Part

3501 9 |                érdemtelenért ontja vérét.~A páncélos vitézek, mint megannyi
3502 9 |                 az elszórt rablócsapatra. A fáradt, kimerült rablónép
3503 9 |           rablónép ellenállni sem próbált a vitézeknek. Eszeveszett
3504 9 |                  futással menekült lefelé a hegyről. A vitézek sziklákat
3505 9 |                menekült lefelé a hegyről. A vitézek sziklákat görgettek
3506 9 |                csak úgy mennydörgött belé a hegy. Viszta, a "nemes lovag"
3507 9 |         mennydörgött belé a hegy. Viszta, a "nemes lovag" legelöl futott,
3508 9 |                 szembeszállni elleneivel.~A páncélos vitézek bevégezték
3509 9 |                  munkájukat. Visszatértek a fennsíkra. Legelöl egy deli,
3510 9 |              fehér toll lengett sisakján. A fehér köpenyegén levő kettős
3511 9 |             kettős kereszt hirdette, hogy a lovag fiatal kora dacára
3512 9 |                  kora dacára már megjárta a Szentföldet.~A négy öregember
3513 9 |                   megjárta a Szentföldet.~A négy öregember levett süveggel
3514 9 |             Kázmér herceg szabadította ki a fogságból.~Anna szorongva
3515 9 |          fogságból.~Anna szorongva állott a sziklafal mellett. Vajon
3516 9 |                 Mily haragra fog lobbanni a herceg, ha megtudja, hogy
3517 9 |                 nem menyasszonya az, akit a rablók kezéből kiszabadított.~
3518 9 |             rablók kezéből kiszabadított.~A herceg már közeledett is
3519 9 |            királyi szűz, fogadd hódolatát a te eljegyzett mátkádnak,
3520 9 |              zavarában eltakarta az arcát a két kezével, és sírva fakadt.~-
3521 9 |           reszketve Fabricius Anna.~VIII. A TAKÁCSLEÁNYÉ A KORONA~A
3522 9 |                Anna.~VIII. A TAKÁCSLEÁNYÉ A KORONA~A diák megköszörülte
3523 9 |                   A TAKÁCSLEÁNYÉ A KORONA~A diák megköszörülte a torkát,
3524 9 |               KORONA~A diák megköszörülte a torkát, és nagyot köhintve
3525 9 |                 Térdre ereszkedett, amire a herceg nyomban talpra állott.~-
3526 9 |                     Hogyan? - pattant fel a herceg. - Érdemtelenre pazaroltam
3527 9 |                 királyi mátkám még mindig a rablók fogságában van?~-
3528 9 |                 kegyelmes herceg, nincsen a rablók fogságában. Ő szabad.
3529 9 |                   mert ím, halljad, ki ez a leány, akinek őrizete atyjától
3530 9 |                 Jólesik hallanom - felelt a herceg -, hogy királyi mátkám
3531 9 |              idegen. Halljam tehát, ki ez a leány, akinek megmentőjévé
3532 9 |                akinek megmentőjévé lettem a véletlen folytán.~Joánesz
3533 9 |              ismerünk. Lubomirszki herceg a diák előadása alatt sokszor
3534 9 |                   Fabricius Annára, arcán a csodálkozás és bámulat kifejezése
3535 9 |                 Joánesz előadása végén. - A király nem mulasztja el
3536 9 |          hősiességed nem vetekszik-e akár a legnemesebb lovagéval is!
3537 9 |                 herceg - lépett ekkor elő a diák. - Engedd meg, hogy
3538 9 |                   bizonyosan hallotta már a zandeci kastély megtámadtatásának
3539 9 |                 kastély megtámadtatásának a hírét. Nagy nyugtalanságban,
3540 9 |                     Nos, jól van - felelt a herceg. - Sajnálom ugyan,
3541 9 |                   hogy bántódás ne érjen.~A diák ékes szavakban köszönte
3542 9 |               ékes szavakban köszönte meg a herceg jóindulatát, s ekkor
3543 9 |                  s ekkor már kelőben volt a nap a hegyek felett. Anna
3544 9 |              ekkor már kelőben volt a nap a hegyek felett. Anna fázva
3545 9 |               Anna fázva burkolózott abba a vékony köpönyegbe, amit
3546 9 |                 Zandecről magával hozott. A herceg észrevette fázását,
3547 9 |             herceg kísérőül adott vitézei a város kapujáig kísérték
3548 9 |               kapujáig kísérték Annát, és a kapun belül ott tolongott
3549 9 |                 kapun belül ott tolongott a város apraja-nagyja. Ott
3550 9 |                   apraja-nagyja. Ott volt a város öreg főbírója ünnepi
3551 9 |           főbírója ünnepi öltözetében, és a harangok megkondultak a
3552 9 |                   a harangok megkondultak a tornyokban. Ezer és ezer
3553 9 |                 Annak volt csak jó dolga.~A vén diákot ezer kéz simogatta,
3554 9 |        mondogatták jobbról is, balról is.~A nagy szeretetből csaknem
3555 9 |                  csaknem lehúzták lováról a vén diákot.~Joánesz pedig
3556 9 |                   tartották bevonulásukat a városba, és mindnyájan nagyon
3557 9 |                   öreg Fabricius csóválta a fejét, míg szeme könnybe
3558 9 |            dehogyis adnám még egyszer oda a leányomat!~Annának az első
3559 9 |        hallottak-e hírt arról, mi történt a királyleánnyal és a többi
3560 9 |               történt a királyleánnyal és a többi szepesi leányokkal.~-
3561 9 |                    felelt Kornidesz uram, a vén főbíró. - Kimenekültek
3562 9 |                vén főbíró. - Kimenekültek a föld alatti úton a kastélyból,
3563 9 |           Kimenekültek a föld alatti úton a kastélyból, és most már
3564 9 |               valamennyien otthon vannak. A királykisasszony Krakkóban,
3565 9 |               királykisasszony Krakkóban, a szepesi leányok pedig otthon,
3566 9 |                otthon, az anyjuk mellett. A lengyel királynak már meg
3567 9 |              írása, hogy ezentúl elengedi a túszokat a szepességieknél
3568 9 |               ezentúl elengedi a túszokat a szepességieknél örök időre.
