100-barat | barcs-csizm | csoda-elrag | elrej-felko | felle-gyotr | gyogy-horda | hordj-kapko | kapna-kisze | kiszi-legen | legfe-megje | megjo-nappa | napto-panas | pance-sibri | siess-szona | szono-tudom | tudos-verne | vero-zuzma
bold = Main text
Part grey = Comment text
5018 XI | Lőcséről, Eperjesről, Bártfáról megjöhettek volna, nem is sajnáltuk
5019 III | hajtunk. A pápai biztosok majd megjönnek a maguk híreivel, vajon
5020 XX | amikor ernyős szekerével megjött valahonnan az alvidékről. -
5021 VIII | közeledni, amelyet ő már előre megjósolt.~- Csak igyekezzenek most
5022 XIII | viselkedés részünkről nem érdemel megjutalmazást.~János király követe egyik
5023 XVIII| esküt, hogy nyolc nap alatt megkapjuk a zsoldunkat!~Nagy gaudiummal
5024 VI | nincs már mondanivalója a megkapott kosár után. A magyar urak
5025 XVIII| az elcsapott horvát bán megkapta karácsonyra a maga háromezer
5026 XX | királyné, most a pozsonyiak is megkapták a magukét! Ünnepélyes hűségesküt
5027 I | hogy Ferdinánd úrtól én megkaptam volna az ígért járandóságomat! -
5028 II | nádorispán, és a hallevest úgy megkavargatta, mintha valamely ellenséget
5029 XX | pittyedtségeket, miután a megkedvesedésnek éppen az az első feltétele,
5030 XIV | a bírák, de a kis király megkegyelmezett az asszonyságnak.~Benigna
5031 XVII | valamennyi főpapunknak, megkegyelmezhet, bíráskodhat, jószágokat
5032 XVI | helyet a pörödben, ahol megkegyelmezhetünk neked.~És Máriára pillantott:~-
5033 I | eső vendégfogadóba, hogy megkérdezze, melyik cimborája járt erre.~
5034 I | embernek méreg az ital, amely megkergeti, kifárasztja az amúgy is
5035 VII | levelet Bécsből, de az úton megkergették, hogy a kvártélyánál tovább
5036 VIII | özvegyasszonynak vélt királyné kezét megkérjék a testvérbátyjától.~- Már
5037 XI | királyválasztókkal is, akik a köznépet megkerülvén, a zárda hátulsó kapuján,
5038 XVII | akik ebben az időben már megkezdik vala munkájukat, amelyet
5039 XXI | sógornője, Anna királyné, akit megkímélt a sors a szenvedésektől:
5040 XVIII| örömrivalgással fogadták a megkínzott embert.~- Gyerünk vele a
5041 IX | nehogy végre te is éppúgy megkísértessél általuk, amiként én..."~
5042 XV | megszabaduljon az, akit valaha megkísértettek. Aztán következnek Szent
5043 IX | leveleiket, dagadt mellel, megkönnyebbedett magatartással és bizonyos
5044 IX | Az igazság az, hogy nagy megkönnyebbülés árasztotta el az embereket,
5045 V | Báthori uram mégiscsak nagy megkönnyebbüléssel lélegzett utána: mintha
5046 VII | kegyes kérőimnek még egyszer megköszönvén az ő jóindulatukat, amikor
5047 XXI | Szapolyai királyságát, Szapolyai megkoronázását el kell törölni az évek
5048 III | király, akit kétségen kívül megkoronáztak amaz angyali koronával,
5049 IX | emeltetett, és mint magyar király megkoronáztatott.~Az udvarmester most mind
5050 X | Székesfehérvárott, amikor Zápolyát megkoronáztatta - mondta némi elégtétellel. -
5051 XVII | mentek Ferdinánd kosztját megkóstolni, a királyné pedig egymagában
5052 VI | szokás, mint az árok mélyén meglapult büdösséget. Bánatábrándjaim
5053 XVIII| hogy azokból világosan megláthassa azt az újabb bonyodalmat,
5054 XV | csodatételükre szükségük vagyon. Majd meglátod, felséges asszony, hogyan
5055 VI | büdösséget. Bánatábrándjaim meglátogatják a magukra hagyott özvegyasszonyokat,
5056 III | fürdőben újabb fájdalmaival meglátogatná.~- Urak, ezentúl szó se
5057 XIX | XIX. PODVINYAY MEGLENDÍTI A TÖRTÉNELEM KEREKÉT~- Vajon
5058 XI | magyar elhaladta után pilláit meglepé, midőn Amadé István, a magyaróvári
5059 XIII | András beszéde alatt semmi meglepetés nem tükröződött - mintha
5060 XVII | Tudta ő jól a magáét, hogy meglepetést nem hozhatnak Ferdinándtól
5061 VII | írásból, hogy a magyar urak meglepetésükben egyik lábukról a másikra
5062 VIII | elpazaroltak.~Hát bizony ez elég meglepő válasz volt a követeknek,
5063 XVII | A három királyi biztos meglepődve látta, hogy a királyné nem
5064 XVIII| polgárok a katonákat. - Megleszünk majd Ferdinánd koldusfillérei
5065 V | egy szót sem szólott, csak meglóbálta a csákányát a feje felett,
5066 X | csak annyit ért el, hogy meglökdösték a köpenyeges fiatal vitézt.
5067 XXI | borongós időket kellőképpen megmagyarázhassák azoknak, akik hazájuk történetére
5068 XII | Sztrecsény, a családi vagyon csak megmarad - aggodalmaskodott az előbb
5069 XIII | előbbi hivatalokban való megmaradást és különböző roppant jutalmakat
5070 I | nádorispán. - Én már csak megmaradok régi bútordarabnak felséged
5071 VII | verték a sötétben.~Mária megmártotta a lúdtollat a tintatartóban.~-
5072 VII | gyanúsítottak, hogy jól megmelegednek minden rangjukban és hivatalukban,
5073 I | István a mohácsi csatából megmenekedve, az özvegy királyné szolgálatába
5074 IV | pozsonyi várban, ahol az ország megmentett kincseinek, Lajos király
5075 XIV | módja annak, hogy Szapolyai megmenthesse magát, mielőtt végleg elszegényedne,
