1800-beteg | betor-dunan | dupar-erolk | eronk-fonal | fonta-hazik | hazme-kalit | kalla-kompr | konda-maria | maris-naszu | natha-petof | petyh-szagu | szaja-telir | telle-varaz | varha-zuhan
Part
6508 22| ajkakról akár ítéletnapig várhatnád a szót, amelyről azt hiszed,
6509 3 | tél vége, a nyíló esztendő várható reményeinek íze: ez volt
6510 20| virágvasárnap a növendékleány, a varjú jajgató károgással űzze
6511 17| álmodnak a megközelíthetetlen várkisasszonyok, midőn a hátukon alusznak,
6512 9 | pedig merő okosságból hiába várni hagyták a leánykát a városon
6513 14| hölgy, a májusi bűvészetre váró puszta kertek és néptelen
6514 23| fegyvereink megélesítéséhez; városainkat megóvod a tüzes csóvától,
6515 15| alulmarad a boldogulásban. A városnak nemcsak azért van állatsereglet
6516 14| már nem vagyok kíváncsi a városra, nagyon sokszor láttam;
6517 1 | gyaloglás, fáradalmas utazás, váróterembeli éjszakázás, szívdobogásos
6518 15| alvó, nyaraló Pestnek. A varrodák, a leányiskolák, a régi
6519 15| hivatalok, olcsó kis korcsmák, varróleány- és perdita-szerelmesek,
6520 15| Belváros szűk sikátoraiban a varróműhelyek, kalaposboltok cérna- és
6521 15| a találkozóhelyekre, a varrónőkhöz, a fogorvoshoz, a kártyavetőnőhöz,
6522 8 | melengetett, szalmazsákba varrt, szekrény titkos fiókjába,
6523 15| minden esztendőben újat varrtak, a leányok tanítónők vagy
6524 8 | volna őket. Többé senki sem vasalja ki szeretettel a bankókat,
6525 15| bérkocsisos, újságfesték-szagú, vasalt pincéres, a város belseje
6526 20| óhajtásoknál. "Bözsikém, vasárnap Pesten leszek, remélem,
6527 13| lacipecsenyével lehetett kapni a vásárokon, halála napjáig nem felejti
6528 9 | úszóházra, babonás gyökeret vásároltak a cigányasszonyoktól, és
6529 16| csörgette kockáit a középkori vásáron, ódon tornyok alatt, páncélt
6530 6 | de a gazda már útra kelt, vásárra, vonatra, lakodalomba, fiskálishoz
6531 23| felé megdöbbenés nélkül, a vashámor munkásainak süketségével,
6532 21| mezítelen mellét vigye a német vasnak; jött egy tavasz, midőn
6533 22| képtárak, a családi arcképek vásznairól. És hívták ángénnek is a
6534 17| én, sem ő nem tudhatja, a váteszek végleg megbuktak a hókuszpókuszukkal;
6535 24| gondnoka, megbízottja és védelmező gondolata baktatott a fiatal
6536 5 | lakó Szemere Miklós is úgy védelmezte mindennapi levesben főtt
6537 20| térképek, tavalyi rögeszmék és vég nélküli szomorúságra beállított
6538 5 | akiket az ország másik végéből elvittek gyomorbeteg úriemberek
6539 17| ezekre az álmokra élete végeig. Míg legtöbbször bizony
6540 7 | hallgattam reájuk életem végéig!~ ~
6541 17| a meglepetések útjának a végére, hiszen három esztendeig
6542 5 | előreküldtek kvártélycsinálás végett. A fejes saláta (burgonya
6543 5 | közé, és öklelő tekintettel végignézett az ebédlőn.~Bizonyosan undorodott
6544 19| két esztendő, amely alatt végképp elmorzsolódott az erkölcs.
