Part

  1 6|           és a rút, bicegő Dandolo Anna meghódította, mert ismerte
  2 9|       város túsza legyen Fabricius Anna, a takácscéh atyamesterének
  3 9|            tudták régi időből.~II. ANNA MÁS VIDÉKRE KÖLTÖZIK~Hogyan
  4 9|         mindene volt az a gyermek.~Anna alig töltötte be tizenötödik
  5 9|           háza a piactéren állott, Anna tehát eleget láthatott az
  6 9|             amilyen szép Fabricius Anna. Ha templomba ment, anyjától
  7 9|            néni, volt éjjel-nappal Anna körül. Az tanította meg
  8 9|          De tudott írni és olvasni Anna, ami nagy szó volt abban
  9 9|     királynék se mindig.~Fabricius Anna ezt a nagy tudományát bizonyos
 10 9|      gyönyörűséges leánykád, a kis Anna, aki olyan jó szívvel, áldott
 11 9|      tartotta magát már erre -, de Anna a diák vezetése mellett
 12 9|   tekinteni az egész dolgot. A kis Anna, amikor előadták neki, hogy
 13 9|           akkor nincs baj - felelt Anna. - Más vidékre megyek egy
 14 9|    bizonyos Fabricius takácsmester Anna leánykáját. A pecsétet odaütötték
 15 9|            még üres volt. Oda majd Anna, a király leánya fog beköltözni,
 16 9|        valamennyi között Fabricius Anna. Habár voltak ott olyanok
 17 9|        bizony mégiscsak olyan volt Anna mellett, mint az Orion csillag
 18 9|            legcsöndesebb Fabricius Anna, s azért a legszebb valamennyi
 19 9|       sisakkal lépett a terembe.~- Anna királyleány nevében! - mondták,
 20 9|        halkan megszólalt Fabricius Anna:~- Én értek valamelyest
 21 9|            azon dolog felett, hogy Anna olvasni is tud, mint valami
 22 9|           tud, mint valami pap. De Anna ügyet sem vetett rájuk,
 23 9|       levélnek a tartalma az, hogy Anna királykisasszony nemsokára
 24 9|           értem - felelt szerényen Anna.~- Tegyünk próbát a bibliával.~-
 25 9|          az is latinul van - szólt Anna. - Eleget tanított reá Joánesz,
 26 9|            bibliát, és midőn abból Anna folyékonyan olvasott, azon
 27 9|         azt hittem, királyi húgom, Anna királykisasszony áll előttem,
 28 9|            érkezik királyi húgunk, Anna.~Fabricius Anna szerényen
 29 9|            húgunk, Anna.~Fabricius Anna szerényen lesütötte a szemét,
 30 9|       fogjátok tudni megérkezését.~Anna csodálkozva nézett Joáneszre.~-
 31 9|         várnagynál tudunk mindent. Anna királykisasszonynak azért
 32 9|  királykisasszony! - sóhajtott fel Anna. - Mennyi veszedelem fenyegeti
 33 9|           rendje - felelt Joánesz.~Anna erre elmondta a hűséges
 34 9|            elmondjuk neki - felelt Anna, és megszorította a hűséges
 35 9|          elsietett a fák alatt, és Anna egyedül maradt a kis kőlócán,
 36 9|          meséiből hallott odahaza. Anna nem volt hiú leány, de nem
 37 9|      nagyon hasonlít névrokonához, Anna királyleányhoz. Utóvégre
 38 9|          drága öltözetet a testén. Anna, ne légy hiú, akármit mondanak
 39 9|           neked. Te csak Fabricius Anna vagy, a kézsmárki takács
 40 9|    fejükről, és térdre ereszkedtek Anna előtt, miközben kezüket
 41 9|        felajánlja két öreg katona.~Anna zavarodottan állott talpra.~-
 42 9|       királykisasszony - ismételte Anna, és sietve megindult a kastély
 43 9|           szobájába tért Fabricius Anna, sokáig nem tudott elaludni.
