Part
1 1 | ELŐHANG~Néhány kis vidám és tragikus történet következik
2 1 | Legfontosabbnak látszik: a nők éjszeme és a lovag boldogtalansága;
3 1 | házasságtörő hisztérikák és kicsapongó latrok érdeklik
4 1 | balkézről; cvikkeres, mély hangú és kalucsnis férfiú volt, a
5 1 | legelni küldeni." Úgy szólt, és a huszonegyes játékban nemegyszer
6 1 | beretválatlan szerzetes, és a szentimentális szerelemnek
7 1 | veletek. Ezentúl csak bor- és dohányszagú férfineveket
8 1 | nadrágot a pesti csepűrágók. És holdvilágnál csak az elvetemült
9 1 | előbb-utóbb rossz vége lesz. És csak a borbélysegédek írnak
10 1 | csókja után. Semmittévő és műveletlen ember fecsérli
11 1 | mint a férfiak: az álmaik és a gondolataik, ha egyszer
12 1 | szerelem miatt; a vágyaik és a szerelmi kívánságaik elefánt
13 1 | a férfiérzéshez képest; és a lesütött szemekben nemcsak
14 1 | hársak alatt, hegymászás és hosszadalmas gyaloglás,
15 1 | ugrás az első emeletről és tébolyult menekülés az erdőben
16 1 | hitehagyottság, rabszolgaság és a valódi természet elsikkasztása.
17 1 | midőn az expressz közeledik, és a legmagasabb fa kiválasztása
18 2 | nemegyszer felülmúlja a nő és a szerelem jelentőségét:
19 2 | elszélesednek, mint a tölgyfák, és a csontrendszer és a test
20 2 | tölgyfák, és a csontrendszer és a test alkata leginkább
21 2 | növekedő emésztési helyek és részek befödésére. Nem is
22 2 | emberekre várnak a stallumok és gazdag özvegyek. Ki hitt
23 2 | nemzedék, a bánatos tintanyalók és az Otthon-körbeli gavallérok
24 2 | elgömbölyödtek az arcok és a fejek, midőn a férfiú
25 2 | megható volt a testi pihenés és nyugodalom végig a hosszú
26 2 | megvolt az ennivalója, bora és kényelmes ágya. A regények
27 2 | nem alkalmas a női léhaság és könnyelműség ébredezésére.
28 2 | Az asszonyok összeültek, és megtárgyalták a háztartásbeli
29 2 | Minden kémény füstölt, és harangszóra mindenütt ebédet
30 2 | jóléttől. A nemzeti energia és a vér lecsapolódott. A vérmes
31 2 | lányokat hoztak a gólyák, és mindenki jóllakott étellel,
32 3 | látták az égen, a földön és a szívekben. Az élet kezdete,
33 3 | el odahazulról. Asszonyok és gyermekek keze és ereje
34 3 | Asszonyok és gyermekek keze és ereje megnövekedett három
35 3 | hegedülést. Az amazonok és gyermekeik megtámogatják
36 3 | hadjárat óta. A magyar földek és szívek inkább helyükön vannak,
37 3 | mint bármikor. Kétségbeesés és panasz nélkül múlik egyik
38 3 | csodálatos ereje, gazdagsága és a megpróbáltatásokat a tavaszi
39 3 | szegről a régi kalendáriumok, és a tavaszi élet, bár férfiak
40 3 | gyümölcsfát oltogatnak, és gyermekszülés helyett jószágot
41 3 | énekesmadarak is hallgatagok, és eltűntek a régi kis virágos
42 3 | furulyaszó a múltak emléke, és az üveges kevesebb tükröt
43 3 | tükröt ad el: - de élünk és nyílunk, mint a repkény
44 3 | eljöttek Magyarországra, és megtalálják az amazonok
45 4 | korcsmaillat a különböző borjú- és marhapörköltöktől, amelyek
46 4 | tétova utazók; az életet, nőt és játékot meguntak; a szórakozottak;
47 4 | csavargó kalandosok; a szilajok és a melankolikusok; valamint
48 4 | Hungáriához, a Tiszához és egyéb ser- és virstliillatú,
49 4 | a Tiszához és egyéb ser- és virstliillatú, kedvderítő
50 4 | jegyezte fel a korcsmárosnők és szobalányok nevét az északi
51 4 | körül a felvidéki hidakon és az esti korzó ismeretlen
52 4 | embert a gólyafészkes ház és a lugasban pipázó atyafi (
53 4 | selyemsapkájukat a kezükbe vették, és örvendeztek a parolának;
54 4 | többnyire Antonnak nevezték, és az ablak ódon templomra
55 4 | magát régebbi bűnei alól, és a városbeli elbolondított
56 4 | párologva száll át a levegőn, és a kék szegélyű tányér hátán
57 4 | megszólítással köszöntik egymást, és a malacfejjel, szárnyassal
58 4 | orvosságot, a megszokott mustárt és a törzsvendég többféle szertartásos
59 4 | elfoglalják helyüket, míg a megyei és városi urak hosszú asztalánál
60 4 | zaftban, perecek, sóskiflik és császárzsemlyék vidám tréfák,
61 4 | fogyasztatnak. Fölebbvaló és alantas szívbeli jó barát,
62 4 | szívbeli jó barát, polgármester és felesketett írnok tegeződnek,
63 4 | A tanárok külön ülnek. És a katonatisztek ünnepélyesen
64 4 | katonatisztek ünnepélyesen és feszesen köszöntik egymást.
