|
ELŐHANG
Néhány kis vidám és tragikus történet következik itt abból
az életből, amit az emberek a szerelmeskedésen kívül folytatnak.
Bizonyos korszakig, mondjuk az aranyszőlő illatú
negyvenedik életévig, nemigen törődnek az írók egyéb mondanivalóval, mint
a szerelmi hangokkal. Legfontosabbnak látszik: a
nők éjszeme és a lovag boldogtalansága; nemegyszer a férjhez menés vagy
megházasodás körül telik el az írói képzelet; máskor csak házasságtörő
hisztérikák és kicsapongó latrok érdeklik a mosdatlan tollast.
"Hiszen szép a szerelem - mondta például Kálnay László, akinek
állandóan két-három felesége volt, persze balkézről; cvikkeres, mély hangú
és kalucsnis férfiú volt, a pecsétgyűrűt a mutatóujján hordta, mintha
a nőket is hitelesíteni lehetne, mint a hordókat de - de a legszebb
kisasszonyt sem lehet legelni küldeni." Úgy
szólt, és a huszonegyes játékban nemegyszer előhívta tizenkilencre az
alsót, különösen akkor, ha arcfehérítő szappanra, kis téli ködmönre vagy
bábaasszonyra volt szükségük a nőknek.
A később következő történetkékre némelyek
mondhatják majd, hogy az író késő vénségében fogalmazta őket,
midőn cinikus volt, mint egy beretválatlan szerzetes, és a
szentimentális szerelemnek már annyit sem hitt, mint a sárgarigónak. Pá, szerelem, te elzsuppolt vándorkomédiás; pá, őrjítő
vágy, melynek jelenlétében úgy szaladgált az alulírott, mint a kandúr, amelynek
farkára égő papirost kötnek.
Hangzatok, amelyek a női nevekből
kicsendülnek, Isten veletek. Az Irmák budai télszagú neve, az
Arankák strucctollas, legyezős lengése, a Máriák ég felé fordított
szemfehére, a Katinkák affektálása, Juditok bibliai, színészkedő
szenvedélye, Sárák anyáskodó, de erőszakos csókja, a Margitok apácásan
kopogó cipősarka a hátunk mögött, női nevek álmodozó varázsa - Isten
veletek. Ezentúl csak bor- és dohányszagú férfineveket vet papirosra a
költő.
Elkövetkezik az életkor, midőn bizonyos közmondásokhoz igazodik a
férfiú.
Úgy például mondogatni kezdi, hogy csak a vagabundok
soványak, rendes ember hasat ereszt. Egy kecsege
formájú férfiú sohasem lehet a legjobb ügyvéd vagy a legbölcsebb bíró.
Magas sarkú cipőt csak a parkett-táncosok viselnek. Színes
nyakkendőt csak a pénztelen csirkefogók. Krémszínű nadrágot a
pesti csepűrágók. És holdvilágnál csak az elvetemült
perszonák bolyonganak hozzájuk illő ifjú betyárok karján, valamint a
muzsikus cigányok, akiknek ez a keresetük. Aki az éjszakát álmatlanul
tölti, annak előbb-utóbb rossz vége lesz. És csak a
borbélysegédek írnak szerelmes levelet. Futóbolond epekedik elérhetetlen
nő csókja után. Semmittévő és műveletlen ember
fecsérli idejét a nőknek való céltalan udvarlásra. Csirkeagyvelejű férfiú az, aki megelégszik az életből,
annak javaiból a nők csacskaságával, emlékbe adott hajával, elcsent
zsebkendőjével, elfelejtett fehérneműjével, kézszorításával,
hangjával, felejthetetlen pillantásával. Okos embernek tudni
kell, hogy a nők sokkal gyengébbek, mint a férfiak: az álmaik és a
gondolataik, ha egyszer nyilvánosságra kerülnének, bízvást azt eredményeznék,
hogy egyetlen férfi sem akasztaná fel többé magát boldogtalan szerelem miatt; a
vágyaik és a szerelmi kívánságaik elefánt nagyságúak a férfiérzéshez képest; és
a lesütött szemekben nemcsak Capulet Julia önfeláldozása, de Báthory Erzsébet
vérszomja is tükröződik.
Pá, elmerengő séta a hársak alatt, hegymászás és hosszadalmas
gyaloglás, fáradalmas utazás, váróterembeli éjszakázás, szívdobogásos randevú,
ugrás az első emeletről és tébolyult
menekülés az erdőben a házőrző komondorok elől.
Pá, életmegrontás nőkért, pályaváltoztatás,
hitehagyottság, rabszolgaság és a valódi természet elsikkasztása. Pá, te
piros halál, amelyet egy hölgyi fotográfia társaságában kerestünk; Isten veled,
lehajtott fejjel való kullogás a külvárosban, vasúti sínre fektetett nyak,
midőn az expressz közeledik, és a legmagasabb fa kiválasztása a budai
hegyek között, amelyen egész télen el lehet lógni, amíg tavasszal lenge
ruhácskáját bontogatja a szőke szerelem a fa
alatt, s ekkor a szerelmesek nyakába lehet zuhanni.
Ég veled, mennybéli szüzességű, drága ifjúság. Aladdin
csodalámpásának fényében megjelenő házasságos élet, aranylakodalom után
áhítozó öregség.
|