Part
1 I | maga is megemésztődik. De most más világ járta, mióta Báthori
2 I | Báthori uram? - kérdezte most Mária, összefont kezével,
3 I | ebédeket eszünk. De ott most másnak halásszák a csíkot;
4 II | részint a lelki kínoktól.~Most például - mielőtt Báthori
5 II | A királyné mulattatására most ő rukkolt elő, igaz, hogy
6 II | koronázni.~A vitézség oldalán most Thurzó Elek királyi főtárnokmester
7 II | Szent Koronát Perényi Péter. Most aztán keresheti az, akinek
8 III | lelkierejénél fogva magának akar. Most is háború van.~A szerémi
9 III | kinevezések, amelyeknek hírével most tele van az ország...~-
10 III | Gonosz tud eligazodni. És most a biztos Budáról a bizonytalan
11 IV | megváltó vagy Júdás, aki most a magyar nemzet sorsát irányítod,
12 IV | te mondd meg nekem: hogy most mi lesz? Hol van a vége
13 IV | meg nekem, hogy mi lesz most, amikor János király a régi,
14 IV | katonáitok? - pattogott most Sibrik uram a szomszédos
15 IV | Ferdinándnak a tanácsadója.~Sibrik most kihajolt gyaloghintójából,
16 IV | megcsillapodott. Mi volna az, ha ő most itt az utcán verekedne,
17 IV | németek, és ebéd helyett most már üzenetet küldenek Bornemissza
18 V | fiúgyermekért kapta a zsoldos!... Most pedig nézze mindenki, hogy
19 V | legkevesebb a hólé.~- No, most már mehetünk vissza a királynéhoz.
20 V | olyan nagy baj az, ha mi most "szeget szeggel" válaszolunk
21 V | az erdő sötétjében.~Ámde most egy könnyed, udvarias, a
22 VI | a megyei földeket, ahol most nagyságotok birtokain, jószágain,
23 VI | Tamás a félkör szélén.~- Most alig vagyunk hatan-heten -
24 VI | védelmezni kellett.~Mária most bőséges ujjasába nyúlt,
25 VI | számláit. A köntös ujjából most egy levelet vont elő, és
26 VI | ígérjük: miszerint mi a most említett ország egyházi
27 VI | a mi híveinket" - felelt most olyan zúgással a kardal,
28 VI | bosszút álljon - felelt most a követnek hátat fordítva
29 VII | viselnek a harcosok mellükön. Most jön a fekete Máriának ideje
30 VII | királyné bizalmasa, aki most hallott először Mária bosszúterveiről.
31 VII | terveiből.~Mária királyné pedig most benyúlott az asztalka fiókjába,
32 VII | tisztelendőségetek előtt - szólt most Mária a Zápolya-követekhez -,
33 VII | apellálnak az urak? - kérdezte most Báthori uram, aki észrevette,
34 VII | elkomorult, mert nem volt most már senki, akinek baján
35 VII | időtöltése a betegségével. Most majd megméricskéli otthon
36 VII | álmokat remélne a párnáktól.~Most Báthori István uram hirtelen
37 VII | maradnának az istállóban.~Most is ott hevert egy futár
38 VIII | azóta fegyverkezik is. Mert most már nemcsak Mária királyné
39 VIII | Ne bolond, ne - kezdte most ingerkedő hangon András
40 VIII | avatkozott a társalgásba, most csendesen megszólalt:~-
41 VIII | büszkeség nélkül a deák.~- Most már nem csodálom, hogy így
42 VIII | álomfejtő.~András, a prépost, most már indulatosabb hangon
43 VIII | vagyok a Névtelen - felelt most bozontjaiból, söreiből és
44 VIII | közbevágott:~- Hát mit álmodott most Ferdinánd őfelsége? Mert
45 VIII | András prépost szólalt meg most az elgondolkozott Bánffy
46 VIII | megjósolt.~- Csak igyekezzenek most a farkascímerrel és egyszarvúval
47 VIII | hiábavaló vendégeskedést.~- Most már itt vagyunk Bécs városában,
48 VIII | Ferdinánd őfenségét. Hol van ő most?~Az álomfejtő nagy tudománya
49 VIII | elszólta magát:~- Őfensége most az István-templomban van,
50 VIII | nem kapja! - ismételték most már kórusban a kocsma vendégei.~ ~
