Part

1501 18|                   kisgyermekek hemperegnek a patak kankalinlevelei között...
1502 18|              között... még ő nem látta ezt a tájat, s máris búcsúzik
1503 18|                  tudjuk-e felejteni valaha a szép reménységeket, az üde
1504 18|       reménységeket, az üde növendékfákat, a pisztrángkedvű fiúkat, akiknek
1505 18|                  akiknek hősi halált ígért a költő, s ők elmentek meghalni?
1506 18|                    Vajon mind megöregednek a halottak a csatamezők hantjai
1507 18|                    megöregednek a halottak a csatamezők hantjai alatt?
1508 18|                   hantjai alatt? Annyit ér a diák elhallgatott szíve,
1509 18|                  helyen: "Dicsőség! hát az a rozsdás vért, amely ott
1510 18|              felett; - az elmosódott vésés a kövön, amelyet a tanulatlan
1511 18|          elmosódott vésés a kövön, amelyet a tanulatlan szerzetes alig
1512 18|               szerzetes alig tud kibetűzni a kérdezősködő zarándok számára;
1513 18|                kóbor lantos rímeiben, hogy a család szeretetét, a békét,
1514 18|                  hogy a család szeretetét, a békét, a boldogságot mind
1515 18|                család szeretetét, a békét, a boldogságot mind odadobjátok
1516 18|             templárius lovagokról ír, akik a Szentföldre jártak, szaracént
1517 18|              raboltak, és szívükben elhalt a bús hang, mint sovány csikasz
1518 18|                    hányan mentek és mennek a dicsőség repkedő lidérclángja
1519 18|                 lábnyomukat örökre elfödje a romfalak moha, kusza repkénye;
1520 18|              elhangzott éneküket felváltva a kondás dudája.~Nem kell
1521 18|                    kondás dudája.~Nem kell a Bibliába nézni, a próféták
1522 18|                 Nem kell a Bibliába nézni, a próféták jóslataiba merülni,
1523 18|                   jóslataiba merülni, hogy a végét lássuk az elmúlt háromszáz
1524 18|            háromszáz esztendőnek. S akkor, a gyönyörű reggelen majd felejteni
1525 18|                 szabad majd beszélni erről a háborúról s résztvevőiről,
1526 18|            háborúról s résztvevőiről, amíg a sebek végleg behegednek.
1527 18|                   ablakon.~De addig folyik a vér.~Folyik a vér, amely
1528 18|                 addig folyik a vér.~Folyik a vér, amely ifjú, még ha
1529 18|                  is ki utoljára, leomlanak a büszke karok, mint megnyugodott
1530 18|                    mint megnyugodott kévék a síkságon, a föld alatti
1531 18|             megnyugodott kévék a síkságon, a föld alatti zene még mindig
1532 18|                    zene még mindig hangzik a kísértetjárta országokban,
1533 18|              kísértetjárta országokban, és a hunyorító tavak, lágy lombozatú
1534 18|                 fojtogatott városok felett a bosszúálló angyal trombitája
1535 18|                öregek, férfiak vérét adjuk a láthatatlan sárkánynak,
1536 18|              évforduló éjszakáján elmereng a boltívek alatt a kolostor
1537 18|                  elmereng a boltívek alatt a kolostor remetéje. A sarló
1538 18|                 alatt a kolostor remetéje. A sarló alakú hold szarva
1539 18|               fejjel könyveihez tér vissza a merengő. Úgy látszik, már
1540 18|             merengő. Úgy látszik, már csak a könyvek maradtak meg a régi
1541 18|                csak a könyvek maradtak meg a régi világból.~ ~
1542 19|                 korona az ára literenkint, a másikat úgy adják, mint
1543 19|             másikat úgy adják, mint hajdan a bort, ingyen, jó szívvel,
1544 19|              csősznek, vándorlegénynek. Ez a véres szüret eltart már
1545 19|          esztendeje. Harmadszor szedik meg a szőlőt a gazdák, mióta ömleni
1546 19|             Harmadszor szedik meg a szőlőt a gazdák, mióta ömleni kezdett
1547 19|              kezdett az emberi must. Azóta a tőke is kedvet kapott. Az
1548 19|               kiömlött. De tudja-e pótolni a bor a vért, a bor megnövekedett
1549 19|                   De tudja-e pótolni a bor a vért, a bor megnövekedett
1550 19|              tudja-e pótolni a bor a vért, a bor megnövekedett értéke
1551 19|                   bor megnövekedett értéke a vér drágaságát? Van-e annyi
1552 19|             vidámság, mámor, nótázó habzás a legjobb borunkban is, amely
1553 19|                   amely el tudná felejteni a testvér szenvedéseit, a
1554 19|                    a testvér szenvedéseit, a magyar vér felhőszakadását?