65 4 | kereskedők: mindenfelé.~És egyre szól a fogadó harangja.
66 4 | volhiniai nádasokból, szomjasok és éhesek, tehát nyomban jó
67 4 | jó illatú kenyeret sóznak és paprikáznak, amíg a májgombócos
68 4 | sovány, zsírtalan a konyha, és a szél süvölt, mint a temetőben.
69 5 | gyömöszölte az asztalkendőt, és nagyon csodálkozott volna,
70 5 | hagytuk magunkat csapni, és az ötkoronás pénzdarabból,
71 5 | amelyet a könnyelmű, pazarló és a szegények háza sorsára
72 5 | fizetőpincér, aki olyan kövér és barátságos volt, hogy legendák
73 5 | cipőben, setétzöld ruhában és vadkacsa tollas kalapban.
74 5 | barkója volt, nyírott bajusza, és a barnás, drótszerű hajzat
75 5 | sóhajtanak, vakaróznak és a házastársak mit beszélgetnek
76 5 | voltak olyan gusztussal és étvággyal evő emberek Magyarországon,
77 5 | Amerikába, ahol állítólag állva és gyorsan esznek a vendégek.~
78 5 | egyik kezével a tányért, és a leves végét a kanálba
79 5 | ellenkeznék vele. A villával és késsel gyorsan egyforma
80 5 | kezével a villát fogta, húst és kenyeret mártogatott a zsírba,
81 5 | ecettel, mustárral, franciával és angollal, majd olajjal ellátott,
82 5 | gyorsan magához parancsolta, és a salátára öntötte. - Mintha
83 5 | A fejes saláta (burgonya és uborka hasonló megtiszteltetésben
84 5 | fogvájót döfött fogai közé, és öklelő tekintettel végignézett
85 6 | öreg urak még ittak belőle, és olyan elragadtatással emlékeznek
86 6 | látszólagosan minden különösebb cél és tennivaló nélkül mentek
87 6 | főként a sok régi csizmát és cipőt. A bor lefolyt a szőlőhegyről,
88 6 | nevető öregek, bohócok és barátok körében: a bor körül
89 6 | amikor leesett az első hó, és a pincéket kiszellőztették,
90 6 | tegnapi melegét árasztotta, és a lámpafény még az esti
91 6 | országutakat, madárijesztőket és vándorlegényeket... a gazda
92 6 | a gazda asztalhoz ül, és hideg pecsenyét, kolbászt,
93 6 | sódart falatoz az útra, és jeges bort iszik tetejébe,
94 6 | iszik tetejébe, amely hűti és ápolja a belső részeket,
95 6 | látóhatáron a jegenyefák... és a kerti bort csendesen szürcsölik
96 6 | homályosítaná az idő. A borét is és a szerelemét is.~ ~
97 7 | nedves homokos országúton, és a falu tornya úgy eltünedezik,
98 7 | szállott le az énekesmadár; és így pontosan tudtam a természet
99 7 | ültem a legmagasabb fákra, és örvendeztem a szélnek, amely
100 7 | egy hű eb társaságában, és napokig bujkáltam a nyíri
101 7 | elgázolja őket, a falra másznak, és felporozzák a piszkot, midőn
102 7 | vágtam Anyégin-t. Sipulusz és Mark Twain voltak az olvasmányaim;
103 7 | látta a lábát a hasától, és Parádfürdőn töltötte a nyarat,
104 7 | rendezve, hogy a férfiak és nők megismerkedjenek egymással.
105 7 | az, hogy az öregasszonyok és öregemberek, akik már kiégtek,
106 7 | már kiégtek, felejtettek, és fájdalomra, örömre többé
107 7 | sugár, férfit evő, agyvelőt és szívet marcangoló tünemény,
108 7 | csókot, használd fel izmaidat és aztán ne gondolj az elmúlt
109 8 | szólt a régi közmondás, és valóban éltek nevezetes
110 8 | éjszakának, a fukarságnak és az önkéntes nélkülözésnek
111 8 | bankó halovány narancsszíne és kéttenyérnyi terjedelme.
