Part

501 20|            madarakat magas állomásaikon. Az elcsöndesedett, elnéptelenedett
502 20|                miatt nyugtalankodók, míg az emberek, akik a nyurga,
503 20|          elhaladnak, oly csendesek, hogy az is meghallatszik, ha két
504 20|              kalapálása olyan feltűnőség az elhalkult tájon, mint régi
505 20|               földbe. Ismét fordul egyet az emberi élet a megfiatalodás,
506 20|           szerelem felé; bármit írnak is az újságok. Tavasz van, ifjúság,
507 20|              lepke jön a déli szél hátán az ismeretlen tartományból,
508 20|           ismeretlen tartományból, amely az álmodó embernek a homlokára
509 20|                erejét, forgáccsá lőhetik az ágyúk csövét, meghalhat
510 20|                 még egypár millió ember: az évszak, amelynek ideje elkövetkezett,
511 20|                  mint egy inges gyermek. Az emberek legfeljebb nem látják
512 20|                legfeljebb nem látják meg az új rügyeket, ifjú füveket,
513 20|                  vízáramlásokat, amelyek az évszak beköszöntével a világra
514 20|          elkövetkeznek. Nem figyelik meg az emberek, hogy a folyók gyorsabban
515 20|             tegnap volt. Legfeljebb csak az emberek nem törődnek azzal,
516 20|                 nem törődnek azzal, hogy az erdőnek különös illata kezd
517 20|               zordon téllel elmúlt volna az ő érdagasztó bátorsága is;
518 20|                 terveket ígérő tavasz... Az évszak azonban semmibe sem
519 20|                azonban semmibe sem veszi az embereket, csinálják ők
520 20|             dolgait, mint megőrült ácsok az akasztófákat: az évszak,
521 20|          megőrült ácsok az akasztófákat: az évszak, a gyönyörű, eljött
522 20|                  a magános kutakat. Neki az a fontos, hogy a pusztai
523 20|                  hogy a pusztai vadmadár az azúrnak új tükrében füröszthesse
524 20|                füröszthesse meg tollait, az akácfa nagyot nyúljon, mint
525 20|                után.~Mi köze a tavasznak az emberekhez?~Még annyi sem,
526 20|         kiscsirkéinek szór a gazdasszony az ól előtt.~A tavasz eljön
527 20|         erőszakos, rendbontó ölelkezését az emberek helyett majd kiscsirkéken,
528 20|                volna minden bátorságukat az élethez az elmúlt három
529 20|                  bátorságukat az élethez az elmúlt három esztendő alatt.
530 20|            kerékszöget szeretne csinálni az a kalapács.~A falusi ember
531 20|                gyermekkorában hallgatott az unoka, a szabadságharc utáni
532 20|                leszek, remélem, megkapom az ígért két puszit..." - írja
533 20|        Vadásziratai című könyvét írta... Az esték végtelenül hosszúak,
534 20|                  hosszúak, úgy halkul el az élet, mint a mécses lángja.
535 20|                 Elvitték a magtár javát. Az ősapák félszeg olajfestményei
536 20|               hogy mi következik ezután. Az öreg cselédek hosszasan
537 20|              cselédek hosszasan bámulnak az estébe. A fák különöset
538 20|              tekintettel néznek egymásra az emberek, ha találkoznak.
539 20|               volna a természetes rendje az életnek. A nagypénteki kereplőt
540 20|                kell elégedni gyertyával. Az eleim gondos emberek voltak.
541 20|            nyakát. Hová szöktél, tavasz, az emberek elől?~ ~
542 21|                                          AZ AMAZONOK HARCA 1917-BEN~
543 21|                  nőt szeretni, aki festi az arcát, a haját, a szemöldökét,
544 21|               bőrét, szőrzetét, ajkát?~*~Az ablakomból estefelé - mily
545 21|          estefelé - mily korán húzzák el az Angyali üdvözletet Pesten! -
546 21|              gondosan öltözködik, mintha az utolsó álarcosbálra készülődne.