1555 19|                    volna meg az arányosság a két érték között. Ha egy
1556 19|                    egypercentnyi érték sem a veszteségekből. Azért nem
1557 19|                   Azért nem kell irigyelni a gazdákat, hogy búzájuk,
1558 19|                   jól fizet. Nincsen annak a bankónak a régi erőssége,
1559 19|                   Nincsen annak a bankónak a régi erőssége, megbízható
1560 19|                    alapja. Hiányzik belőle a kifolyt vér. Sápadt, átlátszó
1561 19|                 vér. Sápadt, átlátszó lett a papír, még a legnagyobb
1562 19|                 átlátszó lett a papír, még a legnagyobb bankó sem tud
1563 19|                 táncolni. Sok víz lefolyik a Dunán, amíg annyira megizmosodik
1564 19|                 annyira megizmosodik ismét a vérevesztett bankó, hogy
1565 19|                   vérevesztett bankó, hogy a régi örömből valamit visszahozzon,
1566 19|              örömből valamit visszahozzon, a régi erővel támassza az
1567 19|             támassza az ország falát. Most a vér volna az erőnk. De már
1568 19|                    lehullott sárga levelén a vérfoltot a rozsdától.~A
1569 19|                  sárga levelén a vérfoltot a rozsdától.~A szentimentális
1570 19|                   a vérfoltot a rozsdától.~A szentimentális évszak, amelynek
1571 19|               elfelejtették magukkal hozni a kalendáriomba, csupán gondjaikat:
1572 19|              kiállhatatlan öreg rokon lett a háznál, aki már nem tud
1573 19|                    egyébről beszélni, mint a régi gazdagságáról, dicső
1574 19|                    remegő kezével felszedi a papírhulladékot, hogy legyen
1575 19|                 képzelődtünk, ábrándoztunk a világról, ismerőseinkről
1576 19|                  árdrágítással foglalkozik a környéken. Van eszében egy
1577 19|                   rendzavaró vándorlegényt a napvilágra vonni.~Itt maradtunk
1578 19|               egyedül, mint az ujjam, mint a haldokló, mint az akasztott
1579 19|                    mint az akasztott ember a szélben. Mindenki a maga
1580 19|                  ember a szélben. Mindenki a maga szakállára lop és rabol,
1581 19|                  lop és rabol, suttyomban, a kabát alatt viszi az élelmiszert,
1582 19|                 viszi az élelmiszert, mint a csempész, lefüggönyzött
1583 19|                   suba alatt készen tartja a kését, hogy a szomszédját
1584 19|                készen tartja a kését, hogy a szomszédját ledöfje. A titkolózók,
1585 19|                hogy a szomszédját ledöfje. A titkolózók, a bujkálók,
1586 19|         szomszédját ledöfje. A titkolózók, a bujkálók, a susogva csalók
1587 19|                    titkolózók, a bujkálók, a susogva csalók városa ez.
1588 19|                   ez. Éjfélkor elsötétedik a város, mintha Hentzi ágyúi
1589 19|                  volnának szegezve Pestre. A hűvösködő őszi éjszakában
1590 19|              jóformán nem érdemes dolgozni a munkabérért. Már összezavarodik
1591 19|            munkabérért. Már összezavarodik a bűn és ártatlanság. A legbecsületesebb
1592 19|       összezavarodik a bűn és ártatlanság. A legbecsületesebb emberek
1593 19|                 emberek sem riadnak vissza a törvénytelen úttól, hogy
1594 19|            fűtőanyagot, ruhát szerezzenek. A feltalálók zsenije arra
1595 19|                  lehet mindennap jóllakni. A tanultság, műveltség, ötlet
1596 19|               abban merül ki, hogyan lehet a kamrát télire ellátni. A
1597 19|                   a kamrát télire ellátni. A bölcs bíró azon töri fejét,
1598 19|                búsul, hogy nem tanulta meg a szabóságot. A repkedő fantáziájú
1599 19|                  tanulta meg a szabóságot. A repkedő fantáziájú költő
1600 19|                     hogy verseit árusítsa. A nők, szegények, végleg két
1601 19|                  valaha. Az egyik táborban a gondtalan ledérek seprik
1602 19|                   nem mindegyiknek van meg a rendőri engedélye. A másik
1603 19|                   meg a rendőri engedélye. A másik oldalon... a másik
1604 19|              engedélye. A másik oldalon... a másik oldalt nem is látni
1605 19|              fáradt munkáslányok rejtőznek a homályban. Hej, hogy dühöngtünk
1606 19|                    hogy dühöngtünk egyszer a posztócsalókra. Pedig ők
1607 19|              esztendő: annyi csaló nőtt ki a földből, hogy a rendőrségnek
1608 19|                    nőtt ki a földből, hogy a rendőrségnek nincs annyi
1609 19|                    őket. Falra hányt borsó a börtönbüntetés, amelytől
1610 19|                  nemrégen az emberek, mint a megsemmisüléstől. Közössé
1611 19|                 bezárnak, ha még soká tart a háború. Mily arcátlan tévedéseket
1612 19|              hozott ez az időszak. Majdnem a szószékről prédikálták,
1613 19|         prédikálták, hogy nem kell búsulni a háború viszontagságai miatt,
1614 19|                 viszontagságai miatt, mert a kiállott szenvedésekből
1615 19|                  viselt mindent katona, és a templomok tele voltak hívekkel.
