|
XIII. FERDINÁND ÉS A JÓ SPANYOL ARANYAK
Szerette-e Ferdinánd a jó
spanyol aranyakat, amelyekről utalványt hoz vala kezeihez:
testvérétől, V. Károly császártól, Toledóból Don Mendoza lovag, akit Szent
Antal nevéről kereszteltek, és valóban hűségesen megérkezett vala a
100 000 aranyforintról szóló császári utalvánnyal, különböző, veszedelmes
országokon keresztül? Szerette-e az aranyakat Ferdinánd? A bécsi palota
szobáiban, kancelláriáiban az arcok mozdulatlanok maradtak, még arra a hírre
is, hogy a zsidók egyelőre csak 50 000 aranyat fizetnek ki a római császár
utalványára. Pénzszűke volt; V. Károly folytonosan háborúzott Ferenccel, a
francia királlyal, és Itáliával, magával a Szentszékkel. Ilyen háborús
időben talán még a felét sem éri a legjobb utalvány sem! A zsidók elhozták
az ötvenezer aranyat, a többit későbbre ígérték. - A magyarországi hírekre
hagyta abba mindennapi ájtatosságát Ferdinánd; az aranyaknak oda sem nézett.
Don Mendoza Antal, az annyi viszontagságon keresztülesett utalványhordozó,
veszélyes élményeit legfeljebb azokban a bécsi fogadókban beszélhette el, ahol
mindig akadnak jámbor emberek a mesemondások meghallgatására. A császári
palotában egyetlen szemrebbenés sem árulja el a lovagnak, hogy már hetek óta
várják vala érkezését. De a magyarországi hírek zamatosak voltak. Még a
gyóntatóatya is várakozott az előszobában, amikor egy-egy sáros, álmatlan
arcú, zsiradéktól és verejtéktől fénylő homlokú, nagy fáradtságot
színlelő hírnök megérkezett vala Pozsonyból. Vasárnap este volt, december
16-án.
Garetze, aki Ferdinánd
megbízásából darabideig testőrködött Mária királyné mellett, már estére
megérkezett a bécsi várba a pozsonyi királyválasztó "Rákos"
eredményével. Igaz, hogy a német zsoldostiszt agyonnyargalt egy lovat, de
Bécsben volt, mielőtt Ferdinánd nyugovóra tért volna. Garetze csak azt a
kegyelmet kérte, hogy személyesen adhassa át Ferdinándnak Mária királyné
levelét. A levél "Magyarország elválasztott királyának" volt címezve.
Ferdinánd karosszékében,
bő házi öltönyben és foltos papucsokban üldögélt az alig pislogó kályha
mellett, mint valamely fösvény öregember. Korántsem lehetett volna ráismerni e
nyugodalmas polgárban a Szent István-templombeli fejedelemre. Valamely
orvosságos edény volt a kályhára készítve, és láthatólag nagy passzióval
piszkálta meg előbb a sovány tüzet, mielőtt a nagy fáradtságtól alig
eszméleten levő testőrtisztre egyetlen pillantást vetett volna.
- Te ott voltál a
gyűlésen? - kérdezte végre Ferdinánd.
- Ott, felség. Egy
gyóntatófülkében állottam Mária királyné háta mögött, aki a rácsozaton át
figyelte a "rákosozó" magyar urakat.
Ferdinánd alig
észrevehetőleg, kedvetlenül lepittyesztette amúgy is mindig
előrenyomakodott alsó ajkát. Tehát Mária mégis elment a királyválasztó
gyűlésbe, holott ezt megtiltotta neki! Kár volt a magyaroknak megmutatni,
hogy királyválasztásuk érdekelne valakit az ausztriai házból. Az udvari etikett
az első!
A testőr jó darabig
állott helyén, amíg Ferdinánd szempilláit felvetette, és egykedvűen
végignézett a szálas férfin.
- Hát miért nem mondod meg
végre, hogy mi a kívánságod? Aki Magyarországból idejön, annak kérése van.