3569 9 |               derekasan viselte magát egy a szepesi leányok közül. Ezt
3570 9 |                   szolgálatot tettem vele a Szepességnek.~Egy fél esztendő
3571 9 |                   nevezetes vendége volt, a Lubomirszki herceg, a király
3572 9 |               volt, a Lubomirszki herceg, a király unokaöccse látogatta
3573 9 |                  unokaöccse látogatta meg a várost díszes kíséretével,
3574 9 |             várost díszes kíséretével, és a kézsmárkiak nem tudták kitalálni,
3575 9 |                    hogy minek köszönhetik a nagyszerű szerencsét.~De
3576 9 |                nevetett is magában előre. A Lubomirszki herceg Fabricius
3577 9 |        Lubomirszki herceg Fabricius uram, a takácsmester után tudakozódott.
3578 9 |                 Elvezették annak házához, a herceg pedig levett föveggel
3579 9 |              pedig levett föveggel lépett a házigazda elé.~- Leánykérőbe
3580 9 |              mester uram. Feleségül kérem a leányát, akit olyan kiváló
3581 9 |                akinek olyan szív dobogjon a kebelében, mint a mester
3582 9 |                dobogjon a kebelében, mint a mester uram leányáéban.~
3583 9 |                  Fabricius uram kapkodott a szavak után, a váratlan
3584 9 |                  kapkodott a szavak után, a váratlan leánykéréstől.
3585 9 |                  szerint ott hallgatózott a szomszéd szobában.~- Én
3586 9 |                szobában.~- Én nem lehetek a herceg felesége - mondta
3587 9 |             felesége - mondta nagy bátran a kis Anna...~Fabricius uram
3588 9 |              kérdezte megdöbbenve.~- Mert a hercegnek van eljegyzett
3589 9 |                mátkája, Anna királyleány.~A Lubomirszki herceg felsóhajtott:~-
3590 9 |                   ha az arcát el nem önti a pirosság, és szavak jöttek
3591 9 |                     Ilyent még nem látott a világ, hogy egy takácsmester
3592 9 |                vegye feleségül - sipogták a vénasszonyok.~De Joánesz,
3593 9 |            vénasszonyok.~De Joánesz, akit a herceg udvarmesterének nevezett
3594 9 |             királyleányok akkor is, midőn a boldogságunk függ tőle.~
3595 9 |                   hogyan szőjem én tovább a vásznat, mikor a leányomból
3596 9 |                   tovább a vásznat, mikor a leányomból hercegné lett?
3597 9 |                 azért csak szőtte az öreg a leányának.~- Kell a vászon
3598 9 |                  öreg a leányának.~- Kell a vászon a hercegnéknek is -
3599 9 |                leányának.~- Kell a vászon a hercegnéknek is - mondta
3600 9 |               nézegette sárga csizmáját.~~A krónikaíró a történet teljessége
3601 9 |                  csizmáját.~~A krónikaíró a történet teljessége kedvéért
3602 9 |                   feljegyzi, hogy ugyanaz a Kázmér Lubomirszki herceg,
3603 9 |                   Lubomirszki herceg, aki a kézsmárki takács leányát,
3604 9 |                  És királynővé koronázták a feleségét is.~(1911)~ ~
3605 10|                                           A JANKÓ~I. TIZENHAT VÁROS~
3606 10|                   erszénye. Hiába vájkált a jó király a ládafiában:
3607 10|                 Hiába vájkált a jó király a ládafiában: üres volt az,
3608 10|            Hajdanában ilyesmi is megesett a királyokkal, különösen gyakran
3609 10|                 különösen gyakran kiürült a pénzes fiók Zsigmond királynál,
3610 10|             királynál, ki nem igen tudott a pénzzel bánni. Még ha tudott
3611 10|          felemésztett minden költséget az a sok török háború, amely
3612 10|              amely szakadatlanul tartott. A háborúhoz nemcsak vitéz
3613 10|                szívesen feláldozza életét a király parancsára, de pénz
3614 10|                  volt készülőben.~Hívatja a király az udvarmesterét,
3615 10|               Könnyelmű, vidám, mint akár a királya, akit másik hazájából
3616 10|                  Baj van, Korinszky. Üres a pénzes láda.~A lengyel megvakarta
3617 10|            Korinszky. Üres a pénzes láda.~A lengyel megvakarta az üstökét.~-
3618 10|                   Már megint! Pedig éppen a múlt héten tettünk bele
3619 10|                   lenni, ha el nem viszik a hitelezők. Legelsőbb is
3620 10|            Legelsőbb is mindjárt Börvely, a budai mészáros jelentkezett,
3621 10|         jelentkezett, amikor neszét vette a talléroknak. Hozta a kontót.
3622 10|                vette a talléroknak. Hozta a kontót. Be sok húst esztek!
3623 10|                 háromszor kerül pecsenye, a kontó pedig mégis nagy volt.