112 8 | muzsikus cigányok, koldusok és egyéb vagabundok érezték
113 8 | rekeszében őrizte mindenki, és inkább lemondott apró és
114 8 | és inkább lemondott apró és nagy élvezetről a tulajdonos,
115 8 | lehetett száz forintra. Grófnők és kokottok bepárfőmözték,
116 8 | kokottok bepárfőmözték, és csak a vadonatújat kedvelték
117 8 | ha el nem égették őket), és meglátogatnák Magyarországot,
118 8 | fővel, gondtalan szívvel és repkedő kedvvel élték életüket,
119 8 | manapság oly ijedt, bizonytalan és takarékosság nélküli emberek,
120 8 | hevernek elbújtatva fiókokban, és ünnepnaponkint megolvastattak,
121 8 | gyűrődéseik kisimíttattak, és olyan nehezen válnak meg
122 8 | sem tartogatják szívesen, és eltávozása még csak annyi
123 8 | mint egy futó kaland. Jön és megy, mint a bolygó zsidó.
124 9 | láthatatlan helyen, testi rózsákat és bűbájos völgyeket... Ők
125 9 | vásároltak a cigányasszonyoktól, és ebéd után nem hunyhatták
126 9 | ország talpkövei evéssel és ivással gyűjtöttek erőt
127 9 | hosszadalmas élethez.~Az ebédezésen és vacsorázáson kívül leginkább
128 9 | ahol görbe az országút és a föld háta: a hegyoldal
129 9 | utat hazafelé, a hársak és ecetfák az éjben bólongatva,
130 9 | szokásos dalokat, egyházi és politikai vitákat. Pincézés
131 9 | Pincézés után füstölt kolbász- és sódarszaga volt egypár napig
132 9 | ha pontosan tudja, hol és mikor csapolják a legjobb
133 9 | csuroghat azon "udvari" és "márciusi" serekért, amelyeket
134 9 | vicceket, megpotrohosodtak, és váratlan meglepetés nemigen
135 9 | szafaládét, a liptói túrót és a juhsajtot. Szerettek a
136 9 | elbeszélgetni kerti bor és szolyvai víz társaságában.
137 9 | társaságában. Szerették a verset és a vitézi hazugságokat. Hosszú
138 10| mellényzsebében, feláll a kísértetek és álmok elröppenő lengésével,
139 10| álmok elröppenő lengésével, és búcsúzó kutatást rendez
140 10| az íróasztalon, levelek és könyvek között. (Ezért is
141 10| aki egykor kíváncsi volt, és lelki problémával nézte
142 10| fiatalkorában óvatos volt, és a piros lángnak áldozta
143 10| volna, hogy egykor megvénül, és kénytelen önmaga előtt színpadra
144 10| keresgéli, hervadt névjegyek és meghívók jelentőségén töri
145 10| felhasználatlan színházi jegyre, és csodálkozik fotográfiákon,
146 10| nagy hajú, játékpuskás fiúk és fehér harisnyás leánykák.~*~
147 10| korát éli, meglódul. Lúdtoll és acéltoll, elzöldült kalamáris,
148 10| ceruzák, lepréselt virágok és ifjúkori lovaglóvessző elhagyják
149 10| ezüst gyertyakoppantója és a lámpás, amely annyit világított
150 10| lehunyta a szemét az álmodozó, és a halottkém látogatása után
151 10| hamutartó bronzbagolyát és egyéb kincseket, amelyeket
152 10| rendetlen életű volt a halott, és egyetlen vágyódása volt,
153 10| árnyból, fehér sírvirágból és képzelemből szőtt asszony
154 10| amelyek annyit kötöttek és bontottak, amíg elevenek
155 10| az elpusztult fantázia és az elakadozó lélegzet: azt
156 10| találta meg az asszony.~És miután egyebet nem tudott
157 11| megérkezne a delizsánc, és múlt századbeli, fehér nadrágos
158 11| férjhez menendő hajadonok és kerek szemű gyermekek érkeznének
159 11| akik itt nyaranta boldogan és vidáman tanyáztak, fürödtek
160 11| vidáman tanyáztak, fürödtek és regényeket szőttek! - Nemigen
161 11| hosszú, békés évtizedek után, és a táncosnők gavallérok hiányában
162 11| otthon maradtanak. A tó és az erdő, egypár régi épület,
163 11| régi épület, a csizmahúzó és az evőeszköz talán nem változott,
164 11| változott, de az ebédre és vacsorára - a régi magyar
165 11| a régi magyar bőségre és olcsóságra - már nem lehet
166 11| turista, aki takarékosságból és egészségi szempontból gyalogszerrel
167 11| elvonultak az emlékezésbe és az anekdotákba. A napsugár
168 11| szekér, a falusi bricska, és hozza visszafelé a múlt
169 11| drágalátos befőtteket, hideg és füstölt pecsenyéket, kenyérnek
170 11| vénkisasszony macskáját és madarát. Egy-egy régi fürdői
171 11| fogják azt is, aki nem dúsan és bőven főzet vala a messzi
172 11| Magyarországba. A honfiak és honleányok diadalkapukat
173 11| nem járnak postakocsik, és íme, a ferdőző közönség
174 11| padokon, amelyekbe szívek és betűk vannak vésve? Miről
175 11| holdfényben a platánok, és mit mormog a tó éjfél felé?~
176 12| érdemes volt dalolni a hazáról és benne lévő földi jókról
177 12| földi jókról a füleknek és szíveknek. Ma idegenül hangzik
178 12| kenőasszonyra, a piócára és az emésztést elősegítő folyadékokra?