6545 24| Aztán ősz lett, a hadjárat végképpen elveszett, Erzsébet Gödöllőre
6546 10| ködlegyezővel takarja el arcát, hogy véglegesen soha reá ne ismerhessek,
6547 20| kimeríthetik izomzatuknak végső erejét, forgáccsá lőhetik
6548 21| Pedig van jóság a világon, végtelen nagy jóság, amely nem a
6549 20| könyvét írta... Az esték végtelenül hosszúak, úgy halkul el
6550 21| kézitükre előtt, és gusztustalan vegyi szerekkel foltozza bőrét,
6551 5 | húsléből, amint kenyérhajat vegyített a leves tésztájába: már
6552 16| ragaszkodtak az emberek végzetes szenvedélyeikhez, csodabogaraikhoz,
6553 10| leveleket.) - A nők úgy végzik kutatásaikat, mint Lecoque
6554 24| dolgában nem sok térelőnyt vehetett bármely osztrák főhercegnőtől,
6555 23| ellenségeink felett, valamint nem vehetjük hasznát a békének sem.~Esőd
6556 13| az életedet, olcsó pénzen vehettél egy revolvert.~*~A régi
6557 13| táplálékul szolgáltak a vékony erszényűeknek. Ott voltak
6558 7 | Ilyenformán nemigen bírtak velem a nők, bármilyen ruhát vagy
6559 5 | látható kopaszság azt a véleményt ébresztette bennem, hogy
6560 14| tavaszt a Riviérán, a húsvétot Velencében vagy Rómában, a telet Afrikában...
6561 21| A fáradt férfiember, aki véletlenül megpillantja, nem gondolhat
6562 5 | óta strázsáló vidékiek. Velős csontot, "bein-fleist",
6563 4 | címlapjáról). Az elmúlt vidéki vendégeskedésről majd írunk egyszer, ha élünk,
6564 13| gyönyörök, amelyek a kis szoba vendégét olcsó pénzért elmulattatják.~
6565 4 | utazó, aki a magyarországi vendégfogadókban oly ismerős volt, hogy setét
6566 5 | paprikát, borsot sem, hisz a vendéglői asztali edényeknek kis fegyvertára
6567 24| ajtók bőre szabottak, sok vendégre berendezve, sok szabadságra
6568 4 | kipirult arcú fogadósnéja, vendégsége olyan messze van tőlünk,
6569 20| hírlelésekkel férkőztek vendégszeretetükbe. Akkor a közelgő Klapkáról
6570 11| mosdóját, fürdőkádját; vénkisasszony macskáját és madarát. Egy-egy
6571 6 | alkonyatban, megannyi fázékony vénleányok a látóhatáron a jegenyefák...
6572 1 | mondhatják majd, hogy az író késő vénségében fogalmazta őket, midőn cinikus
6573 20| is; ódon szagú könyvek és vénséget lehelő pincegádorok, régi
6574 10| prophylactor üvegecskéje, vénségtől elgörbült ceruzák, lepréselt
6575 9 | képzeletükben. Néha késői vénségükig nem tudnak megszabadulni
6576 18| amely édes, mint a séta Vénusz felejthetetlen kertjeiben;
6577 9 | kőágyából elmenekült a gyönge venyige, borozás helyett szőke sert
6578 12| utolsó szemig, szőlőt a venyigén felejtettek, tejen nevelték
6579 8 | bankó. Ma itt, holnap ott ver tanyát, sehol sem tartogatják
6580 8 | között. A háború szennye, vére, gonoszsága van ragadva
6581 8 | mint fecske a fészekben: verébtojásokat találnának a régi kedves
6582 2 | amelyek a régi világban verekedésnél is hasznosak voltak; a hassal
6583 17| és a piacon az asszonyok verekedtek. A kortárs már csak álmában
6584 6 | vesszők. Jégszürke fejű, veremhangú, száraz lóbőr módjára nyikorgó
6585 19| felhőszakadását? Ha minden gyűszűnyi vérért gönci hordókkal hálálkodnának
6586 5 | harangszó; mire a József utcai verestorony harangjainak hangjai a háztetők
6587 18| ifjak, öregek, férfiak vérét adjuk a láthatatlan sárkánynak,
6588 19| annyira megizmosodik ismét a vérevesztett bankó, hogy a régi örömből
6589 19| lehullott sárga levelén a vérfoltot a rozsdától.~A szentimentális
6590 21| francia költészet: Paul Verlaine és társai (Tóth Árpád különös
6591 12| nem volt hordó, s a bort vermekbe eresztettük, a télre, midőn
6592 2 | és a vér lecsapolódott. A vérmes indulatok kitombolódtak.