3624 10|                 Kifizettem. Alig húzta ki a mészáros a lábát, beállít
3625 10|                  Alig húzta ki a mészáros a lábát, beállít Haduci, az
3626 10|                Haduci, az uzsorás, akitől a minap száz tallért kértél
3627 10|                 minap száz tallért kértél a nevemben. Az a száz tallér
3628 10|             tallért kértél a nevemben. Az a száz tallér azóta kamatjaival
3629 10|            Kifizettem. Az uzsora után jön a csizmadia, aki a minap a
3630 10|                 után jön a csizmadia, aki a minap a csizmámat talpalta.
3631 10|                  a csizmadia, aki a minap a csizmámat talpalta. Summa
3632 10|               udvarmester keresztbe fonta a karját hosszú köntöse felett.~-
3633 10|               tegyek zálogba? Ha csak ezt a vén koponyámat nem. Ami
3634 10|                Ami ezüstnemű, ékszer volt a házban, már a múlt esztendőben
3635 10|                 ékszer volt a házban, már a múlt esztendőben elvittük
3636 10|                 múlt esztendőben elvittük a izmaelitához. Nem találsz,
3637 10|              házban egy ezüstbicsakot se.~A király türelmetlenül dörzsölte
3638 10|                   türelmetlenül dörzsölte a feje búbját.~- Igaz, igaz,
3639 10|                használom evés közben. Hát a téli ruhák dolgában hogy
3640 10|                   Minek heverne itthon ez a sok téli bunda, sapka? Vidd
3641 10|                   téli bunda, sapka? Vidd a zálogoshoz.~Korinszky csuklott
3642 10|            zálogoshoz.~Korinszky csuklott a keserves nevetéstől.~- Alighogy
3643 10|              Zsigmond ugyancsak dörzsölte a fejét.~- Nem emlékszem ugyan,
3644 10|               Korinszky, mindenáron pénz. A végvárak hadinépe újesztendő
3645 10|               valamennyi, üresen maradnak a várak. Akkor aztán a török
3646 10|             maradnak a várak. Akkor aztán a török bántódás nélkül lépheti
3647 10|                bántódás nélkül lépheti át a határt. Gondolkozz, Korinszky.
3648 10|                Korinszky. Szedd össze azt a kis eszedet. Néha nagyon
3649 10|               gondolkozott. Összeráncolta a homlokát, kimeresztette
3650 10|                   homlokát, kimeresztette a szemét. A király szelíden
3651 10|                   kimeresztette a szemét. A király szelíden biztatta:~-
3652 10|                   Korinszky, mintha abban a percben jutott volna valami
3653 10|             Kiszorítottam. Tegyük zálogba a lengyel királynál a szepesi
3654 10|               zálogba a lengyel királynál a szepesi városokat.~- Mit
3655 10|                városokat.~- Mit beszélsz? A szepesi városokat?~- Úgy
3656 10|                 Úgy van, fölséges király. A lengyel király úgyis szeret
3657 10|                 huncut az öreg. Régen fáj a foga a szepesi városokra,
3658 10|                 az öreg. Régen fáj a foga a szepesi városokra, amelyek
3659 10|               ország határán vannak. Azok a városok a legjobb adófizetők.
3660 10|            határán vannak. Azok a városok a legjobb adófizetők. Fizessék
3661 10|                  Fizessék ezentúl az adót a lengyel királynak. Majd
3662 10|               pénzünk lesz, visszaváltjuk a zálogot a lengyel királytól.~-
3663 10|                   visszaváltjuk a zálogot a lengyel királytól.~- Nagy
3664 10|                     Menj, és tedd zálogba a városokat.~Korinszky ment.
3665 10|                 város egyszerre elszakadt a hazától. Nem karddal, fegyverrel
3666 10|              Hiába búsultak, szomorkodtak a városok lakosai, nekik ezentúl
3667 10|                 igazgatták őket. De azért a szepességiek sohasem felejtették
3668 10|                  el, hogy ők mindamellett a magyar hazához tartoznak,
3669 10|                Magyarország felé szállott a sóhajtásuk, és a régi városházakban
3670 10|                 szállott a sóhajtásuk, és a régi városházakban ott őrizték
3671 10|                 városházakban ott őrizték a disznóbőrbe kötött nagy
3672 10|                nagy könyveket, amelyekben a magyar törvények foglaltattak.
3673 10|            maradtak, pedig egyik esztendő a másik után múlott. Zsigmondnak
3674 10|                hogy visszaválthatta volna a zálogot. Az utána következő
3675 10|           királyoknak is más gondja volt. A szepesi városok maradtak
3676 10|                 királynál.~Egyik esztendő a másik után múlt el. Azok
3677 10|                  másik után múlt el. Azok a házak, amelyek Zsigmond
3678 10|                 kezébe is botot adnak. De a szepességiek még se rombolták
3679 10|          szepességiek még se rombolták le a düledező házakat. Mert ezeknek
3680 10|            düledező házakat. Mert ezeknek a házaknak a falába kőbe vésetten
3681 10|                   Mert ezeknek a házaknak a falába kőbe vésetten volt
3682 10|                  ő szomorú számkivetésük. A gyerekeket odavezették a
3683 10|                  A gyerekeket odavezették a régi házak falához, és az
3684 10|                  az öregek megmagyarázták a fiatalabbaknak, hogy mit
3685 10|                 az évszám. Múltak, múltak a százesztendők, de a régi
3686 10|                múltak a százesztendők, de a régi házak még mindig helyükön
3687 10|                  ti magyarok vagytok.~II. A BOLONDOS KUBISKA~A mi történetünk
3688 10|                    II. A BOLONDOS KUBISKA~A mi történetünk idejében -
3689 10|                 mi történetünk idejében - a városok már sok száz esztendeje
3690 10|                   ugyancsak zálogban volt a lengyel királynál.)~Ez a
3691 10|                  a lengyel királynál.)~Ez a Kubiska Mihály nevezetes
3692 10|              amely apáról fiára szállott. A Kubiskák mindig takácsok
3693 10|               voltak.~Volt is kelendősége a Kubiska uram vásznának.
