1800-beteg | betor-dunan | dupar-erolk | eronk-fonal | fonta-hazik | hazme-kalit | kalla-kompr | konda-maria | maris-naszu | natha-petof | petyh-szagu | szaja-telir | telle-varaz | varha-zuhan
Part
1 14| szüreteknek. Félegyháza után pláne 1800-ba kell visszakalandozni,
2 18| Gergely naptára 1917. július 28-át mutat. E héten múlt el
3 14| pákászok idejében volt, amikor 600 pár nagy kócsag fészkelt
4 9 | akik még az ebédjüket is abbahagyták, ha szoknya lengett az udvaron);
5 20| esténkint várja a titokzatos ábécé jeleit. A falusi úriember
6 18| arctól, amelyet elfutó vonat ablakában láttunk.~Megszakadásig ólomsúllyal
7 14| izzadtság a lezárt vonat ablakai mögött. Honnan jöttek, hová
8 15| jövendőbeli valaki ellépked ablakaid alatt; a vén emberek, akiknek
9 15| háztól gonosz szülők. Nyitott ablaknál aludtak az emberek, a gangon
10 24| érő tükröktől, sem a tágas ablakoktól, amelyekbe szinte belenézett
11 21| szőrzetét, ajkát?~*~Az ablakomból estefelé - mily korán húzzák
12 15| dolgok várnak a szellőzködő ablakú házak között. A férfiak,
13 22| szerenádot rendezni az ablakuk alatt, golyót röpíteni az
14 14| Megvetett vágyak helyett új ábrándok szitakötői reszketnek idegen
15 18| boldogságokból, bárányfelhő ábrándokból, fütyülő szélben szálló
16 14| vándorkedvű tiszai víz. Ám a Tisza ábrándos kanyarulatai lankás, kényelmes
17 19| gondolkozni az igazságról. Ábrándozásaink közepette farkasverembe
18 19| hazudtunk, képzelődtünk, ábrándoztunk a világról, ismerőseinkről
19 18| dobpergésszerű emberi neveket, acélcsörgésű fogalmakat. Nagyon sok ideig
20 23| friss szárnya a madárnak, acélkardocska nőtt bele a kalászokba ez
21 15| a gránitfalból, mint egy acélkörmű vakondok, a szerencse kézzel
22 10| éli, meglódul. Lúdtoll és acéltoll, elzöldült kalamáris, régi
23 20| maguk dolgait, mint megőrült ácsok az akasztófákat: az évszak,
24 3 | az üveges kevesebb tükröt ad el: - de élünk és nyílunk,
25 20| munkája nagy messziségből jelt ád, míg a hajóács köznapi kalapálása
26 18| kidobnunk az ablakon.~De addig folyik a vér.~Folyik a vér,
27 10| csörrennek, amelyekre hol Adelsberg, hol Jeruzsálem neve van
28 15| vagyontalan maradt, annak bízvást adhatna Károly csapatkeresztet.
29 19| literenkint, a másikat úgy adják, mint hajdan a bort, ingyen,
30 18| ifjak, öregek, férfiak vérét adjuk a láthatatlan sárkánynak,
31 15| a polgári erényekkel. Az adókönyvek, amelyekben a háborús jövedelmekről
32 5 | maradtak róla. (Ezek a régi Adolfok, Gyulák, Pisták: vajon visszabújnak-e
33 13| Nagyon régi lehet az az adoma, amelyben a vidéki ember
34 15| ízléstelen ruházkodású, adósságból élő, leánnyal kereskedő,
35 12| sertésnek termett a föld, ingyen adták a gyümölcsöt, eldobott kenyérrel
36 1 | fordított szemfehére, a Katinkák affektálása, Juditok bibliai, színészkedő
37 16| gazdagságot hoztak magukkal, mint afféle jóságos agglegények, akik
38 14| Velencében vagy Rómában, a telet Afrikában... A nemzetközi utazások,
39 16| téli fehér szemfedőt. Az agár betegen nyúlt el a küszöbön,
40 4 | kalapjában, macskanadrágjában, agarával a falusi földbirtokos, akit
41 2 | bírónak, kecsege papnak, agárhátú fiskálisnak? A férfiak bizottsága
42 14| legfeljebb az emlékezet ágaskodik fel az elhomályosult ablak
43 14| izgalmas várakozással és ágaskodó reménységekkel az utcai
44 22| helyen a börtön felé lépegető ágens fizette a vacsorájukat;
45 13| pótolta a korcsmai étlapot. Az agglegény gondtalanul sétált vacsorája
46 16| voltak akkor is szenvedők, aggodalmaskodók, betegek és szegények, de
47 18| amelyekkel megtöltöttük aggódó szívünket, rémlátásos éjszakáinkat,
48 17| gyönyöröket varázsolsz a tudatlan agy homályos szobájába, mindent
49 16| fotográfiája. Leültek az ágy szélére, és fontak gondot,
50 12| a nagybeteg is kimászik ágyából, amint az új kenyeret várja.~
51 22| alatt, golyót röpíteni az agyba vagy a vetélytársba, vagy
52 22| származásodat, az isteni ágyékot, ahol fogantattál, a bűbájt,
53 11| menyecske magával hozta az ágyneműjét, mosdóját, fürdőkádját;
54 15| a gangon mosakodtak, az ágyneműt szellőztették, mezítláb
55 19| elsötétedik a város, mintha Hentzi ágyúi volnának szegezve Pestre.