6593 24| Gyulával kísértette el magát a Vérmezőn át, a csendes budai utcákon
6594 23| kémlelik, mind tompultabban vernek a szívek az izzó napkorong,
6595 13| felülmúlták a mortadellát vagy a veronai nagy szalámit. Kolbászok,
6596 12| ÚJ KENYÉR~A régi krónikás vers szerint: "a földi Kánaán,
6597 2 | látta, bizony kiábrándul a versek írójából. Csak a vagabundok
6598 21| vize szőkeségű költészetű verseket kedvelik; míg a kék frakkos,
6599 16| vagy sakkozott álmában; versenylovak száguldoztak, mint megbolondult
6600 1 | önfeláldozása, de Báthory Erzsébet vérszomja is tükröződik.~Pá, elmerengő
6601 15| hanem azért is, mert a vérszomjas tigrisek és alattomos hiénák
6602 16| kikandikál a remény zöld moha. A vértanú szentek névnapja egy szűk
6603 5 | provincia már türelmetlenül verte a késheggyel a pohár oldalát
6604 14| és az alföldi táj felett vérző király, piros uszályos nap
6605 13| és vadpástétom, a hideg vesepecsenyék, angol és debreceni szalonnák,
6606 18| felett; - az elmosódott vésés a kövön, amelyet a tanulatlan
6607 6 | tudták pótolni az amerikai vesszők. Jégszürke fejű, veremhangú,
6608 17| fekvésnek mások az álmai, míg a vészes látományok, nyugtalanító
6609 23| az újságok meglódítják a vészharangot.~Néha átsuhant a láthatáron
6610 14| csőcselékkel, amely fejét veszítette örömében a háború első napjaiban?
6611 17| Magyarországon. A földhözragadt, a vészmarta, a bajban sínylődő néha
6612 2 | háztartására - hisz annyi gondja, vesződsége volt szegénynek, hogy társaságba
6613 19| egypercentnyi érték sem a veszteségekből. Azért nem kell irigyelni
6614 24| forgatni a szavakat, amíg a vesztett hadjárat történetét apránkint,
6615 7 | a csalfa lány, formáját veszti a kívánatos menyecske, gyászruháját
6616 22| sietve fogyasztottak el a vesztők, kedélyesen a nyerők, a
6617 1 | dohányszagú férfineveket vet papirosra a költő.~Elkövetkezik
6618 7 | áhítattól csaknem keresztet vetek, mint ama régi tavaszon,
6619 22| röpíteni az agyba vagy a vetélytársba, vagy az oltár elé lépkedni
6620 3 | a pünkösdi rózsa helyére veteményt ültetnek; lagzimuzsika semerről
6621 14| gallyakból, a házak emelkedő vetésekből, rétek, legelők jó szagában
6622 8 | alkalomadtán oly meggondoltan vétettek elő, mint az ereklye; gyakran
6623 15| sokszor megkívánt, de keveset vétkezett fehérszemélyhez hasonlatos.
6624 5 | ez, amint a nők kártyát vetnek, midőn egyedül vannak.)~
6625 12| hogy a gazda észre sem vette. A méhek mézet termeltek,
6626 7 | bármilyen ruhát vagy kalapot vettek magukra, nyelvükre mézet,
6627 4 | selyemsapkájukat a kezükbe vették, és örvendeztek a parolának;
6628 5 | sarokasztaltól szemügyre vettem őket. Szerettem volna tudni,
6629 13| kelet-tengeriből a tejest kedvelik a vevők, míg a kisebbfajta halak
6630 13| is többféle hal várta a vevőt, mint amennyinek manapság
6631 18| ködben, halálfejű hajósok vezetésével úszik az emberi élet hajója.
6632 9 | Évtizedekig mondták ugyanazon vicceket, megpotrohosodtak, és váratlan
6633 5 | meghitt pincérnél (akit a vicces vendégek pincésnek, pincőrnek,
6634 11| itt nyaranta boldogan és vidáman tanyáztak, fürödtek és regényeket
6635 19| drágaságát? Van-e annyi vidámság, mámor, nótázó habzás a
6636 9 | hegyek között, ahol sziklás a vidék, kőágyából elmenekült a
6637 23| hangosabbak, az ország búzatermelő vidékeiről érkező arcok mind borultabbak,
6638 9 | délutáni pincézés azokon a vidékeken volt divatban, ahol görbe
6639 15| ügynökök városa! Budapestje a vidéken tönkrement és itt új, szélhámos,
6640 22| mint a Zrínyi-beli kozák a vidéket, nemegyszer hamisan keverik
6641 5 | hol vidéki életemet egykor vidékiesen folytathattam, mintha a
6642 6 | fergeteg, amely farkasjárta vidékké változtatja a falvakat,
6643 3 | itthon maradt, táplál, vigasztal, reménységet ajándékoz.