5076 XII | ausztriai hercegnek. De ha megmérgesítik az embert szónoklat közben!
5077 VII | betegségével. Most majd megméricskéli otthon a lábát, mint egy
5078 XX | Podvinyay uram leginkább a megmondhatója, aki pénzszerző útjaiban
5079 XX | holnap, holnapután, hát megmondhatom. Hoberdanecz Jánostól, a
5080 XII | éppen más gondja, szívesen megmondom neki, hogy Ferdinánd úr
5081 VII | borivás előtt az alvó futárt megmotozták, és egy nagy pecsétes levelet
5082 XX | elszánt ember egymagában is megmozdította az országok sorsát. A hajóskapitány
5083 XX | jönnek a hadak élén. Végre megmozdul vala a mozdulatlannak hitt
5084 XII | hogy elátkozottságukban megmozdulhassanak.~A város déli kapujához
5085 XVI | azonban, mielőtt Zápolya megmozdulhatott volna, hirtelen bevetette
5086 I | betegségeit, amelyektől néha megmozdulni sem tudnak?)~- Szarvashúst
5087 III | megfejthetők, amióta Szapolyai uram megmutatja igazi belsejét: a zsarnói
5088 V | ahol csak egy zsoldos német megmutatkozik.~A nádorispán szavaira éppen
5089 IV | kiáltotta az öreg, és megmutatta mind a harminckét fogát.
5090 II | született ember, aki mindjárt megnevetteti hallgatóságát, amint a száját
5091 IX | nyújtott át Ferdinándnak. Az megnézte a leveleket, aztán átnyújtotta
5092 XIX | átkozott fickók mindent jól megnéztek Pozsonyban, és éppen olyan
5093 XVIII| állottak, mintha külön-külön is megnyerni akarták volna fizetőmester
5094 VII | intézkedtünk is, hogy valaki megnyissa a sort a méltó jutalmukat
5095 XI | királyválasztó "Rákost" kell megnyitnom. Miért hagyta ott az úr
5096 II | őkelméék - mond a nádor, megnyomkodva a szavakat, mint valami
5097 X | ontunk keresztény vért.~Megnyugodott-e ebben a nádorispán? Mindenesetre
5098 XVIII| kezdtek, hogy hitelezőiket megnyugtassák.~Mikor legnagyobb a veszély,
5099 XV | mormogta, mintegy a maga megnyugtatására. - Lajosom ismert engem.
5100 XI | ellenség szegénysége mindig megnyugtató és bátorító. A zárda nagy
5101 III | emberek béketűrése, lemondása, megnyugvása, hűsége és helyszeretete
5102 XIV | hogy az asszonyok férjüket megöletik. Igaz, hogy nem mindig vették
5103 XXI | vejét, II. Lajost a csatában megöljék. Sírva, kitárt karral siet
5104 XXI | volna ki a koporsóból kissé megöregedve az ott töltött esztendő
5105 VIII | Magyarországon minden szittya-magyar megörvendez, ha kapja.~- Kopja, de nem
5106 VI | gondolna.~Bánffy nyelve lassan megoldódott a királyné nyájas szavaira:~-
5107 XII | nagy, hogy azt betölteni s megoltalmazni semmi magánember ereje nem
5108 VII | hogy rábízott váraimat megőrzendi, hogy árulását ad notam
5109 XV | énrám volt bízva, a korona megőrzése. Ott voltak a koronaőrök,
5110 V | mosollyal, amelyet élete végéig megőrzött szája szélein, mint fiatalságának
5111 XVII | őszentségére hivatkoztak, aki megparancsolta uruknak, hogy a zsidókkal
5112 IV | felfogadta magában, hogy másnap megpiócáztatja magát a borbélyokkal - ha
5113 I | gyalogszerrel járnak a borbélyhoz megpiócáztatni magukat, Báthori uramat
5114 XVI | megszólalt: még dadogni is megpróbált, mintha ebben is a nála
5115 XVIII| Habsburgokhoz tartoznak. De vajon e megpróbáltatások idejében lehet-e lutheránus
5116 XX | nem adta meg magát a lelki megpróbáltatásoknak. Sőt, főnixmadárként ébred
5117 XXI | Az özvegy királyné ezt a "megpróbáltatást" már nem bírta el gyenge
5118 XVIII| és tanácsnokok most már megragadták a rossz időben érkezett
5119 IX | elkerülhetetlen léghuzat néha megrebbenti vala a köntösét vagy az
5120 XIII | tudomásul, és nyugalmában olyan megrendíthetetlen volt, mint egy kőből faragott
5121 XV | Magyarország királynéja szinte megrendülve és csodálkozva nézett az
5122 XI | bugyellárisában van - felelt megrettentő arckifejezéssel Amadé István. -
5123 XVI | királynémmá akarlak tenni.~Mária megrettenve nézett a feléje hajladozó
5124 IV | hogy az embernek az életét megrövidítse.~Alighogy kifordultak a
5125 II | akkor világít jobban, amikor megrövidül, megint csak megszólalt
5126 II | mert állítólag törökök megrohanásától féltette a várost.~Az asztalnál
5127 X | hogy a Zápolya valóban megrohanja Pozsonyt Radics Bózsánnal,
5128 XV | magamra!~Az öregasszony megroppant a királyné szavára, mint
5129 XVIII| a katonái, mert egyaránt megsarcolják őket.~- A magyar urak pedig
5130 V | nézett maga elé, mintha egy megsebzett vadkan, amely támadóját
5131 IV | már több magyar királyt megsegített abban, hogy kincseit őrizte;
5132 XII | királyához! - kiáltotta megsemmisítő hangon a nádor.~Ilyenformán
5133 VI | királyné őfelségét érzékenyen megsértette, amikor Budáról menekült.
5134 IX | Szapolyaival, akinek úgy megsűrűsödött már szakálla, hogy azt könnyen
5135 XIX | fáradoztak, hogy kötelékeitől megszabadítsák. Pattantott egyet az istrángokon,
5136 XV | hogy minden lelki kínjától megszabaduljon az, akit valaha megkísértettek.
5137 XVII | nem is lehet tőletek már megszabadulni. De halljátok, íme, ítélkezésemet.
