Part

4001 10|                hadakat?~Erre már Jávorka, a diák ugrott fel az asztal
4002 10|                   az asztal végén. Tüzelt a szeme, csengett a hangja:~-
4003 10|                  Tüzelt a szeme, csengett a hangja:~- Engedelmet kérek,
4004 10|                   jártam Magyarországban. A fejedelemnek csak egy szót
4005 10|                egy szót kell mondania, és a földből nőnek ki a hadak.
4006 10|           mondania, és a földből nőnek ki a hadak. Annyi vitéz lesz,
4007 10|                    Annyi vitéz lesz, mint a fűszál. Kardot vesznek a
4008 10|                  a fűszál. Kardot vesznek a kezükbe az aggok és gyermekek
4009 10|                   szóra, és az égig lobog a háború tüze Magyarországon.
4010 10|               kíváncsiskodtak némelyek.~- A szabadságért! - kiáltotta
4011 10|     felmagasztosult arccal Jávorka.~Ebben a percben szétnyíltak a szomszéd
4012 10|               Ebben a percben szétnyíltak a szomszéd szoba függönyei.
4013 10|               szoba függönyei. Ott állott a fejedelem. Az arca lángolt,
4014 10|                ajka remegett.~- Igaza van a diáknak - kiáltotta. - Kimondom
4015 10|                 Kimondom azt az egy szót: a szabadságért!~Az urak felugráltak
4016 10|           tárogatósai teli tüdővel fújták a csataindulót.~- Megyünk
4017 10|                háborúba! - hangzott végig a diadalkiáltás a kastélyban.~-
4018 10|            hangzott végig a diadalkiáltás a kastélyban.~- Háborúba megyünk! -
4019 10|                 megyünk! - visszhangozták a falak. Fegyvercsörgetéstől
4020 10|           Fegyvercsörgetéstől lett hangos a kastély, az istállókban
4021 10|                   kastély, az istállókban a harci mének nyerítettek.~
4022 10|                 ámuló Jankó vállára tette a kezét.~- A háborút most
4023 10|                  vállára tette a kezét.~- A háborút most már a pokol
4024 10|               kezét.~- A háborút most már a pokol sem akadályozhatja
4025 10|            országhatáron elvált egymástól a két fiatal levente.~- Én
4026 10|               fiatal levente.~- Én megyek a Dunántúlra - mondotta Jávorka. -
4027 10|                   van ő otthon? Ott, ahol a madár - sehol. Hirtelen
4028 10|              villant meg az agyában:~- Én a Szepességbe megyek. Ott
4029 10|              elváltak. Egyik ment jobbra, a másik balra. Jávorka még
4030 10|                   gyönge leányka rejtőzik a Jankó sujtásos ruhájában.
4031 10|               dehogyis engedte volna arra a veszedelmes útra, amelyre
4032 10|               Jankónak semmi más nem volt a célja, mint hogy fellázítja
4033 10|               célja, mint hogy fellázítja a szepesi városokat. Itt az
4034 10|              megvételéről folyt állandóan a beszéd.~Egy sötét zivataros
4035 10|                zivataros éjszaka kopogtak a bolondos Kubiska Mihály
4036 10|                Mihály ablakán Podolinban. A takács kinyitotta az ablakot.
4037 10|                látta, hogy ki van odakünn a sötétségben, de a hangjáról
4038 10|                 odakünn a sötétségben, de a hangjáról megismerte.~-
4039 10|                  hozzád senki - kesergett a takács. - Ha sokáig itt
4040 10|                 az éjjeli alabárdosok. Ki a te gazdád, az a Rákóczi
4041 10|           alabárdosok. Ki a te gazdád, az a Rákóczi Ferenc? Senki az,
4042 10|                 én, akármit tesz - felelt a takács. - Csak annyit mondok
4043 10|             mondok néked, hogy menj ebből a városból, mert itt bizony
4044 10|                   téged táncoltatnak meg.~A bolondos Kubiska Mihály
4045 10|              ablakot.~Reggel felé, amikor a Lubló felé vivő országúton
4046 10|                   valaki.~Senki más, mint a félszemű Dávidkó, a haramiavezér.
4047 10|                  mint a félszemű Dávidkó, a haramiavezér. Jankó nem
4048 10|                 markolta meg.~- Hagyd azt a kardot, Jankó. Nem bántani
4049 10|             akarlak én. Neked köszönhetem a megmenekülésemet ott a podolini
4050 10|        köszönhetem a megmenekülésemet ott a podolini piacon, amikor
4051 10|              paraszthajszál választott el a kerékbetöréstől. Ha te akkor
4052 10|                   nem kiáltasz, már régen a hollók lakomája lettem volna.
4053 10|                  Dávidkó. Sok bűn terheli a lelked, megérdemled tízszer
4054 10|               lelked, megérdemled tízszer a halált.~- Igaz, sokat vétkeztem -
4055 10|                  sokat vétkeztem - felelt a haramiavezér. - Már régen
4056 10|                      Már régen azon töröm a fejem, hogyan tehetném jóvá
4057 10|                   már csak holtom napjáig a tüzes barátok kolostorában
4058 10|                     Mondd meg! - kiáltott a haramia. - Bármi legyen,
4059 10|                megteszem.~- Hát csapj fel a Rákóczi katonájának. Hadd
4060 10|             Rákóczi katonájának. Hadd fel a rablást, fosztogatást. Neked
4061 10|           meghódolnának Rákóczinak.~- Itt a kezem! - kiáltott fel Dávidkó. -
4062 10|              ember leszek. Harcolni fogok a szabadságért az embereimmel,
4063 10|                 embereimmel, és te leszel a kapitányunk, Jankó.~Két
4064 10|                   csak Raffaidesz uramat, a főbírót hívatta. Az remegve
4065 10|            hívatta. Az remegve jelent meg a fiatal kapitány előtt.~-
4066 10|               Nekünk nem pénz kell. Nekem a város hűségesküje kell,
4067 10|                     felelt Jankó.~- Ki az a Rákóczi Ferenc? - kérdezte
4068 10|                Rákóczi Ferenc? - kérdezte a főbíró.~- Ha eddig nem tudtad,
4069 10|                  leforgása alatt itt lesz a hadaival.~- Tehát még nem
4070 10|                fejedelem? Akkor letesszük a hűségesküt - felelt a főbíró,
4071 10|           letesszük a hűségesküt - felelt a főbíró, aki ravaszul úgy
4072 10|                 fejedelem.~Összegyűjtötte a szenátorokat a városháza
4073 10|             Összegyűjtötte a szenátorokat a városháza nagytermében.