6644 4 | jókedvű kupecek, elméskedő vigécek, megelégedett kereskedők:
6645 4 | magát, mint Boz félszemű vigécének a nagybátyja az edinburgh-i
6646 6 | sétát tett az egészségére vigyázó ember, hogy egy messzi csárdát
6647 22| parazolt; ámde mindenre vigyázott a térden alul érő, cikcakkos
6648 8 | sorsboldogságot lehet vásárolni. Vigyáztak is reá az emberek. Rongyos
6649 21| Arrasnál mezítelen mellét vigye a német vasnak; jött egy
6650 18| alakú hold szarva piros. Vihart, szelet jósol az égbolt.
6651 11| kocsiból a fürdőház előtt; vikleres asszonyságok, fejkötőben
6652 3 | tiszteli Istenét. Drágalátos világa egy messze múltnak.~Most
6653 18| könyvek maradtak meg a régi világból.~ ~
6654 21| alatt nemigen törődik a világgal. Fáradhatatlanul dolgozik
6655 16| természet. A leviatán, a világháború megmozdult, és a tejjel-mézzel
6656 15| Pest hősi halált halt a világháborúban.~ ~
6657 4 | FOGADÓ A RÉGI VILÁGHOZ~1914-ben még korcsmaillat
6658 10| lenge köntösén mégis úgy világítanak át formái, mint az éji mécs
6659 10| és a lámpás, amely annyit világított reménytelen éjszakákon:
6660 6 | az esti sajt maradékait világította meg az asztalon, de a gazda
6661 23| szőlővenyigéket. Kőrisfaillata lett a világnak, friss szárnya a madárnak,
6662 12| világra. Fehérlő gulyák, világos mezőkként vonuló nyájak,
6663 19| csak nem láttuk őt ily világosan. Mindenféle hókuszpókuszok,
6664 10| míg odabent elalszik a világosság.~Egy megfeketedett kötél
6665 16| el Magyarországra, már új világot látnak itt. Vajon mit hoznak
6666 14| és hagyományokból ismert világrész elszokott gyönyörűségeit
6667 19| képzelődtünk, ábrándoztunk a világról, ismerőseinkről és önmagunkról.~
6668 24| hűvösvölgyi Kochmeiszter-féle villában szaladgáltak a kerti bokrok
6669 5 | megbocsátott. Aztán jobb kezével a villát fogta, húst és kenyeret
6670 5 | mintha az ellenkeznék vele. A villával és késsel gyorsan egyforma
6671 6 | borkereskedő, a piros arcú vincellér, a dupla orrú borászati
6672 23| ország, mintha a béke hírét vinnék szerte fehér lovasok.~Esett,
6673 14| legelők jó szagában fehér virágaikat szórják a barackfa-menyasszonyok.
6674 15| egy meztelen ember, aki virágcserépben óhajtotta tölteni a meleg
6675 10| amíg a kísértet a hervadt virágcserepek alá rejtett régi számlákat
6676 11| meglátogatására máskor egy szál virággal vágtak neki az útnak.~Vajon
6677 4 | tévelygő lábai alatt, a virágkosárral ékesített porcelán levesestál
6678 20| álomfoszlány maradjon reggelre a virágokkal álmodott éjszaka után.~Mi
6679 3 | és eltűntek a régi kis virágos falusi kertek, a pünkösdi
6680 16| akarnának meghalni. Boldog virágszaga volt itt az ünnepeknek,
6681 20| akácfa nagyot nyúljon, mint virágvasárnap a növendékleány, a varjú
6682 14| barackfa-menyasszonyok. Most még csak virágvasárnapi szentelt barkát látni a
6683 8 | megfeszített munkának, a virrasztott éjszakának, a fukarságnak
6684 4 | Tiszához és egyéb ser- és virstliillatú, kedvderítő nevekhez voltak
6685 15| alatti kis serházak hordó- és virstliszagával, midőn eljött a kánikula
6686 13| havannaszivart, egyiptomi cigarettát, virzsiniát, médiát, ami éppen eszedbe
6687 4 | pecsétgyűrűt a kisujjukon viselik. Mindig ugyanazzal a tréfás
6688 22| korától kezdve halála napjáig viselte a tisztességes nő... csak