1616 19|                  összetereli háború utánra a juhokat, mikor mindenki
1617 19|                 elmorzsolódott az erkölcs. A háború olyan fertőt zúdított
1618 19|                kell tanítani az iskolákban a mosakodást. Posvánnyá változott
1619 19|            mosakodást. Posvánnyá változott a világ, rablók, hamispénzverők
1620 19|                hamispénzverők országa lett a föld. A csaták mögött erőteljesebben
1621 19|        hamispénzverők országa lett a föld. A csaták mögött erőteljesebben
1622 19|                   erőteljesebben fosztogat a békés lakosság, mint az
1623 19|               oláhok Erdélyben.~Ez volt az a világ, amelyben éltünk?~
1624 19|      büntetőtörvények tartottak rendet itt a szenvedélyeken. De elkezdett
1625 19|       szenvedélyeken. De elkezdett korogni a has.~Elrémülve nézek széjjel
1626 19|               miért lett nyomorult szegény a másik? Végzet volt ez, amely
1627 19|              ismerem meg többé magamat sem a régi fotográfiáról.~*~Csak
1628 19|                szüreteljünk, akármilyen bő a termés.~Tengernyi vér és
1629 19|                elveszített becsület az ára a hatkoronás bornak. A sorsnak
1630 19|                   ára a hatkoronás bornak. A sorsnak olyan országába
1631 19|                hanem minden csak bánat.~Ha a sürgönypóznákról is dús
1632 20|                          NÉMA MAGYARORSZÁG~A varjak többször nyugtalankodnak
1633 20|                   idő tájt, mint egyébkor. A húsvéti fák (amelyek oly
1634 20|              észrevétlenül rügyeznek, mint a gyermekszerelem), az ő hangjukkal,
1635 20|                díszítve. Bozontos tanyájuk a fatetőn úgy leng a szélben,
1636 20|                tanyájuk a fatetőn úgy leng a szélben, mint a Bleak House
1637 20|                   úgy leng a szélben, mint a Bleak House környékén egykor
1638 20|                 egykor az angol regényben. A napsugár, amely déltájban
1639 20|          meghódítani, ráerőszakolni akarná a tavaszt az elhitványult
1640 20|                   érdektelenül hintáztatja a fekete madarakat magas állomásaikon.
1641 20|          elnéptelenedett falusi tájon csak a varjak, csókák élik régi
1642 20|       nyugtalankodók, míg az emberek, akik a nyurga, kopasz fák alatt
1643 20|               meghallatszik, ha két csirke a szomszéd udvaron összevész,
1644 20|                szomszéd udvaron összevész, a favágók munkája nagy messziségből
1645 20|                  messziségből jelt ád, míg a hajóács köznapi kalapálása
1646 20|                    tájon, mint régi időben a gyorsvonat szédületes robogása.
1647 20|            gyorsvonat szédületes robogása. A varjak élnek, és céltalanul
1648 20|                   igazán csak azért viseli a tarka köntöst, mint a bujdokló
1649 20|               viseli a tarka köntöst, mint a bujdokló cinke színes mellénykéjét.
1650 20|                 cinke színes mellénykéjét. A nap süt. Erőszakosan, tavaszt,
1651 20|            megújhodást, gyönyörű ifjúságot a németek gránátjainál hatalmasabb
1652 20|                  hatalmasabb erővel diktál a gyászba borult, öltözködni
1653 20|                fordul egyet az emberi élet a megfiatalodás, kiszellőzködés,
1654 20|               remény és friss kedv van, ha a földgolyó közepéig fölszántják
1655 20|             földgolyó közepéig fölszántják a föld hátát a kietlen lövegek,
1656 20|                   fölszántják a föld hátát a kietlen lövegek, mindenáron
1657 20|                   mindenáron gyönyörűséges a napsugár, szagos a fenyőfa
1658 20|           gyönyörűséges a napsugár, szagos a fenyőfa levele, fehér a
1659 20|                    a fenyőfa levele, fehér a réti virág, és lepke jön
1660 20|                   réti virág, és lepke jön a déli szél hátán az ismeretlen
1661 20|                   amely az álmodó embernek a homlokára száll. A hadseregek
1662 20|                embernek a homlokára száll. A hadseregek kimeríthetik
1663 20|              ártatlanul, nyugodtan jött át a nedves réteken, mint egy
1664 20|                    az évszak beköszöntével a világra elkövetkeznek. Nem
1665 20|              figyelik meg az emberek, hogy a folyók gyorsabban futnak,
1666 20|                  folyók gyorsabban futnak, a kakasok más hangon kiáltanak,
1667 20|              kakasok más hangon kiáltanak, a csendességnek hangja, a
1668 20|                    a csendességnek hangja, a felhőknek színe, a napáldozatnak
1669 20|                 hangja, a felhőknek színe, a napáldozatnak tüneménye:
1670 20|                 különös illata kezd lenni; a hegyek elmerengenek a látóhatáron,
1671 20|               lenni; a hegyek elmerengenek a látóhatáron, mint terhes
1672 20|                    mint terhes fiatal nők; a hold kora délután felkúszik
1673 20|                hold kora délután felkúszik a nyárfák hegyére, mint titkolózó
1674 20|                szerelmese búcsúzó képmását a napnyugati határon; csatában
1675 20|                 mezőjére, és halkan kotyog a bor a kiszáradt kulacsban,
1676 20|                     és halkan kotyog a bor a kiszáradt kulacsban, mintha
1677 20|                kiszáradt kulacsban, mintha a zordon téllel elmúlt volna
1678 20|          pincegádorok, régi hordódongák és a téli estéken százszor telerajzolt
1679 20|         szomorúságra beállított óramutatók a családi órán: - mind idejüket
1680 20|                mind idejüket múlták, midőn a konok, háborúba zsinegelt,
1681 20|              zsinegelt, szégyenpadra tett, a becstelenségek kalodájába
1682 20|             embereket, csinálják ők tovább a maguk dolgait, mint megőrült
1683 20|                   akasztófákat: az évszak, a gyönyörű, eljött a fáknak,
1684 20|                 évszak, a gyönyörű, eljött a fáknak, folyóknak, réteknek,