 44 9|        királykisasszony.~Fabricius Anna megzavarodva, piros orcával
 45 9|           súgás-búgás keletkezett. Anna érezte, hogy most mind őt
 46 9|         egyhangúan folytak tovább.~Anna királykisasszony és Anna,
 47 9|           Anna királykisasszony és Anna, a kézsmárki takács leánya
 48 9|               kérdezte csodálkozva Anna.~- Természetesen - felelt
 49 9|           kottyant közbe Fabricius Anna.~- Joánesz sokat tud, amit
 50 9|    királynőm? - kérdezte Fabricius Anna.~- Mert a csillagok úgy
 51 9|     csillagok - mormogta Fabricius Anna. - Hiszen én csak egy takácsnak
 52 9|          szeretnék veled cserélni, Anna! Kell-e neked egész nap
 53 9|      maradj itt.~- És maradjon itt Anna is - esdekelt a királyleány,
 54 9|          kegyelmességét!~Fabricius Anna suttogva azt kérdezte a
 55 9|         sánta ördögtől - folytatta Anna.~- Miért fél a sánta ördögtől?~-
 56 9|           hang.~- És te, Fabricius Anna? - fordult szigorú szóval
 57 9|       leszel talán, takács leánya, Anna? ~A királykisasszony szenvedélyesen
 58 9|    átölelte egymást a két barátnő, Anna, a lengyel király leánya
 59 9|      szépen együtt fogjuk mondani.~Anna elkezdte, és a királyleány
 60 9|            nem találnak.~Fabricius Anna ekkor mélyen barátnője szemébe
 61 9|              Mondok neked valamit, Anna, hallgass reám. És ne mondj
 62 9|       kezét:~- Egy szót se többet, Anna. Ezt az önfeláldozást nem
 63 9|           nem fogadhatom el tőled.~Anna ekkor szelíd szóval fordult
 64 9|         beszélni.~- Hallgass reám, Anna, és nyomban látni fogod,
 65 9|      kezdete óta. Figyelj rám, kis Anna. Te gyermek vagy még hozzám
 66 9|            is lányuk, ha Fabricius Anna már nem is lesz. De a lengyel
 67 9|           istenke bogarát.~- A kis Anna pedig fogja magát, és hipp-hopp,
 68 9|           szorosabban ölelte át az Anna nyakát, és olyan forrón
 69 9| királykisasszony könnyei, és akkor Anna is sírdogálni kezdett. De
 70 9|           szeretlek téged - felelt Anna. - És ha te is szeretsz
 71 9|  megtalálták azt, akit kerestek.~- Anna, édes Annám, ne tedd ezt,
 72 9|      kétségbeesetten. De Fabricius Anna mozdulatlanul maradt helyén.
 73 9|   elfelejtették neki megmondani.~- Anna! - hangzott még egy sikoltás,
 74 9|           menekült el!~- Én vagyok Anna, a lengyel király lánya! -
 75 9|    féltérdre ereszkedett Fabricius Anna előtt, és a földre fektette
 76 9|            Mit akartok? - kérdezte Anna.~- Semmit sem akarunk -
 77 9|        ismétlé a kérdést Fabricius Anna, és minden ízében remegett.~-
 78 9|        semmi bántódás - szólt most Anna, és Joánesz fejére tette
 79 9|    felállhassak előtted?~Fabricius Anna kezével intett. Aztán megindult
 80 9|         ezek az ördögök.~Fabricius Anna, aki lassan beletalálta
 81 9|     kiderül a tévedés! - folytatta Anna.~- Minél később derüljön
 82 9|           fognak, Joánesz - felelt Anna. - Már csak azért is nyomunkba
 83 9|           hosszú, titkos útja van. Anna királyleány a fejedelemasszonnyal
 84 9|             mormogta elgondolkozva Anna -, hogy bennem az igazi
 85 9|           el birodalmam határához.~Anna és Joánesz kiléptek a sátorból.
 86 9|         felülhetsz reá, kis úrnőm.~Anna nyeregbe ült, és a csapat
 87 9|              felelt a szamárhátról Anna. A diák csüggedten emelte
 88 9|           a Lubomirszki herceghez?~Anna a nyeregből a Joánesz füléhez
 89 9|      Akihez nem akar férjhez menni Anna. Azért jött Zandecre. Apáca
 90 9|         volt ez. Azóta itt vagyok.~Anna mély részvéttel nézte a
 91 9|            hegyre? - vetette ellen Anna.~- Így biz a! - Ezen a diák
 92 9|          szamarat vezetve, amelyen Anna ült. Majd elmaradozva a
 93 9|           a rablókirálynak néznek!~Anna önkéntelenül engedelmeskedett
 94 9|            a csalás - fohászkodott Anna. - Kiderül, hogy érdemtelenért
 95 9|       szabadította ki a fogságból.~Anna szorongva állott a sziklafal
 96 9|             fél térdre ereszkedett Anna előtt.~- És te, deli hölgy,
 97 9|           neki nyújtsad!~Fabricius Anna végtelen zavarában eltakarta
 98 9|            fel reszketve Fabricius Anna.~VIII. A TAKÁCSLEÁNYÉ A
 99 9|            hosszadalmasan adta elő Anna történetét, amelyet mi már
100 9|        volt a nap a hegyek felett. Anna fázva burkolózott abba a
101 9|   Kézsmárkra megérkezett Fabricius Anna és Joánesz diák. Annát mindenki
102 9|            és ezer torok kiáltotta Anna nevét, az öreg Fabricius
103 9|            ahogyan tettem - felelt Anna -, ha szolgálatot tettem
104 9|   szokáshoz illik. Gyere csak elő, Anna!~De nem kellett nagyon keresgélni
105 9|           mondta nagy bátran a kis Anna...~Fabricius uram elámulva
106 9|            van eljegyzett mátkája, Anna királyleány.~A Lubomirszki
107 9|       felsóhajtott:~- Csak volt... Anna királyleány kolostorba vonult,
108 9|       azazhogy akart volna felelni Anna, ha az arcát el nem önti