56 20| erejét, forgáccsá lőhetik az ágyúk csövét, meghalhat még egypár
57 17| menetszázadot szerveztek, ágyút töltöttek, és a piacon az
58 17| bebörtönözve üldögéltek az agyvelőkben, csak most indultak el fantasztikus
59 7 | elérhetetlen sugár, férfit evő, agyvelőt és szívet marcangoló tünemény,
60 22| mindent pontosan megbeszélnek. Ah, szerelem! Vigyázz magadra,
61 11| emeletmagasságba nőtt tölgyekkel; ahány karikája volt a fának, annyi
62 8 | papiros már elegendő volt ahhoz, hogy az ember egy napra
63 17| álmában azt az életet, amelyet áhítana, de emlékszik is ezekre
64 4 | vasárnapi reggelen oly tiszta áhítattal szólaltak meg a harangok,
65 7 | RÉGI EMBER VALLOMÁSA~Az áhítattól csaknem keresztet vetek,
66 14| belső életünket, lelkünket, áhítatunkat, állativá lett emberiség,
67 1 | élet, aranylakodalom után áhítozó öregség.~ ~
68 3 | vigasztal, reménységet ajándékoz. József napján lekerülnek
69 7 | özvegyek felé, akiknek az alsó ajka furcsán remegett, amikor
70 22| céltalanul mélyedsz, és az ajkakról akár ítéletnapig várhatnád
71 21| foltozza bőrét, szőrzetét, ajkát?~*~Az ablakomból estefelé -
72 24| lépcsőház, a folyosók, az ajtók bőre szabottak, sok vendégre
73 24| nyitnak, falakat törnek, ajtókat építenek a Várban; lehetséges,
74 22| zordon kapus mutatja az ajtót és a cigányzene másnak hangzik
75 9 | városokban a júniusi bolond ákác alatt a kuglizást láttam
76 20| füröszthesse meg tollait, az akácfa nagyot nyúljon, mint virágvasárnap
77 7 | lettem, midőn ismét érzem az ákácfa mézes-mázos szagát a fasorban.
78 23| levelein és az utak mézes ákácvirágában. Megöleltük, mert soha úgy
79 21| költeményt sem írtak volna, s nem akad bárgyú lantos, aki meghalni
80 14| hogy mily derék területek akadnak Magyarországon az ornitológia
81 15| Ó, régi Pest, mikor erős akaratból meg lehetett élni a városban!~
82 20| emberiség még mindig nem akarja látni, hogy tavasz van,
83 20| meghódítani, ráerőszakolni akarná a tavaszt az elhitványult
84 16| nyári hőben, mintha soha sem akarnának meghalni. Boldog virágszaga
85 15| Budapesten a törekvő, dolgozni és akarni tudó fiatalembert. A város
86 13| vidéki ember a fogaival akarta feltörni az osztriga kagylóját.
87 8 | gazdag emberek váltig azt akarták elhitetni, hogy a korona
88 1 | hogy egyetlen férfi sem akasztaná fel többé magát boldogtalan
89 14| mint az a taliga, amelyiken akasztani vitték a delikvenst, legyen
90 20| mint megőrült ácsok az akasztófákat: az évszak, a gyönyörű,
91 23| életüknek, mint a lakosságnak akasztófául szolgálni, a kertek új szagokat
92 19| mint a haldokló, mint az akasztott ember a szélben. Mindenki
93 2 | volt. Csak a soványokat akasztották fel. Rendes emberről külön
94 15| arcok, finom asszonyok, akikbe távolról szerelmesek voltunk,
95 10| mindennapi társalgói voltak, akikhez úgy ment haza, mint a polgár
96 14| mennek ezek az emberek, akikkel azelőtt sohasem találkoztunk?
97 21| nem találunk itt nőket, akikre e nemes kosztümök, liliomtiszta
98 20| régi muszka regényhősök, akikről a halhatatlan Turgenjev
99 15| PEST ARANYKORA~Ha kétszer akkora volna Budapest, mint amilyen,
100 1 | szüzességű, drága ifjúság. Aladdin csodalámpásának fényében
101 24| ide szép szemével, karcsú alakjával, merengő homlokával és térdig
102 14| gyönyörű madarak kedvéért alakulna új földirat az Alföld teknőjében,
103 4 | fogyasztatnak. Fölebbvaló és alantas szívbeli jó barát, polgármester
104 19| megbízható kedve és szilárd alapja. Hiányzik belőle a kifolyt
105 17| Freud tanár úr módszere alapján estünk neki álmaink megfejtésének.
106 2 | alispánnak testi terjedelmével alaposan be kellett tölteni vala
107 20| többé nem lehet a farsangi álarcoknak. Elvitték a magtár javát.
108 21| öltözködik, mintha az utolsó álarcosbálra készülődne. Ezentúl többé
109 5 | Mintha a sült csupán alárendelt szolgája lett volna a salátának,
110 13| kis csomagot, és hosszú alászolgáját mondott a személyzet.~Ha
111 15| a vérszomjas tigrisek és alattomos hiénák népesítették be Budapestet.
112 18| nehezedik az ifjak halálának áldozati füstje az emberiség szívére
113 10| volt, és a piros lángnak áldozta fel (gondtalanul) a legszentebb
114 14| vonat, amelyet Nagy Magyar Alföldnek is hívnak.~Kecskemétig nemigen
115 16| teknőjébe a frisskenyér-szagú Alföldre, hol megdőlt a búza, mint
116 14| az arany-piros cédulák az aligátor bőrén. Fanyar íze régi szivaroknak,
117 2 | vagy Vörösmarty. Amint a jó alispánnak testi terjedelmével alaposan
118 2 | ez a gondolatvilág nem alkalmas a női léhaság és könnyelműség
119 17| tudományos rendszer, amelynek alkalmazásával legbizarrabb álmainkat meg
120 8 | színes papirosokat, ahonnan alkalomadtán oly meggondoltan vétettek
121 2 | csontrendszer és a test alkata leginkább üldögéléshez idomul,
122 9 | JÚNIUSI ALKONY~Nem csak szerelemből élt
123 14| Continentálból. Majd a jeruzsálemi alkonyat kék kupolákkal és félholdas
124 6 | Nyír nagyot ásított az őszi alkonyatban, megannyi fázékony vénleányok
125 22| a folyóparton sétálgatni alkonyi órában, költészetről, szerelemről
126 8 | életüket, házra, földbirtokra alkudoztak, nem féltek a holnap bizonytalanságától,
127 9 | emelt helyére, a publikum állandó bámulata közepette. Némely
128 1 | például Kálnay László, akinek állandóan két-három felesége volt,
129 17| megmutatsz, amit eleven állapotban soha sem érhetünk el, mindenekkel
130 14| lelkünket, áhítatunkat, állativá lett emberiség, neuraszténiás,
131 17| kitolni, gyilkosok és veszett állatok ragadnak a kabátjába...