547 21|                   vagy megölik hajnalban az utcasarkon. Hegedűhúrszínű
548 21|            divatjukban a tavaszi utcára. Az újságok cikkeket írtak,
549 21|                 szuggesztió alatt nézték az új háborús divatot, a nők
550 21|                  forradalmakat sejtettek az álmodozók, pedig a forradalomhoz
551 21|                  barikádon; a forradalom az éhező és szemérmes nyomornál
552 21|             Kékmacska-beli táncosnő után az öregurak szívében. E korszaknak
553 21|              forrás körül, amely azelőtt az áhítatos szerelem felejthetetlen
554 21|             nyitott, fogadói kút módjára az országúton áll, és a poros
555 21|            behunyt szemmel érezzük, mint az imádott, tiszta Évát, ha
556 21|             forradalmi jelenetét játssza Az ember tragédiájá-ban. Az
557 21|                 Az ember tragédiájá-ban. Az elárvult, kigúnyolt, végleg
558 21|               amely nem a zárórát tartja az élet legszerencsétlenebb
559 21|                  a kankánélet a városon, az utóbbi kenettel közeledik
560 21|          cipősöknek is a divatja. Csupán az a félelmetes perspektíva,
561 22|                 csak a ledérek mentek ki az utcára nadrág nélkül, akiknek
562 22|              kívánatosan szállnak vissza az elégedetlen férfiak álmaiba
563 22|                nők - máskor sírva néznek az elúszott háztartási pénz
564 22|                  a férfiakat is meghívni az úgynevezett kártyás délutánokra,
565 22|                  a nők játék közben, míg az uzsonnaasztalnál a távol
566 22|             miattuk, szerenádot rendezni az ablakuk alatt, golyót röpíteni
567 22|           ablakuk alatt, golyót röpíteni az agyba vagy a vetélytársba,
568 22|                vagy a vetélytársba, vagy az oltár elé lépkedni lengő
569 22|             felejtsed égi származásodat, az isteni ágyékot, ahol fogantattál,
570 22|                figurák körül futótűz jár az őszi nádason; az andalgás,
571 22|             futótűz jár az őszi nádason; az andalgás, a merengés, az
572 22|                 az andalgás, a merengés, az álmodozás itt nem ismerős.
573 22|                  hiába nyomod meg titkon az asztal alatt, a kézhez érzelemtelenül
574 22|                  céltalanul mélyedsz, és az ajkakról akár ítéletnapig
575 22|                  Kerüld őket, ifjú. Menj az Ovidius papnőihez, míg előkelő
576 22|          kalapokra vágyakozó polgár nők, az új cipőről álmodozó asszonykák
577 22|                 nyolcat vagy kilencet üt az óra; igaz, hogy férjüknek,
578 22|            mellől: akiknek nincs egyebük az úgynevezett társadalmi életüknél.~
579 22|           csinálnak azok, ha kilencet üt az óra?~Sokszor elnézegetem
580 22|            utazókra várnak, tovasuhannak az éji folyosón, mint boldogtalan
581 22|          éhségüket, majd lármás kedvüket az esti cigányzenénél, kancsal
582 22|     szállíttatják meg magukat a liftben, az előcsarnokbeli íróasztalnál,
583 22|             vezetett éjjeli randevúiról, az órák és a szobák numerusai
584 22|             holnap, amely ismét sápadtan az éhségtől találja őket, a
585 22|                   a zordon kapus mutatja az ajtót és a cigányzene másnak
586 22|                  fehér ebédlőben! Láttam az új cipőjüket, amelyért egy
587 22|                 szoba számát.~Vajon csak az új ruháért, az esti szórakozásért,
588 22|                Vajon csak az új ruháért, az esti szórakozásért, a léhaságért
589 22|                 és mit hitt? Tudta, hogy az életét kártyázza el? Az
590 22|                  az életét kártyázza el? Az ifjúságát, érintetlenségét,
591 23|                 a fohászkodás ostromolja az egeket Mária lángba és füstbe
592 23|               esztendeje álljuk a csatát az égboltozat négy tájéka felé
593 23|              hangzó, megunt lélekharang; az asszonyok bánata, rongyos
594 23|           következése; a hősi halál lett az emberi sors természetes
595 23|             mindig bíztunk, a föld alatt az orosz mocsárban, az olasz
596 23|                alatt az orosz mocsárban, az olasz hegyormon és otthon
597 23|                 olyan fontos ideje, mint az Indiákon a szelek évszaka.~
598 23|              munkánk gyümölcsét, amelyet az elmúlt boldogtalan őszön,
599 23|         holdvilág remegtette levelein és az utak mézes ákácvirágában.