179 12| betegségét? Mindenki húst evett és bort ivott, s mégis oly
180 12| tejen nevelték a csirkét, és a téli országúton is talált
181 12| a dülőutat szegélyezte, és arra való volt, hogy a delelő
182 12| Minden ló zabot kapott, és a vadak, ürgék, hörcsögök
183 12| egyformán táplálkozott gyerek és baromfi. Kacsa és liba felnőtt
184 12| gyerek és baromfi. Kacsa és liba felnőtt a ház körül,
185 12| A méhek mézet termeltek, és csikó, borjú jött a világra.
186 12| göröngy sűrűségű kondák és nádlábú, karcsú ménesek
187 12| esztendőre, amikor több és jobb volt a kenyér. De akármilyen
188 12| földeken dolgozó asszonyok és leányok, barnapirosra sülnek
189 12| baj, anyagi gond, testi és lelki nyavalya, örömtelen
190 12| nyavalya, örömtelen vénség és fájdalmaskodó kultúraszomjúság
191 13| ember szolgálatára voltak; és a kenyérnek keménymagos
192 13| mosollyal fogadták a vendéget, és a hátulsó kis szobába tessékelték.
193 13| bolt-előrészekben szétnézett a vendég, és mindent felhalmozva talált
194 13| miközben a citrom cseppent, és a vajas kenyérszelet fehér
195 13| egyszerre lehetett lenyelni, és dobozaikban a rákok a táncosnőket,
196 13| savanyodtak az angolnák és a különböző heringek. A
197 13| amely néha meglepően nagy és ízletes, ha Cannon úr cégérét
198 13| elmulattatják.~Így: a lúd- és vadpástétom, a hideg vesepecsenyék,
199 13| hideg vesepecsenyék, angol és debreceni szalonnák, kassai,
200 13| szalonnák, kassai, prágai és magyar sódarok, amelyek
201 13| erszényűeknek. Ott voltak a nyári és téli szalámik, amelyek ízletesség
202 13| ínyenc fajdok, foglyok és galambok már akkor is az
203 13| hentesboltban vagy a bodegában, és pompás, egészséges eledeleket
204 13| kapott. A párizsi ecettel és hagymával, a rántott szafaládé,
205 13| pakolták a kis csomagot, és hosszú alászolgáját mondott
206 13| serekben, amelyek palackban és hordóban voltak kaphatók.
207 13| raktáron pilseni, bajor és spatenbräu sörük. Ihattál
208 13| ami éppen eszedbe jutott. És ha mégis meguntad az életedet,
209 13| szegénységéből, telve volt olcsó és jóízű korcsmákkal és boltokkal.
210 13| olcsó és jóízű korcsmákkal és boltokkal. A belváros, a
211 13| A belváros, a serházak és kiskorcsmák negyede, minden
212 13| Zenélő, a Svetz, Kriszt Feri és ki tudná elsorolni valamennyit,
213 13| valamennyit, kitűnő söröket és borokat mértek, valamint
214 13| elmondani mindazt, ami az olvasó és író szívét nyomja.~ ~
215 14| láthatók, új hangon beszélnek, és szokatlan, sohasem látott
216 14| közölnek új gondolatokat és érzéseket. Megvetett vágyak
217 14| földibékák helyett üde kacajok és tarka falusi sóhajok ugrálnak
218 14| kíséretében elvégzett a földön, és a különböző hotelek reklámcéduláival
219 14| alkonyat kék kupolákkal és félholdas mecsettel: Hotel
220 14| Palesztinából. S mint a nagyvilág és nagy hullámzatú élet szigete
221 14| utazótáskával, ahol a tavasz és a nagyvilág ölelkeznek,
222 14| a nagyvilág ölelkeznek, és a régi világbeli, szinte
223 14| szinte már csupán könyvekből és hagyományokból ismert világrész
224 14| elszokott gyönyörűségeit és a múlton át most már jól
225 14| legfinomabb, a legműveltebb és a legderekabb ember: - vajon
226 14| együtt izgalmas várakozással és ágaskodó reménységekkel
227 14| utazások, a könnyű vasúti és hajózási csatlakozás, a
228 14| hálókocsik, udvarias szolgák és a megkülönböztetett hotelek
229 14| maradni. S egyszerre kedves és érdekes lett a megunt szülőföld. -
230 14| lett a megunt szülőföld. - És most már olyan régen tart
231 14| vasúti útmutatót, a frank és gini árkülönbözetét, a kokottokat
232 14| árkülönbözetét, a kokottokat és a portások keresztnevét?...