132 15| városnak nemcsak azért van állatsereglet szaga, mert takarékoskodnak
133 15| Vándorcirkuszok, utazó állatseregletek, felpakolt komédiáskocsik
134 5 | mögé dobta a zsákmányt. Az állcsontok hatalmasan dolgoztak, mozogni
135 15| a negyvenedik esztendőig állítja ángardba a bajnokot, aztán
136 5 | látogat el Amerikába, ahol állítólag állva és gyorsan esznek
137 11| honleányok diadalkapukat állítottak. A női szívek fennen dobogtak.
138 23| már harmadik esztendeje álljuk a csatát az égboltozat négy
139 23| ízeket lehelő réteket, parton álló, szerénykedő, sovány néptanítókat,
140 14| nők kezében.~Elmarad az állomás és a piros kalapos ifjú
141 6 | többnyire levitézlett urak állomása), a legkülönbözőbb élcekkel,
142 20| a fekete madarakat magas állomásaikon. Az elcsöndesedett, elnéptelenedett
143 14| barkát látni a kecskeméti állomásokon a fiatal nők kezében.~Elmarad
144 13| is az arany szolgálatában állottak. De nem kellett mindenkinek
145 15| igyekeznek, érthetetlenül állunk meg az utcai tolongásban,
146 5 | Amerikába, ahol állítólag állva és gyorsan esznek a vendégek.~
147 18| itt járt szent Anna, az almaarcú és körtvekeblű; csak egy
148 9 | nőket gyümölcstől illatos almafa lombján hintáztatták maguk
149 22| vissza az elégedetlen férfiak álmaiba a képtárak, a családi arcképek
150 17| megtalálhatta gyermekkora emlékeit álmaiban; megállapíthatta a képzetet,
151 1 | gyengébbek, mint a férfiak: az álmaik és a gondolataik, ha egyszer
152 16| csodabogaraikhoz, babonáikhoz s álmaikhoz is, mint értékes bútordarabokhoz,
153 10| SZENTIVÁN~Álmaimban néha egy halott nő szokott
154 17| álomfejtő, aki a szerelmesek álmain el tudna igazodni. Honnan
155 17| módszere alapján estünk neki álmaink megfejtésének. Manapság
156 17| alkalmazásával legbizarrabb álmainkat meg lehet magyarázni. Magyar
157 17| angyaloknak. A gyermekek álmait a dajkák is megfejthetik,
158 13| szagú narancsok, szőlők, almák, mindenkinek pótolta a korcsmai
159 1 | keresetük. Aki az éjszakát álmatlanul tölti, annak előbb-utóbb
160 17| megtalálja. A jóllakott nem álmodik étvágygerjesztő lakomával,
161 17| nappali kínszenvedéses életét álmodja tovább. Ezért nem is érdemes
162 17| szolgálatot. A szerelmesek azt álmodják, amit éppen akarnak. Vajon
163 22| andalgás, a merengés, az álmodozás itt nem ismerős. A kis lábat
164 17| útjaikra. Most kezdenek ismét álmodozni a magyarok, mint akár a
165 21| forradalmakat sejtettek az álmodozók, pedig a forradalomhoz sokáig
166 16| a keresztanyja térdével álmodozott, később annyi fiatal hölggyel,
167 17| sohasem látott színek ez álmokba? A blazírt tudomány felmondja
168 17| de emlékszik is ezekre az álmokra élete végeig. Míg legtöbbször
169 10| írást. De az ágyban fekvő, álmos halott már fiatalkorában
170 15| felé kopogón ezerlépésű, álmosan ébredező reggeli Budapestre
171 17| ülnek szemben, mint a régi álmoskönyv kis fametszetein. Elfáradva,
172 17| felütötte a nagy egyiptomi álmoskönyvet. A hieroglifek, kabalisztikus
173 16| hosszan néztek reánk az álomban, mint márvány sírkőről a
174 17| nincsetlen ember az élénk álomból felébredvén, felforgatja
175 20| körül, és a bokron kékes álomfoszlány maradjon reggelre a virágokkal
176 17| AZ ÁLOMLÁTÓK~Talán soha annyit nem álmodtak
177 17| félelmeit olvasta ki az álommagyarázatból.~Most ismét álmodnak Magyarországon,
178 17| egy megunt ruhadarab ez álomvilágban; hogy csodálkoznának az
179 7 | özvegyek felé, akiknek az alsó ajka furcsán remegett, amikor
180 15| inges nők tenni szokták, alsónadrágos házmester nyitotta ki a
181 1 | előhívta tizenkilencre az alsót, különösen akkor, ha arcfehérítő
182 5 | fogyasztatott el emberünk által, miközben, hogy az egyik
183 15| éjszakába, a zongorista régen aludni ment, bóbiskol a kapus,
184 15| szülők. Nyitott ablaknál aludtak az emberek, a gangon mosakodtak,
185 22| mindenre vigyázott a térden alul érő, cikcakkos szélű nadrág,
186 1 | jelenlétében úgy szaladgált az alulírott, mint a kandúr, amelynek
187 15| büntetőtörvényekkel szembekerülni, alulmarad a boldogulásban. A városnak
188 23| amely a Mária országában aluszékony mécsesek lángját újra felragyogtatja;
189 17| várkisasszonyok, midőn a hátukon alusznak, és odakünn hajnalodik!