6689 22| akik olyan bő szoknyát viseltek, mint a maiak, a szél belefújt
6690 5 | egyenruhája volt ez hajdanán; viselték a macskanadrágot, midőn
6691 22| bűbájt, amelyet köntösül viseltél, a mindenható bűvészetét,
6692 20| emberekhez?~Még annyi sem, mint a visító malacoknak a kukoricához,
6693 14| helyén, és a tenger olykor vissza-visszatér a föld mélységéből.)~A madarászok,
6694 5 | Adolfok, Gyulák, Pisták: vajon visszabújnak-e még valaha az elárvult frakkokba,
6695 15| nemsokára írhatnak megható visszaemlékezéseket az elmúlt városi életről,
6696 11| falusi bricska, és hozza visszafelé a múlt időkből a régi, furcsa
6697 18| erdők, csöndes nagy mezők és visszafojtott szívverésű, fojtogatott
6698 19| hogy a régi örömből valamit visszahozzon, a régi erővel támassza
6699 16| kortesek mennek hazafelé. Néha visszajöttek a nők a vándordarvak mélabújával,
6700 14| után pláne 1800-ba kell visszakalandozni, mikor Hoffmannsegg gróf
6701 5 | hogy elmaradozó étvágyam visszatért.~A hagyományok szerint voltak
6702 21| szemekért; csatába se mennek a visszautasított szerelmesek, mint a háború
6703 22| piac drágasága másnapra visszazökkenti őket a mindennapi életbe,
6704 14| folyosóján.~A tavak országában visz a vonat, amelyet Nagy Magyar
6705 19| suttyomban, a kabát alatt viszi az élelmiszert, mint a csempész,
6706 15| felpakolt komédiáskocsik viszik magukkal ezt a szagot, amely
6707 14| ezerholdas szürke tószemek viszonozzák a pillantást, mint Finnországban,
6708 24| rókavadász-frakkban látta viszont, csak Deák nem hagyta el
6709 19| nem kell búsulni a háború viszontagságai miatt, mert a kiállott szenvedésekből
6710 17| riad fel a halandó álom viszontagságaiból. Ha volna valahol egy nagy
6711 16| megvédelmezik a bajok és bús viszontagságok ellen: vagy a vagyongyűjtés,
6712 9 | dalokat, egyházi és politikai vitákat. Pincézés után füstölt kolbász-
6713 17| tovább. Ezért nem is érdemes vitatkozni a kérdés felett, hogy melyik
6714 9 | Szerették a verset és a vitézi hazugságokat. Hosszú életkort
6715 24| cipőjére harmonikában esett a vitézkötéses pantalló, és szárnyas, bő,
6716 15| csodálkozni 1917-ben, a Vitézség és Gyalázat negyedik esztendejében.~*~
6717 14| ápolónő a csatából jött vitézt; daliák lesznek ők májusra.
6718 24| kifeszítette a szél, mint egy vitorlát. A cövek alakú, széles magyar
6719 16| Tedeum után, boldog tanulókat vitt a vonat a régi diákvárosok
6720 14| taliga, amelyiken akasztani vitték a delikvenst, legyen ideje
6721 20| zsendülő szeleket, friss vízáramlásokat, amelyek az évszak beköszöntével
6722 21| Hegedűhúrszínű haja van, mint a vízbefúltaknak. Körülbelül félóráig tart,
6723 23| aszott tagjaikat az áldott vízben, míg a gazdák az ég felé
6724 21| Aranyt olvasták, akik a Tisza vize szőkeségű költészetű verseket
6725 20| a maguk nyelvén beszélő vizeken próbálja meg. Néki mindig
6726 23| elmúlt boldogtalan őszön, vizekkel terhes, Noé korabeli tavaszon
6727 7 | falomb lehullását, az ér vizének színeváltozását, a legszebb
6728 5 | a tálból.~Megtöltötte a vizespoharat félig borral, félig savanyúvízzel,
6729 14| Kecskemétig nemigen látni még vizet, csak napfényes, drágalátos
6730 24| kísérgette az elhagyott vízivárosi utcákon a merengő királynét.