1685 20|                   füveknek, egy tisztásnak a fenyveserdőben s egy orgonabokornak
1686 20|        fenyveserdőben s egy orgonabokornak a kedvéért. Eljött, mert szereti
1687 20|        reggelenkint új festékkel díszíteni a háztetőket, friss harmatokkal
1688 20|              háztetőket, friss harmatokkal a park bokrait, új nedvekkel
1689 20|                 park bokrait, új nedvekkel a réteket és jó szaggal a
1690 20|                    a réteket és jó szaggal a magános kutakat. Neki az
1691 20|                   magános kutakat. Neki az a fontos, hogy a pusztai vadmadár
1692 20|                     Neki az a fontos, hogy a pusztai vadmadár az azúrnak
1693 20|                nyúljon, mint virágvasárnap a növendékleány, a varjú jajgató
1694 20|             virágvasárnap a növendékleány, a varjú jajgató károgással
1695 20|                    károgással űzze egymást a pusztaház körül, és a bokron
1696 20|              egymást a pusztaház körül, és a bokron kékes álomfoszlány
1697 20|             álomfoszlány maradjon reggelre a virágokkal álmodott éjszaka
1698 20|             álmodott éjszaka után.~Mi köze a tavasznak az emberekhez?~
1699 20|            emberekhez?~Még annyi sem, mint a visító malacoknak a kukoricához,
1700 20|                   mint a visító malacoknak a kukoricához, amelyet kiscsirkéinek
1701 20|                 amelyet kiscsirkéinek szór a gazdasszony az ól előtt.~
1702 20|                   gazdasszony az ól előtt.~A tavasz eljön és drága, erőszakos,
1703 20|                fákon, hallgatag réteken és a maguk nyelvén beszélő vizeken
1704 20|               unalmát űző embert.~*~Nézzük a falut, amely oly néptelen,
1705 20|                   amely oly néptelen, mint a régi tölgyfaerdőség, ahonnan
1706 20|        tölgyfaerdőség, ahonnan elköltöztek a bajuszos cincérek, serény
1707 20|                   életteljes disznókondák. A kakasok oly messziről beszélgetnek,
1708 20|                  béke és csendesség van, s a nők oly halkan mennek a
1709 20|                    a nők oly halkan mennek a házak fala mellett, mintha
1710 20|                  három esztendő alatt. Még a házőrző ebek is gyávábbak
1711 20|                    is gyávábbak lettek, és a kovács nagyszerű kalapálása,
1712 20|               hangba könnyen elképzelhette a merengő: ősei megérkezését,
1713 20|                 étvágyát és utazókabátját, a kalapálás oly fáradtan hangzik,
1714 20|              hangzik, mintha megunta volna a fegyverek készítését; patkót,
1715 20|           kerékszöget szeretne csinálni az a kalapács.~A falusi ember
1716 20|                    csinálni az a kalapács.~A falusi ember élete nagyjában
1717 20|                   élete nagyjában hasonlít a régiek életéhez, amelyről
1718 20|        gyermekkorában hallgatott az unoka, a szabadságharc utáni magyar
1719 20|               nagyapáink leveleztek, midőn a vagabundok mindenféle hamis
1720 20|                  vendégszeretetükbe. Akkor a közelgő Klapkáról meg a
1721 20|                    a közelgő Klapkáról meg a bujdosó Kossuthról írtak
1722 20|                 egymásnak titkos leveleket a szomszédos faluba, amelyet
1723 20|                amelyet kalapja alá rejtett a cigány postás. Most még
1724 20|                    ártatlanabbak e levelek a régi jámbor óhajtásoknál. "
1725 20|                  egyiptomi hieroglifekkel. A tél és a háború hosszú.
1726 20|                   hieroglifekkel. A tél és a háború hosszú. A dob kutyabőre
1727 20|                    tél és a háború hosszú. A dob kutyabőre esténkint
1728 20|                  kutyabőre esténkint várja a titokzatos ábécé jeleit.
1729 20|                   titokzatos ábécé jeleit. A falusi úriember úgy el távolodik
1730 20|                  úriember úgy el távolodik a "modern" életből (amelyhez
1731 20|              javában közelgett), mint azok a régi muszka regényhősök,
1732 20|                muszka regényhősök, akikről a halhatatlan Turgenjev Vadásziratai
1733 20|                    halkul el az élet, mint a mécses lángja. Örülni többé
1734 20|                     Örülni többé nem lehet a farsangi álarcoknak. Elvitték
1735 20|              farsangi álarcoknak. Elvitték a magtár javát. Az ősapák
1736 20|                   olyan ijedten néznek alá a falról, mintha ők, a másvilágiak
1737 20|                   alá a falról, mintha ők, a másvilágiak sem tudnák,
1738 20|              hosszasan bámulnak az estébe. A fák különöset sóhajtanak.
1739 20|                  fák különöset sóhajtanak. A földesúr titkosírással levelet
1740 20|                 nem szokás beszélgetni sem a háborúról, mint valamely
1741 20|                    csend veszi körül, mint a tengerfenéken. A boltban
1742 20|               körül, mint a tengerfenéken. A boltban mindennap elfogy
1743 20|                   nyugodt, mintha ez volna a természetes rendje az életnek.
1744 20|             természetes rendje az életnek. A nagypénteki kereplőt forgatja
1745 20|                forgatja ily egyhangúsággal a harangozó, mint amilyen
1746 20|                    mint amilyen mostanában a falusi ember élete.~Napközben
1747 20|                   Napközben fotografáltunk a réten, mint a színészeket "
1748 20|               fotografáltunk a réten, mint a színészeket "felveszik"
1749 20|                 felveszik" Pesten, pattant a kis masina, izgatott volt
1750 20|                  kis masina, izgatott volt a lencse előtt a nő és férfi,
1751 20|               izgatott volt a lencse előtt a nő és férfi, és a nap eltelik
1752 20|                    előtt a nő és férfi, és a nap eltelik azzal is, amíg
1753 20|                 nap eltelik azzal is, amíg a napsugárból papiroskép lesz.