190 17| szerelmesek látományaihoz, alvási élményeihez elég magyarázatot
191 15| valami nőies illata volt az alvó, nyaraló Pestnek. A varrodák,
192 13| kenyérrel élt az ember, ámbátor a fehér cipót, amelyet lacipecsenyével
193 17| a világ legszebb könyve, amelybe a hajnali álmokat írná le
194 17| csíphette a gondolatsejtet, amelyből az álom kifejlődött. Száraz,
195 14| emberek ülnek e gépekben, amelyeknél még mindig jobbak az ő szárnyaik.
196 10| szivarszipkák csörrennek, amelyekre hol Adelsberg, hol Jeruzsálem
197 14| fészkelt Magyarországon, amelyekről éppen most írt kis füzetet
198 22| Láttam az új cipőjüket, amelyért egy lóalkusznak vallottak
199 14| nagykörúton, mint az a taliga, amelyiken akasztani vitték a delikvenst,
200 19| ugyanannyi bor az országban, mint amennyi vér kiömlött. De tudja-e
201 13| hal várta a vevőt, mint amennyinek manapság a nevét tudjuk.
202 5 | dolgunk, aki sohase látogat el Amerikába, ahol állítólag állva és
203 14| a Duna-Tisza közén, mint amily rohamossággal jöttek. (Nagyobb
204 5 | egy magányos barna üveget, amilyenben a Maggi nevű gyomorbolondító
205 9 | sem zörgő dohányszitává (amilyenek az öregek voltak, akik még
206 11| nyarakon olyant változtak, amilyent száz esztendő alatt sem.~
207 17| mindenekkel megismertetsz, aminek létezéséről éber nappalokon
208 13| orsovai, a szürkésbarna amszterdámi, az orosz ázsiai folyókból
209 15| a nagymama elefántcsont amulettje; a poétákkal tartanak, amikor
210 23| megtalálja nyakában a hit amulettjét, ahol eddig csak a zsineg
211 22| jár az őszi nádason; az andalgás, a merengés, az álmodozás
212 19| esztendő alatt, gyermekkoriasan andalgó örömeiket elfelejtették
213 15| a füstös prímás zenéjén andalognak; csacskaságuk, romlottságuk,
214 5 | a tigris, amíg a pincér andalogva közeledett a sülttel. A
215 16| a kalapjához a mezőn, és Andersen-mesebeli kedvvel nézte a gólya sétálgatását
216 23| papírsárkányait. A városi anekdota csak azt tudja, hogy a magyar
217 11| elvonultak az emlékezésbe és az anekdotákba. A napsugár hevesebb, mint
218 6 | felszerelt, már életükben szinte anekdotakinccsé válott "borászok", ezek
219 15| negyvenedik esztendőig állítja ángardba a bajnokot, aztán meg lehet
220 22| arcképek vásznairól. És hívták ángénnek is a ramsli nevű kártyajátékot.
221 17| foglalkozott mindig politikával Angol-királynőbeli lakásán.~Komoly időket élünk,
222 5 | mustárral, franciával és angollal, majd olajjal ellátott,
223 13| hagymasalátáik alatt savanyodtak az angolnák és a különböző heringek.
224 21| mily korán húzzák el az Angyali üdvözletet Pesten! - egy
225 17| valóban szárnyuk van, mint az angyaloknak. A gyermekek álmait a dajkák
226 8 | ANGYALOS BANKÓ~Ebből a képeskönyvből,
227 18| életünkben. De itt járt szent Anna, az almaarcú és körtvekeblű;
228 11| száz esztendő alatt sem.~Az Anna-bál deli táncosai messzi temetőkben
229 18| azok az emberek, akik az Annáknak szerenádot adtak. És eljött
230 6 | krétával felírták a hordóra: Anno Domini... a kis hordókat
231 19| víz lefolyik a Dunán, amíg annyira megizmosodik ismét a vérevesztett
232 16| fogadta, holott azelőtt annyiszor találkoztak éjszaka. Majd
233 10| Legfeljebb egy törpe, pápaszemes antikvárius lapozza majd fel a megfülezett
234 4 | a bérszolgát többnyire Antonnak nevezték, és az ablak ódon
235 12| szerelem, családi baj, anyagi gond, testi és lelki nyavalya,
236 9 | tenyéren gödröcskéket, anyajegyet a másnak láthatatlan helyen,
237 1 | színészkedő szenvedélye, Sárák anyáskodó, de erőszakos csókja, a
238 21| emlékezett meg. A tavasz eljött, Anyégin Eugént Pétervárott egy háztető
239 7 | elolvasni. Földhöz vágtam Anyégin-t. Sipulusz és Mark Twain
240 18| tegnap szepegve fogódzott anyja szoknyájába, vagy a tánciskolában
241 2 | hallotta, látta ezt már az anyjától, nagyanyjától. Az asszonyok
242 18| a pókfonál, Tündér Ilona anyókává aszottan ballag a gyalogösvényen
243 1 | erőszakos csókja, a Margitok apácásan kopogó cipősarka a hátunk
244 6 | tetejébe, amely hűti és ápolja a belső részeket, amelyek
245 14| kezeket, lábakat, mint ifjú ápolónő a csatából jött vitézt;
246 13| Kis piszkos, a Mátyás, az Apostolok, a Zenélő, a Svetz, Kriszt
247 24| vesztett hadjárat történetét apránkint, töviről hegyire elbeszélgette
248 14| bolondult meg tavasszal, és áradó Tiszának képzelte magát,
249 21| a nők hirtelen uralmát, áramlását. A térdig érő szoknya hónapokon
250 1 | budai télszagú neve, az Arankák strucctollas, legyezős lengése,
251 14| tennivalóit jelentik az arany-piros cédulák az aligátor bőrén.