3694 10|               Kubiska uram vásznának. Még a lengyel királyné is nála
3695 10|              királyné is nála szerezte be a szükségletét, de még más
3696 10|                  volt. Nem ült ám odahaza a műhelyében, hogy odavárja
3697 10|                 műhelyében, hogy odavárja a vevőket. Habár talán a vevők
3698 10|           odavárja a vevőket. Habár talán a vevők otthon is felkeresték
3699 10|                Egy jó tréfáért elment még a szomszéd tartományba is.
3700 10|                 Örökösen nevetésre állott a szája. Nem tudta ő, mi a
3701 10|                  a szája. Nem tudta ő, mi a szomorúság. A jókedve miatt
3702 10|                 tudta ő, mi a szomorúság. A jókedve miatt aztán nem
3703 10|                másképpen Podolinban, mint a bolondos Kubiska. Pedig
3704 10|                  táncra kerekedett.~Ezzel a bolondos Kubiskával történt
3705 10|                  amint egyszer jött volna a krakkói vásárról a nagy
3706 10|                  volna a krakkói vásárról a nagy szekerével, útközben
3707 10|                 nagy szekerével, útközben a zivatar beszorította a tüzes
3708 10|           útközben a zivatar beszorította a tüzes barátok kolostorába
3709 10|                   barátok kolostorába ott a határszélen.~A tüzes barátok
3710 10|            kolostorába ott a határszélen.~A tüzes barátok kolostora
3711 10|                 is volt az kolostor, csak a neve volt az. A szent életű
3712 10|            kolostor, csak a neve volt az. A szent életű barátok régen
3713 10|                  régen elköltöztek onnan. A falak, tetők összeomlottak,
3714 10|             eltüzelték, az üres ablakokon a szél járt ki és be. A tüzes
3715 10|           ablakokon a szél járt ki és be. A tüzes barátok kolostorának
3716 10|              barátok kolostorának az volt a híre, hogy itt húzódnak
3717 10|                hogy itt húzódnak meg azok a rablók és haramiák, akik
3718 10|             veszélyeztetik. El is kerülte a kolostor környékét minden
3719 10|             Mihály mégis ott húzódott meg a furmányos szekerével. Nem
3720 10|               lett volna istenfélő, hanem a bolondos Kubiska már olyan
3721 10|                   Nagy hűhóval hajtott be a kolostor kapuján. Döngött
3722 10|                 kolostor kapuján. Döngött a kapualj a nehéz kerekektől.
3723 10|                kapuján. Döngött a kapualj a nehéz kerekektől. Kubiska
3724 10|             valaki?~Senki se felelt, csak a visszhang.~Kubiska nem is
3725 10|                  termet, amely védve volt a zivatartól. A falak feketék
3726 10|                  védve volt a zivatartól. A falak feketék a koromtól,
3727 10|               zivatartól. A falak feketék a koromtól, a szoba közepén
3728 10|                 falak feketék a koromtól, a szoba közepén tűz maradványa.
3729 10|             maradványa. Kubiska szétrúgta a csizma sarkával a hamut.
3730 10|               szétrúgta a csizma sarkával a hamut. Egy-két kis parázs
3731 10|              Egy-két kis parázs pislákolt a hamuban.~- Úgy látszik,
3732 10|                 nem régen mentek el innen a vendégek - mormogta magában,
3733 10|                  magában, és leheveredett a bundájára. Már éppen szunyókálni
3734 10|                 csendes lépéseket hallott a feje felett.~- Ki jár itt? -
3735 10|                   előtte. Rongyos bocskor a lábán, a sapkája mellett
3736 10|                  Rongyos bocskor a lábán, a sapkája mellett madártoll;
3737 10|                sapkája mellett madártoll; a köntöse rongyos, mint egy
3738 10|                   Mihály, és megdörzsölte a szemét.~- Nem vagyok én
3739 10|                Nem vagyok én fiú - felelt a jövevény. - Lány vagyok
3740 10|               csak fiúruhában járok.~- Mi a manó! Hát miért jársz fiúruhában?~-
3741 10|                   tetőtől talpig megnézte a gyermeket. Finom metszésű
3742 10|          Tíz-tizenkét esztendős lehetett, a szeme éhesen tapadt arra
3743 10|                  szeme éhesen tapadt arra a sonkacsontra, amelyből Kubiska
3744 10|                     Éhes vagy? - kérdezte a takács.~A gyermek némán
3745 10|                vagy? - kérdezte a takács.~A gyermek némán bólintott.~
3746 10|                  gyermek némán bólintott.~A takács odatolta elébe a
3747 10|                   A takács odatolta elébe a tarisznyáját.~- Egyél, lakjál
3748 10|              Kubiska takács Podolinból.~- A bolondos Kubiska - nevetett
3749 10|               bolondos Kubiska - nevetett a gyermek.~- Az, lelkem. Ezen
3750 10|               gyermek.~- Az, lelkem. Ezen a néven ismernek engem három
3751 10|              országban. No, de egyél már.~A rongyos kis idegent nem
3752 10|             biztatni. Alaposan nekilátott a tarisznya tartalmának. Evett,
3753 10|                Gyakorlott kézzel forgatta a Kubiska ezüstnyelű kését,
3754 10|               ezüstnyelű kését, levakarta a sonkacsontot az utolsó morzsáig,
3755 10|                 az utolsó morzsáig, aztán a csontnak esett neki. Harapta,
3756 10|            kérdezte hosszú hallgatás után a podolini takács.~- Jankónak
3757 10|                Csak egyszerűen én vagyok: a Jankó.~- Sohase volt más
3758 10|                    Sohase volt más neved?~A gyermek elgondolkozott.~-
3759 10|                 aranyos kardja, és ő volt a vár ura. Mindig azt kérdezte
3760 10|             sarkantyús csizmácskát húztak a lábomra. Szoknyácska helyett
3761 10|             öltöztettek, és az apám attól a naptól fogva Jankónak hívott.
