Part

 1 9 |       leend számotokra - felelt a diák. - A hajdemákok senkinek
 2 9 |         Olyan meggyőzőek voltak a diák szavai, hogy Fabricius uram
 3 9 |    szekértábort - mondta halkan a diák.~Éjfélfelé valóban tűzfény
 4 9 |         és holttesteket látott.~- Diák, mivel háláljam meg jóságodat?~-
 5 9 |        házához másodízben Joánesz diák.~Joánesz sok földet bejárt,
 6 9 |          tette Joánesz hűségét, a diák mindig megállotta a próbát.
 7 9 |       magát már erre -, de Anna a diák vezetése mellett el tudta
 8 9 |       kezdte nagy sebbel-lobbal a diák. - Megismerkedtem az imént
 9 9 |           tanított reá Joánesz, a diák.~A kastély kápolnájából
10 9 |    magaviselete miatt. A bolondos diák csaknem a bőréből ugrott
11 9 |          hűséges Joánesz kezét. A diák elsietett a fák alatt, és
12 9 |           akit maga előtt tolt. A diák kezén nagy vasbilincsek
13 9 |          bohókás figura is volt a diák, amint ott állott elszontyolodott
14 9 |          bilincs lakatjához, de a diák megelőzte. Könnyen letolta
15 9 |      parancsolok, nem a gazdád.~A diák lesunyta a fejét.~- Hűséges
16 9 |  hadjáratban vettem részt. Voltam diák, takács meg udvari ember.
17 9 | leereszkednek, és itt kikötnek?~A diák nyugodtan felelt:~- Azt
18 9 |        pillantást vetett feléje a diák. Legalább gyönyörködhet
19 9 |           eresztette.~- No és te, diák, azt gondolod - fordult
20 9 |       elfordította a fejét.~- Te, diák, úgy látszik, többet tudsz,
21 9 |     királyt szolgáltam - felelt a diák. - Azokból a híres ukrajnaiakból
22 9 |        bölényt...~- Csend legyen, diák! - hangzott fel a fejedelemasszony
23 9 |   Joáneszhez:~- Bátor ember vagy, diák. Lehet számítani a kardodra? ~
24 9 |          számítani a kardodra? ~A diák közömbös arccal felelt:~-
25 9 |        hogy a várban maradhass.~A diák meghajtotta a térdét.~-
26 9 |          Én pedig - szólalt meg a diák - elmegyek kicsinykét a
27 9 |      dolgunk.~V. ÉJJELI TÁMADÁS~A diák nem a legjobb hírekkel jött
28 9 |       hercegnő ügyet sem vetett a diák beszédére.~- Ez a páncél
29 9 |           az ördögök - dörmögte a diák.~- Nos és híreid, diák,
30 9 |          a diák.~- Nos és híreid, diák, amelyeket a Dunajec mellől
31 9 |              Bolondokat beszélsz, diák.~- Szó szerint igaz, amit
32 9 |       szólt a királykisasszony.~A diák most közbevetette magát.~-
33 9 |           volt a lovagteremben. A diák az egyik falra nyomta a
34 9 |          szepesi lányok énekét.~A diák, aki a falnál hallgatózott,
35 9 |        Várnagy, őrizd az ajtót!~A diák kirohant az ajtón. Az öreg
36 9 |       várnépség már későn, csak a diák útmutatása alapján vette
37 9 |     ajtóküszöbön ott verekedett a diák, három ember helyett.~Nagyot
38 9 |       többé Kézsmárkot - mondta a diák.~- De egyszer mégiscsak
39 9 |        sohasem jártam! - mondta a diák. - Innen igazán nem tudnánk
40 9 |             mondá elgondolkozva a diák -, az igazi királyleány
41 9 |             Bízzál a jó Istenben, diák - felelt a szamárhátról
42 9 |     felelt a szamárhátról Anna. A diák csüggedten emelte szemét
43 9 |      lehetne az? - kiáltott fel a diák.~De az öregember nem felelt,
44 9 |          világon van? - fordult a diák az öreghez.~De az öreg megint
45 9 |       Anna.~- Így biz a! - Ezen a diák is gondolkozóba esett, és
46 9 |     húzódott felfelé a hegynek.~A diák éppen azt állapította meg
47 9 |           TAKÁCSLEÁNYÉ A KORONA~A diák megköszörülte a torkát,
48 9 |    ismerünk. Lubomirszki herceg a diák előadása alatt sokszor pillantott
49 9 |       herceg - lépett ekkor elő a diák. - Engedd meg, hogy mi visszatérhessünk
50 9 |         hogy bántódás ne érjen.~A diák ékes szavakban köszönte
51 9 |         Fabricius Anna és Joánesz diák. Annát mindenki halottnak
52 9 |        aztán derekasan csináltad, diák! - mondogatták jobbról is,
53 10|        papot nem bántja senki. Én diák vagyok, és a nevem Jávorka.~-
54 10|         Magyarországba - mondta a diák, amikor a határt átlépték.~
55 10|          kiáltott fel. - Beszélj, diák, már régen várlak.~- Semmi
56 10|      hadakat?~Erre már Jávorka, a diák ugrott fel az asztal végén.
57 12|  íródeákját, Bikk Kelement.~- No, diák - mondta -, még én is meghalok.~
58 12|             még én is meghalok.~A diák csaknem elpityeredett, mert
59 12|        Bizony nincs - sóhajtott a diák. - A vitéz Enyiczkyek nemes
60 12|      törődnék ellenségeimmel. De, diák pajtás, már a sarkantyúmban
61 12|          ha éppen nem vigyázok.~A diák szomorúan bólingatott.~-
62 12|        nem is leszek. Gondolkozz, diák!~A diák leült és gondolkozott.
63 12|       leszek. Gondolkozz, diák!~A diák leült és gondolkozott. Furcsa
64 12|          parancsolta Enyiczky. ~A diák megint nekifeküdt a gondolkozásnak.
65 12|         tetemét cipelték.~- Nézd, diák! - kiáltott föl ragyogó
66 12|           született ez a leány?~A diák kinézett az ablakon.~- Bizony
67 12|        jól helybenhagytuk őket.~A diák örömében akkorát ugrott,
68 12|          Ezt jól csináltad. Fuss, diák, guríttass három hordó bort
69 12|            Ma mulathatnak.~Mire a diák visszajött a lovagterembe,
70 12|     Mártonnak. Ő az én édes fiam. Diák, tudasd a várnéppel a nagy
71 12|        vitézek rakták a táncot.~A diák éjfél után ezzel a hírrel
72 12|         közöttük. Bikk Kelemen, a diák, ő vitte az Enyiczkyek címeres
73 12|        férfikézbe való - mondta a diák, és semmiképpen sem vált
74 12|          a tótok. Bikk Kelemen, a diák, kardját csörgetve járt
75 12|   istállókban, és Bikk Kelemen, a diák, lehozta az udvarra az Enyiczky
76 12|          halálát, Bikk Kelemen, a diák, a sztrahói völgyben esett