Part

 1 2 |               míg a szélső baloldalon oly kemény dombok emelkedtek,
 2 4 |        magyarországi vendégfogadókban oly ismerős volt, hogy setét
 3 4 |               ahol vasárnapi reggelen oly tiszta áhítattal szólaltak
 4 7 |          örvendeztem a szélnek, amely oly szűzen, tisztán, üdén zúgott,
 5 8 |            harisnyákba, kezekbe, ahol oly jól érezték magukat, mint
 6 8 |             betegségtől sem, manapság oly ijedt, bizonytalan és takarékosság
 7 8 |     papirosokat, ahonnan alkalomadtán oly meggondoltan vétettek elő,
 8 9 |              fogni a sermérővel, mert oly jó ennivalókat adott az
 9 9 |         láttam gyakorolni alkonyattal oly szenvedélyességgel, hogy
10 12|          evett és bort ivott, s mégis oly szerencsétlennek éreztük
11 13|               magyar sódarok, amelyek oly ízletesek voltak, mint az
12 14|              Lehetséges, hogy májusra oly hirtelen eltűnnek a vizek
13 17|             hagyjuk meg álmoknak. Még oly gyengédek, hogy kézzel nem
14 20|                A húsvéti fák (amelyek oly halkan, észrevétlenül rügyeznek,
15 20|             napsugár, amely déltájban oly meleg, mintha minden erejével
16 20|          kopasz fák alatt elhaladnak, oly csendesek, hogy az is meghallatszik,
17 20|         amelynek ideje elkövetkezett, oly ártatlanul, nyugodtan jött
18 20|                 Nézzük a falut, amely oly néptelen, mint a régi tölgyfaerdőség,
19 20|               disznókondák. A kakasok oly messziről beszélgetnek,
20 20|               csendesség van, s a nők oly halkan mennek a házak fala
21 20|            utazókabátját, a kalapálás oly fáradtan hangzik, mintha
22 22| nagyasszonyoknak hívták a dámákat, és oly gyönyörűek voltak, hogy
23 22|           ruhájukat, amelynek eredete oly gyanús, mint életük, és
24 22|         boldogtalan életüket, amelyre oly közömbösen volt ráírva a
25 23|         csöndes őszödet, amelyben már oly távolról hangzik a háború