5138 IV | házat Pozsonyban, hogy ott megszállhatván falusi birtokáról jövet,
5139 XXI | házából egész háza népével, megszaporodott udvartartásával, véletlenül
5140 XX | sors olyan kegyelmes néha a megszerelmesedett emberekhez, hogy mindjárt
5141 II | koronát Szapolyai Jánosnak megszerezte.~A vitézek oldalán ülő urak
5142 VI | fejedelemség mellé egykor megszerzendi a dúsgazdag magyar koronát
5143 I | Werbőczi uram, aki előbb-utóbb megszökik Szapolyai Jankó rábízott
5144 XIII | látogatók, akik valamiképpen megszöktek a vendégfogadóból, ahol
5145 III | aki még mindig nem tudott megszokni a fehér asztal mellett és
5146 I | fösvény pozsonyi polgárok megszokott pénteki ebédjét kell megint
5147 XVI | utánozná:~- Átkozódásaidat megszoktam vala, Mária. Az átok csak
5148 IX | elhelyezkedett: a templom karzatán megszólaltak a dobok, köztük trombiták,
5149 V | nemesek a táborokból, mert megszolgálnak a zsoldért, amit hetenkint
5150 X | napra marad, amikor majd megszűnik a pozsonyiak vendégszeretete,
5151 X | Magyarországon vagyunk, ahol az imént megszűnőben levő török háború után még
5152 VII | olyan kegyetlenül nem tudta megtagadni pénzért való kérelmeiket,
5153 XIV | éjszakára, amikor acélszíve megtagadta az engedelmességet, és nem
5154 XX | pozsonyiak, amikor minden hitelt megtagadtak az ország nádorispánjától.
5155 VIII | bécsi barátait rendszerint megtalálhatta. Minden nagyvárosnak a végein
5156 II | kopadozó állal, majd csak megtalálja jutalmát. Hát az ilyenfajta
5157 II | magyar koronát Füzér várában megtalálják.~Thurzó Elek, aki inkább
5158 II | van hozzá, hogy egy tűt megtaláljon a szénaboglyában. Ha Perényi
5159 XXI | hírnökök már nem tudják megtalálni a kifejezéseket a mondanivalóikhoz.
5160 XV | vallásosságában mindent megtalált volt, amit hosszú életében
5161 IV | szélén a vadmacskák valóban megtámadták, amikor a felesége elcsábított
5162 XVII | szavaikat - sok mindenre megtanította az élet azóta, hogy rendeletet
5163 XV | lehet őket sem megunni, se megtanulni. Olyanok ezek a versek,
5164 VI | menevédet gonoszoknak is megtartani, hanem csak a jóknak." És
5165 XVIII| pénzösszeget királyságai megtartásához, mert borotvaélen járt mindenki
5166 VI | ideje óta élnek, éppenúgy megtartjuk és óltalmazzuk, mintha mindnyájok
5167 XVI | testőrződ valóban közel jár a megtébolyodáshoz. Mondd, legkegyelmesebb
5168 XII | Olyannak pedig, ki mindezt megtegye, ő egyedül Ferdinánd királyt
5169 VI | hogy ezentúl még egyszer is megtegyék az utat olyan messze földről
5170 X | szerelmetes bátyját végre megteheti magyar királynak: mintha
5171 II | mielőtt Báthori István megtehette volna a maga megjegyzését
5172 XI | közbeszólónak, akinek nyilván megtépi fülét, amikor a gyűlés bevégeztetett.~
5173 XIV | nemhiába méltatta kegyelmére a megtért Benignát, amikor elkövetkezett
5174 XVI | tartalma szerint az árva király megtiltja neked, miszerint hadaiddal
5175 XIII | akár más vonalakon: mindent megtiltunk?~Ferdinánd szemrebbenés
5176 X | szempillák, hogy reggelre megtisztuljanak az agyvelők. Itt-ott verekedőket
5177 XV | elmondani. Hogy lelkünk megtisztuljon. Még Kinizsi Páltól tanultam
5178 XV | konok lelke a királyné újabb megtörését várta. Mária azonban gyors
5179 X | hogy a kardját hóval jól megtörölgesse, mielőtt hazafelé venné
5180 X | eseményekkel!~Báthori uram megtörölte a homlokát.~- Most már mindegy,
5181 XIX | kétségbeejtő hírek ahelyett hogy megtörték volna a magányosan maradott
5182 XIV | Ferdinánd királyi elválasztása megtörtént.~De itt volt Benigna, aki
5183 XI | uram, a pozsonyi főbíró, megtraktált ugyan hallal, de a vacsora
5184 XIX | legerősebb életében, amikor megtudta, hogy Ferdinánd, a bátyja,
5185 XX | a rablók királya végre megüzente Podvinyay útján a királynénak,
5186 V | tőle. Azt magyarázta, hogy megüzenték Bornemisszának, miszerint
5187 XIV | nádorispánja lelki és testi megújhodásán, de többé nem tudott mosolyogni,
5188 XV | sohasem lehet őket sem megunni, se megtanulni. Olyanok
5189 X | amikor más fajta már régen megunta azt. Nincs annál édesebb
5190 III | és az elfogyasztott halat megúsztatta.~Oláh Miklós, aki akkoriban
5191 IV | verekedne, amikor éppen megvadult, fegyvereikkel hadonászó
5192 XVIII| házában, hogy Ferdinánd megválasztásával milyen bajba sodorta magát
5193 XVIII| fordulatokban.~- Őszintén megvallva, nagyobb elkeseredés lett
5194 XVIII| legnagyobb a veszély, akkor jön a megváltás. Ebben a zendülésben egyszerre
5195 XVII | amaz útnak, amely végre megváltást hozhat a számkivetettek
5196 IV | István, te ország esze, te megváltó vagy Júdás, aki most a magyar
5197 IV | szidalmazni, mégsem akar megváltozni, kilesi a maga idejét, ahol
5198 VI | királyné kedve a zsidók iránt megváltozott, miután éppen az augsburgi
5199 IX | elszántságából is, akik mindenképpen megvédelmezik nyájaikat, még egykedvűen