4074 10|               Jankó kapitány foglalta el. A falak mellett az ő állig
4075 10|                   felfegyverzett katonái. A háta mögött állott egy félszemű
4076 10|                nagyságú buzogányt tartván a kezében. A főbíró megismerte.~-
4077 10|              buzogányt tartván a kezében. A főbíró megismerte.~- Kend
4078 10|                  megtértünk, és életünket a szent szabadságért akarjuk
4079 10|                     No hiszen sokat ér is a kendtek bűnös élete a szent
4080 10|                  is a kendtek bűnös élete a szent szabadságnak! - gúnyolódott
4081 10|               szabadságnak! - gúnyolódott a főbíró.~Jankó a kardjával
4082 10|               gúnyolódott a főbíró.~Jankó a kardjával az asztalra csapott.~-
4083 10|                   esküt, vagy felgyújtjuk a várost? Itt nem lehet gondolkozni.~
4084 10|                Itt nem lehet gondolkozni.~A főbíró gúnyosan mosolygott.~-
4085 10|                   telne ki más. Letesszük a hűségesküt.~Hanem aztán
4086 10|                   Jankó kapitány elvonult a csapatával, a podolini főbírónak
4087 10|           kapitány elvonult a csapatával, a podolini főbírónak legelső
4088 10|                   volt az, hogy bezáratta a kapukat, és megszólatta
4089 10|                   kapukat, és megszólatta a hadikürtöt.~- Nem szabadságharcosok
4090 10|     szabadságharcosok ezek, hanem rablók. A Dávidkó rablói! - kiáltotta
4091 10|               Dávidkó rablói! - kiáltotta a főbíró. - Kereket érdemel
4092 10|                hadával. Sorban megrohanta a szepesi városokat. Ahol
4093 10|               kapitánynak rettenetes híre a Felvidéken, amelyről még
4094 10|                  századokban is beszélnek a krónikák.~Az üldöztetéshez,
4095 10|                szokott rablóhad megvadult a saját hatalmától. Pusztítva,
4096 10|           Pusztítva, dúlva vonultak végig a Szepességen. Amerre mentek,
4097 10|                útjukat. Jankó kapitánynak a nevére reszketni kezdtek
4098 10|             mindig nem mozdult Danckából.~A szepesi városok pedig ezalatt
4099 10|                 fegyveres erővel támadtak a Jankó kapitány hadaira.
4100 10|                 ostrom alá. Itt fogták el a szepesi hadak Jankó kapitányt
4101 10|              Jankó kapitányt és Dávidkót. A sereg többi része elmenekült,
4102 10|                  elmenekült, elbujdosott. A "rongyos had" elszéledt.~
4103 10|           Dávidkót nyomban halálra ítélte a bíróság. Felállították a
4104 10|                  a bíróság. Felállították a vérpadot ott a lőcsei piacon.
4105 10|              Felállították a vérpadot ott a lőcsei piacon. Ott állott
4106 10|                 lőcsei piacon. Ott állott a hóhér skarlátpiros köpönyegében,
4107 10|        skarlátpiros köpönyegében, kezében a hosszú pallos, amellyel
4108 10|               pallos, amellyel majd leüti a fejét Jankó kapitánynak.~
4109 10|                  Jankó kapitánynak.~Ekkor a tömegen keresztül egy ember
4110 10|                 Megálljatok! Ne bántsátok a Jankót. - Kubiska Mihály,
4111 10|                 Jankót. - Kubiska Mihály, a podolini takács tört magának
4112 10|                 takács tört magának utat. A vérpad lépcsőjére lépett,
4113 10|            harsány szóval:~- Ne bántsátok a Jankót! Mert ő nem férfi,
4114 10|                   nem férfi, hanem leány. A tömegen hangos moraj futott
4115 10|                hangos moraj futott végig. A bíróság összesúgott.~- Megálljunk,
4116 10|        Felfüggesztjük az ítéletet - szólt a lőcsei főbíró.~A bíróság
4117 10|                    szólt a lőcsei főbíró.~A bíróság újra tanácskozásra
4118 10|               zúgva, mennydörögve tört ki a Rákóczi Ferenc szabadságharca.
