Part
1 I | magános sírdogálásai között. De a sáros, havas Duna-parton
2 I | szagában maga is megemésztődik. De most más világ járta, mióta
3 I | a mi pártunkon van még, de már nagyon nyugtalankodik
4 I | is fogom már őt láthatni, de ígéretet tettem, mert a
5 I | érintésére, és így szólt:~- De azt nem mondtam, hogy Ferdinánd
6 I | pénteki ebédeket eszünk. De ott most másnak halásszák
7 I | bútordarabnak felséged mellett. De mit csináljunk azokkal,
8 II | a felvidéki bölcsesség. De hátha akadtak még olyan
9 II | hallani egy-egy hangos szót, de hát ez se volt olyan nagy
10 II | vérét. Kegyes szegénységben, de püspöki ornátusban ült királynéja
11 II | szent koronáért se vállalna. De ennek a "tót királynak"
12 II | őkelmét a városból.~- No, de a követeit útnak indítá -
13 II | prépost indultak útnak, de a Sánta már az első faluban
14 II | megjegyzése Báthori uramnak.~De hát ültek a veszprémi püspök
15 II | mezei ágyút, azaz tarackot. De Perényi Péternek mindez
16 II | elmulaszthatta a balsors, de Mária mindvégig megmaradott
17 II | ugyan hiába jött őkelme, de egy lyukas saruért mégiscsak
18 III | főesperesi címet viselte, de ráncos, avult könyvlapokhoz
19 III | Igaz, hogy csak zsoldosok, de vitézlő-vitéz nemesembereket
20 III | amikor torkát elvágják. De ugyancsak ő győzte meg a
21 III | uzsorásai miatt, gyűlölni kell. De Báthori uram hirtelen letette
22 IV | NÉMET MÁR NEM FÉR A BŐRÉBEN~De hát meg volt írva erről
23 IV | állam ügyei megengedik. De még az olyan nagyeszű, messze
24 IV | esemény. A váratlan öröm, de az éjszakából lelappadt
25 IV | álmosság lepte volna meg. De a szomszédjából, a gyaloghintó
26 IV | fel húslevessé a vérét. De a szarvaskendi földesúr
27 IV | láthatjuk II. Lajos halála óta, de maga a nemzet, a föld népe
28 IV | vászonhulladékkal van betömve. De szarvaskendi Sibrik szavaira
29 IV | dolog az apai szeretet, de vannak országos dolgok is,
30 IV | hogy nem tud magyarul.~- De tud Nádasdy Tamás, aki Ferdinándnak
31 IV | Gyere, csákány! - hörögte. De aztán csak megcsillapodott.
32 V | nyergeseknek és a jámbor, de kíváncsi fegyverkovácsoknak,
33 V | is kapta a halálos ütést. De az elszörnyűködött polgároknak
34 V | amint hóval ledörgölt, de még vérszagú csákányára
35 V | az elébe került kérdésre. De asszonyi eszessége győzedelmeskedett,
36 V | üssék?~Rövid volt a szó, de Báthori uram mégiscsak nagy
37 V | ismétlődő részegséggel vádolja, de hát nem fáj az ilyen gyanúsítás
38 V | királyné, ajkán ama szűzies, de okos mosollyal, amelyet
39 V | válaszolunk őkelmének?~- De hát ezek kérők, akiket Magyarországon
40 V | egyedül Isten segíthet, de ha szegény vagy, azon valamit
41 V | követségben vagyok itt, de nem Esztergomból, hanem
42 VI | kocsiúton át tudjon menni, de aztán valósággal országos
43 VI | utazás közben. Igen ám, de hátha éppen azt nyomják
44 VI | amíg a törékenynek látszó, de kígyóizomzatú, áttetszően
45 VI | leánykéréssel intézik el. De mire gondoljanak az idejüket
46 VI | koronás király számára. De a társa, András prépost
47 VI | lesz a pogány töröknek, de irtója és Szűz Mária országának
48 VII | magában Báthori István, de a magyar urak előtt csak
49 VII | erdélyi Bánffy egykedvűen, de András prépost valahogy
50 VII | ha a kapun beeresztik, de azután meg jól vigyázzon
51 VII | csendes kiutasításforma, de vajon mit meg nem tettek
52 VII | mert imádkozni tud Mária, de mit csináljanak ők, a többiek,
53 VII | hozott levelet Bécsből, de az úton megkergették, hogy
54 VII | sem törték meg a tímárok, de hiszen éppen a legrongyosabb
55 VII | is elfelejtett tagadni, de ez a mostani bécsi futár
56 VII | nem lehet ráfizetni.) - De hát tudjuk legalább levele
57 VIII | VIII. "KOPJA - DE NEM KAPJA!"~A különböző
58 VIII | csak a markukat tartják.~De más oka is volt arra András
59 VIII | él, csak bujdosásban van, de nemsokára hazatérend abból
60 VIII | rajta. Ennek a neve "kopja, de nem kapja". A lovuk olyan
61 VIII | tudod kongatni a nyelvedet. De hát jegyezd meg magadnak,
62 VIII | udvarnál megfelelő állását. De idáig még minden álmát megfejtette