252 18| család gyűrűgyűjteményének aranyairól komoran néz a szakállas
253 14| örömök úgy csengenek, mint az aranyak? Egy másik, szinte már csupán
254 14| hevülnek hölgyeink, mint az aranyásók zsákmányáért. Bizonyosan
255 19| két érték között. Ha egy aranyba kerülne egy búzaszem, ha
256 15| fiatalembert. A város kövezete még aranybánya, a fülek hisznek a sima
257 14| bányásznak, aki bőrzsebéből aranyércet kínálna.) Hölgyeink tehát
258 4 | szagosan, frissen csapolt, aranyhajú csipkefodros ser társaságában
259 15| PEST ARANYKORA~Ha kétszer akkora volna
260 6 | száraz kortyok maradtak, mint aranylakodalmon a nászéjszaka emléke. Bizonyos
261 1 | megjelenő házasságos élet, aranylakodalom után áhítozó öregség.~ ~
262 19| akkor sem volna meg az arányosság a két érték között. Ha egy
263 4 | hotelportások, az omnibuszok aranysapkás hivatalnokai; a tekintélyes
264 1 | Bizonyos korszakig, mondjuk az aranyszőlő illatú negyvenedik életévig,
265 21| Petőfit, különösen a nemes Aranyt olvasták, akik a Tisza vize
266 16| pufogott; a mező zöldjén aranytekercsek mutatkoztak, mint sápadt
267 15| A bevándorlás amerikai arányú. A háború köve felkavarta
268 6 | kemence tegnapi melegét árasztotta, és a lámpafény még az esti
269 11| merte volna a rostélyos árát negyven krajcárról, de perbe
270 12| vendéget. A mezőkön még az aratók éneke hangzik, a vadvirágok
271 12| az arató, mert magának is aratott. Reménykedve várta a molnár
272 12| mértföldmutató kövek, a földeket nem aratták le az utolsó szemig, szőlőt
273 23| rongyos gyermekek koporsószínű arca, elerőtlenedett férfiak
274 6 | urak, akiknek bibircses arcán az ország pincéinek leltára
275 19| soká tart a háború. Mily arcátlan tévedéseket hozott ez az
276 1 | alsót, különösen akkor, ha arcfehérítő szappanra, kis téli ködmönre
277 10| amelynek súlyozói elvesztek, arckép nélküli keret - vajon ki
278 21| volna a modern pesti nő arcképe.~*~Pedig van jóság a világon,
279 22| álmaiba a képtárak, a családi arcképek vásznairól. És hívták ángénnek
280 2 | népszerűségre. Aki fogyóhold-szerű arcképüket látta, bizony kiábrándul
281 14| hogy ismét megtaláljuk az arckifejezést, a megnyugtató gondolatot,
282 10| figyelmesen, hosszant nézi az arcomat árnyékba borult tekintetével,
283 7 | legsűrűbb bokrot, ahová arctávolságnyira szállott le az énekesmadár;
284 18| élettől, mint egy kedves arctól, amelyet elfutó vonat ablakában
285 19| szégyenpír borítja el magányos arcunkat, hogy mennyire hazudtunk,
286 19| Úr és paraszt egyformán árdrágítással foglalkozik a környéken.
287 17| rettegett őrjárattól, az árdrágítótól, a kofától, az éhenhalástól,
288 14| olyan régen tart a házi áristom, hogy szinte félünk tőle,
289 14| épülő város: csatornáival, árkokkal megjelölt építési tervekkel,
290 14| útmutatót, a frank és gini árkülönbözetét, a kokottokat és a portások
291 10| nyárspolgár lehessen.)~Ámde az árnyból, fehér sírvirágból és képzelemből
292 10| hosszant nézi az arcomat árnyékba borult tekintetével, mintha
293 22| folyosón, mint boldogtalan árnyékok a kupecek és lókereskedők
294 8 | előkelő, dús, nemeslovagnak az árnyképe, aki az embereket uraságra,
295 21| Verlaine és társai (Tóth Árpád különös fordításában) elandalított
296 24| emelkedik a hegy, amelyre már Árpád-királyaink a szentek és hősök családjából
297 21| is elszánta magát, hogy Arrasnál mezítelen mellét vigye a
298 9 | sörözők többnyire lelkileg is ártatlan emberek voltak. Évtizedekig
299 20| cigány postás. Most még ártatlanabbak e levelek a régi jámbor
300 19| összezavarodik a bűn és ártatlanság. A legbecsületesebb emberek
301 10| vitte, miután a félhold fejű artista kakasa egyet kiáltott az
302 10| az utca túlsó során, az artistaszállodában, a delejesnőnél, akinek
303 19| utcasarokra áll, hogy verseit árusítsa. A nők, szegények, végleg
304 23| gyermekek jókedve, megmosták az árvaházi növendékeket, a gondozatlan
305 16| forrásvíz-egészséggel járt-kelt a világban, árvalányhajat tűzött a kalapjához a mezőn,
306 14| táj, mint a régi tiszai árvizek idejében, amikor a Hortobágyra
307 11| korcsmák, csárdák olyan üresen ásítanak, mintha tatárjárás utáni
308 6 | mélabús verseit, a Nyír nagyot ásított az őszi alkonyatban, megannyi
309 8 | fiókjába, máskor föld alá ásott bankó!~A régi bankó valóban
310 9 | kívánkozik, hogy hűvös barlangot ásson az ember, ahol a nyári hő
311 8 | pár, a százforintos pufók asszonyfeje, az ezerforintos bankó halovány
312 9 | megszabadulni a látományoktól, asszonyhangoktól, elképzelt üdvöktől. A különböző
313 4 | szőkesége ilyenkor szebb bármely asszonyi hajnál. A "ringlik", hagymás
314 22| az új cipőről álmodozó asszonykák végül mégiscsak hazamennek,
315 22| szemetet seprő leányokat, asszonyokat. Mindig voltak ilyen szerencsétlenek,
316 24| megtelt, vállas, derekas bécsi asszonyság példát adott a Habsburg-hölgyeknek,
317 11| fürdőház előtt; vikleres asszonyságok, fejkötőben vagy kis kalapkában,
318 23| felhőtlen égboltozat és az aszályos, megkérgesült földek láttára,
319 5 | pincellérnek is neveztek, aszerint, melyik lábukkal keltek
320 8 | mindenről való lemondásuk, aszkéta életmódjuk révén végül meggazdagodtak.