4119 10|            Rákóczi Ferenc szabadságharca. A hazafias szepesi városok
4120 10|                   szepesi városok nyomban a Rákóczi zászlaja alá szegődtek,
4121 10|              Mihályhoz, és ott megtanulta a takácsmesterséget.~Soha
4122 10|                Soha többé kardot nem vett a kezébe. Engedelmes, hűséges
4123 10|           Engedelmes, hűséges leánya lett a bolondos Kubiskának.~(1925)~ ~
4124 11|                                           A KIRÁLY KERESZTLEÁNYA~I.~
4125 11|                volt Magyarország királya, a budai Várban víg, fejedelmi
4126 11|               pompázó főurak vették körül a királyt, és a külföldi királyok
4127 11|                vették körül a királyt, és a külföldi királyok követei
4128 11|               állandóan szállást találtak a budai Várban. A nagyszerű
4129 11|                  találtak a budai Várban. A nagyszerű ünnepélyek, mulatságok
4130 11|                érték, és megtörtént, hogy a budai Várban néha egy hétig
4131 11|                   hétig sem hallgatott el a muzsikaszó.~A királynak
4132 11|               hallgatott el a muzsikaszó.~A királynak a legelső zászlósura
4133 11|                   muzsikaszó.~A királynak a legelső zászlósura Komoróczy
4134 11|         zászlósura Komoróczy Mihály volt. A felsővidéki hadak parancsnoka
4135 11|          felsővidéki hadak parancsnoka és a fekete sereg kapitánya volt
4136 11|               volt e jeles, vitéz férfiú. A király annyira kedvelte,
4137 11|                    hogy még lakóhelyet is a budai Várban jelölt ki neki.
4138 11|            Komoróczy uramnak éjjel-nappal a király mellett kellett lennie.
4139 11|             szakálla nem volt ott valahol a Mátyás közelében, a király
4140 11|               valahol a Mátyás közelében, a király nyomban tudakozódott
4141 11|               Komoróczy?~Ha vadászni ment a király, Komoróczy uram akkor
4142 11|              komája volt Komoróczy Mihály a királynak. Néha még éjjel
4143 11|                Egy titkos lépcső vezetett a király hálószobájából a
4144 11|                   a király hálószobájából a Komoróczy uram palotájába.
4145 11|               éjszakákon sokszor megjárta a király ezt a rejtett lépcsőt.
4146 11|             sokszor megjárta a király ezt a rejtett lépcsőt. Leült öreg
4147 11|      elbeszélgettek.~Egyszer azt kérdezte a király Komoróczy uramtól:~-
4148 11|        keresztlányomat. Ugyan, mit csinál a leányod, Komoróczy. Maholnap
4149 11|           legyintett.~- Férjhez bizony... a fekete vitézhez. Mert még
4150 11|                  bábukkal játszik Beátám.~A király érdeklődve emelte
4151 11|              király érdeklődve emelte fel a fejét, mert éppen nagyon
4152 11|                Annyit azonban tudok, hogy a fekete seregnek, amelynek
4153 11|                   kapitánya vagyok, éppen a héten rendeltem új mundért
4154 11|                   Komoróczy. De hát azért a kis leányodról se kellene
4155 11|             vagyok, felség. Ott van nálam a néném. Annak való a gyermeknevelés.~
4156 11|                 nálam a néném. Annak való a gyermeknevelés.~A király
4157 11|              Annak való a gyermeknevelés.~A király mosolygott.~- No,
4158 11|                 csak egy király, mégpedig a magyar király adhat ajándékba.~
4159 11|                adhat ajándékba.~Így szólt a király, és gondterhes arcát
4160 11|                   be. Eszébe jutott, hogy a minapában, amikor ebéd után
4161 11|              amikor ebéd után sétálgatott a Duna-parton, egy fényes
4162 11|                 leányka jött vele szembe. A király ügyet sem vetett
4163 11|                   király ügyet sem vetett a leánykára, amíg az rá nem
4164 11|                 Mátyás meglepetten nézett a leánykára.~- Én vagyok a
4165 11|                  a leánykára.~- Én vagyok a király - felelte. - De hát
4166 11|                felelte. - De hát te kinek a gyereke vagy?~- Én a Komoróczy
4167 11|                kinek a gyereke vagy?~- Én a Komoróczy Mihály leánya
4168 11|                   cseppet sem különbözött a parasztleánykák ruházatától.
4169 11|          kiáltozott:~- Beáta, jöszte ide!~A király megsimogatta a leányka
4170 11|                ide!~A király megsimogatta a leányka arcát.~- Jól mondták
4171 11|                  mondták néked. Én vagyok a keresztapád, lelkecském.~
4172 11|                  pedig nagyon szeretek ám a bábukkal játszani.~A király
4173 11|                   ám a bábukkal játszani.~A király hangosan nevetett.
4174 11|                   nevetett. Tetszett neki a leányka bátorsága. Előtte
4175 11|                 leányka bátorsága. Előtte a legnagyobb urak is térdet
4176 11|               hajtva szoktak megállni, ez a kis tücsök pedig olyan keményen
4177 11|               pedig olyan keményen nézett a szemébe, hogy szinte zavarba
4178 11|                nem jutottál eszembe, mert a te szegény keresztapádnak
4179 11|          mindenféle dolga akad. Harmadéve a törökkel verekedtem... bizony
4180 11|                bizony belefáradtam. Aztán a cseh rablókkal volt egy
4181 11|                  kis vesződségem. Az apád a megmondhatója, hogy mennyit
4182 11|             háborúzni, amíg megtanítottuk a cseheket arra, hogy Mátyás
4183 11|                   királyt tiszteljék...~- A macskát! - pörgött Komoróczy
4184 11|                pörgött Komoróczy Beáta. - A királynak mindenkire van
4185 11|                bábukat, amilyen bábui még a királykisasszonynak se volnának,
4186 11| királykisasszonynak se volnának, ha lenne a királynak kisasszony leánya.~-
4187 11|               Majd meglássuk, megtartod-e a szavad, keresztapa - felelt
4188 11|                  sarkon fordulva elfutott a Duna-part mentén.~Az öreg
4189 11|                    Beáta, majd hátrakötöm a sarkadat, csak egyszer hazaérjünk!~
4190 11|                  csak egyszer hazaérjünk!~A király vidáman nézett a
4191 11|                   A király vidáman nézett a keresztleánya után.~- Persze -
4192 11|                    De ne félj, kis Beáta. A király megtartja szavát.
