIII|           hosszú telet, amely alatt a királyné a legnagyobb erőfeszítéssel
146 XVIII|              és Pempflinger István, a királyné megmaradott tanácsosai,
147 XVIII|         századosok.~Az udvari írnok a királyné házába vonult a tanácsosokkal,
148 XVIII|            hangos üzenettel küldték a királyné háza elé, hogy a felajánlott
149 XVIII|               Miltenberg! - szólott a királyné.~- De hát nyolc nap múlva
150 XVIII|       lehajtották a fejüket, amikor a királyné szavait hallották. Most
151 XVIII|       városból! - parancsolta ismét a királyné.~- Immár elszoktam attól
152 XVIII|            Dornberg Rézmán tanácsos a királyné fülébe. - Luther Márton
153 XIX  |        szótlanságba meredve az özvegy királyné, amikor hetek múltával sem
154 XIX  |               kérdé most váratlanul a királyné.~- Hogyne volna! - kiáltott
155 XIX  |         felhúzzák az orrukat - mond a királyné, amikor először hallott
156 XIX  |        városházára, a bíróhoz, majd a királyné elébe vezették.~Szálas,
157 XIX  |              és már szabadon állott a királyné előtt.~- Miért fogatott
158 XIX  |               kinek fizet a holnap.~A királyné mindig elhalaványodott,
159 XIX  |             elgondolkozva hallgatta a királyné meggyőződéses szavait. Talán
160 XIX  |              csak rendelkezzék vele a királyné.~- Pénzt kell szerezni -
161 XIX  |          elfogy a pénz, újra hozok.~A királyné nyugtalanul verő szívére
162 XIX  |               el annak a híre, hogy a királyné udvarából mindenféle aranypénzek
163 XIX  |             Podvinyay maradt vissza a királyné vigasztalására.~- Tudja,
164 XIX  |            Podvinyay! - tiltakozott a királyné. - Vannak ideálok is a világon.
165 XX   |        tőkepénzük volt Mohács után. A királyné szívdobogásai múladozóban
166 XX   |            szerelem is, amelyet Mária királyné iránt érzett. Tudott-e Mária
167 XX   |               langyos fürdőjébe, hogy királyné módjára tisztán tartsa testét,
168 XX   |               utazás után:~- Felséges királyné, most a pozsonyiak is megkapták
169 XX   |             ne hallják a panaszokat a királyné házának környékéről.~- Ezt
170 XX   |            olyan feljegyzést, amely a királyné konyhájának küldött ajándékokról
171 XX   |             vala a rákok, amelyeket a királyné oly különösen kedvelt, hogy
172 XX   |      Podvinyayra, aki behálózta Mária királyné jóakaratát apró, uzsorás
173 XX   |            vagyonából, akiket éppen a királyné intézkedésére kergetnek
174 XX   |            végre örök szerelme, Mária királyné körül.~ ~
175 XXI  |              volt ez a korszak.~Mária királyné egy napon csak útra kelt
176 XXI  |               álló paripákon, pedig a királyné szívbaja miatt nagyon is
177 XXI  |     egészségesen boldog volt - mond a királyné orvosa. - Mert ott bizonyos
178 XXI  |               mehetnék! - sóhajtott a királyné.~A doktor bizonyosan tudott
179 XXI  |           életének. Vajon hová megy a királyné? Felfelé indult a Duna mentében,
180 XXI  |               elébe a sógornője, Anna királyné, akit megkímélt a sors a
181 XXI  |       szembeszáll vele - mondogatta a királyné Annának, akit nagy ritkán
182 XXI  |             országa, amiért az özvegy királyné szívbajosan, rettegve, imádkozva
183 XXI  |           hegyek levegőjét!~Az özvegy királyné ezt a "megpróbáltatást"
184 XXI  |  gyötrelmeknek, szenvedéseknek. Mária királyné ekkor volt "nő" először
185 XXI  |               arcú asszony. Az özvegy királyné.~- Elmegyek végleg ebből