Part
1 1 | lehetne, mint a hordókat de - de a legszebb kisasszonyt
2 1 | lehetne, mint a hordókat de - de a legszebb kisasszonyt sem
3 1 | szenvedélye, Sárák anyáskodó, de erőszakos csókja, a Margitok
4 1 | Capulet Julia önfeláldozása, de Báthory Erzsébet vérszomja
5 3 | csak a férfiakat vitte el, de a magyar föld csodálatos
6 3 | kevesebb tükröt ad el: - de élünk és nyílunk, mint a
7 4 | különösséggel készítették - de a mesterségből, pénzkeresés
8 4 | bírája tisztviselőinek, de atyja is. A déli sernél
9 5 | Esztendőkig jártunk ide ebédelni, de sohasem érkezhettünk eléggé
10 5 | oldalát az ebédlőben. No de végül mindenki jóllakott,
11 5 | beszélgetnek egymás között. De legfőképpen azt szerettem
12 6 | világította meg az asztalon, de a gazda már útra kelt, vásárra,
13 8 | kéttenyérnyi terjedelme. De még az ötös elnyújtott lábbal
14 8 | zsebében szivarszaga volt. De meg lehetett ismerni a faluról
15 9 | előtt a zordon öregségben.~De nem válhatott mindenki idővel
16 9 | emberek Magyarországon. De jó étvágyuk volt alkonyattal
17 10| másik székben foglal helyet, de sohasem kíváncsi a fehérneműs
18 10| látogató a kompromittáló írást. De az ágyban fekvő, álmos halott
19 10| fehér harisnyás leánykák.~*~De a kísértet nem nyugszik.~
20 11| evőeszköz talán nem változott, de az ebédre és vacsorára -
21 11| napsugár hevesebb, mint valaha, de csak a nagyon kiválasztottak
22 11| árát negyven krajcárról, de perbe fogják azt is, aki
23 12| több és jobb volt a kenyér. De akármilyen kevés termett,
24 13| kenyérszelet fehér lett. De ott pirult a mindenféle
25 13| viseli; az olajos pisztráng, de még az úgynevezett ringli
26 13| elfogyaszthatók a bodegában. De ez még mindig csak eleje
27 13| vett minden okos ember, de a csülök, sonkacsontok,
28 13| szolgálatában állottak. De nem kellett mindenkinek
29 13| hordóban voltak kaphatók. De volt raktáron pilseni, bajor
30 13| vacsorával is szolgáltak. De nem járt rosszul a józsefvárosi
31 14| körülnézni utolsó útján. De én már nem vagyok kíváncsi
32 14| cipelték e karcsú csatlósok; de már a tavaszi szél kenegeti,
33 15| kisgyermekeket talál a házban.~De mégis: valami nőies illata
34 15| fehérített lábú, élveteg, de dolgos, buján kacagó, de
35 15| de dolgos, buján kacagó, de erkölcsös, kihívó tekintetű,
36 15| erkölcsös, kihívó tekintetű, de kaput bereteszelő, sokszor
37 15| bereteszelő, sokszor megkívánt, de keveset vétkezett fehérszemélyhez
38 15| menekült "gentry"-nek! De Pestje annak a másik, tiszteletre
39 15| kíváncsian várják a kis táskájú, de feneketlen reménységű idegen
40 15| feljegyzéseket, egykor majd rikító, de valódi arc képét rajzolják
41 15| sokat ócsárolt, gúnyolt, de most már felejthetetlenül
42 15| barátokhoz mentek misére, de a gyermekszoba zajongása,
43 16| aggodalmaskodók, betegek és szegények, de még nem mindenki járt nyavalyatörős
44 16| keselyűszárnyú csapásai ellen. De ragaszkodtak az emberek
45 16| tűzoltóság részeg volt, de mégsem égett le a város.
46 16| vadászott a kertek alatt. De máskor még nem is jöttek
47 17| életet, amelyet áhítana, de emlékszik is ezekre az álmokra
48 18| surrantak el az életünkben. De itt járt szent Anna, az
49 18| kell kidobnunk az ablakon.~De addig folyik a vér.~Folyik
50 19| mint amennyi vér kiömlött. De tudja-e pótolni a bor a
51 19| Most a vér volna az erőnk. De már nagyon sokat elhullajtottunk.
52 19| rendet itt a szenvedélyeken. De elkezdett korogni a has.~
53 21| földi kínt pótló szeretet.~De ez most még nem divat Pesten,
54 23| hol meg a bizonytalan, de dacos jövendőnek elszántságával.~
55 23| esőt, Uram.~Aztán békét.~De mindenekelőtt májusi esőt,
56 23| kimúlik gazdája sírján.~De a Te haragod, Uram, rettentő
|