4193 11|                megtartja szavát. Elküldöm a bábukat.~És a király ettől
4194 11|                    Elküldöm a bábukat.~És a király ettől a naptól fogva
4195 11|                bábukat.~És a király ettől a naptól fogva azon törte
4196 11|                   naptól fogva azon törte a fejét, hogy ugyan miféle
4197 11|                 bolondját is megkérdezte.~A bolond összeráncolta a homlokát.~-
4198 11|                    A bolond összeráncolta a homlokát.~- Én azt vélem,
4199 11|             elküldeni Komoróczy Beátának.~A király nevetett.~- Hát eredj,
4200 11|                  Hát eredj, fogdosd össze a legostobább embereket.~A
4201 11|                  a legostobább embereket.~A bolond megvakarta a füle
4202 11|            embereket.~A bolond megvakarta a füle tövét.~- Nehéz lesz,
4203 11|               semmire.~Megkérdezte Mátyás a horvát bánt, majd az ország
4204 11|                 én kis keresztleányomnak?~A horvát bán csak nagyot hallgatott
4205 11|                   hallgatott erre; Vitéz, a nádor, megcsóválta bozontos
4206 11|               tudok, hogy leányszív előtt a legszebb bábu egy daliás
4207 11|                  Nem jól beszélsz, nádor. A leány még sokkal kisebb,
4208 11|              tudok tanácsot adni - felelt a nádor.~Gondolkozott, gondolkozott
4209 11|                Gondolkozott, gondolkozott a király. Különben se nagyon
4210 11|              szorultságában eszébe jutott a bölcs és ravasz cinkotai
4211 11|          tanácsaival már sokszor meglepte a királyt.~- Ugyan hívjátok
4212 11|              királyt.~- Ugyan hívjátok el a cinkotai kántort! - parancsolta
4213 11|                   parancsolta egyszer.~És a cinkotai kántor eljött.
4214 11|               kántor eljött. Meghallgatta a királyt, meghányta-vetette
4215 11|                 meghányta-vetette magában a dolgot, végül köszörülte
4216 11|                  dolgot, végül köszörülte a torkát.~- Levélben felelek
4217 11|         elkocogott.~Harmadnapra, ott volt a cinkotai kántor levele.
4218 11|                    Cinkotán kántoros.~II.~A cinkotai kántor rejtélyes
4219 11|                   hangú levele megoldotta a nagy kérdést, amely a királynak
4220 11|          megoldotta a nagy kérdést, amely a királynak abban az időben
4221 11|                    Tizenkét bábut küldött a király, tizenkét aranyba,
4222 11|               öltözött gyönyörű leánykát. A legszebb leánykákat válogatták
4223 11|         válogatták össze az országban, és a király külön palotaházat
4224 11|                 fehér lovacskákat rendelt a kocsik mellé. Sorban álltak
4225 11|               kocsik mellé. Sorban álltak a bábuk Beáta előtt, és a
4226 11|                   a bábuk Beáta előtt, és a király embere, ki őket idáig
4227 11|                   király! - kiáltotta.~És a bábuk, mind a tizenketten
4228 11|               kiáltotta.~És a bábuk, mind a tizenketten utánamondták:~-
4229 11|                   volt csak boldog igazán a király keresztleánya.~-
4230 11|                keresztleánya.~- Hisz ezek a babák beszélni is tudnak! -
4231 11|                kiáltott fel.~Megtapogatta a kezüket, arcukat. Meghúzogatta
4232 11|            kezüket, arcukat. Meghúzogatta a hajukat és szoknyájukat.~-
4233 11|                  is parancsaidnak - szólt a király embere, és erre elment.~
4234 11|                  elment.~Beáta ott maradt a bábuival. Megparancsolta
4235 11|                   eszébe, hogy felállítja a babákat.~- Álljatok föl! -
4236 11|                Álljatok föl! - kiáltotta.~A babák nyomban talpra ugrottak.~-
4237 11|                  mulatott Komoróczy Beáta a babáival.~- Nagyszerű! -
4238 11|               Nagyszerű! - mondta, amikor a babákat elküldte ebédelni. -
4239 11|               voltak.~Délután sorba vette a babákat. Kikérdezte őket.
4240 11|              babákat. Kikérdezte őket. Mi a nevük? Valamennyinek egyugyanazon
4241 11|             tudtok-e?~- Tudunk - felelték a babák.~Beáta leült a szoba
4242 11|             felelték a babák.~Beáta leült a szoba közepére, az aranyos
4243 11|                énekelni kezdte:~- "Fürdik a kácsa fekete tóban..."~A
4244 11|                  a kácsa fekete tóban..."~A babák csendesen utánaénekeltek.~
4245 11|             kellene tartani. Elővette azt a kis teknőcskét, amit az
4246 11|                   az édesapja hozott neki a Felsővidékről. Az egyik
4247 11|                   Az egyik baba leszaladt a Dunára egy kanna vízért.
4248 11|              szólt, és jó tejecskét ittak a babák.~Mikor ezzel is elkészültek,
4249 11|                már mit csináljak veletek?~A babák hallgattak és mosolyogtak,
4250 11|                egy kicsit mérges is volt.~A babák erre sem tudtak mit
4251 11|                unlak benneteket! Menjetek a pokolba! - kiáltotta Beáta.~
4252 11|              kiáltotta Beáta.~Kituszkolta a tizenkét babát, és leheveredett
4253 11|           tizenkét babát, és leheveredett a medvebőrre. Öklöcskéjére
4254 11|                  Öklöcskéjére támasztotta a fejét, és folyton azon gondolkozott,
4255 11|                   szomorú lett, és titkon a konyhába szökött. Egy darabig
4256 11|                 Egy darabig hallgatta ott a szolgálók beszélgetését,
4257 11|                 piros szalagocskát kötött a kukoricacsőre, karjában
4258 11|                csendesen énekelni kezdett a piros szemű kukoricacsőnek.