3762 10|                   arra, hogyan kell bánni a fegyverrel. Szóval fiú lettem,
3763 10|             Mihály hitetlenkedve csóválta a fejét.~- Folytasd, Jankó,
3764 10|                   Habár nagyon kételkedem a szavaidban.~- Már pedig
3765 10|                 annyi szolgánk volt, mint a fűszál. Várban laktunk,
3766 10|                neve napján ágyúk dörögtek a bástyákról.~- Álmodtad te
3767 10|                 te ezt, Jankó. Hol van az a vár?~- Ha én azt tudnám -
3768 10|                 én azt tudnám - sóhajtott a koldusgyermek -, régen visszamentem
3769 10|                   ismertem én az utat, se a tájat, legfeljebb a szomszédos
3770 10|                    se a tájat, legfeljebb a szomszédos erdőket, ahonnan
3771 10|               szomszédos erdőket, ahonnan a vár tornyai már látszottak.
3772 10|                   kalandoztam az erdőben, a cselédeink messzire elkódorogtak,
3773 10|                 Mihály közbeszólt:~- Ezek a kóbor koldusok a legveszedelmesebbek.
3774 10|                     Ezek a kóbor koldusok a legveszedelmesebbek. Bejárnak
3775 10|              megszoktam, hogy fiú legyek. A Harimbasi kolduscsapata
3776 10|              amelynél legutoljára voltam. A lengyel városokat járja,
3777 10|            tolvajok. Ha valakit megfognak a Harimbasi bandájából, azt
3778 10|            Vándoroltunk, vándoroltunk, és a koldusok mindenütt loptak.
3779 10|                  akkor el akartam szökni. A koldusbandának törvényei
3780 10|   engedetlenkedőket bíró elé állítják, és a bíró maga Harimbasi. Legtöbbször
3781 10|               maga Harimbasi. Legtöbbször a halál a büntetés, amit a
3782 10|            Harimbasi. Legtöbbször a halál a büntetés, amit a bíró maga
3783 10|                  a halál a büntetés, amit a bíró maga hajt végre.~-
3784 10|                hasznom volna nekem abból? A banda is elveszítené egy
3785 10|                Maradj te csak meg, Jankó, a koldulásnál, azt nagyon
3786 10|              könyörögni az emberekhez, és a vásárokon az én sapkámba
3787 10|          vásárokon az én sapkámba hullott a legtöbb rézgaras. Néha még
3788 10|                  akadt. Mikor beszámoltam a keresetről, Harimbasi megveregette
3789 10|                    Harimbasi megveregette a vállam.~- Látod, jól tettem,
3790 10|               Haragosan felkiáltott:~- Ó, a pokolra való! Még megdicsért!~-
3791 10|                  föld alatti barlang volt a Harimbasi tanyája a Dunajecz
3792 10|                  volt a Harimbasi tanyája a Dunajecz folyó völgyében -
3793 10|               folyó völgyében - folytatta a Jankó. - Nagy volt a barlang,
3794 10|            folytatta a Jankó. - Nagy volt a barlang, itt húzódtak meg
3795 10|                 barlang, itt húzódtak meg a koldusok, ha vándorútjukról
3796 10|            tivornyáztak, itt rejtették el a zsákmányt. Nem is lett volna
3797 10|               volna addig semmi baj, amíg a félszemű Dávidkó, a rablóvezér
3798 10|                  amíg a félszemű Dávidkó, a rablóvezér egy csillagos
3799 10|                  éjszakán meg nem rohanja a barlangot az embereivel.
