|
JÓZSEF-NAPI
VENDÉGEK
Abban a kalendáriumban, amely minden magyar házban egykor
a szép hosszú élet naplója volt, József napján kezdődnek a fontosabb
feljegyzések. A gazda - minden valamirevaló ember
gazda volt Magyarországon - cselédeit fogadta, megújította velük a szövetséget.
Az emberek a tavaszt látták az égen, a földön és a szívekben.
Az élet kezdete, hosszú tél vége, a nyíló esztendő
várható reményeinek íze: ez volt József napja. A
templom elnéptelenedik e naptól kezdve, a föld népe künn a földeken tiszteli
Istenét. Drágalátos világa egy messze múltnak.
Most az amazonok országára nyílik a tavaszi nap szeme. A
férfiak olyan régen távol vannak tanyáiktól, falvaiktól, földi életüknek
lombjaitól, amilyen soká még nem is voltak el odahazulról. Asszonyok és gyermekek keze és ereje megnövekedett három
esztendő alatt, mint a fecskefiók megtanulja a repülést, a galamb a
bukfencet, a vak ember a hegedülést. Az amazonok és
gyermekeik megtámogatják a kunyhót, megmívelik a földet, tiszteletben tartják
az apák erényeit, amíg a férfiak hazajönnek. A nagy
mérlegen, ahol az országok súlyát mérik, Szűz Mária országa egy-két lattal
nyom kevesebbet a háromesztendős hadjárat óta. A magyar földek és
szívek inkább helyükön vannak, mint bármikor. Kétségbeesés és
panasz nélkül múlik egyik bibliai esztendő a másik után. Az
amazonok erősen fogják az eke szarvát; a hadjárat az ország belsejéből csak a férfiakat vitte el, de a magyar föld csodálatos
ereje, gazdagsága és a megpróbáltatásokat a tavaszi szántás megújhodó
ifjúságával elbíró kitartása: itthon maradt, táplál, vigasztal, reménységet
ajándékoz. József napján lekerülnek a szegről a régi
kalendáriumok, és a tavaszi élet, bár férfiak nélkül, elkezdi a csodálatos
folyamatot, mint a jég alól felszabadult folyók, szelek, fellegek. A háború, mint egy bába, a világra segített egy új magyar
generációt, a férfi nélküli asszonyok nemzedékét, akik férjük helyett a mezei
földet ölelik, cicomázás helyett gyümölcsfát oltogatnak, és
gyermekszülés helyett jószágot nevelnek. A természeti erő, amelyet a
szerelem azelőtt a nőkből elfoglalt,
mind munkaerővé változott. Igaz, hogy daltalan, néma lett az ország, az
énekesmadarak is hallgatagok, és eltűntek a régi kis virágos falusi
kertek, a pünkösdi rózsa helyére veteményt ültetnek; lagzimuzsika semerről sem mormog, a furulyaszó a múltak emléke, és az üveges
kevesebb tükröt ad el: - de élünk és nyílunk, mint a repkény a régi vár falán.
A József-napi vendégek: a tavaszi munkák eljöttek
Magyarországra, és megtalálják az amazonok izmos karjait, gyermekek korán
bekérgesedett tenyerét. A gólyákkal, fecskékkel
hazajöhetnek a férfiak is: rendben lelik itthon az országot.
|