- Én szolgálni akarom
tovább is felségedet. De most már nem Pozsonyban, hanem Bécsben - felelt a
testőr.
- Annyian jöttetek el már
Pozsonyból a mi szeretett húgunk mellől, hogy meggondolandó kérésed, vajon
nem marad-e udvartartás nélkül a mi húgunk? Szolgálatomba fogadtam már Batizt,
a felséges királyné lóidomárját, Peremontit, az orvosát. Apránkint az egész
pozsonyi udvar átszivárog hozzám. Vajon nem ártunk-e többet e
szívélyességünkkel húgunknak, mint amennyit használni vélünk? - szólt most
Ferdinánd, és láthatólag számvetést tett magában szaporodó udvartartásáról.
- Egy hű testőr,
felség... nem lehet felesleges ennél a háznál - esdekelt Garetze.
Ferdinánd a fogai között
szűrte a szót:
- Miért van arcodnak
pipacsszíne?
- A sok bosszúságtól,
felséges uram. Éjjel-nappal mérget étettek velünk a magyar urak a pozsonyi
házban. Ha kevés volt ebédnél a bor, ha kozmás volt az étel, ha böjtös napon
elmaradt az asztalról a főtt tehénhús, mindjárt azon fenyegetőztek,
hogy Esztergomba iramlanak, ahol nagy konyhája van János királynak, mert maga
is szereti a jó falatokat. Hiába ruháztuk ki a magyar urakat, akik Mohács után
néha csak egy szál kabátban menekedtek hozzánk, hiába tápláltuk őket,
amikor éhesebbek voltunk a tél madarainál, hiába fizettünk nekik hópénzt azért,
hogy a felséges királynét látogassák: örökös volt a civódás, az irigység, a
búslakodás vagy a fenyegetőzés. Ezért lett idő előtt a haragtól
pipacspiros az arcom.
- Én azt hiszem, hogy a
bornak se voltál ellensége, te vitéz - mond Ferdinánd lusta
egykedvűséggel, és a testőr hiába akart válaszolni, a hálóköntöse
bő ujjával távozást parancsolt neki az új magyar király. Ha régebbi
időből nincsenek vala jó ismeretségei Garetzének a bécsi várban,
bizony fedél nélkül kell tölteni vala az éjszakát a nyaktörő lovaglás
után. Hm, itt nem vágják az ember fejéhez az ajándékot, kétszer is meg kell azt
szolgálni.
...Valóban olyan
egykedvű ember volt Ferdinánd, amint a történetírók mondják? Aki a
magyarok szilajkodásait ásító unalommal vette tudomásul, és nyugalmában olyan
megrendíthetetlen volt, mint egy kőből faragott címer? Honnan
tudhatta volna az egyszerű testőr, hogy Ferdinánd már bealkonyodáskor
aludni szokott menni, és éppen az ő hírei miatt töltötte karosszékében az
estalvásnak szentelt idejét? Igaz, hogy egy királyi korona megér annyit, hogy
darabideig virrasztunk érte. Ámde a királyok dolgain eligazodni még azok sem
tudnak, akik közvetlen közelükben töltik életüket. Mit tud az őrt álló az
ajtó küszöbén túl, hogy mit gondol a küszöbön belül a király?
Másnapon a pozsonyi
királyválasztás után, december 17-én nagy zörgés, dörgés, tumultus keletkezik
vala a bécsi királyi várlak előtt. Ferdinánd a havas várkapu felé
tekintett ablakából, miután ezen a napon különböző látogatásokat várt a
pozsonyi királyválasztás alkalmából. Szemügyre kellett venni a látogatókat,
akiket maga elé bocsát.