233 14| ezek, amikor forradalmak és háborúk pirosítják a láthatár
234 14| elképzelhetetlen tolongás, lárma és izzadtság a lezárt vonat
235 14| tavasz teregeti szét kék és zöld fátylait száradni a
236 14| póznákkal, céltalan gödrökkel és sivár lécezetekkel. Egy
237 14| kezében.~Elmarad az állomás és a piros kalapos ifjú hölgy,
238 14| bűvészetre váró puszta kertek és néptelen kis nyárilakok,
239 14| Magyarországon a török határig, és utazásáról könyvet írt.
240 14| szakadtak nagy mennyiségben, és az alföldi táj felett vérző
241 14| vetett a makrancos folyóra. És mégis vizek jönnek elő a
242 14| bolondult meg tavasszal, és áradó Tiszának képzelte
243 14| valamikor Magyarország helyén, és a tenger olykor vissza-visszatér
244 14| a ritka madarak, a nagy és kis kócsagok, amelyeknek
245 14| indulhatnak. Víz van bőven. És az elmúlt esztendőben már
246 15| lakossága.~Ha háromszor drágább és lehetetlenebb volna a megélhetés,
247 15| fényűzést, a női ruhát, a cipőt és az ékszert, az sem volna
248 15| volna megfizethetetlen.~És ha már egyetlen tisztességes
249 15| egyetlen tisztességes nő és férfi sem volna többé Budapesten,
250 15| csodálkozni 1917-ben, a Vitézség és Gyalázat negyedik esztendejében.~*~
251 15| csodálkozott, hogy a Dob és Király utcának régisajt-szaga
252 15| kulimászos teherhordó szekerek és a rothadt szilva és dinnyehéj
253 15| szekerek és a rothadt szilva és dinnyehéj terjesztettek
254 15| varróműhelyek, kalaposboltok cérna- és leányruha illata keveredett
255 15| alatti kis serházak hordó- és virstliszagával, midőn eljött
256 15| midőn eljött a kánikula és a Rákoson elaludtak a szelek,
257 15| éjszaka éljen természetesen és kedve szerint. Nemegyszer
258 15| romlottságuk, butaságuk jó és nemes szívet takar; levegőt
259 15| szívni mennek a Hangliba és a Duna-partra; a cipőjüket
260 15| falusi plébánosok mellett, és Budára csak azért járnak
261 15| leánnyal kereskedő, színházért és élvezetért döglő, futó szerelmi
262 15| Pest! Üres zsebű költők és fáradhatatlan ügynökök városa!
263 15| Budapestje a vidéken tönkrement és itt új, szélhámos, kaszinós,
264 15| amelyet a szél, gyökerek és talaj híján a városba hajtott,
265 15| híján a városba hajtott, és hivatalt, foglalkozást,
266 15| elvégezték az egyetemet, és majd csak az unokák vonják
267 15| reményeket, hitvallásokat és dologra kész karokat és
268 15| és dologra kész karokat és elméket! A nagyvárosi ködbe,
269 15| nyújtózkodnak; a nők, akiknek életét és nyugalmát megzavarja az
270 15| fogják a újonnan érkezettet, és a legnehezebb kalapácsot
271 15| józsefvárosi utcák, ahol a diákok és dolgozó fiatalemberek hónapos
272 15| kis korcsmák, varróleány- és perdita-szerelmesek, esetleg
273 15| esetleg a magányos kórház és jeltelen sír várják a múltba
274 15| Budapesten a törekvő, dolgozni és akarni tudó fiatalembert.