3800 10|                 Hej, milyen harc volt az! A koldusok nem hagyták a barlangjukat,
3801 10|                    A koldusok nem hagyták a barlangjukat, de még a zsákmányukat
3802 10|            hagyták a barlangjukat, de még a zsákmányukat se. Folyt a
3803 10|                  a zsákmányukat se. Folyt a vér patakokban. A félszemű
3804 10|                   Folyt a vér patakokban. A félszemű Dávidkó akkor azt
3805 10|                  hogy nagy máglyát rakott a barlang elébe, és kifüstölte
3806 10|                onnan az egész társaságot. A koldusok menekültek, amerre
3807 10|                 magával. Azóta itt vagyok a tüzes barátok kolostorában,
3808 10|                 kolostorában, és vigyázok a házra, amíg Dávidkó odajár
3809 10|                 az embereivel. Most éppen a lublói országúton állnak
3810 10|                  állnak lesben, és várják a krakkói vásárról hazatérő
3811 10|                 mert bizony nem látod meg a reggelt. Dávidkó nagyon
3812 10|                   neki, mint egy falevél.~A podolini takács csóválta
3813 10|                  podolini takács csóválta a fejét.~- Ejnye, ejnye, de
3814 10|                 másfelé veszem az utamat, a hegyeken keresztül. De hátha
3815 10|                  gyerek?~Jankó összefonta a két kezét.~- Higgyél nekem,
3816 10|                  ha gyémántból lett volna a szíved, akkor is összetörött
3817 10|                Jankó térdre vetette magát a takács előtt. Esdekelve
3818 10|               előtt. Esdekelve emelte fel a kezét.~- Azért mondtam el
3819 10|                 el mindent, hogy megessen a szíved rajtam. Hogy megsajnálj,
3820 10|                 hogy elvigyél engem erről a helyről. Én kisleány vagyok,
3821 10|                 vagyok, nem itt van nekem a helyem. Vigyél el, Kubiska
3822 10|           vihetnélek én téged? - kérdezte a takács.~- Akárhová, csak
3823 10|                  Akárhová, csak el innen. A testem, a lelkem undorodik
3824 10|                  csak el innen. A testem, a lelkem undorodik ettől az
3825 10|              valami dolgon. Aranyból volt a szíve, megszerette az elhagyott
3826 10|                   Jankó sírva csókolgatta a takács kezét.~- Áldjon meg
3827 10|                  az Isten, Kubiska bácsi.~A takács megállott.~- Még
3828 10|               járnod. Maskarát nem tartok a házamnál.~- Leány leszek -
3829 10|                 Kubiska Mihály előkereste a szekerét, felültette maga
3830 10|          felültette maga mellé Jankót, és a csillagos, csendes éjszakában
3831 10|              csendes éjszakában elhagyták a tüzes barátok kolostorát.
3832 10|                 tüzes barátok kolostorát. A takács ismert minden utat
3833 10|                 takács ismert minden utat a hegyek között, de Jankó
3834 10|                   találkozunk Dávidkóval.~A szekér csendesen görgött
3835 10|                  szekér csendesen görgött a hegyek között. A fenyveserdők
3836 10|                  görgött a hegyek között. A fenyveserdők között nagy
3837 10|                   csend volt.~Így adta el a vásznát a krakkói vásáron
3838 10|               volt.~Így adta el a vásznát a krakkói vásáron Kubiska
3839 10|                   vásáron Kubiska Mihály, a podolini takács, és hozott
3840 10|                kimosdatták, kiöltöztették a takács podolini házában,
3841 10|                világszép gyermeket talált a tüzes barátok kolostorában.
3842 10|         kolostorában. Jankó elszokott már a szoknyaviselettől, eleinte
3843 10|                  sehogy se tudott mozogni a csipkés, fodros holmicskákban,
3844 10|             fodros holmicskákban, amikkel a jó Kubiska Mihály teleakasztotta.
3845 10|                   és fülbevalót akasztott a fülébe. A legközelebbi vasárnapon,
3846 10|            fülbevalót akasztott a fülébe. A legközelebbi vasárnapon,
3847 10|                amikor az istenfélő takács a templomba indult, beszólott
3848 10|      szobácskájába:~- Elvinnélek magammal a templomba, Jankó, de azt
3849 10|                felelet helyett kigombolta a ruhácskáját a nyakán. Ott
3850 10|                  kigombolta a ruhácskáját a nyakán. Ott függött egy
3851 10|                  Amióta emlékezem, mindig a nyakamban van.~- No, hát
3852 10|          megkereszteltek valamikor. Gyere a templomba.~Így szólt a takács,
3853 10|              Gyere a templomba.~Így szólt a takács, és kézen fogta Jankó
3854 10|               Szépen, csendesen ballagtak a régi kolostor templomába.
3855 10|                 régi kolostor templomába. A polgárok megszólongatták
3856 10|                 Mihályt:~- Hol vetted ezt a világszép leánykát, Mihály?~-
3857 10|             Találtam - felelt rejtélyesen a takács.~Dehogyis mondta
3858 10|            Dehogyis mondta volna el, hogy a tüzes barátok kolostorából,
3859 10|              Jankót. Hiszen akkor tán még a városon se engedték volna
3860 10|                   engedték volna be őket. A podolini kapukat este bezárták.
3861 10|               Idegeneknek nem volt szabad a városban maradni. Hát még
3862 10|            maradni. Hát még olyannak, aki a tüzes barátok kolostorából
3863 10|              volna senki se ámuló szemmel a gyönyörű leánykát, mint
3864 10|                tizenhat szepesi városban.~A Kubiska Mihály hiúságának
3865 10|                   Már csak meghagyta neki a nevét. Ugyan hogyan is nevezhette
3866 10|                után még Raffaidesz János, a podolini polgármester is
3867 10|             polgármester is megszólította a takácsot.~- Hol vette ezt
3868 10|                 takácsot.~- Hol vette ezt a szép gyermeket, Kubiska
3869 10|                gyermeket, Kubiska uram?~- A krakkói vásáron rám bízta
3870 10|                vettem magamhoz - hazudott a takács.~A polgármester biccentett
3871 10|             magamhoz - hazudott a takács.~A polgármester biccentett
3872 10|                  pedig így szólt Jankóhoz a takács:~- Én a jövő héten
3873 10|                   Jankóhoz a takács:~- Én a jövő héten útra kelek. Itt
3874 10|               héten útra kelek. Itt marad a Zita néni, majd ő vigyáz
3875 10|                  Addig nem nyugszom, amíg a te édesapádat, azt a hatalmas
3876 10|                 amíg a te édesapádat, azt a hatalmas várurat meg nem
3877 10|               visszaadlak az édesapádnak.~A takács a következő héten
3878 10|                  az édesapádnak.~A takács a következő héten elutazott.