Bánffy uram és András
prépost voltak a korai látogatók, akik valamiképpen megszöktek a
vendégfogadóból, ahol hetek óta őrizetben voltak. Az osztrák tisztek is
abbahagyták a folytonos ügyelést a két Zápolya-követre, amikor a késő esti
órákban a külvárosi vendégfogadóba megérkezett az első pozsonyi posta a
királyválasztásról. A követek őrizetére rendelt katonatisztek nagyobbat
ittak a kelleténél, és mélyen elaludtak. Nyilván nem tartották érdemesnek többé
a felvigyázatot János király embereire. Mit tehetnek most már azok a pozsonyi
királyválasztás után?
Ferdinánd ablakából
felismerte a kapuőrséggel hadakozó követeket. Akkoriban még olyan
idők jártak, hogy a fejedelmek tudták, mire valók az ablakok palotáikon.
Néha kipillantottak rajtuk. Aztán parancsot adott, hogy az urakat bocsássák
színe elé.
Bezzeg most már tudott
latinul Bánffy János, nem is nyújtogatta kézfogásra kezét, mint a Szent
István-templomban! András doktor pedig úgy beszélt németül, mintha Bécsben
született volna. A követek Ferdinánd szobájába lépve, a kegyes különkihallgatás
felett való örömükben egymást előzték meg mondanivalójukkal.
- Felséges király és
kegyelmes úr - kezdte az erdélyi Bánffy ékes deák nyelven -, őfelsége, a
magyar király, felhatalmazást adott nekünk, hogy mindazokat a dolgokat
hűségesen elmondandjuk, amelyek az ő szívét nyomják. A mi királyunk
az egész kereszténység miatt aggódik, amely kereszténységet romlással és
enyészettel fenyegeti megint a pogány. Bali bég már ismét a határokon van.
Segedelmet, szövetséget kér felségedtől, mint a kereszténység jóságos
fejedelmétől, hogy a maga hadai élén a török ellen indulhasson. És a
pogányt a mindenható akaratából örökre elriassza Magyarország és a véle határos
országok közeléből.
Ferdinánd, aki aranyos
karosszékben üldögélt, és egész idő alatt nem vette le szemét Bánffy uram
vásott csizmájáról, most András préposthoz fordult.
- És mi a mondanivalója főtisztelendő úrnak?
András prépost papos alázattal felelt:
- Ugyancsak segedelmet, hadakat, pénzt kérek felségedtől János király
részére, hogy az új pogány veszedelmet elháríthassa Magyarország felől.
Ferdinánd arcán se Bánffy, se András beszéde alatt semmi meglepetés nem
tükröződött - mintha nem is csodálkozott volna azon, hogy a
"jöttment" király éppen őhozzá, az immár törvényes királyhoz
folyamodik pénzért, fegyverért, segedelemért. Olyan idők voltak akkor,
hogy senki sem tudhatta, hogy mit hoz a holnap. Lám, Zápolya hogyan forgatja
köpenyegét! Amint a szél fújdogálja a madárijesztőt! Maholnap talán még
nagyobb dolgokat is megérünk. Ferdinánd olyan mélyen ereszté le mozdulatlan
arcán szempilláit, hogy szemeiből csak két fekete pontocska látszott. De
ez a két pont a követ urakat fúrta.
- Miután az erdélyi vajda hozzám intézett kérelme igen nagy és fontos -
felelt most Ferdinánd -, a szükség azt kívánja, hogy e kérelem megbeszélése a
birodalmi gyűlés és az országok és a tartományok tanácsa elé vitessék, ott
megvitattassék, és iránta olyan utak és eszközök találtassanak,
határoztassanak, amelyek úgy az ausztriai háznak, mint a szent birodalomnak,
tartományainak és embereimnek, mind végre a magyar koronának is hasznosak,
egyszersmind a török meggátlására foganatosak és alkalmasak lehessenek. Én most
nektek semmi alapos választ nem adhatok, hanem gondolkodóidőt veszek
magamnak a legközelebbi Szent György-napig. Akkor jöjjetek el a válaszomért.