6731 14| szerelemíze van a kenyérnek s a víznek: - utazni megyünk messzire,
6732 15| a jánoshegyi öreg fákon, vizsgálat alá fogják a újonnan érkezettet,
6733 16| a küszöbön, a dologtalan vizsla a saját szakállára vadászott
6734 5 | megyei írnokok tartották a vizslakutyát, midőn már felhagytak a
6735 15| mert takarékoskodnak a vízzel, a tisztasággal, hanem azért
6736 23| vándor emeli szájához a vödröt, szétnyíltak, mint a szélben
6737 18| Himfy dunántúli halmain és völgyein, ott pásztortűz ég, emitt
6738 9 | testi rózsákat és bűbájos völgyeket... Ők voltak a boldogok,
6739 9 | pirítós kenyeret, kedvelték a vöröshagymás szafaládét, a liptói túrót
6740 2 | lett volna, mint Arany vagy Vörösmarty. Amint a jó alispánnak testi
6741 18| ifjúkor? A halállal való vőlegénységet. Szép hazám, a Nyírség temetkezési
6742 4 | csataterekről, a nedves sírokból, volhiniai nádasokból, szomjasok és
6743 19| város, mintha Hentzi ágyúi volnának szegezve Pestre. A hűvösködő
6744 23| az emberek; késlelkedve, vonakodva kalapálták a csorbát a szablyák
6745 15| nézzük a roskadásig megrakott vonatokat, amelyek a főváros felé
6746 6 | már útra kelt, vásárra, vonatra, lakodalomba, fiskálishoz
6747 7 | szárú parti növények bőségét vonja az emlékezetbe. Carmen észvesztő
6748 15| és majd csak az unokák vonják fel újra a dupla címeres
6749 21| selyemharisnya, amelyet a nők fel ne vonnának a lábszárukra, és nem kérhet
6750 19| vándorlegényt a napvilágra vonni.~Itt maradtunk magunkra,
6751 18| körtvekeblű; csak egy vén cigány vonta valahol útszéli feszületnél
6752 14| egy céltalan népvándorlás vonulna át az országon. Mindenki
6753 12| gulyák, világos mezőkként vonuló nyájak, földi göröngy sűrűségű
6754 11| Liszteszsákok, oldalosok, nyugalomba vonult pincetokok, cselédkenyerek,
6755 7 | pusztaságban lobogó lidércláng vonz, míg Tatjána tekintete szőke,
6756 18| hozzájuk menekedett vándort. R. W kipislant az ablakon, és
6757 18| korhadt csontja?~*~Scott Walter regényében olvasom egy helyen: "
6758 18| holdfényes balatoni éjbe Rip van Winkle, aki a háború első napjaiban
6759 24| hazafi félretegye a honfibút. Wittelsbach Erzsébet, bár előkelőség,
6760 14| szoborba faragott mérnök zabolát vetett a makrancos folyóra.
6761 12| belőle a kopó. Minden ló zabot kapott, és a vadak, ürgék,
6762 8 | harisnyák, a kebelben viselt zacskók, az egész életen át szolgáló,
6763 4 | hagymás halak, félvirstlik zaftban, perecek, sóskiflik és császárzsemlyék
6764 10| között, a négy falon túl, a zajgó életben.~Ezt a mentőövet
6765 15| misére, de a gyermekszoba zajongása, sokszor ordenáré, ám sohasem
6766 14| eltűnnek a képzeletből. Zajos, idegenszerű város terül
6767 23| égő városok közelében, a záporeső garabonciása késlekedik
6768 18| kibetűzni a kérdezősködő zarándok számára; hát ez elegendő
6769 23| egymásra néztek, mint a zarándokok; reményteljes fehér vitorlák
6770 18| öregségnyugodalmú és bölcsességlámpású zárdában megtelepedett, hópénzt fizetett
6771 18| Megnézi a kalendáriumot. A zárdai, homokórahangú csendben
6772 16| hogy a föld valamennyi zárdáját meg lehetne tölteni velük.
6773 21| nagy jóság, amely nem a zárórát tartja az élet legszerencsétlenebb
6774 12| elzsírosodásban, emésztési zavarokban kereste betegségét? Mindenki
6775 21| szoknya hónapokon keresztül zavarta a közbiztonságot, amíg végre
6776 21| a nyárspolgár egyik nap zendüléstől tartott ("a franciák!" -
6777 16| három esztendő előtt, mint a zendülő hajósokat a puszta szigeten:
6778 17| élet, az ő életük. Lárma, zenebona, értelmetlenség, madárhang
6779 2 | megállapodottságától. Ruganyos, zenebonás, nyugtalan életmód következik.