63 VIII | vele az urak tisztelettel, de pénzt ne bízzanak rá, mert
64 VIII | indulatosabb hangon szólalt meg:~- De hát kicsoda-micsoda az úr,
65 VIII | megörvendez, ha kapja.~- Kopja, de nem kapja! - felelt csúfondárosan
66 VIII | ebben a városban senkivel. De hát nem árt néha a köznép
67 VIII | tovább iddogálnak a "kémek", de nem így Bánffy úr, aki János
68 IX | ujját. Hosszú és horgas, de azért elég húsos orra volt
69 IX | Mosolytalan, vidámtalan, de egyben bánatmentes orr volt
70 IX | szaglászódott: a hallgatag, de folyton gondolkozó embereknek
71 IX | bárányok szelídségéből, de a pásztorok elszántságából
72 IX | árkádjai alatt és karzatain, de most hirtelen olyan csend
73 IX | uramat, valamint a prépostot.~De hallga csak, hallga! A trón
74 IX | követségre János király, de a kárörvendezés epeszínű
75 IX | Magyarország jövendőjét is, de a király önfegyelmezettségét
76 IX | elkalandozó törököktől. De épségben és egészségben
77 X | és csillagokban hiszek. De hát hányan is vagyunk itt
78 X | Batthyány Ferenc úr elinduljon, de a bán, hiába mellőzte őt
79 X | mellől nagy út van idáig. No de itt vannak a horvátok, akik
80 X | Erdődy Simon a püspökjük.~- De hiszen Erdődy itt van Zágrábból! -
81 X | Mindenütt voltak szép számban, de persze csak amolyan szolgahad,
82 X | az öklüket a németekre, de Hauser Lénárd ezredes megtiltotta
83 X | bővebben is beszélni.~- De hát ki van velünk? - kiáltott
84 X | ígérnek részegségükben, de kijózanodva fejfájásról
85 X | Gergely meg Benedek öccsét, de még az atyafiakat, a Tamásokat,
86 X | királyválasztáson verekedni?~- Én nem. De hátha a többiek?~- A többiek
87 X | hirdetni kell az új királyt. No de megyek is már a vendégfogadókba
88 X | nincsen verekedő nélkül, de bizony csak annyit ért el,
89 X | rántott. Vékony volt a kard, de a hegye, mint a tű. Valaki
90 XI | virrasztva tölté az éjszakát. De a sarkantyúk és kardok pengése
91 XI | ráköszönt minden belépőre, de ebben a köszöntésben nemigen
92 XI | megtraktált ugyan hallal, de a vacsora után megint csak
93 XI | volna a bort, pecsenyét. De csak a szomszéd soproniakat
94 XI | elgondolkozott a jó szomszédságon. De legalább a pozsonyiaknak
95 XI | Báthori ámuló kérdésére. - De előbb leadom voksomat Ferdinándra,
96 XI | marasztotta Pozsonyban; de már javában harangoztak
97 XI | holmicskával menekedett Bécsbe, de most visszatér Pannóniába,
98 XI | előtte:~- Mindig mondtam, de soha senki nem akarta elhinni.
99 XI | máskor tán kardjához kap, de most csak fölényesen mosolygott,
100 XI | magyar királynak elválasztva. De amit én most mondok, annak
101 XI | húszezer forintról adott írást. De hát újra meg újra kellett
102 XI | elkiáltsa: "Vivát, Ferdinánd!", de bizony előbb meg kellett
103 XI | elnevezett zárda kápolnájában! De nem volt itt a "históriahamisító",
104 XI | csak egy hang kiáltott. De hát néha más mondja ki helyettünk
105 XII | valakiben az ellentmondó virtus! De a pozsonyi kápolnából ki
106 XII | az ausztriai hercegnek. De ha megmérgesítik az embert
107 XII | kellékekkel felszerelje, de a múlt nyáron elveszetteket
108 XII | igazságtalan vádaskodók ellen, de ha Tomori uramnak nincs
109 XII | csillapult az érverése. De még Tomori Lőrinccel, a
110 XII | királyt akarnak választani, de a királyválasztáshoz nem
111 XII | királyválasztáshoz nem értenek. De hát honnan is értenének?~
112 XII | mélyedtek a királyválasztók, de nem azokba a gondolatokba,
113 XII | Ki volt az a vakmerő?~De senki nem jelentkezett vala...
114 XIII | óta várják vala érkezését. De a magyarországi hírek zamatosak
115 XIII | agyonnyargalt egy lovat, de Bécsben volt, mielőtt Ferdinánd
116 XIII | akarom tovább is felségedet. De most már nem Pozsonyban,
117 XIII | fekete pontocska látszott. De ez a két pont a követ urakat
118 XIII | is szolgálni fogok neki, de mostani viselkedését sérelmesnek
119 XIII | lábáról a másikra állott. De nagyon kiveresedett az arca
120 XIV | lelki és testi megújhodásán, de többé nem tudott mosolyogni,
121 XIV | éjszaka is figyelteti a házat. De aztán, hál' Istennek, vannak