4259 11|                  maga mögött. Megfordult. A király lépett titkon a szobába.~-
4260 11|                    A király lépett titkon a szobába.~- Isten hozta,
4261 11|                  meghajolva.~- Hol vannak a babák, amelyeket küldtem
4262 11|                 küldtem neked? - kérdezte a király.~Beáta megcsóválta
4263 11|             megcsóválta szöghajú fejét.~- A te babáid nagyon unalmasak,
4264 11|                 unalmasak, keresztapa. Ez a baba sokkal mulatságosabb.~
4265 11|                baba sokkal mulatságosabb.~A karjába szorított piros
4266 11|                   szalagos kukoricacsövet a király felé fordította.
4267 11|                   király felé fordította. A bölcs Mátyás elnevette magát,
4268 11|          elnevette magát, és megsimogatta a kisleány arcát.~- Igazad
4269 11|            ahogyan Komoróczy Beáta énekel a kukoricacsőnek:~- Aludj,
4270 11|                  Aludj, kis babám, aludj!~A király továbbment, és csendesen
4271 12|               olyan szeszélyesen kanyarog a Vág, mint akár másfelé.
4272 12|               mint akár másfelé. Fut, fut a nagy hegyek alatt, és hízelkedve
4273 12|                 hízelkedve locsolja körül a kősziklák lábát. Kristályvizében
4274 12|                gyönyörködve nézik magukat a parti nagy fák, sőt még
4275 12|                   parti nagy fák, sőt még a vén hegyek is belepislognak
4276 12|                   hegyek is belepislognak a természet adta gyönyörű
4277 12|                  milyen hosszúra nőtt már a szakálluk.~Ha ezek a vén
4278 12|                  már a szakálluk.~Ha ezek a vén hegyek beszélni tudnának!
4279 12|                állnak egy helyben! De még a százesztendős nagy fák is
4280 12|                fák is sok mindent tudnak. A hegyre keskeny ösvény kanyarog,
4281 12|                 kövek, sziklák, amelyeket a vihar lesodort a hegytetőről.
4282 12|                amelyeket a vihar lesodort a hegytetőről. Odafent kopasz
4283 12|              dicsőséges időkről beszélnek a romok. A tornyokban most
4284 12|                időkről beszélnek a romok. A tornyokban most varjak laknak,
4285 12|                  az enyiczkói országutat. A nagy szakállú, vitéz Enyiczky
4286 12|                  Enyiczky nemzetség lakta a kastélyt. Ha nem verekedtek
4287 12|                   és szépen levitték őket a mély sírboltba. Amikor a
4288 12|                  a mély sírboltba. Amikor a legutolsó Enyiczky is érezni
4289 12|                már lekívánkozik oldaláról a kard, csizmájáról a sarkantyú,
4290 12|             oldaláról a kard, csizmájáról a sarkantyú, egyszóval elnehezedett,
4291 12|             mondta -, még én is meghalok.~A diák csaknem elpityeredett,
4292 12|                 azon gondolkozom - felelt a várúr.~- Ha fiam volna,
4293 12|           benneteket, szolgáljátok tovább a fiamat, éppen olyan hűséggel,
4294 12|                 engem szolgáltatok! De az a bökkenő, hogy nincs fiam.~-
4295 12|                  Bizony nincs - sóhajtott a diák. - A vitéz Enyiczkyek
4296 12|               nincs - sóhajtott a diák. - A vitéz Enyiczkyek nemes fája
4297 12|               nemes fája nem virul tovább a fiúágon.~- Van azonban kisleányom,
4298 12|                  egy férfi. De hát mit ér a bátorsága, amikor ő voltaképpen
4299 12|            ellenségeim, amint én behunyom a szemem. Bezzeg ha még tudnám
4300 12|             Bezzeg ha még tudnám forgatni a buzogányt, nem sokat törődnék
4301 12|      ellenségeimmel. De, diák pajtás, már a sarkantyúmban is meg-megbotlom,
4302 12|                    ha éppen nem vigyázok.~A diák szomorúan bólingatott.~-
4303 12|                  szomorúan bólingatott.~- A szakálla is fehér kegyelmes
4304 12|                   öcsém. Hanem hát nem az a fontos itt, fiam, hanem
4305 12|                   hogyan kellene segíteni a dolgon. Hogy ne legyen bántódása
4306 12|               Hogy ne legyen bántódása se a leánykámnak, se nektek,
4307 12|                 leszek. Gondolkozz, diák!~A diák leült és gondolkozott.
4308 12|             ráncok szaladgáltak az arcán, a homlokán, mialatt gondolkozott.
4309 12|                 mialatt gondolkozott. Még a hátát is meggörbítette,
4310 12|                   hátát is meggörbítette, a nyakát előrefeszítette,
4311 12|              öklét, hogy csaknem ropogtak a csontjai.~- Nem jut eszembe
4312 12|                    parancsolta Enyiczky. ~A diák megint nekifeküdt a
4313 12|                  A diák megint nekifeküdt a gondolkozásnak. Talán még
4314 12|                 gondolkozásnak. Talán még a feje is ropogott bele, a
4315 12|                  a feje is ropogott bele, a szeme pedig kidülledt...~-
4316 12|            kidülledt...~- Nos? - kérdezte a várúr.~Ebben a pillanatban
4317 12|                   kérdezte a várúr.~Ebben a pillanatban hangos kürtszó
4318 12|                hangos kürtszó hallatszott a várudvarból. A kapuláncok
4319 12|                hallatszott a várudvarból. A kapuláncok csikorgása hallatszott.
