Part
1 2 | senkinek sem hullott ki a haja, mert a gondon könnyen lehetett
2 4 | ínyesek, akik azért utaztak, mert tudtak egy korcsmát a Felvidéken
3 4 | délben kukorékol a kakas, mert már ő sem tudja, hány óra
4 7 | szoknyája csak azért tetszik, mert a pipacshoz hasonlít. A
5 7 | azért érdemel figyelmet, mert a vadfüvek, hosszú szárú
6 7 | temetésen nem búsultam, mert sokat csavarogtam szabad
7 7 | Parádfürdőn töltötte a nyarat, mert ott tudtak kedvére főzni.~*~
8 7 | öregek. Nevettek, tréfáltak, mert ők már tudták az élet értéktelenségét.~
9 8 | szeretettel a bankókat, mert nem érdemes e futóvendégekkel
10 9 | kellett fogni a sermérővel, mert oly jó ennivalókat adott
11 10| pillanatig elmulattatták. (Mert rendetlen életű volt a halott,
12 11| szalonnát hoznak magukkal, mert az idegenben sem akarnak
13 11| hozott magával a fürdővendég, mert az órák nem mindig megbízhatók.~
14 11| indul el otthonából az útra, mert az útszéli fogadók, korcsmák,
15 12| Boldog ember volt az arató, mert magának is aratott. Reménykedve
16 12| molnár a gabonás zsákokat, mert neki is jutott. Az új kenyérnek
17 12| Összeszáradt a kenyér, mert nagyon sok volt. Ínyesek,
18 13| juttatták az ember eszébe, mert a régi világban a táncosnők
19 14| ornitológia tanulmányozására. (Mert hiszen a madártudósok jobban
20 15| aztán meg lehet nyugodni, mert odáig okvetlenül elért valamit
21 15| van állatsereglet szaga, mert takarékoskodnak a vízzel,
22 15| tisztasággal, hanem azért is, mert a vérszomjas tigrisek és
23 15| nyáron jöttek elő az utcára, mert a régi kalapot kézben lehet
24 16| néhány ember, aki örült, mert a Nap reggel befogott szekerébe,
25 16| mind megőrizték kincseiket, mert nem kellett belehalni a
26 16| építeni vagy rombolni, mert az álombeli Magyarország
27 19| valamely görbe munka miatt, mert jóformán nem érdemes dolgozni
28 19| háború viszontagságai miatt, mert a kiállott szenvedésekből
29 20| orgonabokornak a kedvéért. Eljött, mert szereti reggelenkint új
30 22| karjait... Vigyázz, szerelem, mert a nők itt nem veszik észre,
31 23| májusi esőt, magyarok esőjét, mert anélkül nem ér nekünk semmit
32 23| Uram, rettentő nekünk, mert benned mindig bíztunk, a
33 23| ákácvirágában. Megöleltük, mert soha úgy nem vártuk drága,
34 24| vakolatot, keverni a meszet, mert ő csak annyit tudott, hogy
|