Part

 1 1 | nyilvánosságra kerülnének, bízvást azt eredményeznék, hogy egyetlen
 2 4 |          úr társaságát, akár pedig azt a méla fiatalembert, aki
 3 5 |           között látható kopaszság azt a véleményt ébresztette
 4 5 |      egymás között. De legfőképpen azt szerettem volna tudni, hogy
 5 8 |         régi gazdag emberek váltig azt akarták elhitetni, hogy
 6 9 |        eleget megfordultam) mindig azt tapasztaltam, hogy az élet
 7 10|          és az elakadozó lélegzet: azt tanácsolja, hogy többé keresnivaló
 8 11|        krajcárról, de perbe fogják azt is, aki nem dúsan és bőven
 9 14| szivaroknak, csókoknak, pezsgőknek azt a korszakát jelképezik életünknek,
10 15|        bólintottam a költőnek, aki azt hazudta a pesti nőkről,
11 15|       monoklival az utcasarkon, és azt hiszi, hogy még a régi iskola
12 17|          szomorú szobáiban, holott azt kellene hinni, hogy álmában
13 17|           néha átéli ugyan álmában azt az életet, amelyet áhítana,
14 17|         szolgálatot. A szerelmesek azt álmodják, amit éppen akarnak.
15 17|         voltak holnapra. A kortárs azt hiszi, hogy mindig háború
16 18|   kipislant az ablakon, és magában azt kérdezi:~- Vajon tart még
17 22|         várhatnád a szót, amelyről azt hiszed, hogy boldogtalan
18 23|         elsötétedett lakásainkban.~Azt hittük mindeddig, hogy mellettünk
19 23|             A városi anekdota csak azt tudja, hogy a magyar gazda
20 23|            falombokat, amelyek már azt hihették, hogy más célja