4320 12|        hallatszott. Enyiczky uram kidugta a fejét az ablakon.~Tüzes
4321 12|             nyúlánk leányka száguldott be a kapun. A kezében kelevéz,
4322 12|            leányka száguldott be a kapun. A kezében kelevéz, a nyeregben
4323 12|                 kapun. A kezében kelevéz, a nyeregben férfi módjára
4324 12|              nyeregben férfi módjára ült. A paripa kényesen rakta finom
4325 12|              volna, hogy drága terhe van.~A lovagnő után fegyveres csatlósok,
4326 12|           csatlósok, vitézek nyomultak be a kapun. Majd egy csomó csaholó
4327 12|              kiáltott föl ragyogó szemmel a várúr. - Hát nem férfinak
4328 12|                 nem férfinak született ez a leány?~A diák kinézett az
4329 12|            férfinak született ez a leány?~A diák kinézett az ablakon.~-
4330 12|                   nem férfi? Legyen férfi a mai naptól. Ne tudja meg
4331 12|            kisasszony az utolsó Enyiczky.~A lovagterem ajtaja felpattant.
4332 12|                 hosszú lépésekkel jött be a magas ajtón.~- Itthon vagyok,
4333 12|              öregnek.~Kis zsámolyt húzott a karosszék mellé, és nagyokat
4334 12|      odatelepedett.~- Sok dolgot adott az a vaddisznó, amit ma leterítettem.
4335 12|          vaddisznó, amit ma leterítettem. A negyedik határig üldöztük
4336 12|             kutyáink ugyancsak kifáradtak a hajtásban. De még a vadászok
4337 12|            kifáradtak a hajtásban. De még a vadászok is kimelegedtek.
4338 12|           vadászok is kimelegedtek. Azért a mai napra pihenőt rendeltem
4339 12|                   napra pihenőt rendeltem a kastélyban - így szólt Margit,
4340 12|           mondanivalóm is van - folytatta a leány. - Útközben a sűrűségből
4341 12|             folytatta a leány. - Útközben a sűrűségből fegyveres vitézek
4342 12|                   elő, és lecsaptak ránk. A Komoróczy uram katonái voltak.~-
4343 12|                  jól helybenhagytuk őket.~A diák örömében akkorát ugrott,
4344 12|                guríttass három hordó bort a pincéből vitézeimnek! Ma
4345 12|         vitézeimnek! Ma mulathatnak.~Mire a diák visszajött a lovagterembe,
4346 12|                    Mire a diák visszajött a lovagterembe, akkorra csodálatos
4347 12|                ott. Egy ifjú vitéz állott a terem közepén sárga szattyáncsizmácskában,
4348 12|                 sastollas föveggel. Éppen a kardot csatolta fel a derekára.~
4349 12|               Éppen a kardot csatolta fel a derekára.~Enyiczky uram
4350 12|                 idepottyant valahonnan ez a fiatal vitéz, akit neveznek
4351 12|                   édes fiam. Diák, tudasd a várnéppel a nagy eseményt.~
4352 12|                  Diák, tudasd a várnéppel a nagy eseményt.~Bikk Kelemen
4353 12|             térdre ereszkedett. Felemelte a jobb kezét.~- Ezennel hűséget
4354 12|                ifjúnak.~Majd megszólaltak a vár harangjai. A vitézek
4355 12|             megszólaltak a vár harangjai. A vitézek mindenfelől összegyülekeztek
4356 12|              mindenfelől összegyülekeztek a várudvaron. Hármat pukkantak
4357 12|                 Hármat pukkantak az ágyúk a bástyafokon. A dörgést százszorosan
4358 12|                   az ágyúk a bástyafokon. A dörgést százszorosan visszahangozták
4359 12|              százszorosan visszahangozták a hegyóriások. Az öreg Enyiczky
4360 12|                   öreg Enyiczky levezette a fiatal vitézt az udvarra
4361 12|              udvarra vitézei közé.~- Íme, a fiam, katonák! Szolgáljatok
4362 12|                    Szolgáljatok hűséggel.~A vitézek vivátot kiáltottak.~
4363 12|                egész környéket. Megfújták a kürtöt, és mindenütt hirdették,
4364 12|                 mindenütt hirdették, hogy a várúrnak fia van. Este nagy
4365 12|                 nagy máglyákat gyújtottak a hegyormokon. A máglyák fénye
4366 12|                 gyújtottak a hegyormokon. A máglyák fénye bevilágította
4367 12|               máglyák fénye bevilágította a környéket. Az udvaron muzsika
4368 12|               udvaron muzsika zengett, és a vitézek rakták a táncot.~
4369 12|              zengett, és a vitézek rakták a táncot.~A diák éjfél után
4370 12|                  vitézek rakták a táncot.~A diák éjfél után ezzel a
4371 12|                   A diák éjfél után ezzel a hírrel toppant a mulatók
4372 12|               után ezzel a hírrel toppant a mulatók közé:~- Vége legyen
4373 12|               mulatók közé:~- Vége legyen a mulatozásnak. Az imént lehunyta
4374 12|               szemét az öreg várúr. De él a fiatal.~S nyomban lovas
4375 12|                lovas staféta vitte Budára a királyhoz a hírt, hogy mától
4376 12|                  vitte Budára a királyhoz a hírt, hogy mától fogva Enyiczky
4377 12|                  és varróasztalkánál ült.~A kis varróasztalka búsan,
4378 12|               búsan, elhagyatottan állott a fehér leányszobában. A jácintok,
4379 12|             állott a fehér leányszobában. A jácintok, tulipánok elhervadtak
4380 12|           jácintok, tulipánok elhervadtak a kiskertben, még a fehér
4381 12|             elhervadtak a kiskertben, még a fehér cicák is elmenekültek
4382 12|               fehér cicák is elmenekültek a várból, mert már senki sem
4383 12|                 kötött piros szalagocskát a nyakukra.~Fegyvercsörgés,
4384 12|                 katonák zajgása verte fel a vár csöndjét. A fiatal várúr
4385 12|                 verte fel a vár csöndjét. A fiatal várúr nagy kedvelője
4386 12|                 várúr nagy kedvelője volt a férfias mulatozásoknak.