275 15| utat engednek az erősnek és okosnak, a tehetség és tudás
276 15| erősnek és okosnak, a tehetség és tudás kiássa magát a gránitfalból,
277 15| fűrészelheti a legvastagabb fákat, és liszteszsák módjára dobhatja
278 15| mert a vérszomjas tigrisek és alattomos hiénák népesítették
279 15| ebben a korszakban szegény és vagyontalan maradt, annak
280 15| pénztelenség, a nélkülözés és megaláztatás csaknem egyértelmű
281 15| zsúfolt színházban, tomboló és fülledt játéktéren, a pincétől
282 15| régi ismerőseink, a fasor és a budai utcák járókelői,
283 15| dandy áll fehér ruhában és rossz monoklival az utcasarkon,
284 15| monoklival az utcasarkon, és azt hiszi, hogy még a régi
285 16| előtt a két szent, Péter és Pál dús, felgazdagodott
286 16| búskomoly Felvidékre, ahol rozs és krumpli virít, mint szőke
287 16| aggodalmaskodók, betegek és szegények, de még nem mindenki
288 16| felemelt fővel, vidám lélekkel és forrásvíz-egészséggel járt-kelt
289 16| tűzött a kalapjához a mezőn, és Andersen-mesebeli kedvvel
290 16| Gergely pápa kalendárioma és az életkor előírja. Az ifjú
291 16| amelyek megvédelmezik a bajok és bús viszontagságok ellen:
292 16| friss reggel, a bő kamra és kiadós étvágy, valamint
293 16| majális táncrendjén a mazúrok és a négyesek; az önkéntes
294 16| utazásaiban egy messzi városban, és nagyon csodálkozott, hogy
295 16| Chilperic csóválta farkát, és Carslake ostora messze hallhatóan
296 16| elibéd lapátolta a bankjegyet és ércet, amíg az megnőtt,
297 16| majd falusi ének hangzott, és a birbicses csörgette kockáit
298 16| ódon tornyok alatt, páncélt és kardot lehetett nyerni. -
299 16| vándordarvak mélabújával, és a megholtak, az elfelejtettek
300 16| Leültek az ágy szélére, és fontak gondot, szomorúságot,
301 16| megkoszorúzott vadkanfővel és bámész sült halakkal. Az
302 16| amely somlai palackokkal és fejes káposztával volt díszítve -
303 16| betegkosztot evett.)~Péternek és Pálnak megérkezésével a
304 16| reményekre. Arról van szó Péter és Pál napján, hogy életben
305 16| ország népét, parasztot és grófot. Mindenki munkában
306 16| Mindenki munkában áll, és mindenki dolgozni akar,
307 16| világháború megmozdult, és a tejjel-mézzel folyó, tunya,
308 16| a vizek fenekére.~Péter és Pál, akik a régi Zrínyi-kabát
309 16| akik a régi Zrínyi-kabát és táblabírói bő nadrág helyett
310 17| hieroglifek, kabalisztikus számok és népies magyarázatok között
311 17| cédulásdoboza. A legszebb és legkövérebb angyal álombeli
312 17| álmodnak Magyarországon, és az álmokat nem mindig lehet
313 17| csillagterhes égboltozatú pusztákon és a pesti bérházak szomorú
314 17| balról jönnek. Az oroszlán és a bátor ember jobb oldalán
315 17| meglátogatják, őrültek, és a szemgolyóit akarják kitolni,
316 17| akarják kitolni, gyilkosok és veszett állatok ragadnak
317 17| szigetén tanyáznak a gyermekek és a szerelmesek álmai. Ezen
318 17| kajdácsszínekben mutatkozik a láthatár, és a nőknek, férfiaknak valóban
319 17| értelmetlenség, madárhang és sikoly hangzik e szigetről,
320 17| tarkaságok, az egzotikus fények és a sohasem látott színek
321 17| midőn a hátukon alusznak, és odakünn hajnalodik! Szerelmes
322 17| Mefisztójánál, régi üdvöket és ismeretlen gyönyöröket varázsolsz
323 17| üszkös falut, ellenséget és repülőgépet, ez idő tájt
324 17| belviszályokat, utcai torlaszokat és éhségtől üvöltő tömegeket
325 17| élet, mindennapi örömeivel és bánataival!... A kortárs
326 17| nőknek virágot téptünk, és biztos terveink voltak holnapra.
327 17| szerveztek, ágyút töltöttek, és a piacon az asszonyok verekedtek.