5200 XXI | országot a belső bajok ellen megvédelmezze. Egyébként pedig úgy fog
5201 XVI | országnak kereszténységét megvédelmezzem. Mert hiszen könnyebb a
5202 I | lyukas mogyoróért akarja megvenni Magyarországot. A "szabad
5203 IV | öklét.~- Te szarvaskendi, megveretlek a legényeimmel!~- Csak arra
5204 XV | ellenségeim Kereky sebhelyét megvéreztették, és gyilkosául engem mondanak
5205 IX | a saját fegyverével kell megverni, itt pedig még senki egy
5206 XVI | veled lenne, én akkor is megvetném tisztátalan kezed, kénköves
5207 XII | amikor Báthori István uram megvető arccal, még megvetőbb vállvonogatással
5208 XII | uram megvető arccal, még megvetőbb vállvonogatással odakünn
5209 XXI | mindenkinek legyen ideje megvezekelni bűneiért a koporsó mellett
5210 I | okoskodás nem nagyon látszott megvigasztalni Máriát, Magyarország özvegy
5211 VII | királynétól, aki majd csak megvigasztalódik buzgó imádságaiban, mert
5212 VI | elő Zápolya követeit, hogy megvigyék a hírét annak, amit itt
5213 XIII | tanácsa elé vitessék, ott megvitattassék, és iránta olyan utak és
5214 X | valami zenebonát, miután Vas megyéből nemcsak Gergely meg Benedek
5215 III | Amely percben akarunk, akkor megyünk férjhez a dúsgazdag Zápolyához" -
5216 VI | kellett lelki gyakorlataiban megzavarni, amelyet Nádasdy Tamás hozott
5217 VII | a mécses világítását, és megzörgette a latin nyelvű iratot a
5218 XII | csendben egyszerre csak megzörrent egy keserves hang, a végső
5219 XIV | messze van, addig csak nem mehetek kolostorba - mond nem minden
5220 VI | töröknek, se magyarnak nem mehetne el, miután a török is annak
5221 XIX | hajítani közülük a városból. Mehetnek télvíz idején új szolgálatot
5222 XXI | Budára! Ó, ha megint oda mehetnék! - sóhajtott a királyné.~
5223 XVIII| embert, akinek már amúgy is mehetnékje volt Pozsonyból; a három
5224 XIV | gyilkosság mellett mégsem mehettek el szó nélkül. Benignát
5225 V | legkevesebb a hólé.~- No, most már mehetünk vissza a királynéhoz. A
5226 XI | mint saját magában. Valóban méhrajként zsongott már a kápolnában
5227 VII | Ferenccel. Kár, hogy az ilyen meleg barátságnak ilyen szomorú
5228 XX | idegen kályháknál kerestek melegedést? Honnan jöttek vissza ezek
5229 XIV | rézsodronyból kötött páncélingben és melléje helyezett kardjával, mint
5230 XVIII| királynak kedveznek, amelyik melléjük áll. De katolikus szíve
5231 XIX | lenniök.~Kedves húgom, a mellékelt írásban kinevezlek Magyarország
5232 V | polgármester úr a halak mellékletéül.~- Hát ezek min mulatnak? -
5233 XVII | kívánkozni. (Az ismerősek egy mellékutca kiskapuján jártak be.)~Halni
5234 IX | címezett leveleiket, dagadt mellel, megkönnyebbedett magatartással
5235 XX | te az igát, ha már sorsod mellém sodort. S amilyen mértékben
5236 XVI | híveim oly kitartással vannak mellettem hogy értem még a jobb karuk
5237 XVII | az élete, minden elmaradt mellőle, ami odáig valami örömet
5238 XX | Miklós, ama méltatlanul mellőzött esztergomi jegyezte meg
5239 X | elinduljon, de a bán, hiába mellőzte őt a Zápolya Frangepán Kristóf
5240 XVII | Jajveszékelő, átkozódó, mellüket verdeső falusi zsidók. Hogy
5241 VII | ellen viselnek a harcosok mellükön. Most jön a fekete Máriának
5242 IX | pitvarába, amíglen én, akár méltán, akár méltatlanul, magyar
5243 XI | vagyonából.~- Fösvény kutyák! - méltatlankodott a nádorispán. - Egyszer
5244 XIV | Lajos valóban nemhiába méltatta kegyelmére a megtért Benignát,
5245 VII | valaki megnyissa a sort a méltó jutalmukat nyert árulók
5246 III | híreivel, vajon az új püspökök méltók-e helyeikre? Én csak annyiban
5247 IX | maradni a magyar királyi méltóságban, s mindjárt reászáll az
5248 XI | sodródtak felfelé. Vischer méltóságteljesen viselte nagy süvegét, mint
5249 XI | Szalaházy veszprémi püspök, akik méltóságuknál fogva az első padsorból
5250 IX | legkegyelmesebben jelenteni méltóztatik, hogy ugyanazon az időben,
5251 IX | Isten őt is ama szerencsében méltóztatott részesíteni, hogy ő Magyarország
5252 XII | elválasztásától.~Gondolatokba mélyedtek a királyválasztók, de nem
5253 VI | gyűlölni szokás, mint az árok mélyén meglapult büdösséget. Bánatábrándjaim
5254 IV | szomszédjából, a gyaloghintó mélységéből már felreccsent az a trombitahang,
5255 XX | halántékok mellett hogyan mélyültek el, holott csak néhány hónap
5256 XXI | egykori büszke ifjú, aki harci méne hátán voltaképpen először
5257 XXI | Lengyelország felé, amerre menekedni látszik.~Végre újra futár
5258 II | jelentette be, hogy merre menekül kincsével, amelynek eltűntével
5259 XV | tehénbőrökbe, vasajtók mögé zártan. Menekülésemben nem volt annyi időm, hogy
5260 VI | rabolta ki a mohácsi csatából menekülőket, nem kell menevéd. Védelmezi
5261 III | ugyanez a Zápolya, Zsarnó alól menekülve a pogány elől, dühében kegyetlenül
5262 X | meg magam, ha többé nincs menekvés - mondogatta Mária királyné,
5263 XXI | a "tót királyt", még ha menekvésre venné is útját. Példásan