321 23| fehér barmok megfürösztötték aszott tagjaikat az áldott vízben,
322 18| pókfonál, Tündér Ilona anyókává aszottan ballag a gyalogösvényen
323 12| napjaiban a gondos háziasszony asztalán már új kenyér fogadta a
324 4 | megyei és városi urak hosszú asztalánál a ser járja, amelynek szőkesége
325 6 | vándorlegényeket... a gazda asztalhoz ül, és hideg pecsenyét,
326 5 | gyorsan esznek a vendégek.~Asztalkendővel fedett mellét jól nekivetette
327 5 | mellét jól nekivetette az asztalnak, amíg a levest kanalazta,
328 4 | órájában a fehérre terített asztalokon a hatalmas sültek a hízott
329 2 | emberről külön vett mértéket az asztalos, amikor kiterítették.~Ez
330 24| mondanak a legendák, az efféle átalakítás bécsi szokás, a Burgból
331 24| nem volt szükség semmiféle átalakításra a jól megépített szobákban,
332 17| a bajban sínylődő néha átéli ugyan álmában azt az életet,
333 4 | ellátott poharat, a karikával átfűzött asztalkendőt, a három deci
334 19| belőle a kifolyt vér. Sápadt, átlátszó lett a papír, még a legnagyobb
335 4 | kávéházban felszólítás nélkül átnyújtották a frakkjuk zsebéből a házi
336 23| meglódítják a vészharangot.~Néha átsuhant a láthatáron egy gyorsan
337 8 | magányos éjjeleken, midőn attól remeg, hogy ásni kezdik
338 21| báj a városon. Zsoldosok, átutazó katonák, fáradt hősök mohó
339 10| volt egykor a keretben?, az atya pártecédulája, az égbe szállott
340 4 | ház és a lugasban pipázó atyafi (régi Vasárnapi Újság címlapjáról).
341 5 | mintha a szomszédban volnék, atyafiaknál, néhanapján megjelent egy
342 16| Pál dús, felgazdagodott atyafiként érkezett meg Magyarországba;
343 4 | bírája tisztviselőinek, de atyja is. A déli sernél elsimulnak
344 15| negyedik esztendejében.~*~Augusztusi meleg napon olyan szaga
345 17| holott a sorsba senki sem avatkozhatik. Eldőlt az már három esztendeje;
346 7 | szemükbe. Igen, megvetettem azokat az embereket, akik szerelem
347 9 | is.~A délutáni pincézés azokon a vidékeken volt divatban,
348 13| szürkésbarna amszterdámi, az orosz ázsiai folyókból való ikrák néhány
349 20| hogy a pusztai vadmadár az azúrnak új tükrében füröszthesse
350 14| Félegyháza után pláne 1800-ba kell visszakalandozni, mikor
351 3 | fellegek. A háború, mint egy bába, a világra segített egy
352 15| kártyavetőnőhöz, a manikűrhöz, a bábaasszonyhoz csak a vidékiek járnak Pesten;
353 1 | kis téli ködmönre vagy bábaasszonyra volt szükségük a nőknek.~
354 16| mutatkoztak, mint sápadt bábok, groteszk manók módjára
355 16| szenvedélyeikhez, csodabogaraikhoz, babonáikhoz s álmaikhoz is, mint értékes
356 9 | lyukat fúrtak az úszóházra, babonás gyökeret vásároltak a cigányasszonyoktól,
357 8 | ruházatán. Ő itthon ölt, mint a bacilus nagy tömegével. Elválásunk
358 12| politika, szerelem, családi baj, anyagi gond, testi és lelki
359 21| virít a kalap, tolong a női báj a városon. Zsoldosok, átutazó
360 17| földhözragadt, a vészmarta, a bajban sínylődő néha átéli ugyan
361 18| vért, amely ott függ egy bajnok magános, beomló sírjának
362 15| esztendőig állítja ángardba a bajnokot, aztán meg lehet nyugodni,
363 16| amelyek megvédelmezik a bajok és bús viszontagságok ellen:
364 2 | megtárgyalták a háztartásbeli bajokat, eseményeket. Míg a férfiak
365 13| De volt raktáron pilseni, bajor és spatenbräu sörük. Ihattál
366 16| megmutatták minden kincsüket, bájukat, magyar örömüket: 1914-ben
367 5 | gavallérnak barkója volt, nyírott bajusza, és a barnás, drótszerű
368 5 | végét a kanálba öntötte. Bajuszát megtörölte, kenyeret kapott
369 20| tölgyfaerdőség, ahonnan elköltöztek a bajuszos cincérek, serény harkályok
370 19| mint egy ritkult fürtű, bajuszpedrős lírai költő. Mint általában
371 11| mormog a tó éjfél felé?~Bakkecske módjára mekeg az epekedés
372 24| megbízottja és védelmező gondolata baktatott a fiatal nő mellett. Összecsavart
373 5 | elfulladt a lélegzet... míg a bal kéz ezalatt egyhangú serény
374 14| volna a tengert. (Tavaly a Balaton tava bolondult meg tavasszal,
375 21| Ezentúl többé nem megy bálba, vagy megölik hajnalban
376 13| a rákok a táncosnőket, a balett ifjú hölgyeit juttatták
377 10| elzöldült kalamáris, régi báli kesztyű, a prophylactor
378 1 | két-három felesége volt, persze balkézről; cvikkeres, mély hangú és
379 18| Ilona anyókává aszottan ballag a gyalogösvényen a rőzseköteg