328 17| felebarátja meggazdagodását és börtönbüntetését. A kortársnak
329 17| elszaporodása, a pénz értéktelensége és a becsület bukása. A kortárs
330 18| könyvtárcsöndes, öregségnyugodalmú és bölcsességlámpású zárdában
331 18| fizetett az ellátásáért, és fogadalmat tett az erkölcsös
332 18| W kipislant az ablakon, és magában azt kérdezi:~- Vajon
333 18| szent Anna, az almaarcú és körtvekeblű; csak egy vén
334 18| Annáknak szerenádot adtak. És eljött Ince pápa napja,
335 18| oroszlánszakállal díszített férfikor és a kályhatűzben régi szőlőtőke
336 18| habokon, égbe néző pálmák és boldog fehér templomok emelkednek,
337 18| falevélhez hasonlatos tervekből és mérföldmutatókő módjára,
338 18| lett, amit eddig vagyonnak és értéknek hittünk.~Először,
339 18| Himfy dunántúli halmain és völgyein, ott pásztortűz
340 18| szeretetet feláldoztok, és hogy életeteket boldogtalanságban
341 18| pogány templomot raboltak, és szívükben elhalt a bús hang,
342 18| csikasz torkában az üvöltés.~És hányan mentek és mennek
343 18| üvöltés.~És hányan mentek és mennek a dicsőség repkedő
344 18| kísértetjárta országokban, és a hunyorító tavak, lágy
345 18| erdők, csöndes nagy mezők és visszafojtott szívverésű,
346 19| Magyarországon, veres bort és habos vért. Az egyiknek
347 19| megvédelmezett hegyeink és lugasaink: akkor sem volna
348 19| erőssége, megbízható kedve és szilárd alapja. Hiányzik
349 19| gazdagságáról, dicső ismeretségeiről és hazug sikereiről, közben
350 19| világról, ismerőseinkről és önmagunkról.~Jött egy szél,
351 19| torkunkszakadtából, nincs menekvés. Úr és paraszt egyformán árdrágítással
352 19| Mindenki a maga szakállára lop és rabol, suttyomban, a kabát
353 19| pénzét, csillapítja éhségét, és suba alatt készen tartja
354 19| Már összezavarodik a bűn és ártatlanság. A legbecsületesebb
355 19| seprik az utcát, kihívóan és szemérmetlenül, holott nem
356 19| anyák, letört feleségek és fáradt munkáslányok rejtőznek
357 19| Krisztus-szakállt viselt mindent katona, és a templomok tele voltak
358 19| mikor mindenki megtört, és Istenhez menekül. Erre következett
359 19| társadalmi szokások, illemkönyvek és főként az egykor félelmetes
360 19| volt írva?~Magamra nézek. És nem ismerem meg többé magamat
361 19| a termés.~Tengernyi vér és elveszített becsület az
362 20| robogása. A varjak élnek, és céltalanul piros szoknyában
363 20| kiszellőzködés, újrügyezés és szerelem felé; bármit írnak
364 20| ifjúság, új élet, remény és friss kedv van, ha a földgolyó
365 20| levele, fehér a réti virág, és lepke jön a déli szél hátán
366 20| fekszik szülőföldje mezőjére, és halkan kotyog a bor a kiszáradt
367 20| bátorsága is; ódon szagú könyvek és vénséget lehelő pincegádorok,
368 20| pincegádorok, régi hordódongák és a téli estéken százszor
369 20| térképek, tavalyi rögeszmék és vég nélküli szomorúságra
370 20| új nedvekkel a réteket és jó szaggal a magános kutakat.
371 20| egymást a pusztaház körül, és a bokron kékes álomfoszlány
372 20| ól előtt.~A tavasz eljön és drága, erőszakos, rendbontó
373 20| fákon, hallgatag réteken és a maguk nyelvén beszélő
374 20| cincérek, serény harkályok és életteljes disznókondák.
375 20| mondanivalóikat, ahol béke és csendesség van, s a nők
376 20| ebek is gyávábbak lettek, és a kovács nagyszerű kalapálása,
377 20| terjedelmű tennivalóját, étvágyát és utazókabátját, a kalapálás
378 20| egyiptomi hieroglifekkel. A tél és a háború hosszú. A dob kutyabőre
379 20| ír egy ismeretlen nőnek.~És hosszan, szinte másvilágias
380 20| volt a lencse előtt a nő és férfi, és a nap eltelik
381 20| lencse előtt a nő és férfi, és a nap eltelik azzal is,
382 21| órákat tölt kézitükre előtt, és gusztustalan vegyi szerekkel
383 21| temetnek, mint a bűvészet, és ahonnan a Twist Olivérek
384 21| esztendejében könnytelen és borús a férfiak szeme Pesten:
385 21| érthetetlenül csóválta a fejét, és a férfiak nyugtalankodva,
386 21| vonnának a lábszárukra, és nem kérhet a szabónő ruháért
387 21| hálósipkát viselnek a férfiak, és csak a vagabundok óhajtanak
388 21| barikádon; a forradalom az éhező és szemérmes nyomornál is ijesztőbbnek
389 21| Harmadnapra tovább folyt a háború, és a nők piros kalapjáról egyetlen
390 21| költészet: Paul Verlaine és társai (Tóth Árpád különös
391 21| érzések, merengő jelzők és álombeli képek illenének.~
392 21| háború első hónapjaiban, és szinte céltalanul leng a
393 21| módjára az országúton áll, és a poros fuvaros, zsibbadt
394 21| agyvelejével csak mulatni vágyik. És hogy hódoló lantosát se
395 21| sarkú cipő. Van imádság és tiszta sóhajtás. Van kendőzetlen
396 21| sóhajtás. Van kendőzetlen arc és buzgón szerető lélek. Van
397 21| kenettel közeledik a bánat és a szegénység.~Majd eljön
398 21| eljön a jóknak, ifjú arcukat és szívüket tisztaságban tartóknak,
399 21| ismerjük meg a szenteket és a mártírokat?~ ~
400 22| szél belefújt a selyembe, és felfordította a szoknyát,
401 22| készült Mária Terézia óta, és tizenhárom esztendős korától
402 22| nagyasszonyoknak hívták a dámákat, és oly gyönyörűek voltak, hogy
403 22| családi arcképek vásznairól. És hívták ángénnek is a ramsli
404 22| osztanak, nevetnek, sírnak és perlekednek... megmutatják
405 22| látni ramslit játszani, és panaszait meghallgatni a
406 22| nők észrevették magukat, és a ramslijátékhoz többé nem
407 22| előtt nem szégyenkeznek, és mindent pontosan megbeszélnek.