4387 12|       mulatozásoknak. Enyiczky Márton nem a békét szerette, hanem a
4388 12|                   a békét szerette, hanem a harcot. Otthon néha kifakadt
4389 12|              harcot. Otthon néha kifakadt a vitézei előtt:~- Nem értem
4390 12|                vitézei előtt:~- Nem értem a királyt! Miért nem csinál
4391 12|                bennünket az unalom!~De ha a király nem is háborúzott,
4392 12|            háborúzott, mégis gondoskodott a sors arról, hogy a kardjuk
4393 12|           gondoskodott a sors arról, hogy a kardjuk meg ne rozsdásodjon
4394 12|             Enyiczkó körül is. Csak éppen a Vágon kellett átkelni, mindjárt
4395 12|           asszonnyal csak nem mérem össze a kardomat! - dohogta.~De
4396 12|                idegen hadak kalandozzanak a birtokain, lőjék erdejében
4397 12|                birtokain, lőjék erdejében a vadat. Kijött a sodrából.
4398 12|                 erdejében a vadat. Kijött a sodrából. Megcsavarta a
4399 12|                   a sodrából. Megcsavarta a bajuszát.~- Már látom, hogy
4400 12|                 móresre kell tanítani azt a leányt! - mondta.~Az alkalom
4401 12|               vadat űzött Enyiczky Márton a Vág túlsó oldalán. Korponai
4402 12|                    Korponai Pál lecsapott a vadászokra.~- Adjátok meg
4403 12|                    Egy csengő hang felelt a felhívásra:~- Kard, ki kard!~
4404 12|              Enyiczky Márton összecsapott a Korponai vitézeivel. Kerekedett
4405 12|                Kerekedett olyan csetepaté a völgyben, hogy csak úgy
4406 12|                   visszhangozták az erdők a fegyverzajt.~Korponai uram
4407 12|                  ezt! Majd igazságot tesz a király! Szabad-e lánynak
4408 12|             férfiakkal?~Igen ám, csakhogy a király Budán lakik, messze
4409 12|                király Budán lakik, messze a Vág völgyétől. Addig bizony
4410 12|             mulatsága, mint jól elpáholni a szomszédait.~- Eleget garázdálkodtatok -
4411 12|                fiatal menyecskék, leányok a környéken, akiknek szörnyen
4412 12|                Márton nevetett.~- Helyes. A testőrségembe sorozlak benneteket.
4413 12|                  öreg Málik Ferencné volt a testőrök kapitánya. Ennek
4414 12|                 testőrök kapitánya. Ennek a hatalmas termetű öregasszonynak
4415 12|                mint akármelyik férfiúnak. A menyecskék, lányok hamarosan
4416 12|              lányok hamarosan megtanulták a fegyverforgatást. Hej, furcsa
4417 12|               furcsa leányok teremnek ott a Vág mellett! Nem egykönnyen
4418 12|                 Ellenség járt mindig ezen a tájon. Az asszonyok megtanulták
4419 12|            megtanulták már régen, hogy ha a férfiak mind elfogynak egy
4420 12|                  magyar hazát.~Csak éppen a véletlenen múlott, hogy
4421 12|                   véletlenen múlott, hogy a férfiak nem fogytak el soha.~
4422 12|                   lovagoltak valamennyien a vezér körül. Csupán egy
4423 12|                   közöttük. Bikk Kelemen, a diák, ő vitte az Enyiczkyek
4424 12|             Enyiczkyek címeres zászlaját. A buzogányt tartó férfikart
4425 12|               férfikart kék mezőben.~- Ez a zászló férfikézbe való -
4426 12|                  férfikézbe való - mondta a diák, és semmiképpen sem
4427 12|            semmiképpen sem vált volna meg a lobogótól.~Nemsokára Korponai
4428 12|           Korponai Pál uram veresége után a többi szomszédokra is rákerült
4429 12|                  szomszédokra is rákerült a sor. Komoróczy Mihályt úgy
4430 12|                  Enyiczky-hadak Zupolyra, a kastélyába, hogy a jó úr
4431 12|              Zupolyra, a kastélyába, hogy a jó úr hetekig nem mert onnan
4432 12|                 tűz lobogna valamennyinek a szemében. No de majd igazságot
4433 12|                 No de majd igazságot tesz a király! Szabad-e asszonynak
4434 12|                 verekedni?~Mentek az urak a király elébe. Éppen Mátyás
4435 12|               Mátyás király viselte akkor a koronát, az az igazságos
4436 12|               akinek emlékezete örökké él a nép ajkán.~A király meghallgatta
4437 12|         emlékezete örökké él a nép ajkán.~A király meghallgatta a Vág-völgyi
4438 12|              ajkán.~A király meghallgatta a Vág-völgyi urak panaszát.