380 2 | mamelukok hasai, míg a szélső baloldalon oly kemény dombok emelkedtek,
381 17| sorsüldözött szerencsétlen balra fordul, hogy még álmában
382 12| életre ébred az esztendős balsorsban elfáradt ország. Élénkség,
383 16| megkoszorúzott vadkanfővel és bámész sült halakkal. Az ételek
384 9 | helyére, a publikum állandó bámulata közepette. Némely ember
385 20| öreg cselédek hosszasan bámulnak az estébe. A fák különöset
386 20| éj van, holdjárta utcákra bámulok, a láthatatlan rügyek kibújnak
387 23| lélekharang; az asszonyok bánata, rongyos gyermekek koporsószínű
388 17| mindennapi örömeivel és bánataival!... A kortárs észre sem
389 24| kézzel, lehajtott fejjel, bánatba merülve járt végig a szobasoron;
390 2 | heptikás írói nemzedék, a bánatos tintanyalók és az Otthon-körbeli
391 16| mindig elibéd lapátolta a bankjegyet és ércet, amíg az megnőtt,
392 8 | megkönnyebbítő. Menjenek el a háború bankói, hogy többé sohase lássuk
393 8 | vasalja ki szeretettel a bankókat, mert nem érdemes e futóvendégekkel
394 19| jól fizet. Nincsen annak a bankónak a régi erőssége, megbízható
395 8 | emberek. Rongyos százforintos bankóval nemigen lehetett találkozni,
396 24| Habsburg-hölgyeknek, hogyan kell bánni a magyarokkal, ha veszedelem
397 14| megjelennék, mint a félvad bányásznak, aki bőrzsebéből aranyércet
398 14| fehér virágaikat szórják a barackfa-menyasszonyok. Most még csak virágvasárnapi
399 18| kincseiből, boldogságokból, bárányfelhő ábrándokból, fütyülő szélben
400 4 | Bikához, a Zöldfához, a Bárányhoz, Hungáriához, a Tiszához
401 4 | manapság megszáll a Bikákban, Bárányokban, Koronákban, éjféltáján
402 4 | Fölebbvaló és alantas szívbeli jó barát, polgármester és felesketett
403 22| pincérrel, kapussal, éjjeliőrrel barátkoznak, részeg és pénzes utazókra
404 22| papnőihez, míg előkelő úrnőd barátnőivel szórakozik.~*~Némely szegény
405 22| uzsonnaasztalnál a távol lévő barátnők kerültek megbeszélésre: -
406 5 | közbeszólásra. Az én ismeretlen barátom, ha néhány évtizeddel előbb
407 21| írtak volna, s nem akad bárgyú lantos, aki meghalni akar
408 22| cikcakkos szélű nadrág, amely barhentből készült Mária Terézia óta,
409 21| vagabundok óhajtanak meghalni a barikádon; a forradalom az éhező és
410 14| virágvasárnapi szentelt barkát látni a kecskeméti állomásokon
411 11| ott fogadós, kellner vagy bárki meggazdagodjék a vendégek
412 5 | vadászattal.~A vidéki gavallérnak barkója volt, nyírott bajusza, és
413 9 | önként kívánkozik, hogy hűvös barlangot ásson az ember, ahol a nyári
414 23| a tüzes csóvától, fehér barmainkat a mérges légytől, kútjainkat
415 24| és biztonságos az élet, bármi végzet kuszálja a történelem
416 3 | inkább helyükön vannak, mint bármikor. Kétségbeesés és panasz
417 23| éghajlat elefántjai, a fehér barmok megfürösztötték aszott tagjaikat
418 23| lovasok.~Esett, szőkén, barnán, tavaszi kedvvel, olykor
419 12| dolgozó asszonyok és leányok, barnapirosra sülnek az arcok az országban,
420 23| felé emelték nap hevétől barnára pirult arcukat.~Esett, mint
421 5 | volt, nyírott bajusza, és a barnás, drótszerű hajzat között
422 24| a kerti bokrok között. (Báró is lett a házigazda.) Erzsébet
423 11| Tóth Kálmán, Náray Iván, Bartók Lajos, Komócsy József, akik
424 9 | a városon kívül, a régi bástya alatt. Kriglik, csizmák,
425 16| szeretkezés is: - igen fontos bástyák voltak a zordon sors keselyűszárnyú
426 1 | Julia önfeláldozása, de Báthory Erzsébet vérszomja is tükröződik.~
427 20| elmúlt volna az ő érdagasztó bátorsága is; ódon szagú könyvek és
428 20| elveszítették volna minden bátorságukat az élethez az elmúlt három
429 11| fehér nadrágos gavallérok, battyus vándorszínészek, utazgató
430 7 | ház körül; a fosztókák, batyubálok, majálisok, táncestélyek
431 14| megnyugtató gondolatot, a kedély bázisát, amelynek segítségével majd
432 20| vég nélküli szomorúságra beállított óramutatók a családi órán: -
433 17| amelyek három esztendeig bebörtönözve üldögéltek az agyvelőkben,
434 22| Szövetség idejében játszották Bécs fehér harisnyás hölgyei,
435 8 | forinttal zsebében Pestre, Bécsbe, fürdőhelyre utazott az
436 20| zsinegelt, szégyenpadra tett, a becstelenségek kalodájába zárt emberiség
437 4 | konyhájukra hiú, üzleti becsületességükre féltékeny fogadósok kis
438 8 | méltatlan, foszladozó, meg nem becsült unokával, levasalatlan százkoronással.