600 23|            elhalasztották haláluk napját az emberek; késlelkedve, vonakodva
601 23|                   mint a szél, indul meg az erdőn vagy a hegyoldalban
602 23|                gerincén: így következtek az esőtlen napok.~Mint pihenő
603 23|              tornyaira, érkeznek a hírek az ország békésen elnyúló távlatából,
604 23|                hírek mindig hangosabbak, az ország búzatermelő vidékeiről
605 23|          csüggedtebbek a szemek, amelyek az ég és föld horizontját kémlelik,
606 23|             tompultabban vernek a szívek az izzó napkorong, a felhőtlen
607 23|                  felhőtlen égboltozat és az aszályos, megkérgesült földek
608 23|           helyett. Pesten olvasni kezdik az időjárási intézet jelentéseit,
609 23|                  intézet jelentéseit, és az újságok meglódítják a vészharangot.~
610 23|              kalózhajó a messziségben.~*~Az este, amely immár a történelemé,
611 23|                  megváltás, beköszöntött az országos eső. Felejtve töprengés
612 23|                   olyan nagyot lélegzett az ország, mintha a béke hírét
613 23|          sietségükben elvesztették volna az egyenes utat az esőszemek,
614 23|       elvesztették volna az egyenes utat az esőszemek, karikát hánytak
615 23|             gyermekek jókedve, megmosták az árvaházi növendékeket, a
616 23|                 kitárták kis tenyereiket az esőpénzek felé, a magyar
617 23|         megfürösztötték aszott tagjaikat az áldott vízben, míg a gazdák
618 23|              áldott vízben, míg a gazdák az ég felé emelték nap hevétől
619 23|              pirult arcukat.~Esett, mint az ezeresztendős néphit a magyarság
620 23|          magyarság fennmaradásában; mint az új korszaknak, várva várt
621 23|                  lehulló esőszemek; mint az égi olaj, amely a Mária
622 23|                újra felragyogtatja; mint az élet - úgy esett.~Elterpeszkedtek
623 23|                   mint szerelmes nők. És az ég messzi tájairól jött
624 23|              hervatag pünkösdi rózsákat, az áldott asszony módjára gömbölyödő
625 24|                 Várban; lehetséges, hogy az őszt és a telet hű magyarjai
626 24|                barátságos és biztonságos az élet, bármi végzet kuszálja
627 24|                  fonalát.~*~Vajon milyen az a királyi lak, ahol fiatalemberek
628 24|              igazat mondanak a legendák, az efféle átalakítás bécsi
629 24|                 a lépcsőház, a folyosók, az ajtók bőre szabottak, sok
630 24|                 lakosztályához vezetett, az volt olyan keskeny, hogy
631 24|        Burg-császárok romantikája jutott az ember eszébe. Nem csoda,
632 24|               szobasoron; tulajdonképpen az volt a hivatása, hogy megőrizze
633 24|                  tekintet elegendő, hogy az elkeseredett hazafi félretegye
634 24|                alakú, széles magyar mint az ország gondnoka, megbízottja
635 24|               menyecske mellett, ugyanaz az Andrássy, aki szíve mélyében
636 24|     Habsburgokról. Ámde mit nem tesz meg az ember egy fiatal nő kedvéért!
637 24|                  egy fiatal nő kedvéért! Az ország karcsú daliája mint
638 24|               ország karcsú daliája mint az önfeláldozó, csipkekendő
639 24|                  utolsó lovag kísérgette az elhagyott vízivárosi utcákon
640 24|            szemek kedvéért. Talán rájött az öregúr, mint a végén minden