6780 15| kávéházban a füstös prímás zenéjén andalognak; csacskaságuk,
6781 13| Mátyás, az Apostolok, a Zenélő, a Svetz, Kriszt Feri és
6782 14| hol valamikor az éji zene zengett. Nagyon régi könyveket kell
6783 17| nappalokon fogalmunk sincs, a zenittől a nadírig feltárod az emberi
6784 6 | cárok festője, a magyar Zichy nem hiába illusztrálta a
6785 4 | Koronához, az Arany Bikához, a Zöldfához, a Bárányhoz, Hungáriához,
6786 16| hallhatóan pufogott; a mező zöldjén aranytekercsek mutatkoztak,
6787 24| ódonabbak, a keskeny, itt-ott zöldre festett ablakok mögött szinte
6788 5 | bein-fleist", a levesben főtt zöldséget, különösen a kalarábét,
6789 14| ők májusra. Majd fenyők zöldülnek, mintha titkokat rejtegetnének
6790 16| elmentek, mint szekerek zörgése hallatszik a távolból, amelyeken
6791 23| lenni a kétségbeesés láncait zörgető csüggedést; elküldöd ezután
6792 9 | összeszáradt vadásztarisznyává, sem zörgő dohányszitává (amilyenek
6793 15| hallatszik az éjszakába, a zongorista régen aludni ment, bóbiskol
6794 17| elfojtott álmok, amelyek zord télen véres borzadalmakat,
6795 11| e bús időkben, amelynél zordabbakról még nem álmodott költő?~
6796 22| egymást megfejik, mint a Zrínyi-beli kozák a vidéket, nemegyszer
6797 16| Péter és Pál, akik a régi Zrínyi-kabát és táblabírói bő nadrág
6798 12| nyárra, midőn nem volt elég zsák Magyarországon, az őszre,
6799 14| hölgyeink, mint az aranyásók zsákmányáért. Bizonyosan nagy sikere
6800 5 | lapátszerű fogai mögé dobta a zsákmányt. Az állcsontok hatalmasan
6801 12| várta a molnár a gabonás zsákokat, mert neki is jutott. Az
6802 5 | az ebéd céljaira mellénye zsebébe eresztett, még vissza is
6803 4 | átnyújtották a frakkjuk zsebéből a házi cigarettacsomagot;
6804 1 | emlékbe adott hajával, elcsent zsebkendőjével, elfelejtett fehérneműjével,
6805 15| berendezett régi Pest! Üres zsebű költők és fáradhatatlan
6806 13| sernél, valamint a különböző zsemlyék, a császár, a vajas, a vizes,
6807 20| rügyeket, ifjú füveket, zsendülő szeleket, friss vízáramlásokat,
6808 19| szerezzenek. A feltalálók zsenije arra szorítkozik, hogyan
6809 21| áll, és a poros fuvaros, zsibbadt lábú kupec, rongyos vándorkatona
6810 8 | Jön és megy, mint a bolygó zsidó. Vándorlásában elrongyosodik,
6811 23| amulettjét, ahol eddig csak a zsineg szorítását érezte: - ezt
6812 20| midőn a konok, háborúba zsinegelt, szégyenpadra tett, a becstelenségek
6813 24| pantalló, és szárnyas, bő, zsinóros kabátját kifeszítette a
6814 5 | és kenyeret mártogatott a zsírba, a burgonyát vagy egyéb
6815 6 | belső részeket, amelyek a zsíros vacsorában kifáradtak...
6816 4 | hízott ökör húsából, sárga, zsírral bőven öntözött kappanok
6817 4 | törzsasztalnál, sovány, zsírtalan a konyha, és a szél süvölt,
6818 22| szobái előtt, lóversenyeken a zsokék körül mosolyognak, a kártyaasztalnál
6819 21| tolong a női báj a városon. Zsoldosok, átutazó katonák, fáradt
6820 15| az utcai tolongásban, a zsúfolt színházban, tomboló és fülledt
6821 19| erkölcs. A háború olyan fertőt zúdított az emberiség nyakába, hogy
6822 23| hadifogoly, csak a cserebogár zümmög nyári népdal helyett. Pesten
6823 5 | hogy az ebédlő legtávolabbi zugába is elhallatszott a szörtyögés.
6824 7 | oly szűzen, tisztán, üdén zúgott, mint a forrás, midőn a
6825 1 | szerelmesek nyakába lehet zuhanni.~Ég veled, mennybéli szüzességű,
6826 19| közepette farkasverembe zuhantunk, hiába ordítunk torkunkszakadtából,
|