51 IX | imazsámolyról lelépett Ferdinánd most halkan, valamely hallhatatlan
52 IX | nyakát és fejét, ugyanezért most gőgösebbnek látszott, mint
53 IX | árkádjai alatt és karzatain, de most hirtelen olyan csend támadt,
54 IX | az erős ember, a szemek most a kárörvendezés szitájára
55 IX | szólt hozzájuk.~A két követ most megállott a trónus előtt,
56 IX | őfensége számára? - kérdé most az udvarmester, a trónus
57 IX | országszaporodást kíván.~Az udvarmester most felemelte fehér kesztyűs
58 IX | megkoronáztatott.~Az udvarmester most mind a két kezét felemelte,
59 IX | hál' Istennek! - felelé most Bánffy János. - Azt hittük,
60 IX | lélegzetet vett, az udvarmester most csendesítő hangon megszólalt:~-
61 IX | további ceremóniáknak.~- Hát most hová? - kérdezte Bánffy
62 X | megtörölte a homlokát.~- Most már mindegy, felséges asszony.
63 X | hát hányan is vagyunk itt most Pozsonyban, akiknek közük
64 X | tologatni a kocsmákból. Most a magyarok isznak, választás
65 X | közeli városháza tornyából most egy öblös kiáltás verte
66 X | nádorispán uram - szólott most Mária -, különösen vigyázzon
67 XI | közbe Báthori. - Szükség van most a józan emberekre is ebben
68 XI | holmicskával menekedett Bécsbe, de most visszatér Pannóniába, hogy
69 XI | sokbeszédű úrnak:~- Nekem most a királyválasztó "Rákost"
70 XI | máskor tán kardjához kap, de most csak fölényesen mosolygott,
71 XI | elválasztva. De amit én most mondok, annak meghallgatásáért
72 XI | koronázás felé léptetve. Most már tudom teljes bizonyossággal,
73 XI | mert szemközt kerülni. - Most pedig gyerünk Ferdinánd
74 XI | ízben.~Hej, hogy fogta volna most Werbőczi a kese szakállát,
75 XII | képes... ha valaha, úgy most van szüksége Magyarországnak
76 XII | A nádorispán bozontjait most Tomori Lőrincre vetette.~-
77 XII | helyében inkább törődnék most azzal, hogy vén fejemet
78 XII | már örökség! - rikkantott most egy hang, mint valamely
79 XII | Úr vagyok Szarvaskenden most is, mint az Árpádok óta.
80 XII | magyarért! - dördült fel most megint a nádorispán hangja.~(
81 XII | dörmögte magában, és most már az volt a legfőbb gondja,
82 XII | rövid nyelű buzogányokkal, most mély csendesség uralkodott,
83 XII | álló karosszékbe, ahonnan most már öklelő tekintettel nézegette
84 XII | királynőnket! - süvített most Sibrik hangja, aki mindig
85 XII | Morvába! - javította most Tomori Lőrinc hangja. -
86 XII | foglalt el útközben? - kérdé most egy eddig ismeretlen hang.
87 XII | városi fogatokért? - szólt most hirtelen Prihoda pozsonyi
88 XII | Szapolyaiékra gondolt, akik most valamerre dideregve várják
89 XIII | tovább is felségedet. De most már nem Pozsonyban, hanem
90 XIII | használni vélünk? - szólt most Ferdinánd, és láthatólag
91 XIII | embereire. Mit tehetnek most már azok a pozsonyi királyválasztás
92 XIII | bocsássák színe elé.~Bezzeg most már tudott latinul Bánffy
93 XIII | uram vásott csizmájáról, most András préposthoz fordult.~-
94 XIII | nagy és fontos - felelt most Ferdinánd -, a szükség azt
95 XIII | alkalmasak lehessenek. Én most nektek semmi alapos választ
96 XIII | megegyeznénk? - kiáltotta el magát most váratlanul a vérmes Bánffy
97 XIII | azt a hatezer rácot, amely most a fekete cárt szolgálja,
98 XIII | otthon királyodnak, akihez most még kegyelemben elbocsátalak,
99 XIV | Szapolyaira és Werbőczire.~- Most már üthet karikát a Sánta
100 XIV | öregnek látszani.~- Hát most már semmi akadálya sincs