1754 20|                 lesz. Régi regénykönyvek - a nagymama olvasmányai - lekerülnek
1755 20|                   olvasmányai - lekerülnek a padlásról.~Pesten tán másképpen
1756 20|                   másképpen éltek - mondja a falusi uraság, itt meg kell
1757 20|                   emberek voltak. Eltették a gyertyakoppantót.~*~Tavaszi
1758 20|                 holdjárta utcákra bámulok, a láthatatlan rügyek kibújnak
1759 20|                láthatatlan rügyek kibújnak a gallyak tetejéből, a földből
1760 20|              kibújnak a gallyak tetejéből, a földből egy kis fű nyújtogatja
1761 20|             földből egy kis fű nyújtogatja a nyakát. Hová szöktél, tavasz,
1762 21|              szeretni, aki festi az arcát, a haját, a szemöldökét, órákat
1763 21|                   festi az arcát, a haját, a szemöldökét, órákat tölt
1764 21|              Hegedűhúrszínű haja van, mint a vízbefúltaknak. Körülbelül
1765 21|                   Ez alatt nemigen törődik a világgal. Fáradhatatlanul
1766 21|                   Fáradhatatlanul dolgozik a keze, a szerencsétlen kis
1767 21|           Fáradhatatlanul dolgozik a keze, a szerencsétlen kis garniszálloda
1768 21|               látja most is maga előtt?... A fáradt férfiember, aki véletlenül
1769 21|                  nem gondolhat másra, mint a Rókus mögötti zordon udvarra,
1770 21|               olyan gyorsan temetnek, mint a bűvészet, és ahonnan a Twist
1771 21|                mint a bűvészet, és ahonnan a Twist Olivérek elindulnak
1772 21|              minden nő kendőzi magát, mint a táncosnő?~A háború harmadik
1773 21|                    magát, mint a táncosnő?~A háború harmadik esztendejében
1774 21|          esztendejében könnytelen és borús a férfiak szeme Pesten: most
1775 21|                     most már jobban látják a nőket, mint például a tavalyi
1776 21|               látják a nőket, mint például a tavalyi tavaszon, amikor
1777 21|                   illatár, női párfőm volt a város, amikor a nők először
1778 21|                párfőm volt a város, amikor a nők először siettek ki új
1779 21|             cipőikben, feltűnő divatjukban a tavaszi utcára. Az újságok
1780 21|                    újságok cikkeket írtak, a négyszögletesre ült nadrágú
1781 21|           hírlapíró érthetetlenül csóválta a fejét, és a férfiak nyugtalankodva,
1782 21|         érthetetlenül csóválta a fejét, és a férfiak nyugtalankodva,
1783 21|              nézték az új háborús divatot, a nők hirtelen uralmát, áramlását.
1784 21|               hirtelen uralmát, áramlását. A térdig érő szoknya hónapokon
1785 21|                hónapokon keresztül zavarta a közbiztonságot, amíg végre
1786 21|                    selyemharisnya, amelyet a nők fel ne vonnának a lábszárukra,
1787 21|              amelyet a nők fel ne vonnának a lábszárukra, és nem kérhet
1788 21|                 lábszárukra, és nem kérhet a szabónő ruháért annyi pénzt,
1789 21|                    meg nem adnának.~Mintha a nők megbuktak volna ezen
1790 21|                   nők megbuktak volna ezen a félelmetes tavaszon, amelynek
1791 21|              sejtettek az álmodozók, pedig a forradalomhoz sokáig kell
1792 21|           forradalomhoz sokáig kell fűteni a kohókat Közép-Európában,
1793 21|               manapság hálósipkát viselnek a férfiak, és csak a vagabundok
1794 21|                viselnek a férfiak, és csak a vagabundok óhajtanak meghalni
1795 21|              vagabundok óhajtanak meghalni a barikádon; a forradalom
1796 21|            óhajtanak meghalni a barikádon; a forradalom az éhező és szemérmes
1797 21|                 látszik - jól neveltek itt a tanítómesterek.~A tavasz
1798 21|             neveltek itt a tanítómesterek.~A tavasz eljött, s a nyárspolgár
1799 21|         tanítómesterek.~A tavasz eljött, s a nyárspolgár egyik nap zendüléstől
1800 21|                  nap zendüléstől tartott ("a franciák!" - mondták), másnap
1801 21|              franciák!" - mondták), másnap a békéről álmodott ("a szocialisták!" -
1802 21|                másnap a békéről álmodott ("a szocialisták!" - epekedve
1803 21|                   Harmadnapra tovább folyt a háború, és a nők piros kalapjáról
1804 21|                  tovább folyt a háború, és a nők piros kalapjáról egyetlen
1805 21|                  újság sem emlékezett meg. A tavasz eljött, Anyégin Eugént
1806 21|            Arrasnál mezítelen mellét vigye a német vasnak; jött egy tavasz,
1807 21|                 szerelmes verset sem írtak a költők, a régi készletből
1808 21|                 verset sem írtak a költők, a régi készletből kellett
1809 21|                megélni, Petőfit, különösen a nemes Aranyt olvasták, akik
1810 21|                nemes Aranyt olvasták, akik a Tisza vize szőkeségű költészetű
1811 21|          költészetű verseket kedvelik; míg a kék frakkos, hosszú mellényes,
1812 21|                 elfelejtett dalokat hozott a tavasz, amely melódiákhoz
1813 21|                  álombeli képek illenének.~A modern piros kalapos nőnek
1814 21|                  lantos, aki meghalni akar a szemekért; csatába se mennek
1815 21|               szemekért; csatába se mennek a visszautasított szerelmesek,
1816 21|          visszautasított szerelmesek, mint a háború első hónapjaiban,
1817 21|                  és szinte céltalanul leng a szoknya, virít a kalap,
1818 21|           céltalanul leng a szoknya, virít a kalap, tolong a női báj
1819 21|             szoknya, virít a kalap, tolong a női báj a városon. Zsoldosok,
1820 21|                    kalap, tolong a női báj a városon. Zsoldosok, átutazó
1821 21|                mohó kortyai hangzanak csak a forrás körül, amely azelőtt
1822 21|              módjára az országúton áll, és a poros fuvaros, zsibbadt
1823 21|            vándorkatona megmerítheti benne a sapkáját. E korszaknak nincs
1824 21|               korszaknak nincs költészete, a piros kalaposoknak nincs
1825 21|            szerelmet, rajongást immár csak a megholt nők ébresztenek,
1826 21|               megholt nők ébresztenek, míg a jelent szinte behunyt szemmel
1827 21|                    se nélkülözze, megírják a "Kedves Mestert" a tiszteletére. -
1828 21|                megírják a "Kedves Mestert" a tiszteletére. - Ezzel körülbelül
1829 21|                   körülbelül rendben volna a modern pesti nő arcképe.~*~
1830 21|                 arcképe.~*~Pedig van jóság a világon, végtelen nagy jóság,
1831 21|             végtelen nagy jóság, amely nem a zárórát tartja az élet legszerencsétlenebb
1832 21|               érintetlen fodrára nem száll a mulatóhelyek s utcák pora...