439 16| az életnek. Igen nagyra becsülték az emberek a házőrző ebeiket,
440 15| aztán ha jön a policáj, befalazott kupeceket, párnával megfojtott
441 23| emberi sors természetes befejezése, és a fájdalom egy hű eb,
442 2 | A szép, kövér embereknek befellegzett.~ ~
443 2 | emésztési helyek és részek befödésére. Nem is lehetett egy fecskefarkos,
444 16| örült, mert a Nap reggel befogott szekerébe, aki felemelt
445 11| hoz magával, drágalátos befőtteket, hideg és füstölt pecsenyéket,
446 10| gyilkos fekete köpenyegében a behavazott küszöbön lesi, míg odabent
447 18| résztvevőiről, amíg a sebek végleg behegednek. Mennyi nevet kell elfelejteni,
448 21| ébresztenek, míg a jelent szinte behunyt szemmel érezzük, mint az
449 6 | országos hírű szakértők, akik behunyták a szemüket, amikor a bort
450 9 | nyári hő elől szabályszerűen behűtött folyadékok társaságában
451 5 | vidékiek. Velős csontot, "bein-fleist", a levesben főtt zöldséget,
452 10| mint az éji mécs lángja. Bejárja a szobát, hol egyik, hol
453 23| valamint nem vehetjük hasznát a békének sem.~Esőd nélkül elpusztulunk,
454 3 | karjait, gyermekek korán bekérgesedett tenyerét. A gólyákkal, fecskékkel
455 21| franciák!" - mondták), másnap a békéről álmodott ("a szocialisták!" -
456 23| érkeznek a hírek az ország békésen elnyúló távlatából, hogy:
457 17| előtti korszak emlékeivel: a békével.~Mi lenne, ha már béke lenne? -
458 20| vízáramlásokat, amelyek az évszak beköszöntével a világra elkövetkeznek.
459 23| kalendáriomok, mint a megváltás, beköszöntött az országos eső. Felejtve
460 15| a meleg pesti éjszakát.~Belátom, hogy nem gusztusos dolog
461 7 | bolond férfikor.~Későbben beláttam, hogy az öregasszonyoknak,
462 23| madárnak, acélkardocska nőtt bele a kalászokba ez estén.~ ~
463 15| fehérszemélyhez hasonlatos. Beleegyezőleg bólintottam a költőnek,
464 22| viseltek, mint a maiak, a szél belefújt a selyembe, és felfordította
465 16| kincseiket, mert nem kellett belehalni a szenvedélyek pusztításába.
466 24| ablakoktól, amelyekbe szinte belenézett a pesti Duna-sor, mint egy
467 13| kereskedő mosolygott, ha beléptél hozzá. Tiszta, fiatal nők,
468 18| francia, angol, olasz, belga, orosz, amerikai nevek tucatjait
469 22| gyermeküknek nem sok öröm jut belőlük ily estén, míg ők reggelig
470 15| vasalt pincéres, a város belseje felé kopogón ezerlépésű,
471 3 | szarvát; a hadjárat az ország belsejéből csak a férfiakat vitte el,
472 17| borzadalmakat, elkeseredett belviszályokat, utcai torlaszokat és éhségtől
473 14| Magyarországon.) Ám ha megmaradnak a belvizekből eredt tavak, a Tisza-szabályozás
474 2 | Hiába erőlködik vala Virág Benedek vagy Tompa Mihály a nemzetbeli
475 22| beszélgetését, óvakodj kulcslyukon benézni egyedül lévő hölgyhöz, valamint
476 5 | a véleményt ébresztette bennem, hogy fiskális valamely
477 16| mielőtt itt hagytak volna bennünket három esztendő előtt, mint
478 7 | magányos rekettyésben, bozóttal benőtt határárkok mélyében, erdőkben
479 11| cigánynál, majálisnál mélyen benyúlt a bugyellárisába a fürdővendég:
480 18| függ egy bajnok magános, beomló sírjának gyászcímere felett; -
481 8 | forintra. Grófnők és kokottok bepárfőmözték, és csak a vadonatújat kedvelték
482 17| ragadnak a kabátjába... Bepiszkolt kezű emberek ülnek szemben,
483 16| hallatszik a távolból, amelyeken berekedt kortesek mennek hazafelé.
484 16| nem volna teljes az élet berendezése. A korhelyek, a szoknyabolondok,
485 15| futó szerelmi kalandra berendezett régi Pest! Üres zsebű költők
486 7 | megismerkedjenek egymással. Bölcs berendezkedés volt az, hogy az öregasszonyok
487 15| kihívó tekintetű, de kaput bereteszelő, sokszor megkívánt, de keveset
488 1 | midőn cinikus volt, mint egy beretválatlan szerzetes, és a szentimentális
489 15| fuvaroslovak, ócska bőrrel bevont bérkocsik, kulimászos teherhordó szekerek
490 15| meghitt éttermek, barátságos bérkocsisok, megszokott borbélyok, a
491 15| tramway-csengős, robogó bérkocsisos, újságfesték-szagú, vasalt
492 22| ráírva a végzet, mint a bérszolga felírta kábító cipőjük talpára
493 4 | örvendeztek a parolának; a bérszolgát többnyire Antonnak nevezték,
494 14| második nadrágos ember németül beszél.~ ~
495 22| hallgasd a nők egymás közötti beszélgetését, óvakodj kulcslyukon benézni
496 14| arcok láthatók, új hangon beszélnek, és szokatlan, sohasem látott
497 20| réteken és a maguk nyelvén beszélő vizeken próbálja meg. Néki
498 2 | mintha senki sem lett volna beteg Magyarországon. Mindenkinek
499 16| fehér szemfedőt. Az agár betegen nyúlt el a küszöbön, a dologtalan
500 16| tökmagot rágicsált vagy betegkosztot evett.)~Péternek és Pálnak
501 10| elviselhetetlenné válik.~Midőn a kínzó betegség, a reménytelen nyomor, a
502 12| emésztési zavarokban kereste betegségét? Mindenki húst evett és
503 8 | bizonytalanságától, még a betegségtől sem, manapság oly ijedt,
|