3879 10|                következő héten elutazott. A Zita néni gondjaira bízta
3880 10|                 Zita néni gondjaira bízta a gyermeket. Az idő pedig
3881 10|              pedig telt-múlt. Egyik hónap a másik után szaladt, Kubiska
3882 10|                 sehogy se tudta megszokni a szoknyaviseletet, de még
3883 10|          szoknyaviseletet, de még kevésbé a nyugodalmas életet a kőházban.
3884 10|              kevésbé a nyugodalmas életet a kőházban. Gyermekkora óta
3885 10|                egy olyan ruhát, amilyenbe a fiatal leventék jártak abban
3886 10|               elfogtak egy híres haramiát a hegyek között. Nyomban halálra
3887 10|                  Nyomban halálra ítélték, a podolini piacon felállították
3888 10|             podolini piacon felállították a vesztőhelyet, és eljött
3889 10|                 skarlátpiros köpönyegében a lublói hóhér. Ott vitték
3890 10|               lublói hóhér. Ott vitték el a piacon kétkerekű kordén
3891 10|                   piacon kétkerekű kordén a haramiát. A keze hátra volt
3892 10|              kétkerekű kordén a haramiát. A keze hátra volt kötve, fegyveres
3893 10|               fegyveres katonák lépkedtek a szekér mellett.~Jankó kisasszony
3894 10|                   nénivel. Mikor meglátta a haramiát, csak felkiáltott:~-
3895 10|                   felkiáltott:~- Dávidkó!~A haramia is nyomban megismerte.~-
3896 10|                ilyen ismeretségei vannak? A polgármester felemelte ezüstfejű
3897 10|               titok lappang. Fogjátok meg a haramia ismerősét, Jankó
3898 10|             ismerősét, Jankó kisasszonyt.~A főbíró szavára megállott
3899 10|                  főbíró szavára megállott a vesztőhely felé igyekező
3900 10|           vesztőhely felé igyekező menet. A szekéren a haramia körülnézett;
3901 10|                igyekező menet. A szekéren a haramia körülnézett; rút,
3902 10|         körülnézett; rút, sebhelyes arcán a menekülés reménye villant
3903 10|              köteleit, aztán eltaszította a hóhért maga mellől. Majd
3904 10|                   mellől. Majd megragadta a kordé lőcsét, letépte azt,
3905 10|                   és feje felett forgatva a súlyos fadarabot, a tömeg
3906 10|              forgatva a súlyos fadarabot, a tömeg közé rontott.~- Fogjátok
3907 10|                   de nehéz megcselekedni. A menekvését érző haramia
3908 10|            sikoltozva, kiabálva menekült.~A fegyveres darabontok egy
3909 10|              darabontok egy része ezalatt a Kubiska Mihály házába akart
3910 10|                  magát. Igen ám, csakhogy a kapu zárva volt. A felvidéki
3911 10|               csakhogy a kapu zárva volt. A felvidéki városok házainak
3912 10|                   kapui különben is abban a zavaros időben éjjel-nappal
3913 10|               éjjel-nappal csukva voltak. A jó Zita néni pláne becsukta
3914 10|                csőcselék járt az utcákon. A fegyveres katonák hiába
3915 10|                 hiába próbáltak behatolni a kapun. A megvasalt kapu
3916 10|              próbáltak behatolni a kapun. A megvasalt kapu nem engedett.
3917 10|                  az ablakból.~- Hagyjátok a kaput! - kiáltotta most
3918 10|                   kaput! - kiáltotta most a főbíró a katonáknak. - A
3919 10|                   kiáltotta most a főbíró a katonáknak. - A leányra
3920 10|                  a főbíró a katonáknak. - A leányra ráérünk azután is.
3921 10|                 Rettenetes fegyvere előtt a tömeg utat nyitott, a haramia
3922 10|               előtt a tömeg utat nyitott, a haramia eszeveszett futással
3923 10|             eszeveszett futással menekült a város északi kapuja irányába.
3924 10|                   északi kapuja irányába. A katonák és a tömeg utána.~-
3925 10|             kapuja irányába. A katonák és a tömeg utána.~- Elébe, elébe! -
3926 10|                  ugrott Dávidkónak, annak a haramia akkorát ütött a
3927 10|                   a haramia akkorát ütött a fejére a lőccsel, hogy elment
3928 10|            haramia akkorát ütött a fejére a lőccsel, hogy elment a kedve
3929 10|             fejére a lőccsel, hogy elment a kedve a további hajszától.~
3930 10|              lőccsel, hogy elment a kedve a további hajszától.~Amíg
3931 10|                további hajszától.~Amíg ez a vad üldözés az északi kapuig
3932 10|                 az északi kapuig tartott, a Kubiska ház elől eltakarodott
3933 10|             Kubiska ház elől eltakarodott a tömeg, mind a szökevény
3934 10|                eltakarodott a tömeg, mind a szökevény után vetette magát.