5264 XVIII| cseh királyi korona után menendve - töprengett Miltenberg. -
5265 VI | csatából menekülőket, nem kell menevéd. Védelmezi azt Werbőczi
5266 VI | valamit ezentúl a János király menevédjeire, ha ennek az esetnek híre
5267 XI | elhinni. Azt mondtátok, hogy menjek csak haza Óvárra, és fejjem
5268 VI | elmúlt napokban királyi menlevéllel Esztergomba csalogattuk
5269 XV | tartotta kezében, mintha már a mennyek országában képzelné magát.~-
5270 XV | csendesen feküdt tovább ágya mennyezete alatt. Nem hivé, hogy tévedett.
5271 V | pint bor helyett nagyobb mennyiséget küldött volna Vischer polgármester
5272 XX | és kidobták az ablakon.~- Mennyit szenvedtem ez ember miatt! -
5273 XVII | számolhatja magában, hogy mennyivel kevesebbednek hívei, akik
5274 XVII | akarja magát és hitsorsosait mentegetni.~A nagy szakállú pedig így
5275 III | Horváth, a főasztalnok, mentegetőzve mondta a szomszédjainak:~-
5276 VII | leereszkedett éjszaka miatt - mentegette a hortyogó futárt Brodarics
5277 XV | megfeledkeztek? Én, gyönge asszony, mentem volna éjnek éjszakáján a
5278 III | némi pénzmagot meg tudnak menteni "Jankula" elől.~Csak nagyon
5279 XV | közelgő török elől a bőrüket mentették, és a koronáról megfeledkeztek?
5280 XII | János király elől az életét menti, míg Ferdinándot sarokba
5281 XII | hogy vén fejemet hogyan mentsem igazságtalan vádaskodók
5282 XXI | nevelkedtem. Elmegyek Linzbe, ahol menyasszony voltam - töprengett Mária.~-
5283 I | Honnan tudná egy húszéves menyecske az öregurak betegségeit,
5284 VII | elpusztulniok a pozsonyi polgárok menyhalai mellett!~Zápolya követei
5285 I | egy nagy csukát, öt font menyhalat, kárászt, süllőt, potykát...
5286 XI | hosszú éjszakákon, hogyan mér döntő csapást ellenfelére,
5287 XIX | leverten, szótlanságba meredve az özvegy királyné, amikor
5288 I | betegségben sínylődő embernek méreg az ital, amely megkergeti,
5289 I | szabadulhatván, bizonytalan léptekkel méregették az utat egyik halászcsárdától
5290 XIV | szerencsétől elbízott és merész lett Horváth uram, a legszilajabb
5291 III | medve. Tenni csak annyit merészel, mint egy festett báb, amelyet
5292 XI | helyét, a nádori helyet merészelé elfoglalni János király
5293 VIII | Hát Jankula vajda még nem merészeli a magyar király címerét
5294 XVII | királynénak is felajánlani merészelnének. De nem lehetett idáig hagyni
5295 XX | elkerülhetetlenül észreveszik. Hogyan merészelte volna az egyszerű hajósembert -
5296 XVI | királyválasztásra, amikor Ferdinánd urat merészelted ellenem kijátszani! Jozefics
5297 I | férfiak egykedvű nyíltságával meresztette a szemét a világszépnek
5298 XIII | csak egy ugrásnyira, két mérföldre van az első kerített város:
5299 I | asztmatikusan, mintha mindig nagyon mérges lenne valamiért, fújt bele
5300 XIII | felséges uram. Éjjel-nappal mérget étettek velünk a magyar
5301 V | török, hogy dohánylevelekkel mérgezze meg Magyarországot, hogy
5302 I | Magyarországon, csak nem meri mondani, amíg ily átkozottul
5303 XIV | felett, akik új reménységgel merik várni az új esztendőt. Beláthatatlanul
5304 XVIII| kiáltotta, hogy pénz nélkül ne merjünk hazajönni - felelé a nádorispán.~-
5305 IV | Szapolyai valóban támadásra merne készülődni, mint ahogyan
5306 XI | Bezzeg Esztergomban nem merné kinyitni a száját!~ ~
5307 II | közelsége miatt Komáromban nem mernek majd a törvényes királyra
5308 IV | vén szakáll, amely mindig mértéket tartott a fokos forgatásában,
5309 XVIII| volt, hogy a szánkat se mertük kinyitni, pedig mindegyikünk
5310 I | fertályórában várná annak a mesebeli hajónak a megérkezését,
5311 XIII | akadnak jámbor emberek a mesemondások meghallgatására. A császári
5312 VII | mint közügyekben, mert hisz messzi erdélyi hazájában még nem
5313 V | tekingetett ablakából a messziségbe, mintha ott valamely tanácsadó
5314 III | jeladás, amely ugyancsak olyan messziségből jött, ahová a mi véges elménk
5315 V | a körülötte gyülekezett mesterembereknek, kemencéiket otthagyott
5316 XXI | bebalzsamozva, tudósok és borbélyok mesterkedései után csendesen, összefont
5317 VIII | egér, amely mindig azon mesterkedik, hogy az éhenhalás elől
5318 XV | zsiványok, betörők szaga, akik mesterségüknél fogva kedvelői a tisztátalanságnak.~-
5319 VI | Gáspárt királyi főétekfogó mestert, nemkülönben Maczedóniai
5320 I | királyné, tégla alakú, fehérre meszelt apácacellához hasonlatos
5321 III | egy eddig soha nem hallott metsző hang, mint valamely sirálykiáltás
5322 II | városok adóiból, valamint egy mezei ágyút, azaz tarackot. De
5323 II | mindenki egy, amikor a mezőőr tapodja ki előre az utat
5324 XIV | ha így teszök,~mert ez miá idvezülök...~- Itt van a
5325 XVI | igazán, hogy ne legyenek miattam is szenvedéseid, mert szomorú
5326 III | ahhoz, hogy nyakát szegje miattuk egy még királyibb király
5327 II | szólt:~- Mondja, Báthori, micsodám maga nekem? Az apám, a férjem
