Part

 1 9|           céhmesterét hívták akkor Fabricius Józsefnek, aki rangjánál
 2 9|          kérdezte egy mély hang, a Fabricius hangja, és a takács megsimogatta
 3 9|         meg az ünnepélyes csendben Fabricius, a takács. - De nem baj
 4 9|        hogy jó királyunk legyen ő.~Fabricius szavainak azonban nem volt
 5 9|   változásokra van kilátás. Csupán Fabricius, a takácsok céhmestere vetette
 6 9|           a tokaji.~- Úgy látszik, Fabricius uramnak nagyon tetszik a
 7 9|        Kézsmárk város túsza legyen Fabricius Anna, a takácscéh atyamesterének
 8 9|       követei messzi Lengyelhonba.~Fabricius uram letette a kupát, amelyet
 9 9|            akarják megfosztani. De Fabricius férfi volt. Bólintott a
10 9| gyermekemet is feláldozom.~- Vivát Fabricius! - kiáltották a szenátorok,
11 9|          majd a választás.~- Vivát Fabricius!~A kupák összecsendültek,
12 9|       utána.~- Nagy sebet ütöttünk Fabricius uram szívén. De a város
13 9|          uram - dörmögte Gnézda, a Fabricius atyámfia. - Főbíró uramnak
14 9|          és miként töltötte az éjt Fabricius takács, midőn egyetlen gyermekétől,
15 9|          várost és az embereket. A Fabricius uram háza a piactéren állott,
16 9|      látott emberfia, amilyen szép Fabricius Anna. Ha templomba ment,
17 9|           Még királynék se mindig.~Fabricius Anna ezt a nagy tudományát
18 9|            a takácsmester házához.~Fabricius uram valahol vásáron járt
19 9|       kívül megállott az ember, és Fabricius nevét kiáltotta. A takács
20 9|     zsebéből.~- Nem kell a pénzed, Fabricius úr. Van nekem, azazhogy
21 9|      kincsesbarlangjának a titkát.~Fabricius hátralépett, mintha kígyó
22 9|          itt van - felelt gépiesen Fabricius.~- Veletek van a gazdag
23 9|           a te nevedet említették, Fabricius úr, egyszerre eszembe jutott
24 9|        most figyelmeztetlek téged, Fabricius úr, hogy menjetek el e helyről,
25 9|        erdőbe..."~- Jól emlékszel, Fabricius úr. A Havas-földön tanultam
26 9|             Ismerem a szokásaikat.~Fabricius takács visszatért a szekértáborba.
27 9|     lehetett őket talpra állítani.~Fabricius uram visszatért Joáneszhez:~-
28 9|      árulhassa őket. Hallgass rám, Fabricius. Kapj szekeredre, és jöjj
29 9|         voltak a diák szavai, hogy Fabricius uram visszament a táborba,
30 9|         völgyet... S másnap, midőn Fabricius folytatta útját, az út mentén
31 9|        szükségük van...~Így került Fabricius uram házához másodízben
32 9|     gazdájáért és annak leányáért. Fabricius többször próbára tette Joánesz
33 9|           a vásárokra is elkísérte Fabricius uramat, és az ő derekára
34 9|           olvasás volt Joánesznek. Fabricius uram nem tanult meg ugyan
35 9|             Mindez nagyon tetszett Fabricius uramnak, és annyira megszerette
36 9|       Valamennyire megnyugtatta ez Fabricius uramat, de hej, a bánat
37 9|         adnálak többé oda - felelt Fabricius uram, és átkarolta az ő
38 9|        Igaz biz az! - kiáltott fel Fabricius uram. - Nem is kapna a lengyel
39 9|            elő a pénzes zacskóval, Fabricius uram - folytatta Joánesz -,
40 9|       legszebbik leányát, bizonyos Fabricius takácsmester Anna leánykáját.
41 9|         legszebb valamennyi között Fabricius Anna. Habár voltak ott olyanok
42 9|      legkedvesebb, a legcsöndesebb Fabricius Anna, s azért a legszebb
43 9|         csendben halkan megszólalt Fabricius Anna:~- Én értek valamelyest
44 9|          Ha nem tudtam volna, hogy Fabricius takácsmester gyermeke vagy,
45 9|      érkezik királyi húgunk, Anna.~Fabricius Anna szerényen lesütötte
46 9|            Ó, de kár, hogy a derék Fabricius úr nem ismeri a betűket.
47 9|            mondanak neked. Te csak Fabricius Anna vagy, a kézsmárki takács
48 9|        estén, midőn szobájába tért Fabricius Anna, sokáig nem tudott
49 9|         halkan a királykisasszony.~Fabricius Anna megzavarodva, piros
50 9|          Joánesz! - kottyant közbe Fabricius Anna.~- Joánesz sokat tud,
51 9|   idejönnöd, királynőm? - kérdezte Fabricius Anna.~- Mert a csillagok
52 9|     énrólam a csillagok - mormogta Fabricius Anna. - Hiszen én csak egy
53 9|         valami diákféle ember, aki Fabricius Annával jött a kastélyba.
54 9|        hónapja vagyok itt, gazdám, Fabricius uram parancsából.~- A várban
55 9|           Köszönöm kegyelmességét!~Fabricius Anna suttogva azt kérdezte
56 9|           az előbbi hang.~- És te, Fabricius Anna? - fordult szigorú
57 9|           lengyel király leánya és Fabricius takács leánya.~- Én nagyon
58 9|            engem meg nem találnak.~Fabricius Anna ekkor mélyen barátnője
59 9|           még ezután is lányuk, ha Fabricius Anna már nem is lesz. De
60 9|   kiáltotta az kétségbeesetten. De Fabricius Anna mozdulatlanul maradt
61 9|        rabló féltérdre ereszkedett Fabricius Anna előtt, és a földre
62 9|         tehát? - ismétlé a kérdést Fabricius Anna, és minden ízében remegett.~-
63 9|         hogy felállhassak előtted?~Fabricius Anna kezével intett. Aztán
64 9|          kikötnek ezek az ördögök.~Fabricius Anna, aki lassan beletalálta
65 9|        hogy kezedet neki nyújtsad!~Fabricius Anna végtelen zavarában
66 9|             kiáltott fel reszketve Fabricius Anna.~VIII. A TAKÁCSLEÁNYÉ
67 9|       sokszor pillantott fürkészve Fabricius Annára, arcán a csodálkozás
68 9|      amikor Kézsmárkra megérkezett Fabricius Anna és Joánesz diák. Annát
69 9|      kiáltotta Anna nevét, az öreg Fabricius könnyek között ölelte keblére
70 9|        voltak Annára.~Csak az öreg Fabricius csóválta a fejét, míg szeme
71 9|        előre. A Lubomirszki herceg Fabricius uram, a takácsmester után
72 9|            mester uram leányáéban.~Fabricius uram kapkodott a szavak
73 9|          nagy bátran a kis Anna...~Fabricius uram elámulva nézett rá.~-
74 9|    boldogságunk függ tőle.~Az öreg Fabricius fejcsóválva mondogatta:~-
75 9|          kézsmárki takács leányát, Fabricius Annát feleségül vette, később