101 XIV | aztán felségedet se merem most magára hagyni. A magyar
102 XIV | magyar törvények szerint most már nem királyné felséged.
103 XIV | Mária, mert voltaképpen csak most kezdte valójában érezni,
104 XIV | felségedre, azt az okot most szereztük meg neki a ferencesek
105 XIV | Ferenc uramról, akinek éppen most karácsonykor kell megfizetnünk
106 XIV | mint az emberismerő Mária? Most mindenesetre elment szabót,
107 XV | erről a Kinizsiről - mond most Mária, és humanista tanáraira
108 XV | hogy aludni tudjál? - kérdé most Mária.~- "Mikor le akarsz
109 XV | de nem tudtam imádkozni. Most földönfutó vagyok, de lelkem
110 XV | koronáját keresi nálad? - mond most Benigna, mintha valamely
111 XV | De Mária ügyet sem vetett most már Benigna ravaszkodására.
112 XVI | nem érdeklik a királyt. Most Máriához fordult.~- Nem
113 XVI | ördög fia vagy! - kiáltott most közbe Magyar Benigna.~-
114 XVI | szalonnasütéshez voltak elegendők?~És most íme, amikor újra megszólalt:
115 XVI | véredet bármikor feláldoznád. Most csak egy kéznyújtásról van
116 XVI | tapadtak a királynéra.~- Most már egyenrangú vagyok veled,
117 XVI | nem hittem benned - mond most Mária hátrálva.~- De hát
118 XVI | megírva a jövendőben. És most menj innen békességgel,
119 XVI | elmehetsz innen a királyoddal. Most már véglegesen egyedül akarok
120 XVII | mint valaha. Mintha csak most kezdte volna látni, hogy
121 XVII | Bécsbe küldte a levéllel.~Most aztán jóformán egyedül maradt
122 XVII | talpukat nyalogatja a tűz. "Most pedig meg fogok halni! -
123 XVII | uzsoráskodnak a pénzükkel.~- Mennyi most a szokásos uzsorakamat? -
124 XVII | szokásos - felelték a biztosok.~Most a zsidók kihallgatására
125 XVII | A verekedő zsidó lépett most elő.~- Én törököt se láttam,
126 XVII | mindig kellett a pénz.~Mária most már nem is csodálkozott,
127 XVIII| panaszok, kétségbeesések most már mind sűrűbben özönlik
128 XVIII| felveendő zsoldjukra, de most már olyan nagy lett a drágaság
129 XVIII| erőfeszítéssel eltartá embereit, most fenyegetőzve követelé a
130 XVIII| megmaradott tanácsosai, most valamennyien az utazó felé
131 XVIII| koldusfillérei nélkül is.~A katonák most kiválasztván maguk közül
132 XVIII| nincs többünk, mint amit most hozék magammal - felelé
133 XVIII| királyné szavait hallották. Most kezdték csak valóban látni,
134 XVIII| századosok és tanácsnokok most már megragadták a rossz
135 XIX | Máriának, hogy ellenségei most, a cél előtt várják testi
136 XIX | nélkül elhagyta Bécset.~Most már végleg egyedül maradt
137 XIX | amellyel rendelkeznek? - kérdé most váratlanul a királyné.~-
138 XIX | aprópénzecskét az új tanácstól, most már ajánlóleveleket osztogat
139 XIX | ágya lábánál álldogálva. S most egyszerre különös bizalmat
140 XIX | beküldeni Ausztriába, hát most jönnek velünk Szapolyai
141 XX | után:~- Felséges királyné, most a pozsonyiak is megkapták
142 XX | vaskesztyűs ökle lesújt.~És most már napról napra jönnek
143 XX | Máriánál, aki voltaképpen most kezdett igazán örvendezni,
144 XX | Magyarországa lesz! Mit akarnak most itt ezek az idetolakodott
145 XX | János a legkeményebb katonák most Európában, akik csodákat
146 XX | csodákat is tudnak mívelni. Most már mehet János király arra,
147 XX | sor őkelmékre is - mond most hirtelen Báthori nádorispán
148 XXI | nevében megfogadta.~- No, most csak várjunk tovább - mond
149 XXI | tesznek-vesznek felette, mint most egy esztendeje novemberben.
150 XXI | király koporsójához, hogy most már végleg elbúcsúzzanak
|