Part

 1 1 |         vénségében fogalmazta őket, midőn cinikus volt, mint egy beretválatlan
 2 1 |            Elkövetkezik az életkor, midőn bizonyos közmondásokhoz
 3 1 |        vasúti sínre fektetett nyak, midőn az expressz közeledik, és
 4 2 | elgömbölyödtek az arcok és a fejek, midőn a férfiú megfelelő hivatalhoz
 5 5 |        tizenkét órakor intézkedett, midőn a provincia már türelmetlenül
 6 5 |          viselték a macskanadrágot, midőn már többé sohase mentek
 7 5 |           tartották a vizslakutyát, midőn már felhagytak a vadászattal.~
 8 5 |    hangulatát a fogadók ebédlőiben, midőn a sarokasztaltól szemügyre
 9 5 |         amint a nők kártyát vetnek, midőn egyedül vannak.)~A vidéki
10 6 |         ruhákat, pepita nadrágokat (midőn a gazda már megvénült),
11 6 |            tartó muzsikálások után, midőn az őszi, hallgatag, méla
12 7 |      tavaszon, amikor férfi lettem, midőn ismét érzem az ákácfa mézes-mázos
13 7 |         üdén zúgott, mint a forrás, midőn a sziklából kibuggyan; liszteszsákot
14 7 |           és felporozzák a piszkot, midőn egyedül vannak. Képtelen
15 8 |         érezte magát a régi magyar, midőn jó forintosai helyett Wekerle
16 8 |            őket magányos éjjeleken, midőn attól remeg, hogy ásni kezdik
17 10|  megszabadítsa gazdáját az élettől, midőn az a körülmények folytán
18 10|            elviselhetetlenné válik.~Midőn a kínzó betegség, a reménytelen
19 12|                Emlékeztek a nyárra, midőn nem volt elég zsák Magyarországon,
20 12|           Magyarországon, az őszre, midőn nem volt hordó, s a bort
21 12|      vermekbe eresztettük, a télre, midőn mindenki sódart evett, a
22 12|      biztosító gyanakodva fizetett. Midőn lábon eladta termését a
23 14|    korszakát jelképezik életünknek, midőn már úgy untuk az örömöket,
24 14|           volna csábító varázsukat, midőn dobolni kezdtek az utcákon.
25 15|          hordó- és virstliszagával, midőn eljött a kánikula és a Rákoson
26 15|              szívszorulást éreznek, midőn a jövendőbeli valaki ellépked
27 15|       távolról szerelmesek voltunk, midőn a barátokhoz mentek misére,
28 16|     gyermekkorát élte a professzor, midőn a pedellus a kaput bezárta.
29 16|             látogatóba az emberhez, midőn kifáradt a kockázásban,
30 16|            mint akár az újesztendő, midőn a hó alól kikandikál a remény
31 17|             megdöbbent a búvárkodó, midőn legtitkosabb, még önmaga
32 17|         rendesen megsántul álmában, midőn a bika kergeti. A kártyás,
33 17| megközelíthetetlen várkisasszonyok, midőn a hátukon alusznak, és odakünn
34 18|    temetkezési divatja jut eszembe, midőn fiatal embert látok. A szűz
35 19|            ősz Magyarország felett, midőn nem lehet megkülönböztetni
36 20|               mind idejüket múlták, midőn a konok, háborúba zsinegelt,
37 20|     amellyel nagyapáink leveleztek, midőn a vagabundok mindenféle
38 21|            vasnak; jött egy tavasz, midőn Közép-Európában egyetlen