Part
1 1 | égett a tűz.~...Nézzük csak, mi történt vele ma is, amikor
2 1 | égboltozat alatt járó emberek. Mi volna mindjárt "jobb"? Ezt
3 1 | tippelés néha éjfélig is, és mi, pincérek tegeződtünk a
4 1 | ebédelni, mert otthon a mi falusi szakácsnőink nem
5 1 | kávéházban, ahová hajnalonkint mi pincérek jártunk, a lovag
6 1 | híre volt. Hallottuk azt mi eleget az uraktól a Kaszinóban.~
7 2 | éjjeliőr göthösségét is.~- Hát mi is a maga betegsége, fiatal
8 2 | felháborodva nyitott be:~- Mi van a csizmával, mi van
9 2 | be:~- Mi van a csizmával, mi van a kabáttal, Tiroli úr?
10 2 | Ibolya, elmondtam, hogy mi lesz vacsorára. Elmondtam,
11 2 | vacsorára. Elmondtam, hogy mi az erő, a tudomány, a vér
12 3 | jelentett. Nevezzük tehát mi is családi nevén a szalvéta
13 3 | gyomorszájnak evés közben. Sajnos, mi, nők, a szoknyáink zsinórzatai
14 3 | ábrándokat forgatott a fejében. Mi nagyon jól tudjuk, hogy
15 4 | Lajosnak hívták...~No, de a mi kisvendéglőnk órája nem
16 4 | udvarló szóra a korzóra. Mi haszna volt ebből Fridolinnak?
17 4 | gulyást már nem főznek itt? Mi lett ezekből a régi belvárosi
18 4 | készítési módját megtanuljam." "Mi dolog az, nincs itt angol
19 4 | a fülébe kiáltotta, hogy mi lesz azzal a velős csonttal,
20 4 | gerjessze:~- Persze hogy a mi polgári asszonyaink sírva
21 4 | vagyok az ötvenen, mert a mi pályánkon nem szeretnek
22 4 | Fridolinra.~- És a sajttal mi lesz, kedves barátom? Sajtot
23 4 | vendég. - Mert voltaképpen mi vagyunk a megholt ember
24 4 | keresztapaságot is rendszeresen mi vállalunk, ha a gyermek
25 5 | hol mászkál Csiga? Persze, mi elszoktunk a vendéglátástól! -
26 5 | valamit, hogy élt azóta? Mi történt? Érdemes volt élni? -
27 5 | mintha hozzám szóltak volna: "Mi, mi vettük el az apád eszét!
28 5 | hozzám szóltak volna: "Mi, mi vettük el az apád eszét!
29 7 | félrevezessen. Menjen isten hírével. Mi nem haragszunk önre. Meg
30 7 | császár-e vagy a nemzet? Mi a gróf úrral ellenségek
31 8 | egész Erdélyben, mint a mi tatárunk. Még lóra ülni
32 8 | eszébe jutott neki az, hogy mi járatban is van ő. Nagy
33 8 | naphosszat.~- Jaj, édes istenkém, mi lesz most velem? Hiszen
34 9 | polgárok.~- Isten tudja, mi készül. Csakhogy nagy baj
35 9 | A lengyel korona vitézei mi vagyunk - felelték az északiak.~
36 9 | Hoztuk a pénzt Kézsmárkért!~- Mi pedig a pénzért jöttünk.
37 9 | én kis úrnőm. Az lesz a mi barátnőnk, a királykisasszony.~-
38 9 | Talán vetekedhetett volna a mi Annuskánkkal szépségben,
39 9 | nyelven írt nekünk is, holott mi nem tudunk latinul.~Az egyik
40 9 | megmondom - felelt Joánesz. - Mi odalenn a várnagynál tudunk
41 9 | királykisasszony felkiáltott:~- Akkor mi testvérek vagyunk, mert
42 9 | jöttünk a földre!~- Hát mi a csillagokból jöttünk? -
43 9 | erdőkre ügyelnek. A Dunajecre mi vigyázunk csak, én meg Joánesz.~-
44 9 | veszedelem. A kedves testvérek a mi rendelkezésünkre vannak
45 9 | életét? Majd elintézzük mi a magunk dolgát férfiak,
46 9 | tehát a királyleány.)~- De mi részt akarunk venni a harcban.
47 9 | veszedelem fenyegeti a várat. Mi sem akarunk elevenen a rablók
48 9 | végveszélyben kisegít a rejtekút.~- Mi maradni akarunk, királyleány
49 9 | elkísérjen, hogy el ne hagyjon. Mi együtt élünk, együtt halunk...~
50 9 | éppen úgy útban van, mint mi. Hisz nem is tudhatják,
51 9 | szárnyait, akkor nem tudom, mi lesz.~- Van még valaki,
52 9 | mormogta Joánesz. - Ugyan mi közünk nekünk a Lubomirszki
53 9 | Leborultak előtte.~- Kegyelem! Mi csak szegény rabok vagyunk.
54 9 | sziklafal mellett. Vajon mi lesz most? Mily haragra
55 9 | légy türelmes hozzánk. Mi nem azok vagyunk, akinek
56 9 | akinek te bennünket hiszel. Mi mások vagyunk.~- Hogyan? -
57 9 | Anna történetét, amelyet mi már ismerünk. Lubomirszki
58 9 | diák. - Engedd meg, hogy mi visszatérhessünk Kézsmárkra.
59 9 | hallottak-e hírt arról, mi történt a királyleánnyal
60 10| II. A BOLONDOS KUBISKA~A mi történetünk idejében - a
61 10| állott a szája. Nem tudta ő, mi a szomorúság. A jókedve
62 10| csak fiúruhában járok.~- Mi a manó! Hát miért jársz
63 10| végig.~- Dehogyis öllek meg. Mi hasznom volna nekem abból?