5328 I | volnék nádorispán, nem tudnék mihez fogni a hamis pénzekkel,
5329 II | királyné felé fordítva, miközben eltolta maga elől a poharat
5330 V | eddig nem tapadt lelkéhez. Mikorra felejtheti végleg lelke
5331 IV | versezettel kezdte:~Non milli si linguae centum sint,
5332 XVIII| megmutatni a magyar uraknak, hogy milyennek kell lenni a férfinak a
5333 V | mellékletéül.~- Hát ezek min mulatnak? - kérdezte a nádorispán
5334 V | kinevezéseit áhítozza?~Mindaddig kiáltozott az öreg Sibrik
5335 XVI | szerencséje kíséri ügyeimet mindazokban az országokban, hová követeimet
5336 XXI | voltaképpen okozója volt mindazoknak a viszontagságoknak, amelyekről
5337 VIII | Jánosnak írogatván a leveleket mindazokról a bécsi eseményekről, amelyeket
5338 VI | németek országának vág neki. Mindegyiket csak nem fogják el utazás
5339 XVIII| se mertük kinyitni, pedig mindegyikünk készült valamely hosszabb-rövidebb,
5340 IX | pedig te én ellenem jönni mindemellett meg nem szűnöl, akkor én,
5341 XI | Karancsy György lesz, aki mindenét itt hagyva, csekély holmicskával
5342 XIV | lehajtani a fejét, mert mindenétől megfosztotta Szapolyai János,
5343 XIX | a többiek nem tudnak. És mindenfelé a városban futótűzként terjedt
5344 XXI | jobban tudta volna Mária mindenkinél. Ő küldte Szalaházyt, a
5345 VI | várakban, hogy tanácsaikkal mindenkor az özvegy királyné támogatására
5346 XIX | meddig bírja még vonni a mindennapok egyre súlyosbodó igáját.
5347 XVI | ruházatban bizony igénytelennek, mindennaposnak, jelentéktelennek mutatkozik
5348 XIX | beszélne - azt tartják, hogy mindennek titokban kell történni,
5349 XX | csodálatos megnyugvást érzett. Mindennel megbékélt, amit valaha életében
5350 XXI | már végleg elbúcsúzzanak mindentől, ami a régi Magyarországra
5351 II | szegényebbek voltak, mert mindenüket elveszítették Moháccsal
5352 II | tarackot. De Perényi Péternek mindez kevés volt a Szent Koronáért,
5353 XXI | nyomorúságaink világában mindezek a dolgok történnek vala,
5354 I | uramon kívül.~- Úgy érzem, mindketten árulóink - szólt Mária,
5355 XVI | szövetséget kötni Ferdinánd úrral mindmáig nem sietett.~- És ha minden
5356 VI | megtartjuk és óltalmazzuk, mintha mindnyájok akaratával választattunk
5357 XI | szerencsénk lesz hozzá Sopronban. Mindössze két pénz ára bor fogyott
5358 II | elmulaszthatta a balsors, de Mária mindvégig megmaradott kevés szavú
5359 XI | könyveinkben. Nem lesz többé miről elszámolni a város vagyonából.~-
5360 XV | időjárásban.~- Én nem érzem, csak mirtuszaim illatát, amely mirtuszokat
5361 XV | mirtuszaim illatát, amely mirtuszokat emlékben hoztam el nagyvázsonyi
5362 XVIII| ugyanekkor egy vasárnapi mise után a Szent Márton-templom
5363 XII | kehelynyivel felhajtott a miseborból, hogy valamiképpen lehűtse
5364 XV | a város felett az éjféli misére hívó harangok szárnyai csattogtak
5365 XIV | pedig aranykeresztű, piros miseruhát ajándékozott, hogy lelki
5366 XIV | Igaz, hogy valódi nevét, a Miszlenovics nevet vésték sírkövére,
5367 IV | vagy a sánta lábadtól? Mitől félt itt a királyné hű magyarjai
5368 XX | akik csodákat is tudnak mívelni. Most már mehet János király
5369 XIV | kezét. Ez volna az egyetlen módja annak, hogy Szapolyai megmenthesse
5370 XVIII| tette: Veglia, Zengg és Modrus grófja, egész Magyarország
5371 XVIII| országgyűlés küldöttsége kezd mögötte elmaradozni az úton. Ahány
5372 VI | György elpusztítása idejéből, mogorván lépett a királyné elé, nem
5373 I | hogy Ferdinánd egy lyukas mogyoróért akarja megvenni Magyarországot.
5374 II | mindenüket elveszítették Moháccsal vagy a fejérvári "Rákos"-
5375 XVI | neked, miszerint hadaiddal Mohácshoz siess, hanem maradj Erdélyben.
5376 XV | mielőtt meghalni indult volna Mohácsra.~A férjgyilkos Benigna szúrós
5377 X | verejték, amikor a második Mohácsról, a maróti csatáról hallott.
5378 XI | Elmegyek Erdélybe, elmegyek Moldvába, elmegyek akár idegenbe
5379 VIII | és így jól tudta, hogy a moldvai vagy havasalföldi vajda
5380 VIII | kardot kihúzni sem lehet. Molyette, penészrágta bőrpajzs lóg
5381 XVI | Magyarországon. Sokszor mondád, Mária, hogy szeretett Magyarországodért
5382 XVI | el is kellene hinned, ha mondanám, hogy a te kedvedért lettem
5383 XIX | elhagyni minket, mintha mi mondanánk meg neki, hogy jelenlétével
5384 XXI | megtalálni a kifejezéseket a mondanivalóikhoz. Minden lódobogás, amely
5385 XIII | örömükben egymást előzték meg mondanivalójukkal.~- Felséges király és kegyelmes
5386 II | bedugta volna a fülét ama mondanivalók meghallása előtt, amelyeket
5387 I | a tiszai kecsege mennyi mondanivalót tud az ősmagyarokról, akik
5388 IX | titkos bölcsességeit.~- Mely mondanivalótok volna élőszóval őfensége
5389 VIII | a Névtelen, mintha ez a mondás már olyan közkeletű volna
5390 III | Mintha nem ismerné a régi mondást, hogy szeget szeggel vernek,
5391 IX | trombitál a hang, és a deák mondatok szinte ölelkeznek:~- "A
