Part

 1 2 |              Csak a vagabundok halnak meg soványan Magyarországon,
 2 2 |          ember; a lugasban savanyúvíz meg kerti bor hűlt, amíg a gazda
 3 4 |              is: nyugodtan szállottak meg a magyarországi fogadókban,
 4 4 |            tiszta áhítattal szólaltak meg a harangok, hogy az ember
 5 6 |           sajt maradékait világította meg az asztalon, de a gazda
 6 7 |       negyvenesztendős korában ismeri meg önmagát az ember, mikor
 7 7 |      csordában. A gyermek sem rettent meg az éji lepkétől a szérűn
 8 7 |   mondanivalói. Nincsen olyan nő, aki meg ne hallgatna, ha kellő időben
 9 8 |       manapság méltatlan, foszladozó, meg nem becsült unokával, levasalatlan
10 8 |         zsebében szivarszaga volt. De meg lehetett ismerni a faluról
11 8 |               és olyan nehezen válnak meg a házból, mint az élet legdrágább
12 9 |            alak talpig veres trikóban meg ne jelenjék a képzeletükben.
13 9 |               folyadékok társaságában meg lehet húzódni. A hold hűségesen
14 9 |      bólongatva, nyugodtan hallgatták meg az ilyenkor szokásos dalokat,
15 9 |            önfedelű poharak töltettek meg a hordó csapjáról, amelyet
16 10|           gyermekkorukban örökítették meg magukat nagy hajú, játékpuskás
17 10|               Ezt a mentőövet találta meg az asszony.~És miután egyebet
18 11|            szemű gyermekek érkeznének meg a múltból, akik itt nyaranta
19 11|           szőttek! - Nemigen ismernék meg régi helyeiket az egykori
20 11|             kiválasztottak engedhetik meg maguknak a nyári ferdőzést,
21 12|       földesuraság, krumplit a tótnak meg a sertésnek termett a föld,
22 14|              a Balaton tava bolondult meg tavasszal, és áradó Tiszának
23 15|              a nyomorgó: nem lágyulna meg egyetlen szív a városban.~
24 15|            Pest, amelyre úgy érkezett meg reggelenkint a Keleti pályaudvarra
25 15|            Budapestre úgy érkezhetett meg mindenki, mint egy regényhős,
26 15|            ángardba a bajnokot, aztán meg lehet nyugodni, mert odáig
27 15|            Pest, mikor erős akaratból meg lehetett élni a városban!~
28 15|            valódi arc képét rajzolják meg Budapestnek.~Megrökönyödve
29 15|      igyekeznek, érthetetlenül állunk meg az utcai tolongásban, a
30 16|    felgazdagodott atyafiként érkezett meg Magyarországba; jöttek legyen
31 16|              föld valamennyi zárdáját meg lehetne tölteni velük. Erdőztek,
32 16|               óta senki se kapáltatta meg a henye urakat, mint most
33 17| alkalmazásával legbizarrabb álmainkat meg lehet magyarázni. Magyar
34 17|             lenne?~Az álmokat hagyjuk meg álmoknak. Még oly gyengédek,
35 18|              hajója. Semmi sem maradt meg a régi érzésekből, szívkamrák
36 18|               csak a könyvek maradtak meg a régi világból.~ ~
37 19|         esztendeje. Harmadszor szedik meg a szőlőt a gazdák, mióta
38 19|            lugasaink: akkor sem volna meg az arányosság a két érték
39 19|               búsul, hogy nem tanulta meg a szabóságot. A repkedő
40 19|           holott nem mindegyiknek van meg a rendőri engedélye. A másik
41 19|       ismerőseimen. Miért gazdagodott meg az egyik, miért lett nyomorult
42 19|           Végzet volt ez, amely előre meg volt írva?~Magamra nézek.
43 19|         Magamra nézek. És nem ismerem meg többé magamat sem a régi
44 20|         emberek legfeljebb nem látják meg az új rügyeket, ifjú füveket,
45 20|           elkövetkeznek. Nem figyelik meg az emberek, hogy a folyók
46 20|              új tükrében füröszthesse meg tollait, az akácfa nagyot
47 20|              beszélő vizeken próbálja meg. Néki mindig kedvesebb lehetett
48 20|             Akkor a közelgő Klapkáról meg a bujdosó Kossuthról írtak
49 20|           mondja a falusi uraság, itt meg kell elégedni gyertyával.
50 21|          ruháért annyi pénzt, amelyet meg nem adnának.~Mintha a nők
51 21|         egyetlen újság sem emlékezett meg. A tavasz eljött, Anyégin
52 21|               a divat. Miről ismerjük meg a szenteket és a mártírokat?~ ~
53 22|       ramslijátékhoz többé nem hívták meg a kiábrándult férfiakat,
54 22|           férfiakat, amint nem hívják meg azon helyre sem, ahová a
55 22|              A kis lábat hiába nyomod meg titkon az asztal alatt,
56 22|       elnézegettem furcsa, eltünedező meg felbukkanó figurájukat,
57 22|    megfigyeltem, hogyan szállíttatják meg magukat a liftben, az előcsarnokbeli
58 22|         került a kártyaasztal mellől. Meg kellene kérdezni tőle, hogy
59 23|           törhetetlen bizalommal, hol meg a bizonytalan, de dacos
60 23|            halkan, mint a szél, indul meg az erdőn vagy a hegyoldalban
61 23|            már csak a grófnők őrizték meg ruháikon a lófuttató gyepen,
62 24|      Habsburgokról. Ámde mit nem tesz meg az ember egy fiatal nő kedvéért!