408 22| nők egymást megkopasztják, és igazi érzéseiket feltárják,
409 22| király közömbösen lovagol, és a kártyavetőnő kezében nagy
410 22| szemekbe céltalanul mélyedsz, és az ajkakról akár ítéletnapig
411 22| szimatoló, unatkozó, éhes és szomjas, sivár, üres szívű,
412 22| üres szívű, fogadói port és szemetet seprő leányokat,
413 22| éjjeliőrrel barátkoznak, részeg és pénzes utazókra várnak,
414 22| boldogtalan árnyékok a kupecek és lókereskedők szobái előtt,
415 22| cigányzenénél, kancsal pillantásukat és mosolytalan életüket...
416 22| éjjeli randevúiról, az órák és a szobák numerusai után
417 22| zordon kapus mutatja az ajtót és a cigányzene másnak hangzik
418 22| oly gyanús, mint életük, és láttam hangulat nélküli,
419 22| gondolkozott, mit remélt, és mit hitt? Tudta, hogy az
420 23| ostromolja az egeket Mária lángba és füstbe borult országa felől,
421 23| oroszlánjának hörgésével és a vakondok óvatosságával.~
422 23| természetes befejezése, és a fájdalom egy hű eb, amely
423 23| mocsárban, az olasz hegyormon és otthon elsötétedett lakásainkban.~
424 23| kútjainkat a dögvésztől és magtárainkat a kiürüléstől.~
425 23| tavaszodat, gazdag nyaradat és csöndes őszödet, amelyben
426 23| holdvilág remegtette levelein és az utak mézes ákácvirágában.
427 23| mélyből sörényes fejüket, és egymásra néztek, mint a
428 23| a szemek, amelyek az ég és föld horizontját kémlelik,
429 23| a felhőtlen égboltozat és az aszályos, megkérgesült
430 23| lehajtja fejét földesúr és orosz hadifogoly, csak a
431 23| időjárási intézet jelentéseit, és az újságok meglódítják a
432 23| eső. Felejtve töprengés és reménytelenség, olyan nagyot
433 23| szélben dudorászó falombok, és ég felé nyújtották a karjukat,
434 23| karjukat, mint szerelmes nők. És az ég messzi tájairól jött
435 24| lehetséges, hogy az őszt és a telet hű magyarjai között
436 24| Árpád-királyaink a szentek és hősök családjából megtelepedtek.
437 24| nyugvó Várban; barátságos és biztonságos az élet, bármi
438 24| kisgyermekek növekedése és magyar reménységek laknak,
439 24| holott még nincs itt a király és kedves családja.~Ha igazat
440 24| királyi palotát, amikor fiatal és kíváncsi voltam. A tágas,
441 24| Budán tágas, kényelmes és szellős volt minden; a lépcsőház,
442 24| berendezve, sok szabadságra és levegőre. (Csak a titkos
443 24| este a királynál.) Negyven és egynéhány év előtt, egy
444 24| egyedül lakott a Várban, és nem félt a földig érő tükröktől,
445 24| hordozgatta a híreket Erzsébetnek, és ugyancsak ügyesen kellett
446 24| Korántsem volt olyan hálás és könnyű szerepe a göndör
447 24| diplomatikus simaságáról és udvarlói tudományáról. (
448 24| alakjával, merengő homlokával és térdig érő hajával, hogy
449 24| Erzsébet, bár előkelőség, gőg és magányos kedv dolgában nem
450 24| a vitézkötéses pantalló, és szárnyas, bő, zsinóros kabátját
451 24| ország gondnoka, megbízottja és védelmező gondolata baktatott
452 24| olvasni, magányosan lovagolni, és a közelgő "magyar lánnyal",
|