5392 VI | maguktól mondják a következő mondatokat.~Mária hangja:~- "Egész
5393 V | mint akár a másvilág. Mit mondhat neki ez a király, aki éppen
5394 III | válaszoljon a főesperesnek:~- Azt mondhatnám, hogy az egyházi kinevezésekhez
5395 XVI | vagyok veled, Mária. Nem mondhatod, hogy nagyon le kell ereszkedned
5396 XII | pedig otthon a feleségének mondhatta el a nádorispán a pozsonyi
5397 XV | imádságoskönyv egyik lapjáról -, mondj egy »pater noster«-t, három »
5398 XIX | embereknek.~De hát bármit mondjanak a szentek: pénz nélkül nem
5399 V | csak egy kicsit várjon! Mondjátok meg annak a pünkösdi királynak,
5400 XI | társaságban.~- No, majd ezt mondjuk mi is Vischer uramnak, ha
5401 II | megmaradott az ő hívének - mondogatá.~Az asztal egyik oldalán
5402 II | véleményt hosszú szavakkal mondogatni, mert a hosszú gyertya is
5403 XI | elválasztva. De amit én most mondok, annak meghallgatásáért
5404 VI | felelt: "A fejedelmek - mondotta - nem szokták a menevédet
5405 VIII | meg őt, hogy vajon igazat mondottam vagy nem? Én már megírtam
5406 XI | nem akarta elhinni. Azt mondtátok, hogy menjek csak haza Óvárra,
5407 VI | nádorispán uram, mi sem mondtuk ki még az utolsó szót.~ ~
5408 XVIII| pálcát érdemelne mindegyik - morgott az udvari írnok. - Ó, ha
5409 VI | Látom az árulókat, akik morogva rágják odavetett koncaikat,
5410 XII | öccse részére eljegyezte.~- Morvába! - javította most Tomori
5411 XIII | csehekkel, sléziaikkal, morvákkal, luzsicaikkal, akik szabad
5412 II | kosárra. A királyné önfeledt mosolyára még sötétebb lett a nádorispán
5413 III | tekintetű szemeivel, fájdalmas mosolyával, bölcs nyugalmával általában
5414 XX | tolvajok és gyermekek dévaj mosolygása nem ül vala többé arcára,
5415 VII | pénztárosa. Ez a kövérkés és mosolygós úriember rejtegette azokat
5416 III | őrkanonok, valamint Oláh Miklós mosolyogtak a nádorispán szavain. Ki
5417 II | Mária tehát még mindig mosolyogva fordult a nádorispán felé,
5418 II | fel, amely zarándokoktól mostanában sűrűbbek a magyar országutak,
5419 XX | Végre megmozdul vala a mozdulatlannak hitt kéz, és Ferdinánd vaskesztyűs
5420 XIII | kancelláriáiban az arcok mozdulatlanok maradtak, még arra a hírre
5421 IX | gőgösebbnek látszott, mint az ima mozdulatlanságában.~Magas, karcsú férfiú volt,
5422 IX | nehéz szempillái alatt oly mozdulatlanul ült a fiatal cseh király,
5423 XVI | testmozdulatok skálájából, amely mozdulatok legfeljebb a szalonnasütéshez
5424 XVI | mester, aki ily királyi mozdulatokra tanítja vala az egykori
5425 XV | ravaszkodására. Hanem gyors mozdulattal kiugrott ágyából, amelyben
5426 XVI | kedveskedve, mintha egy medve mozdulna, lehajolt a trónusról (Mária
5427 X | ilyen emberek nem szívesen mozdulnak ki otthonról, ha még csak
5428 IX | alakjában. Nem lélegzett, nem mozdult, szemét sem rebbentette
5429 XVII | cselédszobákban, de ezek tán akkor sem mozdultak volna, ha talpukat nyalogatja
5430 XIV | nagy szemöldökét megértőleg mozgatta, és korához illő apáskodással
5431 VIII | mindennap arrafelé venné útját. Mozgékony, sovány emberke volt, mint
5432 XII | későbbre keletkezik valamely mozgolódás a karzatok alatt, amint
5433 XIX | keserű egy ember volt, mindig mozgott az ádámcsutkája, mintha
5434 XXI | veszélyes a földi pondró, amíg mozogni tud. Csak utána, Ferdinánd,
5435 XII | elégedetlenség? A városban, a várban mozsárlövések durrogtak.~ ~
5436 V | hazakerüljön innen az ágyába vagy a műhelyébe, mert ahogy én Bornemissza
5437 XIV | vala. Vajon egész élete így múladozik el, mint lábnyomai?~Az "
5438 XIV | rendszerint nagyon nehezen muladoznak el azoknak a feje felett,
5439 XX | A királyné szívdobogásai múladozóban vannak, nem görnyed meg
5440 XXI | sírhelyén. Teste immár a mulandóságé, kemény koporsóba zárta
5441 II | fiatalon halt meg.) A királyné mulattatására most ő rukkolt elő, igaz,
5442 VIII | mintha vendégeit amúgy is mulattatni akarná - benn az ivó sarkában
5443 IV | leginkább csak a vitatkozás mulattatta. Pedig talán nem is éppen
5444 X | hogy az éjszaka csendesen múljon el.~...Kinek hogyan múlott
5445 XIX | özvegy királyné, amikor hetek múltával sem kap vala híreket szerelmetes
5446 III | Már régi, szép királyaink múltjából tudjuk, hogy attól az időtől
5447 XIX | azokról a katonákról, akik a múltkor rendetlenségben, lázadásban
5448 XVI | keresve a halálos vitézi munkához, mert máshoz nem értenek
5449 XIX | cifra írású udvari írnokok munkája volt. Látván ezt Mária,
5450 XVII | időben már megkezdik vala munkájukat, amelyet aztán századévekig
5451 XIX | velünk Szapolyai ellen. Munkát kell adni, mert tudni kell
5452 XX | kénytelen várni sorsát, és munkátlanul, céltalanul számba venni
5453 III | terjedelme, bölcsességüknek mustármagva megnövekedett, és égbe röppenő
5454 IX | szenvedtünk a rettenetes muszkáktól, tatár hordáktól és elkalandozó
5455 XVI | mindennaposnak, jelentéktelennek mutatkozik vala János király alacsonyas