1833 21|                    úgy látszott, haldoklik a kankánélet a városon, az
1834 21|                     haldoklik a kankánélet a városon, az utóbbi kenettel
1835 21|                  utóbbi kenettel közeledik a bánat és a szegénység.~Majd
1836 21|              kenettel közeledik a bánat és a szegénység.~Majd eljön a
1837 21|                   a szegénység.~Majd eljön a jóknak, ifjú arcukat és
1838 21|                    tisztaságban tartóknak, a rongyos cipősöknek is a
1839 21|                    a rongyos cipősöknek is a divatja. Csupán az a félelmetes
1840 21|                    is a divatja. Csupán az a félelmetes perspektíva,
1841 21|           félelmetes perspektíva, hogy ezt a divatot azok is hordani
1842 21|                  sarkú cipőben járnak majd a delnők, ha ez lesz a divat.
1843 21|                  majd a delnők, ha ez lesz a divat. Miről ismerjük meg
1844 21|                  divat. Miről ismerjük meg a szenteket és a mártírokat?~ ~
1845 21|                ismerjük meg a szenteket és a mártírokat?~ ~
1846 22|                                     RAMSLI~A Szent Szövetség idejében
1847 22|                    szoknyát viseltek, mint a maiak, a szél belefújt a
1848 22|                    viseltek, mint a maiak, a szél belefújt a selyembe,
1849 22|                   a maiak, a szél belefújt a selyembe, és felfordította
1850 22|                 selyembe, és felfordította a szoknyát, mint a parazolt;
1851 22|             felfordította a szoknyát, mint a parazolt; ámde mindenre
1852 22|                    ámde mindenre vigyázott a térden alul érő, cikcakkos
1853 22|              kezdve halála napjáig viselte a tisztességes nő... csak
1854 22|                    tisztességes nő... csak a ledérek mentek ki az utcára
1855 22|              utcára nadrág nélkül, akiknek a cipősarka körül megpödörte
1856 22|                    nagyasszonyoknak hívták a dámákat, és oly gyönyörűek
1857 22|                elégedetlen férfiak álmaiba a képtárak, a családi arcképek
1858 22|                férfiak álmaiba a képtárak, a családi arcképek vásznairól.
1859 22|          vásznairól. És hívták ángénnek is a ramsli nevű kártyajátékot.
1860 22|                hanem polgárasszonyok, akik a konyhapénzüket szeretnék
1861 22|                     egymást megfejik, mint a Zrínyi-beli kozák a vidéket,
1862 22|                   mint a Zrínyi-beli kozák a vidéket, nemegyszer hamisan
1863 22|                 nemegyszer hamisan keverik a kártyát - hiszen nők - máskor
1864 22|             szeretnének nyerni, játékszert a gyermeknek, tajtékszipkát
1865 22|                  gyermeknek, tajtékszipkát a férjnek, kis emléket a szeretőnek...
1866 22|       tajtékszipkát a férjnek, kis emléket a szeretőnek... kevernek,
1867 22|                  és panaszait meghallgatni a Valet nevű tökhetesről.