122 XIV | átkozott 1526-os esztendőnek!~De az esztendő végnapjai rendszerint
123 XIV | valván és pirongatván,~de ne bánjad, ha így teszök,~
124 XIV | nevet vésték sírkövére, de holtaiban ugyanolyan rézsodronyból
125 XIV | voltak a házasfelek között, de viszont Kereky Gergely olyan
126 XIV | koponyájába vertek a feleségek, de az ilyen országos hírű gyilkosság
127 XIV | elvesztésére ítélték a bírák, de a kis király megkegyelmezett
128 XIV | elválasztása megtörtént.~De itt volt Benigna, aki felért
129 XV | lelkeket összegyűjtögeté, de azt is mondják róla, hogy
130 XV | igaz - felelt Benigna -, de az ország védelmében történt,
131 XV | lelkemet! Valaha gazdag voltam, de nem tudtam imádkozni. Most
132 XV | Most földönfutó vagyok, de lelkem boldogabb, mint valaha.«"~
133 XV | Lajos király, szól hozzám, de valamely olyan nyelven,
134 XV | módjára siklott ki a szobából. De estére visszajött, megkérdezte,
135 XV | királyné lelki kínjaihoz.~De Mária ügyet sem vetett most
136 XV | szívén való szerelmedvel;~de ha szívedet látom,~bánatodat
137 XV | idegenséget lehetett sejteni.~De Benigna csakhamar felismerte,
138 XVI | ájtatosságait hallgassa.~De Benigna nőstény farkas volt,
139 XVI | fogan meg, ha igazságos. De mit akarsz amaz átkoktól,
140 XVI | levegőbe tud emelkedni, de a te átkaid lehullanak,
141 XVI | valóban az ő műve volt. De vajon lehet ilyesmit bevallani?~-
142 XVI | akarom, te alattvalóm vagy. De én királynémmá akarlak tenni.~
143 XVI | konok ember vagy, Zápolya, de ennyi konokságot nem hittem
144 XVI | mond most Mária hátrálva.~- De hát mily vétket követek
145 XVII | eső zárdából elhozott - de csak nem hagyhatta ott a
146 XVII | érdekelné valami életében. De az ismerősei úgy csüngtek
147 XVII | hentergett a cselédszobákban, de ezek tán akkor sem mozdultak
148 XVII | házaikat, kereskedésüket, de annak árát mindig vissza
149 XVII | rendelt minden lutheránust. De nem jár érte halál nálunk,
150 XVII | felajánlani merészelnének. De nem lehetett idáig hagyni
151 XVII | tőletek már megszabadulni. De halljátok, íme, ítélkezésemet.
152 XVII | elkobzott vagyonotok értékét, de a véres kamatok nélkül.
153 XVII | küldöttsége Máriánál elért, de ki tudná, hogy vajon nem
154 XVIII| ígérete szerint tartozott.~- De hát csak belátják a magyar
155 XVIII| ha pénzre kerül a sor. De leginkább azon ütődtek meg,
156 XVIII| hiteleztek felveendő zsoldjukra, de most már olyan nagy lett
157 XVIII| szólott a királyné.~- De hát nyolc nap múlva ugyanott
158 XVIII| pillantást vetett Máriára, de a századosok és tanácsnokok
159 XVIII| kedveznek, amelyik melléjük áll. De katolikus szíve még mindig
160 XVIII| Habsburgokhoz tartoznak. De vajon e megpróbáltatások
161 XIX | a kormányzat viteléhez. De a vicekirályságról szóló
162 XIX | kiáltott fel Mária, de nyomban megbánta, hogy elhagyottságát
163 XIX | sohasem látott embereknek.~De hát bármit mondjanak a szentek:
164 XIX | látják őt, máskor Budán, de olykor Rácországban is megfordul.
165 XIX | Duna egyelőre járhatatlan. De amint kitavaszodik, tudni
166 XIX | országunk van, ahová elmehetek. De tudom, hogy itt a helyem,
167 XIX | hogy tavaszkor visszajön, de addig is, amíg a pozsonyi
168 XIX | közönséges rablóvezér őkelme, de tizenkétezer rablója van
169 XX | ördöggel léptem szövetségbe, de mást nem tehettem, hogy
170 XX | átterjedt volna a testekre is.~De mi csak maradjunk Pozsonyban
171 XX | Ferdinánd még messze van, de a pozsonyi ebédlő faburkolatos
172 XX | megjelölte a darabidőre eltűnt, de visszatért udvarmester,
173 XX | még csak rendben volnánk, de mi lesz a pápa őszentségével,
174 XXI | koporsóba zárta azt Szapolyai, de lelke fel-feljárogat az
175 XXI | a kettős Margitszigetre.~De hát a gyönyörű Budán egyelőre
176 XXI | Mária valóban útra kelt. De nem Budára, hanem a város
177 XXI | beszélt a veszprémi püspök, de Ferdinánd mégse válaszolt
178 XXI | ünnepélyes csendességét!... De nem, még mindig a győzedelmes
179 XXI | remeteséget Pozsonyban? - No de talán majd Buda, a megerősített
180 XXI | akik őt egykor elhagyták, de íme, bűnbánattal visszatérnek.~
|