4439 12|                panaszát. Nevetve csóválta a fejét.~- Ilyet még a nagyapám
4440 12|             csóválta a fejét.~- Ilyet még a nagyapám se hallott! - kiáltott
4441 12|                felség - feleltek az urak.~A király nyomban lovas hírnököt
4442 12|                küldött Enyiczkóra. Jöjjön a várúr a királyhoz Budára.~
4443 12|                Enyiczkóra. Jöjjön a várúr a királyhoz Budára.~Jött is
4444 12|                   Enyiczky Márton. Csupán a legkedvesebb testőreit vitte
4445 12|            kapitány-asszonnyal. Megállott a király előtt:~- Hívatott
4446 12|            Hívatott felséged, itt vagyok.~A király elgondolkozva nézte
4447 12|                király elgondolkozva nézte a daliás termetű vitézt.~-
4448 12|                  daliás termetű vitézt.~- A szomszédaid panaszkodtak.~
4449 12|                      Én nem tehetek róla. A hadaim unatkoznak. Háborút
4450 12|            unatkoznak. Háborút nem csinál a király, hát mi magunk csinálunk
4451 12|                  Mátyásnak ráncba szökött a szemöldöke.~- A király azt
4452 12|                   szökött a szemöldöke.~- A király azt teszi, ami a
4453 12|                   A király azt teszi, ami a legbölcsebben van. Hanem
4454 12|                viszontag úgy kell azoknak a gyáva férfiaknak is, akiket
4455 12|              háború lesz.~Enyiczky Márton a levegőbe dobta a süvegét.~-
4456 12|                   Márton a levegőbe dobta a süvegét.~- Éljen a király! -
4457 12|                  dobta a süvegét.~- Éljen a király! - kiáltotta.~A kiáltást
4458 12|              Éljen a király! - kiáltotta.~A kiáltást meghallották odakívül
4459 12|                azok is éljent kiáltottak. A kiáltást a vén budai hegyek
4460 12|             éljent kiáltottak. A kiáltást a vén budai hegyek visszamorogták.~-
4461 12|              háború lesz! - szállt-repült a hír szájról szájra.~A szemek
4462 12|       szállt-repült a hír szájról szájra.~A szemek kigyulladtak, az
4463 12|             Márton fél térdre ereszkedett a király előtt.~- Felséged
4464 12|                 szólt.~Mátyás megcsóválta a fejét.~- Nem tehetem, Enyiczky.
4465 12|              tehetem, Enyiczky. Mert nagy a király hatalma, de még ő
4466 12|                    de még ő sem csinálhat a leányból fiút.~- De azért
4467 12|                  fiút.~- De azért mehetek a háborúba?~- Ha ott leszel,
4468 12|               Enyiczkóra várni, amíg kiüt a háború.~III.~A Vág völgyében
4469 12|                  amíg kiüt a háború.~III.~A Vág völgyében a vén hegyek
4470 12|              háború.~III.~A Vág völgyében a vén hegyek már tavaszi ruhájukat
4471 12|                öltötték fel. Ilyenkor még a legvénebb sziklák is mintha
4472 12|             valamely kopasz aggastyánnak. A rigók fütyültek az erdőben,
4473 12|               rigók fütyültek az erdőben, a pisztrángok nagyokat ugrottak
4474 12|             pisztrángok nagyokat ugrottak a Vág kristálytiszta vizében.
4475 12|                    és az enyiczkói várban a vészharangot kongatta a
4476 12|                   a vészharangot kongatta a toronyőr.~- Kongasd csak,
4477 12|             kiáltotta fel Enyiczky Márton a toronyőrhöz. - Hadd gyülekezzenek
4478 12|         toronyőrhöz. - Hadd gyülekezzenek a népek, a katonák.~A körös-körül
4479 12|               Hadd gyülekezzenek a népek, a katonák.~A körös-körül levő
4480 12|         gyülekezzenek a népek, a katonák.~A körös-körül levő falucskában,
4481 12|        körös-körül levő falucskában, ahol a vészharang kongását hallották,
4482 12|            vészharang kongását hallották, a tótok letették munkájukat.~-
4483 12|              munkájukat.~- Valami baj van a várban - mondták, és siettek
4484 12|              várban - mondták, és siettek a legrövidebb úton elérni
4485 12|           mindenfelől. Szinte feketéllett a fehér hegy a fölfelé törekvő
4486 12|                  feketéllett a fehér hegy a fölfelé törekvő embertömegtől.
4487 12|            fölfelé törekvő embertömegtől. A vár kapuja tárva-nyitva.
4488 12|              tárva-nyitva. Ott sorakoztak a tótok. Bikk Kelemen, a diák,
4489 12|         sorakoztak a tótok. Bikk Kelemen, a diák, kardját csörgetve
4490 12|                otthonvalóktól? - kérdezte a gyülekezőket.~- Ugyan miért
4491 12|           búcsúztunk volna el? - felelték a tótok.~- Mert háborúba megyünk.
4492 12|                    Mert háborúba megyünk. A király hírnöke itt járt
4493 12|                   urunkat minden hadaival a király zászlaja alá.~- Háborúba
4494 12|                   megyünk! - zúgott végig a hír a tótok csapatában.~
4495 12|             megyünk! - zúgott végig a hír a tótok csapatában.~Nem is
4496 12|                    Nem is nagyon búsultak a dolog miatt. Sőt, inkább
4497 12|                   kiverekedhetik magukat. A fiatalabb legények jókedvűen
4498 12|                   jókedvűen ütötték össze a bocskorukat, de még az öregek
4499 12|                öregek is felkiáltottak:~- A kakas csípje meg! Legalább
4500 12|                   igazában verekedhetünk.~A vár pincéit felnyitották,