1868 22|                 Régebben divat volt Pesten a férfiakat is meghívni az
1869 22|             kártyás délutánokra, amelyeket a hölgyek fogadónapjukon rendeztek,
1870 22|                    sietve fogyasztottak el a vesztők, kedélyesen a nyerők,
1871 22|                   el a vesztők, kedélyesen a nyerők, a svájci kártyák
1872 22|              vesztők, kedélyesen a nyerők, a svájci kártyák a szomszéd
1873 22|                   nyerők, a svájci kártyák a szomszéd asztalon kiterítve
1874 22|                     hogy mennyire izzadnak a nők játék közben, míg az
1875 22|                    míg az uzsonnaasztalnál a távol lévő barátnők kerültek
1876 22|                  kerültek megbeszélésre: - a férfiak ültek, csodálkoztak,
1877 22|                 csodálkoztak, meghökkentek a nőktől, akiket eddig Mária
1878 22|                    vágyuk lett volna velük a folyóparton sétálgatni alkonyi
1879 22|              golyót röpíteni az agyba vagy a vetélytársba, vagy az oltár
1880 22|                 lengő szalonkabátban... Ám a nők észrevették magukat,
1881 22|                    észrevették magukat, és a ramslijátékhoz többé nem
1882 22|        ramslijátékhoz többé nem hívták meg a kiábrándult férfiakat, amint
1883 22|                 meg azon helyre sem, ahová a nők kettesben vagy hármasban
1884 22|               magadra, hogy ki ne hallgasd a nők egymás közötti beszélgetését,
1885 22|               hölgyhöz, valamint kerüld el a kártyaasztalt, ahol a nők
1886 22|                   el a kártyaasztalt, ahol a nők egymást megkopasztják,
1887 22|                 érzéseiket feltárják, mint a makkdisznó szétterjeszti
1888 22|                    Vigyázz, szerelem, mert a nők itt nem veszik észre,
1889 22|                    csókolózó párok vannak, a piros király közömbösen
1890 22|              király közömbösen lovagol, és a kártyavetőnő kezében nagy
1891 22|                   jelentőségű zöld király (a Szerelmet jelenti) itt egy
1892 22|                  eregetnek ki ujjaik közül a dámák. Vigyázz, szerelem,
1893 22|                 ágyékot, ahol fogantattál, a bűbájt, amelyet köntösül
1894 22|                 amelyet köntösül viseltél, a mindenható bűvészetét, amely
1895 22|                   ifjúságodat kölcsönözte. A svájci figurák körül futótűz
1896 22|                 őszi nádason; az andalgás, a merengés, az álmodozás itt
1897 22|                 álmodozás itt nem ismerős. A kis lábat hiába nyomod meg
1898 22|                    titkon az asztal alatt, a kézhez érzelemtelenül ér
1899 22|          érzelemtelenül ér bizsergő kezed, a szemekbe céltalanul mélyedsz,
1900 22|                 akár ítéletnapig várhatnád a szót, amelyről azt hiszed,
1901 22|                   életedet megválthatná... A nők kártyáznak. Kerüld őket,
1902 22|                 szegény nő egész életén át a ramsliasztalnál ül. A családanyák,
1903 22|                   át a ramsliasztalnál ül. A családanyák, akik a kosztpénzt
1904 22|                    ül. A családanyák, akik a kosztpénzt akarják megkeresni
1905 22|              kosztpénzt akarják megkeresni a játéknál, a démoni kalapokra
1906 22|             akarják megkeresni a játéknál, a démoni kalapokra vágyakozó
1907 22|                   mégiscsak hazamennek, ha a toronyban nyolcat vagy kilencet
1908 22|                 ily estén, míg ők reggelig a tökhetessel álmodnak - ámde
1909 22|                tökhetessel álmodnak - ámde a házi levegő, a fürdő, a
1910 22|             álmodnak - ámde a házi levegő, a fürdő, a cseléd nyelvelése,
1911 22|                    a házi levegő, a fürdő, a cseléd nyelvelése, a férjuram
1912 22|                fürdő, a cseléd nyelvelése, a férjuram hasfájása, a gyermek
1913 22|          nyelvelése, a férjuram hasfájása, a gyermek náthája, a házmesterné
1914 22|              hasfájása, a gyermek náthája, a házmesterné szemtelensége,
1915 22|                 házmesterné szemtelensége, a piac drágasága másnapra
1916 22|               másnapra visszazökkenti őket a mindennapi életbe, amelynél
1917 22|                   amelynél boldogabb nincs a világon. - Ámde vannak szegény
1918 22|                    akiket nem vár lármázva a férj, bömbölve a gyermek,
1919 22|                  lármázva a férj, bömbölve a gyermek, mérgesen a cseléd
1920 22|               bömbölve a gyermek, mérgesen a cseléd a kártyaasztal mellől:
1921 22|                 gyermek, mérgesen a cseléd a kártyaasztal mellől: akiknek
1922 22|                   óra?~Sokszor elnézegetem a pesti hotelek előcsarnokaiban
1923 22|                    szerencsétlenek, akiket a mindennapi élet kivetett
1924 22|           fogytával szélhámosabbak lesznek a legelszántabb ügynöknél,
1925 22|  erkölcstelenkednek, hogy megmaradhassanak a hotellakók névsorában, pincérrel,
1926 22|                  mint boldogtalan árnyékok a kupecek és lókereskedők
1927 22|                szobái előtt, lóversenyeken a zsokék körül mosolyognak,
1928 22|                  zsokék körül mosolyognak, a kártyaasztalnál mindent
1929 22|                   karján, másnap ugyanazon a helyen a börtön felé lépegető
1930 22|                  másnap ugyanazon a helyen a börtön felé lépegető ágens
1931 22|                felé lépegető ágens fizette a vacsorájukat; megfigyeltem,
1932 22|                  szállíttatják meg magukat a liftben, az előcsarnokbeli
1933 22|               előcsarnokbeli íróasztalnál, a folyosón - s felejthetetlen
1934 22|                folyosón - s felejthetetlen a hölgy, aki pontos munkarendet
