|
BODEGA
Nemcsak kenyérrel élt az ember, ámbátor a fehér cipót,
amelyet lacipecsenyével lehetett kapni a vásárokon, halála napjáig nem felejti
el, aki kóstolta: ugyanígy az emlékben él tovább a sósperec, amely
ropogott a déli sernél, valamint a különböző zsemlyék, a császár, a vajas,
a vizes, amelyek mind az ember szolgálatára voltak; és a kenyérnek keménymagos
illata volt.
A leveles csárdán, a duttyánon kívül olykor az úgynevezett
bodegákat is felkereste a férfinép, ahol fehér kötényes, kívánatos
fehérszemélyek mosollyal fogadták a vendéget, és a hátulsó kis szobába
tessékelték. Hívták az ilyen helyet ízlelítőnek is,
falatozónak is; a mostani fővárosi büfék szomorú, szegényes maradékai a
régi dús bodegának.
A bolt-előrészekben szétnézett a vendég, és mindent
felhalmozva talált ott, ami "szem-szájnak ingere". Jégen várta az osztriga, hogy feltörjék házikóját, miközben a
citrom cseppent, és a vajas kenyérszelet fehér lett. De ott pirult a mindenféle
ínycsiklandozó dolgokkal töltött tengeri rák, a különböző mártások alig
várták, hogy leönthessék. Voltak csigák, amelyeket egyszerre lehetett lenyelni,
és dobozaikban a rákok a táncosnőket, a balett ifjú hölgyeit juttatták az
ember eszébe, mert a régi világban a táncosnők vacsorája rákkal
kezdődött, amint Catulle Mendès elbeszéléseiből
tudjuk.
Nagyon régi lehet az az adoma, amelyben a vidéki ember a
fogaival akarta feltörni az osztriga kagylóját. A
legkisebb magyar városban is volt delikáteszkereskedés, amelynek tengerentúli
kincseit mindenki olcsó pénzért megismerhette. Ámde a
fűszeresboltokban is többféle hal várta a vevőt, mint amennyinek
manapság a nevét tudjuk. Edényeikben hagymasalátáik alatt savanyodtak az
angolnák és a különböző heringek. A
kelet-tengeriből a tejest kedvelik a vevők, míg a kisebbfajta halak
közül mindegyik megteszi a magáét. A füstölt, a pácolt, a tekercsbe
kötött. A francia szardínia, amely néha meglepően nagy és ízletes, ha
Cannon úr cégérét viseli; az olajos pisztráng, de még az úgynevezett ringli is
csak étvágyat fokoz. A különböző kaviárok, a nagy
szemű orsovai, a szürkésbarna amszterdámi, az orosz ázsiai folyókból való
ikrák néhány hatosért megszerezhetők s elfogyaszthatók a bodegában.
De ez még mindig csak eleje az étkezésnek. Hol vannak még a
többi gyönyörök, amelyek a kis szoba vendégét olcsó pénzért elmulattatják.
Így: a lúd- és vadpástétom, a hideg vesepecsenyék, angol
és debreceni szalonnák, kassai, prágai és magyar sódarok, amelyek oly ízletesek
voltak, mint az ifjúság. - Kassán, korai nyári
reggeleken a Tátra-vonat utasait két hatosért várta egy tányér tormás sódar,
Prágából vagonszámra jött rózsaszínű, kis malacsonkát vett minden
okos ember, de a csülök, sonkacsontok, sonkaszalonnák is jó táplálékul
szolgáltak a vékony erszényűeknek. Ott voltak a nyári és
téli szalámik, amelyek ízletesség dolgában felülmúlták a mortadellát vagy a
veronai nagy szalámit. Kolbászok, szafaládék, csontos
sertéshúsok, tormás malacaprólékok, körmök, fülek, meleg oldalasok inkább a
szegényebb néposztály számára voltak a hentesboltokban. Míg a tejen hizlalt steier kappanok, az Andrássy úti boltos híres
libái, a hideg kacsacombok, a tarka fácánok, kövér fürjek, ínyenc fajdok, foglyok
és galambok már akkor is az arany szolgálatában állottak. De nem kellett
mindenkinek a fecskefészekleves vagy a szalonka guanója. Úgy
is lehetett élni Magyarországon, hogy egy forintot költött el a gavallér a
hentesboltban vagy a bodegában, és pompás, egészséges eledeleket kapott.
A párizsi ecettel és hagymával, a rántott szafaládé, a
tojásételeknek sokfélesége, a sajtoknak, túróknak eldorádója, a
kitűnő cukrászsütemények, kék dobozba préselt fügék, jó szagú
narancsok, szőlők, almák, mindenkinek pótolta a korcsmai étlapot. Az agglegény gondtalanul sétált vacsorája felől, bizonyos volt
benne, hogy néhány hatosért bármely boltban megszerezheti. A
kereskedő mosolygott, ha beléptél hozzá. Tiszta, fiatal
nők, kívánatos menyecskék pakolták a kis csomagot, és hosszú alászolgáját
mondott a személyzet.
Ha vacsora után történetesen a sert kedvelted, válogathattál márciusi,
udvari, kiviteli serekben, amelyek palackban és hordóban voltak kaphatók. De volt raktáron pilseni, bajor és spatenbräu sörük. Ihattál fekete angol sört, vagy édeskés münchenit tavasszal a
barátok főztjéből. Raktáron álltak a borok a kereskedőknél;
spanyol, francia, német, magyar palackok kacsingattak rád a polcokról. Pipázhattál szűzdohányt, havannaszivart, egyiptomi cigarettát,
virzsiniát, médiát, ami éppen eszedbe jutott. És ha mégis meguntad az
életedet, olcsó pénzen vehettél egy revolvert.
*
A régi Pest, a háború előtti Pest, amelyre manapság
már majdnem úgy emlékezünk, mint a negyvenes évekbeli fővárosra, amikor
még megélt a szegény tanuló, lateiner, hivatalnok, tanár, skribler a maga
szegénységéből, telve volt olcsó és jóízű korcsmákkal és boltokkal. A belváros, a serházak és kiskorcsmák negyede, minden jóval
megtraktálta az esti sétálgatót. A Kis piszkos, a
Mátyás, az Apostolok, a Zenélő, a Svetz, Kriszt Feri és ki tudná elsorolni
valamennyit, kitűnő söröket és borokat mértek, valamint pompás
vacsorával is szolgáltak. De nem járt rosszul a józsefvárosi
polgár sem, hol minden utcasarkon kedélyes borház várt. Az egykori Budáról, az ottani korcsmákról tán nem is lehet egy
szuszra elmondani mindazt, ami az olvasó és író szívét nyomja.
|