Part

  1 1 |            Mert bőven méri a habot - felelt a vendég, és a füles poharat
  2 1 |           van?~A vendég mentegetőzve felelt:~- Én úri dámát akartam
  3 2 |             titokban nagy kuruzsló - felelt Tiroli úr, amíg a vasgyár
  4 2 |             foglaljon?~Az Étvágy nem felelt nyomban, mert nem volt semmi
  5 3 |          villásreggeli.~- Köszönöm - felelt Kalkuttai -, mióta a szakácsné
  6 3 |                 Így szeretem én is - felelt az asztal másik oldaláról
  7 3 |              odahaza.~- Igen, igen - felelt Kalkuttai -, a sült krumpli
  8 4 |              Azt magamtól is tudom - felelt a vendég visszautasítólag,
  9 4 |             Kettőt, hármat, négyet - felelt bizonytalankodva Fridolin,
 10 4 |              elárulni.~- No lássa! - felelt a vendég, mintha valamely
 11 4 |      pincérek?~- Ha én azt tudnám! - felelt némi sóhajtással Fridolin,
 12 4 |          pincért nevel.~Fridolin nem felelt, mert erre a lehetőségre
 13 4 |          életével. Családot alapít - felelt a vendég. - A vendég is,
 14 5 |         mertem kérdezősködni, úgysem felelt volna senki. Mielőtt elbúcsúztam
 15 6 |             hűséget és a királynét - felelt röviden a zászlótartó leánya.~-
 16 7 |                 Véletlenül ismerem - felelt a vén katona -, bár sohasem
 17 7 |           követválasztás van, néni - felelt Flóra halkan. - Boronkai
 18 8 |            Tegyétek el a káposztát - felelt a kemencéből Teke. - Most
 19 9 |           legjobban. De annyit mégis felelt:~- Még rosszabb készül,
 20 9 |           Csakhogy nagy baj készül - felelt a polgármester. - Estére
 21 9 |   szűcsmester...~- Valóban itt van - felelt gépiesen Fabricius.~- Veletek
 22 9 |         éjszakája leend számotokra - felelt a diák. - A hajdemákok senkinek
 23 9 |        Valóban. Tizenhatan lesztek - felelt az apja. - Minden szepesi
 24 9 |             hiszen akkor nincs baj - felelt Anna. - Más vidékre megyek
 25 9 |              nem adnálak többé oda - felelt Fabricius uram, és átkarolta
 26 9 |                Eredj fiam, Joánesz - felelt a takács. - Magadnak is
 27 9 |             de tartalmát nem értem - felelt szerényen Anna.~- Tegyünk
 28 9 |              Majd azt is megmondom - felelt Joánesz. - Mi odalenn a
 29 9 |               Ilyen a világ rendje - felelt Joánesz.~Anna erre elmondta
 30 9 |       hazakerülünk, elmondjuk neki - felelt Anna, és megszorította a
 31 9 |              Anna.~- Természetesen - felelt a királyleány. - Otthon
 32 9 |           kikötnek?~A diák nyugodtan felelt:~- Azt vélem, hogy azok
 33 9 |          Kázmér királyt szolgáltam - felelt a diák. - Azokból a híres
 34 9 |               A diák közömbös arccal felelt:~- Sokszor feltettem már
 35 9 |        királynak nincsenek barátai - felelt szomorúan a királyleány -,
 36 9 |                 Arra nem kerül sor - felelt Joánesz. - A hercegnő nyugodtan
 37 9 |            leányhang.~- Gyermekeim - felelt a hercegnő -, a nap már
 38 9 |              már nekem is akaratom - felelt makacskodva az előbbi hang.~-
 39 9 |          egyszer a hercegnő.~- Nem - felelt a királykisasszony. - Maholnap
 40 9 |       Félsz-e még?~- Már nem félek - felelt a királykisasszony -, mert
 41 9 |               Mert szeretlek téged - felelt Anna. - És ha te is szeretsz
 42 9 |                 Semmit sem akarunk - felelt még mindig térdepelve a
 43 9 |         Szolgádat sem éri bántalom - felelt a rablókirály -, bár megérdemelné,
 44 9 |            keresni fognak, Joánesz - felelt Anna. - Már csak azért is
 45 9 |         Bízzál a jó Istenben, diák - felelt a szamárhátról Anna. A diák
 46 9 |       számítani, mint a jó Istenre - felelt Joánesz. - Ha ő nem adja
 47 9 |            diák.~De az öregember nem felelt, hanem a föld felé fordítva
 48 9 |             Az öreg azonban most sem felelt. Csak ment fölfelé, meggörnyedt
 49 9 |              az öreg megint csak nem felelt. Csak hosszú idő múlva szólalt
 50 9 |     szabadságtokat, szegény öregek - felelt az ifjú. - Térjen mindenki
 51 9 |       bízatott.~- Jólesik hallanom - felelt a herceg -, hogy királyi
 52 9 |              miatt.~- Nos, jól van - felelt a herceg. - Sajnálom ugyan,
 53 9 |              Dehogynem hallottunk! - felelt Kornidesz uram, a vén főbíró. -
 54 9 |             tettem, ahogyan tettem - felelt Anna -, ha szolgálatot tettem
 55 9 |           megy férjhez.~- Akkor... - felelt, azazhogy akart volna felelni
 56 10|             van itt valaki?~Senki se felelt, csak a visszhang.~Kubiska
 57 10|             álmosan.~Miután senki se felelt, felemelkedett fektéből,
 58 10|        szemét.~- Nem vagyok én fiú - felelt a jövevény. - Lány vagyok
 59 10|           házamnál.~- Leány leszek - felelt hálatelt szívvel Jankó.