5456 IX | mintha nem is a valóságban mutatkozna az emberek tekintete előtt,
5457 XX | pestisragálynál, amely ugyancsak mutatkozni kezd vala Magyarországon.
5458 XVI | csak nagy, karikás szemei mutatnak valamit lényegéből: konokságot,
5459 XI | pozsonyiaknak nem kellett mutatni az utat, eligazodtak ők
5460 XV | elment vadászni, ez (a mutatóujj) elment halászni, ez (a
5461 IX | vörös, verejtékben úszó arca mutatta, hogy valami nagy indulat
5462 XVI | hozzád intézett levelét mutogatják, amely levélnek tartalma
5463 XVII | Mire az két üres tenyerét mutogatta a királyné felé.~A nagy
5464 XVI | királyi levél valóban az ő műve volt. De vajon lehet ilyesmit
5465 XV | aludni látszott, mióta a nagy művet, Ferdinánd elválasztását
5466 IX | örökre itt maradjanak a cseh muzsikusok. Ferdinánd végighallgatta
5467 XIX | tanácsnak szokás nevezni. Na hát ennek a tanácsnak csak
5468 VIII | olyan hajlékony, mint a nád, hogy sípolni lehetne rajta.
5469 XVI | hagymáidat, Benigna.~- A náddal, hallal, fekete agyaggal,
5470 I | állóvizek. A csíkászok azokban a nádfonatú hátikosarakban hozzák az
5471 IV | uram, és gyaloghintóját a nádorispáné után futamította.~Báthori
5472 VI | István urat, Magyarország nádorispánját és kunok bíróját, tisztelendő
5473 XVII | nem látogathatnak el. A nádorispánné felment a Szent Márton tornyába,
5474 XVII | és egyenesen Zsófiát, a nádorispánnét keresték fel. A kölcsönpénz
5475 V | nekihevülten. - Persze hogy a nádorispánon kezdi az ajándékozást Ferdinánd
5476 IV | gyaloghintó is, mintha a nádorispánra várakozott volna.~- Hű,
5477 II | adjon alkalmat az indulatos nádornak, ilyenformán elterelje figyelmét
5478 VII | volt, akinek még szarvasbőr nadrágját sem törték meg a tímárok,
5479 XVI | urat, a lengyel királyt, nagybátyádat is, miután a meggondolkozott
5480 XIII | Nem lesz nehéz rábeszélnem nagybátyámat, a lengyel királyt, hogy
5481 XIII | rendelkezhetik, mint néhai nagybátyja, az esztergomi bíbornok,
5482 XIV | vala. Vannak úgy néha a nagybeteg emberek, hogy valamely jótékony
5483 XIV | nyomást érzett, mint azok a nagybetegek, akik halálukat érzik közeledni. -
5484 XIX | felség. Mert a vezér csak a nagybetűket ismeri.~ ~
5485 III | fáradt várost. Nem bír vala Nagyboldogasszony templomának környékéről
5486 XXI | koporsójában II. Lajos király a Nagyboldogasszony-templom oltára előtt, hogy mindenkinek
5487 XXI | időben a székesfejérvári Nagyboldogasszonyról elnevezett templom főoltár
5488 III | mellett is jól figyelt a nagyeszűnek mondott főesperes szavaira,
5489 XX | államtanács. A bölcsek, öregek, nagyfejűek tanácsa.~Mária lelkesedve
5490 XX | kell közbevágni, hogy a nagyfejűeket megindítsa.~Podvinyay tehát
5491 X | dideregve öregasszonyos nagykendőjében, amelyet özvegységében sohasem
5492 XV | különös hűvösségtől, amely a nagykendős öregasszonyból áradt. Mintha
5493 IV | csillapítgatják őket?~- Erény és nagylelkűség, légy velem! - dünnyögte
5494 XIII | őrizetére rendelt katonatisztek nagyobbat ittak a kelleténél, és mélyen
5495 IX | elhagyták az emberi tüdőket. A nagyothalló emberek, akik mindenhová
5496 III | homlokukat érintette, lelkük nagysága, gondolataiknak terjedelme,
5497 VI | itt, híveim jelenlétében nagyságodnak azt, amit már négyszemközött
5498 VI | álomfejtő tévedt a városba, aki nagyságotokat és főtisztelendőségeket
5499 VII | királyhoz. Az tán már várja is nagyságtokat, hogy bárány létére farkashoz
5500 IX | Ferdinánd úrnak mondani. Nagyszerű szomorújáték ez...~ ~
5501 XXI | hírek jönnek. Megadta magát Nagyszombat, Nyitra, Galgóc, Trencsén,
5502 XV | elment halászni, ez (a nagyujj) elment madarászni, hogy
5503 XVII | mindegyik járt Bécsben. Az ilyen nagyvárosban mindig történhetnek bizonyos
5504 VIII | rendszerint megtalálhatta. Minden nagyvárosnak a végein laknak olyan emberek,
5505 XV | mirtuszokat emlékben hoztam el nagyvázsonyi zárdám kertjéből, amelyeket
5506 XV | Talán a koronáját keresi nálad? - mond most Benigna, mintha
5507 XV | Valamely vadszag, amelyet a nálam megforduló urak köntösein
5508 XIII | azokra válaszolom: miután ő Nándorfejérvár cserbenhagyásával mintegy
5509 XVIII| a nádorispánt reggeltől napestig átkozta a felesége a maga
5510 VIII | faodújából, mégis hatalma van a napfény, borulat és szélvész felett.
5511 IV | történelmi korszaknak, amelynek napfogyatkozását mi, régi magyar urak minden
5512 XIV | ugyanezért a verekedések napirenden voltak a házasfelek között,
5513 V | pünkösdi királynak, csak ész napjáig várjon. A medvék óljába
5514 VII | ajándékozza. Az írás Borbála napjáról volt keltezve, kedves figyelemből
5515 XVII | éjszakánkint nehéz lélegzést, napközben hallatlan levertséget okoztak
5516 VI | hallanak.~- Mielőtt a mai napnak véget vetnénk, hogy holnap
5517 XXI | germán közmondást, amikor nappal és éjjel jobbnál jobb hírek
5518 X | sőt megacélozzák álmát és nappalát, hogy félelmet ne ismerjen.~-
|