1935 22|                    randevúiról, az órák és a szobák numerusai után osztván
1936 22|                     Miért? Minek? Hisz jön a holnap, amely ismét sápadtan
1937 22|                  az éhségtől találja őket, a zordon kapus mutatja az
1938 22|                  kapus mutatja az ajtót és a cigányzene másnak hangzik
1939 22|                  cigányzene másnak hangzik a fehér ebédlőben! Láttam
1940 22|           lóalkusznak vallottak szerelmet, a ruhájukat, amelynek eredete
1941 22|                 oly közömbösen volt ráírva a végzet, mint a bérszolga
1942 22|                 volt ráírva a végzet, mint a bérszolga felírta kábító
1943 22|             felírta kábító cipőjük talpára a szoba számát.~Vajon csak
1944 22|                     az esti szórakozásért, a léhaságért élték volna szárazmalom-életüket?~
1945 22|  szárazmalom-életüket?~Egy kisasszony most a rendőrségre került a kártyaasztal
1946 22|                  most a rendőrségre került a kártyaasztal mellől. Meg
1947 22|       érintetlenségét, szépségét gusztálja a tökhetes mögött?~ ~
1948 23|                  Uram Isten, adj esőt!"~Ez a fohászkodás ostromolja az
1949 23|            törhetetlen bizalommal, hol meg a bizonytalan, de dacos jövendőnek
1950 23|               anélkül nem ér nekünk semmit a diadal ellenségeink felett,
1951 23|              valamint nem vehetjük hasznát a békének sem.~Esőd nélkül
1952 23|            Elhullunk tüzes kardoktól, mint a száraz mennykőtől. Holott
1953 23|                 harmadik esztendeje álljuk a csatát az égboltozat négy
1954 23|                   felé megdöbbenés nélkül, a vashámor munkásainak süketségével,
1955 23|                  munkásainak süketségével, a puszták oroszlánjának hörgésével
1956 23|                oroszlánjának hörgésével és a vakondok óvatosságával.~
1957 23|                    vakondok óvatosságával.~A csata már nekünk nem meglepetés;
1958 23|                 már nekünk nem meglepetés; a fegyvercsörgés örökösen
1959 23|                 szerdára való következése; a hősi halál lett az emberi
1960 23|                 természetes befejezése, és a fájdalom egy hű eb, amely
1961 23|                 kimúlik gazdája sírján.~De a Te haragod, Uram, rettentő
1962 23|                mert benned mindig bíztunk, a föld alatt az orosz mocsárban,
1963 23|              hagyod szíveinkben úrrá lenni a kétségbeesés láncait zörgető
1964 23|       megélesítéséhez; városainkat megóvod a tüzes csóvától, fehér barmainkat
1965 23|                 csóvától, fehér barmainkat a mérges légytől, kútjainkat
1966 23|                 mérges légytől, kútjainkat a dögvésztől és magtárainkat
1967 23|                 dögvésztől és magtárainkat a kiürüléstől.~Benned bízunk,
1968 23|                Benned bízunk, Uram, mélyen a hó alatt, hogy majd elküldöd
1969 23|                   már oly távolról hangzik a háború hangja, mint éjszaka
1970 23|                háború hangja, mint éjszaka a felhők alatt a vándor madár
1971 23|                mint éjszaka a felhők alatt a vándor madár kiáltása.~Vártuk,
1972 23|               madár kiáltása.~Vártuk, mint a rab a szabadulás napját,
1973 23|               kiáltása.~Vártuk, mint a rab a szabadulás napját, májusodat,
1974 23|                     májusodat, Uram, amely a Szűz kék palástja alatt
1975 23|                    ideje, mint az Indiákon a szelek évszaka.~A földünkre
1976 23|                 Indiákon a szelek évszaka.~A földünkre hajoltunk, mint
1977 23|              korabeli tavaszon elvégeztünk a rendületlen hittel, amellyel
1978 23|               rendületlen hittel, amellyel a madár őrzi tojásait. Megcsókoltuk
1979 23|                őrzi tojásait. Megcsókoltuk a májust a harsogó színű fűszáron,
1980 23|            tojásait. Megcsókoltuk a májust a harsogó színű fűszáron,
1981 23|                    harsogó színű fűszáron, a rétek lenge párázataiban,
1982 23|                  rétek lenge párázataiban, a jegenye-nyárfák holdvilág
1983 23|                    elbujdosott rokonunkat, a Te küldöttedet, Uram, akinek
1984 23|          késlelkedve, vonakodva kalapálták a csorbát a szablyák élén;
1985 23|             vonakodva kalapálták a csorbát a szablyák élén; konokul egymásra
1986 23|                 alatti bujdosók felemelték a mélyből sörényes fejüket,
1987 23|                   és egymásra néztek, mint a zarándokok; reményteljes
1988 23|                 fehér vitorlák mutatkoztak a délibáb zöld tengerében,
1989 23|                mint áldott nők révedezése; a kopár sivatagban tévedező,
1990 23|               vándorló megtalálja nyakában a hit amulettjét, ahol eddig
1991 23|                amulettjét, ahol eddig csak a zsineg szorítását érezte: -
1992 23|          szakaszában.~*~Aztán halkan, mint a szél, indul meg az erdőn
1993 23|                    indul meg az erdőn vagy a hegyoldalban legelésző nyáj
1994 23|            legelésző nyáj között harapózik a rémület a közelgő veszedelem
1995 23|                 között harapózik a rémület a közelgő veszedelem elől,
1996 23|                   közelgő veszedelem elől, a tűz lovasa nyargal végig
1997 23|                   tűz lovasa nyargal végig a szalmás tető gerincén: így
1998 23|               Budapest tornyaira, érkeznek a hírek az ország békésen
1999 23|               távlatából, hogy: nincs eső. A városi ember más esztendőkben
2000 23|            bizakodó egykedvűséggel fogadja a gazdák felrepített papírsárkányait.