- És ha mi addig a törökkel megegyeznénk? - kiáltotta el magát most
váratlanul a vérmes Bánffy János, akinek Ferdinánd beszéde alatt megint csak
úgy a fejébe igyekezett minden vére, mint egykor ott a Szent István-templomban.
- Ha általános kegyelmet, az előbbi hivatalokban való megmaradást és
különböző roppant jutalmakat ígérünk országszerte... persze a pozsonyi
királyválasztók és Batthyány Ferenc, volt horvát bán kivételével? Ha
felfogadjuk azt a hatezer rácot, amely most a fekete cárt szolgálja, és
bejövünk fenséged tartományaiba, mielőtt a török bejönne? Ha megengedjük
Erdődy Simonnak, hogy az egri püspökség mellett a zágrábi püspökcéggel is
rendelkezhetik, mint néhai nagybátyja, az esztergomi bíbornok, Bakócz Tamás? Ha
közhírré tesszük, hogy a közelgő karácsonyi ünnepekre az udvarnál
levő főurak régi hivatalaikba visszatérhessenek? Ha az országból
valamit kivinni akar a német, akár más vonalakon: mindent megtiltunk?
Ferdinánd szemrebbenés nélkül hallgatta végig az erdélyi nemes beszédét, aki
nem okult az őrizetben tartástól, és nyakas, öklelő szavakat
pattogtatott itt a cseh király, az immár elválasztott magyar király, ausztriai
főherceg és spanyolországi fejedelemfi kabinetjében! Mit érne azzal
Ferdinánd, ha meghúzná a csengőzsinór bojtját, amellyel keze játszadozott?
Az új testőr, Garetze, igyekezne magát kitüntetni. És jutalmat várna.
Legjobb az ilyen bolond embert útjára ereszteni - hadd bolondítson másokat.
- Mondd meg otthon királyodnak, akihez most még kegyelemben elbocsátalak,
hogy ha majd idejét látom: jó spanyol aranyaimból is szolgálni fogok neki, de
mostani viselkedését sérelmesnek ítélem, amely viselkedés részünkről nem
érdemel megjutalmazást.
János király követe egyik lábáról a másikra állott. De nagyon kiveresedett
az arca András doktornak is, holott ez a pap tudott uralkodni magán.
Ferdinánd szempilláit még lejjebb eresztette, és egykedvűen
fűrészelt tovább hangjával:
- Ami pedig a vajda fenyegetéseit illeti, azokra válaszolom: miután ő
Nándorfejérvár cserbenhagyásával mintegy önmaga adta át az ország kulcsát
szövetségesének, a töröknek, azonképpen az elveszett kulcsért magamnak más
kulcsot szereznék. Ez a kulcs pedig a vajda szepesi ingatlana, amelyet csak az
ő hite szerint őriz megbízhatósággal a szepesi vár. Nem lesz nehéz
rábeszélnem nagybátyámat, a lengyel királyt, hogy a nála zálogban levő
tizenhárom szepesi várost nekem átadja, ahonnan jó gyalogosokkal, főleg
masszoviakkal, csehekkel, sléziaikkal, morvákkal, luzsicaikkal, akik szabad
nyereségért mindig hajlandók egy kis csetepatéba keveredni, akármikor
elfoglalhatom a vajda egyik tárházát, a szepesi várat. Innen már csak egy
ugrásnyira, két mérföldre van az első kerített város: Kézsmárk, Szepesben,
Árvában, Turócban, Liptóban mindenütt az ellenség földjén járunk. A Vág gyors
vizén pedig talpfákon könnyen elérhetünk a Dunához. Hát én ezt üzenem
"királyotoknak". Egyéb válaszomért pedig Szent György napján
jöjjetek. Vagy aranyat, vagy vasat kaptok.
Ferdinánd ezután lehunyta szemét, mintha nem érdekelné, hogyan takarodnak el
a követek színe elől. Akkoriban még olyan világ volt, hogy a fejedelmek
nem tartották véka alatt haditerveiket.
|