 60 10|       leánykát, Mihály?~- Találtam - felelt rejtélyesen a takács.~Dehogyis
 61 10|            jó, nagyságos fejedelem - felelt sötét arccal Jávorka.~-
 62 10|        Vannak ott nekem cimboráim! - felelt rejtélyesen Jankó. - Ne
 63 10|             én, akármivel vádolnak - felelt Jankó.~- Én most Rákóczi
 64 10|             bánom én, akármit tesz - felelt a takács. - Csak annyit
 65 10|              Igaz, sokat vétkeztem - felelt a haramiavezér. - Már régen
 66 10|            marad Rákóczi Ferenchez - felelt Jankó.~- Ki az a Rákóczi
 67 10|             letesszük a hűségesküt - felelt a főbíró, aki ravaszul úgy
 68 10|    Mindnyájan rablók voltunk eddig - felelt sötéten Dávidkó. - De megtértünk,
 69 11|   megtartod-e a szavad, keresztapa - felelt Beáta, és ezzel sarkon fordulva
 70 11|            nem tudok tanácsot adni - felelt a nádor.~Gondolkozott, gondolkozott
 71 12|             éppen azon gondolkozom - felelt a várúr.~- Ha fiam volna,
 72 12|        apjára emelte.~- Jól tetted - felelt az öreg.~- Még valami más
 73 12|        Korponai Pál. Egy csengő hang felelt a felhívásra:~- Kard, ki
 74 13|        végződik. És a vendéglátó így felelt:~- Szabályaink értelmében
 75 13|              addig kidőlhet alólad - felelt a főnök.~- Nem baj. Váradon
 76 13|            lovagokon kívül?~A Mester felelt:~- Itt a Bakonyban, mióta
 77 13|            szívére tette, amikor így felelt:~- Mondd meg, testvérem,
 78 13|               Harcosunk akar lenni - felelt vállat vonva a veszprémi
 79 13|        szerint történik, testvérem - felelt a veszprémi, és elfoglalta
 80 13|      rendünkbe.~- De barátunk volt - felelt az ítélőszékből az utazó.~-
 81 13|              járt futárunk nálatok - felelt az utazó a trónusról.~-
 82 13|            Consulatus.~- Már késő! - felelt egy ijedt hang a templom
 83 13|       megoldásához.~A templárius így felelt:~- A mi rendtörvényeinknek
 84 13|           tetszik utazásunk iránya - felelt a templárius.~Újabb és újabb
 85 13|      benneteket, én ezt megígértem - felelt a templárius, és most már
 86 13|          mint tusakodás a halállal - felelt a templárius még mindig
 87 13|       fordított a főnöknőnek, amikor felelt neki:~- Bár rendünk szabályai
 88 13|         terhe alatt. Fáradt vagyok - felelt a templárius. - Holnap még
 89 13|         vetette hátát, és már nem is felelt az izzó asszony szavaira.~~
 90 13|        égetni Győrben a németeket! - felelt most a templárius ugyanazon
 91 13|             senki a városiak közül - felelt a spanyol lovag olyan előkelőséggel,
 92 13|           Amikor szüksége lesz rám - felelt Roger.~És búcsúzáskor törvényeik
 93 13|              A templárius egyszerűen felelt:~- Oktay, a tatár főkán,
 94 13|           gróf maradt közönyös - így felelt a templárius szavaira:~-
 95 13|              gróf azonban áhítatosan felelt:~- Amíg szolgám mellettem
 96 13|          másvilági üdvösségünkért! - felelt egy asszony, akinek a legrosszabb
 97 13|            király után, Dalmáciába - felelt az elpusztított veszprémi
 98 13|            templárius lovag mogorván felelt:~- A mi rendünk törvényei
 99 13|             A templárius azonban nem felelt, csak hátat fordítva mormogott:~-
100 13| cselekedeteinkért hálára számítani - felelt a lovag. - Aki hálát vár:
101 13|              templárius egy szót sem felelt, csak hosszasabban felejtette
102 13|         menni, nem pedig a pokolba - felelt vállat vonva a lovag.~...
103 13|            is azt vélem, testvérem - felelt a veszprémi Nagymester. -
104 13|        világosságnak eredete az éj - felelt a veszprémi Mester.~~Amíg
105 13|              bölcs, okos embereket - felelt haragosan a templárius.
106 13|               mint valamely némber - felelt a Consulatus. - Ugyanezért
107 13|         magánytól, a szomorúságtól - felelt megcsukló hangon "Godofred". -
108 13|              és a királyné mellett - felelt Egézia.~~Pontius, a remete,
109 13|            király!~A remete komolyan felelt:~- Az akkor volt... Akkor
110 13|            szert tenni Béla király - felelt a templárius.~És midőn másnap
111 13|              Aztán latin nyelven így felelt:~- Nobis, circa maritima
112 13|           csak fogai csikorgatásával felelt. De mivel igen jól bírta
113 13|               A templárius csöndesen felelt:~- Menj ismét kolostorba,