64 10| mondtad el nekem mindezt? Mi célod van vele?~Jankó térdre
65 10| emberek ijedten néztek össze. Mi ez? Jankó kisasszonynak
66 10| el te, mondd el, ki vagy, mi vagy?~Jankó aztán elmesélte
67 10| ifjú leventékre. Ki tudja, mi lesz, hogy lesz? Az is meglehet,
68 10| az arca egy pillanatra.~- Mi újság Magyarországon? -
69 10| gondoltok, urak, miért vagyunk mi a világon? Talán bizony
70 10| szavába kerül Rákóczinak.~- És mi az az egy szó? - kíváncsiskodtak
71 10| sem akadályozhatja meg. Mi megyünk előre Magyarországba,
72 11| babákat. Kikérdezte őket. Mi a nevük? Valamennyinek egyugyanazon
73 12| kegyelmes uram. Mit csinálunk mi itt, ha kegyelmes urunk
74 12| nem csinál a király, hát mi magunk csinálunk háborút.~
75 12| Most aztán jól vigyázzunk a mi kis gazdánkra! Mert igazi
76 12| vitéz, ki lesz most már a mi oltalmazónk, ha már édesapánk
77 13| akár a hajókötelek, mert mi emberi ésszel el sem tudjuk
78 13| közelednek Magyarország felé. Mi ugyan tudtuk, értesülésünk
79 13| ellentmondó kun királyt mi sem tudtuk volna megmenteni
80 13| Jeruzsálemi Endrének, akit a mi apáink kísértek el a Szentföldre,
81 13| ama bizalomra, amelyet a mi Rendünk szánt neki: Új-Bábel
82 13| a kun királynak, mert a mi segítségünk révén megmenekülhet,
83 13| Rendünk megbízásából.~- Mi a teendőnk tehát? - kérdé
84 13| védeni IV. Bélát, hogy a mi pártunkra hódítsuk, miután
85 13| Kiválasztottakat arról, hogy mi a világosságnak az eredete.
86 13| tette fel a kérdést, hogy mi történt a kilencedik órában.
87 13| álljon az öreg pappal.~- Mi a kívánságod, atyám?~- Ebbe
88 13| templárius így felelt:~- A mi rendtörvényeinknek nyolcadik
89 13| templárius válaszát várta.~- A mi Istenünk a szeretet, és
90 13| derekának vetve a hátát -, mi a csillagok állását, járását
91 13| tudós férfiaktól tanuljuk. A mi lovagrendünk szerint egyáltalában
92 13| állásáról, mint más némber. Mi most nyugat felé haladunk,
93 13| keresnek védelmet, gyakran a mi szent házunk födele alatt
94 13| megvetéssel legyintett.~- Mi nem vagyunk jótékonysági
95 13| jótékonysági intézmény. Mi csak az okos embereket támogatjuk,
96 13| nélkül folytathassa útját a mi legnagyobb ellenségünk,
97 13| az égboltozaton vannak. A mi törvényeink szerint ebben
98 13| nézett.~- Bátor asszony. A mi erőnket a nők sohasem ismerhetik
99 13| sohasem ismerhetik meg, mert a mi erőnk nem arra szolgál,
100 13| legyünk a világnak, valamint a mi erőnk az, hogy a férfias
101 13| végig az egész életen át. Mi olyan férfiak vagyunk, akik
102 13| nők között... A németek a mi barátaink!~Egéziát ismét
103 13| barátod neked?~- A németek a mi barátaink - ismételte a
104 13| embert vett vallatóra:~- Mi az a hónod alatt?~- A szegény
105 13| az asszonyfejedelem.~- A mi rendünk nem bocsát meg senkinek,
106 13| szarvat formálván ujjaiból.~- Mi dolgod van Turkesztánban?~
107 13| lovag mogorván felelt:~- A mi rendünk törvényei közé tartozik
108 13| látunk. Csókolódzni pedig mi egymás közt szoktunk, férfi
109 13| Figyelmeztetlek, hogy a mi rendünk szabályai szerint
110 13| mint a nyavalyatörősek. De mi egészséges férfiak vagyunk.
111 13| ellen a kunjaival, akiknek a mi jószágainkat adományozta."
112 13| tudakozódott tovább a lovag.~- A mi tudomásunk szerint annyira
113 13| mondjátok a ti históriátokat. Mi Orléans-ban úgy tanultuk,
114 13| azoknak engedelmeskedjenek? A mi tudósításaink szerint két
115 13| ebben az országban, akik a mi szíveinknek kedvesek voltak.
116 13| és olvasást. Hadd látom, mi van a királyi pecsét felett! -
117 13| a szó, hadd mondja el ő, mi történt utolsó káptalani
118 13| megeshettek? - firtatta Roger.~- A mi tudomásunk szerint, amelyek
119 13| templárius.~- Bezzeg ha a mi gondjainkra bízta volna
120 13| veszprémi Nagymester. - A mi beavatkozásunkkal nem jutottak
121 13| az elmúlt esztendőben.~- Mi tehát a világosságnak eredete? -
122 13| vásári sárban. - Átkozott a mi méhünk! - kiáltozták hangos
123 13| szomszéd Magyarországba, akik a mi barátaink és a római pápa
124 13| kérdést fog feladni.~- És mi történt Pontius testvérünkkel?~-
125 13| tölteni ebben a barlangban, mi is maradhatunk Szent György
126 13| bennünket a tatárok, mielőtt mi róluk az igazat elmondanánk -
127 13| szóval fordult a királyhoz:~- Mi, dalmát nemesek, nagyon
128 13| kérem, hogy nézzen rám a mi védő Istenünk! Íme, nem
|