3935 10|              magát. Csak Raffaidesz uram, a főbíró maradt ott a kapu
3936 10|                 uram, a főbíró maradt ott a kapu előtt.~- Nem fogsz
3937 10|             mákvirág! - dörmögte magában.~A toronyban delet kongatott
3938 10|                   delet kongatott az óra. A tömeg zsivaja mindegyre
3939 10|               távolabb hallatszott. Ebben a percben felpattant a ház
3940 10|                Ebben a percben felpattant a ház kapuja, és egy ifjú,
3941 10|                ugratott ki fekete paripán a kapuboltozat alól. Majdnem
3942 10|                   alól. Majdnem eltaposta a főbírót.~- Én ártatlan vagyok! -
3943 10|                  kiáltott egy csengő hang a főbíró felé, és a következő
3944 10|             csengő hang a főbíró felé, és a következő pillanatban a
3945 10|                   a következő pillanatban a déli kapu felé iramodott
3946 10|                  iramodott az ifjú lovas.~A főbíró tátott szájjal bámult
3947 10|                   bámult utána. Megcsípte a tenyerét.~- Nini, ébren
3948 10|                   Az ördög játszik velem.~A deli levente eltűnt a piac
3949 10|              velem.~A deli levente eltűnt a piac sarkán. Világszép Jankó
3950 10|                elmenekült Podolinból.~IV. A DANCKAI NAGYÚR~Az az ifjú
3951 10|                   Az az ifjú levente, aki a podolini déli kapun vágtatott
3952 10|               szikrázott paripája patkója a kövezeten, mikor biztos
3953 10|                  távolságban érezte magát a várostól, megállott, és
3954 10|               Akár mehetek nyomban vissza a zsiványtanyára!~Jankó búsan
3955 10|                   búsan baktatott lovával a mély hegyi úton, amelynek
3956 10|                 csak találkozik valakivel a hegytetőn, aki parázstűz
3957 10|                  Rongyos barátcsuha fedte a tagjait, de a barátcsuha
3958 10|            barátcsuha fedte a tagjait, de a barátcsuha alatt vitézi
3959 10|             kiáltott rá Jankóra.~- Megyek a lovam feje után - felelte
3960 10|                feje után - felelte Jankó.~A barát abbahagyta a szalonnapirítást.~-
3961 10|                 Jankó.~A barát abbahagyta a szalonnapirítást.~- Ha jobb
3962 10|             kellett mondani ezt. Leugrott a nyeregből, kipányvázta a
3963 10|                  a nyeregből, kipányvázta a lovát, aztán odatelepedett
3964 10|                lovát, aztán odatelepedett a tűz mellé.~Be jó az a pirított
3965 10|       odatelepedett a tűz mellé.~Be jó az a pirított szalonna! Nincs
3966 10|                  annál fölségesebb eledel a világon. Mikor már jóllaktak,
3967 10|                  már jóllaktak, így szólt a barát:~- No, hát kezdd el
3968 10|               vagy?~Jankó aztán elmesélte a barátnak az ő változatos
3969 10|             tulajdonképpen nem illeti meg a férfiruha, hanem a szoknya.~
3970 10|             illeti meg a férfiruha, hanem a szoknya.~A barát nagy figyelemmel
3971 10|               férfiruha, hanem a szoknya.~A barát nagy figyelemmel hallgatta
3972 10|                  nem vagyok ám barát. Ezt a csuhát csak azért vettem
3973 10|            eljussak oda, ahová igyekszem. A papot nem bántja senki.
3974 10|                 senki. Én diák vagyok, és a nevem Jávorka.~- Aztán hová
3975 10|                 mindent elmondott közben, a danckai nagy úrról, Rákóczi
3976 10|               lassan megtanulta azt, hogy a Danckában remetéskedő fejedelem
3977 10|          remetéskedő fejedelem felé száll a magyar nemzet vágyódása,
3978 10|                   Magyarországba - mondta a diák, amikor a határt átlépték.~
3979 10|                     mondta a diák, amikor a határt átlépték.~Egy hét
3980 10|                   solymászatról tért haza a fejedelem. Rivalogtak a
3981 10|                   a fejedelem. Rivalogtak a vadászkürtök, kényesen lépegettek
3982 10|         vadászkürtök, kényesen lépegettek a paripák a vadászok alatt.
3983 10|             kényesen lépegettek a paripák a vadászok alatt. Csakhogy
3984 10|                  vadászok alatt. Csakhogy a fejedelem arcán valami méla
3985 10|                tudta azt onnan elűzni még a vadászás szenvedélye se.~
3986 10|                aki akkorára már levetette a rongyos barátcsuhát (vitézi
3987 10|               sötét arccal Jávorka.~- Jer a szobámba, és beszélj el
3988 10|                alatt Jankó megismerkedett a fejedelem udvartartásával,
3989 10|             kedvünk szerint.~De voltak ám a fejedelem körül olyan vitézek
3990 10|                érezték magukat Danckában. A nagy bajuszú Bercsényi Miklós
3991 10|        türelmetlenségét. Ebéd után, mikor a fejedelem már elvonult szobáiba,
3992 10|                 már elvonult szobáiba, és a vitézek egyedül maradtak
3993 10|                  vitézek egyedül maradtak a kupákkal, Bercsényi Miklós
3994 10|                kupákkal, Bercsényi Miklós a vita hevében öklével az
3995 10|                   hogy csak úgy táncoltak a nehéz ezüstedények.~- Mit
3996 10|                    urak, miért vagyunk mi a világon? Talán bizony azért,
3997 10|             bizony azért, hogy itt, távol a hazától, hiábavaló mulatságok
3998 10|          vércseképű vitéz, Kuzmák Ferenc, a fejedelem kincstartója,
3999 10|                 hogy nyomban megfogdosson a császár, és börtönbe csukasson?~
4000 10|       visszamegyünk. Mert fegyver lesz ám a kezünkben.~Kuzmák Ferenc